2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Összefoglaló a KOMA XII. (az idegen nyelvek oktatását támogató) pályázatáról

2009. június 17.

A melléklet a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány és az Új Pedagógiai Szemle Szerkesztősége között létrejött együttműködési megállapodás alapján jelenik meg. Célja a KOMA pályázatainak utógondozása, a sikeres pályázatok bemutatása, illetve a hazai közoktatási pályázati kultúra fejlesztése.

Földes Petra

Összefoglaló a KOMA XII. (az idegen nyelvek oktatását támogató) pályázatáról

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 1998 tavaszán írta ki az idegen nyelvi oktatás fejlesztését szolgáló pályázatát, amelynek célja a tartalmi és oktatás-módszertani szempontból kifejezetten újszerű szakmai kezdeményezések támogatása volt.

A pályázati kiírásról

A kiírás szövege szerint a következő kategóriákban várták a pályaműveket:

1. Műveltségi területek, tantárgyak, szakmai ismeretek idegen nyelvű oktatása

Helyi programok, tantervek készítését támogatjuk, melyek egyrészt korszerű, a NAT követelményrendszerét figyelembe vevő (szak)ismereteket nyújtanak, másrészt részét képezik az intézmény idegennyelv-oktatási koncepciójának, illeszkednek az idegennyelv-oktatási programhoz, tantervhez. Várjuk és támogatjuk a tantervek megvalósításához szükséges idegen nyelvű tananyagok kidolgozását, fordítását, adaptálását. Szakismereteket nyújtó tanárok nyelvi továbbképzésével kapcsolatos pályázatokat is várunk. A szakmailag megfelelőnek ítélt továbbképzések akkreditációs díját a KOMA átvállalja.

2. Az idegennyelv-oktatás szintjeinek egymásra építése, egymáshoz illesztése az általános iskola-középiskola váltásnál

Egyrészt az idegennyelv-tudás szintjének kimutatására alkalmas mérőeszközök, módszerek, másrészt ezen különbségek kiegyenlítését célzó módszertani eljárások, taneszközök kimunkálását várjuk az általános és középiskolai idegennyelv-oktatás szakszerű egymásra építését szolgáló pályázatokban.

3. A környező országok nyelvei és más, nem világnyelvek második idegen nyelvként történő tanítása a középiskolákban

A Kuratórium 35 millió forintos keretösszeget határozott meg a pályázatok támogatására.

A kiírás időszerűségéről, az idegennyelv-oktatás helyzetéről

Az elmúlt évtizedekben lezajlott gazdasági és politikai változások következtében az idegennyelv-tudás először felértékelődött, majd kifejezetten kulcskompetenciává vált. A 90-es években a magyar közoktatásnak meg kellett birkóznia azzal a feladattal, hogy a korábbi egysíkú orosznyelv-oktatást a nyugati nyelvek iskolai tanításával váltsa fel. A hazai nyelvoktatás mai helyzetét éppen ezért csak közelmúltjával együtt érthetjük meg.

"A nyugati nyelvek tanulására való igény csupán a 70-es és 80-as években kezdett jelentősen növekedni. Ennek kielégítésére kezdetben a TIT és a közművelődési intézmények vállalkoztak, a nyolcvanas évek elejétől pedig sorra alakultak, majd az évtized második felében gomba módra szaporodtak a magánnyelviskolák. Az oktatási intézményrendszeren kívülre szorult nyugati nyelveket a csúcsévben, 1990-ben 148 500 tanfolyami hallgató tanulta: itt alakult ki először igazi oktatási piac. Az általános iskolák egyedi engedélyek megszerzésével, egy-egy tagozat elindításával vagy szakköri formával próbálkoztak, a szakközépiskolák a fakultációs sávban második nyelvként kezdtek németet, illetve angolt tanítani. (A kötelező orosz mellett átmenetileg a szakközépiskolások 20%-a tanult második nyelvet 1990-ben, míg azt megelőzően és 1992-től napjainkig egyaránt mindössze 2%-a.) Nagy jelentőségű volt a két tanítási nyelvű képzés 1987-es elindulása, de az intézményi szintű eredmények ellenére az oktatási rendszer egészében áttörést csak a kötelező orosztanítás 1989-es eltörlése hozott. Ezt követően az iskolák nyelvvizsgával rendelkező képesítés nélküli pedagógusok bevonásával, nyelviskolai tanárok óraadóként való foglalkoztatásával, utazótanárokkal lényegében önerőből alakították át a nyelvoktatás szerkezetét. Mindez rendkívül rövid idő (három év) alatt történt: amíg az 1989/90-es tanévben még 928 000 diák tanult oroszt és 275 000 nyugati nyelvet, az 1992/93-asban már csak 200 000-en tanultak oroszt, ugyanakkor nyugati nyelvet 975 000-en.

