2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1998 február

Az önkéntes vizsgák tapasztalatairól

2009. június 17.

Kálmán Ferenc

Az önkéntes vizsgák tapasztalatairól

A helyi társadalommal együttműködve Zsombón az Általános Művelődési Központ iskolája fejlesztő, megújító tevékenysége keretében kísérletképpen bevezette a félévi és tanév végi önkéntes szóbeli vizsgát. Ennek céljáról, valamint a nevelők, a tanulók és a szülők vizsgatapasztalatairól számol be a szerző.

Bevezető ajánlás

Zsombó a magyarországi általános művelődési központok második generációjának jelensége. A mozgalom - mely több mint negyedszázados - túl volt már az első oktatáspolitikai csatározásokon, illúzióvesztéseken és sikereken, a legmarkánsabb integrált intézmények közti önszerveződés, szellemi információcsere is megindult. Ekkor jelentkezett be a zsombói ÁMK, s vezetője, Kálmán Ferenc hívta fel a figyelmet a Szeged melléki homokvilágon megtelepült fiatal falu közösségfejlesztő és művelődéspártoló kezdeményezéseire. Agilis községi politikai vezető volt, és ott volt a faluban a magyar mezőgazdaság vargabetűi folytán fejlődő helyi gazdaság. és a minőségi lakosság... Mindez nem lett volna elég a zsombói ÁMK tartós felvirágzásához - hangsúlyozza minden nyilvános megszólalásakor az igazgató -, ha a hely szelleme, a kiskun ember egyszerre jó és egyszerre nehéz természete nem lett volna. Ez a sajátos helyi karakter magyarázta-magyarázza, hogy Zsombón a közintézmények (ráadásul meglepően korán) valóban a közösség, a hely intézményei lettek, maradtak. A humán szolgáltató intézmények értelmisége nem boldogult (volna) "civilizátori" attitűddel, folyamatosan a helyi társadalommal kellett egyezkednie - szakmai kérdésekben is. Még a "szűken vett oktatási" feladatok körében is. Így asszimilálta - a szó szoros értelemben - a közeli szakmai műhelyből, Nagy József műhelyéből eredő invenciót is: a tanulók vizsgáit. Ezért lett aztán a zsombói vizsgarendszer valóban humanizált, a lehetséges mértékig nyilvános. A szakmai ellenőrzés és a társadalmi kontroll sajátos ötvözetével próbálkoznak kollégáink Zsombón. Megannyi tanulsággal. (Trencsényi László)

Általános Művelődési Központunkban, Zsombón, meg kellett keresnünk azokat az értékeket, amelyek közösek és valódi értékek a szülők, gyermekeik és a nevelők számára. Ilyen érték mindhárom félnek a teljesítőképes tudás. Ezért intézményünkben lehetővé tettük, hogy a tanuló a szaktanár és a szülő egyetértésével megválaszthassa, hogy miként, a hagyományos módon a tanórákon vagy önként vállalt vizsgával kívánja-e bizonyítani megalapozott tudását.

Ez a pedagógus számára azt jelenti, hogy az oktatási folyamatba olyan elemeket kell beleszőnie, amelyek biztosítják, hogy a tanuló felelősen választhassa a vizsgát, sőt igyekezzék is azt választani, hiszen csak nyerhet a vizsgával, az oktatás-tanulás folyamatának jelentős pedagógiai haszonnal járó eseményével. Az önként vállalt vizsga, már maga az elhatározás is - hát még a rendszeres felkészülés - nagyon komoly lelki teher vállalását jelenti a tanuló számára. De mindenesetre megéri neki, hiszen kísérletünkben a diák fél-, illetőleg egész évi tanulmányi munkájának értékelésére a tanév folyamán kiérdemelt, illetőleg a vizsgán elért kalkulusok közül - záróosztályzatként - a jobbik számít.

