2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2002 április

A pedagógusképzés és a pedagógus-életpálya az élethosszig tartó tanulás korában

2009. június 17.

A cikk a hasonló címen megjelent OECD-jelentés összegzése. Elsősorban arra keres választ, milyen alapvető ismeretekkel és készségekkel kell rendelkezniük a pedagógusoknak ahhoz, hogy képesek legyenek az új társadalmi kihívásoknak, többek között az élethosszig tartó tanulás igényének megfelelni. A pedagógusszakma követelményei a tanulmány szerint az alábbiak: önismeret, kapcsolatépítő képesség, nyitottság, csapatmunkára való beállítottság, képesség az új kompetenciák megszerzésére.

A pedagógusképzés és a pedagógus- életpálya az élethosszig tartó tanulás korában1

Az élethosszig tartó tanulás korában a döntéshozóknak alaposan át kell tekinteniük a pedagógustársadalomnak mint speciális célcsoportnak a szerepét, feladatait és lehetőségeit ahhoz, hogy megtalálják azokat az eszközöket és módszereket, amelyek alkalmasak lehetnek az oktatástervezésben is elkerülhetetlen paradigmaváltás eredményes megvalósítására. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Oktatási Bizottsága már 2000-ben széles körű vizsgálatokat kezdeményezett a tanítás és a tanulás témakörében. Ezek részeként készült el a bizottsági tagok tájékoztatása céljából az jelentés is, amelyet a következőkben ismertetünk.

1. A John Coolahan professzor által készített jelentésnek természetesen vannak szakmai előzményei. Ezek között a leghangsúlyosabb kétségkívül az UNESCO számára összeállított ún. Delors-jelentés2, már csak azért is, mert a dokumentum pontosan megfogalmazta a jövő tanáraira háruló felelősség kettős terhét is. Egyrészt rámutatott arra, hogy "a tanároknak döntő szerepük van a tanuláshoz való - pozitív vagy negatív - viszony kialakításában", másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy "…csak akkor tudnak megfelelni a velük szemben kialakított elvárásoknak, ha maguk is rendelkeznek ismeretekkel, szakértelemmel, személyes kvalitásokkal, és vannak szakmai lehetőségeik és megfelelő motivációik".3

A címben jelzett témával kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés az, hogy pontosan milyen ismeretekkel, kvalitásokkal kell a pedagógusoknak rendelkezniük az élethosszig tartó tanulás korában, és a tanulásnak ez az új kontextusa hogyan befolyásolja mindennapi munkájukat. Mennyiben változik meg a pedagóguspálya akkor, ha a tanároknak - miközben a társadalom tagjainak oktatását-képzését végzik - maguknak is egész életük folyamán tanulniuk kell? Hogyan alakítja át mindez a tanárképzés, a pályakezdés, valamint a továbbképzés gyakorlatát? A tanároknak milyen segítséget kell kapniuk a társadalomtól ahhoz, hogy ezeknek az elvárásoknak eredményesen megfelelhessenek?

2. Az OECD-dokumentum először áttekinti a társadalom változásainak néhány - a témát érintő - területét. Legelőször is azokat a tényezőket, amelyek miatt olyan fontossá váltak az emberi erőforrás fejlesztésének kérdései. Majd érinti a család intézményében bekövetkezett változásokat, a legjellemzőbb demográfiai jelenségeket, a társadalmi és vagyoni különbségek, valamint a növekvő migráció hatásait. Számba veszi az iskolát érintő változásokat: az oktatás világméretű expanzióját, az oktatással szembeni követelmények megsokszorozódását, valamint az elmúlt időben az oktatást - a tantervet és az értékelést - érintő reformok sokaságát. E változások eredményeként egyre általánosabbá válik a növekvő iskolai autonómia, a multikulturális oktatás, valamint az iskolának a helyi közösség életében való aktív részvétel. Természetesen mindez csak magasan kvalifikált pedagógusokkal valósítható meg.

