2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Partnerség iskolán innen és túl

A térségi, helyi együttműködés partnereinek bővülése, tapasztalatok Dél-Yorkshire-ből

2009. június 17.

II. fejezet

A térségi, helyi együttműködés partnereinek bővülése, tapasztalatok Dél-Yorkshire-ből

Az Európai Uniós tagság mind reálisabb lehetősége felé közeledve egyre természetesebbé válik az az igény, hogy a hazai gyakorlatban építsünk az ott eredményesnek mutatkozó tapasztalatokra, a fejlesztések során azokkal harmonizáló, de egyben a hazai viszonyoktól sem idegen irányba induljunk. Ugyancsak egyre fontosabb tanulnivalóvá válik annak az ellesése, hogy milyen programokra lehet az Unió támogatását viszonylag nagy eséllyel megszerezni. Ez a fejezet egy - kimondva, kimondatlanul e fenti céllal - Angliába szervezett tanulmányutat mutat be. A tanulmányút tervezésétől nyomon követi annak minden lépését. Így kitér annak az elemzésére, hogy milyen megoldásokkal lehet egy külföldi út hatékonyságát maximalizálni; melyek azok a humán erőforrás-fejlesztés területéről szerzett projektek és tapasztalatok, amelyek e területtel foglalkozók érdeklődését felkelthetik; végül beszámol arról, hogy a látogatás résztvevői számára milyen elemek bírtak fontos mondandóval.

Az intézményi együttműködés határainak kiterjesztése

A kistérségi együttműködés előtti perspektívák 1999-ben tágabbra nyíltak. Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető, hogy Len Watson, a Sheffield Hallam University nyugdíjas professzora kapcsolatba került Ózddal. A professzor 1999. januárjában egy - a British Council támogatásával folyó, az oktatás eredményességének növelését célzó - projekt lezárásán dolgozott az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékén. A műhelybeszélgetések keretében merült fel Ózd és kistérségének példája: a társadalmi-gazdasági változások áldozatává vált régió, és a végleges leszakadás ellen harcoló, különböző megoldásokat kereső közoktatási intézmények esete. A korát meghazudtoló aktivitású és erős szociális érzékenységgel rendelkező professzort megérintette a történet, így az OKI oktatásfejlesztő szakemberével a fejlesztés, a segítő beavatkozás lehetőségén is elkezdett gondolkodni.

A Ózd és térségéről bemutatott helyzet a számára teljesen ismerős volt, hiszen a Sheffieldet is magában foglaló Dél-Yorkshire (amelynek további városai Rotherham, Barnsley, Doncaster) ugyanúgy a szénbányászaton és acéliparon alapuló gazdasági térség volt, mint Ózd. Ott a bányabezárások a nagy bányászsztrájkok idején, a 80-as években kezdődtek meg. A szénbányászat visszaszorításával hamarosan együtt járt az acéltermelés csökkentése, a nagy kohók felszámolása. Ez a térségben többszázezer munkahely megszűnéséhez vezetett. A korábban viszonylag alacsony iskolai végzettséggel is igen jól fizetett vájárok, kohászok egzisztenciájukat vesztették. A revitalizálás érdekében számtalan problémával kellett és kell szembenézniük, megküzdeniük. Ezek közül azok, amelyek az oktatással is kapcsolatban állnak:

  • Nemcsak új munkahelyeket kell teremteni, de a hosszabb távon is fennmaradni képes vállalkozások új tudású, magasabb képzettségű szakembereket igényelnek - tehát megoldandó az átképzés problémája.
  • A munkájukat vesztett kohászok, bányászok szinte valamennyien több generációra visszanyúlóan követték apáik foglalkozását. Ehhez tudták, hogy nem kell magas szintű iskolai végzettség, így a családokban nem alakult ki sem a tanulásra és különösen nem a továbbtanulásra ösztönzés szokása. Így a munkájukat vesztettek körében a korábbi iskolai képzéshez is inkább a gyengébb teljesítmények és eredmények, az iskolai sikertelenség emléke társult. Tehát a tanulásra motiválatlan felnőtteket kellett és kell rávenni arra, hogy ismét megpróbálkozzanak visszaülni az iskolapadba.
  • A tanulásra való családi motiváció hiánya aktuálisan is élő probléma. Hatása, az alacsony iskolai teljesítmény részben abban mutatkozik meg, hogy a térség igen hátul áll mind az alapvizsgákon elért eredményeket, országos tudásméréseket, mind a megszerzett iskolai végzettségeket összehasonlító országos statisztikákban.

A Dél-Yorkshire-ben jelentkező problémák nagyon hasonlítottak az ózdiakéhoz. Ami viszont az első beszélgetésből is nyilvánvalóvá vált, hogy a nehézségek nem az iskolák, átképzések elszigetelt gondjai, az oktatásnál sokkal komplexebb megközelítésre és megoldására van szükség. A britek - EU-s támogatással - a térségfejlesztés és ezen belül a humán erőforrás-fejlesztés átfogó koncepciójával keresték és keresik a kilábalás lehetőségét és munkáltak ki néhány eredményes megoldást, amelyben mindegyiknek az alapja a helyi-térségi és szektorközi együttműködés, a partnerség.

Azonnal felvetődött, hogy az ózdiak szempontjából hasznos volna, ha megismerhetnék a Dél-Yorkshire-iek kiútkeresését. A brit gyakorlattal való találkozás azért lehet számukra releváns, mert az alapok - az együttműködésre való szándék, készség és az első jó tapasztalatok már birtokukban voltak, akár a közoktatási intézmények, akár a kistérség települési fenntartói, akár a közoktatási intézmények és a civil szervezetek szempontjából. Valamint a másik fontos feltétel: az önfejlődés, a kreatív kiútkeresés, az önsajnálat helyett az aktív tenni akarás is fennállt. A tapasztalatszerzéshez részben támogatóra volt szükség, részben pedig brit és magyar szakmai koordinátorokra annak az érdekében, hogy a résztvevők a lehető legtöbbet tanulhassák meg. A két koordinátor adott volt, és szakmai szempontból az Országos Közoktatási Intézet is a tervek mögé állt, hiszen az oktatásfejlesztés széles perspektívájú, a humán erőforrás-fejlesztés koncepciójára épülő megközelítése egybe esett az intézet fejlesztési filozófiájával. Az anyagi feltételek lehetséges biztosítójaként pedig a British Council merült fel. A British Council támogatóan állt a tervek mögé, bár feltételül szabta, hogy Len Watson - szakértőként megbízva - tegyen helyszíni látogatást és személyesen is győződjön meg arról, hogy valóban rendelkezésre állnak-e a szükséges feltételek: a helyzeten változtatni akaró és tudó, megfelelő pozícióban lévő emberek, valamint az együttműködésre való hajlandóság.

A térség kulcsszereplőivel szervezett személyes találkozások alátámasztották, hogy nemcsak az oktatásban, de más fontos partnerek között is létezik a változtatásban érdekelteknek egy olyan kritikus tömege, akiknek fontos lenne, hogy megismerhessék a társadalmi-gazdasági válságból kiutat kereső, hasonló problémákkal küzdő brit szakemberek EU-s megközelítésű gyakorlatát, mert már eddig is számtalan jó kezdeményezés áll mögöttük, és a yorkshire-i tapasztalatok birtokában célirányosabban fejleszthetnék tovább ilyen jellegű tevékenységüket. A megismert kistérségi kulcsszereplők a következő területeket képviselték: munkaügyi központ városi kirendeltsége; kereskedelmi és iparkamara városi kirendeltsége; megyei fenntartó; Ózd és több kistelepülés polgármestere, jegyzője; ózdi és kistelepülési általános iskolák vezetői; szakképző intézmények vezetői; civil szervezetek, köztük kisebbségi önkormányzatok képviselői.

A lehetséges projekt terve

Az áprilisban szervezett 3 napos látogatás alapján körvonalazódott egy projekt, amelynek célja a kistérség társadalmi, gazdasági átalakulásának támogatása a munka világa, az üzleti élet, a civil szervezetek valamint a helyi önkormányzatok és az iskolák együttműködésének erősítésével. A tervezet eredetileg 3 szakaszról szólt: a felkészülés, a fejlesztés, valamint az értékelés és terjesztés fázisáról. A felkészülés, az ismeretgyűjtés szakaszában a korábban megismert, a humán erőforrás-fejlesztésben érdekelt területeket képviselő, vezető szerepben lévő 15 személy jól előkészített két hetes dél-yorkshire-i tanulmányútjára épült. A fejlesztés szakaszában - a tervek szerint - a résztvevők a tapasztalatok alapján, általuk meghatározott területeken és célokért, de összehangolt fejlesztő tevékenységet végeznek, bevonva más partnereket is. Az értékelés a továbbadhatóság szempontját tűzte alapul, a terjesztés a megyei és a hazai, hasonló gondokkal küzdő térségeket célozta.

