2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 június

A pályázatok legnagyobb haszna egy kultúra, egy szemléletmód meghonosodása, elterjedése -- Interjú Dobos Krisztinával a KOMA kuratóriumának elnökével

2009. június 17.

A pályázatok legnagyobb haszna egy kultúra, egy szemléletmód meghonosodása, elterjedése

Interjú Dobos Krisztinával, a KOMA Kuratóriumának elnökével a pályázatok hasznosításáról, utógondozásáról

 

A hazai oktatást támogató köz- és magánalapítványok szinte mindegyikének alapító okiratában szerepel a támogatott pályázatok megvalósulásának nyomon követése, a fejlesztési eredmények minél szélesebb körű elterjesztésének segítése, utógondozása. Ugyanakkor az alapítványok többsége éppen erre - az egyébként meglehetősen munkaigényes - tevékenységre nem képes kellő energiát és anyagi eszközt fordítani. A hosszabb múltra visszatekintő nyugat-európai alapítványok ma már pénzeszközeik egyre jelentősebb hányadát fordítják a támogatott innovációk megvalósulásának követésére.

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány tevékenységében kezdettől fogva jelentős helyet foglal el a pályázók által létrehozott eredmények terjedésének segítése. A közalapítvány utógondozó tevékenyégének azonban korlátokat szabnak az anyagi lehetőségek. A KOMA Kuratóriumának elnökével, Dobos Krisztinával való beszélgetés apropóját az adja, hogy - az egyébként szintén utógondozási céllal készülő - mellékletünkben az első, még 1995-ben meghirdetett, a társadalomismeret tanítását segítő pályázat eredményeinek hasznosításával foglalkozó elemzést ismertetjük.

A hazai alapítványok szóhasználatában egyre gyakrabban jelenik meg a pályázati utógondozás fogalma. Mit jelent ez a fogalom a gyakorlatban?

Az alapítványok nagyjából tíz-tizenkét évvel ezelőtt jelentek meg a magyar szellemi, tudományos életben, így a közoktatásban is. Ez idő alatt jelentős összegeket költöttek értelmes, jó kezdeményezések támogatására a közoktatásban, az egészségügyben, illetve a kultúrában és a, szociális szférában. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy az alapítványi kultúra nagyon sokat fejlődött. Egyre differenciáltabbá és tudatosabbá vált az alapítványok többségének támogatási politikája. Mindezek ellenére ma még mindig nem sok alapítvány tekinti a fejlesztések támogatásával egyenrangú céljának a megtámogatott kezdeményezések hasznosulásának nyomon követését, még kevésbé az alapítványi pénzekkel támogatott fejlesztési eredmények hasznosításának segítését. Ma még az alapítványok nem vagy alig költenek arra, hogy megvizsgálják, mi is történt a támogatások nyomán, mennyire és milyen eredménnyel, hatékonysággal valósultak meg a támogatott fejlesztések. Különösen ritka még annak az elemzése, hogy a pályázók által elkészített produktumok másutt is hasznosultak-e. A KOMA jelenlegi - 1998-ban átalakult - kuratóriuma azokat a pályázatokat kívánta támogatni, amelyeknek az eredménye beépíthető a közoktatásba, nemcsak egy intézményt termékenyítenek meg, hanem mintaként szolgálhatnak az adott településen, kistérségben, régióban. A kuratórium arra törekedett és törekszik ma is, hogy a pályázó iskolák minél nagyobb számban váljanak egyfajta fejlesztő központokká, műhelyekké, segítve ezzel más intézményeket. Ezért volt mindig is fontos, hogy a támogatott pályázatok nyilvánosságra kerüljenek, ismertté és elérhetővé váljanak a többi iskola számára.

