2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

Ötletek a hazai oktatási informatikai alkalmazások fejlesztésére - Kerekasztal-beszélgetés

2009. június 17.

A TEMPUS Közalapítvány az Oktatási Minisztérium támogatásával 2001. február 16-án konferenciát rendezett "Kommunikációs és információs technikák (KIT) a közoktatásban" címmel, amelyen a résztvevők plenáris előadások és műhelymunkák keretében tájékoztatást kaphattak a technika oktatási alkalmazásának legfrissebb hazai és nemzetközi eredményeiről, fejlesztési terveiről.

Ötletek a hazai oktatási informatikai alkalmazások fejlesztésére

Kerekasztal-beszélgetés

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek résztvevői voltak: Erdély Dániel, az Option.hu Kft. képviselője; Halász Gábor, az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója; Komenczi Bertalan, az egri EKF docense; Kovács István Vilmos, az Oktatási Minisztérium Európai Ügyek Főosztályának vezetője; Merényi Ádám, a Microsoft oktatási igazgatója; Nagy Tamás, az Oktatási Minisztérium Írisz-Sulinet Programirodájának vezetője; valamint Vámos Tibor akadémikus (MTA SZTAKI). A beszélgetést Kárpáti Andrea, az ELTE Neveléstudományi Tanszékének docense vezette.

A kerekasztal-beszélgetéseket rendszerint az adott téma jelentőségét érintő, átfogó állásfoglalással szokták kezdeni. Ehelyett most arra kérem Önöket, mondjanak el egy olyan anekdotát vagy rövid történetet, amely a mai magyar informatikai kultúrát jellemzi!

Merényi Ádám: Egy régebbi olvasmányélményemet eleveníteném fel. A könyvben egy bennszülött törzs tagjai szerepeltek, akik ha nem tudtak kivágni egy fát, akkor hosszú heteken, hónapokon át odajártak a fa alá és üvöltöztek vele, mert úgy gondolták, hogy ezzel megölik a lelkét. Bennem vegyes érzelmeket ébresztett ez a primitív szokás. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi magunk is üvöltözünk a családdal, a barátokkal és nem utolsósorban a számítógépekkel. Az első kettőn többnyire nem tudunk kívülről segíteni, de az utolsó probléma kulcsa az oktatás. Úgyhogy javaslom mindenkinek, hogy tanuljon sokat, értse meg a korszerű számítástechnika kihívásait, és akkor biztosan nem kell üvöltöznie a számítógépekkel.

Nagy Tamás: Az én igaz történetem a Sulinetről szól. A múlt évben felmértük, hogy bizonyos iskolák miért nem használják az internetet. Ezeknek az intézményeknek levelet írtunk, felajánlottuk segítségünket. Kértük, mondják meg, mi az oka annak, hogy sohasem használják az internetet, holott ott vannak a számítógépek és a vonalak is. Érdekes válaszok jöttek vissza. Ezek közül az egyik, amelyik nagyon megtetszett, így hangzik: azért nem használták a gépeket, mert több hónapja csőtörés történt, amit a fűtő későn vett észre. Beázott a labor, és azóta - így írták - szárítják a számítógépeket. Tehát valahol ilyen szinten használjuk, illetve mellőzzük a számítógépet.

Komenczi Bertalan: A nyolcvanas évek közepén a Tankönyvkiadónál megjelent egy könyv, amely megpróbált képet adni a jövőről. Felhasználta a Delfin-módszert, továbbá oktatáskutatók, illetve tanárok véleményét kérdezte arról, hogy mikorra válik az iskolában általánossá a számítógép-használat, és mikor lesz a számítógép az otthonokban is elterjedt, tanulást segítő eszköz. Az utóbbira a "soha" volt az egybehangzó válasz, az előző kérdésre pedig a "2010 után". Ezt a történetet azért mondtam el, mert jól mutatja, hogy igazából a trendeket - vagyis, hogy mi vár ránk - végtelenül nehéz előre látni.

