2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 február

Önkormányzati álláspont a NAT implementációjáról

2009. június 17.

Wagner András

Önkormányzati álláspont a NAT implementációjáról

A szerző - Szombathely polgármestere - bemutatja, hogy egy nagy múltú iskolavárosban milyen módon készült fel az önkormányzat a NAT bevezetésére. Figyelemre méltó az, hogy az önkormányzat nem úgy tekintett a NAT-ra, mint egy olyan lehetőségre, amellyel forrásokat vonhattak volna ki az oktatási intézmények költségvetési támogatásából. A tanulmány jól érzékelteti, hogy a meglévő forrásokat milyen módon tudta úgy szétosztani az önkormányzat, hogy a kiemelkedő minőségű munkát végző intézmények megőrizhessék szakmai eredményeiket.

Az élet számos más területéhez hasonlóan a nevelés, oktatás ügyét tekintve is hosszú ideje átmeneti időszakban élünk. Az 1985. évi közoktatási törvény hatalmas alkotó energiákat felszabadítva egy sokszínű, szinte megállíthatatlanul tovább burjánzó oktatási kínálatot hozott létre. Az 1993-as törvénymódosítás megkísérelte a már-már öntörvényűvé vált változásokat megfelelő paraméterek közé szorítani. A legutóbbi törvénykorrekció és a NAT-tal kapcsolatos döntések, minden vita ellenére olyan keretet jelölnek ki a következő időszakra, amelyben a nevelés-oktatás ügyének valamennyi szereplője az eddigieknél jobban tudhatja, hogy milyen elvárásokra, milyen feltételek mellett, milyen feladatokat kell megoldania.

Ennek következtében 1998-tól egy más minőségű átmenet kezdődik, amely természetesen sok tekintetben akár bonyolultabb is lehet, mint az eddigi időszak volt. Egy szempontból azonban bizonyára előremutató: látható az átalakulási folyamat vége, legalábbis, ami a nevelés, oktatás tartalmi, irányítási, finanszírozási kereteit illeti. Mindazok a viták, amelyek a NAT alkalmazásáról szóltak, mára, úgy tűnik, lecsendesedtek. Ott, ahol az önkormányzatok már korábban is megfogalmazták iskolafenntartói elvárásaikat, talán túl nagy erővel fel sem lángoltak. A vita az iskolákban a bizonytalanság miatt, a politika színterén pedig a szembenállás egyik aktuális kifejezési formájaként kerülhetett előtérbe ez év tavaszán. Örvendetes, hogy idáig eljutottunk, hiszen számomra nyilvánvaló, hogy a NAT elhalasztott bevezetése esetén sem rendelkezhetnénk lényegesen jobb, más vagy elfogadottabb alaptantervvel. Ennélfogva jobb egy ilyen munkát minél előbb megkezdeni, hiszen így az ellenzők nemcsak kritikákat fogalmazhatnak meg, de az alkalmazás során saját olvasatuk szerinti korrekcióikkal vissza is hathatnak bírálatuk tárgyára. A mondottakon túl pedig az ügynek feltétlenül javára válik, hogy politikai szinten elfogadott ütemterv szerint minden érintett tudja, hogy mi a feladata, milyen keretek között dolgozhat a belátható időben. Bizonyára szívesen mondaná ezt el magáról még néhány nagy államháztartási alrendszer, például az egészségügy vagy a társadalombiztosítás.

Az önkormányzatok nézőpontjából a NAT implementációja az önkormányzati törvényben megfogalmazott helyi viszonyrendszer kialakításának eszköze. A korábbi helyzetben ugyanis az iskolafenntartó a központi költségvetés adott keretei, illetve a korábbi oktatásügyi szabályozás helyben kialakult elvárásai után futott a saját működési forrásai erejéig. Közben nem volt valódi alkalma arra, hogy mérlegelje, valóban szükségesnek tartja-e valamely iskolai tagozatot, vállalni tudja-e egy extra szolgáltatás finanszírozását. Más megközelítésben: nem a költségvetés lehetőségei, nem is egy adott tantestület meglévő szakmai kínálata, ezen keresztül munkavállalói érdekei, hanem elsősorban a tanulók terhelhetősége szabja meg a határokat!

Megállapítható, hogy az önkormányzatok nem úgy tekintenek a NAT-ra, mint egy olyan lehetőségre, amellyel forrásokat vonhatnának ki az oktatási intézmények költségvetési támogatásából!