Az általam ismert európai országokban működő, a KOMA-hoz hasonló alapítványok jelentős része a rendelkezésre álló támogatási keretek egy hányadát - 30-40 százalékát - kifejezetten a sikeres pályázatokban létrejött innovációk (tankönyvek, taneszközök, módszertani modellek stb.) elterjesztésének segítésére fordítja. Pályázatot ír ki az úgynevezett követő iskolák számára, hogy terjedjen az alapítványi pénzen kidolgozott elképzelés. Megjelenik-e a KOMA utógondozó tevékenységében ez a fajta eredményhasznosítást ösztönző támogatás?

Ilyen pályázatunk nem volt, de előnyt élveznek a támogatások odaítélésénél azok a pályázók, akik jónak látszó eléképzeléseiket el is akarják terjeszteni. Külön előnyt kapnak azok a pályázók, akik a pályázat eredményeit valamilyen formában dokumentálni kívánják, akik megfogható, terjeszthető produktummal, egy könyvvel, módszerleírással akarják lezárni a pályázatukat. A KOMA hatodik éve működik. Most jutnak el az első pályázatok abba a fázisba, hogy érdemes végigkövetni, mi történt a támogatásból létrehozott eredményekkel az elmúlt időszakban. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy pedagógiai innováció beépüljön a gyakorlatba. A pályázatban vállalt alkotómunka eredménye csak ennyi idő után értékelhető igazán. Ez nem jelenti azt, hogy a pályázati szakasz lezárulását követően nem kell szakértőkkel áttekinteni az elkészült produktumokat. Az utógondozásnak ez is fontos eleme, de az igazi eredményt, hatékonyságot öt-hat év eltelte után lehet elemezni, mérni. Közismert, hogy a pedagógia területén számos olyan kezdeményezéssel lehet találkozni, amely a tervekből, esetleg az első kísérletekből rendkívül ígéretesnek tűnik, s aztán két-három évnyi gyakorlati kipróbálás után derül ki, hogy az elképzelés valamilyen okból nem tud széles körben beépülni a magyar közoktatásba.

A társadaomismeret pályázat eredményeinek ez a mostani visszatekintő elemzése ezek szerint azt próbálja feltárni, hogy mi ment át a gyakorlatba az öt-hat évvel ezelőtt fejlesztett tananyagokból?

Megnéztük, hogy a pályázati kiírás milyen pályázati eredményeket várt el a pályázóktól. Megvizsgáltuk, hogy a pályázat lezárulásakor készült beszámolókban mi jelent meg, mit vállaltak a hasznosításra vonatkozóan a sikeres pályamunkák szerzői, azok az iskolák, amelyek pénzt kaptak ezeknek az akkor nagyon újnak számító társadalomismereti tananyagoknak a kidolgozására, kipróbálására és terjesztésére. Nagyon érdekes elemezni azt, hogy a hat évvel ezelőtt legjobbnak minősült pályázatok eredményei mennyire, milyen körben terjedtek el, s mi vált közkinccsé ezekből a KOMA által finanszírozott tananyagokból. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az eredmények elterjesztése is támogatást igényel. Ezen a téren különösen nagy szükség lenne arra, hogy ne csak a spontán folyamatokra alapozzuk az értékes innovációk, tankönyvek, taneszközök, módszerek terjedését, hanem maga a közalapítvány is ösztönözze ezt, például azzal, hogy minél több értékes fejlesztési eredményt közread, illetve pályázati úton támogatja az adaptációra vállalkozó iskolákat is. Támogatásaink azonban még mindig elsődlegesen az új eredmények felszínre hozatalát, kitalálását, kidolgozását célozzák. Sajnos nagyon ritka az, hogy a már elkészült fejlesztési eredmény terjesztését, terjedését, adaptálását támogassuk. Pedig ez is komoly értéket jelent, s ennek is jelentős pénzigénye van.

Mi az oka annak, hogy a közalapítványok általában, de az oktatási jellegűek különösen, szinte csak az új eredmények kimunkálását ösztönzik, s nem vagy alig költenek az eredmények terjesztésére, adaptálására? Mi az oka annak, hogy az alapítványok nem fordítanak energiát és pénzt a pályázati eredmények terjedésének, a hatékonyságnak a vizsgálatára?

