2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Roma gyerekeket képző általános iskolák speciális kínálata

2009. június 17.

A roma gyerekeket képző általános iskolák körében végzett kutatás, amelyet a "Közösen a Jövő Munkahelyeiért" Alapítvány, illetve az OM Közoktatási és Kisebbségi Kapcsolatok Főosztálya támogatott, a cigányság mai általános iskolai reprezentációjáról, az esetleges szegregáció jelenlétéről (ún. "cigány osztályok", a gyógypedagógiai képzésben felülreprezentáció stb.), továbbá a normál képzésnek, valamint a speciális kisebbségi programoknak az iskolai sikerességére/sikertelenségére gyakorolt hatásáról ad számot.

Babusik Ferenc

Roma gyerekeket képző általános iskolák speciális kínálata

1971-től az 1992/93. tanévig az általános iskolákban és valamennyi középfokú oktatási intézményben az évről évre ismétlődő iskolaszintű adatszolgáltatásokban az ott tanító pedagógusok külön értékelték a cigány tanulók iskolai előmenetelét. Ebből az időszakból viszonylag pontos adatokkal rendelkezünk a magyarországi általános iskolás korú roma népesség létszámáról és településszintű arányairól a teljes népességen belül.

Az 1993/94. tanévtől az MKM etnikai hovatartozást is jelölő statisztikai nyilvántartása megszűnt, ennek következtében a további vizsgálatok csak becslésekre hagyatkozhattak. A cigányság általános iskolai oktatásának, az alapfokú oktatási rendszerben elfoglalt helyének, sikertelenségének, e sikertelenség okainak elemzésére született tanulmányok mindegyike kénytelen volt - legalábbis országos szinten - a legutolsó - 1993-as - adatfelvételre támaszkodni. (Ez alól kivételt jelent az iskolai szegregációt taglaló ombudsmani jelentés.1)

Kutatásunk a következőkre terjedt ki: demográfiai kérdések (hogyan alakult az elmúlt hat évben a roma gyerekek általános iskolai aránya, illetve milyen helyi eltérések mutathatók ki az arányváltozás mögött), az iskolák speciális képzési kínálata (cigány kisebbségi program szerinti oktatás, felzárkóztatás, gyógypedagógiai program szerinti képzés, a magántanulók arányai), az iskolák önkormányzati finanszírozásának összefüggései a speciális kínálattal és a roma gyerekek arányaival, valamint az iskolai eredményesség kérdései.2

A vizsgálat célcsoportja

A kutatás alapja - mint egyedül rendelkezésre álló kiinduló adat - az MKM által utoljára az 1992/93-as tanévben felvett, cigány tanulókra vonatkozó adatsor volt, mely szerint az általános iskolák közel 70%-ában a roma tanulók aránya 10% alatti, míg 15,5%-ában 20% feletti volt.

Mivel szükséges volt minden olyan iskola elérése, amelyben számottevő arányban tanulhatnak roma gyerekek, az összes olyan iskolát megkerestük, amelyben az 1992/93. tanévben 8,5%-nál magasabb volt az arányuk. Ennek megfelelően összesen 986 iskola (az összes általános iskola 28,7%-a) kapta meg a kérdőívet.

A válaszoló iskolák (36,6%) pontosan tükrözték azokat az arányokat, amelyeket a megkeresett iskolák képviseltek. Az egyes megyékre, településtípusokra (megyei jogú városokra, városokra, valamint a községekre), illetve az egyes településméret-kategóriákra vonatkozó, a megkeresett minta szerkezetével egyező válaszráta biztosította azt, hogy eredményeink - Budapest kivételével - a településszerkezettől függetlenül reprezentatívak és megbízhatóak. A kutatási eredmények reprezentativitására jellemző adat, hogy a válaszoló iskolában tanulók összlétszáma 86 310 fő, a roma diákok létszáma pedig 26 464 fő.

A roma tanulókra vonatkozó adatok lekérdezhetősége

A kérdőív a tanulók etnikai hovatartozására vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Ezen kérdések megválaszolása természetesen konkrét személyek meghatározása nélkül történt, így a kérdőívek feldolgozójának csak számadatok kerültek a birtokába. Ez az információ nem minősül személyes adatnak, így nem ütközik sem az adatvédelmi törvény (1992. LXIII.) sem a statisztikáról szóló törvény (1993. XLVI.) rendelkezéseibe. A személyes adatok védelméről szóló törvény szerint ugyanis a személyes adat "meghatározott természetes személy"-re vonatkozó, vele közvetlenül összefüggésbe hozható adat. Mivel a kérdőív nem "meghatározott természetes személy"-re, hanem a tanulók egy csoportjára vonatkozó kérdéseket tartalmazott (hasonlóan: a válaszoló iskolák létszám- és arányadatokat közöltek), így egyértelmű annak jogszerűsége: a kérdőívek kitöltése, valamint az adatok feldolgozása során személyiségi jogok sem sérültek, hiszen személyiségi jogról, azaz személyhez fűződő jogról csak meghatározott személlyel összefüggésben beszélhetünk. Az iskolák adatközlése, amely meghatározott személyektől függetlenül iskolai csoportok arányaira vonatkozott, jogi értelemben véleménynek tekinthető (statisztikai relevanciája ellenére), így nem esett az adatkezelés törvényi szabályozása alá.

