2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Partnerség iskolán innen és túl

Együttműködés Ózd és kistérsége közoktatása érdekében

2009. június 17.

I. fejezet

Együttműködés Ózd és kistérsége közoktatása érdekében1

A fejezet az ózdi kistérség általános bemutatását követően elemzi, hogy miként érintette a kistelepülések oktatásirányítását a közigazgatási rendszer átszervezése, az oktatásirányítás decentralizációja. Röviden ismerteti, hogy a felmerült problémák megoldására hogyan kerestek választ a társulási formában Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ennek során milyen akadályokba ütköztek és hogyan tudtak azokon túljutni. A fejezet második fele lépésről lépésre azt mutatja be, hogy hogyan jött létre és miként gazdagította tevékenységét Ózd és kistérsége közoktatási intézményeinek társulása.

A kistérség bemutatása

Magyarország észak-keleti részén, a Bükk-hegység és a szlovák országhatár között, a Heves-Borsodi dombságnak is nevezett területen alacsony hegyek környezetében található Ózd város és a térség közel harminc települése.

A tájegység legnagyobb folyója a Sajó, ebbe torkollik a legjelentősebb mellékvölgyet létrehozó Hangony-patak. A számtalan kisebb vízfolyás egyben meghatározza a települések elhelyezkedését is. Így a méreteinél fogva is centrum szerepet betöltő Ózdról kiindulva négy kisebb településláncot találunk: Sajó-völgy, Hangony-völgy, Nádasd-völgy, Hegyhát.

A vidéket legnagyobbrészt az e területen őshonos tölgyerdő borítja dús aljnövényzetével, gazdag apró- és nagyvad állománnyal. Az egész táj földművelésre kevéssé alkalmas, csak a völgyek alja és a lankásabb domboldalak adnak erre lehetőséget. A történelmi múltban elsősorban erdőgazdálkodásból és állattartásból élt e vidék népe.

Az ipari tevékenység a barnaszénvagyon felfedezésével és a vaskohászat 1845. május 1-jén megalapított Gömöri Vasművelő Egyesülettel vette kezdetét ezen a tájon, s fejlődése olyan tendenciát mutatott emberöltők során át, mely a legnagyobb nyugat-európai mamutvállalatokéhoz hasonló kapitalista fejlődés pályáját írhatta volna le, ha a történelem többször közbe nem szól. A vasgyár, mely ma már a múlté, több mint száz éven át biztosított megélhetést az itt élők számára.

A társadalmi gazdasági rendszerváltás, az átmenet feszültségei következtében az ország északi térségében drámai mértékű és hatású válságfolyamat indult meg már a 80-as évek közepétől, amely a 90-es évtized első éveiben különösen felerősödött. A meghatározó nehézipari ágazatok leépültek, erőteljesen visszaesett az egyéb ipari, építőipari és mezőgazdasági termelés volumene, valamint a szállítás teljesítményértéke is. A nagyvállalati struktúra (Ózdi Kohászati Üzemek, Borsodi Szénbányák, Borsodnádasdi Lemezgyár stb.) felbomlott, a gazdasági recesszió során a térségben sok - telephelyet működtető - üzem került felszámolásra. Mindezt a munkahelyek ezreinek megszüntetése és tömeges méreteket öltő munkanélküliség kialakulása jellemezte. Az ózdi térségben pl. az 1990. évi 32 ezer munkahelyből 1998 végére mintegy 16 ezer maradt, miközben a munkaképes korú lakosság száma alig változott.

A munkahelyek megszűntével erősen megváltozott a lakosság összetétele: elmentek a jobb helyzetű társadalmi csoportok (elsősorban a műszaki értelmiség, ill. az eladható szakképzettséggel rendelkezők), s maradtak a mozdulni kevésbé képes, rosszabb helyzetű csoportok. A megüresedő házakba, lakásokba beköltözők iskolázottsága elmaradt a térséget elhagyókétól. Az utóbbiak közt jelentős mértékben megemelkedett a roma népesség aránya is, a városi lakosságban 20 %-ot tett ki. A munkanélküliség jelentős, a tartós munkanélküliség 40 %-os, a lakosság 22 %-a nyugdíjas. A lakosság 60-65 %-a a létminimum alatt él. Különösen megnőtt a romák aránya a gyerekek között: a ’99/2000-es tanévben az összes általános iskolások 32 %, az 1. osztályosok között már 51 %-ban ők ültek az iskolapadokban. Ez a helyzet alapvetően meghatározza a város és térsége oktatásügyének helyzetét.

A térségre jellemző az aprófalvas településszerkezet. Az elmúlt egy-másfél évtizedben a falvak népessége tovább zsugorodott. Bár a települések jó része a szlovák határ mentén fekszik, az ebből adódó előnyöket eddig nem tudták kamatoztatni. A kisebb falvakban megindult, vagy rendkívül előrehaladott az öregedési folyamat. A munkaképes korú fiatalok a lehetőség szerint elköltöznek. Azokban a falvakban, ahol a fiatalos korszerkezet jellemző, ez a cigányság magas arányával jár együtt. A térség műveltségi színvonala főképpen azért alacsony, mert az iskolázott lakosságot - a megélhetést biztosító munkahelyek hiányában - nem tudja ide vonzani, magához kötni.

A 29 település közül mindössze 20-ban működik általános iskola, közülük 6-ban csak alsó tagozat szerveződött. A térségben összesen 34 általános iskola van, amelyből 14 a városi, közülük is 12 Ózdon, 2 pedig Putnokon található. Középiskola is csak a két városban működik: Ózdon egy gimnázium és egészségügyi szakközépiskola, egy közgazdasági, egy műszaki szakközépiskola, egy ipari szakközépiskola és szakiskola, valamint 2 általános- és szakiskola. Putnokon egy gimnázium és mezőgazdasági szakközépiskola működik.