1992/93 joggal nevezhető a fordulat évének az idegennyelv-tanításban. Ez annak ellenére sikerrel járt, hogy több mint 9000 főállású orosztanár mellett alig 6000 egyéb nyelveket oktató pedagógus dolgozott az iskolákban. Az alacsony szakos ellátottság (a kisebb településeken) és az egy nyugatinyelv-szakos tanárra jutó nagy tanulólétszám (az általános iskolák többségében) nyilvánvalóan negatívan hatott az oktatás színvonalára, az iskolák egy részében azonban az óraszámok növelésével igyekeztek ezt kompenzálni. Egy, az 1996/97-es tanévben végzett reprezentatív vizsgálat szerint a 90-es években a legnagyobb óraszám-növekedést elérő tárgy az idegen nyelv volt."1

Tudni kell azonban, hogy az idegen nyelvek alapóratervi heti óraszáma mindössze három; márpedig a nyelvtanulás ezzel az intenzitással nem alkalmas arra, hogy valódi kompetenciát fejlesszen ki. A hatékony idegennyelv-tanításra különböző emelt szintű programokat dolgoztak ki. Az emelt szintű képzés speciális tanterv keretében vagy a fakultációs órakeretben történik. Az idegen nyelv (és kultúra) tanításának leghatékonyabb intézményei a 80-as évek vége óta működő két tannyelvű iskolák.

"Az első két tanítási nyelvű gimnázium 1987-ben alakult Magyarországon, és a 90-es évek elejétől a szakmunkásképzés kivételével minden iskolatípusban van ilyen program. A kétnyelvű szakképzés terjedését segítette a világbanki támogatás, de az 1998/99-es tanévben a főváros is jelentős kétnyelvű szakközépiskolai fejlesztést hajtott végre. Ennek hatására a 1999/2000-es tanévre kedvezőbb arány alakult ki a középiskolák két típusa között, a kétnyelvű programban tanulók 56%-a gimnazista, 44%-a szakközépiskolás. Minden megyében van ilyen középiskola, igaz, elsősorban a nagyvárosokban.

A két tanítási nyelvű általános iskola ma még kuriózum, de nagy az érdeklődés a szülők részéről, és 2-7-szeres a túljelentkezés csakúgy, mint a középiskolákban. A két tanítási nyelvű iskolában bármely tantárgy tanítható idegen nyelven. Legtöbben a történelmet, a matematikát, a biológiát és a földrajzot tanulják ilyen módon. A célnyelvek között a német és az angol a legelterjedtebb, francia, olasz, orosz, spanyol tannyelvű iskolák csak Budapesten vannak, de a vidékről jött tanulóknak kollégiumi elhelyezést tudnak biztosítani. A nyelvek arányában folyamatos eltolódás mutatkozik a ťnagy nyelvekŤ irányába, ami részben az iskolahasználói igények hatására, részben a kevésbé elterjedt nyelvek esetében a tanár- és taneszköz-ellátottság nehézsége miatt következett be. Magyarországon a felsőoktatás még mindig nem képez tantárgyat idegen nyelven oktatni képes közismereti és szakoktatókat, idegen nyelvű közoktatási tankönyvek sem készülnek."2

A tanár- és taneszköz-ellátottságon kívül további problémát jelentenek a módszertani, illetve olykor a nyelvi kompetenciabeli hiányosságok.