A projekttel szemben az előterjesztők (Len Watson, British Council felkért szakértője és Bognár Mária, OKI) az alábbi kritériumok fogalmazták meg:

  • Biztosítson alapokat a jövő helyi és a helyiek által működtethető, fenntartható fejlesztéseihez.
  • Feleljen meg a hazai nemzeti prioritásoknak.
  • Járuljon hozzá mind az egyének, mind a szervezeti infrastruktúra fejlődéséhez.
  • Álljon teljes összhangban a résztvevők igényeivel és vágyaival.
  • A helyiek részvételére, motivációjára és elkötelezettségére építsen.
  • Erősítse meg a helyi kezdeményezéseket, ne hasson azok ellenében.
  • A helyi résztvevőket ruházza fel olyan képességekkel, amely kezdeményezést, nem pedig a másoktól való függőség érzését erősíti.
  • Az etnikai kisebbségi kérdéseket kiemelten tartsa szem előtt.

A projekt tervet a British Council elfogadta, de végül csak az első (valójában a legköltségigényesebb) szakasz finanszírozását biztosította. A projekt két koordinátora viszont olyan eredményesen és hatékonyan készítette elő és szervezte meg a felkészülési fázist, hogy a helyi fejlesztés folyamata azóta sem állt meg (csak a stratégiai tervek hiányoznak és a megfelelő célirányos összehangoltság szenved itt-ott csorbát).

A tanulmányút előkészítése

A jól előkészített és megszervezett külföldi tanulmányút a tanulás egyik legeredményesebb, költségigényessége ellenére is a leghatékonyabb formája. Ugyanakkor a projekt-finanszírozók általában nem szívesen, sokszor egyáltalán nem támogatják a külföldi utakat. Állhat e mögött az a fiskális megközelítés, hogy sokkal olcsóbb egy-két trénert Magyarországra utaztatni, akik akár 15-25 főt is ki tudnak képezni, mint ugyanennyi időre a magyarokat külföldre vinni, a trénereken felül nekik útiköltséget, szállást is biztosítani. A másik ok, amiért vonakodnak tanulmányutakat támogatni, abban rejlik, hogy nemegyszer sok pénz fecsérlődött el nem megfelelő embereknek a nem a megfelelő időben történő és a nem nekik megfelelő szakmai tapasztalatokat nyújtó utaztatásaira. A British Council vállalta a költséges utaztatást, igaz, hogy a projekt koordinátorok gondosan megtervezték, hogyan kerülhetik el az előbb említett kudarcforrásokat.

A résztvevők kiválasztása

Az egyik kulcskérdés a megfelelő személyek megtalálása. A résztvevők kiválasztásánál többféle szempont játszott közre. Egyrészt fontos volt, hogy a csoportban a kistérség humán erőforrás-fejlesztésében érintett különböző területek képviselői legyenek jelen, így reprezentált legyen az általános és szakmai képzés, a kistelepülési és az ózdi oktatás, a kistelepülési és városi irányítás, a kistelepülési, a városi és a megyei iskolafenntartás, a munka világa, a civil szféra, és legyenek a csoport tagjai között a már létező együttműködések kulcsképviselői is. A megfelelő személyek kiválasztásakor azt is szemponttá vált, hogy lehetőleg minél többen egy személyben több szerepet is képviseljenek. Így pl. a kistelepülés általános iskolájának igazgatója egyben a kistérségi igazgatói munkaközösségét is képviselte, mivel annak vezető-helyettese volt, a kereskedelmi és iparkamara helyi kirendeltségének vezetője az Ózd és Térsége Érdekvédelmi és Szakmai Szolgáltató Egyesülést is, a települési jegyző egyben az Ózd és Putnok Térségi Jegyzők Egyesületét stb. De ugyanez az elv érvényesült a tolmácsok kiválasztásánál is. Külföldi utaknál a lehetséges résztvevők körét jelentősen szűkítheti az idegen nyelv ismeretének hiánya, vagy ha lehetőség van tolmács utaztatására, akkor a résztvevők számát csökkenti a tolmács / tolmácsok számára fenntartandó hely. Így a csoportba olyan tolmácsok kerültek, akik nemcsak a szakterület nyelvét és az angol oktatási rendszert ismerték, hanem egyben a látottakat, a szakmai tapasztalatokat a csoport többi tagjától elvárt mértékben saját további gyakorlatukban is kamatoztatni tudták. A betöltött / betöltendő szerepeken kívül magára a személyre vonatkozóan is megfogalmazódtak elvárások. Olyanok válhattak a csoport tagjaivá, akik:

  • környezetüknek nemcsak a betöltött pozíciójuk miatt, hanem mindennapi tevékenységük alapján is megbecsült, elfogadott tagjai; akiknek a véleményére sokan adnak, kezdeményezéseikhez csatlakoznak;
  • már bizonyították, hogy innovatívak, akiknek nemcsak elképzeléseik vannak, de az azok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésében is gyakorlatot szereztek;
  • "csapatjátékosok", együtt tudnak működni más területeken velük hasonló kulcspozíciót betöltőkkel csakúgy, mint képesek saját munkatársaikat ösztönözni, motiválni, a munkába bevonni, őket kibontakoztatni;
  • kezdeményezéseik túlmutatnak egyéni és kizárólagos intézményi érdekeiken, illetőleg összhangot tudnak teremteni ezek között;
  • vállalják, hogy a tanulmányutat követően tapasztalataikat mindennapi tevékenységükben kamatoztatják.

A tanulmányút időzítése

Egy-egy külföldi útnak a személyes megtapasztalás lehetősége miatt nagyobb a hozadéka, mintha a résztvevők ugyanarról bármilyen nagyszerű előadást hallanának, fénykép- vagy videofelvételek sorát néznék meg, mások élménybeszámolóit hallgatnák vagy külföldi szakemberek által vezetett műhelyeken vennének részt. Attól függően, hogy a projekt melyik szakaszában kerül rá sor - különböző funkciókkal bírhat. Lehetséges egy programot magával az utazással, tapasztalatszerzéssel kezdeni. Ekkor az utazás szerepe a motiválás. Részben azt lehet vele megmutatni, hogy egyáltalán érdemes változtatni, mert mások már értek el eredményeket; részben a később indítandó fejlesztésekhez adhat konkrét ötleteket, és egyben kapcsolatot alakíthat ki lehetséges együttműködő partnerekkel is. A program közben szervezett tanulmányút inkább a problémamegoldásban segít. A fejlesztésben felmerült gondokat, nehézségeket vagy eredményeket lehet megvitatni olyanokkal, akik más feltételek mellett végeznek hasonló tevékenységet; vagy az addig elért eredmények babérjain megpihenő csapatot lehet továbblépésre ösztönözni az utazás során megszerzett új tapasztalatokkal. A program végére hagyott tanulmányút funkciója inkább a megerősítés, a lezárás. Az ekkorra időzített utazások akkor sikeresek, ha arról győzik meg a résztvevőket, hogy a projektben végzett tevékenységük eredményes volt, nem pedig a menet közben elkövetett tévedésekre, hiányosságokra hívják fel a figyelmüket. Persze lehet egy program végére hagyott tanulmányútnak motiváló, további (együttes) tevékenységre ösztönző funkciója is. De ezzel az eszközzel csak akkor tisztességes élni, ha a programban résztvevőknek vagy biztosított a további együttműködés / tevékenykedés lehetősége, vagy pedig a projekt során már bizonyították, vagy a projekt folyamán egyben felkészültek arra, hogy e további munkához szükséges feltételeket képesek legyenek maguk is megteremteni.

Az ózdiak számára tervezett tanulmányút a projekt elejére került, hiszen elsősorban abban kellett megerősíteni a csapatot, hogy ilyen súlyos társadalmi-gazdasági probléma nemcsak az ő térségükben, vagy Magyarországon, a politikai rendszerváltozást megélő Közép- és Kelet-Európa országaiban fordul elő, hanem a sokszáz éves demokratikus múlttal bíró, lényegesen gazdagabb Angliában is. Másrészt fontos volt megmutatni, hogy milyen módszerekkel, eljárásokkal érdemes keresni a kilábalás lehetőségét, milyen megoldásokat támogat az EU, illetőleg hogyan lehet ilyen forrásokhoz jutni.

