2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> A befogadó iskolák értékelési gyakorlata >> I. rész: Az Országos Közoktatási Intézet szerepe a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának fejlesztésében és a nemzetközi együttműködésben

Jó gyakorlatok az értékelésben

2009. június 17.

Jó gyakorlatok az értékelésben

Készült az Oktatási Minisztérium megbízásából az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési és Integrációs Központjában

Az anyagot összeállította: Kőpatakiné Mészáros Mária – Singer Péter

A háttértanulmányokat készítették: Fonyódi Ilona, Friss Péter, Kókainé Lányi Marietta, Kovács Judit, Mayer József, Nagy Gyöngyi Mária, Németh Szilvia, Nyirő Zsuzsa, Radó Péter

Helyzetkép

A sajátos nevelési igényű tanulók iskolái

Magyarországon hagyományosan az adott fogyatékosság típusának és mértékének megfelelően szerveződve, sok esetben bentlakásos, elkülönített intézményekben történik a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása. Az érintett tanulók jelentős része családjától távol nevelődik.

A vakok, a gyengénlátók, a siketek, a nagyothallók, a mozgáskorlátozottak és az értelmi sérültek számára külön-külön iskolák működnek az alapfokú oktatásban. Az elkülönült speciális iskolák – miközben az oktatási feladatokat megfelelő, sőt kiváló színvonalon képesek ellátni – a sajátos nevelési igényű tanulók beilleszkedése szempontjából gyakran akadályokat állítanak az érintettek elé. A társadalom egészétől elkülönítetten nevelt tanulók nehezen ismerik ki magukat, nehezen igazodnak el az épek világában, és társadalmi előmenetelükben megsínylik azt, hogy kora gyermekkoruktól csak a többségtől elkülönített élethez szoktak hozzá.

Az együttnevelés – a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja

Az együttnevelés, -oktatás gyakorlati megvalósítására a közoktatási törvény először 1993-ban adott lehetőséget. A sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatási feltételeinek biztosítása igen sok, a szabályozáson túlmenő eszköz alkalmazását is szükségessé teszi. Ezek közül a legfontosabbak az integráció tárgyi, technikai, környezeti és személyi feltételeinek megteremtése, az integráló oktatás pedagógiai módszertanának kialakítása, az integráló pedagógusok képzésének meghonosítása, a pedagógusok szociális érzékenységét növelő, attitűdjeiket átalakító képzések biztosítása, valamint a jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltség megteremtése.

Az integrációt támogató oktatáspolitika

A hazai közoktatási rendszerben oktatáspolitikai, szociális és pedagógiai célként is megjelenik az integráció. A közoktatás-politika a finanszírozásra is kiemelt figyelmet fordít, a szabályozási környezet kedvez a fogyatékossággal élők beilleszkedésének. Az integrált nevelés azt a célt tűzi ki, hogy minden gyermek – függetlenül attól, hogy valamely sérülés vagy egyéb ok következtében fejlődésében akadályozott – megkülönböztetés nélkül vehessen részt az intézményes nevelésben.

Az Oktatási Minisztérium átfogó integrációs fejlesztési terveket dolgozott ki. A közoktatási törvény módosítása abba az irányba hat, hogy a nevelés-oktatás folyamatában és a kapcsolódó szervezetek működésében erőteljesebben jelenjen meg az antidiszkriminációs törekvés, csökkenjen a gyengébb érdekérvényesítő csoportok kirekesztése, és erősödjön közreműködésük a közoktatás céljainak megvalósításában. Az esélyegyenlőtlenségek mérséklését célozzák a közoktatási stratégia középtávú intézkedései, amelyek mind a sajátos nevelési igényű, mind a hátrányos helyzetű gyermekek érdekeit szem előtt tartják.

A társadalmi integráció és az esélyegyenlőség elősegítése a kormány programjában is hangsúlyos szerepet kapott. A határozott oktatáspolitikai állásfoglalást a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési operatív programja a 2.1. számú, a „Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben” című alintézkedésben jeleníti meg. A „Humánerőforrás-fejlesztési operatív program stratégiai céljaival összhangban a program hozzájárul a munkaerő-piaci esélyteremtéshez és a társadalmi kirekesztődés megelőzéséhez azáltal, hogy biztosítja a minőségi oktatáshoz és a segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A fejlesztési folyamat fő célja olyan befogadó iskolarendszer kialakítása, ahol az iskola alkalmazkodik a gyermekek körében tapasztalható kulturális, képességbeli és tanulási szükségletekben megnyilvánuló sokféleséghez.” A közoktatás intézkedéseinek fejlesztési programja (HEFOP 2.1.) újragondolja a nevelési-oktatási célokat a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében.

Az együttnevelés jelenlegi gyakorlata

Intézményi szinten

Az információs társadalom fejlődése lehetővé teszi, hogy a fogyatékosság ne az alkalmatlanságot, a képességek hiányát jelentse, hanem egy olyan helyzetet, amelyben a környezet alakításával az emberek – köztük a sajátos nevelési igényű gyermekek– életminősége javulhat. Bár általánosan elfogadott gyakorlat a többségi iskolába járó, sajátos nevelési igényű tanulók esetében az egyes tantárgyak, tantárgyrészek értékelése alóli teljes vagy részleges mentesítés, felmentés, az utóbbi tíz évben ez módosulni látszik. A speciális eszközök és segédeszközök alkalmazása lehetőséget teremt a felmentések, mentesítések elkerülésére.

Az elmúlt tíz évben elsősorban a szülők, de a többségi és a sajátos nevelési igényű tanulókat segítő intézmények kezdeményezésére is megjelentek a befogadás egyedi, esetleges, intézményekhez kötött megoldásai. A speciális intézmények közül többen módszertani központtá alakultak, és szolgáltatásaikkal, aktív együttműködésükkel spontán kapcsolatok működtetésével segítették a befogadás eredményességét. Kezdeményezéseik – aktív támogatás hiányában – egyediek, nem adtak általános megoldást.

Osztálytermi szinten

A szummatív értékelés mellett erősödik a diagnosztizáló és a formatív értékelés szerepe. Ez a változás az integrált nevelés szempontjából meghatározó.

A törvényes előírásnak megfelelően a szöveges értékelés a gyakorlat részévé vált.

Kutatások folynak annak megállapítására, hogy milyen jó gyakorlatok vannak az intézményekben, és hogy a tanterv, a tananyag, az óratermi folyamatok, a tanulói egyéni fejlesztés eredményei és az értékelés hogyan kapcsolhatók össze.

Intézményi példákkal illusztrálható a mérésekkel nem azonosítható pedagógiai értékelési eljárások, folyamatkövető diagnosztizáló-fejlesztő értékelések szerepe, fontossága, azok értékei, mindennapi gyakorlata. Ez olyan pedagógiai értékelési gyakorlat megvalósítását jelenti, amely a céloktól kiinduló normatív információk (tantervi követelmények), illetve a tanulói produktumokban jelentkező empirikus eredetű információk egyenrangú kezelését és kölcsönös figyelembevételét a tanulási-tanítási folyamat szakaszaira bontva valósítja meg.

Az egyéni, tanulói nyomon követésre alkalmas tanulói portfóliók kialakítása, gyakorlati hasznosítása a speciális intézményekben rendelkezésre áll, és elterjedni látszik a befogadó intézményekben is.

A sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése és az iskola tanulásszervezése, értékelési gyakorlata egymástól elválaszthatatlan. Az egyéni fejlődés lehetőségét biztosító, az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő, rugalmas, differenciált tanulásszervezés és tananyag-elrendezés, az árnyalt értékelési rendszer kialakítása, megvalósítása intézményi szinten feltétele az együttnevelésnek. A bemutatott jó gyakorlatok ezt támasztják alá.

