2019. augusztus 24., szombat , Bertalan

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás?

Záró gondolatok

2009. június 17.

Záró gondolatok

2005 januárjában, amikor a szervezőbizottság elkezdett foglalkozni azzal, mi legyen a soron következő konferencia témája, egyértelmű volt, hogy az új érettségi vizsga bemutatása, s az első évi tapasztalatok összegzése álljon a középpontban. Már akkor világossá vált, hogy a konferencia akkor töltheti be jól küldetését, ha az érettségit nem önmagában szemléljük, hanem tágabb oktatáspolitikai térben helyezzük el, s összekapcsoljuk a mérési és értékelési rendszer reformjának, továbbá a vizsgarendszer tanulásra, az iskola által közvetített tudás szerkezetére gyakorolt hatásainak kérdéseivel. A kétszintű érettségiben ugyanis nemcsak és nem is elsősorban az az új, az előremutató elem, hogy két különböző követelményszint mentén van lehetőségük a diákoknak tudásukról számot adni, hanem mindenekelőtt az, hogy maguk a követelmények új típusú tudást követelnek meg. A vizsga újszerűsége igazán abban rejlik, hogy a követelmények, a vizsgaleírás és a megelőző két évben megszervezett próbaérettségik megismertették a pedagógusokkal, a diákokkal, a szülőkkel, az oktatás iránt érdeklődő szakmai és civil közvéleménnyel a kompetenciaalapú tanítás és tanulás lényegét, főbb sajátosságait.

A konferencia alapvető célja annak bemutatása volt, hogy egyrészt milyen szabályozási, oktatásfejlesztési folyamatok vezettek el az értékelés új érettségiben megjelenő modernizációjához, másrészt hogy az érettségi reformja milyen módon alakítja át a közoktatás tartalmát, módszereit. Hagyományainkhoz híven arra is törekedtünk, hogy képet adjunk az érettségi reform és ezzel együtt a kompetenciák fejlesztésére összpontosító oktatásügyi törekvések nemzetközi folyamatairól.

Az OKI konferenciáknak immár hagyománya, hogy lehetőséget kívánnak biztosítani a minél szélesebb körű szakmai párbeszédre, a konferencia témájának minél dialogikusabb megközelítésére. A konferencia szekciójellegű vitafórumain és az ott megtárgyalt témákhoz kapcsolódó párhuzamos szakmai műhelyekben kutatók, fejlesztők és gyakorló pedagógusok cserélhették ki az érettségi vizsga műveltségképre, feladat- és programfejlesztésre, tanulási környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatos tapasztalataikat.

Szintén hagyomány, hogy lehetőséget teremtünk arra, hogy pódiumbeszélgetés keretében az oktatás világát tágabb értelemben körülvevő szakmai, gazdasági környezet képviselői is kifejthessék a konferencia témájával kapcsolatos nézeteiket. A panelbeszélgetés talán legfőbb értéke, hogy akadémikus, oktatáskutató és a gazdasági érdekek képviselője folytathatott párbeszédet a tudáskép változásairól, továbbá arról, hogy az oktatás mennyire képes a gazdaság világa által igényelt átalakulóban lévő tudáskép közvetítésére.

A konferencia az érettségivel, illetve az abban körvonalazódó tudásképváltással összefüggően több fontos üzenetet fogalmazott meg az oktatáspolitika, a fejlesztési szakemberek és nem utolsósorban a pedagógusok számára.

A nemzetközi kitekintésből világossá vált, hogy az OECD által kezdeményezett PISA-vizsgálatok fontos szerepet töltenek be mind az értékelési rendszer, mind a feladatfejlesztés, mind pedig a tudásról alkotott felfogásunk változásában. Ez a kutatás tette világossá sokak számára, hogy milyen paradigmaváltásra van szükség az iskola által közvetített tudáskép terén, hogy mit is jelent valójában a kompetencia fogalma, s főleg azt, hogy milyen jellegű feladatok járulhatnak hozzá ezek célorientált fejlesztéséhez. A PISA-vizsgálat tudásképével kapcsolatban egyébként nagyon érdekes hazai kutatásokról hallhattak a konferencia résztvevői a Csapó Benő vezette szegedi képességkutató műhely munkatársaitól abban a párhuzamos szakmai műhelyben, amely a PISA-program tudásfelfogásával foglalkozott. Itt is megfogalmazódott, hogy a diszciplináris tudás mellett előtérbe kerültek a tudás egyéb komponensei is, amelyeket leginkább a műveltség, a szakértelem és a kompetencia fogalmakkal lehet jellemezni. A műveltség egyfajta általános tájékozottságot, a mindennapi életben való eligazodást, összefüggések átlátását, alkalmazható tudást jelent, a szakértelem egy konkrét terület problémamegoldási sémáinak birtoklását és azok mozgósíthatóságát fejezi ki, a kompetencia pedig a tudás azon szegmensét jellemzi, amelynek elsajátítása természetes közegben, mindennapi tapasztalatok során történik.