A projekt elejére szervezett tanulmányútnak ugyanakkor azonos gyökérből fakadó két veszélye is lehet. Mindkettő abból ered, hogy a résztvevők még nem ismerik eléggé a meglátogatott ország adott problématerületre vonatkozó múltját, konkrét gondjait és feltételrendszerét, a kiútkeresés sikereit és addigi vakvágányait, a megtett erőfeszítéseket. Ezért elég gyorsan kialakulhat az a felszínes vélemény, hogy "Könnyű nekik, mert…", vagy pont az ellenkezője, hogy "Bezzeg ez nálunk sokkal jobb, mert…". A másik veszély, hogy - szintén a kevés információ miatt - sok értékes idő olyan általánosabb jellegű, a két ország működésének rendszerszinten eltérő jellegzetességeit firtató kérdések megválaszolásával telik el, amelyet akár olvasás útján, akár előadásokból is meg lehetne szerezni, s a tényleges gyakorlati hasznot hozó új tapasztalatok megszerzésére már időhiány miatt nem marad lehetőség. A projekt ezt a veszélyt többféle eszköz együttes alkalmazásával igyekezett elkerülni.

  1. A tanulmányutat megelőzte egy 3 napos bentlakásos tréning, ahol a résztvevők előzetesen megszerezhették az Anglia, valamint Dél-Yorkshir társadalmi, gazdasági és oktatási rendszerére vonatkozó legfontosabb alapismereteket.
  2. A tanulmányút során meglátogatandó intézményekről 1-2 oldalas írásos háttérismertetők készültek, amit minden résztvevő már a 3 napos tréningre kézhez kapott. Ezek a leírások az előzetes felkészülés mellett lehetőséget adtak arra is, hogy mindenki rendelkezzen egy előzetes képpel az adott napon meglátogatandó helyszínről, kialakíthassa saját viszonyát, megkereshesse a számára és az ő szempontjából érdekes pontokat, sőt, a látogatás idején már az intézményhez vezető út ideje alatt is feltehesse kérdéseit a brit koordinátornak.
  3. A tanulmányút programja úgy épült fel, hogy minden nap közös megbeszéléssel zárult, ahol részben az aznap látottak, tapasztaltak megvitatására került sor, részben a közben felmerülő kérdések megválaszolására.

A résztvevők igényeinek megfelelő szakmai program biztosítása

Nem volt könnyű a megfelelő program összeállítása sem. Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a tanulmányút elsősorban intézmény- és szervezetlátogatásokat tartalmazzon, gyakorlati tapasztalatszerzésre adjon lehetőséget; hogy előadásra inkább egy-egy meglátogatott szervezet rövid bemutatásakor kerüljön csak sor, illetőleg olyan kérdések esetében, aminek a megismerése a programhoz kapcsolódóan nélkülözhetetlen, és nem halasztható egy későbbi magyarországi tréningig.

A nehézséget az okozta, hogy a projekt célja a humán erőforrás-fejlesztésben érintett különböző területek együttműködésének megalapozása volt, tehát fontos volt, hogy mindenki tapasztalatokat szerezzen a társ-területek tevékenységéről, megismerje az ott folyó kezdeményezéseket. Következésképpen a projekt koordinátorai egyetértettek abban, hogy mindenki minden területről szerezzen tapasztalatot, azaz mindenki rendelkezzen ugyanazzal az átfogó képpel, ne csak a saját területén mélyedjen el. (Ezt a lehetőséget a tervek szerint a projekt második fázisa biztosította volna.) A csoport minden tagja az utazást megelőzően szervezett 3 napos tréningnek köszönhetően előre felkészülhetett arra, hogy a két hetes kint tartózkodás nem kizárólag arról a szegmensről szól, amellyel ő foglalkozik, viszont biztos lehet abban, hogy lehetősége lesz a saját mindennapi munkájához kapcsolódó tapasztalatszerzésre, kapcsolatépítésre is.

A meglátogatandó intézmények kiválasztása - köszönet Len Watson professzor alapos körültekintésének és fáradhatatlanságának - nagyon jó volt. Az intézmények teljes egészében lefedték a résztvevők tevékenységi területének teljes spektrumát, de azokon túl is mutattak. Valamennyi nagyon izgalmas kezdeményezésről, gyakorlatról tudott számot adni. Az egyes helyszíneken a bemutatást a magyar résztvevők beosztásával azonos funkcióban lévő partnerek végezték. A programban következetesen szereplő esti megbeszéléseknek pedig volt egy olyan funkciója, hogy mindenkinek segítsen a munkájától esetleg távolinak tűnő területen is megtalálni azokat a pontokat, amelyek számára bírtak valamilyen jelentéstartalommal. Így minden látogatás tapasztalatát értékelték a polgármester, a jegyző, a munkaügyi központ vezetője, az oktatási bizottsági tag, az általános iskolai és a gimnáziumi igazgató stb. megközelítése alapján, sikerült minden helyszínnek megtalálni valamennyi aspektusból az értékét, az esetleg Ózdon megvalósításra érdemes elemét.

Az utazást megelőző 3 napos tréning

A Bükkszentlélekre szervezett programnak többszörös célja volt. Egyrészt a rendszerszintű ismeretek megszerzése. Így a résztvevők megismerkedtek a brit és a dél-yorkshire-i gazdasági és társadalmi átalakulás főbb állomásaival és jellemzőivel; a közigazgatási rendszerrel; az oktatási rendszerrel; az oktatási intézmények és társadalmi környezetük kapcsolatrendszerével, a társadalmi partnerek iskolákban és az oktatásban betöltött szerepével; a munka világa és a képzés kapcsolatrendszerével. Mivel a felkészülés idejére a csoport tagjai már kezükbe kapták a meglátogatandó helyszínekről készített és magyarra fordított információs anyagot, segítségükkel az általános helyzet bemutatását rögtön konkréttá lehetett tenni egy-egy szervezet, intézmény példáján keresztül.

A tréning nemcsak a kognitív, hanem az affektív felkészülésre is lehetőséget teremtett: az egyik este a résztvevők együtt nézték meg a Sheffieldben játszódó nagy sikerű "Alul semmi" című filmet, amely a teljesen ellehetetlenült, munkát sehol sem találó kohászokról szóló keserédes történet. A műhelyt egy mindenki által külön-külön megválaszolt, majd a csoport egészével megbeszélt kérdéssor megválaszolása - és ezek alapján egy szóban megkötött csoportszerződés - zárta. A kérdések az alábbiak voltak:

  • Milyen eredményeket vársz a projekttől a magad számára, illetőleg az általad vezetettek / munkatársaid számára?
  • Mit gondolsz, mit várhatnak a csoport tagjai tőled?
  • Mit vársz te a csoport tagjaitól?
  • Mit vársz a projekt koordinátoraitól?
  • Mit gondolsz, mit várnak tőled a projekt koordinátorai?

Míg az első kérdésre adott válaszok viszonylag szerteágazóak voltak, hiszen az eltérő területekről érkezők szakspecifikus igényeit tartalmazták, addig a további négy kérdésre adott válaszok már egy irányba mutattak, így a négy hét múlva esedékes utazásra nem volt nehéz kialakítani a belső megegyezésen alapuló csoportnormát.

A tanulmányút programja, a megszerzett tapasztalatok

Az október 26 - november 9. között létrejött tanulmányút programjának napi ritmusa végig azonos volt: a humán erőforrás-fejlesztés valamely jó tapasztalatokkal rendelkező intézményének meglátogatása majd esténként a tapasztaltak közös megbeszélése, különös tekintettel az esetlegesen az ózdi gyakorlatban is kipróbálható / hasznosnak mutatkozó elemekre. A tapasztalatszerzés az alábbi területekre terjedt ki: a gazdaság- és ezen belül a humán erőforrás-fejlesztés stratégiai tervezése nagy- és kistelepülésen; a partneri együttműködés szerepe a település- és humán erőforrás-fejlesztésben; a civil szervezetek lehetőségei és szerepe; az iskola és a munka világának kapcsolata; a pályaválasztás segítése különböző életkorban és életszakaszban; az iskolafenntartó (LEA) segítő és ellenőrző szerepe; közoktatási intézmények és partnerkapcsolataik. Az esti megbeszélések voltak talán a látogatás legtöbb eredményt hozó mozzanatai, ugyanis nemcsak a hazai gyakorlatra is átültethető jó példák megtalálásához vezettek el, de döntően hozzájárultak a kistérségen belüli különböző szakterületek közötti együttműködés megalapozásához is.

