2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 április

Piaget és Kohlberg nyomában I. rész

2009. június 17.

Szekszárdi Júlia

Piaget és Kohlberg nyomában1 I. rész

- Egy komplex esetdiagnosztikai eljárás kimunkálása a pedagógiai gyakorlat számára -

A németországi Kassel egyetemén az Uwe Uhlendorff vezetésével működő munkacsoport a pedagógia, ezen belül a szociálpedagógia számára a gyakorlatban is jól alkalmazható diagnosztikai eszközrendszert dolgozott ki. A kutatók törekvése az volt, hogy eljussanak a problémák gyökeréig, egyúttal az érdemi fejlesztés lehetőségeinek feltárásáig. A praxisközpontúság összekapcsolódik a tudományos elmélettel, mégpedig avval a nem titkolt igénnyel, hogy a teóriában rejlő erőforrásokat a mindennapi gyakorlatban kamatoztassa.
Uwe Uhlendorff munkacsoportja a szakaszos fejlődéselmélet újabb modelljét hozta létre, egy négylépcsős komplex modellt, amely diagnosztikai eszközként is használhatónak bizonyult. A modell létrehozásának menetéről és alkalmazásáról kötetet jelentettek meg, amely e kétrészes tanulmány alapjául szolgált.2

A szociálpedagógiai-hermeneutikus diagnosztikai eljárás közvetlen előzménye egy szocializációs problémákkal küszködő fiatalokra irányuló3 vizsgálat volt. A kutatók az ifjúságsegítő szolgálat klientúrájának egy 10-18 éves korosztályhoz tartozó, hetvenfőnyi csoportját vették górcső alá. Arra voltak kíváncsiak, miként látják önmagukat ezek a serdülők és fiatalok az általános fejlődési követelmények és saját jövőbeli terveik tükrében. (A mintavétel véletlen kiválasztással történt.)

A 70 interjú alapján a szakemberek 19 önértelmezési modellt jellemeztek. Ezekben négy, pedagógiai szempontból is releváns dimenzió jeleníthető meg: az időészlelés, a testészlelés, az énpercepció és a normatív beállítódás. Az adott mintában célszerű volt ötödik dimenzióként a devianciát is szerepeltetni. E modellek - a szakemberek elvárásának megfelelően - segíthetnek megalapozni egy, a gyakorlatban is alkalmazható esetdiagnosztikai eljárást.

Elméleti háttér

A fejlődési feladatelmélet

Fejlődési feladatok alatt Havighurst óta azokat a feladatokat értjük, amelyekkel az emberek életútjuk során az adott társadalmi kontextusban szükségszerűen szembesülnek. Havighurst a fiatalok öntevékenységéből indul ki, miközben figyelembe veszi mind a biológiailag megalapozott belső érési folyamatot, mind az adott társadalmi környezet által meghatározott fejlődési fázisokat. Számol avval, hogy ugyanazon társadalmi és pedagógiai szabályok és elvárások segíthetik, de akadályozhatják is a feladatok megvalósítását.4

Havighurst hangsúlyozza, hogy a fejlődési feladatok egyidejűleg három komponensre irányulnak: a testi érés folyamataira, az adott kulturális folyamatokból eredő követelményekre, valamint a fejlődő személyiség vágyaira, igényeire, értékeire. Feltételezi, hogy léteznek az individuális, illetve a csoportspecifikus feladatok mellett általános, a kultúrákat átfogó fejlődési feladatok is, s a szocializáció sikere elsősorban ezek megoldásától függ.

Pedagógiai értelemben a következő három tényező együttes jelenléte esetén beszélhetünk általános fejlődési feladatokról:

- az idősebb generáció a társadalmi elvárásokat, valamint bizonyos kulturális képességeket mint normatív fejlődési követelményeket közvetíti a fiataloknak;

- a fiatalok ezeket a követelményeket mint számukra jelentőseket fogják fel, és igyekeznek a teljesítésükhöz szükséges kompetenciákat megszerezni;

- a fejlesztés az úgynevezett "érzékeny periódusban" történik, azaz amikor ehhez a testi, lelki és szellemi fejlettségi szint alapján adottak a szükséges feltételek.5

Az általános fejlődési feladatok, valamint az ifjúságsegítő klientúrájánál jelentkező különleges problémák pontosabb leírása hasznos kiindulópont lehetne egy szociálpedagógiai aspektusú diagnózis elkészítéséhez.