A jó gyakorlatok kiválasztásának szempontjai

Magyarországon a 1990-es évek elején több iskola lépett az innováció útjára, kereste az intézményi gyakorlat modernizálásának, személyközpontúvá válásának útját. Ekkor indultak a reformpedagógiai irányzatokat vállaló alternatív iskolák, amelyek azáltal, hogy a tananyag helyett magát a tanuló tették oktatásfilozófiájuk központjába, szakítottak az egységesség, a minden tanulóra egyaránt vonatkozó elvárások addigi merevségével, és az egyéni képességek fejlesztésére helyezték a hangsúlyt – csakúgy, mint a többségi általános iskolák közül sokan, amelyek a saját útjukat járva dolgozták ki pedagógiai rendszerüket. A 2. alfejezetben olyan befogadó intézmények gyakorlatát mutatjuk be, amelyek a sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelését és a hagyományostól eltérő, személyre szabott értékelés gyakorlatát már több éve megvalósították, tapasztalataikat, eredményeiket publikálták.

Átfogó kutatással nem rendelkezünk arról, hogy az inkluzív szemléletű értékelés hogyan valósul meg a hazai közoktatási intézményekben, ezért az akciókutatások adataira és a pedagógiai programok vizsgálatára támaszkodva olyan befogadó intézmények értékelési gyakorlatát mutatjuk be, amelyek hivatalosan vállalják a sajátos nevelési igényű tanulók nevelését-oktatását. Van közöttük alternatív iskola, innovatív általános iskola és középiskola. Ezekben az intézményekben az inkluzív értékelés módja a pedagógiai programban rögzített, az osztályzat általi minősítést a gyakorlatban felváltotta a szöveges értékelés.

A jó gyakorlatok elemzése során mindig a legjellemzőbb intézményi gyakorlatot mutatjuk be.

Értékelés az inkluzív osztályokban

Az intézmények pedagógiai programja, általános jellemzői

A Gyermekek Háza – Budapest

Az alternatív iskola 1991 óta működik. Fő célkitűzése, hogy az iskola biztonságot nyújtó, természetes befogadó közege legyen minden gyermeknek, függetlenül egyéni adottságaitól, fejlődési ütemétől, tanulásra való motiváltságától. Ennek szellemében a program az 1993-94-es tanévtől tudatosan felvállalja és megvalósítja a sajátos nevelési igényű tanulók teljes integrációját. 22-24 fős osztályaiban 2-3 sajátos nevelési igényű gyermek tanul együtt egészséges társaival. A pedagógusok munkáját több állandó és szükség esetén utazó gyógypedagógus segíti.

Az eredményesség érdekében a program pedagógusai a gyerekek együttműködésén, aktív, tevékenységközpontú tanulásán alapuló differenciált tanulásszervezési eljárásokkal dolgoznak. Megvalósítják a differenciált tananyag-elrendezés gyakorlatát, folyamatosan állítják össze a tanulók eltérő képességeihez igazodó differenciált feladat- és tevékenységi sorokat. Az első hat évfolyamon a tanulók személyre szabott szöveges értékelést kapnak, amelyben tanulmányi fejlődésük, eredményeik mellett ugyanilyen hangsúllyal szerepel személyes és szociális kompetenciáik fejlődésének visszajelzése is.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

Az iskola 1977 óta működik. Az 1989/90-es tanévben kezdtek hozzá az intézmény pedagógusai az iskola modernizálását célzó fejlesztő tevékenységhez. Ennek eredményeként modellértékű, személyközpontú, átfogó pedagógiai rendszer jött létre, amely lehetőséget biztosított a tanulók egyéni fejlesztésére, a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra egyaránt. Jellemzője a rugalmas tanrend, az árnyalt értékelési rendszer, a differenciáló tanulásszervezés, a pontos diagnosztizálás megvalósítása.

1996-tól tudatosan integrálnak sajátos nevelési igényű tanulókat. A tanulásszervezés során nem csupán a sérült tanulókhoz, hanem minden tanulóhoz igazodnak. Ez az egyéni, rugalmas szervezés a sikeres integráció alapja. Ez teszi lehetővé, hogy az enyhe fokban értelmi fogyatékos (tanulásban akadályozott), testi és érzékszervi sérült gyermekek integrált nevelése eredményes legyen. A gyakorlat azt igazolja, hogy az együttnevelés akkor eredményes, ha a sajátos nevelési igényű tanulók aránya az osztályban 10-15%. A tanítók, tanárok munkáját gyógypedagógus segíti.

Az értékelési rendszerük diagnosztizáló, folyamatfeltáró, rugalmas. Az 1-3. évfolyamon nem osztályoznak, hanem szöveges értékelést alkalmaznak. A több mint 15 éves innováció eredményeként az intézmény a térség bázisiskolájává vált, továbbképzések, hospitálások, szakmai gyakorlatok színhelye lett.

Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium – Budapest

Az iskola 1988 óta működik. Az integrált nevelést is akkor kezdték – már az első években fogadtak testi és érzékszervi sérült tanulókat. Jelenleg több mint negyven sajátos nevelési igényű tanuló (mozgáskorlátozott, látás- vagy hallássérült) tanul az intézményben. A nevelőtestület állásfoglalása szerint az együttnevelés gondolatát a társadalmi környezet sugallta. A tanulók egy része középiskolai osztályban, egy része pedig szakképző osztályban tanul.

Általános elv, hogy az integrációban önként feladatot vállaló tanár úgy oldja meg az óra szervezését, a számonkérést, hogy az osztály minden tagjának fejlődését biztosítsa. A tanárok munkáját gyógypedagógusok is segítik. A középiskolai integráció tudatos felvállalása még nem általános hazánkban; az érvényben lévő jogszabályok a középiskolákban nem teszik lehetővé a szöveges értékelés gyakorlatát. Az intézmény a formatív értékelés gyakorlatával, az értékelés rugalmasságával igazodik a sajátos igényekhez. A pedagógusok a „minimális kedvezmény, maximális segítség” jelszavát hirdetik és valósítják meg az iskola minden helyzetében, így az értékelés során is.

Az alkalmazott értékelési módszerek kiválasztása

A Gyermekek Háza – Budapest

A választás az intézmény pedagógiai programjában megfogalmazott alapelvek mentén, a nevelőtestület egyetértésével jött létre. Céljuk, hogy az értékelés ne minősítsen, hanem fejlődési állapotról számoljon be; számba tudja venni, hogy a tanuló az előző szintjéhez, önmagához mérten mennyit fejlődött és a saját lehetőségeit mennyire aknázta ki.

Az értékelés rendszerét a Gyermekek Háza pedagógusai dolgozták ki, amelyhez a különböző alternatív iskolák értékelési gyakorlata szolgált alapul. Azok megismerése, elemzése után, a Gyermekek Háza pedagógiai céljainak alárendelten alakították ki értékelési gyakorlatukat. A rendszer rugalmas, a tapasztalatok, valamint a pedagógusoktól, a szülőktől, a tanulóktól érkező visszajelzések alapján történnek a módosítások. Hosszas elemző munka előzte meg a szöveges értékelési rendszer kiterjesztését a hatodik évfolyamig. A Gyermekek Háza értékelési rendszerét pedagógiai programja részletesen tartalmazza. Megfelelő elméleti és gyakorlati tapasztalat összegyűjtése után, élve a törvény adta lehetőséggel, a 2001/2002-es tanévtől a hatodik osztály végéig a szöveges értékelés gyakorlatát alkalmazzák.

Iskolaváltás esetén – ha szükséges – a negyedik évfolyamtól kezdve a szöveges értékelést érdemjegyekre válthatják a tanulót tanító pedagógusok. Ennek módja az értékelési szempontok, az évközi mérések, a havi tanári visszajelzések közös értelmezése, érdemjegyek formájában való kifejtése. A hetedik évfolyamtól kezdve áttérnek a normatív értékelés gyakorlatára, biztosítva az átmenetet a felsőbb osztályokba.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

A tanulói értékelési módszerek kialakításakor elméleti pedagógiai munkák leírásait vették figyelembe. Ez lett az alapja az induláskor még csak saját használatra érvényes helyi értékelési rendszer felépítésének, amely később a pedagógiai program része lett.

