2019. szeptember 18., szerda , Diána

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Önkormányzati oktatáspolitika és oktatásfinanszírozás

Horn Dániel :: Mennyibe kerül egy gyerek?

2009. június 17.

A tanulmányban az általános iskolák szolgáltatásainak költségeit becsüljük 2001-es keresztmetszeti adatok alapján. Az állami fejkvóta normatíva által finanszírozott szolgáltatások közül az oktatás, a napközi, az étkeztetés és a fogyatékos tanulók oktatása van szignifikáns hatással az általános iskolák költségeire, a felzárkóztató, illetve a fejlesztő foglalkozás meglepő módon nincsen. A normatívák a legtöbb esetben jelentősen eltérnek a becsült átlagos költségektől. Bár a kistelepülések relatíve magasabb fajlagos költségeit az állam elismeri, a biztosított normatíva mégsem fedezi a költségeket. A keleti és a nyugati országrész között nem találunk szignifikáns költségkülönbségeket.

Magyarországon talán először teszünk kísérletet arra, hogy az egyes oktatási szolgáltatások egy főre eső költségeit regressziós becslések segítségével megbecsüljük. A magyar oktatásfinanszírozási rendszer nagymértékben az oktatási normatívákon, az egy főre meghatározott fejkvótákon nyugszik. Nem elhanyagolandó kérdés, hogy a mindenkori kormányzat által meghatározott normatívák hogyan aránylanak a normatívák célcsoportjának, tehát az egyes intézményeknek a valós költségeihez. A bürokratikus rendszerek – mint például a magyar közoktatás – nagy hátránya, hogy szereplői kevéssé vannak ösztönözve a hatékony erőforrás-kihasználásra. Nem áll érdekükben a valós költségek bevallása, hiszen akkor járnak jól, ha kiadásaikat minél magasabbnak mutatják. Ebből kifolyólag az egyes iskolai szolgáltatások valós költségeinek a megállapítása rendkívül nehéz.

Az alábbiakban kísérletet teszünk egy olyan módszer bemutatására, amely talán mégis lehetővé teszi mindezt. A kapott eredmények csupán iránymutatóak, legfőképpen a minta mérete miatt óvatosan kezelendők. Ennek nem módszertani, pusztán erőforrás-hiány okozta indokai vannak. A tanulmány arra azonban mindenképpen használható, hogy módszereiben és néhány eredményében iránymutatóként szolgáljon. Ahhoz, hogy kutatásunkat az elkövetkezendőkben folytatni és legfőképpen pontosítani tudjuk, elengedhetetlen egy pontosabb és nagyobb minta az egyes intézmények összkiadásairól.

Adatbázis

A tanulmány az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központja (OKI-KK) „Önkormányzati oktatásfinanszírozás és oktatáspolitika” című projektének egyik háttértanulmánya. A felhasznált adatokat a projekt keretében készült kérdőíves lekérdezés, illetve az Oktatási Minisztérium (OM) évente megjelenő statisztikai adatbázisa biztosította.

Az OKI-KK által készített adatbázisból a 2001-es iskolai működési kiadások (ezer forintban értendőek) adatait vettük figyelembe, hiszen intézményi szintű kiadási adatok semmilyen országos szintű adatbázisban nem érhetőek el. Minden más felhasznált adat az OM 2001-es statisztikai adatbázisából származik.

A kutatás keretében készült lekérdezés nem volt teljes körű, az OM 2001-es statisztikai adatbázisában szereplő 7696 intézmény közül 1067-ről állt rendelkezésre a működési kiadásokat leíró mutató. A minta azonban reprezentatívnak tekinthető, mivel a mintavételi eljárás véletlen kiválasztáson alapult, és később a felmerült hibákat korrigáló súlyokkal javították.1

A rendelkezésre álló 1067 adat közül 724 általános iskolára, 280 középiskolára, és 63 – többnyire – zeneiskolára, illetve önálló kollégiumra vonatkozott. A 63 „egyéb” intézménnyel és a középiskolákkal az elkövetkezendőkben nem foglalkozunk. Azt az intézményt kezeltük általános iskolaként, amelyben az 1–8. évfolyamos tanulók aránya meghaladta az 50%-ot. Az intézmények ilyen besorolása azért volt szükséges, mivel csupán a profil szerint nem feltétlenül lehet biztosan eldönteni, milyen típusú egy intézmény, ha többféle programot futtat egyidejűleg, a tanulmányban viszont fontos, hogy az általános iskolákat elkülönítsük a többi intézménytípustól a finanszírozási különbségek és az általuk kínált szolgáltatások összetételének eltérése miatt.

