2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 október

A pedagógushoz el kell jutnia a virtuális világ üzenetének -- Interjú Deák Ritával

2009. június 17.

A pedagógushoz el kell jutnia a virtuális világ üzenetének

Interjú Deák Ritával, a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának főosztályvezetőjével

Az interjúban az információs társadalom stratégiáját kidolgozó munkacsoport egyik vezetője arról beszél, miként lehet oly módon befolyásolni az információs és kommunikációs technológiák (IKT) társadalmi elterjesztését, hogy az ne szorítsa háttérbe a hagyományos kultúra értékeit. Véleménye szerint a nyelv elszürkülésében, az olvasásra fordított idő drasztikus csökkenésében szerepe van ugyan az IKT terjedésének, de nem ez a meghatározó ok, hanem az élet felgyorsulása, az információszerzésre fordított idő megnövekedése. Deák Rita szerint az információs társadalom megfelelő alakításával van esély arra, hogy a hagyományos kultúra értékei megjelenjenek a virtuális világban is.

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány fontos feladatának tekinti, hogy pályázatai kapcsolódjanak azokhoz a nagy nemzeti modernizációs programokhoz, amelyek legfőbb célja, hogy Magyarország mielőbb felzárkózhasson a fejlett országok közösségéhez. Az egyik ilyen program a nemrég nyilvánosságra hozott Nemzeti információs társadalom stratégia. A program, az információs társadalom megvalósulásában kiemelt szerepet szán az oktatásnak, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy csak az a stratégia lehet sikeres, amely az információs eszközök olyan alkalmazását állítja előtérbe, amelyek révén javul a társadalom életminősége, kulturális szintje. Ezek a törekvések egybeesnek a KOMA erre vonatkozó céljaival. Ezért tartotta fontosnak a KOMA, hogy az információs társadalom és a hagyományos kultúra kapcsolatának alakulása szempontjából fontos két pályázatot ismertető mellékletben kapjon helyet az információs társadalom stratégiájának néhány, a KOMA-pályázatokhoz kapcsolódó kérdése is.

* * *

Az információs és kommunikációs technikák egyre nagyobb méretű terjedése számos pozitív hatás mellett - mint minden ilyen innováció - negatív következményekkel is jár. Ezek között az egyik, hogy a számítógép alkalmazása sok tekintetben szegényíti a nyelvet, különösen a gyerekek, fiatalok nyelvét. Ön az információs társadalom várható hatásaival foglalkozó szakemberként egyetért ezzel a megállapítással?

Amikor az informatika elindult, az ezzel foglalkozó kutatók, fejlesztők egyik legnagyobb problémája az volt, miként tudják igenre és nemre leegyszerűsíteni a nyelv rendszerét, ezzel a kommunikációt. Ez kétségtelenül meglehetősen sematizált gondolkodásmódot tett szükségessé. Az információs technológiák fejlesztése során jó ideig fontos cél volt ez a leegyszerűsítés, lecsupaszítás, mivel a nyelv ezáltal volt alkalmassá tehető arra, hogy kommunikálni tudjon az ember az eszközzel. A nyelv elszürkülésének veszélye tehát valóban fennáll. Ma az IKT fejlődése abba a fázisba jutott, hogy az egyik fő cél minél gazdagabb tartalmak hálóra helyezése, ami szükségszerűen együtt jár azzal, hogy az információs technológiák csak eszközként szolgálnak. Ennek következtében a nyelv újra teret nyer, ismét remény van arra, hogy a Gutenberg-galaxisban használatos szép, árnyalt, gazdag nyelv visszanyerje szerepét. Ugyanakkor az IKT-technológia élén dolgozó embere, fejlesztők, programozók egy szubkultúra részeivé válnak. Az IKT-szubkultúra kialakított egy sajátos nyelvet, amelynek szókészlete, stíluselemei bizony meglehetősen távol állnak a szép magyar nyelvtől. Az informatikára épülő kommunikációban rengeteg jelet, rövidítést alkalmazunk, számos - többnyire angolból átvett - jövevényszót használunk.

Ez a viszonylag nem túl széles réteg, amely e szubkultúra részese, képes elszegényíteni a nyelvet?