Az iskolák speciális képzési kínálata

Vizsgálatunkban - az elmúlt évek iskolai szegregációs formákat feltáró kutatásai nyomán - kiemelt szerepet szántunk az iskolák speciális képzési kínálata elemzésének. Egyrészt arra kerestünk választ, hogy melyek az egyes kínálati elemekkel rendelkező iskolák jellemzői, milyen összefüggések tárhatók fel az iskolák mérete, települési jellemzői stb. és az egyes kínálatok között. Másrészt az előzőtől nem függetlenül vizsgáltuk azt, hogy a roma és nem roma gyerekek milyen arányban tanulnak az egyes képzési formákban.

Cigány kisebbségi program szerinti oktatás

Mivel az iskolai szegregáció többé-kevésbé spontán megnyilvánulásai - intézményi szinten - erősen kötődhetnek3 a felzárkóztató képzéshez, illetve a gyógypedagógiai programmal működő osztályokhoz, tagozatokhoz, célszerű elsőként áttekinteni a kifejezetten a roma tanulók speciális (társadalmi, kulturális stb.) igényeire kifejlesztett, ezen igényeket pedagógiailag, módszertanilag stb. figyelembe vevő programmal is tanító iskolákat.

A roma gyerekeket jelentősebb arányban oktató általános iskolák többsége - 77% - nem indított speciális cigány etnikai program szerinti képzést. A speciális programmal is működő iskolák település szerinti eloszlása nem egyenletes: legnagyobb arányban a 10 000 lakos feletti településeken (29,2%), illetve azokon a településeken találhatók, amelyeken a roma lakosság aránya 50% feletti.

Azon iskolák jelentős hányadában (38,9%), amelyekben a roma gyerekek aránya meghaladja a 40%-ot, van kisebbségi program szerint szervezett oktatás. Az iskolák nagysága ugyancsak meghatározó tényező: minél nagyobb az intézmény tanulólétszáma, annál valószínűbb, hogy az iskola indít ilyen programot.

Az iskola nagysága (az összes tanuló száma), illetve a roma gyerekek aránya között közvetlen összefüggés van.

  • Legnagyobb arányban a viszonylag kicsi, 200 tanuló alatti iskolákban a legmagasabb (40% feletti) a roma tanulók létszáma - ez az ilyen iskolák közel 40%-át érinti. A legnagyobb iskoláknak csak mintegy 16%-ában magas a roma tanulók aránya.
  • A viszonylag kis iskolák (121-200 tanuló között) közel 75%-ában a roma gyerekek aránya meghaladja a 25%-ot.
  • Az ellenkező póluson helyezkednek el a viszonylag nagy (321 tanuló feletti) iskolák: közülük 50%-nál kevesebb tanít 25%-nál több roma fiatalt.

Előzetes feltételezésünket, hogy az iskola nagysága, valamint a cigány tanulók iskolai aránya befolyással lehet arra, hogy az iskola indít-e speciális cigány kisebbségi programot, a vizsgálat adatai igazolják.

Mint azt az eddigiekben láttuk, a romákat tanító általános iskolák 23%-a rendelkezik cigány kisebbségi programmal.

  • Ahol a cigány tanulók aránya 10% alatt van, az iskolák nem indítottak ilyen programot.
  • A legnagyobb iskolákban, valamint ahol a legnagyobb a roma tanulók aránya, viszonylag nagyobb számban indítottak speciális programot, mint az egyéb iskolákban.
  • Ezt a felismerést alaposan árnyalja, hogy - mint az ábra adataiból kitűnik - a 200 fő alatti roma etnikai programot indító iskolák 90-95%-a, ott 25% fölött van a roma tanulók aránya.
  • Ezzel szemben a 25% feletti roma tanulói aránnyal rendelkező legnagyobb iskolák aránya (55%) - amelyekben van ilyen program - alig haladja meg az összes ilyen méretű iskola arányát (48%).

Az adatokból az következik, hogy bár a kisebb iskolákban az átlaghoz képest viszonylag kisebb arányban indítottak speciális etnikai programot, azon kisebb iskolák, amelyek viszont indítottak, szinte kizárólag 25% feletti roma tanulói aránnyal működnek. Ez a megállapítás némi megszorítással vonatkozik a közepes méretű - 200-320 tanulólétszámú - iskolákra is: ezekben nem olyan hatalmas mértékben felülreprezentált a 25% feletti roma tanulói arány.

Mivel a fenti megállapítás a nagyobb - 321 tanuló feletti - iskolákra nem állja meg a helyét, valószínűnek tarthatjuk, hogy a kisebb iskolák - amelyek jellemzően az 1500-3000 fő alatti településeken találhatók, helyzetüknél és a lakosságon belül is érvényesülő magasabb roma aránynál fogva - lényegesen jobban törekednek a speciális etnikai program bevezetésére.

A roma etnikai program szerinti képzést folytató iskolákban az ott tanuló roma fiatalok kivétel nélkül, évfolyamtól függetlenül részt vesznek ebben, azaz az adott iskola összes roma tanulója a program részese. Ez független az iskola méretétől, valamint attól, hogy az iskolában milyen arányban tanulnak roma fiatalok.