A költségfüggvények magyarázata

Jelentős gondot okozott a költségfüggvények becslésénél az iskolai eredményességi mutatók hiánya. Ezek nélkül meglehetősen nehéz az egyes iskolák költségeinek összehasonlítása, hiszen az iskolázás költségei nagymértékben függnek az eredményességtől; kiemelkedő eredményeket egy fejlett körzetben sokkal egyszerűbb/olcsóbb elérni, mint egy hátrányos helyzetű családok lakta területen (Duncombe–Yinger, 1999). Célunk azonban nem az volt, hogy az egyes iskolákat hasonlítsuk össze egymással, hanem hogy az állami fejkvóták mértékét hasonlítsuk a valós gyermekenkénti kiadásokhoz. Nyilvánvaló azonban, hogy „ha a költségek nem megfigyelt összetevői korrelálnak a megfigyelt változókkal (regresszorokkal), a keresztmetszeti adatokból, adott évre, a legkisebb négyzetek módszerével becsült paraméterek torzítottak és inkonzisztensek lesznek” (Downes–Pogue 1994; a szerző fordítása). Ezt elkerülendő a becslésekbe olyan elérhető változókat tettünk, amelyek lehetővé tették, hogy a települések és intézmények közötti különbségeket becsülni tudjuk. Azaz feltételeztük, hogy az iskola településének jellemzői befolyásolhatják az iskola eredményességét (pl. a település jövedelme) vagy az inputok árait (pl. Budapest).

Feltettük azt is, hogy van mérethatékonyság az általános iskolai oktatásban (Hermann, 2002), így harmadfokú függvényeket becsültünk. (Lásd még Edwards [1990] ajánlását, aki azzal érvel, hogy a harmadfokú függvények jóval rugalmasabbak, mint a másodfokú vagy a logaritmikus függvények.)

A 2000. évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről 3. mellékletében az államilag garantált diákonkénti normatív támogatásokat sorolja fel. A törvényben 5 nagyobb csoportra lehet osztani az iskolákat fenntartó önkormányzatok számára biztosított fejkvótákat.

  1. Az iskolai oktatás alapszolgáltatásainak normatívái (alapfokú nevelés, oktatás; szakmai elméleti oktatás, szakiskolai kifutó felzárkóztató oktatás; középfokú nevelés, oktatás; iskolai szakképzés)
  2. Különleges gondozás keretében nyújtott ellátás (gyógypedagógiai ellátás; korai fejlesztés, gondozás; fejlesztő felkésztés)
  3. Alapfokú művészetoktatás (zeneművészeti ág; képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ág)
  4. Bentlakásos közoktatási intézményi ellátás (kollégiumi, externátusi nevelés, ellátás; fogyatékos tanulók kollégiumi ellátása)
  5. Egyéb közoktatási feladatok (fejlesztő és felzárkóztató oktatás; általános iskolai napközis foglalkozás, a hátrányos helyzetű tanulók felkészülését segítő foglalkozások; nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint cigány kissebségi oktatás; óvodában, kollégiumban, iskolában szervezett intézményi étkeztetés; óvodába, általános iskolába bejáró gyermekek, tanulók ellátása; intézményfenntartó társulás óvodájába, általános iskolába járó gyermekek, tanulók támogatása)

Ezekből a normatívákból látható, hogy az állam milyen oktatási szolgáltatásokat finanszíroz, vagyis milyen szolgáltatásokat ismer el és ösztönöz anyagilag. Azonban kérdéses, hogy ezen ösztönzők mennyiben befolyásolják a valóságban az intézményi kiadásokat, illetve hogy valóban ezek azok a szolgáltatások, amelyek meghatározzák az iskolák kiadásait. Ha valóban a fenti szolgáltatások befolyásolják az intézmények éves költségvetését, az korántsem jelenti azt, hogy ez a hatás megegyezik az állami normatíva nagyságával. Ennek a kérdésnek a megválaszolására regressziós becslések segítségével kísérelünk meg választ adni.

Az Oktatási Minisztérium 2001. évi statisztikáiban részletes adatok állnak rendelkezésre az egyes szolgáltatásokat igénybe vevő diákok számát illetően. A következő szolgáltatások diákadatait vizsgáltuk a költségfüggvény becslésekor:

Diákok száma évfolyamonkénti és programszintű bontásban (tágabban: iskolaméret).
Különleges gondozás: fogyatékos tanuló.
Alapfokú művészetoktatás.2
Bentlakásos, közoktatási intézményi ellátás: kollégium, externátusi ellátás.
Egyéb szolgáltatások: szakkör, önképzőkör, iskolai sportkör, énekkar, napközi, tanulószoba, étkezők, felzárkóztató foglalkozás, fejlesztő foglalkozás, tehetséggondozó foglalkozás, művészeti csoport, intézeti vagy állami nevelt tanuló, magántanuló.