Ez a pályáztatási kultúra egyik alapvető problémája. A különböző alapítványok, a kuratóriumokban dolgozó szakértők meg akarják mutatni az erejüket, súlyukat, s ennek legfőbb eszköze, hogy minél több témában írjanak ki pályázatot, minél több ötlet megvalósulását segítsék. A szakmai közvélemény is általában a pályázatok száma, az új témák támogatására fordított összegek mértéke alapján ítéli meg az egyes alapítványokat. Egy alapítvány rangját az adja, ha minél több érdekes pályázatot írt ki, s minél több érdekes pályamunka támogatójaként jelenítheti meg önmagát, minél több olyan témát karol fel, amely az adott terület fejlődése, fejlesztése szempontjából meghatározó jelentőségű. A hazai pályázati kultúrában most kezd terjedni az a felismerés, hogy az alapítványoknak fontos feladata a legjobb megoldások terjesztése, hogy a legjobb ötletek felkarolásába fektetett alapítványi pénzek akkor hasznosulnak igazán, ha nem csak egy-egy szigeten van lehetőség a jó megoldásokra, hanem szélesebb körben. A több évtizedes múltra visszatekintő nyugat-európai alapítványok a támogatásra fordított költségvetésük 30-40 százalékát költik a pályázatokban létrejött szellemi értékek elterjesztésére, a hasznosítással összefüggő tevékenységekre, például továbbképzési programokra, konferenciákra, könyvek kiadására. Ha ma nálunk egy közalapítvány ilyen arányban költene az implementációra, igen kemény bírálatot kapna a közvéleménytől, illetve attól a körtől, amely számára sokszor létkérdés az, hogy az újabb és újabb fejlesztési elképzeléseinek a megvalósításához kap-e támogatást. Ha a KOMA ez évi 250 milliós támogatási keretének a 40 százalékát erre költenénk, az a vád fogalmazódna meg a kuratóriummal szemben, hogy feléli a támogatási összeg jelentős részét. Nem tudom megmondani, mennyi lenne az az optimális összeg, amelyet erre itt és most lehetne, kellene költeni, amelyet még elviselne a szakmai közvélemény. Egyet azonban biztosan tudok: egyre többet és többet kell erre a célra fordítani, s nemcsak pénzben, hanem munkában. Különösen a pályázati eredmények feldolgozására, dokumentálására kell a jövőben nagyobb figyelmet, energiát fordítani, hogy aki módszereket, megoldási mintákat keres, az a hozzánk beérkezett eredményekben hatékonyan, gyorsan tudjon keresni és találni. Ugyancsak fontos, hogy a pályázatok elbírálását követően maguk a szakértők visszatérjenek a legértékesebb pályázatok sorsának követésére, a fejlesztési eredmények publikálásának szorgalmazására.

Vannak-e már ilyen pályázati eredményeket közreadó publikációi a KOMA-nak?

Most jelenik meg az első ilyen anyag, amely a Hon- és népismeretre vonatkozó pályázatunkról ad áttekintést1. A beérkezett programok, tananyagok zöme nagyon jól hasznosítható a hon- és népismeret modul helyi tanterveiben. Most készítünk egy bibliográfiát a pályázatokról, s röviden leírtuk az egyes pályázatok tartalmát. Ezzel segíteni akarjuk a hon- és népismeret modul tanterveinek készítését. A közeljövőben több pályázat esetében is hasonló feldolgozást készítünk. Folyamatosan monitorozzuk és publikáljuk az egyes pályázatokra beérkezett pályamunkák adatait. Az utógondozás és a hasznosítás fontos része az Új Pedagógiai Szemle pályázatokat ismertető KOMA-melléklete.

Megvannak-e a KOMA-ban egy minőségibb szemléletű utógondozásnak a személyi, tárgyi, anyagi feltételei? Kialakult-e az a szakértői háttér, akikkel ez az elmélyültebb elemző, nyomon követő tevékenység megvalósítható?