Kovács István Vilmos: Két rövid történetet szeretnék elmesélni. Az egyik a digitális szakadékról szól, és a kilencvenes évek elején történt. Egy vezető közéleti személyiség elment egy közintézménybe, ahol bemutatták neki az intézmény működését, és többek között meglátogatta a számítógép-laboratóriumot is. Az intézmény bejárása után összeráncolt szemöldökkel azt mondta: Jó, látom, folyik a munka, de miért néznek ennyien tévét? A másik történet egyik diákomról szól, aki mániákusan gyűjtötte a fejében azokat az adatokat, amelyek a számítógép fejlődésével függtek össze. Katalógusszerűen sorolta a legkülönbözőbb részletkérdéseket, alkatrésztípusokat, és hobbija a számítógépes bűnözés egyik csírája, a védett rendszerek feltörése volt. Egyszer aztán az iskolai komputerlaboratórium védelmét is feltörte. A keletkezett hibát sem a számítástechnika-tanár, sem kollégái nem tudták megoldani. Pánikhelyzet alakult ki, elterjedt, hogy ez a szoftverbeavatkozás tönkretette a hardvert is, tehát óriási kár keletkezett. Úgy tűnt, ki kell dobni a számítógépeket a szemétbe. A diákra súlyos fegyelmi felelősségre vonás várt, amikor valakinek az az ötlete támadt, hogy esetleg vádalkut köthetnének vele. Ha rendbe hozza a rendszert - amelyet akkor már több napja próbáltak a számítástechnika-tanárok helyreállítani -, akkor a dolgot elfelejtik, de a jövőben jobban odafigyelnek rá. A tettes két óra alatt visszaállította a rendszert, újratelepítette az akkoriban még nem olyan gazdag szoftverállományt. A fiatalember egyébként hat éve a munkatársam, és számítástechnikával foglalkozik. Mint látják, én is megbocsátottam neki, de ez a történet mutatja, hogy a kis csínytevések valamikor még bocsánatos bűnök voltak. Mára komolyodott a játék, az internetes vírusok és hackerek korában valószínűleg nehezebben bocsátanánk meg neki.

Vámos Tibor: Két nagyon személyes történet jut eszembe, amelynek üzenete lényeges mondanivalóhoz fűződik. Az első: unokámnak a fiam megpróbált nevelési célból az előzőekhez hasonló, valós történeteket meseként előadni. Azt mondta az unokám: nekem ilyeneket ne mesélj! Mondjál inkább valódi, igazi meséket! A második történetem ennél intimebb. E-mailen megbeszéltük egy virginiai barátommal, hogy idejön Magyarországra. Lelki dolgainkat négyszemközt megbeszélve eltöltöttünk egy nagyon kellemes estét, kiderült számára, hogy én társat keresek. Miután hazament, egy hónap múlva kaptam tőle egy e-mailt, amelyben közölte, hogy talált nekem valakit Pesten, és megadta az illető e-mail címét. Az új kapcsolatfelvétel, a személyes találkozás megbeszélése is e-mailen történt, amit persze azóta minimálisan használunk.

Erdély Dániel: Az első történetem csupán három szó: ez nem vicces. A másik pedig, bár annak tűnhet, nem vicc: az amerikai elnökválasztást manipulálták. Előre megjósoltuk 2000. november 4-én, hogy Bush és Gore azonos eredménnyel végez, tehát egyforma számú szavazatot kap. Egy tudományos dolgozatban mindezt levezettük. A mű szakmai lektora Marx György volt, aki elismerte igazunkat. Sőt, hetven e-mail bizonyítja igazunkat! Azt hiszem, hogy az egész választási szisztéma idejétmúlt, és Magyarországon is érdemes lesz újragondolni a választási szabályokat, mert ha nem, akkor létrehozható egy olyan párt, amely akadály nélkül első lesz a választáson.

Halász Gábor: Nekem is egy intim történetem van, mégpedig valami hasonló pedagógiai üzenettel, mint Vámos Tiboré. Nagyon csúnya nevelési hibát követtem el saját gyermekeimmel. A fiamnak folyamatosan meséltem mindenfélét a komputerekről, próbáltam beavatni az informatika világába. Könyveket vásároltam, magyaráztam, mindent megmutattam neki, a lehetőségeket föltártam előtte. Ennek ellenére a fiamat minden más érdekli, de a komputer egyáltalán nem. Érdeklődő, remek projekteket állít össze, de csak olyat, aminek nincsen köze a komputerhez. A lányommal viszont egyáltalán nem foglalkoztam e témában. Neki semmit sem meséltem a komputerekről, nem vettem könyveket sem. Egyszer csak egyik barátnőjével elhatározták, hogy összeállítanak egy kis újságot kutyákról. Miközben dolgoztak, néha odajött hozzám és kérdezett: hogyan lehetne egy képet betenni vagy egy szöveget beilleszteni. És csupán odavetve, félinformációkat mondtam, illetve másokhoz küldtem. Például akkor még nem tudtam szkennelni, ezért ajánlottam neki valakit, aki majd megmutatja azt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a lányom használja a komputert. Egy rendesen, jól megszerkesztett lapot alkotottak, nagyon szép képekkel, sőt még hangelemeket is belevittek. Azt hiszem, ennek is van pedagógiai üzenete.

A konferencián rengeteg, az informatikai kultúrát fejlesztő ötlet, program hangzott el. Ha egy rokonszenves milliárdos ma komoly összeget áldozna a magyar oktatási informatika felvirágoztatására, mire költenék a pénzt? Mi lenne vajon a legfontosabb fejlesztés vagy beruházás?