Az iskolai szolgáltatásokat két részre osztottuk. Elkülönítettük egymástól

  1. az alapvető, vagy alapszolgáltatásokat, amelyek nem igazán tartoznak az iskola döntési körébe, inkább az oktatás mellé „kötelezően” járó szolgáltatásokról van szó. Ilyenek a napközi, az étkeztetés, a kollégiumi ellátás, a fogyatékos tanulók ellátása, externátusi ellátás, tanulószoba.
  2. az extra- vagy plusz szolgáltatásokat, pl. szakkör, önképzőkör, iskolai sportkör, énekkar, felzárkóztató foglalkozás, fejlesztő foglalkozás, tehetséggondozó foglalkozás, művészeti csoport. Ezek inkább az iskola vonzerejét növelik, mintsem kötelező jelleggel bírnának.

Véleményünk szerint az állam elsődlegesen az iskolai alapszolgáltatásokra kellene, hogy hangsúlyt fektessen. A plusz szolgáltatások inkább az iskolák közötti verseny elősegítésére szolgálnak azáltal, hogy vonzóbbá teszik a diákok számára az adott intézményt. Éppen ezért az állam elsődleges feladata, hogy az iskolai alapszolgáltatásokat finanszírozza.

Mindezt alátámasztja az a tény is, hogy az állam az általunk a plusz szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások közül csupán a felzárkóztató és a fejlesztő foglalkozásokat támogatja anyagilag (27 500 Ft/diák/év). A többi pluszszolgáltatás finanszírozására – amennyiben befolyásolják a kiadási oldalt – az iskoláknak egyéb bevételi forrásokat kell találnia (önkormányzat egyéb forrásai, más pályázatok, szolgáltatások eladása stb.).

A kormányzat külön normatívát biztosít a „nem magyar nyelven folyó nevelés és oktatás, valamint a cigány kisebbségi oktatásra” (2000. évi CXXXIII. Törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről). Sajnálatos módon azonban az oktatásstatisztikában nem jelenik meg, hogy hány tanuló vesz részt ilyen képzésben, így nem volt lehetőségünk megvizsgálni, valóban befolyásolja-e e szolgáltatás előállítása a kiadásokat.

A költségfüggvény-becslés eredményei

A fenti változók mindegyikét megvizsgálva a következő változók bizonyultak szignifikánsnak az elemzés szempontjából: diákszám, fogyatékosok száma, napközisek száma, étkezők száma. Ezek közül mindegyikhez rendelt az állami költségvetés diákonkénti normatívákat.

Nyilvánvalóan a kollégiumi vagy externátusi ellátás az általános iskolában igen ritka, a tanulószoba pedig államilag nem támogatott, így nem feltűnő, hogy nincsenek szignifikáns hatással a költségekre.

Egyik extra vagy pluszszolgáltatás sem mutatott szignifikáns hatást. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az iskolákban nem jelennek meg ezek a szolgáltatások. Csupán azt feltételezi, hogy az iskolák nem használnak fel többleterőforrásokat az előállításukra. Feltételezhető, hogy a tanárok nem kapnak pluszjövedelmet, ha ezeket a szolgáltatásokat diákok számára elérhetővé teszik, illetve ha mégis kompenzálják őket az iskolák, akkor ezt nem jövedelem formájában teszik. Az is elképzelhető, hogy más, szignifikáns szolgáltatásokban jelenik meg egy-egy extra szolgáltatás hatása.

Külön ki kell emelnünk a felzárkóztató és a fejlesztő foglalkozást, mivel annak ellenére sincsenek szignifikáns hatással a kiadásokra, hogy állami forrást lehet felhasználni az előállításukra, és hogy az iskolák több mint 85%-ában van fejlesztő és/vagy felzárkóztató oktatásban részt vevő tanuló. Közelebbről megvizsgálva a résztvevők számát feltűnő, hogy van néhány olyan iskola, ahol a diákok több mint 80%-a részt vesz ilyen képzésben, míg az átlagos résztvevők aránya 22,6% (szórás 19,3). Ez jelentheti azt, hogy az iskolák nem igénylik az államtól a normatívát, illetve igénylik, de más kiadásokra fordítják a bejövő összegeket. Természetesen a legvalószínűbb, hogy az önkormányzatok nem juttatják el az iskoláknak ezeket a fejkvótákat, így, bár hivatalosan van ilyen oktatás az iskolában, ezzel a fejkvótával az iskola költségvetése nem emelkedik. Persze egyszerűen az is elképzelhető – bár ezt nem tartjuk valószínűnek – hogy valóban nem kerül pluszköltségbe az ilyen szolgáltatások nyújtása.

