2019. szeptember 18., szerda , Diána

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Az Országos Közoktatási Intézet konferenciája, 2005 - Új vizsga – új tudás?

Megnyitó

2009. június 17.

Megnyitó

Tisztelt Kollégák, Hölgyeim és Uraim! Új vizsga – új tudás? címmel az Országos Közoktatási Intézet ötödik szakmai konferenciáját rendezi. Ezúttal az intézet Követelmény- és Vizsgafejlesztő Központja szervezte és gondozta e konferenciát, az a központ, amelyik majd egy évtizedes folyamatban fejlesztette az új érettségi vizsgát. 2004 telén, e konferencia tematikájának első fogalmazványai időszakában még nem tudhattuk, hogyan is valósul meg az új vizsgának nevezett rendszer a diákok írásbeli és szóbeli teljesítményeiben, hogyan is értékelnek a tanárok, és megérti-e, sőt elfogadja-e a változást a szülői és szakmai közvélemény. A vizsga megvalósult. De mit is jelent ez? Túlestünk vagy abszolváltuk? Mi az utóbbit reméljük, osztva Esterházy Péternek a diákérzületet és a felnőtt nézőpontot furfangosan vegyítő gondolatát: „Hogyan érettségizzünk könnyen, gyorsan? – erre is tudni a választ, sehogy, érettségizni csak lassan és nehezen lehet csak, és ez így van rendjén, a matúrát nem megúszni kell, hanem abszolválni. De jó, ha nem marad magára a diák.”

Mi az ötödik szakmai konferencia célja, éthosza, üzenete? Üzenet a konferencia címében szereplő tudásfogalom sajátos értelmezése. A tanácskozások egyik célja a személyes tudásunk növelése, ahogyan a 20. század egyik legnagyobb gondolkodója, Polányi Károly értelmezte: „Arra vágyunk, hogy nagyobb legyen a világosság és a koherencia mind beszédünkben, mind abban a tapasztalatban, amelyről beszélünk.” Természetesen ez nem megy akárhogyan, hiszen itt egy olyan témáról van szó, ami még időben és érintettségben nagyon is közel van mindnyájunkhoz. Azért, hogy a tárgyunkra való rálátásunk távlatát növeljük, a tudást, a vizsgát, az értékelést többféle megközelítésben tárgyaló tematikát állítottunk össze, és azért is hívtunk meg eltérő nézőpontú előadókat. Ha egy ilyen átfogó és átütő, újféle élethelyzettel, tapasztalattal szembesülhetünk különböző színtereken tanárként, diákként, szülőként, akkor nyilvánvalóan vágyhatunk arra, hogy nagyobb legyen a világosság és a koherencia abban a közös tapasztalatban, amelyről beszélünk.

A konferenciák természetesen ma nincsenek „egyedül”. Konferenciák hálózatban? Nyugodtan vehetjük a kérdés helyett kijelentésként: a szakmai konferenciák ma már egyfajta hálózatot képeznek. Nemrég ért véget a Neveléstudományi konferencia, majd ezt követte a fejlesztő értékelést taglaló nemzetközi konferencia, majd alig néhány hét múlva nyílik a lillafüredi. Vannak bizonyos vándortémák is e konferenciahálózatban, ilyen „pedagógiai toposszá", vándormotívummá vált az értékelés, a minőség, a hatékonyság és nem utolsósorban a 'mi a tudás?' kérdése. Az OKI konferenciájának is van előélete és utóélete. Korábbi konferenciáinkról tájékozódhatnak a tárlókban lévő könyvek, illetve a honlapon lévő szövegek alapján. Jelen konferenciánk előéletének létrejöttéhez felkért előadóinknak szeretnék köszönetet mondani, hiszen rendkívül izgalmas, érdekes, kimunkált előzetes szinopszisokat írtak, s ezáltal lehetővé tették, hogy az OKI honlapján minden jelenlevő hozzáférjen gondolataikhoz.