A 20 falusi általános iskolából 10-ben egyáltalán nem működik napközi otthon, 9-ben étkezést sem biztosítanak a tanulóknak. A térséget sújtó munkanélküliség egyik jele, hogy csökken a napközit, illetve az étkezést igénylők száma. Ezt részben a térítési díjak emelése okozza, de hozzájárul az is, hogy az állásukat elveszített anyák inkább otthon főznek, és otthon tartják gyermekeiket. Mivel az iskolahálózat a térségben meglehetősen sűrű, kevés iskolában van bejáró tanuló. A térség sajátos kérdése a cigány lakosság ilyen magas arányú részesedése, arányuk hatszorosa az országos átlagnak. 14 iskolában a roma származásúak adják az összes tanuló felét, vagy ennél nagyobb hányadát. A cigányság ilyen mértékű felülreprezentációja nemcsak az érintett iskolák érdemjegyekkel mérhető hatékonyságát csökkenti, hanem annak esélyét is, hogy szociális tanulás révén a helyi cigánygyerekek elsajátíthatják a domináns kultúra készségeit, technikáit. Ez annál sürgetőbb lenne, mivel a gyerekek nagy hányada ehhez a családjában nem kap segítséget: becslések szerint a falvakban élő roma férfiak ötöde, a nőknek harmada írástudatlan. Főleg a nők körében, a korai családalapítás és szülés következtében magas azoknak az aránya, akik nem végzik el az általános iskolát sem.

A kistérségi együttműködés gyökerei és szakmai indokai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, illetőleg Ózdon

1983. december 31-én a magyar közigazgatásban megszűnt a járások rendszere. A volt járási hivatalok megmaradt feladatait a városi hivatalok vették át, kialakult az ún. "városkörnyéki" rendszer. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében javaslat született arra, hogy a közoktatási igazgatási feladatokra társuljanak a községek a városokkal, azokkal a városokkal, amelyekben működött közoktatási, irányítási szakapparátus. Ez azért volt fontos, mert a községekben, a tanácsoknál nem dolgoztak a közoktatás igazgatásához értő szakemberek. Megyei kezdeményezésre 12 közoktatási társulás jött létre. Az irányítási, igazgatási feladatokhoz biztosítva volt a szakértelem: társulásonként 2-3 tanügyigazgatási szakember végezte, látta el a törvényben előírt feladatokat. A társulások mind a községek, mind a városok, valamint a közoktatási intézmények megelégedésére jól működtek. Így Ózdon is a közoktatás, közművelődés igazgatási feladatai, a törvényességi ellenőrzések, a tanulmányi felügyelet tennivalói a városi művelődési osztály teendői lettek a városkörnyék 27 településén is.

A járások megszűnése előtt az intézményvezetők munkáját segítő szakmai munkaközösségekből a város és a járás közoktatási vezetőit tömörítő szakmai közösségek külön-külön működtek. Az irányítási rendszer átalakulásával Ózdon a városi igazgatói és óvodavezetői munkaközösségek fennmaradtak, míg a járásiak megszűntek. A települések intézményvezetőinek kérésére a két városi vezetői munkaközösség hamarosan kibővült, a város és környéke vezetői közösségeiként működtek igen eredményesen, egészen 1989-ig.

A rendszerváltozást követően, az önkormányzatok létrejöttével ez a rendszer szétesett. Az önkormányzatok úgy gondolták, hogy valamennyi feladatot képesek lesznek önmaguk megoldani, ellátni. Az államigazgatás, a közigazgatás változásai és az oktatási intézmények önállósulási törekvései következtében az irányítás területén bizonytalanság uralkodott. A közoktatási törvény ugyan megfogalmazta a fenntartói irányítás és a szakmai irányítás feladatait és jogilag is rendezte a közoktatási közfeladatok ellátási szintjeit (megmondta, hogy ezen feladatok közül melyik típusú önkormányzatok milyen feladatok ellátására kötelezettek). Valójában egy meglehetősen áttekinthetetlen, nehezen kezelhető helyzet alakult ki különösen a kistelepüléseken, de még a városokban is:

  • a nevelő-oktató munka során sokféle, nehezen ellenőrizhető gyakorlat alakult ki;
  • az óvoda, az iskola, a pedagógus közvetlen környezetében nem kapta meg a megfelelő segítséget, szakmai támogatást;
  • az önkormányzatok és más fenntartók egymástól függetlenül kezdtek különböző - gyakran egymást átfedő - fejlesztésekbe;
  • a kistelepülési fenntartók erejüket és anyagi lehetőségeiket meghaladó szakmai feladatokat vállaltak, nem egyszer úgy gondolták, hogy képesek szinte minden közoktatási közfeladat önálló ellátására;
  • a községi fenntartók nem rendelkeztek olyan szakember gárdával, amely számukra és az intézmények számára szakmai segítséget és eligazodást tudott volna nyújtani;
  • megszűntek a körzetes feladatokat ellátó pedagógiai szakszolgálati intézmények; a gyerekek jelentős része ellátatlan maradt;
  • az országos és megyei szakmai szolgáltatás túl messzire került az intézményektől, a pedagógusoktól.

Az 1990-1996. közötti időszak egyre inkább felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy:

  • az önkormányzatok közül csak igen kevés képes feladatait önállóan megoldani, ellátni - együttműködésre, munkamegosztásra van szükség;
  • a szolgáltatást a legoptimálisabb közelségbe kell vinni a szolgáltatást igénybe vevőkhöz - az óvodákhoz, iskolákhoz, pedagógusokhoz, gyerekekhez;
  • meg kell szüntetni az intézmények és a pedagógusok elszigeteltségét, biztosítani kell számukra a munkájukhoz szükséges naprakész információt, ezzel is segíteni lehet a pedagógusok szakmai munkájának önállóságát;
  • minden szinten biztosítani szükséges a szakmaiságot.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Lukács László főtanácsos elévülhetetlen érdemeként már a 90-es évek első felében javaslat született arra, hogy önkormányzatok kössenek együttműködési megállapodást a közoktatási feladatok ellátására, illetve szervezzék újjá a korábban működött közoktatási társulásokat megváltozott tartalommal. Ekkor még nagyon szerény eredmény született. Csupán Encsen és Miskolcon sikerült ismét életre hívni a közoktatás-igazgatási társulást, Ózd és térségében pedig a pedagógusok szakmai továbbképzését, a különböző szakmai munkaközösségek működését tudták társulásos formában megszervezni. A többi kistérségben a sikertelenség okai:

  • a települések tartottak az önállóságukba való beavatkozástól;
  • az önkormányzatok még mindig úgy gondolták, hogy minden feladatot képesek önállóan ellátni;
  • a fenntartók szerint szükségtelen pénzt kiadni ezen feladatokra.