3. Melyek tehát a jövő elvárásainak is megfelelő, magas minőséget képviselő pedagógusszakma kulcsfontosságú elemei? Önismeret, kapcsolatépítő képesség, nyitottság, tárgyi-szakmai tudás, rugalmasság és megújulási készség, csapatmunkára való beállítottság, új kompetenciák birtoklása, például a tanácsadás feladataira való alkalmasság, hogy csak a legfontosabbakat idézzük. A jövő ilyen kiváló tulajdonságokkal rendelkező pedagógusa természetesen nem elégedhet meg a ma tapasztalt, bántóan alacsony presztízsszinttel. A politika és az egész társadalom feladata, hogy ezen a méltatlan helyzeten mielőbb változtasson. Egyebek között módosítani kell a tanárképző intézmények ma érvényben lévő felvételi gyakorlatán is.

A tanárok megbecsültsége egyenes arányban összefügg a tanárképzésbe jelentkezők tudásának minőségével. Például Skóciában, Írországban, Izlandon, Svédországban és Finnországban kifejezett verseny zajlik a tanárképzésbe beiratkozni kívánók között, sok országban viszont, elsősorban a természettudományos területeken, nemcsak utánpótlási gondok vannak, hanem problémát jelent a meglévő tanárok pályán tartása is. A presztízsszempontokkal együtt fejti ki hatását a pedagóguspálya elnőiesedése is, elsősorban az ebből következő alacsony fizetési szint. Ezeket az összefüggéseket pontosan átlátják az illetékesek, mégsem sikerült mindmáig kidolgozniuk egyetlen sikeres stratégiát sem egy egészségesebb férfi-női egyensúly visszaállítására. Pedig a jövő generáció fejlődése érdekében a kérdés megoldása aligha halasztható tovább.

4. A társadalmi folyamatok alakulása hatással van a pedagógusképzés intézményi hátterére is. Ennek egyik első jele az, hogy ma már a hagyományos tanító- és tanárképző intézmények mellett a műszaki és tudományegyetemek is - korábbi gyakorlatuktól eltérően - növekvő szerepet vállalnak a pedagógusképzésben. Sőt, egyre több intézményben már körvonalazódnak az élethosszig tartó tanulás igényeihez igazodó posztgraduális képzési rendszerek is, amelyek természetes velejárója - egyebek között - a pedagógusképző tanszékek munkájának rugalmasabb alkalmazkodása a társadalmi elvárásokhoz.

Az intézményi változások közé tartozik például a pedagógus-alapképzés időkereteinek a bővülése vagy a tananyagban bekövetkezett újítások sora. Ez egyrészt érinti a szaktárgyak oktatásának gyakorlatát (amelyet változatlanul sok kritika illet, elsősorban az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék fennmaradása miatt), másrészt hatással van a tantárgyi módszertanok szerepére, melynek jelentőségét országonként eltérően ítélik meg. A pedagógus-alapképzés számára azonban a legnagyobb tartalmi változást az információs és kommunikációs technikák alkalmazására való felkészítés jelenti. Ezeknek az új technikai ismereteknek ugyanis nemcsak általános ismeretbővítési funkciói vannak, nemcsak a tantervi anyagon hagynak nyomot, hanem alapvetően megváltoztatják a pedagógusszerepet és a pedagógiai gyakorlatot is. A képzés-továbbképzés rendszerén belül ez a terület igényli a legnagyobb anyagi ráfordítást; ami elkerülhetetlenné teszi az oktatási intézmények partnerkapcsolatai által felkínált lehetőségek minél tudatosabb, jobb kihasználását is.

5. A pedagógusképzésben mindig nagy szerepet játszott az iskolai tanítási gyakorlat, melynek célja a közvetlen tapasztalatszerzés volt, még akkor is, ha erre a legtöbb országban tanítási szintenként eltérő időkereteket biztosítanak. (Az általános iskolai tanárok képzésében általában mindenütt több időt szánnak a gyakorlati tapasztalatszerzésre, mint a középiskolai tanárjelöltek esetében.) A tanítási gyakorlat terén két OECD-országban tapasztalhatók változások, Nagy-Britanniában és Németországban. Nagy-Britanniában az utóbbi években jelentősen megemelték a gyakorlati időt, és az eddigieknél nagyobb hatáskörrel ruházták fel a gyakorlóiskolák személyzetét. Németországban a hallgatók iskolai tanítási gyakorlatát kizárólag az elméleti tanulmányok befejezése után szervezik meg. Az ellenpéldát Spanyolország szolgáltathatja, ahol - a következetes kritikák ellenére - mindmáig nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy biztosítsák a tanárjelöltek gyakorlati tapasztalatainak megszerzését.

