2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 május

Összefoglaló a KOMA XIII. (A kistérségi iskolák pedagógiai együttműködését támogató) pályázatáról

2009. június 17.

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Összefoglaló a KOMA XIII. (A kistérségi iskolák pedagógiai együttműködését támogató) pályázatáról

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 1998 novemberében írta ki XIII. számú pályázatát, a kistérségi iskolák pedagógiai együttműködésének (társulásának) elősegítésére. A kiírás szerint a pályázat célja "a szervezett, önkéntes megállapodásokban (szerződésekben) rögzített iskolai együttműködések, társulások támogatása" volt. A kuratórium így akarta segíteni a kistérségekben élő diákok esélyegyenlőségének javítását.

A kuratórium az alábbi részterületekre várta a pályázatokat:

  • A legkisebb településeken élők gyermekeinek eredményes felkészülése a középiskolai tanulmányok folytatására.
  • A kistérségi körzetekben élő gyermekek lehetőségeinek bővítése azon szellemi és anyagi feltételek között, amelyekkel saját településük iskolája rendelkezik.
  • Teljesítményalapú szelekció nélkül, folyamatkövető pedagógiai differenciálás, hogy a kistérségen belül minden tanuló 18 éves koráig megkaphassa azt a képzést, amelyre igénye és képessége van, hogy utazási tehertételek nélkül biztosítani lehessen mind a kiemelkedő tehetségekhez, mind a tanulási nehézségekkel küszködők igényeihez és fejlődő teljesítőképességéhez igazított oktatást.
  • A kisvárosok középfokú oktatási intézményeinek, illetve ezek szakmai társulásainak minél szélesebb kínálata a kezdő szakasz (a 6. évfolyam), illetve a 8. évfolyam befejezése után.
  • Egy-egy iskolakörzet iskolái anyagi erőforrásainak racionálisabb felhasználása, egyeztetett gazdálkodással, tervszerűen telepített beruházásokkal és infrastruktúra-fejlesztéssel az oktatás-nevelés színvonalának emelése és a képzési kínálat bővítése érdekében.
  • Az azonos érdeklődésű és érdekeltségű pedagógusok szakmai munkaközösségeinek megszervezése.

Pályázni lehetett kistérségi, iskolaközi együttműködési tervekkel; iskolák közötti együttműködésre vonatkozó, konkrét részleteket tartalmazó együttműködési szándéknyilatkozatokkal, illetve társulási megállapodásokkal; közösen végrehajtandó képzési, kulturális és sporttevékenységek terveivel; valamint iskolaközi pedagógus-továbbképzések, illetve tanácskozások, tapasztalatcserék konkrét, részletes terveivel. A pályázati kérelem irányulhatott tiszteletdíjakra, a pályázatban vállalt együttműködés tartalmainak és formáinak részletesebb kimunkálására; illetve azon személyek részére, akik a társulásban, együttműködésben végzett tevékenységeket folyamatosan ellenőrzik, karbantartják, naplózzák, s akik időről időre összegző dolgozatot készítenek a folyamatról. Ezenkívül bérkiegészítésre azon pedagógusok számára, akiknek az együttműködésből származóan többletterhelésük lesz; infrastrukturális beruházásokra, amelyek nélkül az együttműködés nem megvalósítható; végül az egymás iskolájába áttanító pedagógusok, illetve a másik iskolába alkalmanként vagy periodikus rendszerességgel átutazó tanulók utazási költségeire.

A pályázatok időtartama 1-3 év közötti időre szólhatott.

Hátrányos helyzet, esélyegyenlőség

A XIII. számú pályázat kiírásában a KOMA kuratóriuma elsődleges célként jelölte meg, hogy a pedagógiai együttműködések támogatásán keresztül elősegítse a kistérségekben élő diákok esélyegyenlőtlenségének csökkentését. Amint azt az oktatásügyi közvélemény-kutatások is kimutatták, ez a célkitűzés igazodik az oktatási rendszerrel szemben támasztott társadalmi igények átrendeződéséhez is (lásd Lannert 1997). Érdemes tehát megvizsgálni, mit is érthetünk a kistérségben élő tanulók esélyegyenlőtlenségén, valamint hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint a pályázatok támogatásával a kuratórium miképpen segítette az egyenlőtlenségek mérséklését.

Számos vizsgálat és statisztikai adat bizonyítja, hogy a mai magyar oktatási rendszerben bizonyos csoportok komoly hátrányokkal indulnak. A hátrányos helyzet fogalma olyan komplex állapotot jelöl, amely több faktor egymásra hatásából, azok összekapcsolódása révén alakul ki. Ezen tényezők egyike az oktatási rendszerben kimutatható települési egyenlőtlenségekből fakad.