Ózdon 1992-ben megalakult a városi-térségi igazgatói munkaközösség, valamint 33 általános iskola 634 pedagógusa 18 szaktárgyi munkaközösséget hozott létre (az alsó tagozatosok évfolyamonként alkottak munkaközösséget), amely kiegészült egy számítástechnikai és egy gyermekvédelmi munkaközösséggel is. 1993-ban pedig az óvodavezetői munkaközösség jött létre és mellette 32 óvoda 208 óvodapedagógusa 6 óvodai szakmai közösséget alakított (anyanyelvi, alternatív, néphagyomány, osztatlan, testnevelés, vizuális). A közösségek maguk választották vezetőiket és határozták meg éves programjaikat. Minden tanévben 3 szakmai napot (tanítás nélküli munkanapot) szerveztek. Augusztus végén közös szakmai tanácskozással kezdődik azóta is a tanév (az óvodapedagógusoknak e közös programjára szeptember végén, a "beszoktatás" után kerül sor). Az évi két továbbképzési napon munkaközösségenként folyik a tevékenység. A munkaközösségek további programokat is szerveznek, természetesen ezeket már tanítási időn kívüli időszakban. A munkaközösségi foglalkozásoknak 7 ózdi iskola és 6 óvoda ajánlotta fel, hogy helyet biztosít. A szakmai közösségek tevékenysége a bemutató foglalkozásoktól a középiskolai kollégákkal folytatott konzultáción keresztül a szakmai kirándulásokig, tanulók és pedagógusok munkájából összeállított kiállításokig sokféle programot foglal magában. Emellett évről évre megrendezésre kerül a városi-térségi tanulmányi verseny, amelyen a diákok 2. osztálytól vesznek részt, s amelyet mindenütt házi versenyek előznek meg. A munkaközösségek működésének anyagi feltételeit a kezdeti időszakban úgy biztosították, hogy minden intézmény a pedagóguslétszám alapján járult a költségekhez. A finanszírozás - mint ahogy erről a későbbiekben szó lesz - azóta megváltozott.

Ózdon a nehéz gazdasági feltételek ellenére megmaradt a nevelési tanácsadó (ami Borsod-Abaúj-Zemplén megye sok körzetében megszűnt 1989 után). A város bővítette a nevelési tanácsadó létszámát és felvállalta, hogy biztosítja a szakellátás feladatait azokon a településeken, amelyek szerződést kötöttek az intézménnyel.

A közoktatási törvény 1996. évi módosítása két olyan jogintézményt vezetett be, amelyre építve Borsod-Abaúj-Zemplén megyében megtalálták a problémák megoldása felé vezető utat. Ez a megyei szinten elkészítendő közoktatási fejlesztési terv, valamint a megyei fejlesztési terv megvalósítását segítő, támogató megyei közalapítványok intézménye. A két jogintézmény bevezetését döntően az indokolta, hogy további eszközök álljanak rendelkezésre a közoktatás arányos, a helyi igényeket figyelembe vevő fejlesztésekhez. A jogalkotó szándéka szerint a közalapítványok a fejlesztési tervben megfogalmazott szakmai célok megvalósítását támogathatják (amennyiben körzeti, térségi és országos közfeladatokat valósítanak meg).

A közoktatási ellátási társulások létrejötte és működése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a fejlesztési terv készítése során átdolgozták az 1991-ben a helyi önkormányzatok számára készített - az együttműködések kialakítását segítő javaslatot. A közoktatási feladatok jellegétől függően háromféle együttműködési formát ajánlottak a fenntartóknak.

  • Az óvodáztatási, az általános iskolai és a gyógypedagógiai feladatokat az önkormányzatok egyedül lássák el, ha képesek erre, vagy hozzanak létre iskolafenntartói társulást.
  • Közoktatási Ellátási Körzeten belül lássák el az óvodai, iskolai, gyógypedagógiai, az alapfokú művészetoktatási, pedagógiai szakszolgálati, pedagógiai szakmai szolgáltatási, a közoktatási információs szolgáltatási feladatokat. Alakuljanak meg a napi pedagógiai gyakorlat munkáját segítő szakmai munkaközösségek. Alkalmazzanak közösen szakreferenseket az igazgatási feladatok ellátására.
  • Jöjjön létre megállapodás a középiskolákat és szakképző iskolákat fenntartók között a középiskolai, szakiskolai tervezés összehangolása és egyéb feladatok ellátása érdekében.

A társult önkormányzatok a gyermek-, illetve tanulólétszámnak megfelelően, arányosan finanszírozzák a közoktatási igazgatási feladatokat, a közoktatási szakreferensek bérét és a működés költségeit, míg a B.-A.-Z. Megyei Közoktatási Közalapítvány Kuratóriuma az induláshoz a közoktatási feladatokra (szakszolgálat, szakmai szolgáltatás, információs rendszer) társulásonként hat millió forintnyi támogatást biztosított.

Az önkormányzatok - megismerve a fejlesztési tervet - szándéknyilatkozatban fogalmazták meg társulási szándékukat, a testületi döntések után pedig aláírták a társulási szerződéseket. A városi önkormányzatok is a községiekkel egyenrangú tagként társultak és egyben helyt adtak a tárulási központoknak. Így 1997-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Megyei fejlesztési Terv alapján és a Megyei Közoktatási Közalapítvány segítségével 12 közoktatási feladatot ellátó társulás jött létre. A 358 településéből mindössze 31 nem társult, amelyek közül 12-ben se óvoda, se iskola nem működik. Gyakorlatilag a megyéből mindössze 19 település nem csatlakozott induláskor a 12 társulás valamelyikéhez. Ennek jellemző okai:

  • A csatlakozáshoz települési önkormányzati jóváhagyás szükséges. Ezt néhány testület elutasította.
  • A társulás székhelyét nem tudták / akarták elfogadni.
  • Néhány önkormányzat megbízással szakértőt alkalmazott a legalapvetőbb feladatok ellátására. A szakértő a társulás ellenérdekeltje, lebeszélte az önkormányzatot.

A közoktatási ellátási társulás célja, hogy úgy szervezze meg a közoktatással összefüggő körzeti jellegű szolgáltatásokat, hogy a közoktatási közfeladatok ellátása során a szakmaiság és gazdaságosság biztosítása mellett a szolgáltatást a gyerekekhez, pedagógusokhoz, a nevelési-oktatási intézményekhez és azok fenntartóihoz a legoptimálisabb közelségbe vigye.

