2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 március

Páter a páternoszterben

2009. június 17.

Páter a páternoszterben

- Korzenszky Richárd naplójának margójára -

Egy bencés szerzetes, előzőleg a pannonhalmi gimnázium igazgatója, 1991-től 1994-ig miniszteri biztos a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban; vagyis egy páter bukkan fel (sokan ott is Richárd atyának szólítják) - nem sokkal az elvtársak után s részben még az elvtársak között - a minisztériumi páternoszterben. Lót-fut az országban, tárgyal, kríziseket próbál orvosolni, patthelyzeteket feloldani, előad, képvisel, díszvendégeskedik, maradék idejében pedig misézik, rövidebb lelkigyakorlatot vezet, egyházművészeti kurzust tart a pécsi egyetemen. Nagy ritkán megáll, elcsendesedik, ritkábban a Balaton-parton horgászbottal a kezében, gyakrabban otthon, Pannonhalmán.

Esténként feljegyzi napi élményeit. Ebből születik ez a könyv, mely szerzője szerint "nem dokumentumgyűjtemény, hanem napló". Szerintem inkább a krónika és a napló keveréke, hiszen a frissen megéltek formába öntésére egyszerűen nem jutott idő és energia. Ettől azonban nem lett kevésbé érdekes és értékes ez a könyv, hiszen lenyomata egyfelől egy korszak és egy intézmény oktatáspolitikájának (különös tekintettel az alakuló egyházi iskolákra és a vajúdó Nemzeti alaptantervre), másfelől lenyomata egy bencés szerzetes olvasatának is: ahogy ő észleli, értékeli és értelmezi a vele, általa s valamelyest a benne történteket. Személyén keresztül az olvasó bepillantást nyerhet a magyar katolikus egyháznak egy sajátos közösségébe, ezen belül is a bencés szerzetesek értékvilágába. Ez a könyve engem leginkább az egykori bencés fényképművész Palatin Gergely "pontosan, szépen" dokumentáló "szociofotóira" emlékeztet.

Állandó szerepkonfliktusra ítélt pozíciójában ("gyötrődöm az egyházi és az állami szféra között, látva mindkettő jogos igényeit és ugyanakkor fonákságait is") megpróbált méltósággal szolgálni. Nem afféle név nélküli szerzetesként szürkül bele a hivatalba, hanem igazi ügy-vivő (ha kell élvezettel ügy-vívó) is, aki bátran felvállalja önmagát (értékeit és rögeszméit egyaránt), csoportjának érdekeit és értékeit (mindig a kettőt együtt). Ambiciózus és - bármennyire fárasztó - szerepelni is szeret, nemkülönben politizálni, amennyiben a politizálás a polisz (a köz, a közjó) ügyeinek szolgálata. Ha nem is mindig egészen igazságosan, de mindig egészségesen (és a legtöbbször egész-ségesen) is türelmetlenséggel hallgatja a túl hosszú és túl bonyolult beszédet. Rühelli a szerzetesi álszerénységet és bájmosolyt, még inkább a hatalom triumfalizmusát, légyen az állami vagy egyházi. "A marcali plébánosnál (szobájában saját mitrás-keresztes képe, teljes diadallal) beszélgetünk templomépítésről, elképzelésekről. Mindenki pénzt vár", írja, vagyis dohogja. És ami a legfontosabb, az elkötelezettséggel ötvözött nyitottság jegyében tevékenykedik. Sosem titkolja, hogy az Antall-kormánnyal rokonszenvez, ám azt sem, hogy az úgynevezett keresztény pártok sok-sok megnyilvánulása halálosan idegesíti, hogy nagyon is tud rokonszenvezni a politikai ellentábor emberséges, értelmes és dialógusra kész tagjaival. Képes minduntalan "túllépni e napi kocsmán", s onnan, feljebbről nézve már így fest a lentről nagyon is kicsinyes világ: "Majd amikor útra kelünk barátságosan, egy ütemre integetnek: a szocialista-zsidó képviselő, a katolikus prépost-plébános, a volt tanácselnök városi polgármester." Az "egymás elfogadására igen-igen nagy szükség van" refrénje lesz ennek a könyvnek. Kollégáival kollegiális, leginkább miniszterével, Andrásfalvy Bertalannal és öreg sofőrjével (akivel bensőséges barátságba kerül), de nem hallgatja el, hogy "szörnyű, amikor a politika és a szakmai korrektség nem találkozik egymással", márpedig szinte naponta is tapasztalja a NAT-ügyben, és - teszem hozzá - nemritkán az egyházi iskolák ügyében is. Alig képes megőrizni szuverenitását a kisszerűség uralmával szemben. Márpedig ezt korántsem csak minisztériumában tapasztalja. Kisszerűen támadják (az egyház elárulásával vádolva őt) szeretett miniszterelnöke környezetéből is (úgynevezett keresztény politikusok), ami pedig egyházát illeti, erről így (is) ír: "véleményem szerint nem tudja eldönteni, mi a feladata: a lelki élet szolgálata vagy az élet szolgálata", "sokkoló a felismerés, hogy a politika mennyire vissza tud élni az egyházakkal", "bénának érzem a katolikus egyházat, nincs fölkészülve az iskolaügy menedzselésére sem".