A felhasznált adatok segítségével a következő teljesköltség-függvényt,

illetve ebből a következő átlagköltség-függvényt tudtuk becsülni:

ahol a TC a teljes költség, a C konstans, D a diákszám (négyzetes és köb taggal), Ovo az óvódások, Köz a középiskolások, Fogy a fogyatékosok, Napk a napközisek, Etk az étkezők száma. A Jov (település jövedelme), a Bp (Budapesti kerületek dummy-változója), Ong (öngazdálkodó-e az intézmény, vagy sem; kategorikus), AMK (Általános Művelődési Központtal együtt üzemel-e; kategorikus) és a D1_4 (az alsó tagozatosok száma) a bevezetőben említett torzításokat hivatott csökkenteni, és érdekes következtetéseket is le lehet vonni belőlük.

A becslések eredményeit a 6. táblázat foglalja össze. Nyilvánvaló, hogy ha növekszik az intézmény mérete (az iskolába járó diákok száma), növekedni fog a teljes költség is (1. ábra).

A függvényben szereplő „nem szolgáltatások” regressziós paraméterei

Az öngazdálkodó intézmények esetében kapott eredmény igen jelentős eltérésről tanúskodik. Becsléseink szerint az az intézmény, amely önállóan gazdálkodik – azaz külön alkalmazottakat tart fenn, önállóan tervezi az éves kiadásait stb. –, mintegy évi diákonkénti (!) 46 ezer forinttal többet költ a működésére, mint a nem önállóan gazdálkodó intézmények. Ennek egyik oka valószínűleg a plusz alkalmazott(ak) költsége. Valószínűsíthető az is, hogy azok a települések, ahol összevontan gazdálkodnak az iskolák, jobban el tudják osztani az erőforrásaikat, mint az önállóan gazdálkodó intézmények.

A jövedelmi különbségek is igen nagyban befolyásolják az intézményi kiadásokat. A regresszióban az egy lakosra eső kiadások szerepelnek. Azaz ha megnövekedik 10 ezer forinttal az egy főre eső átlagos jövedelem, akkor 1,7 forinttal fognak az önkormányzatok többet költeni az alapfokú oktatásra. Amíg például az 5000 fő alatti települések lakosainak átlagos egy főre eső jövedelme 478 ezer forint volt 2001-ben, addig az 50 ezer fő feletti városok lakosaira (kivéve Budapest) majdnem 661 ezer forint jutott. Azaz – a jövedelmi mutató regressziós paraméteréből számolva – majdnem 33 ezer forinttal többet költenek egy tanulóra évente.

Önmagában az a tény, hogy egy iskola valamely budapesti kerületben helyezkedik el, átlagosan 46 ezer forinttal növeli meg az átlagos kiadásokat.

Az általános iskolával egybekötött általános művelődési központ (ÁMK) diákonként 16 ezer forinttal emeli meg a költségeket. Nyilvánvalóan a funkciójából adódó többletszolgáltatások, illetve a ki nem szűrt településméretből adódó hatások miatt. (Az általános művelődési központok általában kisebb, önálló művelődési központ fenntartására nem képes településeken jöttek létre.)

A nem szolgáltatások regresszióinak vizsgálatára a későbbiekben alaposabban, esetleg egy önálló tanulmányban, sort lehetne keríteni.

A szolgáltatások becsült fajlagos költségei

Az általános iskolák átlagos működési költsége körülbelül 70 millió forint évente. A fajlagos működési kiadások tanulónként körülbelül 252 ezer forintot tesznek ki. Pusztán a diákok számának változását vizsgálva egyszerűen ki lehet mutatni a mérethatékonyságot. Az alábbi ábrából látni lehet, hogy a tanulók számának növekedésével az egy főre jutó költségek – egy optimális iskolaméretig – egyre kisebbek lesznek (1–2. ábra). (Erről lásd Hermann, 2002.)

Oktatás

Az általunk becsült függvény paramétereiből számított egy főre jutó költségek 2001-re 188 267 forintot tettek ki. Ebben természetesen nincsen benne a napközi, az étkeztetés vagy a fogyatékos tanulók oktatásának költsége, sem pedig az esetlegesen ebbe az intézménybe járó óvódások vagy középiskolások oktatásának költsége (ha esetleg összevont intézményről lenne szó).