A közoktatási ellátási társulások feladatai:

  • a közoktatás közigazgatási feladatainak segítése (pl. a társulás által alkalmazott szakreferensek által közreműködés a közoktatási tartalmú képviselőtestületi előterjesztések előkészítésében, a szakvélemények beszerzésében, a jegyzők ellenőrző munkájának segítésében);
  • a törvényben előírt közoktatási ellátási feladatok intézményhálózati rendszerének biztosítása;
  • a közoktatási információs rendszer működtetése;
  • a pedagógiai szakszolgálat ellátása;
  • a szakmai közösségek közreműködésével pedagógiai szakmai szolgáltatási feladatok ellátása (továbbképzés, tanulmányi, kulturális és sport versenyek stb.);
  • a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerének működtetése.

A társulások szakreferensei

  • elkészítik a körzet éves munkaprogramját, pénzügyi tervét, az éves munka szakmai és pénzügyi beszámolóját;
  • évente beszámolnak a körzet polgármestereinek a körzetben végzett munkáról.

Társulásunkban 1 főállású és 2 megbízásos munkaviszonyban foglalkoztatott szakreferens segíti a polgármestereket és jegyzőket közoktatási feladataik végrehajtásában. A településeket járva, a gondokat megismerve elmondhatjuk, hogy erre igen-igen nagy szükség volt. A közoktatással kapcsolatos törvényeket, rendeleteket alig-alig ismerik. Az egységes értelmezéshez,, a végrehajtáshoz igen sok segítséget adunk. Legtöbbször anyagi természetű kérdésekben fordulnak hozzánk az önkormányzatok (túlóra elszámolások, pótlékok megállapítása, órakedvezmények adása stb.). Szakreferensi munkánk eredménye, hogy sok településen oldódtak a sokszor félreértésből, a törvények nem ismeréséből adódó feszültségek. Pl. a pedagógiai programok, helyi tantervek fontosságát, az előkészítéssel és elfogadással kapcsolatos teendőket több településen kellett megértetnünk, főleg a polgármesterekkel, de jó néhány esetben jegyzőkkel is.

Feladatunk egy részét a körzetközpontban végezzük (irodai munka, szervezési, koordinálási tevékenység). Területi munkánkat a polgármesterekkel, jegyzőkkel, intézményvezetőkkel történő előzetes egyeztetés alapján végezzük. A településeket a tartós kapcsolat kiépítése, a hatékonyabb munkavégzés érdekében "felosztottuk" a szakreferensek között.

Az Ózd és Térsége Közoktatási Ellátási Körzet bemutatása, 1998.

A közoktatási ellátási körzetek működését a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közoktatásért Közalapítvány Kuratóriuma által kiírt pályázatokon elnyert pénzösszeg, valamint az önkormányzati befizetések fedezik. A Közalapítvány támogatási rendszerében kiemelt szerepet kapnak a kistérségi közoktatási társulások. A Közalapítvány - építve a törvényi előírásokra - következetesen segíti a megyei fejlesztési tervben megfogalmazott célok elérését. A Közalapítvány a társulások szakmai munkájának támogatása útján tudja leghatékonyabban elősegíteni

  • a fenntartó önkormányzatok szakmai kompetenciájának növelését;
  • a szakmai szolgáltatás és a szakszolgálati ellátás közelebb vitelét a településekhez, az intézményekhez;
  • valamint megszervezni és működtetni a közoktatási információs rendszert.

Szakmai szolgáltatások és az intézményi együttműködés kezdetei Ózd és kistérségében

A kistérségben a közoktatási ellátás feladatai három intézmény bázisán valósulnak meg. A közigazgatási jellegű feladatokat az Ózd Város Polgármesteri Hivatala Művelődési, Oktatási és Sport Osztályára épülő szakreferensek végzik, míg a szakellátás és a szakmai szolgáltatás két közoktatási intézmény talaján gyökerezik. Mindkét intézmény általános és szakiskola, és mindkét intézmény alapító okirata kibővült az új, a kistérségi ellátást segítő feladatokkal.

A szakellátás feladatainak zömét az Árpád Vezér Úti Általános, Szakiskola és Nevelési Tanácsadó végzi. Az 1999-es év nagy eredménye, hogy a nevelési tanácsadónak 4 alközpontja jött létre az Ózdba torkolló négy völgy közepe táján (Bánrévén, Borsodbótán, Hangonyban, Járdánházán). Ennek az a jelentősége, hogy a völgyekben lakó szülőknek a szakszolgálat igénybevételéért nem kell gyermekeikkel Ózdra utazni, hanem csak a lakóhelyüktől legfeljebb 1-2 falura lévő, közlekedési szempontból könnyen megközelíthető, jóval közelebb található településre. Így nemcsak időt takaríthatnak meg, hanem - ami ebben a térségben igencsak nyomós érv - útiköltséget is. Ezáltal sokkal nagyobb annak az esélye, hogy az arra rászoruló gyerekek ténylegesen részesülhetnek a szükséges fejlesztő támogatásból.

A szakmai ellátás szervezésének és lebonyolításának jelentős részét a Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola folytatja, az iskola igazgatójának vezetésével. Az a tevékenység, amelyet az iskola és az intézmény vezetője ezen a téren kifejt, messze több mint a közoktatási törvényben lefektetett szakmai szolgáltatások köre, ugyanis a kistérség oktatásfejlesztési / megújítási kezdeményezései is főként innen indulnak. Az iskola - támaszkodva a saját gyakorlatában megszerzett innovációs tapasztalatokra - a különböző intézményközi együttműködések katalizátora is. Ennek több oka is van. Korábban már szó volt arról, hogy az igazgatók munkaközössége - valamint 18 szakmai munkaközösség - már 1992-től működött a kistérségben, az együttműködésnek már bizonyos múltja, hagyománya van. A Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola igazgatója, Kovács Ottó az igazgatói munkaközösség választott vezetője. Az igazgatói munkaközösség a motorja lehet - és Ózdon valóban a motorja is - a fejlesztések kezdeményezésének. Másrészt a munkaközösség vezetője jól épít azokra a sikeres pályázati tapasztalatokra, amelyeket saját intézménye fejlesztése érdekében szerzett. Ezáltal a legtöbb esetben a fejlesztésekhez szükséges forrásokat is biztosítani tudják.