E feladatok kijelöléséhez jelenleg kéttípusú fejlődési modell áll rendelkezésre. Az egyik típusnál a feladatok megfogalmazása túl általános (Oswald például azt írja, hogy a fiatalkor legfontosabb feladata a szülőről való leválás). A másik esetben a fejlődésnek csak egyes dimenziói jelennek meg (Kohlberg csupán a morális fejlődést, Kegan az énfejlődést írja le). Ha elfogadjuk, hogy a hatékony tanulási folyamat öntevékenységet feltételez, és ezt az öntevékenységet az adott fejlődési követelmények és az azokkal való konfrontáció közötti feszültség dinamizálja6, akkor nem mondhatunk le arról, hogy az érintett fiatalokat közvetlenül megismertessük önnön fejlődésük menetével, problémáival, a rájuk vonatkozó fejlődési feladatokkal.

Szakaszos fejlődésmodellek

Két okból foglalkozunk részletesen Robert Kegan és Robert L. Selman elméletével. Egyrészt - Uhlendorffékhoz hasonlóan - ők is terápiára szoruló fiatal emberekkel dolgoztak: interjúkra és beszélgetésekre alapozták tudományos következtetéseiket, másrészt tartalmi azonosságok találhatók a kérdésfeltevéseikben. Kegan az énelméleteket és az annak alapjául szolgáló véleményalkotás (meaning-making) módjait írja le. Selman az énpercepciót a társas percepcióval való összefüggésében vizsgálja. Mindkét modell magában foglalja a cselekvési oldalt is, amelyhez hozzárendelhetők a lehetséges terapeutikus és pedagógiai feladatok.

Robert Kegan elmélete7

Piaget és Kohlberg nyomában

"Az intelligencia nem az én és nem a dolgok, hanem ezek interakciója felismerésével kezdődik, amikor az egyén úgy szervezi önmagát és a világot, hogy egyidejűleg veszi tekintetbe az interakció mindkét pólusát" - írja Piaget.8

A szubjektum fejlődésén belül Kegan által véleményalkotásnak (meaning making) nevezett kognitív folyamat is végbemegy. Ennek során az egyén - kilépve saját belső világából - átjut saját maga és a dolgok viszonyrendszerébe, az objektivitás területére. Kegan - Piaget-val és Meaddel összhangban - úgy vélekedik, hogy a szubjektumnak egyensúlyba kell kerülnie objektív környezetével, különben az egyén nem képes kapcsolatokat teremteni és fenntartani. Kegan érvelésében felhasználja Kohlberg gondolkodástípusait (kognitív struktúráit) is.9

A szubjektum és az objektum soha nem lehet teljes egyensúlyban, különben leállna a fejlődés, amelynek motorja a törekvés a mindig magasabb szintű egyensúlyi állapot létrehozására. Ennek során az egyén szakít a magával és környezetével kapcsolatos korábbi magatartásával, és új távlatokat hoz létre.

Kegan szerint a fejlődés nem egyszerűen szakadatlan tanulási folyamat, amelynek során az egyén új kompetenciákkal gazdagodva tágítja horizontját, hanem a korábbi egyensúly szétzúzása és egy új egyensúly létrehozása, amelynek során a szubjektum-objektum konstellációnak magasabb fejlődési foka jön létre. A folyamat gyakran fájdalmas, és a veszteségektől való félelem kíséri. Ha a fejlődést decentrálási folyamatnak fogjuk fel, amely a szubjektum-objektum struktúrához kötődik, akkor az, ami az egyik egyensúlyi fokozatban a szubjektív oldalt alkotja, a következő fokon objektív oldallá transzformálódik.

Az énfejlődés szakaszos folyamatmodellje

Kegan a gyermekkortól a felnőttkorig hat fokozatot különböztet meg. (A kora gyermekkorról szóló 0. fokozattal itt nem foglalkozunk.)