A tanárjelöltek gyakorlóidejének megszervezése ismételten felhívja a figyelmet az egyetemek-főiskolák és a közoktatási intézmények új típusú kapcsolatrendszerének fontosságára is. Ennek egyik érdekes jelensége az oktatási intézményekben működő mentortanárok szerepének növelése. Ennek törvényi alapokra helyezése nem csupán a majdani tanárok jobb szakmai felkészítésének garanciája lehet, hanem - sajátos eszközeivel - bekapcsolhatja a pedagógusokat az élethosszig tartó tanulás áramkörébe, és szerephez juthat a pedagógusi életpályamodell távlatainak alakításában is.

6. Eredményes pedagógusképzés nem képzelhető el megfelelő szintű oktatói gárda nélkül; ez az elvárás általában mindenütt jellemző a felsőoktatási intézmények oktatóival kapcsolatos feltételek alakítására. Az oktatóknak a legtöbb helyen rendelkezniük kell elméleti és kutatási eredményekkel és gyakorlati tapasztalatokkal egyaránt. Ennek érdekében mind gyakrabban vonják be a közoktatásban dolgozó tanárokat a felsőfokú szakmai képzésekbe, illetve továbbképzésekbe, a főiskolai és egyetemi oktatók számára pedig ösztöndíjas és csereprogramokat szerveznek, melyekhez időközönként bizonyos időtartamú alkotói szabadság is jár.

7. A frissen végzett pedagógusok pályakezdése ugyancsak döntő jelentőségű a pályához való pozitív viszonyulás kialakítása szempontjából. Mi a helyes lépés ilyenkor? Bedobni a fiatal tanárt a "mély vízbe"? Vagy egy tapasztalt és erre megfelelően felkészített mentor támogatásával továbbra is segíteni őt? A tapasztalatok - például a pályán maradással kapcsolatos felmérések - ez utóbbi megoldás helyességét igazolják. Az iskolai mentorok rendszeres segítsége ugyanis sokkal hatékonyabb a pályakezdő számára, mint a kívülről érkező, a szakfelügyelet részéről adott támogatás bármilyen formája.

8. Hasonlóan meghatározó jelentőségű és az élethosszig tartó tanulás kontextusában további hangsúlyt kap a pedagógusok rendszeres szakmai továbbképzése. A korszerű továbbképzés egyrészt lehetővé teszi az új tantervi anyagok (például az állampolgári ismeretek) oktatására való szakszerű felkészülést, másrészt megalapozhatja az újabb pedagógusi szerepekkel való azonosulás folyamatát, gondoljunk például a tanácsadói szerepkör, a fogyatékosok integrált oktatása, vagy a szülőkkel való minden korábbinál intenzívebb együttműködés feladataira. Ezek nagyon költségigényesek, és az iskolák - finanszírozási problémáikra hivatkozva - gyakran nem is tesznek eleget a továbbképzésekkel szemben támasztott elvárásoknak.

Az OECD egy 1998-ban készített elemzésében meg is állapította, hogy a továbbképzések részesedése az oktatási költségvetésből rendkívül alacsony, egyetlen európai országban sem haladta meg a 2 százalékot, a legtöbb helyen viszont 1 százalék alatt maradt. Az élethosszig tartó tanulás eszményét azonban - nyilvánvalóan - ezen a módon még csak megközelíteni sem lehet, a politikai döntéshozóknak ezért meg kell találniuk a módját, hogy a mostaninál hatékonyabban biztosítsák a továbbképzések költségigényét.

