2019. december 10., kedd , Judit

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> A felnőttek iskolái >> I. rész

4. Miért kellett reformálni?

2009. június 17.

4. Miért kellett reformálni?

Az iskolarendszerű felnőttoktatás számára készült önálló kerettanterv bevezetése felkavarta az állóvizet, ami hosszú évek óta jellemezte a közoktatás e (talán mindig is) hátrányos helyzetű szektorát. A problémát elsősorban az okozta, hogy a tantervkészítők a hagyományos tantárgyszerkezetet megbolygatva új tantárgyakat helyeztek el a rendszerben, ezzel kívánva rákényszeríteni az egyes intézményeket az immár elkerülhetetlen, az iskolák életét több területén érintő, tovább nem halogatható innováció(k)ra. 1

Nem csekély problémát okozott az is, hogy mindezt nem kísérte a finanszírozás átalakítása, így az új feltételek kialakítását az egyes intézményeknek a korábbi feltételrendszerhez illesztett költségvetésből kellett „kigazdálkodniuk”. Az amúgy is nehéz helyzetben lévő felnőttoktatás ekkor szembesült mindazokkal – a közoktatás számára a korábbi évtizedből már ismerős – nehézségekkel (nyelvtanárok és más, a kurrens területeken oktató szakemberek hiánya, a csoportbontás okozta szervezési és finanszírozási problémák stb.), amelyek az intézmények működésében – sokszor nem csak átmeneti – zavarokat okoztak és hozzájárulhattak a hallgatói létszám jelentős csökkenéséhez is.

Az elmondottak tehát erőteljes kihívásként érték az iskolarendszerű felnőttoktatás egészét:

  • az iskolák menedzsmentjét,
  • a pedagógusokat,
  • és nem utolsósorban a hallgatókat.

A kerettanterv bevezetése kapcsán végrehajtott szakmai kérdéseket érintő lépések szükségességét nehéz lenne vitatni, bár számos, jobbára a szakmán „kívül állók” véleményének hangot adó írás kapott publicitást a hazai sajtóban. 2

A szűkebb szakmai közvélemény két sarkalatos pontban fogalmazta meg kételyeit:

  1. úgy vélték, hogy a nyelvtanítás az adott körülmények között felnőttek és számos tekintetben hátrányos helyzetűnek minősíthető tanulók esetében nem vezethet sikerre, illetve
  2. úgy gondolták, hogy éppen a modernizáció kulcselemének tekintett tantárgyak esetében (informatika, idegen nyelv, kommunikáció, társadalomismeret stb.) nem lesz meg az érintett intézményekben az a szakmai háttér, amely a sikeresség alapkritériumának tekinthető.

Mindezek indokolttá tették azt, hogy az Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központjában készült kutatás feltárja a kerettantervek bevezetését követő helyzetet az iskolarendszerű alap- és középfokú felnőttoktatásban.

Arra szerettünk volna választ kapni, hogy a megújulás szempontjából vajon rendelkezik-e belső tartalékokkal az iskolarendszerű felnőttoktatás, olyanokkal, amelyekre építve tovább lehet folytatni a megkezdett innovációt, vagy ezeknek a hiányában – szinte minden tekintetben – külső erőforrásokra kell majd a jövőben támaszkodni ennek a szektornak a megújításához?

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.