Egyensúlyi fokozatok  Az emberi összetevők, amelyek az adott szakaszban a szubjektumra jellemzők  Az én azon aspektusai, amelyek az adott szakaszban koordinálhatók, az objektív oldal jelentős tárgyai és tartalmai 
1. impulzív én  Impulzusok, életszükségletek, érzések, képekben való gondolkodás  Szenzomotorika (testmozgások és testsémák, érzékszervi észlelések) 
2. érdekvezérelt, ellenőrzött (szuverén) én  Egocentrikus cselekvési tervek (vágyak, hajlamok). Az érdekek kölcsönös szituatív felismerése  Képszerű elképzelések, érzések és életszükségletek 
3. interperszonális én  Konkrét társas kapcsolatok, személyre szóló szociális elvárások és kötelezettségek, érzelmek  Egocentrikus cselekvési tervek. Az érdekek egyeztetése 
4. intézményes én  Társadalmi érték- és normarendszer, utópiák, a baráti és a partnerkapcsolat elvont fogalma, hangulatok "saját autoritás"  Megszemélyesített szociális elvárások. Konkrét társas kapcsolatok, érzelmek 
5. individualitás feletti én  Általános etikai elvek, a különböző egyéni rendszerek megismerése, elfogadása, ütköztetése, cseréje  Érték- és normarendszerek, utópiák, partnerideálok, hangulatok, saját autoritás 

A korábbi fokozattal való szakítás és az új egyensúlyi szakasz kialakítása az egyén öntevékenysége révén történik, aki a folyamat során távolítja magától: decentrálja azokat a sémákat, amelyek segítségével a korábbi kapcsolatait szervezte, és egyidejűleg új központot képez, amelyből kiindulva a korábbi centrum összetevőit koordinálni tudja.

A környezet hatása az énfejlődésre

Az egyén fejlődése során különböző kulturális közegekkel kerül kapcsolatba, amelyek tartós környezetként segítik a szubjektum-objektum egyensúlyának létrejöttét, de később az attól való megszabadulást és az átstrukturálódást is.10 Ilyen tartós környezetnek számít a család, az iskola vagy a kortárscsoport.

Kegan abból a hipotézisből indul ki, hogy a különböző kultúrák a gyermekek életkorának megfelelő különböző szociális miliőket hoznak létre, amellyel a gyermek a megfelelő fejlődési szakaszban kapcsolatba kerül. Valamennyi fejlődési szakasz sajátos pedagógiai környezetet feltételez, amely a fejlődő egyént megerősíti és támogatja (1. funkció), egyidejűleg új feladatokkal és kompetenciákkal szembesíti, amelyek a következő fejlődési szakaszban teljesülhetnek ki (2. funkció).

Szociális
környezet 
1. funkció: segíteni, megerősíteni  2. funkció: feladatokat kitűzni, ezekkel szembesíteni 
1. szakasz: impulzív én 
Család, rokonság, óvoda  Testmozgás, szenzomotoros képességek megtapasztalása, fantáziatevékenység (szimbólumok)  Az érzelmek kontrollja. Minta a szükségletek kielégítésének elhalasztására, az egocentrikus cselekvés szembesítése a társas tevékenységgel. Szituatív együttműködés a kortársakkal, konkrét kognitív műveletek 
2. szakasz: érdekvezérelt, kontrollált (szuverén) én 
Iskola, család, kortársak  Minta a szükségletek kielégítésének halasztására, az érzések kontrollja (jutalmazási rendszerek). Kognitív kompetenciák (konkrét műveletek), önállóság, érdeklődések cseréje, szituatív együttműködés  Az egocentrikus szándékok visszavétele az együttműködés érdekében. Teljesítmény, megbízhatóság. Közösségi kötelességek. Szerepátvétel, a kölcsönös elvárások összehangolása, a szabályok elismerése (versenyek, szabályjátékok) 
3. szakasz: interperszonális én 
Partneri kapcsolatok, barátságok, kortárscsoportok  Teljesítmény, megbízbatóság, tartós együttműködési formák, a kölcsönös elvárások összehangolása, együttes tapasztalatok, érzelmek  Absztrakt, általános érték- és normarendszerek, a kívülálló harmadik perspektívája, hivatás és életperspektívák kialakítása 
4. szakasz: intézményes én 
Kötelező norma- és értékrendszerrel rendelkező csoporthoz tartozás (foglalkozási csoport, házasság, politikai, vallási csoport, érdekcsoport)  Általános elképzelések a barátságról, partneri kapcsolatról, közéleti szerepről, utópiák, stabil kapcsolatok, absztrakt világkép  Az ideologikus világértelmezések relativizálása, különböző vélemények és társadalmi rendszerek koordinálása, a pluralitás elfogadása, önmeghatározás 