Merényi Ádám: Én szoftverekre költeném, váratlan fordulatként. Úgy gondolom, hogy a pedagógusok feladata a nevelés, és többek közt ennek része az erkölcsi nevelés is. Ha az iskolák sajnálatos okok miatt lopják a szoftvert, ebben az esetben nincs alapja az erkölcsi nevelésnek! Tehát én azt kívánnám ettől a jóságos úriembertől, hogy minél többet adjon az iskoláknak a jogtiszta szoftverek megvásárlására. Továbbá úgy gondolom, hogy az oktatásra, mégpedig a pedagógusok (tovább)képzésére kellene nagyon sokat költeni. Hiszen a tanároknak kell megmutatniuk a fiataloknak, hogy merre van az előre. Nem is annyira a tanítás, hanem inkább az iránymutatás a fontos, mivel az informatika mint tudomány igen gyorsan fejlődik. Ezért a pedagógusoknak egyfajta vezetői és nem a klasszikus oktatói szerep jut. Ehhez viszont őket is folyamatosan és kellő színvonalon kell oktatnunk.

Nagy Tamás: Én is oktatásra, továbbképzésre fordítanám az összeget. A támogatás legnagyobb részét a rendszergazdákra költeném az intézményeknél, mert a számítógépes laboratóriumok kihasználtságát, alkalmazását tekintve itt adódik a legtöbb probléma.

Komenczi Bertalan: A kérdés ragyogó és nagyon fontos. Legelőször megkérdezném a milliomost, hogy mennyi pénze van, és a nagyságrendtől függően költeném el. Ha ötvenmilliárdot tudna szánni a magyar közoktatásra, akkor bérfejlesztésre fordítanám, így a tanárok fizetése kb. húszezer forinttal magasabb lenne. Ez az egyik leglényegesebb kérdés, mert pauperizálódott tanárokkal az iskola nem tudja betölteni az információs társadalomra felkészítő szerepét. Tévedés ne essék, iskola és információs társadalom is lesz, csak az a kérdés, hogy milyen modell szerint alakul Magyarország jövője: a karvaly-, a kistigris- vagy esetleg a dinoszauruszmodell szerint. Mindez az iskolától is függ. Ha kevesebb pénze van a jótevőnek, akkor (körülbelül 5 milliárdos tételekkel) azt oldanám meg, hogy minden magyar iskolában legyen legalább egy normális projektor. Ebben az esetben a (tanári) informatikai kultúra hallatlanul felerősödhetne! A másik lehetőség - kicsit utánozva a svédek modelljét - az, hogy intenzívebben koncentrálnék a tanártovábbképzésre. Megjutalmaznám azokat, akik komoly számítástechnikai, illetve módszertani tanfolyamot végeztek, sőt, mint Svédországban, minden tanár kapna egy multimédia kiépítésű számítógépet. Továbblépve, fiatalokat képeznék IKT-koordinátor vagy rendszergazda szerepére. Illúzió azt várni, hogy tartósan ott maradnak ezek a kiváló tudású, fiatal szakemberek az iskolában, de legalább az első két-három évben szerződéssel az iskolában dolgoznának. Ez is olyan tétel, amely az említett nagy összeg tizedéből kijönne.

Kovács István Vilmos: Tény, hogy léteznek hatékonyabban megtérülő elemek. A mai ellátottság mellett nagyon jó ötletnek tartom a projektorvásárlást, de egy szorzást gyorsan elvégeztem. Egyáltalán nem bagatell beruházásról van szó! Ötezer iskolában ez durván hétmilliárd forintba kerülne. Minden beruházásnak komolyak a költségtényezői, de biztos, hogy ez sokszorozó hatású eszköz lenne. Nemcsak azért, mert maga a tanár egy alkotást mindenki számára láthatóvá tehet, hanem a gyerekekre is hallatlanul nagy hatással van a projektorral való munka. Hiszen a mozi, a színház, a különböző típusú látványelemek úgy kapcsolhatók össze, hogy egy strukturált gondolkodást erőltet az előadóra akkor is, amikor csupán egy nem is bonyolult alkalmazást jelentő prezentációs vázlat vetítődik a falra. Azt gondolom, hogy nem lehet egy-egy területet kiragadni a beruházás szempontjából, így a bért sem. Önmagában a bérfejlesztés sem oldaná meg az összes problémát. Tehát egyszerre, párhuzamosan, kényes kompromisszumokat kötve kellene fejleszteni minden területen.

Vámos Tibor: Pedagógus-béremelésre ebből a pénzből nem adnék. Ha megnézem, hogy a különböző kormányok a számukra fontos embereknek és a "lövőeszközökért" mennyit adnak, akkor kiderül, hogy nem húszezer forintról van szó. Véleményem szerint havi ötszázezer forintnyi fizetés lenne reális ahhoz, hogy a pedagógusok tényleg értelmiséginek megfelelő jövedelemmel rendelkezzenek. Ebből azért nem utaznának minden hónapban a Karib-tengeri szigetekre vagy máshova. Ez az összeg a teljes magyar társadalom számára évi több százmilliárd forintos tételt jelentene. Második megjegyzésemmel emlékeztetnék arra, hogy nekem volt szerencsém öt éven keresztül egy milliárdos pénzét költenem a közoktatásra. Mai áron összesen hatmilliárd forintnak megfelelő pénzt költöttünk el a Soros Alapítvány támogatásaként, a tevékenységeket igen komplexen kezelve. Most kétségtelenül vennék szoftvert, de nemcsak a Microsofttól. Például országos terjesztésre igen olcsón beszerezném azokat az értékes filmeket, amelyeket a nagyon jó, ténylegesen kultúrát teremtő televíziókban adnak. Például bemutatják a biológiai forradalmat. A legtöbb pénzt arra fordítanám, hogy a pedagógusokat oktatnám, jutalmaznám. Iskolai kísérleteket végeznék arról, hogy az információs társadalom és kultúra hogyan tanítható a különböző rétegekben és korosztályokban, különböző szociális viszonyok között.