A helyi gazdaság- és ezen belül a humán erőforrás-fejlesztés stratégiai tervezése tapasztalatai

A témában 3 - különböző nagyságú, eltérő problémával szembekerült, ugyanakkor a kiútekerséshez azonos stratégiát alkalmazó, de más-más megoldást választó - település megközelítését ismerték meg a résztvevők. A 3 település Sheffield, Rotherham és Grimethorp volt.

Az azonosan alkalmazott stratégia alatt az értendő, hogy mindhárom település a fejlesztésben érintett valamennyi szervezet együttműködésére építő stratégiai tervet készített; melyben a stratégia kialakításához kikérték, és figyelembe vették az érintett lakosok véleményét; a terv megvalósítása érdekében pedig mindenütt létrehoztak egy olyan operatív testületet, amely felelős a több évre szóló stratégiai terv megvalósításáért. Kiemelendő, hogy valamennyi programnak szerves részét képezte, azokban fontos helyen szerepelt nemcsak a szakképzés, hanem az alapoktatás fejlesztése is. A stratégiai terv kialakítását és a megvalósulását ellenőrző együttműködő szervezetek a stratégiai partnerségek (Strategic Partnership). A stratégiai partnerségeket általában a helyi önkormányzat, a jelentős gazdasági vállalkozások, a kereskedelmi és képzési kamarák, a különböző civil szervezetek képviseletével szervezték meg. A megvalósításért felelős operatív testületek tevékenysége mindenütt a szükséges források előteremtésétől az egyes területeken való előrehaladást támogató nyomon követésig, az elért eredményeknek a helyi közösségekkel való megismertetéséig, illetőleg félévi rendszerességgel a stratégiai partnerségnek adott beszámolási kötelezettségig ívelt. Szintén közös vonás volt, hogy az átfogó tervek összefogásban történő megvalósításához EU támogatást kaptak. A régióban a GDP mindenütt alacsonyabb volt, mint az EU GDP-jének 75 %-a, így az Európai Szociális Alap 1. célkitűzése (a regionális gazdasági lemaradások felszámolása) alapján sikerrel pályázhattak a támogatás elnyerésére. (Érdemes megjegyezni, hogy mindhárom meglátogatott helyszín az ESZA támogatás elnyeréséhez kiemelte a problémában érintett valamennyi partner együttműködésének fontosságát. Csak a 90-es évek közepén jöttek létre a stratégiai együttműködések, és csak ekkortól vált a térség az ESZA sikeres pályázójává.) További közös vonás volt, hogy valamennyi partnerség - az általa kitűzött prioritásoknak megfelelően - tematikus (al)partnerségeket is létrehozott, amelyek kizárólag az adott prioritás érvényesülése érdekében tevékenykedtek - szintén különböző szektorok együttműködésében.

A környező településekkel együtt 450 ezer lakost számláló Sheffieldben egy külső szakértői csoportot kértek fel a helyzetelemzésre és a kilábaláshoz vezető célok megjelölésére. A szakértők 32 lehetséges célt neveztek meg, amelyeket a város nyilvánosságra hozott. A városvezetés különböző ösztönző eszközöket is alkalmazott annak az érdekében, hogy a lakosság minél szélesebb köre mondja el a véleményét róluk. A beérkezett szavazatok alapján a következő fontossági sorrend alakult ki. (A célok elérését operacionalizáló fejlesztési programban minden egyes esetben megnevezték a teljesítés fényképével is nyilvánosságra hozott felelősét, valamint a végső határidőt is, ami 1-7 év közötti skálán mozog.)

  • Az oktatás és képzés fejlesztése
    - Az iskolai teljesítmények javítása
    - Az oktatásban, szakképzésben részesülő 14-19 évesek számának növelése
    - A foglakoztathatóságra való alkalmasság és a munkához jutás feltételeinek javítása
  • Gazdaság- és vállalkozásfejlesztés
    - Ösztönözni a gyors fejlődésre képes kis- és középvállalkozások indítását
    - Elősegíteni a városra jellemző kulcsszektorok fejlődését
    - Ösztönözni az új beruházásokat és munkahelyteremtést
  • Esélyközelítés
    - Támogatni az állampolgári kezdeményezéseket, váljék az önkormányzat az igényekre érzékenyebbé
    - Városszerte csökkenteni az egészségügyi ellátásban mutatkozó egyenlőtlenségeket
    - A legveszélyeztetettebb körzetekben mérsékelni a bűnözést
  • Kiválóvá válni
    - Fejleszteni a belső és a városon kívülre szóló kommunikációt
    - A lakosság közérzetét és büszkeségét növelő helyi, városi és köztereket kialakítani
    - A Sheffieldről kialakított külső képet pozitívra változtatni

Míg Sheffieldben az oktatásfejlesztés szerepelt a legfontosabb helyen (a városnak két nagy egyeteme is van), addig a 250 ezer lakosú Rotherhamben az írországihoz hasonló, a fejlett ipari technológián alapuló fejlesztést tűzték ki elsődleges célul. A város stratégiai céljai:

  • A fejlett technológiai beruházások ösztönzése;
  • A kisvállalkozások bővítése és fennmaradásuk elősegítése;
  • A városközpont fejlesztése és annak biztosítása, hogy az ott élők jól érezzék magukat;
  • A helyiek foglalkoztatása;
  • Az oktatás, képzés és átképzés továbbfejlesztése.

A második cél elérésére létrehozott partnerség vezetője a Kereskedelmi, Képzési és Vállalkozási Kamara. Ők így fogalmazták meg a cél elérését szolgáló stratégiai részcéljaikat:

  • Városi, regionális és nemzeti szinten képviselni a rotherhami vállalkozásokat, megvédeni érdekeiket és a fejlődésüket elősegítő üzleti környezetet teremteni a számukra.
  • A partnerségre építve a helyi beruházásokat és a növekedést elősegítő stratégiát kialakítani.
  • A munkaerő és a specialisták hatékony támogatásával növelni az üzleti teljesítményt.
  • Megfelelő szakmai támogatással és tanácsadással segíteni az oktatás és a munka világa közötti átmenetet.
  • Mindenkit segíteni abban, hogy munkahelyén kibontakoztathassa a benne rejlő teljes potenciálját.

Grimethorp közigazgatásilag Barnsley városához tartozó, 1991-ben még 5000 lakost számláló, de azóta csökkenő létszámú kistelepülés, amelynek gazdasági alapját a bányászat jelentette. A bányabezárások a 80-as években kezdődtek, de kilábaláshoz szükséges megvalósíthatósági terv csak 1992-re született meg, a tényleges térségfejlesztő tevékenység pedig 1994 elején (tehát 10 éves késéssel) indult. Ekkorra a családok átlagos jövedelme már csak a fele volt az átlag angol családi jövedelmeknek. Érthető tehát, hogy az itt kialakított stratégiai célok egészen mással kezdődtek:

  • Szemmel látható bizonyítékát adni annak, hogy sikerült megállítani a lakossági elvándorlást és Grimethorpe további hanyatlását.
  • Lerakni a helyi gazdaság újjáélesztésének alapjait, amelynek eszközei: új (más régióból érkező) beruházók odavonzása, új vállalkozások fejlesztése és az így kialakuló munkaerőpiac igényeinek megfelelő átképzés.
  • Középpontba állítani a közösségfejlesztést.
  • Egy egészen egyedülálló integrált helyi forrásközpont létrehozása, amely más települések gazdasági és szociális újjáélesztése érdekében létrejött partnerségek számára is modellt nyújthat.