A nevelők felkészülő/felkészítő munkája

A nevelőtestület kiinduló tétele az volt, hogy a tanév közben prognosztizált tantárgyi osztályzat a tanuló által önként vállalt szóbeli vizsgával - félévkor és a tanév végén - korrigálható. A vizsga minden diák számára elérhető, ha arra őket biztatja és segíti is a szaktanár, az osztályfőnök s ami nagyon fontos: a család. A tanulók egyéni eredménye a család és az iskola összefogásán nyugszik. A szülők támogatják gyermeküket a jelentkezésben és a felkészülésben is, amihez az iskola nyújtja a segítséget. Tudatja a szülőkkel a gyerek tanulmányi eredményét, pontos tételsorral kijelöli a megkövetelt, elsajátítandó tananyagot, s így a szülők segítsége egyértelmű lehet. A családi otthonban az is kiderül, hogy mi okoz a gyereknek nehézséget, miben van szüksége támogatásra, és kialakulhat a szülőben a reális értékelés gyermeke képességeit illetően.

A vizsga eredményessége végső soron a vizsgáztatókon és a vizsgázókon múlik. A siker alapját a pedagógusok körültekintő felkészülő/felkészítő munkája képezi. Zsombón az érintett szaktanárok elkészítették vizsgatételeket, amelyeket a tanulókkal együtt ki is dolgoztak. (Ezek alkalmasak voltak arra is, hogy szükség esetén a család a tankönyvből segítséget nyújtson a gyerek felkészüléséhez.)

A nevelőtestületben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szaktanári munkának szinkrónban kell lennie a vizsgákkal. Tehát a szóbeli vizsgák előtt mintegy egy hónappal az új anyag tárgyalását be kellett fejezni. A tanár számára a tanév tervezésének rendkívül fontos elemét jelentette a tanulók folyamatos felkészítése a vizsgára. Zsombón a szaktanárok elkészítették időre a vizsgatételeket, amelyeket a tanulókkal együtt kidolgoztak. A kidolgozott tételekből szinte minden szaktanár felkészítette az érintett tanulókat. Bemutató feleléseket tartottak, amelyeken minden diákra sor került, s ami fontos: ennek folyamán a gyerekek sikerélményhez is jutottak. Tervszerűen megtörtént a felmerülő tanulási nehézségek, hibák folyamatos korrigálása is. A tanulónak a gyakorlás, a feleltetés után úgynevezett megajánlott jegyének kellett lennie, hogy eldöntse: jelentkezik-e a szóbeli vizsgára vagy sem.

A tanulók felkészülése

A vizsga eredményessége szempontjából meghatározó volt a tanuló személyes motiváltsága. A vizsgázók egész félévi/tanévi kitartó munkáján, erős akaratán, céltudatos felkészülésén múlott végső soron a siker. A vizsgára felkészülés folyamán a diáknak fel kellett mérnie, miként tanulhat intenzíven, sikeresen, és mennyit pihenhet. Ez volt a felkészülés egyik kritikus pontja. Az izgalmi állapotban a szunnyadó betegségek is fellángoltak, az álmatlanság, kialvatlanság, kimerültség jelei felerősödtek. Mivel igen nagy tét volt a vizsgán való sikeres szereplés, a vizsga komoly pszichikus megterhelést jelentett. Ehhez jó egészség, kipihentség, bátor fellépés, nyugodt légkör, jó kommunikatív képesség kellett. Sajnos nemegyszer a vizsgai teljesítés alatta maradt a befektetett munka ígérte sikernek. A vizsgázást többen túltaktikázták: a formára helyezték a hangsúlyt a tartalom helyett.

Több diák fokozatosan felismerte, hogy a vizsgára való felkészüléssel a félévi, az egész tanévi folyamatos munkát nem lehet ugyan teljesen pótolni, de még van mód egy-egy anyagrész elmélyítésére. A tételek áttekintését követően tanári és családi segítséggel, egyéni felkészüléssel lehetővé válik a hiányzó ismeretek pótlása. Ehhez több tanulónál családi segítségre volt szükség. (Sok szülő jutalmazással is serkentette gyermeke szorgalmának növekedését.)