Nem önmagában hat ez a réteg a társadalom nyelvhasználatára, hanem a sokkal szélesebb felhasználói körön keresztül, mivel az IKT terjedésével egyre többen válnak e szubkultúra részeseivé. Az alkalmazott programokon keresztül terjed ez a nyelv és a mögötte lévő rövidítő, némiképp leegyszerűsítő gondolkodás. Ez a nyelvi azonosulás a virtuális világba történő becsatlakozás kifejezése, szimbóluma. Épp ezért van jelentősége annak, hogy a neten lévő tartalmak minél inkább a nyelvi igényesség, a nyelv értékeinek rehabilitációja felé vigyenek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a tartalmak szerzőinek, szerkesztőinek ebbéli felelősségét. A nyelv elszürkülésének veszélye azonban még mindig marginális a tiltott, nem kívánatos tartalmak szabad elérhetőségéhez képest. S itt korántsem csak a morális szempontból káros tartalmak elérhetőségének veszélyére gondolok, hanem a tartalmakban megfogalmazódó állítások igazságtartalmának ellenőrizetlenségéből fakadó veszélyekre is. Végtére ma a webre bárki bármit feltehet, függetlenül attól, hogy az igaz vagy nem, tudományos szempontból helytálló vagy sem.

Az informatikával, az IKT alkalmazásával foglalkozó szakirodalomban egyre gyakrabban használják a computer literacy fogalmát, amely szűkebb értelmezésben a számítógép, az informatika alkalmazásának ismeretét, az ahhoz szükséges készségek, képességek meglétét jelöli, de átvitt értelemben az informatika alkalmazásához szükséges kódrendszert, nyelvet értik alatta. Ez az úgynevezett digitális írásbeliség. Egyetért ezekkel a kultúrantropológiai értelemben merész megállapításokkal? Az IKT-korszakkal valóban új nyelv jött létre?

Nem mondanám, hogy gyökeresen új nyelv jött létre, mivel nincsenek meg az új nyelvre jellemző struktúrák, nem olyan idegen a szókincs. Az IKT nyomán kialakuló sajátos nyelv egy nyelvi szubkultúra. A szavak eredeti jelentését az ehhez a kultúrához tartozók más jelentéstartalmakkal ruházzák fel, sok jövevényszót használnak, rövidítenek, levágják például a ragokat, jeleket a szavakról. Mindezek ellenére ez nem önálló nyelv, csak a ma általánosan használatos nyelvnek egy mutációja.

Az információs társadalom stratégiájára vonatkozó elképzelések az IKT gyors terjedésével számolnak. Hogyan hat ez majd a nyelv fejlődésére? Ennek a bizonyos szubkultúrának a nyelve hatja majd át a társadalomban használt nyelvet?

Valószínűbbnek tartom, hogy ahogy egyre szélesebb rétegekhez jut el ez a fajta kultúra, ismeret, már nem fogják átvenni ezt a nyelvi szubkultúrát. Ahogy szélesedik a felhasználók köre, egyre inkább felhasználóbaráttá válnak a programok, az alkalmazások, egyre kevésbé kellenek a használathoz azok az informatikai ismeretek, amelyek fejlesztői, kutatói kialakították ezt a bizonyos szubkultúrát. Ahogy nő azok száma, akik bekapcsolódnak az információs társadalomba, gyengül a szubkultúrának a nyelvre gyakorolt hatása. Amint terjed a géphasználat, minden felhasználó egyre inkább a saját nyelvén fog kommunikálni.