A pedagógiai értékelési gyakorlat fontos eleme a tanítási-tanulási folyamat kettős szabályozásának. Az értékelés alapja a célokból kiinduló normatív információk, illetve az eredményekben jelentkező empirikus eredetű információk egyenrangú kezelése és kölcsönös figyelembevétele a tanítási-tanulási folyamat szakaszaiban.

Az értékelési eljárások kidolgozása során a nevelőtestület nagy figyelmet fordított a metodológiai követelmények betartására. Azt vizsgálják, hogy a tanuló saját, egyéni előző fejlettségi szintjéhez viszonyítva hogyan fejlődik. Ebben a folyamatban nem standardokhoz viszonyítanak, hanem a tantervi követelményeket pszichológiai elméleti alapokon nyugvó tapasztalati megközelítéssel szakaszokra bontják. Ez képviseli az „átlagszintet” mint viszonyítási pontot.

Az alkalmazott módszereket – a közoktatási törvénnyel összhangban – a pedagógusközösség választja ki. Az értékelés alapelveit az intézmény pedagógiai programja tartalmazza. Az iskolában a pedagógusok értékelő magatartásának és a tanulók önértékelésének jellemzője a pozitívumokra való támaszkodás, az elért sikerek, eredmények megerősítése. Az egyéni lehetőségekhez igazított, teljesíthető tevékenység biztosítja az örömteli, kudarc nélküli tanulás lehetőségét. Ugyanakkor az elért teljesítmény értékelésekor nem hagyható figyelmen kívül az adott tanuló aktuális teljesítőképessége, az, hogy saját lehetőségeit mennyire használta ki a munka, a feladat elvégzése érdekében. A tévedések megbeszélése, kijavítása közösen történik. A hibák elfogadása, a tanulási folyamat részeként való kezelése a biztonság érzését nyújtja, mentesíti a gyerekeket a szorongástól.

Az értékelés elsősorban a folyamatfeltáró diagnosztizálást és fejlesztést szolgálja, nem normára irányuló, hanem egyértelműen kritériumorientált, vagyis minőségre irányuló értékelési rendszer. A diagnosztizáló eredményvizsgálatok célja nem a minősítés (osztályozás), hanem annak felderítése, hogy kik azok, akik egy adott konkrét tevékenységelemet már elsajátítottak, és kik azok, akik még nem. Erre épül az egyéni fejlesztési tervek kidolgozása.

Osztályozás helyett eleinte az 1-3. évfolyamokon, később a 4-6. évfolyamokon is a képességfejlődés folyamatjellegét és finomszerkezetét is feltáró, személyre szóló szöveges értékelést alkalmaznak.

A tanulás folyamatában alkalmazott formatív (fejlesztő) értékelés keretében elsősorban a tanulás motivációs bázisát igyekeznek fejleszteni. A pozitívumokra épített, az eredményeket nyugtázó és jutalmazó, ugyanakkor a hibákat és azok okait is feltáró, javítási lehetőséget megadó szemlélettel, csoportos értékelés keretében végzik a tanulók minden munkájának ellenőrzését, értékelését. Ezt úgy teszik, hogy a gyerekek az elkövetett hibából ne a kudarcot tapasztalják meg, hanem a jobb eredmény elérésének lehetőségét lássák. Szummatív értékelésként félévkor és év végén levelet küldenek a tanulóknak és a szülőknek. Ebben részletesen leírják az elért eredményeket. Nyitva hagyják a pozitív előrelépés lehetőségét, biztosítva a szükséges időt a fejlődésre, fejlesztésre.

Összegzés

Az elemzett intézmények értékelési gyakorlatában az értékelés minősítő funkciója háttérbe szorul. Kiemelik a diagnosztikus és a formatív értékelés fontosságát. Az egyéni fejlesztés igénye, a pozitívumokra való támaszkodás, a hibák okainak közös feltárása, javítása jellemző a bemutatott értékelési rendszerekre. Az osztályzás helyett az első három, illetve hat évfolyamon a szöveges értékelés gyakorlatát alkalmazzák. Az értékelés fejlesztő, formatív funkciója a középiskolai gyakorlatban is fellelhető, az osztályzás adta keretek között.

Az értékelési módszerek kiválasztására nincs egységes recept, az iskoláknak maguknak kell kidolgozniuk értékelési rendszerüket. Ehhez mintákat adhatnak a már működő jó gyakorlatok, de ezeket a mintákat mindig a saját iskolai célokhoz, feladatvállalásokhoz szükséges igazítani. Ha az iskola értékelési koncepciója az eredményorientált megközelítés helyett a diagnosztizáló, fejlesztő megközelítést helyezi előtérbe, meg fogja találni – akár minták, szakirodalom, szakmaközi együttműködések segítségével – az ahhoz igazodó értékelési rendszert.

A rugalmasság mértéke, az eltérő képességekhez való alkalmazkodás megvalósulása

A Gyermekek Háza – Budapest

Az intézmény pedagógiai programja az első négy évet egy egységként kezeli. Az intézmény nem szelektál a felvételkor és elfogadott tényként kezeli, hogy az iskolában tanuló gyerekek között igen nagy különbség mutatkozhat a kognitív képességek, a fejlődési ütem terén, illetve az otthonról hozott ismeretek, a tanulásra való motiváltság szintjeiben. A Gyermekek Háza fő célkitűzése, hogy az iskola természetes befogadó közege legyen minden tanulónak, függetlenül egyéni adottságaitól, képességeitől, fejlődési ütemétől. A program tanítói vallják, hogy az alapozó iskola elsődleges, kiemelt feladata a biztos alapkészségek kialakítása minden gyermeknél. Ezért tanulóik számára annyi és olyan jellegű tevékenységre biztosítanak lehetőséget, amennyire az adott fejlettségi szinten szükség van ahhoz, hogy egy-egy ismeret biztos készséggé válhasson. Alapvető céljuk, hogy a tanuló saját lehetőségeinek megfelelő, minél jobb szintre juthasson egyéni adottságainak, fejlődési ütemének figyelembevételével.

Mindezek értelmében a Gyermekek Háza tanterve az első négy évfolyamon nem ad meg tanévekre lebontott követelményeket, továbbhaladási feltételeket. Az eltérő célokat, tanítási tartalmakat, követelményeket – a sajátos nevelési igényű tanulók tantervi irányelveinek megfelelően – a tanterv minden évfolyamon eltérő tipográfiával tünteti fel.

Az eltérő haladási ütemet az egyéni képességekhez igazodó differenciált tanulás-szervezéssel, differenciált tananyag-elrendezéssel, személyre szabott értékeléssel oldják meg. A tanulókat nem versenyeztetik, inkább az együttműködésre, egymás segítésére alkalmas kooperatív tanulási formákat alkalmazzák. Ezek a tanulásszervezési eljárások biztosítanak lehetőséget arra, hogy a tanulás a tanévhatároktól függetlenül rugalmasan igazodjon az adott tanuló aktuális szintjéhez. A szöveges értékelés alkalmazásával valósul meg az egyéni fejlődés értékelése, megoldható az egyéni különbségek kezelése – szemben az egységes, normára irányuló értékeléssel.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

A pedagógiai programban a nevelőtestület megegyezett abban, hogy az első négy évfolyam fő funkciója az alapozás, a későbbi ismeretszerzéshez, tanuláshoz, művelődéshez, kulturális fejlődéshez szükséges eszközrendszer, a személyiségvonások és beállítódások elsajátítása, begyakorlása, alkalmazása. Ennek megfelelően az intézményben rugalmasan, az egyénhez igazítva, 3, 4 vagy 5 tanévet tekintenek alapozó szakasznak. Ezen a kivételesen gyorsan fejlődők esetleg három év alatt túljutnak, a lassan fejlődő tanulók számára ez öt tanévet jelent. Ezen belül a szakaszolást a tantervi normarendszer (követelmények) elsajátítása határozza meg.