A települési egyenlőtelenségek a rendszerváltás előtti Magyarország oktatási rendszerében is jellemzőek voltak (Andor-Liskó 2000), és 1990 után sem szűntek meg; sőt bizonyos tekintetben a különbségek tovább nőttek. Erre magyarázat lehet, hogy az oktatási intézmények tulajdonosi és finanszírozási rendszerének változásai - a tagadhatatlan előnyök mellett - a kisebb települések esetében gyakran komoly tehertétellel is jártak. Minél kisebb településről van szó, annál magasabbak az oktatás fajlagos költségei, s ráadásul a financiális nehézségek a kistelepüléseken gyakran az oktatásirányítás és feladatellátás szakmai problémáival is párosulnak (Imre 1997). Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák hatást gyakorolnak a helyi oktatás minőségére és az iskolákban tanuló diákok lehetőségeire.

Az egyenlőtlenségek mind a tárgyi, mind a személyi feltételekben kimutathatóak, valamint a tudásszintben és a továbbtanulási arányokban is tetten érhetőek (lásd pl. Sugár 1998; vagy Lannert 1997).

A beérkezett pályázatokról

A kuratóriumhoz beküldött 48 pályázat közül 41 (86%) 10 000 fős vagy annál kisebb településről érkezett. Az ezekben megfogalmazott igények tették ki az összes igényelt támogatás 78%-át. A maradék pályázatok megoszlása településtípus és az igényelt összeg szerint: 4 pályázat (8%) érkezett 10 000 fősnél nagyobb településről az igények 9%-ával, 3 (6%) pedig megyeszékhelyekről az igények 13%-ával. (Budapest, a pályázat tartalmából következően érthető módon, nem vett részt a pályáztatáson.) A nyertes pályázatokat vizsgálva hasonló kép rajzolódik ki: a kisebb településekről érkezett pályázatok adják az összes nyertes pályázat 85%-át, részesedésük a megítélt összegből 77%. A nagyobb városok által benyújtott pályázatok a nyertesek között 10%-kal szerepelnek, és a kiosztott összeg 13%-át kapták meg, míg a megyeszékhelyekről érkezett nyertes pályázatok 5%-ot értek el az összes nyertes között, és nekik jutott az összes megítélt támogatás 10%-a. Elmondhatjuk tehát, hogy a Közalapítvány ebben a tekintetben elérte célját: a támogatási igények nagy többsége hátrányos helyzetűnek tekinthető településtípusok intézményeiből érkezett, a kuratórium pedig hasonló mértékben meg is adta a lehetőséget ezen pályázatok beküldőinek. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy minden egyes pályázat több, egyes esetekben akár egy-két tucat, hasonló nagyságú település pedagógusainak együttműködését jelenti, akkor elmondhatjuk, az említett hatás még fokozottabban érvényesül. (A statisztikai adatokban ugyanis csak a koordináló feladatokat vállaló intézmény adatai szerepelnek.)

Az oktatási rendszerben tapasztalható hátrányos helyzet kialakulásának további tényezője, hogy az egyenlőtlenségek származhatnak a területi különbségekből is. Ezek a hatások ráadásul összekapcsolódva felerősítik egymást. Egy területi szempontból jobb pozíciójú, nagyobb város iskolájában tanuló diák helyzete többszörösen kedvezőbb, mint egy hátrányos helyzetű térség kis falujának iskolájába kerülő gyermeké (Andor-Liskó 2000). Magyarországon a gazdasági fejlettségből, a munkalehetőségekből, a településszerkezetből stb. fakadó előnyök és hátrányok igen nagy különbségeket okoznak az ország különböző területein lévő települések helyzetében, ideértve az oktatáshoz kapcsolódó lehetőségeket is. Az ország különböző régiói közti oktatási egyenlőtlenségek tetten érhetőek a vonatkozó statisztikai adatokból.

Ehhez kapcsolódóan megvizsgáltuk, hogy miként alakult a pályázatok aránya és az elbírálás területi megoszlásban. A pályázatok kis száma nem ad módot messzemenő következtetések levonására, de néhány érdekes részletre fény derült.

Magyarország mind a tizenkilenc megyéjéből érkeztek pályázatok. Az egy megyéből beérkezett pályamunkák száma 1 és 5 között volt. A beküldött pályázatok száma és a megye Magyarországon belüli regionális helyzete között nem találhatunk szorosabb összefüggést. Ugyanez vonatkozik az igényelt összegek régiónkénti megoszlására is. Ha azonban külön-külön vizsgáljuk a megyék igényeit, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Egy régión belül esetenként igen nagy különbségekre figyelhetünk fel. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből például öt pályázat érkezett, ami az összes pályázat 10%-át jelenti, 35 068 000 forint igénnyel, ami az igényelt összeg 21%-a. Ezzel szemben az azonos régióba tartozó Nógrád megyéből csupán egy pályázatot küldtek be, mindössze 672 000 forint kérelemmel, ami az igényelt támogatásoknak csupán 0,4%-a. Ezekre a nagy különbségekre magyarázat lehet az egy régióba tartozó megyék eltérő nagyságú területe és különböző településszerkezete.