Kegan modelljének hiányossága abból fakad, hogy - mivel a terápiás üléseken részt vevő fiatalok önmeghatározásán és Kohlberghez hasonlóan morális dilemmák megítélésén alapul - nem különbözteti meg a terápiás és a mindennapi helyzeteket, nem veti fel a kérdést, hogy az egyes dimenziókban (emocionális, kognitív, szociomorális) léteznek-e egyéni fejlődési különbségek. Robert L. Selman ebben a tekintetben tovább jut.

Robert L. Selman elmélete11

A szociális megértés szakaszos fejlődésmodellje

Selman kutatása eredményeként kidolgozta és igazolta az emberek közötti megértés szakaszos fejlődésmodelljét. Ezt a modellt azután az interperszonális elmélet elemzésének eszközeként használta, majd ugyanezt alkalmazta a kortársak közötti interakciós stratégiák vizsgálatakor. Selman modellje kompatibilis Keganéval, s mindketten Piaget és Kohlberg elméletére építenek.

Selman megpróbálja Piaget teóriáját összekötni az interakció-elmélettel. Amit Piaget óvatosan mint kölcsönös megértést ír le, az Selmannál a másik fél nézőpontjának mérlegeléseként szerepel. Az ő modelljének alapja a különböző egyének egymástól eltérő szociális nézőpontja.

A felnövekvő egyén olyan folyamat során alakítja ki identitását, amelyben megtanulja, hogy egyidejűleg szemlélje saját magát és vegye figyelembe mások nézőpontját, s végül eljusson annak a társadalomnak az aspektusáig, amelyben él. Az emberi kapcsolatokon belüli megértés is attól függ, mennyire sikerül mások, illetve egy csoport magatartását a saját gondolkodásunkba integrálnunk. Az én-, a személy- és a szociális percepció szervesen kapcsolódik a differenciált nézőpontváltás képességének kialakításához. A szociális megértés fejlődésmodellje három összetevőt tartalmaz: a nézőpontváltás (a decentrálás), a személyiség- és a szociális percepció alakulásának menetét.

Selman a maga modelljét szintén fiatalokkal készített interjúk alapján alakította ki, ahol - Kohlberghez és Keganhoz hasonlóan - ő is morális dilemmákkal szembesítette őket.