Az alapozó szakasz az érvényes törvényi szabályozásnak megfelelően itt is tanévekre tagolódik, ugyanúgy, mint a hagyományos működésű intézményekben. Fontos általános alapelv azonban, hogy a tanulók az egyik szakaszból (osztályból) a másikba csakis akkor lépjenek át, amikor bizonyos, hogy ott már eredményes munkát tudnak végezni; hiányok, eléggé be nem gyakorolt tevékenységek nem akadályozzák őket a továbbhaladásban. Elengedhetetlen, hogy a pedagógus annyi időt használhasson fel egy-egy területre, amennyire az adott konkrét helyi körülmények (a minimum- és optimumszintekkel behatárolt rugalmassággal négy éven belül kiegyenlíthető keretek között a tantervi követelmények megvalósításához szüksége van.

Elsődlegesnek tartják a kezdőszakasz alapozó, készség- és képességfejlesztő funkcióját. Tapasztalataik igazolják, hogy a lassan fejlődő, haladó tanulóknak ezekben a legelső években van szükségük időtöbbletre. A lassúbb és a gyorsabb fejlődési ütemet egyaránt természetesnek tekintik. A kudarcok okozta pszichés károkat elkerülve – vagy legalább csökkentve – biztosítják a szükséges időt a lassabban fejlődő gyerekeknek. Ugyanakkor a gyorsabban fejlődő tehetséges tanulók számára olyan feltételeket teremtenek, amelyek nem korlátozzák, nem fogják vissza, hanem segítik, ösztönzik fejlődésüket. A kiemelkedően tehetséges tanulóknak, ha egy-egy speciális területen tehetségesek, a tanév vége előtt olyan „oklevelet” adnak, amely igazolja, hogy egy vagy több tantárgyból már teljesítették az adott évfolyam tantervi követelményeit.

Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium – Budapest

Az intézmény kiemelt feladatának tekinti a látássérült (vak, gyengénlátó), hallássérült (siket, nagyothalló) és mozgáskorlátozott tanulók integrált oktatását. A sérült tanulók minden tanórán ép társaikkal vannak együtt, számukra külön képzést, tanítást nem szerveznek, de a tanulási környezet kialakításával lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanórai folyamatokat egyéni igényeikhez igazítva kövessék, aktívan kapcsolódjanak a tanórai munkához (számítógép használata a jegyzeteléshez, diktafonos rögzítés, a közlekedéshez, a hely- és helyzetváltozáshoz szükséges tér és eszközök). A vak tanulók informatikai képzése teljesen speciális, az egyéni igényekhez igazított eszközökkel történik. A hallássérülteket idegen nyelvből – egyedi esetben – felmentik; számítógépes órán a tanárral „szemben” ülve dolgoznak. Ellenőrzés, számonkérés során tekintettel vannak információátadási korlátokra. Ha kérik, mindig írásban adhatják vissza azt, amit halló társaiktól szóban várnak el. Az érettségi és szakmai vizsgákon is lehetőségük van arra, hogy a szóbeli vizsgát írásban teljesítsék. Igény szerint délutáni korrepetálást, segítséget és ezzel párhuzamosan tehetséggondozási formákat kínálnak és adnak a tanulóknak.

A szakmai (informatikai) tanterv három különböző szint eltérő anyagát összegzi. A napi gyakorlatban az e szinteken belüli választást, az egyéni haladás lehetőségét segítik elő. Külön időkeretet biztosítanak a mentálhigiénés gondozásra.

Összegzés

A befogadó intézmények gyakorlata azt tükrözi, hogy az egyéni sajátosságokhoz való alkalmazkodás, a rugalmasság az egyéni szükségletekre figyelő, differenciált bánásmóddal valósítható meg.

Az alapozó szakasz fontosságát, a kezdő négy év egységét, az egyéni haladási tempó biztosítását egyaránt kiemelik. A tanórai differenciálás, a tanulók egyéni képességeihez, ismereteihez igazodó haladási ütem biztosítása, a differenciált tananyag-elrendezés, a tanévhatárok rugalmas kezelése teszi lehetővé az egyéni képességekhez való igazodást, az együttnevelést.

A középiskolai gyakorlat is ezt támasztja alá. Minden segítség biztosított az integrált tanuló számára ahhoz, hogy teljesíteni tudja a követelményeket. A differenciálás nem az értékelés tartalmában és módjában, hanem a számonkérésig tartó ismeretszerzési, készségfejlesztési folyamatban jelenik meg.

Az intézmények rendelkezésére álló erőforrások. A szakmai segítség

Az értékelési rendszer kidolgozásakor különböző szakirodalmakra, más iskolák értékelési rendszerének megismerésére és az iskola saját tapasztalataira támaszkodtak. A tantestület szerzett tudására, a közös, konstruktív gondolkodásban rejlő lehetőségekre számíthatnak. Fontos, hogy az eddigi értékelési gyakorlatról érkező visszajelzések, saját tapasztalataiknak elemzése is beépüljön a fejlesztésbe.

A sajátos nevelési igényű tanulók értékelésének kidolgozásához az együttnevelést segítő gyógypedagógusok, a speciális iskolák szakemberei nyújtottak segítséget. A szakmai segítségnyújtás legújabb formája, hogy a speciális intézményekben a pedagógus-továbbképzésre, a szülőkkel való kommunikáció minőségének, tartalmainak átgondolására és segítésére, szakmai és szakszolgálati teendők ellátására is lehetőség nyílik. Erre a feladatváltásra a közoktatási törvény ad lehetőséget az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények létrehozásával, amely abban az esetben lehetséges, ha azt az intézmény a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésének megsegítése céljából végzi. Így a korábbi elkülönült intézmények szakmai műhelyekké, képző-szolgáltató intézményekké alakulhatnak, ahol megtörténhet a szakmai támogatási rendszerek kiépítése.

Az integrált nevelés arányváltozásának megfelelően az egységes gyógypedagógiai intézménnyé váló volt speciális iskolákban erősödnek a tanulást, nevelést elősegítő speciális szakszolgáltatások. Ezzel lehetőséget teremtenek a befogadó intézményekben a diagnosztizálás, a tanácsadás, a fejlesztés és a terápia szerepének erősítésére. Olyan speciális pedagógiai szakmai szolgáltatásokkal segítik a tanítási gyakorlat megújítását, mint a felkészítő tanfolyamok, a pedagógusoknak szóló program- és eszközfejlesztés.

Az intézmény további céljai, tervei az értékelési rendszerének továbbfejlesztése érdekében

A Gyermekek Háza – Budapest

A felső tagozat szöveges értékelési rendszerének fejlesztése a további feladat. A tanulók, a pedagógusok, a szülők visszajelzései azt mutatják, hogy ebben az életszakaszban konkrét, nem csupán a készség-, képességfejlesztés szintjére irányuló értékelést várnak. A kritériumra is irányuló szöveges értékelési gyakorlat kidolgozása, kipróbálása lesz az új fejlesztési feladat.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

Az értékelési szisztémát továbbfejlesztik a sajátos nevelési igényű tanulók követelményeiből adódó képességfejlesztési szintekre. A már alkalmazott eszközöket folyamatosan kipróbálják, és a módosításokat pedagógiai rendszerük alapján elvégzik.

A sajátos nevelési igényű tanulók számára a Bloom-féle taxonómiát alkalmazva speciális képességvizsgáló feladatlapokat állítanak össze, amelyek figyelembe veszik a gondolkodás különböző fejlettségi szintjeit. Így a további egyéni fejlesztés érdekében a tantervi követelmények elsajátítása mellett a szakértői bizottság vizsgálati eredményeiben feltárt és megjelölt egyéni általános fejlettségi és fejlesztési követelményeket is vizsgálni tudják majd.

A sajátos nevelési igényű tanulóknak szánt feladatlapok szerkesztésénél a szakértői bizottság véleményét és a gyógypedagógus segítségét is igénybe veszik. Mindvégig kiemelt szempontként kezelik a gyermek egyéni haladási ütemét – akárcsak a többségi tanterv szerint tanuló gyerekek esetében. Az így elkészített feladatlap-sorozat elősegíti azt a fejlődést, amely a sajátos nevelési igényű tanulók számára lehetővé teszi a tanév végi diagnosztizáló feladatlap értelmezését és kitöltését.