Gyógypedagógiai képzés

Az iskolai arányok problémája

A nagyszámú roma tanulót oktató általános iskolák, valamint a gyógypedagógiai osztályok indokolatlanul magas arányainak az összekapcsolódására, a feltételezhető szegregatív mechanizmusok meglétére hívta fel a figyelmet a kisebbségi ombudsman jelentése. A jelen kutatás előkészítésének fázisában több roma polgárjogi vezetővel, valamint gyógypedagógiai szakemberrel készített interjú során elhangzott az a - jóllehet informális - megállapítás, mely szerint az iskolai magas roma arány összekapcsolódhat a magas magántanulói aránnyal is mint az iskolai felelősségáthárítás eszközével.

Több helyi kutatás (Girán-Kardos 1997; 1999)4 komoly összefüggést fedezett fel a felzárkóztató képzést folytató osztályok és a szegregatív, ún. "cigányosztályok" között (amely szerint e két fogalom a magas roma tanulói arányú iskolákban gyakorta egy és ugyanazt jelöli).

1. táblázat A gyógypedagógiai képzés formája

A képzés formája Százalék
Nincs semmilyen gyógypedagógiai képzés 59,8
Gyógypedagógiai osztály és/vagy tagozat 20,8
Csak gyógypedagógiai osztály van 13
Csak gyógypedagógiai tagozat van 6
Csak integrált gyógypedagógiai képzés van 11,1
Vegyesen: osztály és/vagy tagozat és/vagy integrált 8,3
Bármilyen gyógypedagógiai képzés 40,2

A nagyszámú roma tanulót oktató iskolák közel kétharmada (59,8%) nem folytat semmilyen gyógypedagógiai képzést. Bár összesen az iskolák 13%-a indított gyógypedagógiai osztályt, és mindössze 6% tagozatot, van olyan iskola is, amelyikben mindkettő működik. Az iskolák 11,1%-a integrált formában, tehát normál osztályban folyó képzés keretében valósítja meg a gyógypedagógiai képzést.

Mivel a gyógypedagógiai osztály, illetve a tagozat nem feltétlenül az alkalmazott módszerekben, inkább adminisztratív szempontból különbözik egymástól, továbbá a csak integrált képzést alkalmazó iskolák aránya nem túl jelentős, a további elemzések szempontjából az egyes gyógypedagógiai képzési formákat összevontan kezeljük.

A 2. és 3. táblázat azon iskolák jellemzőit követi, amelyekben valamilyen gyógypedagógiai képzés folyik.

2. táblázat Gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák a speciális etnikai program, valamint a roma tanulók arányának függvényében (százalékban)

A roma tanulók aránya 0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Össze-sen
Nincs cigány kisebbségi program 4,2 3,5 17,6 21,1 20,4 66,9
Van cigány kisebbségi program 0 1,4 5,6 9,9 16,2 33,1

3. táblázat Gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák a speciális etnikai program, valamint az iskola nagysága függvényében

Az iskola nagysága (fő) -120 121-200 201-320 321 fő feletti Összesen
Nincs cigány kisebbségi program (%) 8,3 17,4 22,2 18,8 66,9
Van cigány kisebbségi program (%) 2,1 11,1 8,3 11,8 33,1

A 2. és 3. táblázat adatait érdemes együtt áttekinteni.

  • A gyógypedagógiai képzés indítása egyenesen arányos a roma tanulók arányával: minél nagyobb az, annál nagyobb eséllyel található az iskolában gyógypedagógiai képzés is.
  • A kisméretű iskolákban ritka a gyógypedagógiai képzés, amely főleg a 120 fős felettiekben koncentrálódik. A 120 fő feletti tanulói létszámú iskolák közel azonos arányban indítottak valamilyen gyógypedagógiai képzést.

Mivel a gyógypedagógiai képzés - a szakmailag indokoltakon túl - az eddigi kutatások tanúsága szerint rejtett szegregációt valósít meg, megvizsgáltuk, hogy a cigány etnikai programokat is indító iskolák különböznek-e azoktól, amelyek nem indítottak ilyen programot. (Munkahipotézisként feltételeztük, hogy a kisebbségi program indítása, legalábbis motivációját tekintve, ellentétes a szegregációval.)

Az előbbi táblázatok adataiból a következők olvashatók ki:

  • a gyógypedagógiai képzést is folytató iskolák több mint kétharmadában (66,9%) nem folyik speciális cigány kisebbségi oktatás szerinti program;
  • a roma tanulók arányának függvényében azok az iskolák, amelyekben van roma kisebbségi program, a gyógypedagógiai képzésben alulreprezentáltak;
  • az iskola nagyságának függvényében - bár nem egyenletesen - a kisebbségi program szerint oktató iskolák ugyancsak alulreprezentáltak a gyógypedagógiai képzésben.

A fenti adatok az elemzés folyamatában arra hívták fel a figyelmet, hogy mélyebb összefüggéseket keressünk az iskola nagysága, a roma tanulók aránya, a gyógypedagógiai képzés, valamint aközött, hogy van-e az iskolában roma kisebbségi program.

A fenti kérdéseket azért látjuk szükségesnek együtt vizsgálni, mert

  • az általános iskolákban folyó gyógypedagógiai képzés mint feltételezett, rejtett szegregatív gyakorlat ellenőrzésre szorul (ugyanakkor az ellenőrzésre bőséges és megbízható adat áll rendelkezésre);
  • a speciális etnikai kisebbségi programok gyakorlata - túl azon, hogy a gyógypedagógiai képzés kvótájához képest jóval kevesebbet hoz a fenntartók "konyhájára" - elméleti megfontolásokból is a "tolerancia iskolájának" tűnhet;
  • az iskola szemléletén (rejtett szegregáció versus tolerancia), valamint a programokat engedélyező önkormányzat anyagi érdekeltségén túl az iskola mérete, valamint a roma tanulók ezzel (is) összefüggő aránya olyan nyomást fejthet ki - többek között az iskola programjának alakítására nézve -, amely valamilyen irányban szükségképpen befolyásolja az iskolák viselkedését (stratégiaalkotását).