A NAT valódi szemléletváltást követel mindannyiunktól! Korábban ugyanis a központi tanterven keresztül az állam előírta az oktatás tartalmát, a tanár végrehajtotta a számára kijelölt feladatot. A NAT bevezetése körüli viták pedig egyszerűen arról szóltak, hogy a pedagógusok igénylik-e, vállalják-e, hogy alkotó értelmiségi módjára végezzék munkájukat. Alkotó értelmiségi módjára önállóan, tanult szakmájuk szabályai szerint, egymással, a tanulókkal, a szülőkkel együttműködve - természetesen megfelelő körülmények között. Úgy is mondhatnánk, hogy a siker nem azon múlik, hogy a politika milyen határidőket szab meg az átállás folyamatában, hanem azon, hogy a pedagógusok igénylik-e, vállalják-e az alkotó munkát. Mindezeken túl nem csak az a meghatározó, hogy mikor születik meg az a politikai döntés, amelynek nyomán a pedagógus a tőle elvárt minőségi munka fejében a nemzetközi összehasonlítás próbáját kiálló jövedelemhez jut. Az is a siker feltétele, hogy azokon a végeken, a kisiskolákban, ahol - megkülönböztetett tisztelet a kivételnek - nincs meg a szükséges felkészültség, pedagógiai önállóság, milyen, az autonómiát nem sértő, hatékony segítséget képes bárki nyújtani.

Ami eddig történt - különösen a több intézményt fenntartó településeken -, az nagyon biztató. Soha ilyen pezsgés, ilyen, a tanórai munkán túli aktivitás nem jellemezte iskoláinkat. Mindenütt, ahol a fenntartó önkormányzat kijelölte a NAT-on, illetve az intézményi pedagógiai programon alapuló helyi tantervek elkészítésének ütemtervét, a testületek, intézményvezetők, az intézmények meghatározó tanáregyéniségei egyszersmind élnek a lehetőséggel, hogy végiggondolják saját közös jövőjüket. Szinte soha ilyen alkalom nem nyílt még arra, hogy alkotó közösségként, elemezve saját erősségeiket, szembenézve gyengeségeikkel, felmérjék mindazokat a körülményeket, amelyek segíthetik vagy hátráltathatják céljaik elérését. Ez a munka arra is alkalmat teremt, hogy közösen megfogalmazzák, akár újrafogalmazzák ezeket a célokat. Mindemellett fontos iskolafenntartói feladat, hogy a törvény betűjét, szellemét jól értve az értékek sokszínűsége jellemezze iskoláinkat, ne egy-egy tekintélyes vezető saját értékválasztásai hassák át az intézmények pedagógiai programjait.

Az említett iskolafenntartói tevékenység egy lehetséges példája már kialakult gyakorlatunkból:

1. Helyzetelemzés: az önkormányzat felmérte, hogy egyes intézményeiben milyen paraméterekkel jellemezhető a működés.

2. Az önkormányzat a település egészére közoktatás-fejlesztési tervet készített. Megyei jogú városok a megyei önkormányzattal egyeztetve kidolgozták a megyei közoktatás-fejlesztési tervet.

3. Az önkormányzat ezzel párhuzamosan meghirdette, hogy milyen keretek között, milyen közbülső határidőkkel zajlik az intézményi pedagógiai programok, a helyi tantervek elfogadása.

A konkrét pedagógiai program tervezése az azt megszabó órakeret ismeretében viszonylagos tervezési szabadsággal történt. Az 1996/97-es tanév végére elkészültek az iskolák első óratervtervezetei. Minden intézmény leírta egyrészt a közoktatási törvény 52. paragrafusa alapján, hogy mi az, ami részéről kötelezően nyújtandó szolgáltatás, másrészt megfogalmazhatta többletigényeit.

Amikor a folyamat idáig jutott, megállapíthatóvá vált egy olyan órakeret, amely zsinórmértékül szolgálhatott az intézményi pedagógiai programok elkészítéséhez. Ez Szombathelyen - ahol a közgyűlés már 1990-ben, de 94-ben is a választási ciklusra szóló programjában kiemelte, hogy az iskolaváros-jelleg megőrzése, a nevelés, oktatás ügye kiemelt közügy - annyit jelent, hogy a közoktatási törvény 52. szakasza által biztosított órakereten túl az önkormányzat további 5%-nyi órakeretet nyújt. Az önkormányzat teljesíti továbbá korábban vállalt kötelezettségeit abban az esetben is, ha ez további órakeretet igényel.