Említette a Gutenberg-galaxis fogalmát, amely a klasszikus, nyomtatott kultúra jelképe lett. Marshall McLuhan híressé lett műve a hatvanas végén azokra a veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyeket a tömegkommunikáció jelent a hagyományos kultúra, az olvasás számára. Ma az IKT terjedésével kapcsolatban hasonló veszélyektől tartanak az írástudók. Ahogy McLuhan, úgy a mai internetguruk is féltik a felnövő nemzedéket az IKT terjedésétől, különösen attól, hogy a netnemzedék ismereteinek döntő hányadát már nem a hagyományos kultúrahordozókból, hanem a webről szerzi. Kísértetiesen azonosak a mai félelmek a hatvanas években megfogalmazottakkal: értékvesztés, az autonómia feladása, fokozott manipulálhatóság. Mindez, úgymond, azért következik be, mert csak a hagyományos kulturális szocializáció, a nyomtatott alapú lineáris olvasás alakíthatja ki azokat az értékeket, normákat, attitűdöket, amelyek birtokában az ember képes személyisége integritásának megvédésére, autonóm gondolkodásra és ítéletalkotásra. Az információs társadalom szakértőjeként hogyan látja: az IKT-vel átszőtt társadalomban valóban fokozottabban jelentkeznek ezek a veszélyek?

Ma egészen más veszélyek látszanak, mint 1966-ban. Az akkor jelzett aggodalmak nem úgy következtek be, ahogyan gondolták. A televízió nem nyelte el a vele kapcsolatba kerülő tömegeket, nem ez lett az emberek egyetlen kulturális forrása. Kiderült, hogy a televízió nem tudja maradéktalanul kielégíteni az emberek kulturális és információs szükségleteit, ezért visszatértek más forrásokhoz, eszközökhöz is. Mostanában sokan attól tartanak, hogy aki kapcsolatba kerül a számítógéppel, az elnyeli azt.

Különösen gyakran fogalmazzák meg ilyen jellegű félelmeiket a pedagógusok.

Nem hiszek abban, hogy a számítógép használatának bármilyen mértékű elterjedése azzal a veszéllyel járna, hogy az embereket elnyelné ez az eszköz. Az életnek már csak az egészség okán is egyéb szükségletei vannak, amelyek nem fogják engedni, hogy az emberek a gép előtt, a hálón éljék tömegesen az életüket. A veszélyek abban rejlenek, hogy a mai kor gyermekei már az információs világba, a netbe nőnek bele, természetes számukra ez az információszerzési, kommunikációs lehetőség, és nem vagy kevéssé ismerik a választási lehetőségeket, a sokféle egyéb kulturális, ismertszerzési, kommunikációs forrást. Én még megtapasztalhattam - 35 éves vagyok -, hogy milyen sok helyről lehet tudást szerezni, mennyiféle egyéb szabadidős tevékenység létezik. Számomra egyértelmű, hogy a sok között csak egy az internetezés, a chatelés, az e-mailes kapcsolatkeresés. A legnagyobb veszély, hogy a mai gyerekek kevéssé élhetik át a tevékenységek sokféleségét. Minél inkább megtapasztalják, hogy mennyi minden oldható meg a gépen, a hálón, annál természetesebb számukra, hogy a gép, a net az élet szerves része és kitüntetett tere. Óriási felelősségük van a pedagógusoknak, szülőknek abban, hogy rádöbbentsék a gyerekeket arra, hogy nem csak abból áll a világ, ami a gépen keresztül létezik. Rá kell döbbenteni a gyerekeket, hogy vannak illatok, színek, hangulatok, van napsütés, van meleg és fagyos téli délelőtt. Rá kell döbbenteni őket az élményekre, az érzékszerveinken keresztül megtapasztalható világra, annak a szépségére, érdekességére. Meg kell értetni velük, hogy egy ember élete akkor lesz teljes, ha ezeket az élményeket, érzékleteket is átéli. A személyiség kiteljesedéséhez másfajta élmények is szükségesek, ezért igényt kell kelteni irántuk. Ha csak a gépet, az internetet tekintik természetes életformának, egyedül lehetséges tevékenységnek, akkor komoly veszélyeket rejt magában az ettől való függés.

A mai fiatalok olvasási, kulturálódási szokásaira vonatkozó adatokat összevetve a korábbi nemzedékek erre vonatkozó adataival, meglehetősen lesújtó kép tárul elénk. Egyre kevesebbet olvasnak, egyre kevesebb értékes kultúrát fogyasztanak, s egyre kevesebb időt fordítanak az egészségük szempontjából oly fontos mozgásra, sportra. Mennyiben játszik szerepet ebben a kedvezőtlen tendenciában a számítógép, az informatika rohamos terjedése?