A következőkben tehát az iskolákat abból a szempontból elemezzük, hogy folyik-e bennük cigány etnikai program szerinti, illetve gyógypedagógiai képzés. Független változónak pedig az iskola nagyságát, illetve az ott tanuló roma gyerekek arányát tekintjük. Az eddigi elemzésből ugyanis világos, hogy ez a két szempont befolyásolja alapvetően az iskolák közti eltéréseket.

4. táblázat Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák a roma tanulók arányának függvényében

A roma tanulók aránya Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van
(%-ban)      
40-100 55,9 48,9 30,5
25-39,99 17,6 29,8 31,6
15-24,99 23,5 17 26,3
10-14,99 2,9 4,3 5,3
0-9,99     6,3
  • Mint az eddigiekben is láttuk azokban az iskolákban, ahol 10% alatti a roma tanulók aránya, nincs cigány kisebbségi program.
  • A cigány kisebbségi program versus gyógypedagógiai oktatás tekintetében alapvetően a legtöbb roma gyereket tanító iskolák térnek el egymástól: a 40% feletti sávban az iskolák 55,9%-a kisebbségi programot indított, míg 30,5%-a gyógypedagógiai képzést.
  • A 25-40%-os sávba tartozók "fordítva viselkednek": míg 17,6%-uk kisebbségi programot, addig 31,6%-uk indított csak gyógypedagógiai képzést.
  • A 15-25%-os roma tanulói arányt képviselő iskolák, valamint azok, amelyekben mindkét speciális oktatási típus megtalálható, egy középső sávban foglalnak helyet az iménti tendenciát képviselő iskolák között.

Érdemesnek tűnik tehát az ellentétes irányú összefüggés áttekintése is: hogyan függ a roma tanulók arányától az, hogy milyen programokat indított az iskola? (5. táblázat)

  • Minél magasabb a roma tanulók aránya, annál valószínűbb, hogy kisebbségi vagy gyógypedagógiai képzést indít az iskola (az egyik képzést sem indítók aránya konzekvensen csökken a romák arányának növekedésével).
  • A kizárólag cigány kisebbségi programot indító iskolák ebből a szempontból is a nagyszámú roma gyereket tanító iskolákkal mutatnak rokonságot.
  • A cigány kisebbségi programot és egyúttal gyógypedagógiai képzést indító iskolák aránya ugyancsak konzekvensen növekszik a roma tanulók arányának növekedésével.
  • A kizárólag gyógypedagógiai képzést folytató iskolák eloszlása nem mutat rokonságot az iméntiekkel: a 15%-os tanulóarány alatt az iskolák közel 20%-a, az ennél magasabb sávban azonban már a tanulóaránytól függetlenül, azonos mértékben (26,9-29,4%) indítottak gyógypedagógiai képzést.

5. táblázat A roma tanulók aránya szerint megoszló iskolák a cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzés függvényében

A roma tanulók aránya
(%-ban)

Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés nincs Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs
0-9,99 79,3 20,7    
10-14,99 69,2 19,2 7,7 3,8
15-24,99 51,8 29,4 9,4 9,4
25-39,99 54,1 27,5 12,8 5,5
40-100 34,3 26,9 21,3 17,6

Az iskola nagysága szoros, de nem lineáris összefüggést mutat azzal, hogy milyen speciális program fut az iskolában.

  • A tisztán speciális cigány kisebbségi program szerinti oktatás egyértelműen a kicsiny, 120 fő alatti iskolákra jellemző a legnagyobb mértékben (közel 40%), míg az ennél nagyobb iskolák közel egyenletesen (17,6-23,5% között) részesednek ebből a programból.
  • Az a programindítási koncepció, amelynek keretében a normál oktatás mellett csak gyógypedagógiai képzés folyik az iskolában - és cigány kisebbségi oktatás nincs -, a közepesen nagy iskolákra (201-320 tanuló), illetve a nagy (320 tanuló feletti) iskolákra jellemző.
  • A két oktatási forma együttes megléte a közepesen kicsiny (121-320), illetve a legnagyobb iskolák (321 felett) sajátja.

6. táblázat Cigány kisebbségi és/vagy gyógypedagógiai képzést folytató iskolák az iskola nagyságának függvényében (%-ban)

Az iskola nagysága (fő) Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés nincs Cigány etnikai program van, gyógypedagógiai képzés van Cigány etnikai program nincs, gyógypedagógiai képzés van
321 feletti 23,5 35,4 28,1
201-320 20,6 25 33,3
121-200 17,6 33,3 26
120 tanulóig 38,2 6,3 12,5

Ugyancsak lényeges kérdés az, hogy a fő iskolanagyságokhoz milyen arányban kapcsolódnak a speciális kínálatok.