Amint utaltunk rá, a konferencia egyik fő célkitűzése volt annak a fejlesztési és egyben reformfolyamatnak a bemutatása, amelynek egyik fontos, de korántsem az egyetlen eredménye az új érettségi vizsga. Brassói Sándor előadásában kísérletet tett az állami értékelési politikában, a jogi szabályozási környezetben lejátszódott folyamatok kronologikus felvázolására. Az előadásból a résztvevők szembesülhettek azzal, hogy az intézményi szinttől a fenntartói szinten át az országos irányításig milyen összetett eszközrendszer áll az értékelési kultúra fejlesztésének szolgálatában. Az előadás egy fontos, mindenképp továbbgondolandó kérdést is megfogalmazott: nevezetesen azt, hogy a rendelkezésre álló értékelési eszközök itt és most mennyire épülnek be az oktatásirányítás különböző szintjeinek mindennapi gyakorlatába. Az érettségi vizsga ugyanis hasonlóan a többi modern értékelési eszközhöz, csak akkor töltheti be a tartalmi változásokat ösztönző, kikényszerítő funkcióját, ha az irányításban, az intézmények értékelésében érvényre jut ezek alkalmazása.

A mérési-értékelési kultúra színvonala, azon belül is a kompetenciamérés elfogadottsága az állami értékelési politikával foglalkozó előadás mellett az iskolavezetés és az iskolai eredményesség kapcsolatát vizsgáló szakmai vitafórumon is megjelent. Az erről folyó beszélgetésekben többen utaltak arra, hogy az érettségi vizsga mellett a kompetenciamérések is jelentősen hozzájárulhatnak a kompetenciaalapú oktatás terjedéséhez, az iskolai tudásban kívánatos változások kikényszerítéséhez.

A 21. századi oktatási reformok sajátosságait illetően érdekes üzenetet fogalmazott meg az érettségi reformot a változási folyamatok menedzselhetősége szempontjából elemző plenáris előadásában Halász Gábor. Korábban a reformok szakadásszerű változtatásokat jelentettek, ezzel szemben a mai reformok hosszú fejlesztési folyamatok keretében, intelligens tanulórendszerekként zajlanak. Az előadás az érettségi reformon mintegy modellen, mutatta be, hogy az oktatásfejlesztésnek milyen új paradigmáját képviseli ez az új típusú reformfolyamat. Ennek az új paradigmának talán a legfontosabb eleme, s ez reményeink szerint erőteljesen jellemzi majd az érettségi reformot, a már említett tanulórendszer jelleg, pontosabban az, hogy a fejlesztés folyamatos alkalmazkodást, korrekciós mechanizmusok egész sorának működését tételezi fel. A tanulórendszer jelleg tudja leginkább garantálni azt, hogy a folyamat szereplői bevonódjanak ebbe a társadalmi tanulási folyamatba, s azonosuljanak a reform célkitűzéseivel.

Az új érettségi fejlesztésének műhelytitkaiba engedett bepillantást az az előadás, amely a feladatfejlesztés néhány érdekes problémáját tárta a konferencia résztvevői elé. Einhorn Ágnes azt elemezte, hogy a vizsgafeladatok előkészítésének és a vizsga lebonyolításának technológiája milyen módon képes befolyásolni a vizsga minőségét, megbízhatóságát. Az előadásból világossá vált, hogy az új érettségivel véget ért a feladatfejlesztés klasszikus, hagyományos – feladatsorokban „testet” öltő, bizottságok zárt ajtói mögöt zajló – útja. S kialakulóban van egy új, a kompetenciák fejlettségének méréséhez jobban illeszkedő feladatkészítési eljárás, amely több lépcsőben alakítja ki a vizsgák anyagát, s amely nem feladatsorokat, hanem egyes faladatokat hoz létre, s amelyek mindegyike esetében előre meghatározott, milyen típusú képességek mérésére alkalmas. Ez a fajta feladatfejlesztési eljárás jól illeszkedik az új érettségi mérési-értékelési filozófiájához, mivel egyszerre célozza az ismeretek elsajátításának és a kompetenciák fejlettségének mérését.

