2019. június 24., hétfő , Iván

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> OKI Szakmai napok 2001

Az OECD-országok kisgyermekneveléssel és -ellátással kapcsolatos politikája

2009. június 17.

Korintus Mihályné

Az OECD-országok kisgyermekneveléssel és -ellátással kapcsolatos politikája1

Trendek az Európai Unióban

A kisgyermekek és az idősek gondozása, napközbeni ellátása egyre fontosabb eleme Európa gazdasági és szociális jólétének.

Gyorsan nő az igény a gondozás minden formája iránt. Az egészségügy és a szociális szféra a legdinamikusabban fejlődő munkaerő-piaci szektorok az Európai Unióban. Ennek a növekedésnek két hajtóereje van:

  • a kisgyermekellátás iránti igény, mivel növekszik a női munkavállalás,
  • az idősellátás iránti igény, mivel öregszik Európa népessége (Az EU tagországaiban az 1980-as 8 millióhoz képest 1997-ben 14 millió volt a 80 éven felüliek száma).

Ezzel egyidejűleg csökken az informális (vagyis a családon belül, rokonok körében megoldott) gondozás. Ezen belül is főleg a gyermek- és az idősgondozás, amit ebben a formában leginkább a női hozzátartozók végeznek. Itt okként említhető a növekvő női munkavállalás és a születések alacsony szintje az egész Európai Unióban, aminek egyébként az az egyik következménye, hogy egyre kevesebb az idősek ellátását megoldani tudó családtag.

Ezek a trendek, úgy tűnik, tovább fognak folytatódni.

  • Az USA-hoz képest az Európai Unióban még mindig aránylag alacsony a női munkavállalás szintje, ugyanakkor az EU-tagországok közt nagyok a különbségek a kisgyermekes anyák munkavállalása tekintetében. Vagyis európai szinten a nők munkavállalásának további növekedése prognosztizálható.
  • Feltehetően 2020-ra további 19-25 millióval tovább növekszik az idős (80 év feletti) korosztály létszáma is.
  • A 45 és 69 év közötti nők aránya tovább csökken.

Összességében tehát jó okkal feltételezhető, hogy növekedni fog az igény a gondozás iránt és az informális megoldások képtelenek lesznek lépést tartani ezzel. Úgy tűnik, eltolódás megy végbe az informális és intézményi ellátások területén az utóbbi javára, mind a kisgyermekellátás, mind pedig az idősellátás tekintetében.

A skandináv országokban érhető tetten legjobban ez a jelenség a napközbeni kisgyermekellátásban, -nevelésben, ahol nagymértékben csökkent az informális gondozás és nagymértékben növekedett az intézményi ellátás. (EC Childcare Network, 1996) Az ottani tapasztalatok azt sugallják, hogy a gondozás igénybevételének aránya és természetének változása komplex módon követi az ellátások, szolgáltatások kialakítását, fejlesztését.

A gondozási munkát leginkább nők látják el. A munkavállaló nők 17%-a dolgozik az egészségügyi és a szociális szektorban, míg a férfiaknál ez az arány csak 4%. Felvetődik a kérdés: ha a fenti trendek folytatódnak, ki fogja ellátni ezt a fajta munkát? Hiszen a kisgyermekellátás iránti igény növekedésének egyik oka pont a fiatal nők egyre magasabb iskolai végzettsége következtében munkavállalási lehetőségeiknek bővülése. Úgy tűnik tehát, hogy az a kör, ahonnan hagyományosan a kisgyermekellátásban dolgozók kikerültek (fiatal nők alacsony iskolai végzettséggel és az idősebb nők, akik gyermekeik felnevelése után kerestek munkát), egyre kisebb lesz. A gondozás-nevelés színvonalának emelése – például az ehhez kapcsolódó magasabb iskolai végzettség révén – pedig más, esetleg jobban fizetett foglalkozásokkal hozza versenyhelyzetbe ezt a foglalkozást a munkaerő megszerzése érdekében.