Nem a közalapítványon belül, tehát az apparátusban kell megteremteni ennek a munkának a feltételeit, hanem meg kell találni, magunkhoz kell kötni a legjobb szakértőket, akik képesek elvégezni ezeket az elemzéseket. Az előzőekben szóltunk arról, hogy a fejlettebb pályázati kultúrával rendelkező országokban milyen nagy összegeket költenek a pályázati utógondozásra. Idén a KOMA 20 milliót fordít erre a célra, amit a mi viszonyaink között jelentős összegnek kell minősítenünk. A pénznél azonban lényegesebbnek érzem a szakértők jelenlétének a biztosítását. Ezen túlmenően azt tartanám a hasznosítás szempontjából a legfontosabbnak, ha a pedagógiai kutatók felfedeznék a KOMA pályázati anyagait, azt az egyre nagyobb dokumentumgyűjteményt, amely az évek sora alatt összegyűlt. Komoly kutatási lehetőségeket rejtenek az archivált pályázati anyagok, mivel kevés helyen áll rendelkezésre ilyen koncentrált formában egy keresztmetszet a magyar közoktatás innovációiról, mint az alapítványnál. Örömömre szolgál, hogy szakdolgozók és doktoranduszok is egyre gyakrabban választanak témákat pályázati anyagainkból. Az informatikai pályázataink kapcsán több friss diplomás tanár jelezte kutatási szándékát. Szeretnénk, ha a szakértők minél szélesebb körét lehetne bevonni a pályázatok utógondozásába, mivel ez segíthetne abban, hogy a KOMA által támogatott fejlesztések közelebb kerüljenek az iskolákhoz, a gyakorló pedagógusokhoz.

A kuratórium elnöki székéből szemlélve milyennek ítéli a KOMA-pályázatok hasznosulását? A kérdést elsősorban az indokolja, hogy a KOMA fennállása óta immár több mint 30 pályázatot írtak ki, és igen nagy azoknak az egyéni és csoportos pályázóknak a száma, akik támogatást kaptak munkájukhoz.

A KOMA nem teljesen előzmények nélkül indult, hiszen valamikor a nyolcvanas évek végén a Közoktatás Fejlesztési Alappal kezdődött a pályázati támogatási rendszer a közoktatásban. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a KFA, majd a KOMA tevékenysége révén kezdett meghonosodni az a kultúra, az a fejlesztési logika, amely a nálunk fejlettebb társadalmakban évtizedek óta létezett. Nevezetesen az, hogy nem kijárással, hanem nyilvános és a szakma által kontrollált eljárás keretében juthatnak fejlesztési forrásokhoz azok, akiknek jó ötleteik vannak, akik vállalják, hogy a napi iskolai munka mellett új elemeket kísérleteznek, fejlesztenek ki. Külön érdemes kiemelni azt, hogy a pályázati kiírások orientálták a fejlesztéseket, jelezték, hogy éppen milyen területeken van szükség az ötletekre, az innovatív gondolkodásra. A KOMA különösen fontosnak érezte, hogy katalizálja a helyi, intézményi fejlesztést, hogy bevonjon olyan helyeket is ebbe a fejlesztési szemléletbe, amelyek számára esetleg még nem olyan természetes a fejlesztésnek ez a fajta értelmezése. Így kerültek be óvodák, gyógypedagógiai intézmények a pályázók közé, s így vált például a kistelepülések iskolái számára egyre inkább természetessé, hogy forrásokért pályázzanak. Voltak például térségek, megyék az országban, ahonnan szinte egyáltalán nem pályáztak egy jó ideig. Megkerestük ezeket a megyéket, fokozottabban figyeltünk arra, hogy eljussanak pályázati kiírásaink ezekre a területekre. Erőfeszítéseink eredményeként kiegyenlítetté vált a pályázók területi eloszlása. A KOMA-pályázatok elsődleges haszna tehát nem is csak a produktumokban rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy az elmúlt évek alatt meghonosodott egy sajátos kultúra. Köztudottá, elfogadottá vált, hogy pályázni lehet, s pénzekhez lehet jutni, s ebből fejleszteni lehet, nemcsak eszközöket, hanem módszereket, tartalmakat. A pályázati lehetőségek megismerése átalakította az intézmények szemléletét. Az intézmények vezetői rájöttek arra, hogy nem mindent a fenntartótól kell várniuk, felismerték, hogy bizonyos többletfeladatokat pályázati forrásokból is meg lehet valósítani. Ez nagyon jelentős szemléleti változás, amely az iskolai autonómiának, a helyi fejlesztésen alapuló tartalmi fejlesztési logikának fontos előfeltétele. Mindez nem jelenti azt, hogy a pályázatok keretében elkészült produktumoknak nincs önmagukban is értékük. S itt fontos megjegyezni, hogy számos olyan pályázatot támogat a KOMA, amelynél igazán nem is beszélhetünk szélesebb körű hasznosításról, mivel a pályázat egy intézmény egy-egy adott feladatának megoldását szolgálja. S itt korántsem csak az eszköztámogatási pályázatokról van szó. Jellegzetesen ilyen például az informatikához, a számítógép-alkalmazáshoz kapcsolódó, éppen most folyó pályázatunk, amelynek célja a pedagógusok számítógép-alkalmazásra, -használatra történő felkészítése. Vannak kifejezetten fejlesztési jellegű pályázatok is, amelyekről az első pillanatban látszik, hogy csak az adott intézményi környezetben valósíthatóak meg, és egy-egy speciális probléma megoldását szolgálják. Hiba lenne ezeket a pályázatokat figyelmen kívül hagyni. Ezeket is támogatni kell, ha értékesek, természetesen jóval kisebb összeggel, mint azokat a pályázatokat, amelyekből látható, hogy másutt is alkalmazható megoldásokat, eredményeket hozhatnak.