Erdély Dániel: Mire költenénk nagyobb összeget? A szabad, közvetlen kommunikáció elősegítésére. Az Internet Galaxis-kiállítást, -bemutatót és előadás-sorozatot először 1996 februárjában szerveztük meg, és azóta is fut. Haszon nélkül ment át a kezünkön félmilliárd forint. Ami ott történik évről évre, szerintem példaértékű lehet. 1997-ben, amikor Magyar Bálint bejelentette a Sulinet-programot, mi minimális pénzből, néhány informatikushallgató segítségével ingyenes tanfolyamokat rendeztünk tanároknak. Aki elvégezte mind az öt napot és sikeresen letette a vizsgát, az oklevelet kapott. A pedagógusok hálásak voltak, visszajöttek. Azt hiszem, hogy az internet sokszínűségét egy ilyen galaxis jellegű rendezvény méltán tudná évről évre prezentálni, különösen, ha nem az utolsó pillanatban és ötletszerűen kaptuk volna erre a támogatást. Terveink közt szerepel, hogy a közeljövőben nyitunk egy szalont, amely egész évben működik, és több száz embert tud befogadni. Ez az "Easy Everything"-hálózat, amely New Yorktól Londonon és Berlinen át Jeruzsálemig egyre több országban megjelenik. Pontosan az előbbi célt szolgálja, csak éppen önálló terminálok segítségével. Azt szeretnénk, hogy néha-néha a szakma és a nagyközönség összejönne és megbeszélnék a tapasztalataikat. Szerintem az internetes chatelés fantasztikusan új kommunikációs nyelvet és műfajt hozott. Az utóbbi hónapokban megtett külföldi útjaim során komoly segítséget nyújtott számomra az a lehetőség, hogy bárhol voltam, barátaimmal tarthattam a kapcsolatot; szállást, repülőjegyet foglalhattam; meg tudtam beszélni lelki problémáimat is. Mindehhez még társul a mobiltelefon által nyújtott kommunikáció is. Ez már a jövő, amelynek megismertetését, tevékenységeit nagymértékben kellene anyagilag támogatni.

Halász Gábor: Teljesen egyetértek Komenczi Bertalan megfogalmazásával, mely szerint a magyar pedagógustársadalom pauperizálódott. Ennek megoldására valamilyen erőforrást feltétlenül biztosítani kellene. Az az ötletem támadt, hogy kapjon minden pedagógus egy olyan jól felszerelt komputert az otthonába, amelynek ingyenes az internetelérhetősége. Így mód nyílna arra, hogy elkezdjék kihasználni a világhálóban rejlő lehetőségeket. Ellenérvként elhangozhat persze, hogy jelenleg az iskolában sincs mindenütt internetkapcsolat. Nem tartom bajnak, ha előbb otthon lennének adottak a feltételek. Jó lenne elérni, hogy minél több pedagógus személyesen megtapasztalhassa az új információforrásban rejlő lehetőségeket, a sokféle ismeretszerzés módjának élményét. Csak ezt követően támogatnám a szoftverekhez való hozzájutást. Azt gondolom, akik megtapasztalták, hogy milyen új lehetőséget tár fel a számukra az IKT használata, azok fognak dörömbölni a szoftverekért, amelyekkel ezt mindinkább ki tudják használni. Így biztosan a tényleges használókhoz kerülnének a szükséges szoftverek.

Az eddig elhangzottak mind az informatikai kultúra fejlesztését, oktatási támogatását javasolják. Konkrétan saját posztjukon mit tudnának tenni e célok megvalósulásáért, azaz a számítógéppel segített tanítás-tanulás és kommunikáció erősödéséért?

Merényi Ádám: Úgy gondolom, hogy mi mindig élen jártunk a pedagógusok oktatásának elősegítésében. Már több nyáron tartottunk ingyenes tanártovábbképzést, most pedig az Oktatási Minisztériummal közösen szerveztük meg és bonyolítottuk le a Verseny 2000-t. Ez olyan rendezvény volt, ahol a diákoknak oktatási portált kellett készíteniük. Mindezt egy háromnapos ingyenes tanártovábbképzés előzte meg. Referenciaiskolánkon keresztül igyekszünk a magyar közoktatási intézmények elé tárni a legfrissebb információkat. A másik, amit tehetünk, az a szoftverrel kapcsolatos. A mi licenckonstrukciónk alapján azon pedagógusok, akik az intézményben rendelkeznek nevesített számítógéppel, odahaza jogtisztán futtathatják a Windowst, az Office-t és a Frontpage-t. Úgy gondolom, hogy jelenleg ennél többet nem tudunk tenni.

