2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Összefoglaló a KOMA XX. (Komplex környezeti értékek helytörténeti, földrajzi háttérrel) pályázatról

2009. június 17.

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 1999-ben "Komplex környezeti értékek helytörténeti, földrajzi háttérrel" címmel pályázatot írt ki. A pályázat olyan iskolai tevékenységeket kívánt ösztönözni, amelyek a környezeti nevelés hagyományos elemeit a szűkebb környezet történeti múltjának megismertetésével, a néphagyományok, a tárgyi kultúra emlékeinek felelevenítésével kapcsolják össze. A KOMA a támogatást elnyert pályázóktól az egyéves munkáról beszámolót kért, amelyet a kuratórium értékelt, s a legjobb pályázati beszámolókat díjazta. Összeállításunkban ezeket a díjazott pályázókat, illetve pályamunkáikat mutatjuk be.

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Összefoglaló a KOMA XX. (Komplex környezeti értékek helytörténeti, földrajzi háttérrel) pályázatáról

A KOMA 1999 márciusában írta ki Komplex környezeti értékek helytörténeti, földrajzi háttérrel című pályázatát. "A pályázat célja: A helyi természeti és épített környezeti értékek, történelmi emlékek és hagyományok megismertetése a tanulókkal, a lakóhely ügyei iránt érdeklődő, cselekvő lokálpatriotizmus kialakítása a fiatalokban. Pályázni lehet:

  • Olyan élményt adó, komplex tevékenységek végzésén alapuló tanulási programokkal, illetve ezek adaptációival, amelyek eredményei a tanulók által elkészített produktumokban öltenek testet.
  • A tanulást és tanítást elősegítő segédeszközökkel, segédanyagokkal.
  • Egyéb jellegű iskolai programokkal, amelyek a pályázat által megjelölt célokat szolgálják."

A pályázatra általános és középiskolai pedagógusok, iskolai munkaközösségek, pedagógiai szakértők, civil szervezetek (amennyiben a programot befogadó iskola nyilatkozatával rendelkeznek) munkáit várták.

A pályázati kiíráshoz tartozott a pedagógiai beszámoló megírásának kötelezettsége, amelynek a pályázati kiírás szövege szerint 10-20 oldal terjedelemben tartalmaznia kell:

  • a megvalósult pedagógiai program bemutatását;
  • az eredmények értékelését az előzetes célokkal összevetve;
  • a programhoz önállóan kidolgozott tanulási, illetve tanítási segédanyagokat.

A pályázati kiírásban nem határoztak meg az egyes pályázatokra vonatkozó plafonösszeget, és a nyertesek támogatására 50 millió forintos keretet határoztak meg.

A kiírás helyéről a KOMA pályázatainak sorában

A KOMA komplex környezeti értékek megjelenítéséről szóló pályázata jól illeszkedik abba a trendbe, amelyet a közalapítvány pályázati kiírásaival képvisel: az iskola mint társadalmi szereplő nemcsak oktatási intézmény, hanem aktív résztvevője, lehetőség szerint alakítója legyen a társadalmi folyamatoknak. Áttekintve az elmúlt két évben kiírt pályázatokat azt látjuk, hogy ilyen szerepvállalásra hívnak a különböző minisztériumokkal együtt meghirdetett KOMA-pályázatok (KOMA-Népjóléti Minisztérium: Hátrányos élethelyzetű csoportok egészség-magatartásának javítása; KOMA-OM-SzCsM: A család és az iskola együttműködése; KOMA-ISM: A fogyatékosok sportjának támogatása), de csak a KOMA által támogatott pályázatok között is akadnak messze az iskola keretein túlmutató témák: erre a legmarkánsabb példa a társadalmi integráció elősegítését megcélzó KOMA XXI-es pályázat. Ebbe a sorba illeszkedik az itt elemzésre kerülő - komplex környezeti értékek bemutatását szolgáló - pályázat.