Étkezők

Az étkeztetés minden iskolában jelentős kiadásokkal jár. A tanulóknak többnyire hozzá kell járulniuk az étkezési költségeikhez, ám ez az összeg rendszerint nem a teljes étkezés költsége. Ez a különbség is az intézmény kiadásaiban jelenik meg.

Az OKI-KK által készített kérdőívben rákérdeztünk arra is az önkormányzatoknál, hogy 2001-ben várhatóan mennyit költ az iskolai diákok étkeztetésére az önkormányzat. Sajnos, a kérdés nem iskolai, hanem önkormányzati szinten lett feltéve, információt azonban így is hordoz. A válaszok szerint az önkormányzatok évente átlagban 87,1 millió forintot fordítanak étkeztetésre. Ez étkező diákonként átlagosan évi 45 ezer forintot jelent (1. táblázat). Nem tisztázott, hogy az önkormányzatok mennyiben a saját, és mennyiben a központi kormányzat által nyújtott hozzájárulásokat értették ez alatt. Vagyis elképzelhető, hogy némely önkormányzat saját hozzájárulásként kezelte az állami normatívák kiosztását is.

Arra is rákérdeztünk, hogy mekkora a szülői befizetések nagysága; ez 2001-ben 22 960 forint/diák volt. Valószínűsíthető, hogy az önkormányzatok a szülői befizetéseket külön kezelték az önkormányzati hozzájárulásoktól, elképzelhető azonban az is, hogy egyik-másik önkormányzat a kettőt együtt számolta, azaz a becslés torzított lett, nem tudni melyik irányba.

Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy mennyi a valós költsége egy étkező diáknak, ettől kis mértékben eltérő számot kapunk (2. táblázat). Az általunk becsült regressziónak (lásd a mellékletben) a csak étkezőkre vonatkozó regressziós együtthatója 96,25, azaz a teljes költségek körülbelül 81–111 ezer forinttal3 változnának, ha egy tanulóval növelnénk az átlagos iskola étkeződiák-számát. Természetesen az iskolai kiadások között szerepel az étkezések összköltsége, míg az önkormányzat (és az állam) a tanulóknak csupán ennek egy részét téríti meg. Tehát a regressziós paraméter az összkiadásokat becsüli, és nem az önkormányzati kifizetéseket.

Így is, ha az önkormányzati befizetéseket vetjük össze a becsült értékkel, látni lehet, hogy az önkormányzat mintegy 50%-át állta az átlagos étkezési költségeknek.

Napközisek

Feltételezhető, hogy azok a diákok, akik napközit vesznek igénybe az általános iskolákban, étkezni is ott fognak, így amikor költségfüggvényünkben a napközisek hatását vizsgáljuk, ki kell belőle szűrni az étkeztetés miatt bekövetkezett költségtöbbletet. Láttuk, hogy az étkeztetés az összköltségeket mintegy 96 250 forinttal növelte meg. A regresszióban a napközisek együtthatója 139 012, azaz egy napközis foglalkoztatása és étkeztetése körülbelül 124–153 ezer forinttal növeli meg a költségeket. Ha ebből levonjuk az étkeztetés költségeit, akkor a napközis foglalkoztatásra körülbelül 43 ezer forint jön ki országos átlagban (2. táblázat). (Ennek a becslésnek a bizonytalansága már igen nagy, mivel az étkezést 81–111 ezer forintig becsültük, a napköziseket 124–153 ezerig, így a csak napközis ellátás hasonló becslése körülbelül 13–72 ezer forintig terjed.)

Fogyatékosok

A fogyatékos tanulók oktatása, hasonlóan az előzőekhez, felfogható az iskolák által nyújtott többletszolgáltatásként. A regresszióban a fogyatékos tanulókhoz tartozó együttható 264,595. Ez azt jelenti, hogy egy újabb fogyatékos tanuló oktatása körülbelül 235–293 ezer forinttal növelné meg az iskola összköltségeit (2. táblázat). A fogyatékos tanulók regressziós becslése megbízhatónak mondható, mivel nem nagyon valószínű, hogy összefüggésben lenne más változókkal.

Területi összehasonlítás

Az adatbázis jellege miatt nem állt rendelkezésre megfelelő adat a megyei vagy a kistérségi összehasonlításra. Így az országot – önkényesen – két félre osztottuk. A Dunától keletre, illetve nyugatra fekvő megyékre. Pest megyét és Budapestet a nyugati megyékhez csatoltuk, feltételezvén ezzel egy fejlettebb nyugati és egy fejletlenebb keleti országrészt.