Nagy Tamás: Az Írisz-Sulinet Programiroda egyrészt folytatni szeretné a megkezdett tevékenységet, másrészt a Microsofttól és a különböző cégektől hasonló támogatást próbálunk szerezni. Közös informatikai rendezvényeket, továbbképzéseket, versenyeket támogatunk, amelyek résztvevői és "haszonélvezői" a pedagógusok.

Komenczi Bertalan: Mint a témáról gondolkodó és publikáló ember, elsősorban olyan gondolati modelleket szeretnék, amelyek bátorítják a kollégákat a fejlődésre, és nem veszik el a kedvüket. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az informatikai stratégia nem kizárólag európai uniós nemzeti, ágazati vagy regionális, hanem iskolai és egyéni ügy. Minden szintnek megvannak a felelősei, és minden szintnek tennie kell a maga dolgát. A hálózati működés lehetővé teszi, hogy amennyiben nincs teljes összhang a szintek között, az alsók akkor is képesek lehetőségeket találni: tehát az iskola számos módot találhat arra, hogy belépjen egy olyan világba, ahol esetleg még a régió vagy az egész ország sincs jelen. Ezért az intézményvezető a felelős, és mindez így van személyi szinten is. Tehát mindenki a saját maga sorsát is irányítja. Nagyon keményen mondja ezt Gróf András, az Intel egykori vezetője "Csak a paranoid képes a túlélésre" című könyvében: "Nehogy azt gondold, hogy rajtad kívül bárki mást nagyon érdekel az, hogy lesz-e állásod, és milyen állásod lesz a jövőben." Tehát a személyes felelősség az információs társadalomban rendkívül fontos.

Kovács István Vilmos: Kárpáti Andrea délelőtti előadásában azt mondta, hogy "stratégiával tele a padlás, most már konkrét dolgokra lenne szükség". Ezzel csak részben tudok egyetérteni. Mégpedig azért, mert ha egy stratégia jó, akkor utat tör ahhoz, hogy meglegyenek a megvalósításához szükséges források is. Azt gondolom, szükség van olyan, az oktatás informatikai feladatait érintő, átgondolt, átfogó stratégiára, amelyben mérhető célok fogalmazódnak meg, amelyekkel a szükséges elérhető erőforrásokat koncentráljuk, átgondoltan tervezzük felhasználni, és feltérképezzük azokat a lehetőségeket, amelyeket éppen ezen zárt logikájú stratégia alapján más területeken is hasznosíthatunk. Utána további forrásokat vonunk be. Az informatikai befektetések egy része nagyon gyorsan megtérül. Az a baj, hogy nem mindig annak, aki befektetett. Az oktatás egyébként klasszikusan olyan ágazat, ahol óriási befektetéseket lehet tenni úgy, hogy aztán valaki más - a vállalati szféra, az üzleti szféra, a politikai élet - profitáljon belőle. Tehát szükséges a stratégia, mert ez mutatja meg, hogy ki nyer azon, ha valamit jól végzünk. Ahhoz, hogy Phare-pénzeket lehessen mozgósítani, hogy a munkaerő-piaci alap pénzeit lehessen informatikai fejlesztésekre használni, vagy ezt követően az európai strukturális alapok monumentális forrásait erre a területre tudjuk irányítani, pontosan kell tudni, hogy mit akarunk, milyen eredményeket várunk. Ezt a feladatot már többször megkíséreltük elvégezni, de még eddig nem sikerült.

Vámos Tibor: Amit az előbbiekben a pedagógusbérekkel kapcsolatban javasoltam, anyagi vonzatát tekintve, négy vagy öt-hat évre elosztva már nem olyan katasztrofálisan nagy összeg egy olyan helyzetben, amikor a most végzett, tehetséges diákokat jobb anyagi feltételek mellett viszik el. Például az egyik jó tanulómat most viszik el Amerikába kilencvenezer dolláros évi fizetéssel! A pedagógusoktól csak akkor lehet elvárni, hogy magukat, illetve a jövő társadalmát neveljék, ha kizárólag ennek tudják magukat szentelni. Elképzelhető, hogy a magyar társadalmi és politikai szféra ezt a befektetést megteszi. Bár nagyon jó ötlet, de hiába vennénk minden pedagógusnak számítógépet, az eszköz birtokában a tanárok azon kezdenének el gondolkodni, hogy hogyan tudnának olyan üzletet kötni, amivel a családjukat el tudják tartani. Az ország fejlődésében súlyos nehézséget jelent, hogy ma már az az elit, amelyik az informatika területén ténylegesen jól használható, a nemzetközi versenyben lefölöződik. Például azok a nagy, nemzetközi vállalatok, amelyek most szoftvercégeket akarnak létrehozni Magyarországon, már most is szakember-beszerzési nehézségekkel küzdenek. Ha az ország valamennyire is versenyképes akar maradni, akkor tudomásul kell vennie, hogy színvonalas, európai és nemzetközi versenyképességű közoktatást megvalósítani az egyre jobban "lerobbanó" pedagógustársadalommal nem lehet!