A decentrálás szintjei  Személyiségpercepció  Szociális percepció 
Első szint: differenciált és szubjektív
(kb. 5-9. életév) 
Differenciált. Képesség a fizikai cselekvés és a lelki motiváció, valamint a szándékos és nem szándékos cselekedetek megkülönböztetésére. Annak felismerése, hogy az emberek különböző intenciókat követnek. A motívumok, például a gondolatok, az érzelmek még nem jelennek meg differenciáltan.  Egocentrikus. Az én és a többiek már nemcsak testileg, hanem érdeklődés, szokás és lelki jelenségek alapján is különböznek. Az elképzelések szintjén szociális nézőpontok sokasága létezik, ezek azonban elszigetelve jelennek meg egymás mellett, és nem kapcsolódnak össze. A kapcsolatot csak az egyik érintett nézőpontjából észlelik, a társas elvárásokat egyoldalúan látják. 
Második szint: önreflexív, egy második személy nézőpontjának viszonzott (reciprok) átvétele
(kb. 7-12. életév) 
Önreflexív. A saját magatartásmód és szándék egy másik személy oldaláról is látható és átgondolható. Az egyének kettős szociális orientációval rendelkeznek. Alkalmazkodó külső megnyilvánulás mellett létezik egy rejtett belső realitás.  Viszonzott. Vannak megosztható közös elképzelések. Hisznek abban, hogy cselekedeteink befolyásolják a másik ember rólunk alkotott véleményét. A partnerek még nem képesek közösen reflektálni saját kapcsolatukra. "Két egyén látja magát és egymást, de még nem képes látni az egymáshoz fűződő kapcsolatot." 
Harmadik szint: harmadik személy nézőpontjának kölcsönös átvétele
(kb. 10-15. életév) 
A harmadik személy nézőpontja. Egyének képesek magukról, tényleges és lehetséges kapcsolataikról a kívülálló nézőpontjából véleményt alkotni. A személyek viszonylag hosszú időn át állandó véleményeket, értékeket képviselnek. A személyiség stabilizálódik.  Kölcsönös. Az interakciós partnerek nem csupán a saját és mások nézőpontját és szociális elvárásait képesek megkülönböztetni, hanem egy pártatlan kívülálló szemszögéből a két elvárást egymásra is tudják vonatkoztatni. Hisznek az általános elvárásokat érintő konszenzusban, a hasonló értékfelfogások alapján való összetartozásban s abban, hogy lehetséges a tartós partnerkapcsolat, ha a felek képesek igényeiket összehangolni. 
Negyedik szint: mélylélektani és társadalmi szimbolikus nézőpontátvétel
(kb. 12 éves kortól) 
Mélylélektani. Az egyéneket mint komplex rendszereket fogják fel, akiknek gondolatait, érzelmeit és cselekedeteit tényezők és motívumok tömege határozza meg. Az individuális cselekedeteket a családi tapasztalatok, de más, a nevelődés során megélt szociális élmények, hatások is befolyásolják.  Társadalmi - szimbolikus. A kommunikáció során a szimbolikus közlések sokkal nagyobb szerepet játszanak, mint a korábbi stádiumokban. A csoportról mint egyének fölötti rendszerről gondolkodnak, amely absztrakt folyamatok egész során egyensúlyoz. Ebben a felfogásban explicit vagy implicit benne rejlik egy demokratikus elv, amelynek alapján a különböző érdekeket vagy álláspontokat nem csupán tűrni, hanem támogatni is kell. 

Az individuum és a szociális kapcsolatok percepciója

Selman 1984-ben elvégzett követő vizsgálatában tárta fel a gyermekek szociális percepcióit és értelmezési sémáit, s ezekkel a tapasztalatokkal teljesítette ki előző modelljét. Tematikusan strukturált interjúkat készített gyerekekkel és fiatalokkal, amelyekben tájékozódott életútjukról, saját magukról, más személyekről, a barátságról, a kortárscsoportról és a szülő-gyermek viszonyról alkotott véleményükről.

Ha mélyrehatóbban foglalkozunk ezekkel a véleményekkel, kiderül, hogy ezek szintje a különböző területeken eltér egymástól. Az individuummal kapcsolatban a megkérdezettek percepciója ténylegesen különböző fejlődési szinteket mutat, lépésről lépésre egészen más aspektus lép előtérbe. A kortárscsoport, a barátság és a szülő-gyerek kapcsolatok észlelésének fejlődésmenetét erőteljesen befolyásolják a tartós környezet hatásai, az ott szerzett tapasztalatok minősége. E tekintetben a fejlődés folyamata az egyes személyeknél különböző ütemben megy végbe. A barátság és a kortárscsoport percepciójában a megkérdezettek közül senki sem jutott el a legmagasabb szintre. A szülő-gyermek kapcsolat észlelésében akadtak ugyan a fejlődés zárószakaszáig eljutó egyének, de ebben az esetben mutatkoztak a legnagyobb egyenetlenségek is.

Az individuumot a megkérdezettek először fizikai jelenségként észlelik, a következő fokozatban kerül csak sor a testi és lelki folyamatok megkülönböztetésére (annak felismerésére, hogy a cselekedetek, magatartásmódok határozott szándékokat vagy lelkiállapotot szimbolizálnak). A következő szakaszban differenciálódnak az érzelmek, gondolatok, hajlamok és szokások, az érintettek különbséget tesznek a külső és belső én között. A harmadik szinten jutnak el végül odáig, hogy megkülönböztessék az egyes emberek lelki diszpozícióit, jellemvonásait, múló hangulatukat, rögzült szokásaikat és aktuális érzelmi állapotukat.