A környezeti nevelésben rejlő attitűd jelentőségéről

Az itt elemzett pályázat - eredményét tekintve - egy jelentős vonatkozásban eltér a korábban felsoroltaktól. Míg a többi pályázati kör feldolgozásánál azt tapasztaltuk, hogy a pályázó iskolák és pedagógusok gyakran aránytalanul nagy terheket vállalva szinte reménytelen helyzetben küzdenek a gyermekeket és környezetüket sújtó nehézségek ellen, addig a XX-as pályázatot áthatja egy egyszerre realista és optimista szemlélet: realista, mert nem vállalkozik másra, mint az eleve adott környezet értékeinek feltárására, értő megismerésére, és optimista (a beszámolók tanúsága szerint teljes joggal), mert azt vallja, hogy ez az értő megismerés magával hozza a környezet megszeretését, a felelősségvállalást, az értékmegőrzés és értékteremtés igényét, azaz a pályázat céljaként megfogalmazott cselekvő lokálpatriotizmus kialakulását. Ez az egyszerre befogadó és teremtő attitűd egyaránt vonatkozhat a természeti és a kulturális környezet értékeire, és tartalomtól függetlenül megjelenik a pályázatokban. A pályázó pedagógusok lokálpatriotizmusa egyfajta civil szemléletet hordoz, és ez az az attitűd, amely a pályázatok domináns jellemzőjének bizonyult.

Mindez elsősorban a pályázati beszámolók nyelvezetében érződött: míg a pályázatok szövege még - az egyre fejlődő pályázati kultúrának megfelelő - pedagógiai fogalmi rendszerben mozog, addig a beszámolókban lényegesen oldottabb, lendületesebb szövegek születtek, amelyek már nélkülözték a pedagógiai terminus technicusokat. Mindez azért lehetett így, mert a megvalósításban a pedagógusok hagyták érvényesülni a feladat logikáját.

A megpályázott programok nagy része olyan projekt, amelynek közvetlen célja van (gyűjtemény vagy rendezvény létrehozatala, környezet szépítése stb.); ahol tehát a megvalósítás élménye, illetve a produktum maga a közvetlen eredmény, és mindennek mintegy magától értetődő velejárója a pedagógiai hatás. Így a tartalom és a struktúra oldaláról is újfajta szemlélettel találkozunk. A tartalmi újdonságot az jelenti, hogy a tevékenységnek közvetlen, a pedagógiai hatást megelőző célja van, a tevékenységet ezzel mintegy az iskolai logika fölé emelve. A struktúra szempontjából komoly eredmény, hogy a pályázók bátran kezdeményeztek olyan programokat, amelyek nem illeszthetők a pedagógiai gondolkodást egyébként gyakran megbéklyózó tantárgy-tanóra-osztály keretbe. Így igen perspektivikus kezdeményezések születtek a tantárgyi integráció, a szokásos órarendi formától eltérő tevékenységszervezés, a tanórán, illetve iskolán kívüli aktivitások köré szerveződő különféle csoportok megvalósítására. Sok helyen megjelenik a kifejezetten téma köré szerveződő munkaközösség, itt szintén tetten érhető a szigorú tantárgyi keretek oldódása, az iskolai munka lassú átstrukturálódása a létező, valóságos világ köré.