Mind a pódiumvitában, mind Klein Sándor előadásában megjelent az a gondolat, hogy az érettségi reformnak hozzá kell járulni ahhoz, hogy a munka világa felől érkező igények kihívások az eddigieknél sokkal erőteljesebben épüljenek be a közoktatás különböző iskolafokozataiban megvalósuló tudásközvetítésbe, még inkább a személyiségfejlesztésbe. A sokféle tudást, képességet, kreativitást igénylő, a források elemzésére épülő, többféle „jó” megoldási módot is felkínáló, sokféle önálló döntést megkövetelő új érettségi feladatok közelítik a vizsgát az életben, a munka világában megoldandó valóságos feladatokhoz. Az új érettségiben ez az elem jelenti azt a reformhatást, ami esélyt ad arra, hogy mindez a közvetített tartalomban is megjelenhessen.

A szakmai vitafórumok és a szakmai műhelyek mindegyike megfogalmazott néhány fontos üzenetet. Ezek közül talán a legfontosabb a kereszttantervi kompetenciákkal foglalkozó szakmai műhelyben hangzott el: nevezetesen, hogy a kompetenciafejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha a ma még sok tekintetben domináns tantárgycentrikus szemléletet felváltja a tantárgyközi, kereszttantervi gondolkodásmód. Az új érettségi különböző tárgyainak feladatai meghatározó jelentőségűek ebből a szempontból. A dokumentumok, források elemzése, a statisztikai adatok történelemben, matematikában, földrajzban történő értelmezése a kereszttantervi szemlélet érvényre jutását katalizálja.

Fontos gondolatok fogalmazódtak meg a standardizációval foglalkozó szakmai műhelyben is. A közoktatási intézmények objektív értékelésének, a hozzáadott pedagógiai érték mérésének egyaránt kedvez a standardok kialakítása. Ebben a szekcióban nagyon markánsan jelent meg az érettségi reform Halász Gábor által hangsúlyozott tanulórendszer jellege. A kialakult standardokra ugyanis a jövőben nem tekinthetünk úgy, mint egy statikus, változatlan, hosszú távon felhasználható követelményszintre, illetve eljárásrendre. A standardizációban résztvevők reakciója ugyanis visszahat majd a standardokra. A standard értékelés folyamata során megjelenő tapasztalat leggyorsabban a standardizáció formai részébe épül be, de esély van arra, hogy a tartalmi elemek változása is bekövetkezzék. Érdekes összefüggésre mutattak rá ezzel kapcsolatban az itt folyó vitában. Ahogy az érettségizők felkészültségi szintje nő, az minden valószínűség szerint a követelményszintek növekedését fogja eredményezni, s ezzel együtt az érettségizők arányának jövőbeli a növekedése a követelményszint csökkenését valószínűsíti. Ez a sajátos kapcsolatrendszer biztosítja az érettségi szakmai és pedagógiai szempontú önkorrekcióját.

Nagy érdeklődés fogadta a programfejlesztéssel és a fejlesztő értékeléssel foglalkozó szakmai vitafórum és az ehhez kapcsolódó feladatfejlesztéssel foglalkozó szakmai műhely előadásait. A résztvevők megismerkedhettek a fejlesztő értékelés nemzetközi és két alternatív iskolában kialakult hazai gyakorlatával, többek között a projektmódszerrel történő formatív értékelés lehetőségeivel. A vitában többen elismerték a fejlesztő értékelés jelentős pedagógiai értékeit, de rámutattak arra, hogy ezzel együtt szükség van a szummatív értékelésre is, mivel a középiskolai tanulmányokat záró érettségi – a jelentős reformok ellenére is – szummatív értékelési forma. Megfogalmazódott, hogy a nem alternatív pedagógiákra alapozott, „hagyományos” iskolában viszonylag kevés lehetőség kínálkozik a korszerű módszerek és a formatív értékelés bevezetésére. Ennek okai elsősorban az időhiányban, és magas osztálylétszámban kereshetőek. Ugyanakkor többen utaltak arra, hogy szükség lenne az értékelési eljárások minél szélesebb körű megújítására, mivel a szummatív értékelés frusztrálja a tanulókat. Az értékelés átfogó reformja azonban csak a tanítási módszerek változtatásával, modernizációjával együtt lehetséges, mivel a hagyományos tanítási módszerek mellett csak hagyományos (szummatív) értékelés lehetséges. Ugyanakkor konszenzus alakult ki abban, hogy az értékelési eljárások reformja – amint arra a konferencia több előadása és szekcióvitája is utalt – erőteljesen visszahat mind a tartalomra, mind a tanítás módszereire.

Az Új vizsga – új tudás címmel megrendezett OKI konferencia lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők mélyebben megismerkedjenek az új érettséginek a közoktatás egészére gyakorolt fejlesztőhatásaival, s hatékonyan járult hozzá a kompetenciák fejlesztését elősegítő tartalmak és módszerek kereséséhez, az e téren kialakult jó gyakorlatok terjesztéséhez.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.