Mekkora az utóbbi, tehát a szélesebb körben is alkalmazható, terjeszthető eredményeket hozó pályázatok aránya?

Nem több, mint a támogatott pályázatok egyharmada. Ez az arány most növekedni fog a szélesebb körű pályázatok javára, mivel 2000 őszén a kuratórium elhatározta, hogy a kerettantervhez kapcsolódó pályázatoknál a támogatások odaítélésében elsődleges szempontként kell kezelni, hogy széles intézményi körben mennyire hasznosítható a fejlesztés. A kerettanterv ugyanis számos olyan fejlesztési igényt jelenít meg, amelyhez az innovatív iskolák tevékenysége jól csatlakoztatható. A kuratórium által elhatározott paradigmaváltás eredményeként a támogatások 60 százalékát az országosan hasznosítható pályázatoknak kívánjuk juttatni, s 40 százalékot fordítunk a szűkebb körben, egy-egy intézményen belül hasznosítható pályázatokra.

Vannak-e a KOMA eddigi pályázatai között olyanok, amelyek esetében minden különösebb mérés, hatékonyságelemzés nélkül is kézzelfoghatóan lehet érzékelni, hogy az eredmények nagyon jól, széles körben hasznosultak?

Több ilyen pályázat is van. Egyik sikeres pályázatunk volt a matematikai versenyfeladatok CD-ROM-on történő feldolgozása. Ezt nagyon széles körben használják az intézmények. Ugyancsak rendkívül eredményesnek tűnik a multimédiás fejlesztések támogatását szolgáló pályázatunk, amely jelentős mértékben ösztönözte azt, hogy minél több tananyagból készüljenek multimédiás feldolgozások. Közismert, hogy korábban nagyon kevés ilyen jellegű kezdeményezés volt az országban. Az ebbe befektetett közel 120 millió forint lökést adott a multimédia-fejlesztésnek és -alkalmazásnak. A ma létező multimédiás tananyagkínálatban igen nagy a KOMA-támogatással készült CD-ROM-ok aránya. Sok pedagógus ezekből ismerte meg, mi is valójában a CD-ROM, hogyan vihető be egy-egy tananyag CD-n a tanítási órára. Ugyanilyen hatékonyságúnak tartom a kistérségi társulások kialakítását támogató pályázatunkat is. A KOMA-pályázat nélkül nem nőtt volna ilyen mértékben a kistérségi oktatási társulások száma, mivel ez is sajátos kultúrát, szemléletmódot igényel. A pályázat ismertette fel számos kistelepüléssel, hogy milyen előnyök származhatnak abból, ha a térség iskolái együttesen alkalmaznak szaktanárokat, együtt készítenek továbbképzési programokat. Ugyancsak jó eredményekkel hasznosultak az idegennyelv-tanítási pályázatra beérkezett pályamunkák. Közismert, hogy korábban csak a gimnáziumokban és esetleg a kiemelt szakközépiskolákban létezett igazán jónak mondható nyelvtanítás. Az Európai Unió felé történő közeledés, a gazdaság egyre nyitottabbá válása sürgető feladattá tette, hogy szélesedjen azoknak