Az értékelés kapcsolódása a sajátos nevelési igényű tanulók egyéni fejlesztési tervéhez

A Gyermekek Háza – Budapest

A sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésénél, értékelésénél meghatározó a gyógypedagógus és a tanító, tanár által összeállított egyéni fejlesztési terv. A rugalmas, szöveges értékelés lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni fejlesztési terv területeinek értékelése is megtörténjen. Az elért eredmények kiemelése, a további feladatok megjelölése a diagnosztizáló és a formatív értékelés része. A sajátos nevelési igényű tanulók értékelésében a gyógypedagógus is részt vesz.

Az értékelésben kiemelt szerepet kap a sajátos nevelési igény típusához, eltérő mértékéhez és az egyéni fejlődési sajátosságokhoz való alkalmazkodás.

A tanulók egyéni nyomon követését segíti a tanulói portfólió, amelyekben feltárják a meglévő tudást, ismereteket, kompetenciát, és az értékelés során megfogalmazzák a célokat, a sikerkritériumokat, az elvárásokat. A fejlesztendő területek kijelölése, a tanulásnak az egyéni tanulói igényekhez való igazítása és a visszajelzések segítenek az átfogó összefüggések megállapításában, amely a visszacsatolás és mérés során a későbbi fejlesztések alapja lesz.

Félévkor egyénre szabott fejlődési beszámolót kapnak kézhez a gyerekek és szüleik. Az értékelési szempontok összetettek, nem egy-egy tantárgyra, hanem a gyermek egész személyiségének fejlődésére koncentrálnak. Kitérnek a tanulást befolyásoló tényezők fejlettségére, a kommunikációs és olvasási képességekre, az egyéni tanulási technikák alkalmazására, a számolási és matematikai képességekre, a művészeti és mozgásos tevékenységek értékelésére és az érzelmi-akarati élet, továbbá a tanuló társas kapcsolatainak fő jellemzőire.

A tanév végi értékelőlapok ismertetik az optimális szintet, így a tanuló ehhez és önmagához viszonyított fejlődése együtt jelenik meg. A tanulásban akadályozott (enyhe fokban értelmi fogyatékos) tanulók számára külön értékelőlap készült, az irányelvekben feltüntetettek figyelembevételével.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

A sajátos nevelési igényű tanulók egyéni fejlesztése folyamatos. A képességek kialakítása, fejlesztése segíti őket abban, hogy egyéni adottságaikhoz képest a lehető legjobban elsajátíthassák a számukra előírt tantervi követelményeket. Az értékelés folyamatába úgy épült bele az egyéni képességfejlesztés, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik, diagnosztizálják fejlődésüket, különös tekintettel azokra a képességekre, amelyek az adott tantárgyon belül nagy szerepet játszanak. Az egyéni képességek rendszeres diagnosztizálása, fejlesztése készíti elő a tantervi anyagok tanítását.

Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium – Budapest

A tanulók ellenőrzése, értékelése döntően folyamatosan és az egyes tanegységek befejezésekor történik. Szóban (órai felelet, otthoni munkával előkészített beszámoló, előadás, „kis vizsga” stb.), írásban (felmérés, teszt, dolgozat, esszé, egy átfogó téma vázlata stb.), a gyakorlatban (informatikai, közgazdasági, ügyviteli stb. feladatok, programok; testnevelés-, ének-, rajzkészségfeladatok stb.) formájában. Az értékelési szempontok fontos eleme a motiváltság, az aktivitás, a feldolgozásban mutatott szorgalom. A tanulás-tanítás folyamatát a permanens mérés és értékelés jelzései alapján szükséges módosítani, korrigálni. Erről foglal állást az intézmény minőségfejlesztési programja.

A tanulók szummatív értékelése során a jogszabályban rögzített ötfokozatú skálát használják. Az osztályzás célja nevelő jellegű, elsősorban a további jó vagy jobb munkára, tanulásra ösztönzést szolgálja és csak másodsorban minősítő funkciójú.

Összegzés

Az értékelési rendszer alapját mindenütt az egyéni fejlesztési tervek képezik. A fejlesztési tervben feltüntetett tartalmak és elérendő követelmények alapján történik a sajátos nevelési igényű tanulók értékelése. A folyamatot a diagnosztizáló, a formatív értékelés jellemzi. Szummatív értékeléskor a fejlesztési tervben megfogalmazott követelmények a meghatározók.

Az értékelés szereplői

A diákok és a szülők részvétele az értékelésben; a szülők, a tanárok, a diákok közötti együttműködés formái

A Gyermekek Háza – Budapest

Az intézmény törekvése, hogy az értékelés menetében minél többen vegyenek részt.

A tanórai értékelés folyamatos, külső jutalmazás nélkül, az elért eredmények megerősítésével történik. A tanóra lezárásának része a pedagógus szöveges értékelése. Ez mindig egyénre szabott, differenciált, figyelembe veszi az egyéni lehetőségeket és az elvégzett munkát.

A tanulók részvétele saját munkájuk értékelésében több szinten jelenik meg. Értékelik saját lehetőségeiket akkor, amikor a differenciált, eltérő nehézségű feladatsorok, tevékenységek közül maguk választanak. A kooperatív feladatvégzés után a csoportok mindig beszámolnak munkavégzésükről, együttműködésükről. A helyes önértékelés kialakítása, fejlesztése érdekében a tanórák végén a tanulók értékelik saját munkájukat.

A szöveges értékelések összeállítását, megfogalmazását a pedagógusok végzik. A közös területek (szabályok betartása, együttműködések, tanulási technikák stb.) értékelése során az adott tanulót tanító pedagógusok megbeszélik a tapasztalataikat, közösen értékelnek. A harmadik évfolyamtól kezdve a tanulók félévkor és év végén, írásban értékelik saját munkájukat; ez is bekerül a tanuló értékelőfüzetébe.

A szülők számára lehetőséget biztosít a program, hogy az értékelést követő időszakban megbeszélhessék a pedagógusokkal az értékeléssel kapcsolatos kérdéseiket, észrevételeiket.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

Az intézmény értékelési rendszerének leírása a pedagógiai program része – ezt a szülők, a diákok és a pedagógusok elfogadták. Ennek alapján történik a diagnosztizáló, a formatív (fejlesztő) és a szummatív értékelés.

A tanulók közvetlenül is bekapcsolódnak az értékelés folyamatába. Az órák közvetett differenciálással zajlanak, így a tanuló már a feladatlap-választásnál értékeli képességeit. Az óra végén önértékeléssel adnak számot elvégzett munkájukról.

A pedagógus értékelőkártyákat alkalmaz, amelyek gyermekcentrikusak, esztétikusak és motiválóak. Az értékelőkártyák nemcsak a tantárgyakban elért eredményeket tükrözik, hanem az iskolai élethez, a társakhoz való alkalmazkodást is.

A szülők a fogadóórákon nyerhetnek betekintést az értékelésbe, amelynek során a pedagógusok törekednek a közös értelmezés kialakítására, a szülők pedagógiai munkába való bekapcsolására. A fejlesztés további lehetőségeit a diagnosztizáló feladatlap-rendszer közös megbeszélésével segítik.

A tanulók, a tanárok, a szülők véleménye az értékelésről, az intézmény értékelési rendszerének elfogadása

A Gyermekek Háza – Budapest

Az alsó tagozaton a szülők örömmel fogadják a szöveges értékelést, kiemelik, hogy valóban személyre szólóan ad képet gyermekük fejlődéséről. A felső tagozaton olykor elbizonytalanodnak, azt gondolják, az osztályzat jobban motiválná a gyerekeket. A pedagógusok a folyamatos kommunikáció során igyekeznek meggyőzni őket arról, hogy az a helyes, ha nem az osztályzatokért, hanem a tudás megszerzéséért tanulnak a gyerekek. A szülők igénylik a gyakoribb, konkrétabb, tantárgyi tudásra is kiterjedő értékelést. Ezt negyedik évfolyamtól, havonta kapják a tanulók.