Kibontakozni látszik tehát az oktatás tartalmi megújításában egy olyan terület, ahol elmélet és gyakorlat alkotó módon találkozhat. A benyújtott pályázatokban megfogalmazott alapötletek, tevékenységek alkalmasak arra, hogy a kerettantervre épülő helyi tanterv alapját képezzék. Megfordítható tehát a logika: ha a helyi tanterv készítése (felülvizsgálata) során sikerül a létező saját programból kiindulni, és azt adaptálni a kerettantervhez, akkor valóban helyi tanterv születik, nem pedig a kerettanterv "helyiesített" változata. A pályázat programjait két szempont teszi különösen alkalmassá arra, hogy a tartalmi megújulás bázisává váljanak: egyrészt a korábban már megfogalmazott helyi jelleg, másrészt a környezettel kapcsolatos pozitív attitűdből származó, pedagógiai tartalmakra és módszerekre közvetlenül is lefordítható értékek megjelenése. Érdekes módon hasonló értékek fogalmazódnak meg a természeti környezetre koncentráló környezettudatosság és a kulturális értékeket középpontba állító hagyományőrzés jegyében: ezek a hasznosíthatóságra való törekvés (a létrehozott produktum tartós, élvezhető, mások számára hasznosítható legyen, illetve ugyanígy az aktivitások ne öncélúak legyenek, hanem álljanak valamilyen cél szolgálatában); a folyamatosság, folytathatóság, fejleszthetőség (hogy az elvégzett munka kiindulópontja lehessen egy következő tevékenységnek); a terjeszthetőség, nyilvánosság (az eredmény megjelenítése kiállítás, kiadvány formájában vagy egyszerűen az iskolai faliújságon stb.), a helyi társadalommal való aktív kapcsolat (segítségkérés és segítségnyújtás, együttműködés helyi magánszemélyekkel, intézményekkel, a helyi nyilvánossággal, közös projektek megvalósítása). Erre az attitűdre jellemző, hogy a pályázók beszámolóikban szinte kivétel nélkül név szerint említették meg iskolán kívüli segítőiket, partnereiket, és komoly teret szenteltek az ő érdemeik taglalásának és a köszönetnyilvánításnak. Ez a hozzáállás a külső partnerek tevékenységében is pozitív visszacsatolást eredményez, és komoly hatása van az egész helyi közösség szempontjából.

Ezek a társadalmi létet alapvetően érintő értékek képezték a pályázatok alapját, és ezen belül - általában integrált formában - jelentek meg a konkrét műveltségterülethez tartozó ismeretek. A kerettantervi tantárgyak szerint lebontva igen sok terület ismereteit találhatjuk meg a pályázatokban. Ezek: történelem, természetismeret, biológia, földünk és környezetünk, ének-zene, rajz és vizuális kultúra, illetve a modulok közül a tánc és dráma, valamint a hon- és népismeret. A módszertani eszközöket tekintve kiemelkedő szerepet kapott a projektmódszer. Sok beszámolóban részletes leírást olvashatunk a projektek megvalósításáról az előkészítéstől az összegzésig, illetve az eredményeken nyugvó új projekt előkészítéséig. Azért rendkívül szerencsés mindez, mert nem a projektmódszer sterilen elsajátított, majd kínos tudatossággal alkalmazott megvalósításairól van itt szó, hanem tartalom és forma, feladat és tevékenység, környezet és iskola magától értetődő összhangjáról. A pályázók nem a projektmódszert alkalmazzák, egyszerűen igyekeznek megismerni és gyarapítani környezetüket, és ezzel "mellesleg" modellértékű példákat mutatnak a projektmódszer alkalmazására. Mindezt a pályázati kiírás tudatosan segíti, amikor prioritásként jelöli meg a diákok által létrehozott produktumok támogatását.

A pályázatokról

Összesen 346 pályamunka érkezett, csaknem 206 millió forint támogatási igénnyel. A kuratórium 219 pályázatot (63%) részesített támogatásban, és mintegy 44 millió forintot, azaz a keretösszegnél kisebb összeget osztott szét a győztesek között.