Egyre inkább nő a gondozási munka potenciális jelentőségének és összetettségének a felismerése. Az intézményekben folyó munka nem ugyanaz, mint az informális, otthoni ellátás. Az EU egyik, 1992. évi ajánlása tartalmazza, hogy a napközbeni kisgyermekellátásban dolgozók részére olyan képzésre és folyamatos továbbképzésre van szükség, amely egyaránt megfelel munkájuk szociális és gondozó-nevelő tartalmának. Ez a kitétel nemcsak a képzés fontosságára utal, hanem egyben elismeri a kisgyermekgondozás-nevelés komplexitását is. A gondozók, nevelők a jó színvonalú ellátás legfontosabb tényezői.

Jelentősen változik az ellátottakról (legyenek azok gyermekek vagy idősek) való gondolkodás. Az utóbbi 10 évben, például a kisgyermekellátásra jelentős befolyást gyakorolt a "gyermekkorról, mint életszakaszról" folytatott társadalmi vita, ami a Gyermeki Jogok Egyezménye kapcsán indult. A gyermek tiszteletben tartásáról, jogainak biztosításáról és az őt érintő döntésekben való részvételének lehetőségéről való gondolkodás nyomán változott a róla kialakult felfogás. Nem tekintik többé a gondoskodás passzív résztvevőjének, hanem egyre inkább a társadalom tagjának, saját véleménnyel rendelkező, a környezetét befolyásolni tudó, tudásához aktív módon hozzájáruló személynek fogadják el. (Például dán törvény arról, hogy a legkisebb gyermekek is részt vehessenek az őket érintő napi döntésekben.) Ugyanez a tendencia tapasztalható a fogyatékosok és az idősek ellátásában is.

Úgy tűnik, hogy az idősellátásban egyre inkább az otthoni ápolás/gondozás megoldásait keresik, míg a kisgyermekellátás és nevelés terén az intézményes ellátási módok szaporodnak.

Jelentős különbségek vannak a napközbeni kisgyermekellátás és -nevelés struktúráját, szervezését és az ott dolgozók képzését tekintve az egyes EU tagországok közt. Legalább 3 modell létezik:

  1. osztott rendszer: A 3 év alatti gyermekek számára az ellátás az egészségügyhöz tartozik, a 3 év felettieké az oktatásügyhöz. A 3 év alattiakkal foglalkozók képzettsége és státusza alacsonyabb az idősebb gyermekekkel foglalkozókénál (pl. Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország, Olaszország;
  2. egységes, az oktatásügyhöz tartozó rendszer: tanár vagy pedagógus látja el a gyermekeket a 0–6 éves korosztályban (pl. Svédország, Spanyolország);
  3. Egységes, szociális szférához tartozó rendszer: jól képzett pedagógus (szociális pedagógus) foglalkozik a gyermekkel az egész iskolás kor előtti korosztályban, 0-6 évek kor (pl. Dánia).

Nagy különbségek tapasztalhatók az egyes országok közt az állam, illetve önkormányzat és a nem állami szervezetek, illetve ez utóbbiakon belül a vállalkozások és a nonprofit szervezetek hozzájárulásában, részt vállalásában.

Az OECD-vizsgálat előzményei

A kisgyermeknevelésre, gondozásra, a gyermekek tanulására egyre nagyobb politikai figyelem irányul az OECD-országokban is. A kisgyermekek napközbeni ellátását (bölcsőde, családi napközi) és az óvodai ellátást nemcsak a női esélyegyenlőség egyik feltételeként tartják számon a munkaerő-piaci megjelenésnél, hanem a gyermek korai fejlődését egyre inkább az élethosszig tartó tanulás megalapozásának tekintik. Továbbá ha egyéb megfelelő pénzügyi, szociális és munkaügyi intézkedések segítik a szülőket és a helyi közösségeket, akkor a napközbeni kisgyermekellátás minden gyermek számára az életben való elindulás jó esélyeit biztosítja és hozzájárul a társadalomba történő beilleszkedésükhöz.

Az OECD-vizsgálat: Thematic Review of Early Childhood Education and Care (ECEC) Policy

Az OECD 1998 és 2000 között átfogó vizsgálatot végzett 12 országban a kisgyermekellátás és -nevelés helyzetéről. Az részt vevő országok: Ausztrália, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Portugália, Svédország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok voltak.