  • Összességében a legkisebb iskolák zömében (69%), a közepesen kicsi iskolák mintegy felében (52%) nem folyik sem cigány etnikai program, sem gyógypedagógiai képzés. A 200 fő feletti iskolák 38-40%-ára jellemző még e két specialitás hiánya.
  • A normál oktatás melletti gyógypedagógiai képzés - speciális kisebbségi program szerinti képzés nélkül - a közepesen nagy iskolákra a legjellemzőbb (38,6%).
Az iskola nagysága, illetve a roma tanulók aránya együttesen határozza meg, hogy milyen speciális, a roma tanulókat magas arányban felszívó oktatási kínálat jelenik meg az iskolában.

Mindezek konzekvenciájaként - az iskolai eloszlások ismeretében - van igazán jelentősége annak a kérdésnek, hogy milyen az egyes képzési formákban részt vevő roma gyerekek aránya a nem roma gyerekekhez képest.

A roma gyerekek aránya a speciális képzésben

7. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő tanulók átlagos aránya az adott iskola összes tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának függvényében (százalékban)

A roma tanulók aránya 0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
Az iskola nagysága
120 tanulóig 2,9 0 0,3 0,1 5 2,3
121-200 2,5 1,4 2,2 3,2 13,1 6,6
201-320 1,9 0,4 2,9 3,6 7,5 4,4
321 fő felett 0,4 3,1 3,2 7 6,7 4,6
Összesen 1,8 1,6 2,2 3,7 8,5  

A gyógypedagógiai képzésben részesülők arányát két fő tendencia jellemzi:

1. minél magasabb az iskolában a roma tanulóknak az aránya, a gyerekek annál nagyobb aránya vesz részt gyógypedagógiai képzésben;

2. a közepesen kicsiny iskolákban (121-200 tanuló) a legkisebb iskolákhoz képest háromszoros, a nagyobb iskolákhoz képest kétszeres a gyógypedagógiai képzésben részt vevő gyerekek aránya.

8. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának függvényében (százalékban)

A roma tanulók aránya

0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
Az iskola nagysága
120 tanulóig 11,4   5 2,5 16,2 13,3
121-200 2,8 4 6,1 8,3 20,9 14,3
201-320 7,6 0,6 3,6 6,3 11,3 7,4
321 feletti 1,3 1,8 4,2 8,3 13,8 7,2
Összesen 6,9 1,8 4,4 7,5 16,2  

9. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részesülő roma tanulók átlagos aránya az adott iskola összes gyógypedagógiai képzésben részt vevő tanulójának százalékában a roma tanulók arányának és az iskola nagyságának a függvényében (%-ban)

A roma tanulók aránya

0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
Az iskola nagysága
120 tanulóig 83,3   85,7 100 92,6 91,9
121-200 27,8 72,7 86,5 77 83,5 80,5
201-320 87 50 62,5 82,1 94,6 80,8
321 feletti 35,1 60,6 69,4 79,9 95,9 76,3
Összesen 63,3 59,1 71,1 80,4 90,2  

A gyógypedagógiai képzésben - az összes ilyen képzésben tanulóhoz képest - részt vevő roma gyerekek aránya az adatok alapján a vártnál lényegesen megdöbbentőbb képet mutat:

  • ha van az adott iskolában gyógypedagógiai képzés, akkor még abban az esetben is, ha a roma tanulók aránya 10% alatti, a gyógypedagógiai képzésben való részvételi arányuk meghaladhatja a 80%-ot! Ez alól - ebben a kategóriában - kivételt képeznek a nagy (321 tanuló feletti) iskolák, esetükben ez az arány "mindössze" 35%;
  • minél magasabb a roma tanulók aránya, minél kisebb az iskola, annál nagyobb - 90-100%-os - a romák aránya a gyógypedagógiai képzésben!

Ezt a drámai képet szükségesnek látjuk kiegészíteni azzal a szemponttal, amely a roma gyerekek eloszlását rendszerszempontból tárja elénk.

A következő táblázatok agregált adatai arról szólnak, hogy országos szinten a roma általános iskolások hogyan oszlanak el az egyes képzési típusok között.

10. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma tanulók eloszlása az összes ilyen képzésben részt vevő roma fiatal függvényében (százalékban)

A roma tanulók aránya

0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
Az iskola nagysága
120 tanulóig 1,1 0 0 0 2,4 3,5
121-200 0,3 0,3 2,8 6,1 23,8 33,3
201-320 1,4 0 3,1 10 15,8 32,3
321 feletti 0 0,6 6,4 19 4,8 30,9
Összesen 2,7 0,9 12,3 35,1 46,8 100

Ha tehát az összes, általános iskolai képzés keretében5, gyógypedagógiai oktatásban részt vevő roma fiatalt 100%-nak vesszük, abban az esetben

  • az iskolai szintre érvényesnek tekinthető tendenciák közül a roma tanulók iskolai arányával kapcsolatos (tehát minél nagyobb a roma tanulók aránya, annál magasabb a roma részvétel a gyógypedagógiai képzésben) megállapítás országos szinten is érvényes,
  • az ugyancsak iskolai szintre érvényesnek tekintett tendencia, mely szerint a kis iskolákban a legmagasabb ez az arány, viszont feltétlenül érvényes.

Az összes, magyarországi általános iskolában tartott gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma fiatal

  • közel negyede (23,8%) 40% feletti roma tanulói aránnyal rendelkező, közepesen kicsiny (121-200 tanuló közötti) iskolában,
  • közel ötöde (19%) nagyméretű (321 tanuló feletti), ugyanakkor közepesen magas romaaránnyal rendelkező (25-40%) iskolában,
  • negyede (10-15,8%) ugyancsak e két iskolatípusban tanul.