az intézményeknek a köre, ahol hatékony nyelvoktatás történik. Ezért írtuk ki a nyelvoktatás támogatását szolgáló pályázatot, amelyre általános iskolák, szakközépiskolák, sőt szakmunkásképzők is pályáztak. Pályázati kiírásunk sokban segítette, hogy az általános iskolák felismerjék az idegennyelv-tanítás fontosságát, s hozzálássanak a feltételek megteremtéséhez. Számos olyan iskola, amely most már a Tempus Közalapítványnál vesz részt a nyelvtanítást segítő nemzetközi együttműködésben, a KOMA-pályázattal alapozta meg magas színvonalú nyelvoktatását.

Az elmondott példák arra utalnak, hogy a pályázatok nem mindig tananyagok, módszerek, tankönyvek, taneszközök formájában hasznosulnak, hanem sokszor egy sajátos kultúra meghonosodásában, egy szemléletmód elterjedésében.

A pályázatok legnagyobb haszna a pedagógusok gondolkodásának átalakítása, az iskola szellemi környezetének megváltoztatása. Nagy értéke, jelentősége van annak, amikor egy-egy pedagógus vagy pedagógusközösség elkezd egy problémán gondolkodni, új megoldásokat keresni. A KOMA és más alapítványok ezt indították el a pályázás lehetőségének a megteremtésével. A tudományos életben rendezett konferenciákról szokták kicsit tréfásan mondani azt, hogy azokon a leghasznosabb a szünet, mert a résztvevők akkor vitatkoznak, együttgondolkodnak. Hasonló a helyzet a pályázatok készítése, a támogatást igénylő tevékenységek végzése során is. A gyakran pályázó pedagógus egészen másként viszonyul a mindennapi munkájához, másként kommunikál a kollégáival. Ezek a változások ma még nem mérhetőek igazán. Nem is biztos, hogy ezt a fajta, hasznosulást egy alapítványnak feltétlenül mérnie, regisztrálnia kell. Fontos, hogy legyen az alapítványnak ilyen, aktivitást generáló szerepe. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben nem kell kidolgozni olyan mérési-értékelési eljárásokat, amelyek objektíven mérik egy-egy alapítványi támogatás hasznosulásának mértékét, a felhasználás hatékonyságát. Már ma is vannak számszerűsíthető paramétereink. Például most vesszük számba azokat a könyveket, amelyek a KOMA támogatásával készültek. S itt nemcsak azokra a könyvekre gondolunk, amelyeknek a fizikai megvalósításához, nyomásához adtunk támogatást, hanem azokra is, amelyek az általunk támogatott fejlesztések alapján íródtak. Számos tankönyv van ma a piacon, amelyekhez az indítást egy korábbi pályázati támogatás adta, amely akkor egy módszer kipróbálását volt hivatott elősegíteni. Három-négy év után, a kipróbálás tapasztalatai alapján aztán a fejlesztő írt egy tankönyvet. Ez a hasznosulás egyik legáttételesebb, ám ugyanakkor talán egyik legfontosabb formája.