Célja nemzetközi adatok és információk összegyűjtése volt, mégpedig annak érdekében, hogy javítani lehessen a kisgyermeknevelésre, -ellátásra, a gyermekek tanulására irányuló politika tervezését és megvalósítását. A vizsgálat során közelebbről tanulmányozták:

  • az adott országok főbb politikai megfontolásait, a törvényi, rendeleti szabályozást és a kisgyermekellátás helyzetét, társadalmi környezetét;
  • a kormányok, önkormányzatok, nonprofit szervezetek és más szociális partnerek szerepét, valamint az intézményi erőforrásokat;
  • az egyes országokban tapasztalható különböző megközelítések hatásait és hatékonyságát.

A vizsgálat holisztikus megközelítéssel elemezte a szakmapolitikát, az ellátási formákat és programokat, amelyek a születéstől a kötelező iskolába lépésig a gyermekek számára elérhetőek az egyes országokban. Mindezt egy négylépcsős folyamat keretében valósították meg, amely elemei a következők voltak:

  • a részt vevő ország háttértanulmányt készített;
  • nemzetközi szakértői csoport tanulmányozta azt, összevetve más releváns szakirodalommal, majd az adott országban tett látogatáson szerzett tapasztalatokat az abban leírtakról;
  • az OECD-titkárság rövid országbeszámolót készített a háttértanulmány és a látogatás alapján;
  • összehasonlító tanulmány készül a 12 országban végzett vizsgálatról.

A kisgyermeknevelés és -ellátás irányelveit (politikáját) befolyásoló tényezők

Az elmúlt 10 év során több fontos demográfiai, gazdasági és társadalmi változás alakította át a kisgyermek-nevelési politika kontextusát. A legdrámaibb változás a nők nagyobb arányú részvétele a munkaerőpiacon. A napközbeni kisgyermekellátás és más, a munka és a család világának összeegyeztethetőségét segítő ellátások (pl. a gyermek gondozására kivehető szabadság) elérhetősége és megfizethetősége nagyban befolyásolja, hogy az anyáknak választaniuk kell-e a munkavállalás és a gyermekvállalás között (OECD 1999). Az utóbbi években több figyelmet fordítottak a napközbeni kisgyermekellátásra, és nagyobb lett az állami szerepvállalás is. Néhány országban határozottan látszik a fokozottabb odafigyelés a törvénykezés szintjén is, míg máshol csak most kezdenek el gondolkodni ezekről a kérdésekről.

Demográfiai, gazdasági és társadalmi trendek és változások
  • A demográfiai változások jellemzői: az öregedő lakosság, csökkenő születésszám és egyre több gyermek, aki egyszülős háztartásban él. Az adatok egyben azt jelzik, hogy ahol magasabb a női munkavállalás, ott alacsonyabb a gyermekvállalási kedv.
  • A kétkeresős háztartások számának hirtelen megemelkedése, amelyet a nők nagyobb arányú munkavállalása okozott, különösen fontossá teszi a napközbeni kisgyermekellátást és a gyermekgondozási-gyermeknevelési szabadságot és támogatást a családok jólétének, jó közérzetének megteremtése szempontjából. A nőkre inkább jellemző, mint a férfiakra, hogy nem hagyományos formában dolgoznak, ami általában alacsonyabb gazdasági és társadalmi helyzetet is jelent.
  • A vizsgálatban szereplő, majdnem mindegyik országban széleskörűen elfogadottak a fizetett szabadságot és a munkahely megtartását garantáló családpolitikai intézkedések az édesanyák és a családok számára, amelyek egyben a munka és a családi élet összehangolását, valamint a nemek közti esélyegyenlőséget hivatottak segíteni. A támogatás időtartama, rugalmassága és a nők, illetve férfiak általi igénybevétel mértéke országonként változó.
  • Míg az adók és az utalások a jövedelmek redisztribúcióját célozzák a kisgyermekes családok érdekében, néhány országban a gyermekek több mint 20%-a még mindig relatív szegénységben él. A pénzbeli támogatások, a szülők munkavállalásának segítése és a célzott korai intervenciók javíthatják a gyermekek esélyeit és erősíthetik a szociális kohéziót.