A település nagysága és a keletkezett problémák azonossága miatt ez a helyszín adta a magyar csoport számára a legtöbb, otthoni adaptációra is érdemes példát. Fontos volt, hogy a volt bányásztelepülés társadalomszerkezetének megfelelően, egészen lentről kezdték meg az építkezést. A társadalmi depresszión a közösségfejlesztés egyik sajátos eszközével, a bányászmúlt emlékeinek gyűjtésével, rendszerezésével és számítógépes adatbázisba gyűjtésével élesztették újjá a hanyatló helyi kapcsolatrendszereket. A foglalkoztatás szerkezetének új formáiként nem kifinomult finommechanikai, elektronikai beruházásokat terveztek, hanem elsősorban a viszonylag könnyen átképezhető - és a bányászattól nem annyira távol álló - faipari és fémipari szakmákat oktattak. A szakmaoktatást inkubátor-szerűen létrehozott - és helyben fennmaradni tudó - kisvállalkozásokra építették. Így pl. az egyik vállalkozásban a lomtalanításkor utcára került bútorok felújítását végezték, amelyek újjávarázsolva ismét eladhatókká váltak a kispénzű lakosság körében. Egy másik kisvállalkozásban egészen különleges babaházak készültek, melyek piacát Anglia gazdagabb régiói adták. Működött az inkubátor házban kovácsműhely, ahol szebbnél szebb kerítések kerültek ki a frissen átképzett kovácsok keze alól, valamint helyt kapott itt a helyi igényeket kielégítő autószerelő műhely is. További átképzési és foglalkoztatási lehetőséget - és egyben a település vonzóbbá, lakhatóbbá tételét - biztosító tevékenység volt a lepusztult lakónegyedek tervszerű felújítása, a parkok, játszóterek létesítése. A település szépítésre, fejlesztésre kerülő részeiről a lakossági igények és javaslatok alapján születtek a döntések. A bányász közösség hagyományait, azonosságtudatát megőrizni segítő tett volt, hogy - miközben az utolsó tárlók is már 5 éve bezártak - a bányász zenekar mégis életben maradt. (Az 1998-ban készült, nálunk is bemutatott és a különböző tv csatornákon többször is levetített "Fújhatjuk" című angol film e zenekar története, és ugyan a filmbeli zenekari tagokat színészek alakítják, az elhangzó zeneművek ténylegesen a grimethorpi bányász fúvós zenekar igényes és színvonalas előadásában hangzanak el.)

A helyi forrásközpont (ACORN Center) a volt bányaigazgatóság helyén jött létre. Szervezte az átképzést, működtette az inkubátor házat, a hazánkban "Teleház"-ként ismert közösségi internetes és kommunikációs szolgáltatást nyújtott, helyet adott a munkaügyi központnak és pályaválasztási tanácsadásnak, valamint nem utolsó sorban a bázishelye volt a helyi közösségi kezdeményezéseknek, a könyvtárnak, a helytörténeti kutatásoknak. Grimethorp és az ACORN központ meggyőző bizonyítékát adta a helyi lakosság által is elfogadott, összefogásra építő, koherens távlati célokat kitűző stratégiai tervkészítés fontosságának és az érintettek aktív részvételével történő megvalósítás elengedhetetlenségének.

Az oktatás világa által kínált tapasztalatok

Az oktatásból átvehető tapasztalatok megszerzésére a közoktatás valamennyi iskolatípusában tett látogatáson kívül a sheffieldi oktatásügyi hatóság (Local Educational Authority) felelősségi és tevékenységi körének megismerése, valamint egy menet közben felmerült igény alapján a gazdaság és az oktatás kapcsolatát koordináló szervezet vezetőjével folytatott konzultáció biztosította a bázist. A magyar résztvevőkben különösen azok a törekvések, gyakorlati megoldások hagytak maradandó emléket, indítottak a hazai adaptáció lehetőségét kereső innovatív gondolatokat, amelyek az oktatás minőségének növelésével; a munkavállalói készségek kisiskolás kortól történő folyamatos fejlesztésével és a munka világával történő gyakorlati kapcsolatépítéssel; illetőleg az iskola és a szülői környezet együttműködésével álltak összefüggésben.

Angliában a közoktatási minőségfejlesztés az oktatás minőségének fejlesztését célozza. Ehhez részben külső, részben belső eszközöket használnak. Külső eszköznek számítanak az 5-6 éves rendszerességgel végzett, független szakfelügyelői nagylátogatások, amelyek az iskola elé állított konkrét fejlesztési feladatok megfogalmazásával zárulnak, és amely fejlesztési feladatokra az iskoláknak egy hónapon belül megfogalmazott akciótervvel kell válaszolniuk. A konkrét fejlődést a helyi oktatásügyi hatóság tanácsadója külső szakértőként támogatja.

Ugyancsak külső eszköz, hogy országosan, ezen belül az egyes oktatásügyi hatóságonként és azon belül iskolánként is előírt az egyes tantervi szakaszok végén sorra kerülő sztenderdizált mérések során a kívánatosan elérendő eredmény. A nemzeti cél a teljesítmény folyamatos javítása anyanyelvből, matematikából és a természettudományok területén. Így a korábbi átlagteljesítményekhez viszonyítva határozzák meg, hogy mi a kívánatosan elérendő következő teljesítmény-szint, fejlesztési cél országosan, egy-egy oktatásügyi hatóságon belül és az egyes iskolákban. A fejlesztési célok további lebontása már az iskolán belül történik. A meglátogatott iskolák egyikében tanulónként, háromoldalú "szerződésben" rögzítették, hogy kinek hova kéne eljutnia a tanév végére, és mi az, amit fejlesztési célul tűznek ki a következő hétre. Ezt mindhárom fél - a diák, az osztálytanító vagy a diákot patronáló tanár (tutor) és a szülő - aláírásával hitelesítette. Ez a megoldás többek között az élethosszon át tartó tanulásra való képesség egyik alapkövét is támogatja: a tanulásért érzett felelősségvállalás kialakítását.

A tapasztalatok szerint az oktatás minőségének fejlesztését szolgálta az is, hogy - lévén Angliában ismeretlen a tanévismétlés intézménye - egyénre szabott foglalkozásokkal minden tanulót eljuttatnak a minimális követelményszintre. Ehhez - az előbb említett megoldáson túl - a kisiskolások esetében elsősorban a csoportmunkán, együttműködésen alapuló aktív tanulási módszereket hívták segítségül, valamint olyan tevékenységeket, amelyek a gyerekek mindennapi tevékenységéhez kapcsolódtak. De volt példa vegyes életkorú kisdiákok nagy csoportjának az együttműködésére is. A tanulók értékelésénél az önbizalom erősítése, a saját értékeik kihangsúlyozása volt a jellemző. A két meglátogatott elemi iskolában szerzett tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki, hogy ez az öröm iskolája, ahol a gyerekek megszeretik a tanulást - és ezt jó volna itthon is meghonosítani.

A munkavállalói készségek fejlesztésének, az iskolából a munka világába való átmenet támogatásának többféle eszköze is kialakult. Az egyik az, hogy iskolában dolgozó pedagógusok, munkaadók és munkavállalók többéves együttműködésén alapuló kutatás eredményeként meghatározták azt a hat kulcsképességet, amelynek birtoklása a foglalkoztathatóság szempontjából mindenki számára fontos, tehát a fejlesztésükre kisiskolás kortól hangsúlyt kell fektetni. Az így meghatározott kulcsképességek a kommunikáció; a számolás - matematika gyakorlati életben való alkalmazása; az informatika; a saját tanulás és teljesítmény fejlesztése; a problémamegoldás; valamint a másokkal való együttműködés készségei. A látogatás idején már készen volt az a nemzeti szinten javasolt tantervi kiegészítő is, amely tantárgyanként adott tantárgyi szakaszokra bontott útmutatást arra, hogy milyen, az érintett tantárgyhoz kapcsolódó tevékenységeken keresztül lehet segíteni az egyes kulcsképességek fejlődését. Az iskolalátogatások során tapasztalatot lehetett szerezni arról, hogy az útmutató valóban élő gyakorlat volt, a hat kulcsképesség fejlesztése a tanulásszervezési folyamat tudatos és szerves részét képezte már a legalsóbb évfolyamokon is.

Az általános képzés utolsó szakaszában (14-16 éves kor) a diákok számára kötelező az úgynevezett munkahelyi tapasztalat (work experience) megszerzése. Ez egy munkahelyen a vagy valós munkahelyi feladatok végzésével és szakmai felügyelet mellett eltöltött, vagy a választandó pályán lévő diplomás szakember napi munkájának, teendőinek megfigyelésével és követésével töltött 2 hetet jelent. A munkahelyeken szerzett tapasztalataikról a meglátogatott középiskolák diákjai pozitívan nyilatkoztak. Többen azt mondták, hogy leginkább a beléjük vetett bizalom, a rájuk bízott "igazi" munka jelentette a legnagyobb élményt, míg mások abban erősödtek meg, hogy valóban arra a pályára szeretnének menni, amelynek képviselőjét két héten keresztül megfigyelték. A 16-18 éves diákok esetében az iskolai tanulmányok melletti 2-3 órás munkavégzés általában természetes volt. A kapott fizetés az egyéni többlet igények (szórakozás, öltözködés, utazás) kielégítését szolgálta.