Az imént a pályázatok hasznosulásának egzaktabb mérési-értékelési módszereinek kidolgozását említette mint megoldandó feladatot. Konkréten milyen eljárások segíthetik a KOMA-pályázatok hasznosulásának értékelését?

Több elképzelésünk is van ezzel kapcsolatban. Most azt tervezzük, hogy kérdőíves vizsgálatban megkérdezzük a pedagógusokat a KOMA-ról, értékeltetni szeretnénk velük a működését, pályázatainkat, s kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit éreznek problémának a tevékenységünkben. Sajnos valószínű, hogy pályázataink hasznosíthatóságáról, például arról, hogy mennyire járultak hozzá a metodikai kultúra fejlődéséhez, a nevelési problémák kezeléséhez, nem nagyon fogunk információkat kapni a felmérésből. A KOMA tevékenységének értékelése, a pályázatok hasznosításának javítása szempontjából fontosnak tartjuk, hogy a jövőben erősítsük a kapcsolatainkat a pedagógiai szakmai szervezetekkel, a tanáregyesületekkel. A szakmai szervezetek ugyanis egy-egy tanári szakmát képviselnek, jelentős a szakmai befolyásuk bírnak, sok tapasztalattal rendelkeznek a gyakorlat terén. Szeretnénk, ha bekapcsolódnának a pályázatok utógondozásába, a pályázati eredmények elterjesztésébe. Segítséget tudnak adni az új pályázati igények megfogalmazásához, hiszen tagjaikon keresztül ezekben a szervezetekben sok információ gyűlik össze az oktatás, konkrétan egy-egy szaktárgy aktuális tartalmi, tantárgy-pedagógiai problémáiról. Hozzá tudnak járulni a pályázók körének szélesítéséhez, hiszen a saját információs rendszerükön keresztül is el tudják juttatni a pályázatok hírét. Azt is el tudom képzelni, hogy szerepük lehet a pályázati kultúra fejlesztésében, hiszen tagjaiknak segítséget tudnak nyújtani ahhoz, hogy minél szakszerűbben írják meg pályázataikat.

Milyen módon tudják segíteni ezek a szakmai civil szervezetek a pályázatok utógondozását?

Sokféle módon, de mindenekelőtt azzal, hogy tantárgyanként képesek elemezni azt, hogy mivel járultak hozzá az eddigi KOMA-pályázatok a tartalmi, metodikai fejlesztéshez. Szeretnénk felkérni ezeket a szervezeteket, hogy nézzék át az eddig meghirdetett pályázatainkat saját tantárgyaik szempontjából. Ez az elemzés segíthet abban, hogy feltáruljanak a pályázatok igazi kincsei, a hasznosítható programok, tananyagok, taneszközök. Sokat jelenthet ebből a szempontból, ha például a történelemtanárok áttekintik az anyagainkat, és készítenek összegzést a történelemtanításban használható programokról. Ugyanilyen hasznos lehet, ha a természettudományokat tanító tanárok egyesületei a fizika, a kémia vagy a biológia tanításában alkalmazható eredményeket rendszerezik. Ugyanígy hasznos lehet, ha az iskolavezetéssel foglalkozó szervezetek vezetéselméleti, szervezetfejlesztési szempontból nézik végig a beérkezett pályamunkákat. Az osztályfőnöki tevékenységet felkaroló szakmai szervezet a nevelést segítő módszereket tárhatja fel. Erdeményes lehet a család és az iskola együttműködésével, a mentálhigiénével kapcsolatos pályázatok ilyen jellegű áttekintése is. Ehhez az elemző munkához a KOMA szerény támogatással is hozzá tud járulni, ami segítheti ezeknek a szervezeteknek a működését. Ez az értékelő elemzés abban térne el az eddigi gyakorlatunktól, hogy nem egy pályázatot értékelnénk a tanárszervezetekkel, hanem egy-egy téma mentén több pályázati kör összefoglaló értékelésére kerülhetne sor.

Az interjút készítette és szerkesztette: Schüttler Tamás

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.