A gyermekkornak és a kisgyermeknevelés és -gondozás céljainak különböző értelmezései

  • A kisgyermekneveléssel és -gondozással kapcsolatos politikai megfontolások és az ellátásokba való befektetések okai mélyen beágyazódnak a kisgyermekekről, a családok és a kormány szerepéről, valamint a kisgyermeknevelés és -gondozás céljairól vallott kulturális és társadalmi nézetekbe.
  • Sok országban a kisgyermeknevelés és -ellátás a magánszektorból egyre inkább az állami irányába mozdul el. Ezzel egyidejűleg nagy figyelmet szentelnek a családok és a napközbeni kisgyermekellátás és -nevelés intézményei szerepének a gyermekek fejlődésében és tanulásában.
  • Sok ország próbálja megtalálni az egyensúlyt a gyermekkor "itt és most" megközelítése és – a jövőbeli felnőttre gondolva – a "befektetésre" irányuló megközelítés között. A különböző értelmezések fontos meghatározói az ellátásokkal kapcsolatos irányelvek és szolgáltatások kialakításának.

Főbb változások és kérdések az irányelvek alakításában

A főbb demográfiai, gazdasági és társadalmi változások eredményeképpen fellendülő politikai figyelem több változtatást kezdeményezett a kisgyermeknevelés és -gondozás területén is, mint például a napközbeni ellátások kiterjesztését, a színvonal emelésének hangsúlyozását, a koherencia és integráció megvalósítását és az állami befektetés növelését az egész rendszerben. Az OECD-vizsgálat több jelentős eredményt regisztrált az érintett országokban, de több fontos kérdést és problémát is felvetett. Az összefoglaló tanulmány nem az egyes országokat hasonlítja össze egymással, hanem a különböző politikai megfontolásoknak és megközelítéseknek a gyermekekre, a családokra és a társadalomra gyakorolt következményeire, várható hatásaira hívja fel a figyelmet.

Az ellátások kiterjesztése a célból, hogy mindenki igénybe vehesse azokat

Az ellátások kiterjesztése – vagyis az elérhetőség biztosítása a gyermekek és a családok számára – mindegyik vizsgált országban a prioritások közé tartozik. Egyrészt szeretnék megvalósítani, hogy mindenki találjon ellátást, akinek szüksége van rá, másrészt hogy mindenki számára egyformán jó színvonalú, megfizethető szolgáltatások legyenek elérhetők, amelyek megfelelnek a gyermekek – különös tekintettel a speciális ellátásra szorulók – és a családok különböző igényeinek. Az elérhetőségnek több dimenziója van, mint például az elérhetőség – mind a vidéki, mind a városi területeken – a megfizethetőség, az éves és a napi nyitvatartási idő, a rugalmasság, a különböző életkorú gyermekek fogadása és a speciális ellátást igénylő gyermekek ellátása.

  • Az általános iskola kezdése általában négy- és hétéves kor közé esik, ami azt jelenti, hogy vannak országok, ahol a gyermekek legalább három évet valamilyen napközbeni kisgyermekellátás keretében töltenek, míg máshol maximum három évet járhatnak bölcsődébe, óvodába stb. az iskolakezdés előtt.
  • Több országban a gyermekek törvényben foglalt joga, hogy hároméves (vagy még fiatalabb) kortól napközbeni kisgyermekellátásban részesüljenek. Az a tendencia, hogy három- és hatéves kor között teljes lehessen a lefedettség, lehetőséget adva arra, hogy a kötelező iskolakezdés előtt legalább két év ingyenes, államilag finanszírozott ellátásban részesülhessenek.
  • A legtöbb országban ugyanakkor nem tartozik a prioritások közé a tanítás utáni napközbeni ellátás biztosítása a dolgozó szülők gyermekeinek. Az igény viszont nagyon nagy, szükséges tehát figyelmet szentelni az ilyen típusú ellátások koncepciójának, szervezésének, finanszírozásának és szakember-ellátottságának.
  • A három év alatti kisgyermekek napközbeni ellátására vonatkozó irányelvek szoros kapcsolatban állnak a rendelkezésre álló szülési, gyermekgondozási stb. ellátásokkal, valamint a társadalomnak a gondoskodásról vallott nézeteivel. Vannak kormányzati kezdeményezések a számukra nyújtható szolgáltatások kiterjesztésére és ezeken belül a nevelési (tanítási) tartalom növelésére, de ennek ellenére jelenleg még nagyon eltérő az elérhetőség és a színvonal.
  • Az országok igyekeznek kialakítani
    1. egy olyan rendszert, amely rugalmas és sokszínű, miközben megoldást próbál találni az elérhetőség tekintetében a regionális és helyi különbségek kiküszöbölésére és
    2. egy olyan stratégiát, amely biztosítja a speciális ellátást igénylő gyermekek befogadását.
Az ellátások színvonalának javítása