Összességében: a gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma fiatalok háromnegyede (74,7%) tehát olyan iskolában tanul, ahol 25% feletti az arányuk.

11. táblázat A gyógypedagógiai képzésben részt vevő roma tanulók eloszlása az összes általános iskolai roma tanuló függvényében (százalékban)

% 0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
120 tanulóig 0,1 0 0 0 0,2 0,2
121-200 0 0 0,2 0,4 1,5 2,1
201-320 0,1 0 0,2 0,6 1 2,1
321 feletti 0 0 0,4 1,2 0,3 2
Összesen 0,2 0,1 0,8 2,3 3 6,4

Az agregált mutatókat tartalmazó 7. táblázat adatai szerint

  • az általános iskolában tanuló összes roma gyerek 6,4%-a részesül valamilyen gyógypedagógiai képzésben,
  • közülük a többség a már ismert eloszlás szerint a 121-320 fős iskola, ahol 25% felett van a roma tanulók aránya.

Az eddigiek összefoglalásaként megállapítható, hogy

1. azok az általános iskolák, amelyekben van gyógypedagógiai képzés is, egyúttal elsősorban olyan iskolák, ahol magas a roma tanulók aránya;

2. a gyógypedagógiai képzést is folytató általános iskolák elsősorban alacsony létszámú iskolák (összefüggésben a roma népesség kistelepülési elhelyezkedésével);

3. amennyiben egy általános iskolában van gyógypedagógiai képzés is, az abban részt vevők közel 80-90%-a roma fiatal.

A vizsgálatban a gyógypedagógiai képzésben való iskolai, illetve tanulói részvételi arányokra vonatkozó adataink ellentmondani látszanak a kisebbségi biztos vizsgálatában leírtaknak, pontosabban egyes megállapításaink lényegesen sötétebb képet festenek.

A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának említett vizsgálati adatai szerint a roma gyerekek felülreprezentáltsága a gyógypedagógiai képzésben 4-6-szorosa a nem romákénak (már ez az arány is a pedagógiai-szakmai szempontokkal indokolható sokszorosa). Az említett vizsgálat azonban a gyógypedagógiai és az eltérő tantervű általános iskolai intézményeket célozta meg.

Az általunk elvégzett vizsgálat ezzel ellentétben azokra az általános iskolákra vonatkozik, amelyek számottevő arányban képeznek roma gyerekeket (az összes általános iskolának kevesebb mint harmada). Ez az eltérés kapott eredményeink szempontjából nagyon lényeges: eredményeink azokra az iskolákra vonatkoznak, amelyek komolyabb arányban tanítanak roma gyerekeket.6

A gyógypedagógiai, illetve cigány kisebbségi programban tanulók arányai

Bár az előzőekben, ahol az egyes speciális programok összefüggéseit tárgyaltuk - az iskolanagyság, illetve a roma tanulók arányának fényében -, részletesen szóltunk a gyógypedagógiai, illetve a cigány kisebbségi program szerinti oktatás egymásnak ellentmondó elhelyezkedéséről, e helyütt érdemes a feltárt ellentmondás okán ismét elővenni a kérdést.

Ugyanis - az eddig követett metódusnak megfelelően - a roma tanulók arányaira vonatkozó adatok az iskolák eloszlására vonatkozókkal együttesen teszik értelmezhetővé, hogy hol és milyen kondíciók között tanulnak a roma gyerekek.

12. táblázat A cigány kisebbségi programban részt vevő roma tanulók eloszlása az összes általános iskolai roma tanuló függvényében (százalékban)

% 0-9,99 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
120 tanulóig     0,2 0,3 2,6 3,1
121-200     0 1,2 4,5 5,7
201-320     0,8 0,6 5,6 7,2
321 feletti   0,4 2,4 3,2 3,2 9,2
Összesen   0,4 3,3 5,4 15,9 25,3
  • A roma tanulók számottevő arányával jellemezhető összes általános iskolában tanuló roma fiatal negyede (25,3%) részt vesz cigány kisebbségi programban.
  • Közülük a legnagyobb arányban a közepes méretű (121-320 tanuló közötti) általános iskolákban tanulnak, ahol 40%-nál magasabb az arányuk.
  • Trendjét tekintve minél nagyobb az iskola, illetve minél magasabb a roma tanulók aránya, annál nagyobb arányban tanulnak cigány kisebbségi programban.

Érdemes áttekinteni, hogy milyen az összes kisebbségi programban részt vevő roma gyerekek aránya a gyógypedagógiai képzésben részesülőkhöz képest.

13. táblázat Az összes cigány kisebbségi programban részt vevő roma fiatal aránya az összes gyógypedagógiai képzésben részesülőhöz képest (százalékban)

% 10-14,99 15-24,99 25-39,99 40-100 Összesen
120 tanulóig 0 0 0 1653,7 1374,6
121-200 140 0 318,4 291,6 267,8
201-320 0 375,5 91,2 557,5 344,7
321 feletti 981,8 586,2 262,7 1026,8 463,9
Összesen 718,8 420 238,4 527 393

Az eddigi adatokat együttesen áttekintve: az, hogy a roma gyerekek milyen speciális programban tanulnak, az iskola méretétől és belső arányaitól függ, továbbá - éppen a fő arányokból kiindulva - látható, hogy a cigány kisebbségi programban, illetve a gyógypedagógiai képzésben való részvétel egymás stratégiai alternatívái.