Valóban, a stratégia biztosan szükséges, mégpedig véleményem szerint kétoszlopos formában. Az egyik oszlop azt tartalmazza, hogy mikor, mit kell tennünk, míg a másik oszlopba a szükséges ráfordítások kerülnek. Csupán egyoszlopos stratégiát nem kérünk, ugyanis a második oszlopban lakik a lényeg.

Erdély Dániel: Úgy érzem, az egér és az elefánt harcáról van itt szó. Ha a jelenlevő két céget tekintem, a Microsoft majdnem úgy működik, mint egy pártállam, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Nem ad teret azoknak a magyar informatikusoknak, akik Linux vagy más magyar fejlesztésekbe ölik az energiájukat, és gyorsan fejlesztett programjukkal támogatni tudnák mind az oktatási, mind az üzleti szoftvervilágot. A mi cégünk eddigi minden fejlesztését harmad-negyed-ötödéves informatikushallgatókkal végezte, és a produktum sokszor jobban működik, mint az Explorer. Nemzetközi kiállításokon (legközelebb például Sanghaiban) szeretnénk magyar termékeket bemutatni. Nagyobb népszerűséget érdemelne például a Recognita is, hiszen a nem angol karakterkészletet használó országok számára igen fontos, hogy képesek legyenek bekapcsolódni a nemzetközi kommunikációba. Bemutathatnánk a Graphisoft termékeit is, és nemcsak a multinacionális cégek "villoghatnának". Cégünk fejlesztése például egy olyan nyitott rendszer, olyan tudásbázis, amelynek az első négy fokozatát a fejlesztők maguk adják meg általánosabb kategóriák, érdeklődési területek, tudományágak szerint. Majd minden újabb föltett szövegrész a felhasználó által tölthető ki, ilyen alapon akár egy egyetemet is felépíthetünk. A rendszerrel lehet vitafórumokat nyitni; szerkezete végtelen, elágazó fa, és ha valaki nagyon alkalmasnak mutatkozik egy ág karbantartására, moderálására, akkor olyan jogosítványt kap, hogy az értékesebb cikkeket csoportosíthassa, levehesse, föltehesse, megválaszolhassa. Azt hiszem, egy ilyen nyitott rendszer sokkal jobban kiszolgálja azt a robbanásszerűen fejlődő ágazatot, amit az informatika jelent.

Merényi Ádám: Örvendetes eredmény, hogy Magyarországon egyre több cég - többek közt a Microsoft Magyarország is - írt ki professzori ösztöndíjakat, illetve különböző diákösztöndíjakat, ezáltal segítve az oktatási informatika területét. Úgy gondolom, hogy amiket a magyarországi, illetve a külföldi informatikai nagyvállalatok magyarországi képviselői tesznek az oktatásért, jelentőségüket és nagyságrendjüket tekintve nem összemérhetők azokkal a támogatásokkal, amelyeket a különböző egyesületek, kisebb cégek ajándékoznak az iskoláknak.

Halász Gábor: Az OKI kutatói tisztában vannak az informatikai kultúra jelentőségével, és ha fenntartónk, az Oktatási Minisztérium "bombáz minket", akkor biztos, hogy nem állunk ellen a kutatási-fejlesztési feladatoknak. Azokkal a nem túl nagy erőforrásokkal, amelyekkel rendelkezünk, olyan kutatásokat végzünk, amelyek megpróbálják föltárni, hogyan használják az információs és kommunikációs technikákat az iskolákban. Egyik legutóbbi vizsgálatunk például az iskolai honlapok szerepét, ezek pedagógiai eszközként való felhasználását tárta fel. Továbblépve nemcsak leírni szeretnénk a tapasztalatokat, hanem bemutatni, hogyan lehet a honlapfejlesztést jobban megoldani. Újabb kutatásunk megpróbálja megtalálni a legjobb alkalmazásokat, ahol a konkrét tanórai gyakorlatban, konkrét tantárgyakon belül használják sikeresen az információs technikát, és ezeket a gyakorlatokat megpróbáljuk hozzáférhetővé tenni mások számára oly módon, hogy megmagyarázzuk, leírjuk, bemutatjuk a legjobb példákat. Ezenkívül néhány konkrét műveltségterületen, tantárgyban átfogó fejlesztési programokat indítunk el, és figyelünk arra, hogy ez kiterjedjen többek között az információs-kommunikációs technikák innovatív használatára is.