Az elérhetőség kiterjesztése után a következő prioritás a kisgyermeknevelés és -ellátás biztosításában a színvonal javítása. Több kutatás is hangsúlyozza ennek fontosságát a kisgyermekkorban. Azok a gyermekek, akiknek jó gondozásban, nevelésben volt részük első három életévük során, jobb kognitív és nyelvi képességekkel rendelkeznek, mint azok, akik alacsonyabb színvonalú ellátásban részesültek. Az utóbbiak közül többnél lehet tapasztalni nehézségeket a nyelvi, a társas és a viselkedésfejlődésben.

A jó színvonalú ellátásnak léteznek olyan elemei, amelyek ugyanazok minden országban, de azért a "minőséget" inkább relatív, mint univerzális mértéknek kell tekinteni a kisgyermeknevelésben és -ellátásban. Az országok közti különbségek nagyrészt abból adódnak, hogy az adott társadalmak milyen nézeteket vallanak a kisgyermekkorról, és ennek tükrében milyen célokat fogalmaznak meg. Az egyes országokon belül a gyermekekkel és kisgyermekellátásokkal kapcsolatos célok és kritériumok megfogalmazásában nagy eltérések lehetnek a vidéki és a városi lakosság között, a szociális, gazdasági és kulturális háttér szerint, valamint a szülők és a szakemberek vagy éppen minisztériumok között is.

  • Sok hasonló elem található a jó minőség jellemzőinek definiálásában, különösen a három évnél idősebb gyermekekre vonatkozóan. A legtöbb országban a jó színvonalú ellátás strukturális mutatóira összpontosítanak (mint például a felnőtt-gyermek arány, gyermekcsoport létszáma, környezeti feltételek, dolgozók továbbképzése), amelyek egyébként általában gyengébbek a három éven aluliak ellátásainál.
  • Néhány országban standardizált megfigyelési skálákat és gyermekfejlődési méréseket használnak az ellátás színvonalának megállapítása érdekében. Mások – helyi szinten – a célok közös megfogalmazásának folyamatát választják.
  • A minőség biztosításának felelőssége általában megoszlik a külső ellenőrök, pedagógiai szaktanácsadók, szakdolgozók és szülők (esetenként gyermekek) közt. Újabban egyre inkább teret hódít a külső hitelesítésű önfelmérés, ami elősegíti a folyamatos reflexiót és a színvonal emelését.
  • A vizsgálat során felmerült főbb gondok az ellátások minőségével kapcsolatban a következők voltak:
    • koherencia és koordináció hiánya a szakmapolitika és az ellátások/szolgáltatások tekintetében;
    • a szociális szférában dolgozók alacsony státusa és képesítése;
    • a háromévesnél fiatalabb gyermekek számára nyújtott ellátások/szolgáltatások alacsonyabb színvonala
    • és az a tendencia, hogy általában kevésbé jók az alacsony jövedelmű családok gyermekei számára elérhető ellátások/szolgáltatások.
  • A minőségbiztosítást és -javítást a kormányok a következők révén valósítják meg:
    • keretprogramok (pl. Belgium, Olaszország, Finnország, Norvégia, Portugália, Svédország),
    • önkéntes standardok és akkreditáció (pl. Ausztrália, Hollandia, USA),
    • kutatási eredmények terjesztése (pl. Belgium, Finnország), speciális támogatások (pl. Hollandia),
    • helyi menedzsmentek technikai támogatása (pl. Svédország, Hollandia),
    • a szakdolgozók képzettségének és státusának emelése (pl. Svédország, Portugália, Olaszország),
    • önfelmérésre való ösztönzés (pl. Belgium, Dánia, Nagy-Britannia) és
    • a szülők bevonásával működő demokratikus rendszer (pl. Dánia, Finnország, Norvégia, Hollandia, Svédország, USA).
Az irányelvek és a szolgáltatások koordinálásának és koherenciájának elősegítése