A középiskolákban igen fontos a pályaválasztási tanácsadó szerepe. Minden középiskolában ún. pályaválasztási szobát, de legalább egy erre megfelelő sarkot alakítottak ki, ahol a pályairányításhoz, pályaválasztáshoz, továbbtanuláshoz szükséges összes információ a diákok rendelkezésre állt. Az iskola pályaválasztási tanácsadó tanárának - akik elmondásuk alapján alapos ilyen irányú felkészítésben, továbbképzésben részesültek - feladata a munkahelyi tapasztalatszerzés szervezése és koordinálása, a diákok pályaválasztásának támogatása, a pályaválasztáshoz szükséges összes információ naprakész karbantartása és az iskolából kilépő tanulók továbblépésének nyilvántartása volt. Ha az iskolát elhagyó diákok között akadt olyan, aki sem munkát nem vállalt / talált, sem tovább nem tanult, akkor róluk minden esetben a Sheffield Városi Pályaválasztási Tanácsadó munkatársait informálták. Az elkallódás veszélyének kitett fiatalok felkutatásának módjáról, további útjuk egyengetésének mikéntjéről már a Sheffield Városi Pályaválasztási Tanácsadó munkatársai számoltak be. A magyar résztvevőket lenyűgözte az iskolai pályaválasztási tanácsadók és a város pályaválasztási tanácsadó intézete közötti szoros partneri együttműködés.

Az oktatás és a munka világa közötti szoros kapcsolat fenntartásának fontosságát az is bizonyította, hogy a látogatás idején Oktatási és Foglalkoztatási Minisztériuma volt az országnak, valamennyi helyhatóságnak pedig olyan, a gazdaság és oktatás kapcsolatát erősítő bizottsága, amelynek elsődleges feladata annak elősegítése volt, hogy valóban munkavállalásra alkalmas gyerekek kerüljenek ki a helyi iskolákból. A sheffieldi bizottság vezetőjének beszámolójából kiderült, hogy a testületben helyet foglaló, az üzleti életet képviselő partnerek segítettek a 2 hetes munkatapasztalat-szerzéshez szükséges helyszínek biztosításában. Emellett arra is akadt nem egy példa, hogy bizonyos időszakot a gazdaság képviselői egy-egy iskolában töltöttek, hogy másfajta szemléletmódjukkal felfrissítsék egy-egy nevelőtestület gondolkodását és gyakorlatát, s nem utolsó sorban gazdálkodásáz idővel, pénzzel, munkaerővel, energiával. A fordított helyzetre is többször sor került, egész addigi életüket az iskola világában leélő pedagógusokat hívtak meg egy-két hónapra termelő üzemekbe, hogy személyesen tapasztalhassák meg: mi az a tudás, amire a gyerekeknek az életben, a munkahelyen ténylegesen szükségük van.

Az iskolák világában szerzett tapasztalatok harmadik jelentős csoportja az iskola és a szülői ház között kialakított kapcsolatra vonatkozott. A szülők különböző szerepekben vettek részt az iskola mindennapi életében. Így pl. az egyik elemi iskola az - amúgy alacsony iskolázottságú, munka nélküli - édesanyákat foglalkoztatta napi két órában, az ebédeltetés idejére. A feladatuk az volt, hogy az étkező terében segítsenek az ebédeltetés feladataiban, járuljanak hozzá a kultúrált étkezési szokások kialakításához. (Angliában mind a tanórák közötti szünet, mind a délelőtti és délutáni tanítás közötti ebédszünet valamennyi tanár számára tényleges szünetet jelent. Az ügyeleti munka semmilyen formája sem tartozik a pedagógusok munkakörébe.) Egy másik elemi iskolában - ahol szintén igen magas volt a munka nélküli szülők aránya, és emellett a városi átlagnál lényegesen alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek - az oktatási intézmény sajátos kezdeményezéssel állt elő. Először olyan programokat szervezett a kisdiákok szülei számára, amelyek során az iskola pedagógusai arra készítették fel őket, hogy támogatni, segíteni tudják gyermekeik otthoni tanulását. Amikor a szülők már szívesen jártak be az iskolába, megbíztak az ottani tanítókban, olyan programokat indítottak, amelyek során egyéb, a felnőttek számára fontos ismereteket sajátíthattak el. A számítógépes tanfolyam pl. olyan népszerűvé vált, hogy a jelentkezők egy része csak a várólistára fért fel. A biztonságos környezetben megszerzett új tudás egyben ahhoz a felismeréshez is elvezette a résztvevőket, hogy ők is képesek tanulni, így többen léptek innen tovább egy valódi átképzési programba. Ez az iskola úgy válaszolt a környezeti szükségletekre, hogy a szülők körében is növelte a tanulás fontosságának elfogadását, felkeltette bennük a tanulás iránti igényt és hajlandóságot.

A második esély iskolája, a közösségfejlesztés és a pályairányítás

Az EU-ban a humán erőforrás-fejlesztés egyik kulcsterülete az alacsony, esetleg be sem fejezett iskolai végzettséggel bírók, vagy szakképzettséggel nem rendelkezők számára biztosítani a második esélyt, hogy a munkaerőpiacon versenyképesen jelenhessenek meg. E tevékenységre mutatott fel a látogatás során kiemelkedő és követendő gyakorlatot a Northern College, mely a közösségfejlesztésen alapuló második (többedik) esélyteremtés, az oktatás, képzés és átképzés egyedi példája,. A 18. századig Stratford grófjának otthont adó Wentworth kastélyban és annak lenyűgöző 18 holdas igazi angol parkjában működő intézmény már különleges adottságaival, légkörével is meglepi, valósággal elvarázsolja az ide érkező elesett, esetleg még az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, életük második tanulási esélyét keresőket. (Az épületet és parkját a brit műemlékvédelem a legmagasabb osztályba, az első kategóriába sorolta.) Nemcsak a környezet, hanem a College által biztosított feltételrendszer és programkínálat is egyedülálló.

A programkínálatot teljes egészében a résztvevők egyéni szükségleteihez igazították. Az intézmény élen járt a nappali és munka melletti tanulási programok újszerű ötvözetének kialakításában. Így akkreditált képzési utat alakított ki a legalapvetőbb készségek elsajátításától (írás-olvasás, számolás) a felsőfokú tanulmányokig. A képzésszervezésben együttműködést (partneri kapcsolatot) alakított ki a Shaffiled Hallam Egyetemmel, 8 környező megye helyhatóságaival, közösségi csoportokkal, önkéntes szerveződésekkel, szakszervezetekkel és vállalkozásokkal annak az érdekében, hogy oktatási-képzési tevékenységével segítse a társadalmi-gazdasági újjáéledést a helyi közösségeken belül és a munkahelyeken.

A College programjaiban tekintetbe vette, hogy "diákjai", jelentős része olyan egzisztenciáját vesztett, esetleg már több éve munkanélküli bányász, kohász, aki már elszokott a tanulástól, esetleg fél is újra visszaülni az iskolapadba. Ezért kialakították a tanulásra újrahangoló programok rendszerét. Indítottak rövid, két-három napos kurzusokat is, amelyek nem igényelték a hosszú távra szóló tanulási elkötelezettséget, csak egy kóstolót annak eldöntése érdekében, hogy képesek-e újból vállalni a tanulást. Persze ezek a programok olyan gyakorlati tudást kínáltak, amely elsajátítása amúgy is vonzó, mint pl. a fényképezés, videózás, önéletrajz készítés, internetezés stb. Az ilyen praktikus területeken történő újbóli tanulás nagy eséllyel vezetett pozitív konklúzióhoz, sikerrel törte át a korábbi, tanulással szemben felépített gátakat. Sőt! Az e csoportba tartozó programok kínálatával nemcsak arra vártak, hogy a jelentkezők megtalálják a College-ot, hanem a tanárok utánuk is mentek. A bányabezárásokat követően kialakított "Szénmező képzési projekt" pl. lehetővé tette, hogy a College több hordozható számítógépet szerezzen be, amelyekkel az oktatók ott keresték fel az elkeseredett munkanélküli bányászokat, ahol napjaikat ténylegesen eltöltötték: a kocsmákban. (Angliában a pub-ok elsősorban nem az ivászat, hanem a társas együttlét, a közös időtöltés színterei, ahol beszélgetés közben azért természetesen elfogy egy-két pohár sör is.) A jelenlevőkkel beszélgetésbe keveredő oktatók idővel elővették hordozható számítógépeiket, és játszani kezdtek rajtuk, majd internetezni, végül a helyieket is arra bíztatták, hogy próbálják ki. A folytatás innen már nem volt nehéz. Az egy-két évig is munka nélkül tengődő, unalmas iskolai tanórák és sikertelen dolgozatok, számtalan iskolai kudarc emlékével rendelkező 40-50 éves férfiakat ezek után már el lehetett csalogatni a College falai közé, vagy beültetni egy, a lakóhelyen szervezett rövid továbbképzésre, többségüket rá lehetett venni az új munkalehetőség megszerzése érdekében az átképzésre.