Mikor az alapregressziókat külön-külön a két országrészre futattuk le, jelentős eltérések mutatkoztak a két vidék között. A regressziós paraméterek alapján úgy tűnt, hogy a nyugati országrészben többet költenek egy tanulóra, mint a keleti felén. Tovább boncolgatva a kérdést azonban kiderült, hogy – a mintánk becslése alapján – az összes, országosan szignifikáns oktatási szolgáltatás költsége nem tér el egymástól a két országrész között.4

A területi különbségek összevetései, bár nem mutatkoztak szignifikánsnak, egy érdekes eredménnyel mégis szolgáltak (7. táblázat).

A 3. ábráról az is látható, hogy mindkét országrészben mérethatékonyak az intézmények, de míg nyugaton a relatíve nagy intézmények is többet költenek (költhetnek?) a diákokra, keleten már a közepes méretű iskolák is a nagy iskolákéhoz hasonló, alacsony fajlagos költségekkel rendelkeznek. A két becsült átlagos költséggörbe annyira eltér alakjában egymástól, hogy ezt a kérdést az elkövetkezendőkben – egy esetleges nagyobb adatbázison – mindenképpen tovább kellene vizsgálni.

A becsült kiadások és a normatív támogatások

Elemzésünk egyik legérdekesebb pontja, hogy a becsült költségek mennyire felelnek meg az állami normatíváknak. Összehasonlítjuk, hogy az állam által adott fejkvóták mekkora hányadát fedik le a valós iskolakiadásokból becsült egy gyerekre jutó költségeknek.

Oktatás

Az általános iskolai oktatásra az állam 2001-ben 120 300 forintot fordított tanulónként. A költségbecsléseknél láthattuk, hogy azt feltételezve, hogy az iskola az oktatáson kívül semmilyen szolgáltatást nem nyújt a tanulóinak, évente körülbelül 188 267 forintot költ fejenként. A különbség igen jelentős, mintegy 50% (3. táblázat).

Étkezés

Az étkezési normatíva összege 2001-ben 21 800 forint volt. Becslésünk szerint egy tanuló 96 ezer forinttal kerül többe, ha étkezik is. Viszont azt is megmutattuk, hogy az önkormányzatok országos átlagban a tanulók után maximum 45 ezer forintot költenek étkeztetésre (nem egyértelmű, hogy hozzájárulásaikba belefoglalták-e a központi normatívát), illetve hogy a szülői hozzájárulás – még ha az önkormányzati hozzájáruláson felül is van, csupán 22 ezer forint. Ha feltételezzük, hogy az önkormányzatok sem az állami normatívát sem a szülői hozzájárulásokat nem számolták hozzá az önkormányzati hozzájárulásokhoz, akkor az állami normatíva plusz a két hozzájárulás összege majdnem megegyezik a becsült költségekkel (3. táblázat). (45,750+22,960+21,80=90,510ť96,260) De még ez a maximumérték is kissé elmarad a becsült összegtől.

Napközi

A napközis normatíva összege 2001-ben 15 000 forint volt diákonként. Becslésünk alapján a csupán napközis szolgáltatást igénybe vevő tanulókra az iskola évi 43 ezer forinttal többet költ, ez majdnem 180%-kal nagyobb összeg (3. táblázat). Ez igen jelentős eltérés, bár hangsúlyozzuk, becsléseinkkel óvatosan kell bánni.

Fogyatékos tanulók oktatása

Az állami normatíva a fogyatékos, gyógypedagógiai ellátásban részesülő tanulók után évi 250 ezer forint. Hasonló összeg, mint amit a regressziós paraméter alapján kaptunk (264 595 forint), ami mindössze 6%-kal nagyobb összeg (3. táblázat).

Kistelepülések iskolái

Az állam külön normatívát – 12 000 Ft/diák – biztosít azon települések önkormányzatai számára, amelyeknek a lélekszáma nem haladja meg a 3500 főt. Ha a település mérete 3000–3500 fő közé esik, a diákonkénti normatíva egyszeres, az 1100–3000 fős települések kétszeres, míg az ennél kisebb települések négyszeres normatívát vehetnek igénybe.5 Az alap-normatíva 2001. évi összege 12 000 forint volt.

A becsült regressziók paramétereit felhasználtuk a kistelepülések oktatási költségeinek becsléséhez is (4. táblázat). Itt kénytelenek voltunk az országos becslést használni a kistelepülések átlagaival, mivel pusztán a kistelepülésekre becsült regresszió, az adathiány miatt, nem lett volna megbízható. (Csak az oktatás költségét becsültük, egyéb szolgáltatások nélkül.)