9. A pedagógusképzéshez általában szorosan kapcsolódik a pedagógiai kutatás témája is. Növekvő jelentőségét bizonyítja, hogy az OECD mellett más nemzetközi szervezetek - például az Európai Pedagógiai Kutatási Szövetség vagy az Amerikai Pedagógiai Kutatási Szövetség - is erőteljesen érdeklődnek e területek iránt. Nemzetközi rendezvényeken is egyre gyakrabban szóba kerül a pedagógiai kutatások és a pedagógusképzés kapcsolata, 1992-ben és 2000-ben szakmai konferenciát is szerveztek ebben a kérdéskörben. A kérdések mögött a pedagógusszerepben elkerülhetetlenül bekövetkező változások is meghúzódnak. Az OECD például arra hívja fel az érintettek figyelmét, hogy a pedagógiai kutatásokban minden érdekeltnek részt kell vennie, vagyis elismeri, hogy a gyakorló pedagógusok és az iskolák közreműködése is nélkülözhetetlen.

Ahhoz azonban, hogy az iskolákban tanító pedagógusok a kutatási programok teljes értékű résztvevői lehessenek, az egyetemeken-főiskolákon erre is fel kell készíteni őket. Ma már kedvező lehetőségeket kínálnak erre az országhatárokon és/vagy intézménytípusokon átnyúló különféle projektek, amelyek munkálataiba a hallgatók már tanulmányaik során bekapcsolódhatnak. Az élethosszig tartó tanulás feladatai további érveket sorakoztatnak fel a kutatási eredmények felmutatására irányuló tevékenység jelentőségére a pedagógusképzés minden szintjén, elsősorban az oktatási folyamat különféle dimenzióinak fejlesztésében. Egy szakmai közlemény4 a pedagógusképzésben részt vevő oktatók számára külön irányelveket is megfogalmazott.

  • A hallgatókban ki kell alakítani a kritikai szemléletet, a kérdésfeltevés képességét.
  • Meg kell velük értetni a kutatómunka céljait, eljárásait, szervezetét.
  • Ki kell képezni őket a különféle kutatói technikák, módszerek gyakorlására.
  • El kell sajátíttatni velük a szakirodalom megismerésének és felhasználásának módszereit.
  • A munka eredményessége érdekében szoros együttműködést kell kialakítani a gyakorló tanárok és az egyetemi kutatók között.
  • Szakmai továbbképzéseken ki kell képezni a következő oktatógenerációk kutatóit is.

10. Az OECD kiadványai időről időre foglalkoznak a pedagógusok munkakörülményeivel mint a pedagóguspálya alakulásának meghatározóival. Közöttük is első helyen a fizetések kérdése áll. "A pedagógusfizetés hatással van arra, hogy mennyire kívánatos a tanári pályára lépni, és hogy az iskolák mennyire képesek a legmagasabban képzett pedagógusok megtartására" - szolgál magyarázattal egy másik OECD-dokumentum5 is. Az ismertetett összefoglaló arra is figyelmeztet, hogy a kelet-európai országokban az alacsony pedagógusfizetések mára már elérték a válságszintet, ami azt jelenti, hogy ennek közvetlen és közvetett összefüggései komolyan veszélyeztetik az oktatás jövőjét.

A pedagógusi életpálya mai jellemzője még, hogy az előrehaladás szinte egyetlen kritériuma a szolgálati idő, azaz nincs igazán lehetőség a szakmai értékek figyelembevételére. Ugyancsak megnehezíti a pedagógusok életútjának kívánatos alakítását, hogy a mai képzés még mindig nem teszi lehetővé az átjárhatóságot az oktatás összes szektora között, így nincsenek kijelölve azok a kapcsolódási pontok sem, amelyek egyszersmind az élethosszig tartó tanulás különféle programjaiba való belépés szakmai garanciáit is jelenthetnék.

Az oktatás fejlesztéséhez nélkülözhetetlen kultúraváltási folyamat meghatározó elemei közé tartoznak a pedagógusok is. Nélkülük egyetlen kormány sem tudja sikeresen keresztülvinni a tantervi és a szervezeti változtatásokat. Így van ez az élethosszig tartó tanulás szervezeti és stratégiai kérdéseivel kapcsolatban is, melyek között a pedagógusok személyét érintő részletek nem teljesen tisztázottak még a pedagógusok előtt sem. Ez a felkészületlenség könnyen a társadalom velük szembeni türelmetlenségét okozhatja, ami pedig sokat rontana a pedagóguspályáról alkotott kép javítására irányuló erőfeszítések eredményességén.

Összeállította: Mihály Ildikó

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.