Térségünk szociális és etnikai összetétele késztette arra a felismerésre tantestületünket, hogy 1993-ban elkezdje halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású fiatalok szakoktatását. A házi gondozás és ápolás akkor még csak néhány esztendeje került a hazai szociális gondoskodás szakemberei valamint a közvélemény érdeklődésének középpontjába. Feltételeztük, hogy a régió hátrányos helyzetű, nyugdíjas korú és roma származású lakosságának nagy aránya miatt ilyen jellegű képzésre hosszú távon szükség lesz. A képzés általános célja az, hogy a kor követelményeinek megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező szociális gondozók kerüljenek mind a házi ellátásba, mint az ápolási kórházak kiépülőben lévő hálózatába. Az iskolánkban indított kísérleti képzés sajátos célja, hogy a résztvevő roma fiatalok etnikumuk egészségnevelőjeként térjenek vissza környezetükbe. A hátránykompenzáló képzés megtalálta helyét és elnyerte rangját iskolánkban. A program tanárai és szakoktatói dolgozták ki a tanmeneteket, fogalmazták meg a pedagógiai célokat. Hasonló program az országban akkor még csak három helyen működött, így a Népjóléti Minisztérium modellintézménye lettünk. 1998-99-ben a Népjóléti Minisztérium által kiírt pályázat adott lehetőséget a képesítés nélkül ebben a szakmában dolgozó felnőttek számára indított 3 féléves, OKJ-s végzettséget biztosító képzésre. Néhány más - sikeres pályázatunk:

1994-ben, a szakiskola indulásakor a Munkaügyi Minisztérium PHARE Irodája által kiírt pályázaton közel 6,5 millió Ft összegű taneszközt bocsátott rendelkezésünkre, valamint fedezte egy végzős évfolyam római szakmai gyakorlatát és a nálunk vendégeskedő Sibilla Aleramo Szakiskola növendékeinek útját.
1996 tavaszán az első körben kerültünk be a Soros Alapítvány "Önfejlesztő iskolái" közé. Három kollégánk vett részt ebben a programban, s az ott tanultakat megosztották a város és a térség iskoláival, segítséget adtak másoknak is pedagógiai programjuk elkészítésében.
Szintén 1996-tól 2000-ig, működtetése teljes időtartamában üzemelt iskolánkban az Országos Közoktatási Intézet Közoktatási Információs Szolgáltató Pontja, ahol a NAT-hoz kapcsolódó tanterveket lehetett megtalálni. (A feladatot - és a vele járó számítógépet és internetes hozzáférési lehetőséget - nyílt pályázaton lehetett elnyerni.) A térség oktatási-nevelési intézményei állandó vendégeink voltak. Hol tantervért jöttek, hol a tantervválasztáshoz kértek tanácsot, hol egyéb pályázati információt szereztek meg az akkor még az átlag kisiskolák számára nehezen elérhető interneten keresztül.
1997-ben megnyertük a Soros Alapítvány "Önkormányzatok és iskolák kistérségi együttműködése" című pályázatát. Ez adott lehetőséget a kistérség intézményei közötti együttműködés kimondására és első közös tevékenységei megtervezésére.

A Szabó Lőrinc Általános és Szakiskoláról

A közoktatási intézmények együttműködése - az együttműködés elvei, keretei

A közoktatási intézmények szervezettebb együttműködésére az 1997-98-as tanévben, egy a Soros Alapítványtól elnyert pályázat eredményeként nyílt lehetőség. Ekkor már "benne volt a levegőben", hogy létrejön a kistérségi ellátási társulás, de még nem alakult meg hivatalosan. Az óvodák, általános iskolák és középfokú intézmények együttműködésének elfogadásához és kimondásához hosszabb út vezetett. A folyamat segítése érdekében tanácsadói, animátori szerepre külső segítőket is bevontak: az OKI Program- és Tantervfejlesztési Központja két iskolafejlesztőjét, Bognár Máriát és Horváth H. Attilát.

Az együttműködés kimondására végül egy három napos műhely keretében került sor 1998. május 18-20-án, Bükkszentléleken. Ezt az aktust egy előkészítő bizottság több alkalomból álló megbeszélés-sorozata előzte meg. A 7 tagú előkészítő bizottságnak a tagjai képviselték a közoktatás intézményeinek mindhárom típusát (óvoda, általános iskola, középiskola); Ózdot és a térség kisiskoláit; a fenntartót (a majdani ellátási körzet szakreferenseit), az intézményvezetőket és helyetteseket, a munkaközösség-vezetőket és a beosztott pedagógusokat. Az előkészítő bizottság az együttműködés lehetséges kereteit, feltételeit, alapelveit és tartalmát gondolta végig, amelyet aztán a műhely résztvevői elé terjesztett. A végleges kereteket az 50 fős, intézményvezetőkből és önkormányzati vezetőkből álló kör fogadta el. A műhely célja nemcsak az intézményi együttműködés deklarálása volt, hanem ezzel párhuzamosan egy, az együttműködésen alapuló cselekvési terv kialakítása is. Erre 1998. tavaszán különösen jó alkalmat teremtett az, hogy akkorra már minden iskola elkészült pedagógiai programjával, amelyekben itt meg lehetetett keresni a közös találkozási pontokat.

Az Ózd és térsége közoktatási intézményei együttműködésének irányelvei

  1. Az oktatási-nevelési intézmények együttműködése nem azonos a közoktatási ellátási körzethez társuló települések intézményeinek együttműködésével. Ide azok az intézmények is csatlakozhatnak, amelyek fenntartói (még) nem társultak a közoktatási ellátási körzethez. Ugyanakkor semmi sem zárja ki a két szerveződés együtt-működését.
  2. Az intézményi együttműködés alapvetően, de nem kizárólagosan szakmai tömörülés, részben általános pedagógiai jellegű, részben szaktárgyi.
  3. Az intézményi együttműködés nem tartalmaz semmiféle hierarchiát, a működés során a partneri kapcsolat a meghatározó. Így bárki (és bármelyik intézmény) kezdeményezhet, valamilyen közös cél, tevékenység érdekében bárki bárkikkel társulhat. Mindenki lehet / kerülhet vezető helyzetbe, függetlenül a településtől, intézménytípustól és -nagyságtól.
  4. Az intézményi együttműködésben ne legyenek nyertesek és vesztesek, az egyes tevékenységek, programok minden bekapcsolódó szervezet számára biztosítsanak előnyöket például azzal, hogy
    • közösen tervezett pályázatokkal nagyobb az esély a támogatás elnyerésére;
    • a közös gyakorlati gondokra együtt könnyebb választ keresni és találni;
    • egymás közt szellemi termékeket cserélünk, esetleg tárgyi eszközöket is átadunk;
    • együttesen könnyebb magunkat "megmutatni", eredményesebben mérsékelhetjük a térségről kialakult negatív képet.
  5. Egy térségben, de nem egy központban gondolkodunk.