Az individuum percepciójának folyamata

Szintek  Értelmezés 
0. fizikai én  Önmaga és a másik személyiségét csak testi valójában észleli, a konkrét cselekedeteket veszi észre. A pszichikai és fizikai tapasztalatok ok-okozati viszonyát felcseréli. Például "azért szomorú, mert sír", és nem azért sír, mert szomorú. Az emberek azért változnak, "mert megnőnek". 
1. intencionális én  Különbséget tesz pszichikai és fizikai jelenségek között, a cselekedetek mögött felismeri az individuális motívumokat. Megérti mások szándékait és törekvéseit. Tudatosul benne, hogy az egyének eltérő (konkrét) képességekkel és készségekkel rendelkeznek, különböző érdekeik vannak. A külső magatartás jelez belső érzelmeket, amelyek csak nehezen rejthetők el. A személyiségváltoztatást mint a képességek magasabb szintre jutását fogja fel. 
2. introspektív én  E felfogás szerint az egyének belső és külső sajátságokkal rendelkeznek. Motívumaikat képesek elleplezni. Az egyének társas kontextusokban megmutatkozó érzelmeik alapján is jellemezhetők. Az ember képes érzelmein, beállítódásain, szokásain szándékosan változtatni. 
3. az individuum mint stabil személyiség  Az erre a szintre eljutók tisztában vannak avval, hogy valamennyien különböző egyéni személyiségvonások, beállítódások és szociális képességek szövedékeként vagyunk jellemezhetők. Magatartásunk kiszámítható, mivel az egyén szilárd jellemvonásokkal rendelkezik, és képes önmaga irányítására. 
4. komplex pszichológiai rendszer   

A barátság percepciójának folyamata

Szintek  Értelmezés 
0. mint fizikai interakció  Azt nevezi barátnak, aki a közelben lakik, akivel közösen tevékenykedik, akivel jól lehet játszani. A bizalmat az jelzi, hogy "odaadom neki a játékomat, mert ő nem rontja el". A barát külső tulajdonságait írja le (pl.: erős és gyors). 
1. mint egyoldalú segítségnyújtás  A barátság saját érdekeink és elvárásaink kielégítésére szolgál. Egy jó barát mindig segít, ha szükség van rá, jó szándékot táplál az irányomban. "Az a legjobb barát, aki tudja, melyik a kedvenc játékom." Elképzelhető a kölcsönösség olyan alapon, hogy "kéz kezet mos" (de lényegében a barátság csak az én igényeim kielégítését szolgálja). 
2. mint kölcsönös bizalom  A barát nemcsak azonos érdeklődésű velem, hanem hasonlóak az érzelmei is. A barátság abban mutatkozik meg, hogy a barátok bizalommal elmondják egymásnak titkaikat, intim gondolataikat, s a másik fél e titkokat megőrzi, senki másnak nem adja tovább. A barátok őszinték és becsületesek egymással, a bocsánatkéréseket komolyan kell venni. A konfliktusokat mindkét fél megelégedésére kell megoldani. A megoldások azonban túlnyomórészt szituatívak és kevéssé tartósak. 
3. mint tartós és a kölcsönösségen alapuló intim kapcsolat  A barátok huzamos ideje kötődnek egymáshoz. Az igazi barátok jóban-rosszban összetartanak, s törekednek arra, hogy konfliktusok ellenére is megőrizzék a kapcsolatukat. Érdekeiket és elvárásaikat folyamatosan összehangolják, hogy kapcsolatuk kiegyensúlyozott maradjon. Készek a kompromisszumra. 
4. autonómia és kölcsönös függés   