Ezúttal azonban ezt a konferenciát emeljük ki a hálózatosodó tanácskozásfolyamból. Megtettük először azzal, hogy már-már a szerénytelenség radikalizmusával címet is adtunk: Új vizsga – új tudás? Vegyük szemügyre e címet nyelvi formaként. A cím kijelöl egy nézőpontot, kiemeli a témák átláthatatlan folyamából: kijelent, ha nem kérdezne is egyúttal. Ha nem is szeretjük feltétlenül a nyelvtant (bár miért nem?), a mindnyájunkban ott élő grammatika érzi a nyelvi cselt: kijelentésként értjük: ha a vizsga új, új tudást is vizsgál. Ha lehántjuk a jelzőt, marad a vizsga = tudás. De milyen vizsga? És milyen tudás?

Ha szerkezetileg vizsgáljuk a címet, ami nem könnyű, mert a megállapítás nem leíró, és nem jellemző rá semmi olyan funkció, amely a mondatnál megszokott. A hagyományos elemzés szerint, ha mégis mondatnak (vagy ahhoz hasonlónak) tekintjük, akkor erősen hiányos mondat, ezért tagolatlan mondat, azon belül pedig szerkesztett. Azért tekinthetjük szerkesztettnek, mert van benne két szintagmatikus viszony, azaz két jelzői szerkezet. A konferencia tárgyát megjelölő megállapítás vagy egy nyitott kérdés? Ha a cím témamegjelölő megállapítás, hasonló egy képlethez: ‛új vizsga = új tudás’. Lehet, hogy önök ezt az értelmezést – jogosan – szerénytelennek találják. Közelebb kerülünk e mondathoz, ha a két jelzős szerkezet közötti viszonyt is feltárjuk. De azt, hogy ezek között milyen a viszony, azt nem tudjuk meg, mert a két szerkezet között nem találunk kötőszót. Így a két tag közötti viszonyt csak sejteni tudjuk, illetve majd csak a hozzá tartozó szövegből fog kiderülni. De lehetnek előfeltevéseink az előzetes ismereteink alapján. Az új vizsgához nem fér kétség, ezt mindnyájan átéltük. Tehát valóban jogilag legitimált újfajta vizsga történt 2005 májusában. De vajon egy új vizsga mindig új tudással jár? Vagy az új tudást mindig újfajta vizsgával kell értékelni? De nem én szeretnék erre válaszolni. Arról is szól ez a konferencia, hogy válaszoljunk e kérdésekre. Lehetnek azonban további feltevéseink is a cím grammatikájáról. Tulajdonképpen – az ellentétes viszonyt kivéve – bármelyik mellérendelő viszony elképzelhető a két szerkezeti tag között: új vizsga és/vagy/ ezért/ ugyanis új tudás? Az ellentétes így hangzana: Új vizsga, mégsem új tudás? Új vizsga, de nem új tudás? Bizonyítékok híján zárjuk ki ezt az ellentétes viszonyt. Tételezhetünk-e a ‛vagy’ kötőszó alkalmazásával előállítható, ezáltal választásra felhívó kapcsolatot a vizsga és a tudás között? Az új vizsga ‛vagy’ új tudás a régi új, az 1990-es évek elejéről ismert alternatívákra emlékeztet: a bemenet vagy a kimenet reformjáról szóló vitákra. Mára mindkét tényező eldőlt: van új tudásokat preferáló tanterv, és van új vizsga. Mi marad még? A címben leginkább értelmezhető a kapcsolatos és a következtető viszony. (A két tag között még esetleg elképzelhető egy azonosító alany-állítmány viszony is (ez A sas madár. típusú mondat). Az 'és' kötőszóval létrehozott viszony valóban egy szerény mellérendelés. De ennek grammatikájába a szemantika, azaz a szavak jelentése is belejátszik, így odaérthetünk egy látens következtető értelmet is: Új vizsga ‛ugyanis’ új tudás. Vagy: Új vizsga, ‛ezért’ új tudás. Vagy: Új tudás, ‛ezért’ új vizsga? Lehet játszani a címmel. A gondolatjel ugyanis megtöri a szöveg folyamatos képét, és ez arra utal, hogy végül is a cím nem folyamatos szöveg, s a gondolatjel lehetővé teszi a két jelzős szerkezet viszonyának többféle értelmezését. Ha a mondat modalitását tekintjük, akkor kérdő mondat. Külön érdekes a mondat/cím, de akár szövegnek is tekinthető felirat képe, megjelenése. A szöveg, a szószerkezetek tagolása írásjellel/gondolatjellel történik, amely, mint említettük, megtöri a szöveg megszokott folyamatos képét. A kijelentést záró írásjel, a kérdőjel, amely látszólag egy kérdést sugall, de erre a kérdésre a választ a cím után következő szövegben kaphatjuk meg. Ebben az esetben, ha szövegtanilag nézzük, akkor ez egy kataforikus, előre utaló elem, amely azt sugallja, a címet követő szövegben/az előadás után erre választ kapunk. De lehet ennek a kérdőjelnek egy felhívó/felszólító jellege is, vagyis azt üzeni: gondolkodjunk el a problémán. Vajon ez a két megállapítás egymásból következik, egymást feltételezi? A kérdőjel éppen azt sugallja, hogy ezt nem állítjuk, hanem kérdezzük, elgondolkodunk rajta. Olyan ez a kérdés, mint egy retorikai kérdés, amelyhez a pro vagy kontra bizonyítékokat az előadásban/előadásokban elhangzó érvek fogják szolgáltatni. A folyamatos szöveg az ez után következik magán a másfél napig tartó konferencián: szöveg, szöveg, szöveg, előadások, beszélgetések.