Meghatározó súlya van ebben az internetnek, a számítógépnek, a számítógépes játékoknak, de nem ez a legfontosabb ok. Az alapvető ok az, hogy felgyorsult az életünk. Az annak menetéhez, általános menedzseléséhez szükséges elvárt tudás megszerzéséhez rengeteg időre van szükség. Ahhoz, hogy jól informáltak, naprakészek legyünk, iszonyatosan sok információt kell megszereznünk. Ennek nagy ára van. Pörgünk, rohanunk, hajtjuk magunkat, s nem marad annyi időnk, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt. Nem tudunk úgy élni, mint a Gutenberg-galaxis világában, hogy naponta leüljünk egy könyv mellé nyugodtan, elmélyülten olvasni. Nem vagyunk képesek felidézni egy másik világot pusztán azáltal, hogy a fehér papíron a fekete betűk sorát végigpásztázza a szemünk, s értelmet tulajdonít a jeleknek az agyunk. Kevés az időnk önmagunkra, még kevesebb arra, hogy mások világába belehelyezkedjünk. Ráadásul az erre fordítható időnkben is tudunk élményeket szerezni virtuális terekben, televízión, vagy éppen az interneten. Ezért olvasunk egyre kevesebbet.

Van kiút az embert, a gondolkodást egyre inkább pragmatizáló, de - tegyük hozzá - sok szempontból elszegényítő helyzetből?

Talán az változtathat ezen a valóban nemkívánatos tendencián, ha sokfajta kulturális élmény elérhető lesz a virtuális világban is.

Van az információs társadalom megvalósítására vonatkozó stratégiának olyan eleme, létezik olyan jövőkép, amely reményt adhat arra, hogy a most és az elkövetkező évtizedekben felnövő nemzedékek számára ne legyen a hagyományos kultúrát veszélyeztető eszközrendszer a háló, illetve általában az IKT?

A kulturális elszegényedés veszélyei bizonyosan csökkenni fognak. Az információs társadalom stratégiájára vonatkozó víziónkban megfogalmaztuk, hogy az információs technológiák terjedését úgy kell ösztönözni, hogy az minél inkább az életminőség javítását szolgálja. Ezt azzal lehet megtenni, ha az átlagember egyre jobban él az internet adta lehetőségekkel. Ezt ösztönözheti, ha felismertetik vele, hogy időt tud megtakarítani, ha jobban meg tudja szervezni, kényelmesebbé tudja tenni a mindennapi életét. Széles körben fel kell ismertetni, hogy mennyi minden intézhető el a weben. Elektronikus banki szolgáltatás révén nem kell sorban állni a bankban, a postán. Tankönyvet lehet rendelni a gyereknek, ingatlan vásárlásakor meg lehet nézni az elektronikus földhivatali nyilvántartást, ahol hiteles adatokhoz lehet jutni az adott ingatlanról. De lehetne tovább sorolni azokat a remélhetőleg nem távoli jövőben megvalósuló elektronikus ügyintézési lehetőségeket, amelyekkel időt lehet megtakarítani. Ez növeli a szabadságot, elősegíti azt, hogy több idő jusson a kultúrára. Ekkorra válik igazán kérdéssé az, hogy lesz-e olyan értékes tartalom a hálón, amely a kultúra, a szabadidő értelmes eltöltése felé visz. Az is lényeges kérdés, hogy az emberek széles köre tud-e majd olyan szinten bánni a géppel, hogy képes legyen elérni ezeket a tartalmakat, hogy képes legyen elektronikus időkímélő szolgáltatások igénybevételére. Ugyancsak kérdés, hogy mennyire fejlődik a webes technika. Élvezhető lesz-e például egy színházi előadás, amelyet a neten érünk el.

Színházi előadás azon kicsiny képernyőfelületen, amely ma a hálón lehetséges?