Az intézményi társulás keretei láthatóan nyitottak, az együttműködés irányelveinek formálása során teljes volt az egyetértés abban, hogy a tevékenységben a vezető szerep deklaráltan ne kötődjön se egyetlen személyhez, se egyetlen intézményhez és ne váljon Ózd-központúvá sem. Természetesen ez nem jelenti az aktívabb, kezdeményezőbb személyek / intézmények keze megkötésének, korlátozásának szándékát, vagy azt, hogy ha valaminek ésszerűbb helye volna a földrajzilag mindenki számára viszonylag egyformán könnyen megközelíthető Ózdon, akkor azt ne lehetne ott szervezni. További fontos szempontként fogalmazódott meg, hogy az együttműködés minden partner számára hozzon "hasznot", járjon előnyökkel. Az irányelvekkel összehangoltan fogalmazódtak meg az együttműködés céljai. Akár az együttműködés irányelveit, akár céljait tekintjük, észrevehető, hogy ezek nagyon is pragmatikusak, a résztvevők személyes és az általuk képviselt intézmények érdekei mentén fogalmazódtak meg, nem tartalmaznak hangzatos pedagógiai értékeket, elveket.2 A javasolt közös tevékenységekből viszont már egyértelműen kiolvasható az együttműködésre szövetkezők pedagógiai értékrendje is.

Az intézményi együttműködés céljai

  1. A feltételrendszer kiegyenlítésével mérsékeljük az intézményi egyenlőtlenségeket, a kisiskolákból való elvándorlást. Ennek javasolt eszközei:
    • "áttanítás" az új NAT-tartalmak, néhány órás szaktárgyak vagy kisiskolákban tartós hiányzás esetén;
    • feleslegessé / nélkülözhetővé váló eszközök átadása.
  2. A térségen belüli középiskolákban tartsuk meg a gyerekeket.
  3. Valósuljon meg a szaktárgyi együttműködés, amely
    • adjon módszertani segítséget az "egyedülállóknak" (egy iskolában adott tantárgyat csak egyedül tanító pedagógusnak);
    • nyisson teret a szakterületeken a kistérségi helyi tantervek közötti harmonizáció előtt;
    • adjon támaszt az "átmenet" (helyi tantervek bevezetése) időszaka szakmai kérdéseinek megoldásában;
    • kínáljon alkalmat az átjárhatóság felmerülő nehézségeinek oldására, legyen szó akár az egyes intézmények közötti, akár az általános iskolából a középfokra történő átmenetről.
  4. Erősödjön az egyes intézményfokok közötti kapcsolat, így kiemelten
    • az óvodák és általános iskolák között;
    • az általános és középiskolák között
      - a közös szakmai munkaközösségek létrehozása útján;
      - a középiskolai tantárgyi visszajelzések segítségével;
      - a magasabb iskolafokon elért kiemelkedő eredmények elérése esetén az alacsonyabb iskolafok pedagógiai hozzájárulásának is a megemlítésével (ahogy a kiemelkedő sportolóknál is mindig elhangzik, hogy melyik egyesület és ott ki volt a nevelőedző)
  5. A szakmai továbbképzés helyben szerveződjön, a helyi igényekre épüljön.
  6. Nyíljon lehetőség nemzetközi kapcsolatépítésre, tapasztalatszerzésre.

 

Az intézményi együttműködés keretében végezhető, javasolt tevékenységek

  1. A kistérség közoktatási intézményei feltételrendszerének javítása érdekében:
    • kölcsönös előnyökre építő eszközcsere, kínálatbörze;
    • közösen benyújtott pályázatok, amelyek útján általában több, értékesebb eszköz nyerhető.
  2. A térségben középiskolába járók számára munkalehetőségi térkép készítése, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a térség középiskolában akarjanak tanulni.
  3. A szakmai együttműködésre javasolt, az intézmények egyes pedagógusait megszólító tevékenységek:
    • a szakmai munkaközösségek mellett létrejöhetnének / működhetnének a pedagógusok érdeklődési kör szerinti csoportjai;
    • készüljön el a kistérség pedagógusainak olyan "humánerőforrás-térképe", amely az egy-egy speciális területen kiemelkedő kollégákat sorolja fel, akiket akár a kistérség tehetséges gyerekei számára szerveződő ún. csúcsszakkörök vezetésére, szakmai körök vezetésére stb. lehet a későbbiekben felkérni;
    • készüljön helytörténeti olvasókönyv;
    • a vezetők számára az intézményvezetés gyakorlati kérdéseivel foglalkozó műhely működtetése
      - az iskola működtetési gondjairól;
      - az iskola menedzseléséről;
      - a pedagógusok minősítéséről;
      - új jogszabályokról és a alkalmazásukról.
  4. Az intézmények / szervezetek közötti együttműködés javasolt tevékenységei:
    • az azonos "profilú" és típusú iskolák együttműködései;
    • a roma gyerekek iskoláztatási kérdései, iskolai problémái;
    • etnikai felzárkóztató programok indítása;
    • természetvédelmi, környezetvédelmi együttműködés;
    • a pedagógiai programjukban azonos célokat megfogalmazók együttműködése, tapasztalatcseréi;
    • a kiemelkedően tehetséges gyerekeknek térségi "csúcsszakkörök" működtetése.
  5. Nevelési, módszertani kérdésekkel foglalkozó műhelyek létrehozása:
    • tanulásmódszertani programok;
    • problematikus tanulók kezelése nevelési szempontból;
    • hogyan írhatunk sikeres pályázatot? - módszertani tanácsadás.