Új tudás, de miről? Miről van új tudásunk? Maradjunk annál a ténynél, hogy a diákok az új vizsgán másféle tudásmérési helyzetbe és a tanáraik is az eddigitől eltérő értékelői szerepbe kerültek. De most nem csak ezen van a hangsúly. Nem véletlen, hogy nem a tanulói vizsgaeredményekről szól ez a konferencia, hanem arról a tudásról, amit egy vizsga fejlesztésében és végül a működtetésében megtanulhatott az érintettek igen széles szakmai köre. Maguk a fejlesztők is reflektálhattak a saját tudásukra, amikor olyan szemmel kellett ránézni a vizsgatárgyak anyagára – a matematikára, a nyelvre, az irodalomra, a biológiára, a történelemre és minden másra –, hogy mi más hozható ki ebből, mint ami eddig volt? Arról a tudásról szól ez a konferencia, mi történik, ha fel van adva a lecke: egy új vizsga(rendszer) kiépítése.

A megnyitó lehet személyes: én magam saját magamról is sok mindent megtudtam a kemény vitákban, az együttműködés fortélyaiban. Amikor az új értékelési kritériumokat alkalmaztuk a próbaérettségin írt diákmunkák elemzésében, akkor az értékelendő gondolatokon, azok megformálásán, nyelvi minőségén túl a diákok írásain keresztül önmagunkról is megtudhattunk valamit. Reméljük, e reflexiók megoszthatóak másokkal.

A tudásunk megosztása, ami végül is a konferencia célja, Kölcsey Ferenc Parainesisét idézte fel bennem, de nem csak azt, hogy „emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki”. Sokat töprengtem, hogy manapság nem tűnik-e túl átlelkesültnek Kölcsey gondolata, de úgy döntöttem, hogy nem. Íme.

„A szónokság szabad nép körében támadt” – és így folytatja – „Szó szavat húz maga után, élő tanácskozásban fejlik ki s tartatik fenn a szabadság szelleme; s jaj a nemzeteknek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik!” Ezt szeretné Önöknek üzenni e megnyitó, a gondolatok, a nézőpontok szabadságát az élő tanácskozásban.

Az Új vizsga – új tudás? című konferenciát megnyitottnak nyilvánítom.

Horváth Zsuzsanna

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.