Két különböző régió egy-egy megyéjének összehasonlítása is érdekes eredményekre vezethet. Pest megyéből például ugyanúgy öt pályamunka érkezett, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, de míg az előbbi az igényelt 6 800 000 forinttal az összes igényelt támogatás 4%- ára tartott igényt, az utóbbi, mint már fentebb láthattuk, 21%-kal részesedett az igényelt összegből. Ez pályázatonként átlagosan ötször annyi igényt jelent. Ez a nagy különbség fakadhat a két megye eltérő gazdasági és infrastrukturális lehetőségeiből.

A példa azonban nem általános, s ha regionális összevonásban vizsgáljuk az adatokat, a különbségek, mint azt fentebb láthattuk, gyakorlatilag teljesen eltűnnek. Valószínűsíthető, hogy az egyes területek gazdasági fejlettsége csak egy azok közül a változók közül, amelyek egymással bonyolult kölcsönhatásban állva befolyásolják a különböző területek pályázati aktivitását és támogatási igényét.

Az eredmény arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyarországi régióbeosztással készült elemzés nem feltétlenül alkalmas messzemenő szociológiai következtetések levonására. Az egy régióban található megyék ugyanis fontos, szociológiai szempontból releváns változók mentén igen különbözőek lehetnek (pl. terület vagy településszerkezet). A régiónkénti elemzéskor ezek az eltérések eltűnhetnek, és elterelhetik a figyelmet egyes tanulmányozásra érdemes jelenségekről.

A kuratóriumhoz a 48 pályázó összesen 167 125 165 forint igénnyel fordult. A kuratórium végül ennek 54%-át ítélte meg, és így 90 080 000 forintnyi támogatást osztott ki a 41 nyertes között. A nyugati, északnyugati megyéket a csökkentés kevésbé sújtotta: a kért összeghez képest Pest megye 89%, Zala 72%, Győr-Moson-Sopron 80%, Veszprém 80% támogatást kapott; míg Északkelet- és Kelet-Magyarország megyéi esetében ezek az arányok helyenként jóval alacsonyabbak: Borsod-Abaúj-Zemplén megye 56%, Hajdú-Bihar 52%. Felvethető, hogy ezeknek az eltérő arányoknak a magyarázata az egyes területek különböző pályázási kultúrájában keresendő. Ezt az összefüggést azonban ebben a pályázati körben, tekintettel a pályázatok megyénkénti kis számára, biztonsággal nem lehet kimutatni. A Jász-Nagykun-Szolnok megyéből beérkezett pályázat például egyáltalán nem kapott támogatást, ugyanakkor a szintén egyetlen Fejér megyei pályázat teljes támogatásban részesült. Ebből is nyilvánvaló, hogy a kis számok miatti szélsőséges értékek komoly torzítást okozhatnak a statisztikai kiértékelésben.

Ha intézménytípusonként vizsgáljuk a pályázatok beküldőit, az általános iskolák igen nagy aktivitását figyelhetjük meg. A pályázatok 65%-a általános iskolából érkezett, az összes igények 48%-ával. 1-1(2%) pályázat érkezett óvodából, gimnáziumból, alapítványtól, magánszemélytől és pedagógiai intézettől, valamint 3 (6%) szakiskolából. Ezen intézmények között az óvodai, a gimnáziumi, az alapítványi, valamint a magánszemélyi igény 2-4% között volt. Az egyetlen pályázó pedagógiai intézet, valamint a három szakiskola pályázatai egyaránt 11%-kal részesedtek az összes igényből. Az úgynevezett egyéb intézmények - ami főképp megyei és települési önkormányzatokat, valamint művelődési központokat jelent - összesen 9 (19%) pályázatot küldtek be, igényük az összesből 20% volt.

Az elbíráláskor az általános iskolák és az egyéb intézménycsoportba sorolt pályázatok támogatása volt jellemző. Az egyéb intézményekből érkezett pályázatok mindegyike kapott támogatást, és végül az összes megítélt pénz 34%-a jutott nekik. Az általános iskolák részesedése a nyertes pályázatok között 69%, az összes elnyert támogatásban pedig 47%. A kuratórium nem támogatta az egy-egy alapítvány, magánszemély és óvoda pályázatát. Az egy gimnázium és pedagógiai intézet pályázata kapott támogatást, részesedésük az összes elnyert összegből 6, illetve 8%. A három szakiskolai pályázat közül a kuratórium kettőt tartott támogatásra érdemesnek, és nekik ítélte az összes támogatás 5%-át.