A becsült kiadások és a normatív támogatások közötti eltérés több tényezőből is fakadhat. Egyrészről a kistelepülések jövedelemtermelő képessége jóval az országos átlag alatt van, ami az iskolákra többletkiadásokat róhat. Valószínűbb azonban, hogy az iskolai mérethatékonyság az, ami a leginkább befolyásolja a kiadások ilyen mértékű megugrását. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy bár az állam elismeri ezen települések hátrányos helyzetét, az általa kínált plusz-normatíva, becsléseink szerint, meg sem közelíti a pluszköltségek nagyságát (4. táblázat).

A Szolgáltatási költségek aránya a kiadásokban

Érdemes megvizsgálni, hogy az oktatási szolgáltatások mekkora részét teszik ki az intézményi működési összkiadásoknak. A becsült szolgáltatási kiadások és a tényleges fajlagos működési kiadások arányát számoltuk ki az egyes intézményekre, most ennek a súlyozott átlagait tekintjük át.

A tényleges oktatási (tanítási) költségek 74,66%-át, az étkezési költségek az összes működési kiadás mintegy 11,18%-át, a napközis étkezők költsége 4,95%-át tette ki a 2001-es átlagos általános iskolai összkiadásoknak. A fogyatékosok oktatásának költsége országosan az összkiadások nagyon kis hányadát, 5,26%-át adja. Ezekben a becslésekben minden intézmény, tehát azok is, ahol nincsen étkező, napközis vagy fogyatékos, benne van. Az 5. táblázatból látható, hogy minden oktatási szolgáltatásnak igen nagy a szórása, azaz jelentős különbségeket lehet találni az egyes intézmények között a szolgáltatások kiadási arányait illetően.

Következtetések

  1. Az államilag támogatott oktatási alapszolgáltatások szignifikánsan befolyásolják az általános iskolák költségeit, míg olyan szolgáltatást nem találtunk szignifikánsnak, ami nem államilag támogatott.
  2. Az államilag támogatott felzárkóztató és fejlesztő foglalkozás nem befolyásolja szignifikánsan a magyar általános iskolák költségvetését, bár a legtöbb iskola és igen nagy számú gyerek igénybe veszi ezeket a szolgáltatásokat. Ennek több oka lehet: az iskola nem igényli a pénzt az államtól, vagy az önkormányzat nem juttatja el az igényelt összeget az iskolához, illetve elképzelhető – bár nem valószínű –, hogy ezen szolgáltatások nyújtása nem kerül pluszköltségbe.
  3. Az állam által nyújtott normatívák legtöbb esetben jelentősen eltérnek a valós – becsült – költségektől.
  4. Bár az állam elismeri a kistelepülések megnövekedett költségeit, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésére szánt normatíva meg sem közelíti a valós költségnövekedés mértékét.
  5. A keleti és a nyugati országrész oktatási szolgáltatásainak költsége között nincsen szignifikáns eltérés.
  6. Az összköltségek 16,13%-át a napközi és az étkezési, azaz a jóléti szolgáltatások adják.

Irodalom

Dougherthy (1990): Unit Costs and Economies of Scale in Vocational and Technical education: Evidence from People‘s Republic of China. Economics of Education Review, vol. 9, no. 4, pp. 389–394.

Downes, A. T.–Pogue F. T. (1994): Adjusting School Aid Formulas for the Higher Cost of Educating Disadvantaged Students. National Tax Journal, Vol. 47, no. 1 (March), pp. 89–110.

Duncombe D. W.–Yinger M. J. (1999): Performance Standards and Educational Cost Indexes: You Can‘t Have One Without the Other. In: Ladd F. H–Chalk R.–Hansen S. J. (eds.): Equity and Adequacy in Education Finance. National Academy Press, Washington D. C.

Edwards, J. H. Y. (1990): Congestion function specification and the „publicness” of local public goods. Journal of Urban Economics, 27. 80–96.

Hermann Z. (2002): Hatékonysági problémák a közoktatásban. Kézirat. OKI.