A pályázatok földrajzi megoszlása igen egyenetlen képet mutat: néhány közép- és kelet-magyarországi megye (Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar) aktivitása mellett a nyugati megyék (Tolna, Győr-Moson-Sopron, Zala, Vas) kifejezett passzivitása figyelhető meg (Tolna megye 5 pályázatával szemben Borsod-Abaúj-Zemplén megye 30 pályázata áll!). A pályázatok támogatottságát megfigyelve viszont a legpasszívabb megyék sikerességét látjuk: Tolna, Zala és Győr-Moson-Sopron 80%-nál magasabb támogatottságot ér el, míg ez a felsorolt aktívabb megyék egyikének sem sikerül. Újra megállapíthatjuk tehát, hogy Nyugat-Magyarországon a relatíve jobb alaphelyzet kisebb rászorultságot (kevesebb pályázat), ugyanakkor jobb önérvényesítő képességet (sikeresebb pályázatok) eredményez. Nehezebben és nyilván helyi szinten megválaszolható kérdéseket vet fel az a jelenség, hogy olykor hasonló adottságú megyék aktivitásában tapasztalunk igen nagy különbségeket (például Hajdú-Bihar megye 24 pályázata szemben Csongrád megye 12 pályázatával).

A pályázatok településtípusok szerinti megoszlása egyenletesnek mondható: a főváros nyújtotta be a pályázatok 18%-át, a megyeszékhelyek és a nagyobb városok részesedése 22%, a kistelepüléseké pedig 38%. Az igényelt összeggel összehasonlítva ugyanazt a jelenséget láthatjuk, mint a korábban már elemzett pályázatoknál: a főváros 18%-nyi pályázattal az igényelt összeg 23%-ára tart igényt, míg a kistelepülések 38%-nyi pályázattal a megpályázott teljes összegnek csak 34%-ára! A döntés azután lényegesen megváltoztatja az arányokat: a kistelepülések a győztes pályázatoknak már 41%-át adják, a főváros pedig csak 11%-ot; s az elnyert összeg vonatkozásában is kiegyenlítődnek az arányok: kistelepülések 41%, főváros 12%. Mindez azt jelenti, hogy a kistelepülésről beérkezett pályázatok jobban képviselték a KOMA által támogatott prioritásokat, és ez ékes bizonyítékát adja annak, hogy a kistelepüléseken sok helyütt működik és komoly potenciált képvisel a helyi közösség. Ugyanezt markánsabban mutatja, hogy amíg az összes pályázó 63%-a nyert támogatást, addig a kistelepüléseknek 69%-a, míg a fővárosi pályázóknak mindössze 41%-a.

Intézménytípusok szerint ugyanebben az összehasonlításban az általános iskolák prioritását látjuk megnyilvánulni: a benyújtott pályázatok 45%-ával az összes igényelt támogatás 36%-át képviselték, a győztesek között viszont arányuk már 55%, az elnyert összegben pedig 49%. Az összes általános iskolai pályázót tekintve 77%-uk nyertes (mint már említettük, az összes pályázatnak csak 63%-a!). Kiemelkedőek voltak még a szakiskolák és szakmunkásképzők (73%-uk nyertes), a pedagógiai intézetek (71%) és a gimnáziumok (68%). Az óvodák is eredményesek, ha azt tekintjük, hogy pályázataik 75%-a támogatást nyert. Mindez azonban összesen négy benyújtott és három sikeres pályázatot jelent. Akkor, amikor a meghirdetett téma keretében kiválóan lehetne építeni az óvodás korosztály adottságaira, szomorú, hogy az óvodák gyakorlatilag nem nyújtanak be pályázatot. Az intézmények szerinti megoszlásban feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy a magánszemélyek és alapítványok rendkívül rosszul szerepeltek (28%-uk, illetve 50%-uk nyert). Ha a pályázati beszámolókat tekintjük, megállapítható, hogy az iskolai pályázatok sikerét gyakran éppen az alapítványi és magán-közreműködők segítették elő. Ezért könnyen elképzelhető, hogy ebben az esetben saját pályázataik is érdemesebbek lettek volna a pozitív elbírálásra.

Összegzésképpen elmondható, hogy ennek a pályázatnak a végrehajtása során sok helyütt megnyilvánult iskola és helyi társadalom partnersége, de a támogatások puszta számadatai alapján ennek még nincsen nyoma. A partnerség valóságos megnyilvánulásairól a pályázati beszámolók mellékelt részletei tanúskodnak.

Földes Petra

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.