Következésképp:

ha az iskola kicsi és igen magas a roma gyerekek aránya, vagy

a roma gyerekek aránya 25% alatt marad, és az iskola közepes vagy annál nagyobb, akkor van nagyobb esélye annak, hogy a roma fiatal nem gyógypedagógiai, hanem cigány kisebbségi programban tanul.

Mivel a vizsgálat céltartománya azon iskolák reprezentatív sokasága volt, amely iskolákban az 1992/93-as tanévben a romák aránya meghaladta a 8,5%-ot, ugyanakkor azóta közel egyenletesen 10%-kal emelkedett a roma gyerekek általános iskolai aránya, valamint a 10% alatti iskolákban nincs speciális etnikai program, illetve elhanyagolható a gyógypedagógiai képzés, a vizsgált adatokból levont következtetések az összes magyarországi általános iskolába járó roma tanuló eloszlásaira nézve érvényesnek tekinthetők.

Az eddigi elemzésben alapul vett adatok kizárólag az iskola nagyságára, a roma tanulók arányára vonatkoztak.

Mivel az a kérdés, hogy egy adott roma tanuló a szellemi fejlődés olyan szakaszában tart-e (illetve fejlettsége olyan állapotot képvisel-e), amely indokolná a gyógypedagógiai elhelyezést, elviekben és per defitionem független attól a kérdéstől, hogy milyen méretű településen lakik, illetve a település iskolájában milyen a roma fiatalok aránya. Ugyanakkor adataink e két utóbbi tényezőt találták mérvadónak a gyógypedagógiai képzésben való részvétel arányára.

Következésképp bizonyított, hogy

1. a roma fiatalok részvételi aránya a gyógypedagógiai képzésben független a sérültség tényétől, és alapvetően a roma tanulók magas iskolai arányától függ;

2. van olyan iskolaméret-kategória, illetve ehhez kapcsolt tanulóarány, amelyben a roma fiatalok nagyobb eséllyel kapnak alternatív, mint gyógypedagógiai képzést.

Felzárkóztató képzés

A felzárkóztató képzésben való részvétel megítélésében is kizárólag a részvételi arányokat vesszük tekintetbe. Amennyiben a felzárkóztató programokban való roma részvétel arányaiban - függetlenül annak szakmai-pedagógiai indokaitól7 - konzisztens összefüggések fedezhetők fel, azok ez esetben is az iskolák viselkedéséről beszélnek.

Adataink a felzárkóztató képzésben való részvétel összvolumenét jelzik kizárólag a roma gyerekekre vonatkozóan. Arra nem vettünk fel adatokat, hogy amennyiben az iskolában jelentősebb arányban vesznek részt roma gyerekek felzárkóztató képzésben, milyen osztálystruktúrába rendeződnek (az ún. "cigányosztályok" kérdése), ugyanis erre a jelen kutatás eredményeire épülő második kutatási fázisban8 került sor. A felzárkóztató képzésben való részvételt a következőkben abból a szempontból jellemezzük, hogy az eddig elemzett egyéb speciális programok (amelyek eloszlásait már jól ismerjük) milyen hatást gyakorolnak a felzárkóztatásra.

14. táblázat Felzárkóztató képzésben részt vevő roma tanulók átlagos százaléka az egyéb programok függvényében (%-ban)

Egyéb programok Van felzárkóztató program
Cigány kisebbségi program van, gyógypedagógiai nincs 58,8
Cigány kisebbségi program van, gyógypedagógiai van 55,1
Cigány kisebbségi program nincs, gyógypedagógiai van 72,9
Cigány kisebbségi program nincs, gyógypedagógiai nincs 48,9

A 14. táblázat adatai a következő kereszthatásokról szólnak:

  • abban az esetben, ha az iskolában nincs sem kisebbségi program, sem gyógypedagógiai képzés, a roma gyerekek átlagosan közel fele vesz részt felzárkóztató képzésben;
  • ettől az aránytól azok az iskolák térnek el kissé (5-8 százalékponttal), amelyekben van cigány kisebbségi program szerinti oktatás (és vagy van, vagy nincs gyógypedagógiai képzés);
  • abban az esetben, ha csak gyógypedagógiai képzés van, a felzárkóztatásban való részvételi arány a roma gyerekek közel háromnegyedére (72,9%) vonatkozik.

Mivel az eddigiekben tapasztaltuk, hogy az iskola nagysága, illetve a roma tanulók aránya igen jelentős tényező az egyes programok eloszlása szempontjából, e két tényező szerint tekintjük át a speciális programok hatását a felzárkóztató képzésben részt vevő roma gyerekek arányaira nézve.

Adataink tanúsága szerint a roma tanulók iskolai aránya jelentős befolyásoló tényező (ebben a kérdésben is).

  • A legnagyobb (40% feletti) roma részvételi aránnyal dolgozó iskolák esetében bármilyen egyéb speciális programot indított az iskola (amelyekben a roma tanulók részt vesznek), a felzárkóztatásban való részvételi arányuk átlagosan 80% körüli. Amennyiben semmilyen speciális program nincs az iskolában, úgy részvételi arányuk átlagosan 10%-kal magasabb.
  • A közepesen nagy (25-40 százalékarányú) iskolák esetében akkor a legalacsonyabb (61,7%) a roma gyerekek részvétele a felzárkóztató képzésben, ha csak cigány kisebbségi programot futtat az iskola, és akkor a legmagasabb (86,6%), ha csak gyógypedagógiai programot. Ez az arányeltérés - némi módosítással - a közepes (15-25%-os) iskolák esetében is fennáll.
  • Azokban az iskolákban, ahol a legkisebb a roma gyerekek aránya, akkor a legmagasabb (közel 100%!) a felzárkóztatásban való részvétel, ha semmilyen egyéb speciális programot nem indított az iskola.