A legtöbb országban a "gondozásra" és az "oktatásra/nevelésre" vonatkozó politika egymástól függetlenül alakult ki külön szabályozással, finanszírozással és képzéssel a dolgozók számára, míg néhány országban megvalósult a gondozás és nevelés elvi és gyakorlati integrálása. Elmondható, hogy nemzetközileg egyre inkább tért hódít a holisztikus megközelítés, ahogy a politika alakításáért felelős emberek biztosítani igyekeznek a gyermekek korai és későbbi tapasztalatainak (tanulásának) folyamatosságát, valamint a rendelkezésre álló erőforrások mind hatékonyabb felhasználását. Az OECD-országok felismerik, hogy a koherens kisgyermekkori tapasztalatok nagy valószínűséggel megkönnyítik a gyermekek számára az egyik életszakaszból a másikba való átmenetet és biztosítják fejlődésük folyamatosságát.

  • Egy minisztériumhoz való tartozás segíti a koherencia megteremtését. Továbbá több országban, ahol ez nem valósul meg, olyan mechanizmusokat alakítottak ki, amelyek lehetővé teszik a gyermekek érdekében a minisztériumok közötti együttműködést. Különösen erősödik a tendencia az oktatásüggyel való koordináció irányába, a gyermekeknek a napközbeni ellátásból az általános iskolába lépésének megkönnyítése érdekében.
  • Az ellátásokért való felelősség decentralizálása következtében a helyi igényeket és preferenciákat kielégítő szolgáltatások sokszínűsége alakult ki. A kormánynak ilyen esetben azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy miként hozza egyensúlyba a helyi döntéshozatalt a túlzott szétforgácsolódás korlátozásának igényével.
  • Sok helyen felismerték az ellátások helyi szintű integrálásának fontosságát a gyermekek és családok igényeinek holisztikus kielégítése érdekében. Az ellátások integrálása több formában valósulhat meg, például a különböző végzettségű szakemberek teammunkájaként.
A rendszerbe való megfelelő befektetés stratégiáinak áttekintése

A megfelelő finanszírozás elengedhetetlen feltétele annak, hogy minden gyermek egyformán hozzájuthasson jó színvonalú napközbeni ellátáshoz, és hogy a szüleik különböző szolgáltatások közül választhassanak. Nagyon erős érvek szólnak az állami befektetés mellett (EC Childcare Network, 1996; Verry, 2000). Ahogy azt sok országban felismerték, az állami hozzájárulás az esélyegyenlőség biztosításának egyik eszköze lehet, mivel lehetővé teszi, hogy a szegény családokból származó gyermekek is ugyanúgy élvezzék a napközbeni kisgyermekellátás előnyeit, mint a tehetősebb családokból származók. Kiszámíthatatlan költségkihatásai lehetnek később annak, ha nem sikerül korán felismerni és támogatni a tanulási nehézséggel küszködőket. A hozzájárulás költségei hosszú távon bőségesen megtérülnek, mert hatékonyabb lesz az oktatási rendszer, több kereső és ezáltal adót fizető lesz az országban, és csökkennek a szociális támogatások.