Kérdés, hogy öt-tíz év múlva is ilyen kicsiny képernyő, ilyen képminőség lesz-e, vagy valami egészen más technikával nézhetünk videoképet a hálóról. Lehet, hogy addigra hatalmas méretű plazma képernyőkön a mainál sokkalta jobb minőségű képeket nézhetünk. Tehát a tartalmak és a technika változására is szükség van ahhoz, hogy a hálón klasszikus értelemben vett kultúrát találjunk, s azt élvezhető formában kapjuk meg.

Az iménti mondatában rejtetten azt érzem, hogy a neten lévő tartalmak között ma Ön szerint is viszonylag kevés a hagyományos kultúrát közvetítő tartalom. Talán ezzel magyarázható az, hogy a hagyományos kultúrában szocializálódott ember számára olyan veszélyes és - tegyük hozzá - sok szempontból idegen világ az internet. Ha véletlenül rá is klikkel egyszer-egyszer a háló egy-egy címére, nem találja meg azokat a tartalmakat, amelyek számára fontosak, értékesek.

Ez valóban így van, illetve lehet, hogy már sok minden fenn van, de ma még kevés az olyan jó keresőprogram, amellyel a weben járatlan ember gyorsan eljut ezekhez a tartalmakhoz. Az a tartalom, amelyet nem lehet könnyen megtalálni, valójában nem is létezik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Gutenberg-galaxis világát leképező tartalmak, tehát a nyomtatott könyvek szkennelt vagy csak elektronikus változatai hatalmas számban vannak fenn a hálón.

Ilyen például a Magyar Elektronikus Könyvtár vagy a Neumann-ház állománya. Ami valóban fantasztikus kínálatot jelent. A klasszikus és kortárs magyar és világirodalom fontos művei gyakorlatilag mind letölthetők pdf-fájlban.

Igen ez valóban jelentős teljesítmény. Sokat teszünk azért, hogy ez az adatbázis fejlődjön, bővüljön. De emellett már vannak fenn filmek, színházi előadások. Az ilyen típusú tartalmakat magukban foglaló adatbázisok fejlesztése nagy energiát igényel, még nagyobb probléma, hogy az ezeket kezelő technológia fejlettsége még nem jutott el arra a szintre, amellyel ezek a tartalmak könnyen, gyorsan hozzáférhetőek lehetnek. S ez nemcsak az adatbázis létrehozásánál jelentkező probléma, hanem a felhasználói oldalon is. Az iskolákban lévő gépek jó részében nincs olyan videokártya, amely lehetővé teszi ezeknek a tartalmaknak - film, videokép stb. - a megjelenítését. A hangkártyák minősége sem megfelelő. Ugyancsak akadály a megfelelő keresőrendszerek hiánya. Ezek a korlátok összeadódva okozzák azt, hogy ma még kevés a hálón az a tartalom, amely - az ön szavaival élve - egy pedagógus, általában az értelmiség számára kulturális értelemben is otthonos hellyé teheti az internetet. A helyzet azonban ezen a téren rohamosan változik. Hihetetlen gyorsan nőhet ezeknek a tartalmaknak a mennyisége.

Elképzelhető-e a tartalomszolgáltatásban olyan fejlesztési irány, amely egy idő után visszavisz a hagyományos kultúra értékeihez, a Gutenberg-galaxisra jellemző kulturális attitűdökhöz, az olvasó, a nyelvet igényesen használó, az értékes tartalmak között kereső, a saját tudásának építéséhez szükséges információkat döntően önmaga felkutató ember igényeihez?

A világban is és magán a neten belül is átmeneti állapot van. Létezett egy archaikus kultúrájú világ, a mostani folyamat elvezet egy olyan korszakhoz, amelyben két világunk lesz; egy fizikai és egy olyan virtuális világ, amelyben sokféle módon leképeződik majd a fizikai világ. Remélhetőleg eljutunk oda, hogy a fizikai világban folytatott tevékenységünk a virtuális világ segítségével oly módon szerveződik meg, hogy több időnk lesz, hogy nem hajtjuk magunkat olyan mértékben, mint ahogyan azt ma tesszük. Ez a nyugodtabb, szervezettebb élet legalább annyi időt biztosít majd a számunkra, mint amennyi a hagyományos kultúrájú világban a rendelkezésünkre állt. Akkor az ember újra felfedezheti a kultúrát, ráadásul választhat a tekintetben, hogy ezt a virtuális világban vagy a fizikai világban megmaradt archaikus kultúrahordozókban keresi meg. Valószínű, hogy mindkettőben keresni fogja és megtalálja. Választhat, hogy igazi színházba megy el, vagy ugyanazt az előadást letölti a netről és a plazmaképernyőjén nézi meg. Mindez persze csak akkor lehetséges, ha az embereknek lesz idejük arra, hogy kultúrát fogyasszanak, a választás mikéntje másodlagos. Ha változatlanul nem lesz idő a kultúrára, akkor teljesen mindegy, hogy milyen széles a választási lehetőségek spektruma.