Az iskolák nagysága egyértelműbben és polarizáltabban választja szét az egyéb speciális programok hatását.

  • Abban az esetben, ha mind cigány kisebbségi, mind gyógypedagógiai képzést folytat az iskola, az egyéb felzárkóztatásban részt vevő cigány gyerekek aránya az iskola nagyságával egyenes arányban és meredeken csökken (100%-ról 50%-ra). Minél nagyobb tehát az iskola, annál kevésbé alkalmazza a felzárkóztatás módszerét.
  • Abban az esetben, amikor az iskolában nincs cigány kisebbségi program szerinti oktatás, akár folytatnak gyógypedagógiai képzést, akár nem, az egyéb felzárkóztatásban való átlagos roma részvételi arány 80-90% között mozog.
  • Adataink szerint, amennyiben csak cigány kisebbségi oktatás van az iskolában, az iskola nagysága nem gyakorol egyértelmű hatást a felzárkóztatásban való részvételre: a közepesen nagy iskolákban (201-320 tanuló) a részvételi arány viszonylag alacsony (50% körüli), míg a közepesen kis iskolákban az arány közel száz százalék.

Összefoglalásul a következők állapíthatók meg:

amennyiben az iskola a felzárkóztatás mellett csak gyógypedagógiai speciális programmal rendelkezik, a felzárkóztatásban való roma gyerekek részvételi aránya egyértelműen magas;

amennyiben cigány kisebbségi program szerinti oktatás is van, ez egyértelműen csökkenti a felzárkóztatásban való részvételi arányt;

abban az esetben, ha mindkét speciális program jelen van, az iskolák nagyságával, a tanulók számával egyértelműen fordított arányban áll a roma gyerekek részvétele a felzárkóztatásban: minél nagyobb az iskola, annál kisebb arányban jutnak az ottani roma gyerekek felzárkóztató képzéshez.

Magántanulók

A vizsgált iskolák 46,9%-ában tanul magántanuló, illetve ezen iskolák közül 41,1%-ában van roma magántanuló.

Ha viszont azt nézzük, hogy az ezen iskolákban tanuló összes roma fiatal közül milyen arányban vannak magántanulók, az iménti arány megfordul: az összes tanuló 0,86%-a magántanuló, az összes roma tanuló 2,33%-a magántanuló.

Egyrészt közel háromszor annyi roma magántanulóval számolhatunk, mint összes magántanulóval, másrészt a roma magántanulók kevesebb iskolában tanulnak (tehát koncentráltabban), mint az összes magántanuló. (A magántanulókra vonatkozó adatok a viszonylag kis elemszám miatt csak annak elemzését teszik lehetővé, hogyan függ a roma magántanulók aránya a roma tanulók iskolai arányától, illetve az iskola nagyságától.)

Minél magasabb az iskolában a roma tanulók aránya, annál magasabb a magántanulók között az arányuk (az összefüggés nem evidens: egy olyan iskolában is lehetne magas a magántanulók között a romák aránya, ahol egyébként alacsony az arányuk a tanulók között).

A roma tanulók iskolai arányának függvényében nincs jelentősége annak, hogy hány fő a magántanuló, az 1-3 fős, illetve a 4 fő és több kategória igen magas szinten korrelál.

Minél nagyobb az iskola, annál kisebb a magántanulók között a roma fiatalok aránya, ugyanakkor ez a "kisebb" relatív, hiszen arányuk eleve magas.

Amennyiben az iskolában tanuló romák aránya meghaladja a 15%-ot, a magántanulók között - függetlenül az iskola méretétől - eléri, illetve meghaladja a 70%-ot.

Amennyiben a roma és az összes magántanuló arányát tekintjük, kitűnik, hogy kizárólag azokban az iskolákban magasabb az összes magántanuló aránya a roma magántanulókénál, ahol a roma tanulók aránya 10% alatti. Minél magasabb viszont az arányuk, annál nagyobb arányban vannak az adott iskolában magántanulók.

Az eddigi adatokból biztonsággal következtethető, hogy a magántanulóvá válás, illetve a magántanulói elhelyezés szigorúan követi a roma tanulók iskolai arányát. Minél magasabb egy iskolában a roma tanulók aránya: annál nagyobb a magántanulók aránya, illetve annál magasabb a magántanulók között a romák aránya: azokban az iskolákban, ahol 25% feletti a roma tanulók aránya, ez a szám eléri a 80%-ot.

Az az informális, szakértői és emberjogi csatornákon terjedő sejtés tehát, amely szerint egyes iskolák nyomást gyakorol(hat)nak a roma tanulók magántanulóvá válására - amely gyakorlat a magántanulói kondíciók miatt rejtett felelősségáthárítási mechanizmusként is interpretálható -, annyiban megerősítést nyert, hogy a magántanulóvá válás elsősorban az iskolában tanuló romák arányával mutat erős összefüggést.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.