A tapasztalatok azt jelzik, hogy a szülők meggyőzhetők a szöveges értékelés fejlesztő hatásáról a felső tagozaton is, csak be kell őket vonni az értékelés menetébe.

A tanulók jól fogadják a szöveges értékelést. Valóban nem külső motivációért, hanem a tudásért tanulnak. Feladattudatuk magas szintű, önértékelésük és társaik elfogadása is jó. A hetedik évfolyamon nem okoz gondot az osztályzásra való átállás, szinte „megérnek” rá.

A tanárok számára többletterhet jelent a szöveges értékelés, de a magát személyközpontúnak valló iskola pedagógusa ezt vállalja, a tapasztalatok pedig azt erősítik, hogy a tanulók számára nagy előnyökkel jár.

Istvánffy Miklós Általános Iskola – Szigetvár

A szülők pozitív visszajelzéseket adnak az értékelő levelekről, amelyek tartalma a teljesen személyre szóló, a pozitívumokra építő motiváló értékelés. A fejlesztésre szoruló tevékenységi területeket kijelöli benne a pedagógus, ezt a tanulóval és a szülővel együtt igyekeznek megoldani. A levél kiemeli a tanulók azon pozitívumait, amelyek az osztályban elfoglalt szerepük kialakításában döntőek és az önértékelésük alakulását segítik.

Összegzés

Az intézmények tapasztalata azt támasztja alá, hogy a diagnosztizáló, egyéni fejlődésre fókuszáló értékelési rendszereket a tanulók, tanárok, szülők jelentős része eredményesnek, jónak, humánusnak tartja. Megfelelő előkészítés és folyamatos kommunikáció szükséges a közös értelmezés kialakításához. Ennek egyik oka, hogy a magyar iskolarendszert a mai napig jellemző eredmény- és teljesítmény-központúság még meghatározó módon van jelen a pedagógiai gondolkodásban, a szülői elvárásokban is.

Az értékelés a tanuló számára egyrészt tanúsítvány az elért eredményekről, másrészt befolyásolja további fejlődési útvonalát. Hatása van a tanulási motivációkra, mert a tanulók maguk is partnerek az értékelésben, átlátják az értékelési kritériumokat, értik és értelmezik az értékelés jelentését, vonatkozását a gyakorlati munkára. A tanárok számára az eredmények rövid és hosszú távú információ-forrásként szolgálnak, és a tanítási folyamat elemzésére, jövőbeli súlypontjainak megváltoztatására, megőrzésére adnak módot. A szülők számára az értékelés tájékoztató funkciója mellett megjelenik a partnerséget igénylő, tanulói fejlődést segítő, értelmező funkció.

A tanulás és tanítás

A pedagógiai értékelés és az oktatás módszereinek fejlesztése

A sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelésének eredményessége alapvetően függ a pedagógiai-módszertani kultúra alkalmazott elemeitől. A pedagógiai kultúra megújulása a tanulási-tanítási stratégiák, módszerek, eszközök, oktatásszervezési eljárások körében valósul meg. A befogadás a gyermekek iránti empátia, az attitűdváltás, az integrált szemlélet, a tanuló egyéniségét is figyelembe vevő differenciált pedagógiai módszerek alkalmazása, a diagnosztikus szemlélet, a tanulásszervezési eljárások és a differenciált nevelés kultúrájának mindennapi alkalmazása során valósul meg.

A befogadási gyakorlat nem nélkülözheti a sérülés-specifikus módszertani eljárásokat.

Az integrált oktatás során a befogadó iskola aktív szerepet kap. A tanítási-tanulási folyamatban az osztály valamennyi tanulójának egyéni fejlesztésére helyeződik a hangsúly, tekintetbe véve minden egyes gyermek sajátos igényeit, munkatempóját, képességeit. Az ismeretközlés és -ellenőrzés helyett a tanulási képességek fejlesztése kerül előtérbe. Ebbe a környezetbe, ahol a tanárok az osztályt individuumokból álló közösségnek látják, könnyebben beilleszthető a többitől eltérő gyermek, hiszen az iskolai munka nem az átlagosan teljesítőkre irányul elsősorban.

A Nemzeti alaptanterv a követelményszinteket nem egy adott osztályfokhoz, hanem egy tág időintervallumhoz rendeli hozzá, ezért a tanulók – bármilyen fejlettségi szinten vannak is – a nekik szóló tevékenységeket a nekik megfelelő követelményszinten kapják. Egyre inkább felértékelődik az egyéni fejlesztési programok kidolgozása minden azt igénylő tanuló számára.

A kézikönyvek, feladatlapok, feladatsorok, az adott fejlettségi szinthez rendelt tevékenységrendszerek még nem állnak a pedagógusok rendelkezésére, azokat a befogadó intézmények nevelőtestülete fejleszti ki, együttműködve a speciális intézmények gyógypedagógusaival.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legjobb befogadó intézményekben egyértelmű elkötelezettség nyilvánul meg az intézményi gyakorlatban, változott a tanárok szerepfelfogása, gazdagodtak a tanári kompetenciák. Amit a befogadó intézmények pedagógusai fontosnak tartanak:

  • megteremteni, aktivizálni a neveléshez, oktatáshoz, fejlesztéshez szükséges (egyéni, közösségi) motivációs bázist,
  • megtalálni a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztéséhez, oktatásához, a differenciált neveléshez alkalmas individuális módszereket, technikákat,
  • tervezni, irányítani a különböző fogyatékossági típusú tanulók részvételével foglalkozásokat,
  • értelmezni a tanulói diagnózist pedagógiai szempontból, megtalálni annak ismeretében a fejlesztési eljárásokat,
  • egy adott tanítási-nevelési probléma megoldására alternatívákat adni és a tanórákat eredményesen és hatékonyan vezérelni, tudni a háttérben maradni, a tanulói aktivitást serkenteni,
  • tudni együttműködni a szülőkkel, a társadalmi partnerekkel és más szakemberekkel.

A tanárok képzése és továbbképzése

A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési operatív program 2.1. számú, „A hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben” című központi programterve a hátrányos helyzetű, elsősorban a roma és sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók oktatásában érintett szakemberek képzése, az integrációs oktatással kapcsolatos oktatási programok kifejlesztése.

A sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségét elősegítő fejlesztési program kiemelt célja, hogy az inkluzív nevelés-oktatás térnyerésével a gyermekek olyan iskolában tanulhassanak, amelyik a működésénél fogva alkalmas a befogadásra, ahol megvalósítják az együttnevelés szervezeti és tartalmi kereteit és azokat a feltételeket, amelyekkel valamennyi tanuló nevelési szükségleteit biztosítani tudják. Ehhez egy olyan támogató rendszer létrehozása szükséges, amely segíti az intézmények pedagógiai rendszerének kialakítását, a pedagógusok képzését, a programcsomagok adaptációját, a befogadó környezet és a külső környezet attitűdváltását.

A sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében tervezett intézkedéscsomag pályázati és központi programokon keresztül nyújt támogatást a sajátos nevelési igényű tanulók integrációját vállaló intézményeknek.

A központi program keretében megvalósuló fejlesztések olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítását, megújítását segítik, amelynek eszközei a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén nyújtanak támogatást az intézményeknek. A fejlesztés eredményeként létrejövő programcsomagok a jól működő integráció feltételei – ezeket vizsgáljuk a következőkben.

Programcsomag fejlesztése a tanárképzés számára

Az együttnevelés pedagógiája még nem szerves része a hazai pedagógusképzésnek. A sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos képzési programok – esetenként együttnevelési szakirányon vagy újabb diplomát adó képzési szakon – a gyógypedagógiai képzés keretében valósulnak meg. Egyes pedagógusképző intézmények nyitottak, és megjelentek kezdeményezések az együttnevelés pedagógiájának megismertetésében. Nem alakult ki azonban egy olyan egységes képzési modul, amely – beépülve a pedagógusképzésbe – megismerteti a pedagógusjelölteket azokkal a kompetenciákkal, amelyekkel az együttnevelés sikeresen megvalósulhat.