Mit tud tenni az oktatás annak érdekében, hogy a világháló, az információs világ abba az irányba mozduljon, amely végül is újra teret ad a hagyományos kultúra értékeinek?

Arról, hogy az oktatás, az iskola mit tud tenni, kevésbé tudok beszélni. Arról azonban van gondolatom, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy az iskolában élő ember, elsősorban a pedagógus természetes közegének fogadja el ezt a virtuális világot, az informatikai eszközöket. Értse meg, fedezze fel, döbbenjen rá, hogy ez miért jó a számára, miben segítheti a munkáját. Fontos feladat, hogy a pedagógushoz eljusson ennek a világnak az üzenete. Konkrét példákon át kell megértetni a pedagógussal, hogy mit jelenthet a számára ez a technológia. Mit jelent, ha nem kézzel kell a naplóba írnia a jegyeket, s nem mechanikusan kiszámolnia a gyerekek átlageredményét, hanem egy egyszerű függvénnyel egy excel fájlban. A pedagógusok körében ma még ellenállás tapasztalható ezzel a világgal szemben. Korlátot jelent, hogy nincs módja a pedagógusnak igazán megismerni az alkalmazás sokféle lehetőségét, s magát a hálót, gazdag tudástartalmával. Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy minél több pedagógus tudja használni, váljon az élete természetes részévé, s akkor megteremtődik annak a feltétele, hogy hitelesen tudja közvetíteni ennek a világnak az üzenetét a gyerekek számára is. A pedagógus felelőssége azért nagy, mert ő hordoz valamit az archaikus világból, annak a kultúrájából. A gyerek, amint a beszélgetés elején utaltam rá, már kevéssé ismeri ezt a világot, ezért nem jelent számára alternatívát. Ezt a pedagógusnak kell a gyerekek számára közvetítenie. A gyerekek viszont sokkal jobban értik a gép, a net világát. Annak érdekében, hogy egészséges arányok alakuljanak ki a hagyományos és az új világ befogadása tekintetében, a pedagógusnak is ismernie kell ezt az új technológiát, a háló tartalmait, s ezen keresztül a mai gyereket. A pedagógus multiplikatív hatásai miatt rendkívül fontos, hogy ne csak ismerje ezt a világot, hanem tudatában legyen lehetséges veszélyeinek, mégse elutasítással, hanem a technológiában rejlő sokféle pozitív lehetőség feltárásával, kihasználásával próbálja megóvni azoktól a gyerekeket. Ezért tekintjük kiemelt feladatnak, hogy pályázatok segítségével minél több pedagógust juttassunk géphez, s illesszünk hozzá az információs világhoz. Ezt segíti az a pályázatunk1, amelynek keretében tízezer pedagógus juthat számítógéphez és ingyenes internet-használathoz. Ezért a pedagógusnak egy távoktatási program keretében meg kell tanulnia használni a gépet, az internetet, tájékozódni a háló tartalmai között. A gép elnyerése, a csatlakozási lehetőség fejében a távoktatási programmal el kell jutnia az ECDL (az európai számítógép-használói jogosítvány) startcsomagjának követelményszintjéhez. Aki teljesíti a követelményeket, alapszinten képessé válik a gép használatára. Emellett feladatokat is teljesítenie kell, ezek között a legfontosabb, hogy saját tananyagot kell a saját szaktárgyában számítógéppel fejlesztenie. Ezzel elő kívánjuk segíteni, hogy a pedagógusok integrálják azt a tudást, amelyet az ECDL-vizsgával megszereznek.

