2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2008 november-december

A paradigmaváltás alternatívája

2009. szeptember 30.

Hegedűs Gábor Szentlőrinc, a jövő iskolája című könyve megírásának motivációját a következőképpen fogalmazta meg: „Ma az oktatási kormányzat iskolai reformokról beszél. Az iskolai reformra Szentlőrinc kiváló és igazolt mintát adott. Adaptálni kellene azt a mai, megváltozott körülményekhez. Gáspár László szentlőrinci iskolakísérletével igazolta, hogy befektetés és pénz nélkül, sorozatos elvonásokkal nem lehet oktatási és nevelési reformot végrehajtani. Ha nem hiszünk a gáspári mintának, akkor higgyünk a sikeres finn modellnek, amely sok mindenben hasonlít a szentlőrinci kísérlethez. A legfurcsább, hogy a finn paradigmaváltás kezdete szinte egybeesik Gáspár iskolakísérletének indulásával. Ott voltunk a rajtnál, csak lemaradtunk, illetve visszafordultunk.

Ez a könyv Gáspár Lászlóról, Kocsis Józsefről és a szentlőrinci iskolakísérletről íródott, de valójában a magyar közoktatásnak, szereplőinek és felelős vezetőinek szól. Ha egyszer észrevesszük, elfogadjuk, hogy a magyar közoktatási rendszert nem elég csupán megreformálni, hanem meg kell változtatni, és lesz is hozzá bátorságunk, akkor feltételezhető, hogy az úgynevezett PISA-jelentések eredményei nem lesznek ránk nézve és számunkra olyan lesújtóak.”

Hegedűs Gábor munkája jelentős vállalkozás a hazai pedagógiai kultúrában. A könyv címe egyszerre utal arra, hogy az olvasó monográfiát tart a kezében, illetve arra, hogy olvasva szembesülhet a jövő nevelési-oktatási kihívásaival. A szerző egy lassan feledésbe merült iskolakísérletet tekint eszköznek pedagógiai hitvallásának igazolására. Arra keresi a választ, hogyan kell működnie egy iskolának, hogy képes legyen a társadalom követelményeinek megfelelni. Az iskolának messzemenően figyelembe kell vennie a tanulók egyéni sajátosságait, képességeit annak érdekében, hogy a fejlesztés eredményes legyen; a gyermek növekedjék, gazdagodjanak kognitív, affektív és szociális képességei, s legfőképpen szeressen iskolába járni.

A probléma megoldását Hegedűs Gábor a pedagógia megújulásában, a szükségszerű paradigmaváltásban látja, amely áthatja a pedagógia elméletét és gyakorlatát mind a tudományban, mind a gyakorlatot megvalósító szakemberek szemléletmódjában. Véleménye szerint a megújulás egyik kulcstényezője a projektpedagógia széles körű alkalmazása. Ennek a pedagógiai kultúrának kiváló képviselője, szakértője, aki eredményesen fáradozik a projektpedagógia gyakorlatának elterjesztésén, jelentőségének felismertetésén.

A 2002-ben megjelent Projektpedagógia című könyve, nevéhez fűződik a Projektpedagógiai Társaság 1998-as létrehozása, az évenkénti projektkonferenciák sikeres szervezésének irányítása, a konferenciákhoz kapcsolódó konferenciakötetek szerkesztése. Tanfolyamok, továbbképzések vezetése igazolja elméleti és gyakorlati tevékenységét. Hegedűs Gábor nem csupán népszerűsíti a projektpedagógiát, hanem tudományos igényességgel támasztja alá hatékonyságát.

Szentlőrinc, a jövő iskolája című könyve egyedülálló vállalkozás. Vizsgálatával igazolja, hogy a progresszív pedagógia (Hegedűs Gábor esetében a projektpedagógia) alkalmazása nem korlátozza az iskolai tevékenységet, nem gyakorol negatív hatást a tanulás minőségére. A Gáspár László által vezetett szentlőrinci iskolakísérlet induló évében Sásdon kontrollosztályokat jelöltek ki. Ez a szerencsés tény segítette a szerzőt a hipotézisek és az azokra kapott válaszok megfogalmazásában.

(1) „A szentlőrinci iskolakísérletnek mind nevelésfilozófiájában, mind pedagógiai gyakorlatában megtalálhatók a projektpedagógia jellemző vonásai; a stratégiai, módszertani azonosságok.”

(2) „A szentlőrinci iskolakísérlet első évfolyamán végzett tanulók felnőttkori átlagos életminősége nem rosszabb, mint a kísérleti iskola kontrollosztályaiban, Sásdon végzett tanulók felnőttkori átlagos életminősége. Megfogalmaztunk egy alhipotézist is.”

(3) „Mivel Szentlőrincen a hatodik osztály végéig csak írásos értékelés, ennek következtében automatikus továbbhaladás volt, csökkent a lemorzsolódás, a negatív diszkrimináció esélye. A buktatásmentesség nem akadályozta, hanem elősegítette a tanulók társadalmi beilleszkedését. (…) Az iskolakísérletben végzettek iskolához, tanuláshoz való viszonya, attitűdjeik, emlékeik pozitívabbak, mint a Sásdon végzetteké.”

Az első hipotézis igazolásához a szerző izgalmas párhuzamokat, összehasonlításokat vizsgál. A könyv első részében a neveléstörténetben közismert 19. század eleji amerikai szerző, John Dewey gondolkodását az iskolai és társadalmi élet, valamint az iskola és a demokrácia összefüggéséről; az abból megszületett nevelésfilozófiát, pedagógiai elméletet és gyakorlatot állítja párhuzamba a 20. század második felének hazai, progresszív pedagógiai elméletet alkotó és sajátos gyakorlatot megvalósító Gáspár László munkásságával.