A szülők és a vizsga

Évek óta gyakorlat nálunk, hogy nyílt napot, bemutató órát tartottak a nevelők, amelyeken a szülők, nagyszülők is részt vehettek. A családok - főleg, amíg ezek az újdonság erejével hatottak - tömegesen éltek ezzel a lehetőséggel.

Az első évi önkéntes vizsgákra csak a bekéredzkedő szülők jöhettek el, nézhették végig gyermekük vizsgáját. A második tanévtől már sikerült elérni, hogy a szülői részvétel helyességében kezdetben kételkedő nevelők is engedjék meg a szülők jelenlétét a vizsgán. Ma már részvételük polgárjogot nyert. A vizsgabizottság elnöke engedélyezi azt a szaktanár egyetértésével. (A szülők létszáma 10 fő alatti szokott lenni.)

A szülők jelenléte eddig semmiféle negatív tapasztalatot nem hozott, sőt, több szempontból előnyösnek bizonyult. Számunkra és a szülők számára is igen fontos szempont volt az, hogy a kedvező légkörben derüljön ki, hogy mit tud a diák. S az anya, az édesapa jelenléte a vizsgán bensőséges atmoszférát teremtett. Emellett, ami a legjelentősebb: sok esetben kedvező hatást gyakorolt a gyerekre, mivel biztonságot sugallt, alkalmas volt a bizonytalankodók bátorságának a fokozására, önbizalmuk erősítésére.

A szülői jelenlét nem volt közömbös a tanárok megítélése szempontjából sem. Vizsgáztak ugyanis a tanulók kitűnőre, jelesre, jóra, közepesre, azonban voltak, akik elégségesre vagy elégtelenre is. Az osztályzatok széles palettája növelte a vizsgáztató tanárok hitelét. Hiszen, ha nem is a legilletékesebb, de az osztályzatokra minden bizonnyal talán a legérzékenyebb: a szülő volt éppen a tanú arra, hogy a vizsgaosztályzat megalapozott, a tényleges tudást tükrözi.

A szülők szempontja volt továbbá érdekes: az ő számukra is értékes tapasztalatot nyújtott a vizsga: az osztálytársak mezőnyében az addiginál objektívebb képet nyertek gyermekükről, s megbizonyosodhattak tényleges tudásáról, képességeiről. Mindez hosszú távon erősítette az iskola és a szülői ház kapcsolatát, elősegítette együttműködésüket. A zsombói példa tanúsítja: a szülők jelenléte a tanulók érintett korosztályának önkéntes vizsgáin senkit nem sért, s mivel több szempontból hasznos, valójában közérdek.

A vizsgatapasztalatok értékelése

Az önkéntes vizsgát elsősorban nevelési célzattal vezettük be: legyen becsülete a teljesítőképes tudásnak, legyenek kiegyensúlyozottak a vizsgázók, szerezzék meg úgy a vizsgarutint, hogy az csak javukat szolgálja. A tapasztalatok számbavétele során a vizsgáknak az egyénre, az osztály többi tanulójára gyakorolt nevelő hatásának elemzése mellett azoknak a tantárgyi tanulságait is igyekeztünk feltárni.

A szaktanárok jelzése szerint a szóbeli vizsga nem mindig alkalmas a teljes teljesítmény értékelésére. Ezt elsősorban a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematikatanárok emelték ki. Ők ugyanis igen jelentősnek tartják a tanév folyamán íratott felmérőket, a félév, illetőleg tanév végi dolgozatokat, a helyesírás gyakorlását. Többen meg akarták határozni a vizsgán megoldásra kerülő példák számát. Volt olyan elképzelés is, hogy a vizsgázókkal írassunk előre külön írásbelit, például tollbamondást, önálló fogalmazást. A felmerült vitás kérdésekben a szaktanárok döntöttek. Ők gondolták át a szükséges változtatásokat, hiszen személyesen ők a felelősek azért, hogy az országos tesztek követelményeinek a mi vizsgánk és tanulóink tudása megfeleljen.