  • A vizsgált országok majdnem mindegyikében az állam fizeti a költségek legnagyobb részét, a szülők hozzájárulása általában 25-30%.
  • A legtöbb országban az állami támogatás többsége közvetlenül az ellátásokhoz/szolgáltatásokhoz és az iskolákhoz kerül. Még azokban az esetekben is, ahol sok mind az állami, mind pedig a nem állami fenntartású intézmény, az ellátások nagy százaléka közvetlen vagy közvetett állami támogatást kap.
  • Többféle finanszírozási mechanizmus létezik (a családok részére) a megfizethetőség biztosítása érdekében. Ilyenek például a közvetlen finanszírozás, a térítési díj támogatása, az adókedvezmények és a munkáltatói hozzájárulás.
  • A legtöbb országban a szolgáltatások kiterjesztését az ellátást nyújtóknak adott közvetlen támogatással próbálják megoldani. Ugyanakkor néhány ország a kereslet vezérelte támogatásokat, vagyis a térítési díj támogatását és az adókedvezményt preferálja. Mindkét esetben kérdéses, hogy az egyes családok találnak-e a számukra elérhető és jó színvonalú ellátást.
  • Függetlenül az alkalmazott finanszírozási stratégiától mindenképpen jelentős állami támogatás szükséges egy mindenki számára egyformán elérhető és jó erőforrásokkal rendelkező, jó színvonalú kisgyermek-nevelési és -ellátási rendszer létrehozásához és fenntartásához.
Az ellátásokban dolgozók képzése, továbbképzése és munkakörülményei

Széles körben elfogadott a nézet, miszerint a kisgyermeknevelésben és -ellátásban dolgozó felnőtteknek nagy hatása van a gyermekek fejlődésére és tanulására. Kutatási eredmények kimutatták a felnőttek képzettsége, továbbképzése és támogatása – beleértve a megfelelő fizetést és munkakörülményeket –, valamint az ellátás színvonala közti szoros kapcsolatot (EC Childcare Network, 1996; Whitebook és mtsi, 1998). Pontosabban, a magasabb szintű és speciálisan a kisgyermekkorra vonatkozó iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók stimulálóbb, barátságosabb és támogatóbb interakciókba lépnek a gyermekekkel (NICHD, 1997).

  • A vizsgált országokban kétféle megoldást lehet tapasztalni. Az egyik, amikor a háromévesnél idősebb gyermekekkel óvónők ("tanárok") foglalkoznak, míg a három évesnél fiatalabbakat alacsonyabb végzettségű dolgozók látják el. A másik, amikor a hatévesnél fiatalabb gyermekekkel "pedagógus" foglalkozik különböző ellátási formák keretében. Nemzetközi tendencia tapasztalható annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekekkel dolgozók legalább hároméves főiskolai végzettséggel rendelkezzenek.
  • Az egyes országokban változó a kisgyermekkorra való specializálódás lehetősége és az elmélet-gyakorlat közti egyensúly mértéke az oktatásban. Azonban mindenhol jelentős hiányok tapasztalhatók a szülőkkel való foglalkozás, a kétnyelvű/multikultúrájú és speciális (gyógypedagógiai) oktatás, továbbá a kutatás és értékelés alkalmazása területén.
  • Egyenlőtlenek a továbbképzéseken való részvétel és a továbbtanulás lehetőségei. A legalacsonyabb végzettségű dolgozók részére van a legkevesebb tanulási lehetőség.
  • Gondot okoznak az alacsony fizetések, az alacsony presztízs, a nem túl jó munkakörülmények és a kevés továbbképzési lehetőség – főleg a háromévesnél fiatalabb gyermekek, iskolai tanítás utáni- és a családi napközi ellátásában dolgozók esetében.
  • Ahogy egyre inkább kiterjed a kisgyermek-nevelési és -ellátási szolgáltatások köre, úgy jelent egyre nagyobb kihívást az új dolgozók felvétele és megtartása. Sok országban igyekeznek minél többféle kulturális háttérrel rendelkező dolgozót felvenni, hogy ez is tükrözze az ellátott gyermekek családi hátterének sokféleségét. Az is kérdés, hogy kívánatos-e több férfit foglalkoztatni az ellátásokban.
Megfelelő pedagógiai keretprogram kialakítása

Az ellátások jó színvonalra emelésének és megtartásának alapvető feltétele a megfelelő keretprogram kialakítása a kisgyermekekkel foglalkozóknak, ami az általános célok és útmutatás megfogalmazását jelenti a gyakorlat számára. A legtöbb európai országban van országos nevelési vagy keretprogram. Néhol ezek az óvodáskorra vonatkoznak (pl. Belgium, Csehország, Finnország, Olaszország, Portugália, Nagy-Britannia), máshol a háromévesnél fiatalabbakra (pl. Belgium), míg megint máshol az egész iskoláskor előtti korosztályra (pl. Finnország, Norvégia, Svédország). Ausztráliában és az USA-ban többféle keretprogram és útmutató létezik az egyes tagállamokban.