A College olyan rugalmas képzési rendszert alakított ki, amelyben több rövid program elvégzése kredit megszerzését teszi lehetővé, több kredittel akár az alapiskolai, az alapszintű vagy emelt szintű érettségi bizonyítvány is megszerezhető, és lehetőséget teremtett arra is, hogy a Sheffield Hallam Egyetem első évfolyamait is még a College védett, biztonságos falai közt végezzék el azok, akik továbbtanulni szándékoznak. A képzés bármelyik útja végezhető nappali, esti (hétvégi) formában. A távol lakó, nappali képzésben résztvevőknek lehetőséget teremtettek a bentlakásos forma igénybe vételére. Ha a bentlakást kisgyermekes anya akarná igénybe venni, akkor annak a feltételeit is biztosítani tudták, hogy gyermekét magával vigye. A szobákban biztosított anya és gyermeke együttlakásának, a gyermek ellátásának lehetősége, napközben pedig gondoskodtak a kicsik kastélyon belüli óvodai elhelyezéséről, vagy iskolabusszal a közeli városi iskolába szállításáról. Mind a képzésben való részvétel, mind a szállás (akár anyának és gyermekének is) ingyenes, a költségeket a College fenntartásához járuló 8 megyei önkormányzat vállalta, illetőleg különböző pályázatokon elnyert összegek fedezték. (A College az ESZA sikeres pályázója.)

A College képzési filozófiájának alapja, hogy a nehéz szociális és gazdasági helyzetbe került embereket, közösségeket kimozdítsa apátiájukból, a passzív "elváró" kultúrát aktív, cselekvő kultúrává alakítsa. Ezt egyrészt hiteles személyek felmutatásával, másrészt a közösségfejlesztésen alapuló képzési rendszerével juttatta érvényre. A College oktatói karának jelentős hányada kérges kezű, munkáját vesztett és aztán mégis a továbbtanulás útjára lépett vájár, kohász vagy esetleg állástalanná vált irodai alkalmazott. Személyes életútjuk hitelesíti, hogy lehet és van értelme tovább tanulni, ad példát a többi nehéz helyzetben lévőnek. Ahhoz viszont, hogy egy egzisztenciáját vesztett kisközösség, település magára találjon, az ott élő emberek visszanyerjék cselekvőképességüket, változtatni tudjanak saját sorsukon és élethelyzetükön, eredményesebbnek bizonyult az az út, amelyben először az egész csoportot célozzák meg - tehát a közösségfejlesztés. (Ennek volt jó példája Grimethorp.) A már említett "Szénmező" projekt is a településekre megy el, ott szólítja meg az embereket és segít olyan célok megtalálásában és a cél elérését segítő megvalósításban, ami a valós szükségleteken alapul. Lehet, hogy egy fiatalok számára kialakított ifjúsági klub, egy játszótér, egy kis ABC üzlet megnyitása vagy az idősebbek számára kialakított kisebb park az, amiről a helyiek úgy érzik, hogy jobbá tenné mindennapjaikat és megérné tenni az érdekében. Ha az első sikeres lépést megtették, ezzel megszerzik azt a tapasztalatot is, hogy nem feltétlenül csak kiszolgáltatottjai az őket körülvevő körülményeknek, hanem maguk is alakíthatják azokat - és végső soron igaz ez saját életükre is.

A College filozófiáját és gyakorlatát minden résztvevő annyira méltányolta, hogy legszívesebben azonnal vitte volna Ózdra. A problémát, az adaptációs nehézségeket az okozza, hogy a hazai különböző képzési és átképzési programok közül csak azokhoz lehet anyagi támogatást kapni, amelyek államilag elismert bizonyítvánnyal, OKJ-s képzettség megszerzésével záródnak. A magyar rendszer nem fogadja el azt a tényt, hogy ez előtt még sokak számára van egy lépcsőfok: az önbizalom visszaadása és a passzív, elváró kultúra aktív, cselekvőbe fordítása.

A sheffieldi pályaválasztási tanácsadó szolgálat - a többi hasonló városi társával együtt - az Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium által fenntartott szervezet volt, a látogatás idején 150 alkalmazottal. Tevékenységi körükbe tartozott a minden korosztály számára történő pályaválasztási tanácsadás, állásközvetítő szolgálat, valamint információs szolgálat biztosítása. A pályaválasztási tanácsadás alapja, hogy mindenkit segítenek annak felmérésében, hogy (1) ki ő, mire képes; (2) mivel akar foglalkozni rövid, és mivel hosszú távon; (3) hogyan érheti ezt el? A fiatalok körében végzett tanácsadás már a középiskolában megkezdődik, szorosan együttműködve az iskolai pályaválasztási felelősökkel. A gyerekekkel kezdetben hetente csoportosan foglalkoznak, amit egyéni tanácsadás követ. Fórumokon, kiállításokon ismertetik meg őket az elhelyezkedési lehetőségekkel. Otthonukban keresik fel a 16 éves korban iskolát elhagyó, de sem tovább nem tanuló, sem munkába álló fiatalokat és egyéni tanácsadással segítik, hogy megtalálják a nekik megfelelő helyet. A munkanélkülivé váló felnőttek esetében is komplex szolgáltatást kínálnak, onnan kezdve, hogy segítik a hiányzó alapismeretek pótlását, önbizalmuk visszaadását; tájékoztatják őket a különböző továbbképzési és munkalehetőségekről; segítik őket a tervük elkészítésében, hogy merre is induljanak; egészen a munkába állást segítő olyan apró mozzanatokig, mint az önéletrajz elkészítése, álláspályázat benyújtása, megjelenés az interjún stb. A látogatás idején indult a kormányzat "New Deal" programja, amely még határozottabban célozta a munkanélküliség kezelését szolgáló aktív megoldásokat, mindenkit minél hamarabb visszavezetni a munkaerő piacra. Ehhez különböző programokat dolgoztak ki az életkor és a munka nélkül eltöltött idő függvényében (pl. 25 év alattiak és felettiek, több mint egy éve munkanélküliek stb.)

A New Deal 30 különféle szolgáltatást foglal rendszerbe, amelyek közül a néhány:

  • Minden munkanélkülinek személyi tanácsadó biztosítása, akitől a foglalkoztatáson túl egyéb szociális problémák megoldásában is támogatást kap.
  • Személyre szabott képzés kialakítása, amely igazodik az egyén képességeihez és a környezeti kihívásokhoz.
  • Kihelyezett felsőoktatási kurzusokat szervezése.
  • A program ideje alatt munkatapasztalat szerzési lehetőség nyújtása, amely során egy állást, foglalkozást a végleges választás kötelezettsége nélkül is ki lehet próbálni.
  • Önálló vállalkozás indításához a területen jártas szakemberek igénybe vételi lehetősége.
  • Drogosok, alkoholisták vagy nagy adósságot felhalmozók számára az e problémákból kilábalást segítő tréningek indítása.
  • Az önbizalom hiánya és egyéb okok miatt alulmotiváltak számára nemcsak motivációs tréningek, hanem olyan mentorok biztosítása, akik az iskolában, a képző helyeken, a munkahelyen is támogató kapcsolatot tartanak fenn az egyénekkel.
  • Kulcsképesség-fejlesztő tréning minden munkaerő-piaci szereplő számára.

A tanulmányút tapasztalatai, és az azok felhasználására tett javaslatok

A tanulmányút végén a csoport egyes tagjai megnevezték azokat az elemeket, amelyek a számukra a legfontosabb tanulási tapasztalatot jelentették, majd a csoport együtt is leült, hogy körülhatárolja azokat a területeket és feladatokat, amelyeken az elkövetkező időszakban Ózd és térségében szükséges volna együttesen tevékenykedni.