Az általános iskolák igen nagy aktivitása azt mutathatja, hogy különösen a kisebb településeken, ahol gyakran az általános iskola az egyetlen helyben működő intézmény, az oktatói, nevelői munka kielégítése mellett egyéb feladatok ellátásának az igénye is megfogalmazódik az iskolával szemben. Ilyenek lehetnek például a kulturális és sportrendezvények szervezése, a szociális problémák kezelése stb. Az ilyen jellegű igények és az ezekkel járó felelősség felismerése és felvállalása több kistelepülési általános iskola pályázatában is megjelenik. Az indoklásokból kitűnik, hogy az általános iskolák sok helyen érzik úgy, hogy a helyi közösségi és kulturális élet szervezőiként is fontos szerepet kell hogy betöltsenek a településen.

A pályázatok tartalmáról

A pályázatok tartalmát megvizsgálva sok hasonlóságot találhatunk az egyes anyagok között. A különböző pedagógusi együttműködésekben a pályázók mindenhol az oktatói-nevelői munka színvonalasabbá tételének, fejlesztésének igényére való válaszadás lehetőségét látták. Fontosnak tartották kiemelni azt is, hogy az egymás szomszédságában lévő települések pedagógusainak együttműködésével kialakított programok, amellett hogy jobban válaszolnak a speciális, helyi igényekre, elősegíthetik azt is, hogy a kistérségben a települések lakói között élénk, konstruktív kapcsolat alakuljon ki. Visszatérő elem volt a pályázatokban, hogy ily módon a pályázó intézmény is hozzájárulhat a lakóhelyi kötődés megerősödéséhez és annak megtartó erejéhez, a lokálpatriotizmus kiteljesedéséhez. Sok pályázati anyagban jelent meg ezenkívül, hogy az együttműködések segíthetnek a kistelepüléseknek az oktatási rendszer struktúraváltozásából fakadó gondjainak enyhítésében, valamint - a kiírás időszakában aktuális - NAT bevezetésével felmerült újszerű szakmai kihívások eredményes megválaszolásában.

Amíg azonban a pályázatok száma, az igényelt összegek, valamint a település megyeszerkezeten és régión belüli elhelyezkedése között nem mutatkozott erős összefüggés, a beküldött anyagok olvasásakor felfedezhetünk olyan különbségeket, amelyek az egyes területek eltérő lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A keleti, északkeleti megyékből érkezett pályázatokban alapvető igényként jelenik meg az infrastrukturális beruházások megvalósítása. Nem ritka, hogy egyes településeknek az alapvető felszereltsége is hiányos. A nyugati, északnyugati megyék infrastrukturális igényei ezzel szemben általában már speciális programok megvalósítási terveit célozzák. Nemcsak az infrastrukturális adottságok különbözőségei mutatkoznak meg a különböző területek között, hanem a személyi feltételek eltérései is. A hátrányosabb helyzetű megyékből érkezett pályázatokban gyakran a szakos oktatás szakképzett oktatókkal való ellátásának biztosításához kértek támogatást. A jobb helyzetű megyék "megengedhették maguknak", hogy speciális szakemberek foglalkozatásának igényét fogalmazzák meg: művészeti oktatás kiterjesztése, logopédus stb.

Több esetben már működő iskolaközi társulások, együttműködések igényeltek támogatást. Ez azt mutatja, hogy a problémák leküzdésének ez a módja már több helyen felmerült és adekvát formává vált. A KOMA XIII. számú pályázata tehát egy olyan tevékenységtípus támogatását célozta meg, amely az érintettek igényeivel is harmonizál, és a már beindult tevékenységek folytatását és továbbfejlesztését is elősegíti.

Galácz Anna

Irodalom

Andor Mihály - Liskó Ilona: Iskolaválasztás és mobilitás. Iskolakultúra, 2000.

Imre Anna: Kistelepülési iskolák. Educatio, 1997, tavasz.

Jelentés a KOMA 1998-1999 között meghirdetett pályázatairól.

Jelentés a magyar közoktatásról 1997. 1998, Országos Közoktatási Intézet.

Lannert Judit: Közoktatás a kilencvenes években. In Társadalmi Riport 1998. Szerk.: Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György. 1998, TÁRKI.

Sugár András: Különbözőségek, egyenlőtlenségek a magyar közoktatásban. In Jelentés a magyar közoktatásról háttértanulmányai. 1998, Országos Közoktatási Intézet.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.