Milyen stratégiai elképzelése van az Informatikai Kormánybiztosságnak a tartalomszolgáltatás olyan irányú fejlesztésére, amelynek eredményeként az internet a pedagógus számára vonzó tudástárrá válhat? Milyen eszközökkel lehet elérni, hogy a hálóra minél több olyan tartalom kerüljön fel, amely felkelti a gyerekek érdeklődését, tompítva ezzel a nemkívánatos tartalmakkal való találkozás veszélyeit?

A net, mint az informatika általában, gazdasági vállalkozás, amelynek profitot kell termelnie. Ezzel magyarázható az, hogy ma a hálón megtalálható tartalmak döntő hányada üzleti célokat szolgál. Azoknak a tartalmaknak a felkerülése, amelyek nem vagy csak nagyon kismértékben képesek hasznot termelni, meglehetősen kérdéses. A kulturális, tudományos szempontból értékes tartalmak szinte kivétel nélkül ilyenek. Ezen a ponton az állam feladata a közjó érdekében a közkincseket - amelyekből nem lehet pénzt csinálni - feljuttatni a virtuális világot megjelenítő hálóra. Erre erőforrásokat kell áldozni.

Az államnak tehát menedzselnie kell, hogy minél több ilyen tartalom jelenjen meg a hálón mindenki számára hozzáférhető formában?

Igen, de ez meglehetősen nehéz feladat, elsősorban azért, mert az internet szabadsága révén meglehetősen kontrollálatlan és koordinálatlan, hogy mi van fenn rajta. Gyakran előfordul, hogy valaki állami erőforrások bevonásával szorgalmazza egy kulturális, tudományos szempontból fontos adatbázis kialakítását, és az interneten böngészve kiderül, hogy más rég feltette az adott tartalmakat. Tudomásul kell venni, hogy a virtuális világ egy átláthatatlan háló. Mindezek ellenére az államnak erőteljesen törekednie kell arra, hogy mindazok a tartalmak, amelyek elengedhetetlenül fontosak a művelt emberré váláshoz, az életminőség javításához, elérhetőek legyenek a hálón. Ezt sokféle pályázattal kell ösztönözni. Mindenekelőtt azokat a tartalmakat kell támogatni, amelyek felrakása soha nem lesz profitképes. Szorgalmazzuk adatbázisok, tudáshalmazok webre vitelét. Az az elképzelésünk, hogy ezeket a tudáshalmazokat megpróbáljuk csoportokba rendezni: egészségügy, gyermeknevelés, közlekedés, bankvilág. Ezekhez megadunk témákat, amelyek kidolgozására lehet pályázni. Az elkészült tartalmakat aztán strukturáltan össze tudjuk rakni egy olyan virtuális tárházba, amely az élet menetéhez szükséges ismereteket gyűjti egybe. Vagy úgy, hogy valahol megvan, s akkor egy linkkel elérhető a mai helyéről, vagy a pályázókkal fejlesztetjük ki. Ez egy sokféle szálból épülő tárház, tudáshalmaz lesz. Ebben a tárházban helyet kell hogy kapjon a hagyományos kultúra számos eleme is. Az egész rendszer a magyar közszolgálati portál lehet, amely mindenki számára elérhető, amelynek segítésével mindenki jobbá teheti önmagát és az életét.

* * *

Az információs társadalom stratégiája oktatási programjának megvalósítása számos olyan feladatot foglal magában, amelyek megoldásában a KOMA együtt tud működni a program megvalósításában érdekelt kormányzati szervezetekkel, mindenekelőtt az Informatikai Kormánybiztossággal. Különösen nagy jelentőségük lehet olyan közös pályázatoknak, amelyek az internetnek a tanári munkában való hasznosítását, az IKT szaktárgyakban történő alkalmazását kívánják ösztönözni. Ez az együttműködés jelentősen segítheti azt, hogy az információs társadalomnak az az alternatívája terjedjen el a magyar közoktatásban, amely egységbe foglalja a hagyományos kultúra és a virtuális világ értékeit.

Az interjút Schüttler Tamás készítette.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.