A kortárscsoport (közösség) percepciójának folyamata

Szintek  Értelmezés 
0. mint fizikai együttes  Csoportok konkrét cselekedetek során keletkeznek és szűnnek meg ezek befejeztével (pl. a közös játékok során). A csoport jellemzője a testi közelség és a közös tevékenység. Gyakran a vezető hatalma tartja össze ("a vezető mondja meg, mit csináljunk"). 
1. mint az aktuális együttműködés kerete  A csoport a közös tevékenység kerete, amely tagjainak az együttes cselekvésre vonatkozó döntése nyomán keletkezik. A tevékenység szabályait és céljait nem közösen határozzák meg, ezek kívülről vagy az egyik vezetőtől származnak. A kooperáció motívumai azonban nem egyoldalúak: "azért követjük a szabályokat, mert nem akarunk játékrontók lenni" vagy "mert ezzel a csoporttal szívesen vagyunk együtt". 
2. mint kétoldalú partnerkapcsolatok összessége  A csoport szerkezetét egymáshoz kapcsolódó és egymásba fonódó páros kapcsolatok alkotják. A csoport tagjai mindenkivel barátkoznak, de nem képesek kilépni a páros kapcsolatokból és a csoportot mint társas egészet szemlélni. A csoporttevékenységeket illetően hallgatólagos megegyezés van a csoporton belül. Probléma esetén szükség van egy döntőbíróra, aki közvetít a felek között. 
3. homogén közösség  A csoporttagok azonos értékelképzelésekkel rendelkeznek, a szokásokat és az általános elvárásokat illetően konszenzus áll fenn. Az értékeket dogmatikusan értelmezik, s a csoporthoz tartozás a csoport konvenciói és értékei iránti konformitást feltételezi. 
4. mint plurális szervezet   

Szülő-gyermek kapcsolat percepciójának folyamata

Szintek  Értelmezés 
0. mint "úr-szolga" viszony  A jó szülők kielégítik gyermekeik fizikai szükségleteit. "A szülőnek törődnie kell gyermekeivel, a gyermekeknek szót kell fogadniuk szüleiknek." Az engedetlenséget büntetik. A szülők kényszerítik gyermekeiket bizonyos cselekedetekre. 
1. mint óvó, segítő kapcsolat  A szülők tudják, hogyan lehet megvédeni gyermekeiket a veszélyektől. A gyermekek anyagi és lelki támogatásra szorulnak. A szülői szeretet mutatkozik meg gyermekeikkel való törődésben, valamint abban, hogy tekintettel vannak a gyengéikre. A gyermekeknek hallgatniuk kell szüleikre, akik természetesen "mindent jobban tudnak". 
2. mint tanácsadó és igényeket kielégítő kapcsolat  A generációk közötti kapcsolat kölcsönös. A szülők tanácsokkal és tettekkel állnak gyermekeik mellett, s a gyermekek segítenek szüleiknek, szívességeket tesznek nekik. Az érdekeket kölcsönösen tiszteletben tartják. 
3. tolerancián és tiszteleten alapuló kapcsolat  A jó szülők támogatják felnövekvő gyermekeik önállóságát 

A konfliktuskezelő stratégiák fejlődési szakaszai

Selman páros terápián részt vevő gyermekeket megfigyelve gyűjtötte össze az igénykonfliktusoknál alkalmazott konfliktuskezelő stratégiákat. A decentrálási folyamat szintjein feltünteti mind az aktív (önérvényesítő), mind pedig a passzív (önfeladó) megközelítési módokat, magatartásformákat is.