Az alapképzés számára készülő programcsomag tartalmazza a szakmai, elméleti alapokat, valamint az erre épülő módszereket, eljárásokat, technikákat, terápiás tevékenységeket, pedagógiai és jogi hátteret, mindezt a sajátos nevelési igény szempontjából és a jellemző specialitások megjelenésével.

Pedagógus-továbbképzési programok és szakértői képzések kifejlesztése és megvalósítása

Az együttnevelés megvalósításában részt vevő valamennyi pedagógus új helyzetekbe kerül, ahol meglévő kompetenciái és bevált gyakorlata már nem tudják teljes mértékben kielégíteni a fejlesztés speciális igényeit. A továbbképzési programok célcsoportját a többségi pedagógusok és a gyógypedagógusok alkotják. A gyógypedagógusnak az integráció során szakmai kompetenciáját olyan helyzetben kell működtetnie, amelyben nincsenek tapasztalatai, éppen ezért fontosak a szakmai együttműködések során átadott tudások, tapasztalatok.

Társadalmi érzékenységet növelő képzések kidolgozása és megvalósítása

A sajátos nevelési igényű tanulók sikeres befogadása túlmutat az oktatási intézmények falain. Érinti a gyermekek integrációjával kapcsolatos szakmaközi területeket, a különböző szolgáltatásokat, szakpolitikai területeket. A fogyatékossággal élők jogainak érvényesítése, társadalmi befogadása is múlik azon, hogy az integrációban érintett minél több szereplő ismerje azokat a tényezőket, amelyek valóban eredményessé teszik a befogadást.

Jelentős szerepe van ebben a folyamatban a helyi döntéshozóknak, hiszen helyi szinten koordinálják azokat a szakpolitikai feladatokat, amelyben különösen érzékeny feladatként jelenik meg együttnevelés. A társadalmi integrációhoz szükség van a helyi, területi szinten működő civil szervezetek és a speciális szolgáltatásokat nyújtani tudó szakmacsoportok támogatására, munkájuk összehangolására. Az ehhez szükséges ismereteket az érintettek képzések, tréningek formájában sajátíthatják el.

Az együttnevelést segítő értékelési anyagok, segédletek, tesztek, programok kidolgozása

Az integrált oktatás know-how-jának kifejlesztése, módszertani adatbank és szolgáltató programcsomag létrehozása

A program keretében kialakuló oktatási programcsomagok egyrészt bizonyos tantárgyak tanítására, másrészt a kereszttantervi területeken zajló pedagógiai munka segítésére készülnek. A speciális tartalmi kiegészítések, amelyek a sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelését segítik, a programcsomag részei. A kifejlesztett programcsomagok bekerülnek az adatbankba, adaptációjukra pályázhatnak a befogadó intézmények.

Új módszerek kidolgozása az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére

Az érettségit vagy kvalifikáltabb szakképesítést adó középiskolákban igen kevés sajátos nevelési igényű diák folytat tanulmányokat hazánkban. A magyarországi teljesítményközpontú középiskolai oktatásban nehezen valósulhat meg a sajátos nevelési igényű diákok oktatása. A tömeges kudarc, a sikertelenség okainak kezelésére kutatási programot, majd ezt követően fejlesztési koncepció kidolgozását vállalja a programfejlesztés.

A speciális intézmények tudásának átvitele a főáramba

A többségi általános iskolák befogadó-készségének erősítése új lehetőségeket nyújt a sajátos nevelési igényű gyermekek és a nem sérült, többségi iskolába járó gyermekek szociális tanulási folyamatai számára. A befogadással együtt járó útkeresés, az intézményi innovációk a befogadó iskola munkájában is jelentős minőségi javulást eredményeznek. Az eredményesség jelentősen függ attól, hogy mennyire sikerül összekapcsolni és összehangolni a sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó és a többségi, befogadó intézmények fejlesztési kínálatait a hozzáférhető szak- és szakmai szolgáltatásokkal, és hogy mennyire lehet új tereket nyitni a gyermekek, a fiatalok számára az otthoni háttér és a helyi kapcsolati lehetőségek közötti együttműködések megteremtésével.

A tanulók önértékelése, az együttneveléssel kapcsolatos tanári és szülői beállítódások alakítása, a differenciált oktatás céljai, alapelvei és módszerei, az osztálykeretben megvalósított munkamegosztás a példák bemutatása és értékelése során valósulhat meg. Ehhez a segítő értékelési anyagok, segédletek, tesztek, programok kidolgozása az átalakuló speciális intézményekben megkezdődött.

Következtetések

A bemutatott értékelési megoldások összegzése

A fenti példák bemutatták azokat az értékeléssel összefüggő speciális megoldásokat, amelyek az együttnevelés során megoldandó feladatként jelennek meg a befogadó iskolák számára. Az értékelési gyakorlatukból az alábbi összkép bontakozik ki:

  • A sajátos nevelési igényű tanulók befogadására elsősorban azok az intézmények vállalkoztak, amelyek már a korábbiakban is birtokában voltak azoknak a szakmai, módszertani kompetenciáknak, amelyek segítségével megvalósíthatták az eltérő fejlettségű és képességű tanulók sikeres iskolai előrehaladását.
  • A tanulók differenciált fejlesztése (egyéni tanulási útvonalak kialakítása) értelemszerűen magával hozza a differenciált (egyéni) értékelés megvalósítását. Ehhez jelentős segítséget nyújt az értékelés és a fejlesztés alapját képező tanulói portfoliók kialakítása.
  • Az értékelés az esetek egy részében szövegesen történik. Ezt minden esetben a szülők tudomására hozzák.
  • Az értékelés módszertanához hozzátartozik az is, hogy sok helyütt törekednek a csapatjellegű értékelés kialakítására, amely a közösség kohéziójának az erősítését célozza.
  • Az alapvető különbséget az jelenti a sajátos nevelési igényű tanulók és más sajátos igényekkel rendelkező tanulók értékelése között, hogy az előbbi esetben az értékelésnek figyelembe kell vennie a sérülés típusát. Ezt speciális vizsgákkal, teljesítménymérésekkel oldják meg, amelyek alapja „A sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának irányelve” és a közoktatási törvény. A sérült tanulók eredményeit speciális és a törvényi szabályozással kompatibilis bizonyítványokkal dokumentálják, amely lehetővé teszi a speciális útvonalakon haladók továbblépését a következő évfolyamra.

A legfontosabb teendők a sajátos nevelési igényű tanulók magyarországi oktatásában

Feladatok
  • Az integrációs elkötelezettség kialakítása, fejlesztése, támogatása (a befogadó intézmények pedagógusainak segítése, a szülői támogató attitűd kialakítása),
  • a szakmai és szakmaközi együttműködések fejlesztése (pedagógus, gyógypedagógus, többségi általános iskola, speciális iskola – a legjobb speciális intézmények bázisán szak- és szakmai szolgáltatások kiépítése, az együttműködések serkentése),
  • a tanulási folyamatok egyéniesítése, a tanulási folyamat individualizációja,
  • a középfokú oktatás kiemelt kezelése (olyan problémák kezelése, mint a sajátos nevelési igényű tanulók bejutása, be nem jutása problémái, a lemaradás, a lemorzsolódás, a kimaradás),
  • a pályaorientáció, a munkába helyezés segítése az intézményen belül (pályaválasztási tevékenység, kapcsolat a szülőkkel, civil szervezetekkel, munkaadókkal),
  • társadalmi integráció, amelynek segítése érdekében a következő évek méréseinek azt a célt kell szolgálniuk, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók igényeinek megfelelően kidolgozott „standardok” alkalmasak legyenek és hassanak vissza az iskolai tudásformálásra; mégpedig azért, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók reális munkaerő-piaci integrációt elősegítő kompetenciái fejlődjenek, és a valós továbbtanulási utak kiépítése megvalósuljon.
A feladatok megvalósulását segítő támogatások
  • A pedagógiai fejlesztésben részt vevő partnerek (tanuló, pedagógus, egyéb szakember, szülő, fenntartó) együttműködésének javítása, a különböző tanácsadói szolgáltatások egységes koncepciójú, szakmaközi alapokra épülő kooperációjának megszervezése.
  • Az ellátó intézmények közötti kooperáció megteremtése, együttműködés létrehozása az óvoda, az általános iskola, a nevelési tanácsadók, a speciális iskola és a többségi általános iskola között.
  • Kulcskérdés, hogy megtaláljuk azokat a szakembereket, akik vezethetik az integrált neveléshez, oktatáshoz szükséges innovációt, és akik képesek kidolgozni azokat a feltételeket, amelyek között erősödhet az együttműködés. Serkenti a folyamatos motiváltságot és fejlesztést, ha a legjobb gyakorlatok alkalmazása támogatást kap.