A 3 napos műhely során összeállt tevékenység-lista egy - a kivitelezhetőség szempontjából - nem szűrt "ötletroham" végeredménye. Ilyen formájú elkészítésének elsősorban az volt a célja, hogy az együttműködésre szövetkezők előtt nyisson perspektívát, mutassa meg, hogy valóban érdemes lesz a szervezeteknek a jövőben együttműködni. Elkészült a kistérség humánerőforrás-térképe. 28 intézményből 115 kolléga került a listára, a kiemelkedő tudások egészen széles skáláját képviselve. A különböző szaktárgyak tanításán és szakkörvezetésén túl néhány ezek közül: differenciált feladatlapok szerkesztése, tanulási zavarok leküzdéséhez módszertani eljárások, tanulási nehézségekkel összefüggő magatartászavarok korrekciója, tanulásmódszertan, diákönkormányzat támogatása, cigányság ismeret, gyermekvédelem, környezetvédelem, drámapedagógiai, néptánc, sakk, túra, tartásjavító- és lábtorna, gazdasági ügyek segítése, pályázatírásban segítségadás stb.

Ugyancsak sor került az iskolák pedagógiai programjai céljának összevetésére, és közülük azok kiemelésére, amelyek esetében a képviselt intézmények vezetői úgy gondolták, hogy szívesen támaszkodnának egymás segítségére. Az egyes célterületeken kialakult az abban együttműködni szándékozó intézmények köre, az intézményi képviselők meghatározták az együttműködés célját és lehetséges formáit is. Hat ilyen területet jelöltek meg: személyiségfejlesztés, az egészséges életmódra nevelés, az alapképességek fejlesztése, tehetséggondozás, korszerű ismeretek nyújtása, a munka becsületének erősítése. Két területen 11-11 intézmény fejezte ki együttműködési szándékát, kettőben 6, ill. 7, míg két olyan is volt, ahol 2, ill. 3. Egy-egy témában az együttműködni szándékozók között egyaránt volt óvoda, általános iskola és középfokú intézmény is, nem egy szervezet több területen is kinyilvánította együttműködési szándékát. E munka eredményére jól lehetett támaszkodni a későbbiekben beadásra került közös pályázatok témájának megválasztásakor, a lehetséges együttműködők körének kialakításakor, a célok és tevékenységek megtervezésekor, az erőforrás-térkép pedig a megfelelő helyi kompetens személyek megtalálásában adott nagy segítséget.

Az intézményi együttműködés eredményei

A kinyilvánított együttműködési szándékot követték a tettek. Ezekről Kovács Ottó "A Bükkön túlról is az EU felé" című, eddig publikálatlan kézirata végén így számol be.

Honismereti olvasókönyv

A Nemzeti Alaptanterv keretében lehetőség nyílik a honismeret oktatására, amivel régi adóságot törlesztünk. Azonban az is nyilvánvaló, hogy iskoláink most még nincsenek erre a feladatra felkészülve. Nemcsak az jelent gondot, hogy a tanárok többsége nem részesült honismereti-helytörténeti képzésben, hanem még inkább az, hogy hiányoznak a megfelelő tankönyvek is.

1998. tavaszán a Soros Alapítvány pályázati felhívását olvasva, látszott realizálódni a lehetősége egy, a NAT szellemében megírt, az oktató munkát segítő színvonalas, olvasmányos, ugyanakkor tudományos alapokon nyugvó kézikönyv elkészítésének, amelyet térségünk pedagógusai és tanulói akár nap mint nap kézbe vehetnének. A lakóhelyismeret tanításának jelentős szerepe van nevelési rendszerünkben. Az olvasókönyv anyagának megismerése, feldolgozása nagymértékben segíti a lakóhely mélyebb megismerését, erősíti a lakóhelyhez kötődést és fokozza a lakóhely szeretetére, ezzel együtt a haza szeretetére nevelés eredményességét.

Sikerrel szerepeltünk a Soros Alapítvány, a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közoktatásért Közalapítvány ilyen célú pályázatain. Látva felbuzdulásunkat, a térség önkormányzatainak és intézményeinek egy része is mellénk állt.

Az elkészült könyv a térség egészét ismerteti: földrajzát, történelmét a kezdetektől napjainkig, bemutatja a néprajzi érdekességeket, ismerteti a táj irodalomtörténeti vonatkozásait, emlékhelyeit. Így ez a könyv mind a földrajzi, mind a magyar irodalmi, mind a történelmi oktatásban használható. Kitér a kötet arra is, hogy a tágabb régióban a térség milyen helyet foglalt el a múltban, s mi a helyzet napjainkban. A nagyszabású munka 470 oldalon 300 fotóval illusztrálva mutatja be 41 település történetét, kultúráját, az ott élő emberek múltját és jelenét.

Szakértők felkészítése

A törvényességi előírások és a minőségbiztosítás rendszerének kidolgozása, bevezetése után szükségszerű lesz az intézmények szakmai ellenőrzése. Közoktatási körzetünk fenntartói döntő többségükben kis és közepes nagyságú iskolákat működtetnek. Az oktatást segítő önkormányzati háttér csupán Ózd városában adott.

Ezen oknál fogva a térség névjegyzéken szereplő szakértőiből szerveztünk egy csoportot, melyet fel tudunk ajánlani, ki tudunk közvetíteni a környék, illetve a megye iskolafenntartóinak intézményeik ellenőrzésére. Szükségesnek tartottuk, hogy a csoport egységes elvek alapján tudjon működni, megismerkedjen a szakértői munka alapfogásaival, illetve módszereiket, személyiségüket valódi csoporttá tudják formálni. Két iskolafejlesztő vezetésével ’99. őszén 60 órás képzésben vettek részt, de emellett a távoktatási módszerekkel is készülnek feladatuk minél magasabb szintű ellátására.

Intranet

A Szabó Lőrinc Általános és Szakiskolában működő OKI Szolgáltató Pontra alapozva kezdtük kiépíteni a kistérségi információs szolgáltató rendszerünket (intranet). Azokba az intézményekbe, amelyek telefonvonallal és megfelelő számítógéppel rendelkeznek, modemeket szereltettük be és telepíttettük a Network Protokol programot. A központi gépen tárolt információkat az intézmények és az őket körülvevő társadalom minél szélesebb területére igyekeztünk kiterjeszteni. Így a tanterveken és tanmeneteken kívül a különböző programokra szóló meghívókat, pályázati felhívásokat és űrlapokat, a megjelent törvényeket és azok magyarázatait is telepítettük. A rendszer 1999. szeptemberében kezdett működni és azt tapasztaljuk, hogy általunk az iskolák gyorsabban jutnak megfelelő információkhoz. Megvalósulni látszik az a célunk, hogy megfelelő partnerségi viszonyt tudjunk létesíteni az egyes települések iskolái és az őket körülvevő mikrokörnyezet között (önkormányzat, egyházak, civil szervezetek). Ezzel is erősíteni szeretnénk a "társadalmi környezetében működő iskola" képét.