Szintek  Aktív, önérvényesítő stratégiák  Passzív, önfeladó stratégiák 
0. differenciálatlan és egocentrikus szemlélet  A saját igényeket és szándékokat testi erővel érvényesíti, a partner megfogalmazódó vágyait elnyomja, testi erőszakkal vagy hangos fenyegetéssel, a másik holmijának (pl. játékszerének) elvételével, esetleg a másik fél teljes figyelmen kívül hagyásával akarja elérni célját.  A saját vágyakat visszafogja, esetleg visszavonul, elhagyja a helyszínt, kerüli a szemkontaktust, vagy egyszerűen úgy tesz, ahogyan a másik fél kívánja. Olyan erőt érez maga fölött, amely elől menekülnie kell, illetve amelynek alá kell vetnie magát. A saját érdekek nem jelenítődnek meg. A visszavonulási stratégiára ő maga nem képes reflektálni. 
1. differenciált, szubjektív szemlélet  A gyengébbel szemben érvényesíti akaratát, parancsokat osztogat, esetleg fenyegetésekkel kényszeríti a másikat. ("Ha nem teszed meg, amit akarok, soha többé nem játszom veled; megmondom a papádnak, hogy olyat csináltál, amit nem szabad.") Megvesztegetéssel próbálkozik. ("Ha megteszed, amit akarok, adok neked valamit.") Erősebbnek próbálja mutatni magát azáltal, hogy társát háttérbe szorítja, fölényt tettet. Akaratát érvényesítendő társát tudatosan olyan tettre bírja rá, amely őt magát juttatja előnyös helyzetbe.  Óvatosan mondja el javaslatait a másiknak, miközben értésére adja, hogy kész visszavonulni, és a társa óhaja szerint cselekedni. A bizonytalanság és a visszautasítástól való félelem indokolja a másik felet megnyugtató gesztusait. A saját érdekek és szükségletek kielégítését halogatja és csak óvatos, közvetett kérdezősködéssel, az alárendelődés egyértelmű gesztusaival, illetve a gyengébbik pozícióját vállalva s egyúttal a másik fél erősebb voltára hivatkozva próbálja ezeket érvényre juttatni. 
2. önreflexív, egy második személlyel való nézőpontcsere készsége  Megpróbálja a másikat érvekkel meggyőzni vagy a véleményét elméleti trükkökkel befolyásolni. Az illető ismeri ellenfele szándékát és véleményét, és megpróbálja ezeket furfangos eszközökkel megváltoztatni. Például szövetségeseket keres, vagy úgy tünteti fel igényeit, mint valami általánosan érvényes, morális igazságot. Esetleg korábbi szívességekre hivatkozva alkut ajánl ("Sokáig én voltam rád tekintettel, most legyél te tekintettel rám").  A saját vágyakat és érdekeket védi társával szemben, de végül is a közös kapcsolatra tekintettel vagy azért, hogy elkerülje a konfliktus elmérgesedését, enged annak ellenére, hogy tudja: a másiknak nincs igaza. A kapcsolat megőrzése fontosabb a saját érdeknél ("okos enged..."). 
3. kívülálló (harmadik személy) nézőpontja és kölcsönös perspektívaváltás készsége  Mindkét fél törekszik olyan megoldást találni, amelyben a pozíciók egyensúlyban maradnak, és olyan kompromisszumot keresni, amellyel mindenki elégedett. A saját és az idegen pozícióra reflektálnak, és a közös értékítéletek perspektívájából döntenek. Nem erőltetik feltétlenül saját igényeik kielégítését, fontosabb számukra a közös probléma, amelynek megnyugtató megoldása érdekében fontos, hogy mindkét fél letegyen önző szándékairól. A visszavonulás és a közös mérlegelés, valamint a következmények hipotetikus bemérése a kapcsolaton belüli megbízható kiegyensúlyozottság feltétele. 

Selman két problématípust ír le, amelyek az általa végzett páros terápia során megjelentek:

- Gyermekek és fiatalok, akik koruknak megfelelő szociális megértési (social understanding) szinten állnak, evvel szemben gyenge az interakciós kompetenciájuk;

- Gyermekek és fiatalok, akiknek a szociális megértésük és interakciós kompetenciájuk azonos fokú, de elmarad az adott életkorban elvárható szinttől.

Selman az interperszonális tárgyalási stratégiai modellt (interpersonal negotiation strategies model) esettanulmányok segítségével igazolja. Korábbi tanulmányaitól eltérően azonban lemond a validizálásról, és főként a terápia formájára koncentrál. Az általa alkalmazott párterápia meghaladja a klasszikus terapeuta-kliens kapcsolatot. Az azonos korú párok konkrét feladatokkal szembesülnek (home house projekts), s a terapeuta mint segítő a háttérben marad, mialatt a gyerekek közös tevékenységet végeznek, amelynek során társas kapcsolatukat alakítják. Ebben az értelemben Selman pedagógiai indíttatású elgondolást valósít meg, amennyiben a terápiában nem a problémák múltbeli gyökereit kutatja, hanem a gyerekek aktuális fejlődési szintjére összpontosítva segíti szociális tanulásukat.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.