  • A pedagógiai keretprogramok minden életkor és mindenfajta ellátás esetében segítik az egységes színvonal biztosítását, segítik a dolgozókat munkájukban, és könnyítik a dolgozók, a szülők és a gyermekek közti kommunikációt.
  • Újabban olyan keretprogramokat dolgoznak ki, amelyek több életkorra és ellátási formára vonatkoznak.
  • Többségében ezek a keretprogramok holisztikusan közelítik meg a gyermekek fejlődését és jólétét, és nem a szűken értelmezett írásra-olvasásra és számolásra vonatkoznak.
  • A rugalmas program (curriculum), amelyet a nevelők, a szülők és a gyermekek együttműködése során alakítanak ki, lehetővé teszi, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakemberek különböző módszerekkel, pedagógiai megközelítésekkel kísérletezzenek és hogy az általánosan megfogalmazott célokat a helyi igényekhez és körülményekhez igazítsák.
  • A keretprogramok megvalósításához szükség van a dolgozók támogatására, továbbképzések és pedagógiai tanácsadás formájában, valamint a strukturális feltételek javítására (például felnőtt-gyermek arány, csoportméret stb.).
Szülők, családok, helyi közösségek bevonása az intézményes kisgyermeknevelésbe, -gondozásba

Nyomós indokok szólnak a kisgyermekek intézményes nevelésénél és ellátásánál a szülők és családok bevonása mellett. Ők a gyermek első és legfontosabb nevelői és gondozói, szerepük mindig elsődleges marad. A kisgyermeknevelés megköveteli a szülőkkel való partneri kapcsolat kialakítását és fenntartását, az információ cseréjét.

A szülők a gyermekek legjobb szakértői, így sokat tudnak segíteni a nevelőknek abban, hogy az adott programot/ellátást az adott csoportok adott gyermekeinek igényei szerint alakíthassák.

  • A szülők bevonásának az a célja, hogy
    1. kiaknázza sajátos ismereteiket a gyermekről;
    2. pozitív attitűdöt és magatartást alakítson ki a gyermekek tanulása iránt;
    3. információval lássa el a szülőket,
    4. megerősítse a szülőket és a helyi közösséget.
  • A szülők bevonása a kisgyermekellátásba egy kontinuum mentén változik, a legérintőlegesebb kapcsolattól a teljes részvételig és az intézmény vezetésében való részvállalásig.
  • Nehézséget (kihívást) jelenthetnek a kulturális, attitűdbeli, nyelvi különbségek és szervezési akadályok (pl. kevés idő). Különösen nehéz megoldani, hogy minden, különféle kulturális háttérrel rendelkező család arányosan képviseltesse magát.

A vizsgálat tanulságai

A vizsgálat tanulságai alapján a kisgyermekneveléssel és -ellátással kapcsolatos politika több kulcsfontosságú eleme rajzolódott ki, amelyek megteremtik a jó színvonalú ellátáshoz jutás esélyeinek egyenlőségét. Ezeket elég általánosan fogalmazták meg ahhoz, hogy érvényesek legyenek a különböző országok különböző körülményei, társadalmi nézetei és értékei közt is:

  • a politika kialakításának és megvalósításának szisztematikus és integrált megközelítése,
  • erős és egyenlőségen alapuló partneri kapcsolat az oktatási rendszerrel,
  • az ellátások kiterjesztése a célból, hogy mindenki, de különösen a speciális ellátásra/támogatásra szoruló gyermekek igénybe vehessék azokat,
  • jelentős állami támogatás az ellátásokban és az infrastruktúrában,
  • együttműködésen alapuló minőségbiztosítás és fejlesztés,
  • a dolgozók részére az ellátások minden formájában megfelelő képzés és munkafeltételek,
  • gondos és szisztematikus figyelem a monitorozásra és az adatgyűjtésre,
  • stabil és hosszú távú kutatási és értékelési program.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.