2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 február

Petrolay Margit (1908–1997)

2009. június 17.

Petrolay Margit (1908-1997)

A neveléstörténet tapasztalatai arról szólnak, hogy az óvodapedagógia "nagyasszonyai", jeles alakjai közül szembetűnően sokan éltek igen hosszú, teljes életet.

Immár Petrolay Margit is csatlakozik e különleges neveléstörténeti jelenség köréhez.

Vajon van-e összefüggés a szakmai-emberi elköteleződés és az élet hosszú igenlése között? Vajon a legkisebbek iránti szeretet válik az életöröm biztos forrásává?

Petrolay Margit élete ilyen volt. Meséinek hősei és meséinek hallgatói (hiszen az olvasással alig ismerkedő korosztály számára írta legfontosabb műveit) minden bizonnyal szereztek neki annyi örömöt, amiért érdemes volt ilyen hosszú, teljes életet élnie.

A Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztálya hosszú ideje volt az a közösség, melyben jól érezte magát, ahol megoszthatta bölcs emberismeretét és emberszeretetét. Sokan emlékszünk az utolsó időben is azokra a látogatásokra, amikor még hallgathattuk őt.

Legkedvesebb mesekönyvében a főhős a Zápor utcából indul el, hogy kiszabadítsa a Mesét rabságából. A kedves óbudai utcáktól jut el segítő kísérőivel vándorlásai során a Világ végére. Mai szemmel felidézve a komor tájat, megérthetjük, hogy a csodamalomban is, az Óperenciás--tengeren sejtelmesen ringó bárka leírásában is az elmúlás érzéseit ízlelgette az írónő.

"Ütött-kopott, idő rágta öreg bárka volt - szól a látomás -, különös legfeljebb az volt rajta, hogy se kormánya, se kormányosa nem volt. Hangtalanul közeledett, nem hasította a vizet, inkább mintha csak a víz színén lebegne. Hal formájú orra némán fúródott a parti fövenybe. ... A hajó hangtalanul ringatódzott a nagy néma tengeren, mely fölött nem repdestek rikoltozó sirályok halakra vadászva, mert mozdulatlan felszíne alatt nem is fickándoztak ezüstpikkelyű halak. A higanyszínű víz felett ólomszürke ködök kavarogtak, hol összesűrűsödve, hol lenge foszlányokban, mégis áthidalhatatlanul..."

S amikor a mesehős az előtte terpeszkedő mozdulatlan, áthatolhatatlan, félelmetes "szürke semmit" meglátván megretten, a mese törvényei szerint támad mellette anyóka, aki megsimogatja és azt mondja: Ne félj!

Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztálya

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.