Olyan elméleti ismeretekkel és gyakorlati alkalmazásokkal szembesül az olvasó, amelyek a mai pedagógiai gyakorlatban nem csupán iránymutatóak, hanem alkalmazhatók, érvényesíthetők.

Gáspár László tevékenységét a szerző több szempontból is egyedülállónak, kiemelkedőnek tekinti. Úgy véli, hogy „Gáspár László nevét Freinet-vel, Petersennel, Hentiggel kellene együtt emlegetni”. Gáspár László eléggé kreatív, innovatív, bátor volt ahhoz, „hogy az adott társadalmi elvárásokon túlmutató, azokkal részben szembeforduló, de mégis az adott lehetőségekkel élni tudó pedagógiai fejlesztéseket” vigyen végbe. Pedagógiai jelentősége az elmélet és gyakorlat együttes megvalósítása. Az elmélet napjainkban túlságosan lassan épül be a gyakorlati pedagógiai munkába.

Miért tartja a szerző Gáspár László tevékenységét példaértékűnek?

A szentlőrinci iskolakísérlet modell lehet a pedagógiai paradigmaváltáshoz. Az elméleti koncepció gyakorlati megvalósítása sokoldalú vizsgálatot, tapasztalatgyűjtést tesz lehetővé. Gáspár László megváltoztatta a hagyományos tantárgyi rendszert, képes volt új, komplex tantárgyak kialakítására harminc évvel korábban, mint azt a Nemzeti alaptanterv előírta. Egy testületet tudott mozgósítani az új rendszerű tanítás megvalósítására.

Az új tartalom, az új szerkezet új filozófiát, másfajta nevelést igényelt.

Gáspár László arra a kérdésre is kereste és megtalálta a választ: hogyan lehet megoldani, hogy a gyengébben teljesítő gyerekek ne viszonyuljanak ellenségesen az iskolához, a tanuláshoz, a pedagógushoz; az iskola, a tanulás számukra is örömforrássá váljék.

A gáspári és kocsisi tanulást segítő tanítási módszerek, eljárások, szervezeti keretek, pedagógiai technikák elősegítették a problémaközpontú tanulásszervezést, a cselekvő ismeretfeldolgozást, a globális tendenciák érvényesítését a tantárgyi rendszer egészében; az erdei iskolai szakaszok beépítésével, a természetkutató foglalkozásokkal. A tantárgyi rendszer struktúrájában érvényre jutott a választhatóság, az egyéni érdeklődés szerinti tanulás.

A tanítási-tanulási tevékenység Szentlőrincen nem a hagyományos tankönyvfelhasználásra, hanem a „többkönyvű ismeretszerzésre, ismeretfeldolgozásra épült”. A tanítási-tanulási tevékenység alapvető eszköze a könyvtár lett, „alapvető feltétele a könyv- és könyvtárhasználati tájékozottság, ismeret, készség”.

Hegedűs Gábor az iskolakísérlet elemző értékelése során rámutat a jelen oktatásának akut problémáira: „a könyvoktatás” túltengésére és a túlzott teljesítmény-központúságra.

A szentlőrinci iskolakísérlet vizsgálatával azokra a kérdésekre keres választ, hogy a mai pedagógiai paradigmaváltásra való törekvések nem jelentenek-e zsákutcát a pedagógia, a megváltozott oktatásban részt vevő tanulók számára. Vagyis:

  • az integrált vagy a szegregált oktatásszervezés eredményesebb-e;
  • nem veti-e vissza az integrált oktatás a jó képességű tanulók teljesítményét;
  • visszaveti-e az iskolai teljesítményt a buktatás, illetve az osztályozás nélküli tanítás;
  • a tananyagtervezésben a komplexitás csökkenti-e az elsajátított ismeretek mennyiségét, minőségét hosszú távon;
  • a tankönyv hiánya csökkenti-e a tanulók aktivitását az ismeretszerzésben;
  • az új tanulásszervezési formákkal kifejlődnek-e a felnőttkori életminőséghez szükséges kompetenciák;
  • lehet-e úgy iskolát szervezni, hogy a tanulók a meglévő képességstruktúrájuktól függetlenül szeressenek iskolába járni?

A könyv sajátos értéke, hogy nem pusztán a korabeli dokumentumok elemzésével ismerkedhet meg az olvasó a szentlőrinci iskolakísérlet vizsgálata kapcsán, hanem egy jelenleg egyedülálló „utóvizsgálat” eredményeiből kap választ a feltett kérdésekre. A szerző a szentlőrinci iskolakísérlet, valamint a korábbi kontrollosztályok volt diákjaival (ma felnőttekkel) készített egykori és jelenlegi felmérők, összehasonlító vizsgálatok, interjúk tudományos igényű elemzésével egyértelmű választ ad a fent megfogalmazott, és napjainkban nagyon is aktuális kérdésekre. E kutatásai eredményeképpen megfogalmazott következtetései további gondolkodásra, a pedagógiai kultúra újragondolására késztethetik a pedagógusokat, a kutató szakembereket.

Hegedűs Gábor Szentlőrinc, a jövő iskolája című könyvét ajánljuk azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, akik keresik a megerősítést abban a hitükben, hogy a tananyag- és követelmény-központú oktatásnak van alternatívája, és ennek az alternatívának egyetlen gyermek sem vesztese.

Kovátsné Németh Mária

Hegedűs Gábor: Szentlőrinc, a jövő iskolája. Kecskeméti Főiskola, Tanítóképző Főiskolai Kar, 2007,

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.