Az egyének számára legfontosabb tapasztalatok

Az egyének számára fontos tapasztalatok - függetlenül attól, hogy ki milyen területről érkezett - sokkal tágabbak voltak saját szűk szakmai területüknél. Mindenkinél található utalás a partnerség és a stratégiai tervezés, a közösségfejlesztés és élethosszon át tartó tanulás, valamint az iskola és a munka világa közötti kapcsolat erősítésének fontosságára. Néhány példa ezek közül:

A települési jegyző tapasztalatai:

  • A térség fejlesztése nagyon összehangolt, átgondolt tevékenységet kíván.
  • Ehhez az itt élő emberek, a térség gazdasági és egyéb szereplői részéről szoros együttműködés szükséges.
  • Meg kell határozni a fejlődés érdekében a prioritásokat úgy, hogy az az alulról jövő kezdeményezésekre épüljön.
  • Cél: jó lakossági közérzet biztosítása.
  • Ezt lehetőleg el kell fogadtatni az összes érintettel.
  • Elfogadás esetén konkrét tervet kell kidolgozni a feladat, a határidő és a felelősök megjelölésével.
  • A tervnek ki kell terjednie a térség valamennyi településére (a legkisebbre is)!
  • Mindig az "Embert" kell szem előtt tartani.
  • A szemléletalakítás a legfontosabb feladat.
  • Ennek alapja az oktatás, a képzés.
  • Ehhez a környezeti igényekre válaszolni tudó iskolára van szükség.
  • Ennek megteremtése érdekében lépéseket kell tenni a kormányzatnak, a fenntartónak, az iskolának, a gazdasági életnek és minden érintettnek.
  • A tanulás nem korhoz kötött.
  • A fejlődéshez minden lehetőséget ki kell használnunk.
  • Minden emberben van olyan érték, amit hasznosítani lehet saját maga és a térség fejlődése érdekében, de ennek megtalálásához és kibontakoztatásához hozzá kell segíteni őket.

A fél évvel a helyi bánya bezárása előtt álló kistelepülési polgármester tapasztalataiból:

  • A régió üzleti tevékenységének és versenyképességének fejlesztése
  • Az életminőség fejlesztése:
    - Önbizalmat adni az újrakezdéshez.
    - Esélyt adni a jobb életre.
    - Olyan térség, illetve települések kialakítása, ahol jól érzik magukat az emberek, így meg lehet tartani az ott lévő lakosságot.
    - Hátrányos helyzetben lévő emberek segítése.
  • Új beruházások indítása, a meglévők továbbfejlesztése
  • Az oktatás és képzés átszervezése:
    - Öntudatra ébresztés, öntudatra nevelés.
    - Felnőttoktatás, átképzés a "soha nem késő" címszó alatt.
    - A gyerekek felkészítése a munkavállalásra.
    - Hatékony kapcsolat kialakítása az üzleti élet és az iskola között.
    - A szülő és gyermek közös tanulása
  • A közösségi hagyományok megőrzése, kiszélesítése, a függőségek megszüntetése.
  • Pályaválasztási tanácsadók működtetése, az iskolát elhagyók utánkövetése.
  • Partnerségek létrehozása a térségben.

A Közoktatási Feldatellátási Társulás vezetőjének tapasztalataiból

"A már meglévő ismereteimet bővítettem, elsősorban azzal, hogy az oktatásban, a munka világában, a települések felzárkóztatásában hogyan lehet sokkal hatákonyabban, másképpen tevékenykedni, mint azt eddig tettem.

Az oktatásban:

  • nem a lexikális tudás a legfontosabb, helyette a tanulás megtanítása dominál;
  • munkára nevelés - mindenütt munkáltató tanórákat láttunk;
  • a minőségbiztosítás eddig kialakult rendszere, a gyermekek - pedagógusok - iskolák eredményeinek mérése, a konkrét fejlesztési feladatok meghatározása; …

A munka világában:

  • elsősorban létre kell hozni azokat az intézményeket, szervezeteket, amelyek kezelik a munkanélküliséget - és csak ezután szabad munkahelyeket megszüntetni (sajnos ez térségünkben nem így történt);
  • a felnőttoktatás megszervezése, a megismert College mintául szolgálhat országunk, de Kelet-Európa számára is;
  • a pályaválasztással kapcsolatos teendőkben az iskoláknak adott segítség, a munkanélküliekkel való foglalkozás, sorsuk nyomon követése, különösen azoké a fiataloké, akik 16 éves koruktól nem tanulnak tovább.

A településfejlesztésben:

  • a vállalatok, iskolák együttműködés a településfejlesztésben, a felzárkóztatásban;
  • a településen élők mind szélesebb körű bevonása a sorsukat meghatározó döntésekbe, javaslataik, véleményük messzemenő figyelembe vétele.

A szakközépiskola igazgatójának tapasztalataiból:

  • működő partneri kapcsolat, rendszerben gondolkodnak;
  • jól hasznosítják a hagyományokat, őrzik, fejlesztik azokat a közösségfejlesztés során, a lakosságmegtartó tevékenységekben;
  • a humán erőforrásra koncentrálnak;
  • gyakorlatorientált képzés, oktatás;
  • újrakezdés lehetősége, második esély iskolája;
  • "hiteles" emberek alkalmazása a segítő, tanácsadói, oktatói feladatokra;
  • kevésbé túlterheltek a gyerekek;
  • az iskola nyitott;
  • szülők bevonása, szülők iskolája - az iskola felvállalt feladata, hogy formálja a környezetét, a társadalmat;
  • szoros és élő kapcsolat az oktatást segítő szolgáltató intézményekkel (pl. pályaválasztási tanácsadó);
  • projektek jönnek létre a "fentről elváró" kultúra megváltoztatására: a program nem nekik, hanem velük;
  • nagy hangsúlyt kap a munkavállalói képességek fejlesztése;
  • élő a kapcsolat az üzleti világ és az iskolák között.

A csoport egésze számára legfontosabb tapasztalatok

A csoport véleménye végül is három kérdéskör körül kristályosodott ki, amelyre úgy tekintettek, hogy azokban volna a legfontosabb lépniük, illetőleg e három az a terület, amelyeken a szükséges kompetenciával is rendelkeznek. Így három kisebb csoportra váltak szét de azzal a megállapodással, hogy minden kiscsoport tagjai a másik kettő munkájába is bekapcsolódnak, illetőleg szükség esetén segítik azt. Mindhárom területen részcélokat jelöltek meg, átgondolták a részcélok elérését szolgáló tevékenységeket, a tevékenységekhez szükséges feltételeket, valamint a bevonható / bevonandó más kistérségi partnereket is. A megnevezett három fő terület:

  • A környezeti igényekre válaszolni tudó iskola menedzselése
  • A munka világa és az oktatás-képzés kapcsolatának menedzselése
  • A lakóhely és a közösségfejlesztés menedzselése

A környezeti igényekre válaszoló iskola esetében négy elem kapott különös hangsúlyt: (1) Váljék az iskola olyan hellyé, ahol öröm lenni és tanulni, ahol nemcsak a szavak szintjén áll a gyerek a középpontban, hanem ahol különféle tevékenységeken keresztül egyénre szervezett a tanítás-tanulás folyamata. (2) Érvényesüljön a nyitottság és a partneri együttműködés a nevelési-oktatási intézmények között, valamint az intézmények és a szülők, az intézmények és a civil szervezetek, valamint az intézmények és a munka világának képviselői körében. (3) Forduljon különös figyelem az oktatás minőségének fejlesztésére, ezen belül az esélyegyenlőség javítására; a tehetséggondozásra; a gyakorlatorientált, készség- és képességfejlesztő tanulásszervezésre; a minőségbiztosítás kistérségi rendszerének kialakítására. (4) Szükséges az önmenedzselés, azaz a különböző helyi és regionális fejlesztési koncepciókban és tervekben az oktatásnak, az iskoláknak a potenciális fontosságuknak megfelelő helyet és képviseletet szerezni.

A munka világa és az oktatás-képzés kapcsolata erősítése érdekében konkrét tevékenységekre született javaslat, így a munkaadók és az iskolák közötti találkozások szervezésére; a kistérségen belül a pályaválasztási tanácsadók munkaközösségének létrehozására; iskolákon belül pályaválasztási sarkok kialakítására, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeinek vizsgálatára (esetleg ezeknek az iskolán belüli megteremtése szemszögéből is).

A lakóhely- és a közösségfejlesztés aspektusából az egyik legjelentősebb tanulság a partnerségben végzett, konszenzuson alapuló stratégiai tervezés és koordinált fejlesztés volt, amelynek valamilyen formájú térségi adaptálása lett az egyik prioritás. A másik pedig a közösségfejlesztés, a civil kezdeményezések erősítése.

A tanulmányút tapasztalatainak összegzéseként elmondható, hogy kitűzött céljainak eleget tett: megalapozta a kistérség humán erőforrás-fejlesztésben érintett különböző szektorait képviselők közötti együttműködést, közös gondolkodásra ösztönzött, és - mint az a következő fejezetben látható lesz - a közös cselekvés katalizátorává vált.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.