Összefoglalás az értékelés jó gyakorlatairól és az értékelési politika jellemzőiről a magyarországi együttnevelési tevékenységben

Az értékelés jó gyakorlatainak főbb jellemvonásai az alsó tagozat befogadó osztályaiban

Magyarországon az integrált nevelés azt a célt tűzi ki, hogy minden gyermek, függetlenül attól, hogy valamely sérülés vagy egyéb ok következtében fejlődésében akadályozott, megkülönböztetés nélkül vehessen részt az intézményes nevelésben. Mivel ez a szülők egyre erősebben megnyilvánuló akaratával esik egybe, felértékelődnek azok a jó gyakorlatok, amelyek az együttnevelést vállaló intézményekben évek óta folynak.

A befogadó intézményekben folyó jó gyakorlatok legfontosabb jellemzői Magyarországon:

  1. Az intézmény értékelési rendszerének leírása a pedagógiai program része – ezt a szülők, a diákok és a pedagógusok elfogadják.
  2. A szülők betekintést nyerhetnek az értékelésbe. A pedagógusok törekednek a közös értelmezés kialakítására, a szülők bekapcsolódására a pedagógiai munkába.
  3. A tanulók közvetlenül is bekapcsolódnak az értékelés folyamatába.
  4. A rugalmas, szöveges értékelés lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni fejlesztési terv alapján valósuljon meg az értékelés. Az elért eredmények kiemelése, a további feladatok megjelölése a diagnosztizáló és a formatív értékelés része.
  5. A sajátos nevelési igényű tanulók értékelésében a gyógypedagógus is részt vesz. Ennek alapja a gyógypedagógus és a tanító/tanár által összeállított egyéni fejlesztési terv.
  6. A tanulók egyéni nyomon követését segíti a tanulói portfólió, amelyben feltárják a meglévő tudást, ismeretet, kompetenciát, és az értékelés során megfogalmazzák a célokat, a sikerkritériumokat, az elvárásokat.
  7. A fejlesztendő területek kijelölése, a tanulásnak az egyéni tanulói igényekhez igazítása, a visszajelzések segítenek hozzá az átfogó összefüggések megállapításához, amely a visszacsatolás és a mérés során a későbbi fejlesztések alapja lesz.
  8. Az értékelési szempontok összetettek, nem egy-egy tantárgyra, hanem a gyermek egész személyiségének fejlődésére koncentrálnak. Kitérnek a tanulást befolyásoló tényezők fejlettségére, a kommunikációs és olvasási képességekre, az egyéni tanulási technikák alkalmazására, a számolási és matematikai képességekre, a művészeti és mozgásos tevékenységek értékelésére és az érzelmi-akarati élet, továbbá a tanuló társas kapcsolatainak fő jellemzőire.
  9. Adott időszakonként egyénre szabott fejlődési beszámolót kapnak kézhez a gyerekek és szüleik.
  10. Az órák közvetett differenciálással zajlanak, így a tanuló már a feladatlap-választásnál értékeli képességeit. Az óra végén önértékeléssel adnak számot az elvégzett munkájukról.
  11. A pedagógus értékelőkártyákat alkalmaz, amelyek gyermekcentrikusak, esztétikusak és motiválóak. Az értékelőkártyák nemcsak a tantárgyakban elért eredményeket tükrözik, hanem az iskolai élethez, a társakhoz való alkalmazkodást is.

A fejlesztést célzó értékelés jó gyakorlatai a befogadó intézményekben – támogató oktatáspolitikák

A tartalmi szabályozók hatása az együttnevelés jó gyakorlatára az értékelésben
  1. A Nemzeti alaptanterv Magyarországon a közoktatás tartalmi szabályozója. A követelményszinteket nem egy adott osztályfokhoz, hanem tág időintervallumhoz rendeli hozzá. Ezért a tanulók – bármilyen fejlettségi szinten is vannak – a nekik szóló tevékenységeket a nekik megfelelő követelményszinten kapják. Egyre inkább felértékelődik az egyéni fejlesztési programok kidolgozása minden azt igénylő tanuló számára.
  2. A Nemzeti alaptanterv a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma. Az iskolák a pedagógiai programjuk elkészítésekor helyi sajátosságaiknak megfelelően alkalmazhatják a Nemzeti alaptantervet.
  3. A tanulók között fennálló különbségeket az iskolák a helyi pedagógiai programok kialakításakor veszik figyelembe. A sajátos nevelési igényű tanuló fejlesztésére vonatkozó célokat, feladatokat, tartalmakat, tevékenységeket, követelményeket meg kell jeleníteni az intézmény pedagógiai programjában, az intézmény minőségirányítási programjában, a helyi tantervben, a tematikus egységekhez, tervekhez kapcsolódó tanítási-tanulási programban, az egyéni fejlesztési tervben. Ebben foglalnak állást az intézmények a tanulók értékeléséről is. A tervkészítésnél figyelembe veszik a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelveiben foglaltakat.
  4. A sajátos nevelési igényű tanulók nevelésében, oktatásában részt vevő közoktatási intézmények egész nevelési-oktatási rendszerét átfogó, hosszú távú habilitációs/rehabilitációs célok és feladatok határozzák meg, amelyeket az intézmény dokumentumai tartalmaznak. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység olyan teammunkában kialakított és szervezett nyitott tanítási-tanulási folyamatban valósul meg, amely az egyes gyermekek vagy a gyermekcsoport igényeitől függő eljárások, időkeret, eszközök, módszerek, terápiák, értékelési rendszerek kialakítását és alkalmazását teszik szükségessé.
A Nemzeti Fejlesztési Tervben foglaltak

A sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében tervezett intézkedéscsomag pályázati és központi programokon keresztül nyújt támogatást a sajátos nevelési igényű tanulók integrációját vállaló intézményeknek.

A központi program keretében megvalósuló fejlesztések olyan támogató pedagógiai rendszer kialakítását, megújítását segítik, amelynek eszközei a konkrét pedagógiai gyakorlat és tevékenység szintjén nyújtanak támogatást az intézményeknek. A fejlesztés eredményeként létrejövő programcsomagok a jól működő integráció feltételei.

A programcsomagok:

  • Tanárképzés számára programcsomag fejlesztése
  • Pedagógus-továbbképzési programok és szakértői képzések kifejlesztése és megvalósítása
  • Társadalmi érzékenységet növelő képzések kidolgozása és megvalósítása
  • Az integrált oktatás know-how-jának kifejlesztése, módszertani adatbank és szolgáltató programcsomag létrehozása
  • Új módszerek kidolgozása az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére
  • A speciális intézmények tudásának átvitele a főáramba

Kézikönyvek, feladatlapok, feladatsorok, adott fejlettségi szinthez rendelt tevékenységrendszerek még nem állnak a pedagógusok rendelkezésére, azokat a befogadó intézmények nevelőtestülete fejleszti ki, együttműködve a speciális intézmények gyógypedagógusaival.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.