"A magyarországi nyelvoktatás tantervi, vizsgadokumentumokban is deklarált célja az alkalmazóképes nyelvtudás elsajátítása annak érdekében, hogy a tanulók képessé váljanak hétköznapi (turisztikai, munkavállalói, fogyasztói) helyzetekben idegen nyelven kommunikálni. Éppen e téren azonban nyelvoktatásunk hatékonysága - módszertani problémák miatt - csak lassan javul. A korszerű kommunikatív nyelvtanítás ugyanis - bár hatékonyságát mindenki elismeri - nem honosodott meg a magyar iskolákban. A tanulóbarát, motiváló, a nyelvi környezetet sokféle eszközzel megteremtő, nem nyelvkönyvet, hanem nyelvet tanító megközelítés idegen a nyelvtanároknak, nyilvánvalóan azért, mert a tanárképzésben (a gyakorlatorientáltabb hároméves nyelvtanárképzés kivételével) elsősorban a filológiai-szaktudományos, kognitív megközelítés érvényesül. Bár ma már nagy számban jelennek meg kommunikatív nyelvkönyvek, a tanárok többsége ezeket is hagyományos módon tanítja, talán azért is, mert a kommunikatív megközelítés olyan nyelvi kompetenciát igényel, amellyel nem minden idegennyelv-tanár rendelkezik."3

Az idegennyelv-oktatás a 90-es évek expanziója után átlépett az intenzív szakaszba. A keretek rendelkezésre állnak, de a hatékony, kommunikációs kompetenciát nyújtó nyelvtanítás módszereinek adaptálása, elsajátítása, sajátos hazai eszközeinek kifejlesztése már a szakma feladata.

A beérkezett pályázatokról

A kiírás aktualitása miatt is meglepő, hogy mindössze 106 pályázat érkezett. A KOMA 52 pályázót támogatott, és a meghirdetett 35 millió forintból csak 18 millió forintot osztott szét.

A pályázatok vártnál csekélyebb számát indokolhatja a KOMA gyakorlatában szokásosnál lényegesen szűkebbre szabott határidő (a május 6-i keltezésű kiírás pályázati határideje június 29. volt). Ráadásul a tanévzárás következtében éppen ez a másfél hónap a pedagógusokat a leginkább megterhelő időszak. Elképzelhető tehát, hogy egy ilyen technikai részlet indokolja a résztvevők alacsony számát.

Ha azonban figyelmesebben elemezzük a kiírást, az alacsony részvételnek tartalmi magyarázatát is lelhetjük: a meghirdetett három téma jól definiálható konkrét feladatok végrehajtására irányul, és a kiírás szövege nem tartalmaz olyan lehetőséget, amelynek alapján az ettől eltérő témában pályázni kívánók benyújthatták volna pályázataikat. Lehetséges tehát, hogy a KOMA ezúttal túlságosan leszűkítette a pályázók körét. Ezért történhetett, hogy a meghirdetett keretösszegnek a KOMA alig több mint a felét osztotta szét a győztesek között.

A pályázatok túlnyomó többsége a kiírás első pontja szerinti Műveltségi területek, tantárgyak, szakmai ismeretek idegen nyelvű oktatása témakörben érkezett, és csak néhány pályázat szólt a második, illetve a harmadik témáról. Ennek következtében országos arányuknál lényegesen nagyobb számban képviseltették magukat a két tannyelvű iskolák. A célnyelv tekintetében dominál a német és az angol, míg a nem világnyelvek kategóriájában két pályázatban román nyelvvel, egyben-egyben pedig latin, héber és cigány nyelvvel találkozhatunk. Az egyes tárgyakat idegen nyelven oktatni kívánó kezdeményezéseknél örvendetes számban jelennek meg a szakképző intézmények, ami azt jelenti, hogy a két tannyelvű képzésben való részvétel és a nyelvtudás egyre kevésbé értelmiségi privilégium.