Egybehangzó tapasztalat volt, hogy a szorgalmas, jól felkészülő tanuló is kerülhet olyan helyzetbe, hogy munkája, tudása a vizsgán nem hozza meg a várt eredményt. Számukra új vizsgalehetőséget kellett teremtenünk. Bevezettük tehát az úgynevezett méltányossági vizsgát. Félévkor csak a nyolcadikosok, míg a tanév végén valamennyi vizsgát tett vagy a vizsgáról igazoltan hiányzott tanuló kérhette az új lehetőséget.

A tapasztalatok alapján kialakult a vizsgák meghatározott rendje is. A vizsgabizottság 3 fős: a bizottság elnökéből, a tanulóit kérdező tanárból és egy szaktanárból áll. Tagjainak azonos értékű szavazati joga van. Ez sérti ugyan a nevelői szuverenitást, de a vizsgán bemutatott teljesítőképes tudás, amire Zsombón a nevelők törekednek, ellensúlyozza e sérelmet. A vizsgaidőszak 6 napos. Az 1. nap a vizsgára jelentkezőknek szabadnap, a többi diák órarend szerint tanul. A 2-3. nap a vizsga napja, napi 4-5 órában. Egy-egy órában 4-6 vizsgázóra számítunk. A 4. nap reggelén van az eredményhirdetés osztályonként. Ekkor jelentkezhetnek félévkor, illetve a tanév folyamán az 5., illetve a 6. napra a méltányossági vizsgások. Az 5. vagy 6. napon tartjuk 1-2 órában a méltányossági vizsgát.

A vizsgákat követően a szaktanárok a tanórákon, az osztályfőnökök az osztályfőnöki órákon értékelik a tanulók tapasztalatait a felkészülésről, a sikeres szereplés összetevőiről, a kudarcok okairól. E közös megbeszélés, gondolkodás eredményeként a tanulókban sikerült tudatosítani, hogy csakis az ő céltudatos, tevékeny részvételükkel lehet a korábbinál jobb tanulmányi eredményt elérni a vizsgán, hiszen annak biztos alapja a rendszeres egyéni tanulás.

Emellett, igazgatóként magam is megkérdeztem a tanulókat több alkalommal, név nélküli válaszokon keresztül többek között arról, hogy szerintük melyek a sikeres, illetőleg a sikertelen vizsgázás okai. Sikerként értékelték a megajánlott osztályzatuk javításának lehetőségét, sikertelenségnek tartották a várt jobb jegy alatti szereplést. Legtöbben az iskola, a szaktanár részéről a vizsgára való felkészítést természetesnek vették, a kérdező tanár segítségét mindnyájan szívesen fogadták - az otthoni segítségnyújtást már kevésbé. (Ez utóbbival kapcsolatban nekünk az a véleményünk, hogy már maga az is eredmény, ha a családok többségének a figyelme a vizsgára felkészülés időszakában a gyerekre irányul.) A tanulók néhány kívánságukat, javaslatukat is megfogalmazták: kifejezték, hogy a tételeket korábban szeretnék megkapni, s többször lenne igényük a tanórán tudásuk pontosítására. A diákok véleményét fontosnak tartjuk, hiszen a helyi társadalommal együttműködő általános művelődési központunk iskolájának alapvető működési elve, hogy fejlesztő, megújító tevékenységünket a tanulók javaslatainak figyelembevételével folytassuk.

Zsombói iskolánkban hosszú távon valamennyi érintett résztvevő - nevelőtestület, tanulók és szüleik - fenn akarja tartani az előbbiekben ismertetett innovációnkat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a félévi és a tanév végi szóbeli önkéntes vizsgáztatás mint kísérlet bevált, elfogadottá vált.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.