Ábrák és táblázatok

  1. ábra
Teljesköltség-függvény

  2. ábra
Átlagköltség-függvény

  1. táblázat
Az étkezésre fordított kiadások

Változó
Átlag
Szórás
Étkezésre fordított önkormányzati fajlagos kiadás
(egy étkezőre)
45.75
28.19
Étkezésre fordított szülői befizetés (egy étkezőre jutó)
22.96
14.39

  2. táblázat
Egyes általános iskolai oktatási szolgáltatások egy tanulóra eső éves költsége (általános iskolák)

Becsült, fajlagos kiadások (ezer forint)
Oktatás
188,267
Étkezés
96,250
Napközi
42,760
Fogyatékosok oktatása
264,590

  3. ábra
Átlagköltség-függvények

  3. táblázat
A becsült fajlagos kiadások és a normatív támogatások összege

 
Normatíva
Becsült költségek
Becsült költségek/
Normatíva
Oktatás
120,30
188,267
1,560
Étkezés
21,80
96,250
4,410
Étkezés önkormányzati és szülői hozzájárulással (maximum)
90,51
96,250
1,060
Napközi
15,00
42,760
2,850
Fogyatékosok oktatása
250,00
264,590
1,060

  4. táblázat
Becsült fajlagos kiadás és a normatív támogatások összege a kistelepülések esetében

A település mérete
(fő)
Becsült oktatási kiadás
(forint)
Kapott normatíva (oktatási+kistelepülési)
(forint)
3000–3500
255,85
132,30
1100–3000
273,28
144,30
1100 alatt
356,47
168,30

  5. táblázat
Az egy főre eső oktatási szolgáltatások költsége minden egyes általános iskolás diákra vetítve (ezer forint)

Változó
Átlag
Szórás
Oktatás
188,267
55,120
Étkezők
22,960
14.390
Napközisek
12,481
39,520
Fogyatékosok
13,273
41,890

  6. táblázat
Az átlagköltség-függvény becslése

   
Koeficiens
Std, hiba
t
p>|t|
[ 50% Konf, interval]
1/D
3215,35
1288,47
2,50
0,01
2345,84
4084,86
D
-0,26
0,10
-2,57
0,01
-0,32
-0,19
D2
0,00
0,00
1,78
0,08
0,00
0,00
Ovo/D
-194,10
48,04
-4,04
0,00
-226,51
-161,68
Köz/D
-55,77
85,62
-0,65
0,52
-113,55
2,01
Fogy/D
264,6
43,46
6,09
0,00
235,26
293,93
Napk/D
139,01
21,89
6,35
0,00
124,24
153,78
Etk/D
96,25
22,00
4,38
0,00
81,41
111,10
Jov
0,00
0,00
4,50
0,00
0,00
0,00
Bp
46,73
20,98
2,23
0,03
32,57
60,89
Ong
46,69
7,82
5,97
0,00
41,41
51,97
AMK
16,56
12,38
1,34
0,18
8,21
24,91
D1_4
-150,93
80,70
-1,87
0,06
-205,39
-96,46
Cons
175,38
43,57
4,02
0
145,97
204,78

Esetszám=716
F( 13,702) =19,14
Prob>F=0,0000
R2=0,5106
Root MSE=80,45
fajlagos költség (AC)

  7. táblázat
Területi becslés (Ny-Mo., területi dummy, Nyugat-Magyarország=1)

 
Koeficiens
Std, hiba
t
p>|t|
[50% Konf, interval] 
1/D
4047,11
2264,97
1,79
0,07
-399,88
8494,10
NyMo*1/D
-951,58
1898,21
-0,50
0,62
-4678,48
2775,31
D
-0,26
0,10
-2,53
0,01
-0,46
-0,06
NyMo*D
0,07
0,08
0,90
0,37
-0,08
0,22
D2
0,00
0,00
2,21
0,03
0,00
0,00
NyMo* D2
0,00
0,00
-1,72
0,09
0,00
0,00
Ovo/D
-196,47
48,11
-4,08
0,00
-290,93
-102,01
Köz/D
-78,29
79,00
-0,99
0,32
-233,4
76,82
Fogy/D
210,29
46,82
4,49
0,00
118,37
302,22
NyMo*Fogy/D
117,15
79,49
1,47
0,14
-38,92
273,21
Napk/D
128,24
27,69
4,63
0,00
73,88
182,6
NyMO*Napk/D
14,26
40,51
0,35
0,73
-65,28
93,81
Étk/D
86,42
28,72
3,01
0,00
30,03
142,81
NyMo*Etk/D
17,37
43,41
0,40
0,69
-67,86
102,59
Jov
0,00
0,00
3,99
0,00
0,00
0,00
Bp
43,81
21,14
2,07
0,04
2,30
85,32
Ong
44,70
8,09
5,53
0,00
28,82
60,58
AMK
18,50
12,35
1,50
0,13
-5,74
42,74
D1_4/D
-154,46
78,68
-1,96
0,05
-308,95
0,02
Cons
176,95
43,15
4,10
0,00
92,23
261,66

Number of obs 716
F( 19, 696)=15,05
Prob>F=0
R-squared=0,5233
Root MSE=79,743

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.