A pályázatok megoszlásáról

A pályázatok földrajzi megoszlásában Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye aktivitása figyelemre méltó (a pályázatok 11%-át, illetve 9%-át innen nyújtották be, azaz az összes pályázat ötödrésze ebből a két megyéből származik). A legpasszívabb Békés és Heves megye, 1-1%-kal képviseltetik magukat. A megyék összehasonlításában külön meg kell említeni az öt igen színvonalas pályázatot benyújtott, és mind az öttel díjazott Nógrád megyét.

Településtípusok szerint vizsgálva a pályázatokat, érdekes jelenséget tapasztalhatunk, éspedig elsősorban a kistelepülések (nem) támogatásában. A kistelepülések a pályázatok 22%-át, illetve a támogatási igény 23%-át nyújtották be, ám a győztes pályázók között csak 19%, az elnyert összegben pedig mindössze 12% az arányuk! Mindez azt jelenti tehát, hogy elsősorban nem a győztesek számában, de az egyes győzteseknek juttatott támogatásban a kistelepülések ezúttal jelentősen elmaradtak a nagyobb városoktól. (A kistelepülésekkel ellentétben a fővárosnak, a megyeszékhelyeknek és a nagyobb városoknak egyaránt a győztesek közötti számarányuknál nagyobb támogatási összeg jutott.)

Intézménytípusok szerint vizsgálva a pályázók megoszlását, a többi KOMA-pályázathoz képest egyenletesebb képet figyelhetünk meg. A közoktatás és felsőoktatás minden szintje jelentős számban képviselteti magát az óvodától az egyetemig, és a pályázók között jelen vannak a pedagógiai intézetek, alapítványok, magánszemélyek is. A győztesek között már nem ilyen kiegyensúlyozott a helyzet. A négy pályázó óvoda közül egy sem nyert támogatást (a pályázati témákat végiggondolva valószínű, hogy témáik nem feleltek meg a kiírásnak). Nagyon rosszul szerepeltek az amúgy a nyelvtanárképzésben, módszertani felkészültségben élen járó főiskolák - hat pályázatukból mindössze egy nyert -, és nem jeleskedtek a pedagógiai intézetek sem - tízből három sikeres pályázattal. A gimnáziumok kifejezetten sikeresek: a pályázók között arányuk 11%, és ezekkel a pályázatokkal az összes igény 16%-át képviselik. A győztesek között 13% az arányuk, és az elnyert összeg 25%-át mondhatják magukénak. Ezek a számok azt mutatják, hogy a gimnáziumok azok az intézmények, amelyek a nyelvtanításban igazán kompetensnek tartják magukat; s döntésével ezt az értékelést a kuratórium is megerősíti.

Összefoglalás

A KOMA pályázata megmutatta, hogy az idegennyelv-oktatás fejlesztésére a közoktatás minden szintjén és minden iskolatípusban szükség van, erről tanúskodik a pályázatok minden tekintetben viszonylag egyenletes eloszlása. Ugyanakkor az eredmények azt is megmutatták, hogy ma még rendkívül egyenlőtlen a nyelvoktatás helyzete (a bírálat során ezért juthattak aránytalan előnyhöz a nagyobb települések és a gimnáziumok).

A pályázat keretében elsősorban egyes műveltségterületek idegen nyelvű oktatását célzó programok jöttek létre. Ezeknek a produktumai sok esetben máshol is adaptálható, értékes oktatási segédanyagok, amelyek szélesebb körű elterjesztése jótékony hatással lenne a hazai idegennyelv-oktatás ügyére.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.