Létrejött egy szerkesztői csoport, akik folyamatosan - személyesen is - tartják a kapcsolatot egymással, és alkalmanként megbeszélik a rendszer jobb kihasználására vonatkozó javaslatokat.

Felvettük a kapcsolatot a megyei Közoktatási Információs Rendszer (AGORA) működtetőivel is, valószínű, hogy hamarosan csatlakozni tudunk hozzájuk, ezzel még inkább naprakész információkat kaphatnak az iskolák a megyéből is.

A roma származású tanulók segítése

Ózd és térségében a roma származású lakosság aránya fokozatosan nő. Ebből a rétegből kerül ki a munkanélküliek döntő többsége. Félő, hogy megfelelő megoldások hiányában a helyzetük néhány éven belül kezelhetetlenné válik, hiszen városunk általános iskolásai közül 34 % az akinek egyik szülője sem dolgozik. Abban a hét iskolában, ahová a legtöbb hátrányos helyzetű, veszélyeztetett és roma gyermek jár, az elsősök szüleinek 60 %-át teszi ki az a réteg, ahol egyikük sem rendelkezik munkahellyel, 81 %-uk pedig gyermeknevelési támogatást kap. Ez az arány azért is elképesztő, hiszen a harmincas korosztályról, a derékhadról van szó.

Ózdon - akárcsak az ország területén mindenhol - a középfokú oktatási intézményekben továbbtanuló cigány tanulók száma alul reprezentált a tényleges arányokhoz képest. Annak ellenére, hogy eredmények mutathatók ki az általános iskola sikeres elvégzésében, ez a javulás nem mutatkozik meg a középfokú oktatási intézményekben való továbbhaladásban. A formális beiskolázási mutatók javultak, de a lemorzsolódás és a bukás már az első évben jelentős.

A Roma Közösségi Központban ez év nyarán elkezdődött a javítóvizsgára utalt roma származású fiatalok felkészítő programja, melyben döntő többségében nyugdíjas nevelők vezetésével közel 50 tanuló készült az augusztus végi megmérettetésre. Visszajelzéseink alapján 70 %-uk sikerrel szerepelt, és a magasabb évfolyamba léphetett. Ezt a képzési formát szeretnénk folytatni az 1999/2000-es tanévben is.

A városban már történtek kísérletek az iskolák részéről tehetséges roma osztályok kialakítására, de ezt a szülők szegregációként fogták föl és tiltakozásuk miatt a kísérletek hamar kudarcba fulladtak.

A mi kezdeményezésünk a József Városi Tanoda mintájára igyekszik elkerülni a szegregációnak még a látszatát is, a gyerekek délelőtt saját körzeti iskolájukba járnak. Mi megpróbáljuk mindazokat a lehetőségeket nyújtani, amelyek vagy szociális, vagy kulturális okokból az életükből eddig kimaradtak, viszont az eredményes tanuláshoz, majd a továbbtanuláshoz nélkülözhetetlenek. Olyan stimuláló környezetet kívánunk nyújtani a gyerekeknek - akiknek ez otthon nem adatik meg - amely a továbbtanulás irányába tereli őket, olyan intenzív légkört, amelynek hatására a tanulás érdekessé, fontossá válik.

Fő céljaink között az értelmi fejlesztés, illetve önfejlesztés, az önálló ismeretszerzés képességének kialakítása szerepel. Nagy hangsúlyt helyezünk az idegen nyelvi és a számítógépes foglalkozásokra, így gyerekeink viszonylag új, az iskolától némileg független területeken is felvehetik a versenyt gazdagabb, vagy más kultúrkörből származó társaikkal. Azoknak a felső tagozatos roma származású gyerekeknek kínáljuk fel ezt a lehetőséget, akik úgymond a "második vonalat" képviselik, akik bár jó képességűek, külön segítség nélkül nem lennének képesek eljutni a középiskola elvégzéséig, mert ehhez nincsenek meg a tágabb értelemben vett eszközeik. Mindehhez természetesen szükséges a szülők, a család együttműködése is, ezért mindenképpen olyan gyerekekkel kezdünk el dolgozni, akiknek a családja ezt igényli. Feladat: az általános iskola által közvetített tudás- és műveltséganyag minél teljesebb elsajátításának biztosítása, 8. osztályosok esetében az iskolai tanulmányi munka segítése mellett speciális, a felvételi vizsgára irányított felkészítés. A foglalkozások célja az adott tantárgy tanulásához szükséges szemlélet, problémamegoldó látásmód kialakítása (tanulási szokások, saját, egyénre szabott tanulási módszerek, emlékezet fejlesztése, célszerű rögzítési módszerek kialakítása, a gondolkodási kultúra művelése, az önművelés szokásainak kialakítása). Célunk az adott tárgy, témakör iránti érdeklődés, kíváncsiság felkeltése, a gyerekek aktivitásának felkeltése.

A tehetséggondozás mellett felzárkóztató programot is szervezünk. A tanulásirányítás, fejlesztés napi két órában egyénre szabottan zajlik. Az oktatómunka mellett kiemelt feladat a cigány és az általános kultúrával kapcsolatos programok szervezése, mind a Tanoda falain belül, mind azon kívül. A cél olyan közösséget formálni a gyerekekből, amelyben a tudás érték, és ahol a cigány identitásukat vállalni tudják.

A szabadidős program keretét a hétvégi klub adja. A klub feladata, hogy segítsen megteremteni az eredményes iskolai és társadalmi előmenetel hátterét: motiválja, ösztönözze a gyerekeket, fiatalokat új, modern cigány középosztályi identitás kialakítására. Egészségügyi felvilágosító programot működtetünk, tervezzük, hogy szakember segítségével beindíthatunk egy kortársképzést, amely elősegítené, hogy a gyerekek munkájukkal támogassák programjainkat, illetve előmozdítsák a fiatalok önszerveződését. Igyekszünk a bűnmegelőzésből is kivenni a részünk, jó kapcsolatunk van a városi Rendőr Kapitánysággal. Havi egy alkalommal szakembereink ellátogatnak hozzánk, ahol előadások, beszélgetések keretén belül foglalkoznak a gyerekekkel.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.