Jelenleg két nagyobb területen folytatunk fejlesztést. Az egyik az etika, emberismeret, társadalomismeret területe. Figyelünk arra, hogy ezen a területen hogyan lehet az informatikai megközelítést használni. A másik a természettudományok színtere. Ezen belül is különösen a biológia, a környezeti kérdések. Itt is figyelünk arra, hogyan lehet az IKT-t bevonni. Törekszünk arra, hogy az iskolai kudarcokkal szembesülő, leszakadó, leginkább veszélyeztetett fiatalok nevelésében is eredményt érjünk el az információs-kommunikációs technikák használatával. Intézetünk elektronikus kommunikációját folyamatosan bővítjük, nagy hangsúlyt helyezünk honlapunk fejlesztésére, amelyet egyre inkább aktívvá, dinamikussá kívánunk tenni, például fórumok indításával. A külföldre irányuló közoktatási kommunikációt támogatjuk, hogy ezen keresztül is ablakot nyithassunk a külvilágra a magyarországi folyamat megismertetése érdekében. Különösen fontosnak érezzük az oktatáspolitikához kötődő stratégiai kérdések elemzését, az egész rendszerrel, döntéshozatallal foglalkozó vizsgálatot, és az elemzésen belül az IKT-t kiemelt kérdéskörnek tekintjük.

Megköszönöm mindenkinek, hogy ennyire személyes, őszinte, mindennemű bürokratikus pátosztól mentes és hiteles véleményt mondott. Most pedig hallgassuk meg a résztvevők hozzászólásait, kérdéseit!

Kérdés a közönség soraiból: Vajon az előző stratégia volt a rossz, amelynek során a középiskolákat fölszereltük internettel, és egy percig a világ élvonalában voltunk, vagy az a stratégia rossz, hogy évente kétszázasával, majdnem húsz év alatt szereljük föl az összes iskolát? Mi lehet a célunk? Tegyük fel, hogy húsz év múlva lesznek projektorok. Ez azért érdekes, mert az információs technika újdonságait bemutató kiállításokon már tavaly sem az általunk áhított projektorok voltak a nagy csodák, hanem a digitális táblák. A kérdés az, hogy az élmezőnyt próbáljuk utánozni, vagy a középmezőny alján megelőzzük az összes fejlődő afrikai országot.

Kovács István Vilmos: Nyilvánvalóan az a cél, hogy a lehető legintenzívebben fejlesszük az eszközparkot úgy, hogy az eszközpark fejlesztésével tartson lépést azért a szakmai fogadókészség, a tartalomfejlesztés. Ha itt mutatkozott is némi tétovaság, vagy ha arra utalt a kérdező, hogy lelassult az eszközpark fejlesztése, és ez gond, ez annak volt csupán a következménye, hogy az elmúlt egy-két évben - bár sikerült az összköltségvetési ráfordítást az oktatás számára biztosítani - olyan kompromisszumok születtek, amelyben más, egyébként hasonlóan fontos rendszerfejlesztési feladatokra jutott inkább pénz. Nagyon igazságtalan tehát szembeállítani a fejlesztési irányokat - akár a bért, akár az eszközöket - úgy, hogy nem vizsgálunk meg minden szempontot. Az oktatás számos fejlesztési feladata között rengeteg a felhalmozódott deficit, néhány területen történt előrelépés, másokon viszont lassultak a folyamatok. Azt gondolom, a stratégiának éppen az a szerepe, hogy az ilyen típusú egyenlőtlen vagy kedvezőtlen folyamatokat megfordítsa és komplex módon, a súlyuknak megfelelően gyorsuljanak föl a fejlesztések. Azt hiszem, azzal mindenki egyetért, hogy a géppark telepítése az általános iskolák teljes körére mielőbb kiterjesztődjön. A lehetőségekhez kell igazítani a folyamatot. Senki se szeretné azt, hogy a számítástechnikában elmaradott országok közé tartozzunk.

Hozzászólás a közönség soraiból (Szalayné Tahy Zsuzsa, a budapesti Ady Endre Gimnázium tanára): Köszönöm Vámos Tibornak, hogy a Soros Alapítvány által támogatta az iskolákat; köszönöm Erdély Dánielnek a Galaxis 96-ot, ahol megtanultam internetezni; a Galaxis 97-et, ahol már én taníthattam internetezést. Egész jól tudtam dolgozni az OECD-kutatásokban eddig, és sok élményt adott, ezért is hálás vagyok. Merényi Ádám révén a Microsoftnak tényleg sok szoftvert köszönhetünk. Ezek remek eredmények! Az iskolákban levő gondok azonban sokrétűek, összetettek. Például egyetlen számítástechnika-terem a szélesedő feladatokra nem elég. Sajnos nincs megoldva az iskolai információs rendszer sem. Fenntartónk, az oktatási bizottság vezetője éppen ma adta ki feladatként, hogy sürgősen jelezzük, kik azok a diákok, akik a 20%-os tantárgyi órai hiányzásuk miatt veszélyeztetettek. A gyors és naprakész választ jól segítené egy iskolai információs rendszer elektronikus naplóval, elektronikus osztályozással. Jómagam az említett rendezvényekkel, versenyekkel sokat fejlődtem, de most már szeretném ezt a tudást használni is! Lehet, hogy nemsokára lesz egy működő iskolai adatbázisunk, de majdnem biztos, hogy nem lesz aktívan működtethető, mert belső iskolai hálózat, intranet nélkül mindez nem megy. A döntéshozók terveznek-e belső iskolai hálózatot?