Korzenszky Richárd pontosan tudósít, így aztán több ezer személy bukkan föl könyve lapjain, a legtöbb esetben megnevezve. Általában csupán tárgyilagosan regisztrál, ám olykor (az esetek kb. tíz százalékában) árnyal és értékel: szinte mindig szeretettel szól a szerzetesekről (nem csak a bencésekről, sőt legmelegebben az idős apácákról), hanem még a művészekről és a tudósokról, valamint tanítványairól is (e tekintetben olykor elfogult, sajátos bencés mi-tudat szemüvegén át látja a világot), ugyanakkor erősen kritikus egyháza vezetőivel, a plébánosok többségével, a pártpolitikusok nagyobb részével, és kicsit talán sommásan az újságírókkal, rádiósokkal és tévésekkel. Nagyon jellemző erre az időszakra, hogy kikkel hadakozik leghevesebben: Baranyi Károly főosztályvezetővel, akit a NAT-munkálatok legfőbb akadályozójának lát, a "megfellebbezhetetlen" egyháziasságot képviselő Bolberitz Pállal, akitől a KOLPING szövetséget próbálja megóvni, Pálos Miklóssal és azokkal a kormánypárti politikusokkal, akik nem találják őt eléggé magyarnak, kereszténynek és egyháziasnak, Kozma Imrével és a bencés diákszövetség számára mereven konzervatív irányt képviselő vezetőivel, valamint Fodor Gáborral, akiben - miközben számos SZDSZ-es és Fideszes politikust rokonszenvesnek talált - a vallás elleni türelmetlenséget látja megtestesülni. Sokkal szélesebb azoknak a köre, akiket - Szalézi Szent Ferenc szellemében - képes útitársának elfogadni. Képes árnyaltan látni a Dabas-Sári iskolaháború szereplőit, de nem ismer tréfát szakmai kérdésekben, észreveszi, hogy az egykori bajuszos püspök (a megyei egyházügyi) felesége nagyon emberségesen feleltet az érettségin. A Baranyi-féle NAT-szöveget tetszetősnek tartja, de meggyőződése szerint "a megadott célra teljesen használhatatlan: inkább elvgyűjtemény, nem pedig normarendszer". Felháborodva, "beteges dolognak" tartja, hogy a "tetszetős szövegből" az egyik helyen a "zsidó-keresztény" megjelölésből kihúzzák a "zsidó" szót.

Küzdőtársainak és vitapartnereinek ajánlja könyvét a szerző. Én azoknak javaslom, akik nem félnek egy rámenős bencéssel együtt felemelkedni a minisztériumi páternoszterben, és aztán még ezen is felülemelkedni, ahogy Korzenszky kedves költője mondja: "az értelemig, és tovább."

Kamarás István

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.