Az alapvető cél szerint meg kell határoznunk annak az oktatási szolgáltatásnak a kereteit, amelyre minden szombathelyi polgár gyermeke számára igényt tarthat. Ez a megközelítés nem tűri el, hogy legyenek olyanok, akik számára a város többet nyújt (például a középfokú művészeti képzésben hangszeres képzést) az ingyenes oktatás keretében. Ezt az ellentmondásos helyzetet csak úgy tudjuk feloldani, hogy a helyi oktatásban meglévő értékeket megtartva, átmenetileg vállaljuk az elitiskolák többletköltségeit. Az említett művészeti gimnáziumban például jelenleg az 52. paragrafusban előírt óraszám 280%-át engedélyezi az önkormányzat, a csoportbontások, valamint az esetenként szükséges egyéni képzés miatt. Mindezt ma nem csak szombathelyi állandó lakhelyű tanulók élvezik. Szembesülve ezzel a helyzettel, úgy vélem, nem az a megoldás, hogy valamiféle fűnyíró elven lehetetlenné tesszük az ilyen intézményt, hanem az, hogy világos képet nyerve arról, hogy mi mennyibe kerül, programot készítünk arra, hogyan oszthatók meg az elitképzés költségei az önkormányzat, a szülő és a művészeti képzést támogató különféle szervezetek, alapítványok között. A művészeti gimnázium esete természetesen kirívó probléma, amely sajátos egyéni bánásmódot igényel.

Három további középiskola a képzés jellegére tekintettel szintén további 5%-os órakeretet kap. Ezek a világbanki program keretében működő szakközépiskolák, valamint az országosan is ismert Nagy Lajos Gimnázium.

Hasonló a helyzet három általános iskolával is, amelyek szintén a 110%-os keretben gondolkodva őrizhetik meg tradicionális zenei, nyelvi, informatikai tagozataikat, illetve az évek óta működő Rogers-módszerrel folytatott pedagógiai programot.

A középiskolák esetében talán védhető az elitiskolák helyi közpénzekből történő többletfinanszírozása, hiszen az általános várospolitikai célok között szerepel az ipari park fejlesztési programjával összhangban a színvonalas szakemberképzés. A város korábbi elszigeteltsége miatt fontos várospolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy kinevelje a saját értelmiségét. Ez teszi elfogadhatóvá a gimnázium esetében az önkormányzat többletvállalását. Ugyanakkor az általános iskolai intézményhálózat öröklött többletkínálatát, amelynek vadhajtásait már a korábbi racionalizálás kapcsán lenyesegettük, fokozatosan a többi intézmény finanszírozási rendjébe kell illesztenünk.

Így tehát ismertté vált az az órakeret, amelynek segítségével az intézmények szakmai közösségei pedagógiai programjuk tervezéséhez foghattak.

4. Az intézmények vezetői tájékoztatást kaptak arról, hogy az önkormányzat milyen szempontok szerint fogja értékelni, bírálni, elfogadni pedagógiai programjaikat. Ezek a következők: a) a közoktatási törvény 52. szakasza; b) a közgyűlés által jóváhagyott óratervi többlet; c) a közoktatási törvény 46. szakasza szerint biztosítja-e az átjárhatóságot; d) az iskolaszék véleménye, e) szakértői vélemény; f) az önkormányzat elvárja, hogy az általa fenntartott intézmények jelenítsék meg pedagógiai programjaikban, majd helyi tanterveikben is - intézményük sajátosságaihoz illeszkedve - a város arculatát. A város minden nevelési, oktatási intézményétől elvárja, hogy a saját cél- és követelményrendszerébe illesztve fokozott figyelmet fordítson a nyelvi-kommunikációs nevelés, az idegen nyelvi oktatás, az informatikai oktatás eredményességére, valamint az egészséges, környezettudatos életmód gyakorlatának kialakítására.

Most ennek a pontnak a teljesítésénél tartunk. További feladataink:

5. A pedagógiai programok és a helyi tantervek benyújtása.

6. A szakértői munka megszervezése.

7. A dokumentumok közgyűlési jóváhagyása.

8. Az alapító okiratok felülvizsgálata, amennyiben szükséges, módosítása. Ez utóbbi az intézmény és a fenntartó között megkötött megállapodásként rögzíti az iskola misszióját, ahogyan azt a szakmai közösség kimunkálta és az önkormányzat elfogadta. Ez a szerződés nemcsak a iskolának nyújt garanciát arra, hogy a benne és a mindenkori törvényekben megfogalmazott módon a fenntartó gondoskodik a finanszírozásáról, hanem az intézmény is garanciát vállal a benne foglaltak végrehajtására.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.