Nagy Tamás: Úgy gondolom, mindenki szeretné a hálózatok kiépítését, amelynek stratégiájáról az előbb már Kovács István Vilmos megadta a választ.

Hozzászólás a közönség soraiból: Általános iskolai matematikatanárként néhány aggályomat szeretném elmondani. Jómagam három évvel ezelőtt ismerkedtem meg komolyabban a számítógéppel, azóta már informatika szakos is vagyok. Nagyon örültem a mai rendezvény meghívójának, megerősített abban, hogy a számítógéppel támogatott közoktatásnak jövője van. Ugyanakkor egy kicsit csalódást okozott számomra a mai nap. Az internetről sokat beszéltünk, de arról, hogy egy általános iskolában, (például ötödik-hatodik osztályban) hogyan használható az informatika, ma keveset tudtam meg. A fejlesztésekben, kísérletekben a gyakorló tanárokra - akik már az informatikában némiképp járatosak - mindenképp lehet számítani. A konkrét iskolai munka segítésére el tudnék képzelni olyan megoldást is, hogy az iskolában tanítók dolgozzanak ki anyagokat: azaz olyan tanórai, a gyakorlatban megvalósítható módszertani ötleteket, leírásokat, amelyeket a másutt tanító kollégáknak is tovább tudnak adni. Az az érzésem, hogy sokan "fölülről" várjuk, hogy valami majd történni fog. Szeretném, ha lenne folytatása ennek a rendezvénynek, mégpedig olyan, ahol több gyakorlati bemutatót, több mindennapi alkalmazási példát látnánk.

Vámos Tibor: Teljesen egyetértek a hozzászólásokkal, és nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a pedagógia a lényeg, nem az informatika. Az informatika csupán eszköz, szolga - még csak nem is mindig cifra! Alapvetően fontos, hogy ezeket az eszközöket hogyan tudjuk a pedagógiában használni. Ha ebben tényleg sokkal több tapasztalatot tudunk szerezni és cserélni, majd ennek használatára sokakat megnyerni, akkor a kölcsönös tanulás és tanítás eredményeképpen sikeresek lehetünk a pedagógiában.

Halász Gábor: Egy olyan több évig tartó fejlesztés után, amely Magyarországon lezajlott, még ha semmi információnk nem lenne a közoktatás mai állásáról, akkor is azt a hipotézist kellene megfogalmaznunk, hogy itt egy feltáratlan aranybánya van. Biztos vagyok benne, hogy azokkal a lehetőségekkel, amelyeket megkaptak az iskolák és a pedagógusok, tömegével lehetnek a rendszerben izgalmas, sikeres gyakorlatok. Ezért én is támogatnám minél több olyan program, kutatás indítását, amely arról szól, hogy ezt a kihasználatlan, föltáratlan aranybányát meg lehessen mutatni. Azt gondolom, hogy a szoftverfejlesztés területén fontos lenne mindezt figyelembe venni. Látható már a multimédiás anyagok irányváltása: olyan fejlesztői környezetet, olyan szoftvereket próbálnak létrehozni, amelyek nyitottak, tehát a pedagógusok számára lehetővé teszik azt, hogy ők maguk dolgozzanak ki alkalmazásokat. Nem a kész alkalmazást kapják meg, hanem a lehetőséget a további fejlesztésre.

Erdély Dániel: A legközelebbi Internet Galaxis-kiállításon és a szalonban is folyamatosan lehetőséget adunk a tanároknak arra, hogy megmutassák, milyen fejlesztéseket használnak vagy hoztak létre, amely az oktatást támogatja, elősegíti, és a tanulókörök, interdiszciplináris csoportok közös munkáját bemutatja. Hasonló off-line találkozó már a tavalyi kiállításunkon is történt. Az idei INFO-kiállításon is szeretnénk megjelenni, mégpedig a Külügyminisztériummal és a Belügyminisztériummal együtt, a "Külügy-belügy határán" címmel kis informatikai bemutatkozás szervezésével.

A mai rendezvényen a felsőoktatás és a tanárképzés területéről több főiskolai és egyetemi műhely is megjelent. Mindannyiuk nevében állíthatom, hogy szeretnénk a tanárképzésbe beépíteni mindazokat az ötleteket, amelyek itt elhangzottak. Végső soron mindnyájan arra törekszünk, hogy a következő rendezvényünk után elégedetten és számos konkrét, gyakorlati példával gazdagodva menjünk haza. Köszönöm a mai napot a rendező TEMPUS Közalapítványnak, az előadóknak, a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek, valamint a figyelmes, érdeklődő hallgatóságnak.

A beszélgetés anyagát szerkesztette: Kőrösné Mikis Márta

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.