2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> OKI Szakmai napok 2001

Hátrányos helyzetű rétegek visszavezetése a munkaerőpiacra

2009. június 17.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázat után, 2000 végén adott megbízást az Oktatáskutató Intézet és az Országos Közoktatási Intézet munkatársainak az általa létrehozott és támogatott tranzitfoglalkoztatási program hatásvizsgálatának elkészítésére. A tranzitfoglalkoztatási programok (rövidebb elnevezésükön a tranzitok) olyan komplex, több komponensből álló programok, amelyek az alacsony képesítéssel – középfokú végzettség nélkül vagy elértéktelenedett középfokú végzettséggel – rendelkező munkanélküliek tartós munkaerő-piaci (re)integrációját tűzik ki célul. Minden esetben tartalmaznak egy felzárkóztatással előkészített, iskolarendszeren kívüli, szakképesítéshez vezető képzést, támogatott foglalkoztatást, valamint a megcélzott réteg igényeihez igazodó segítő tevékenységeket, például mentális és pszichoszociális problémák kezelését, szociális munkás törődő, konfliktuskezelő tevékenységét, az elhelyezkedésben való segítést és sorsuknak a követését a programból való kikerülést követő legalább fél évig, szükség esetén ebben az időben is beavatkozva. A programok időtartama az utógondozással együtt 21-23 hónap. A programokat alapítványok és egyesületek működtetik. A forrást ehhez pályázati úton nyerték el, melynek döntő része az OFA-tól származik. Minden esetben a pályázat elnyerésének egyik feltétele a munkaügyi központok elvi és anyagi támogatása. A tranzitok nyugat-európai minták alapján adaptált konstrukciók, amelyek a megvizsgált 15 program – 1997 óta összesen ennyien kaptak támogatást az OFA-tól, legtöbbjük több, egymást követő szakaszban – alapján nagy változatosságot mutatnak. Egyik, a hivatalos dokumentumokban explicite ki nem mondott céljuk az iskolarendszer diszfunkcionális működésének (nagyfokú lemorzsolódás, a munkaerőpiacon alacsonyan értékelt képességek és képzettségek) korrigálása. Hangsúlyozottan kísérleti szakaszról volt szó 1997–2001 között, melyet a támogató – és a hatásvizsgálatot végző kutatók – reményei szerint a tranzit típusú programok elterjedése és intézményesedése követ. A hatásvizsgálat legfőbb célja nem az elköltött sok százmillió forint hasznosulására, sokkal inkább a program folytathatóságára, intézményesíthetőségére, annak feltételeire irányult.

Györgyi Zoltán – Mártonfi György

Hátrányos helyzetű rétegek visszavezetése a munkaerőpiacra1

Foglalkoztatás és munkaerőpiac

A munkanélküliség a vizsgált évek alatt – 1997 óta – néhány százalékponttal csökkent, miközben a munkanélküliségi támogatási rendszer szigorodása következtében az tranzitprojektekben érintett réteg növekvő hányada tűnt el a kezelésükre hivatott intézmények látóköréből. A regisztrálatlan munkanélküliek két markáns rétege különböztethető meg: a tartós munkanélküliek egy része, akik már kiestek minden támogatási rendszerből, s ezért nem érdekük a regisztráció, valamint az alacsony képzettségű, perifériára sodródott rétegek, akik nem vállalják a munkaügyi hatóságokkal való együttműködést.

A munkanélküliség differenciálódása két változó mentén figyelhető meg: az életkornál és az iskolai végzettségnél. Az életkor szerinti differenciálódás elsősorban a fiatalabb rétegeknek kedvez. Az ő helyzetük – amelyet akár életkor szerint definiálhatunk, akár pályakezdőként vehetünk önállóan számba – az átlagosnál jobban javult. A magasabb iskolai végzettség mindig is megkönnyítette a munkaerőpiacon az elhelyezkedést, de ez az esély a gazdaság élénkülésével megnőtt. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliek között egyre magasabb arányban vannak jelen az alacsony iskolai végzettségűek. A lakóhely települési hierarchiában való elhelyezkedése, a régió gazdasági helyzete, valamint a roma kisebbséghez tartozás mentén tapasztalhatók drasztikusan különböző munkanélküliségi mutatók. A helyzetet színezi, hogy léteznek a társadalomnak olyan rétegei is, amelyek munkaerő-piaci beilleszkedését nem lehet valószínűsíteni a szokásos statisztikai mutatók mentén. A szenvedélybetegség, a hajléktalanság, a mentálhigiénés állapot is döntő hatással lehet, függetlenül az érintettek kemény statisztikai mutatók (életkor, iskolai végzettség, lakóhely) szerinti helyzetétől.

A kínálati oldal sokkal kevésbé írható le. A munkáltatók igénye nehezebben számszerűsíthető. Ezt tükrözik a vizsgált projektek is. Nehezen találják meg azokat a réseket, amelyeken keresztül be lehet törni a munkaerőpiacra. Vannak ugyan nyilvánvaló hiányszakmák, de ezek általában oly rosszul fizetettek, vagy oly rosszak a munkakörülmények, hogy még tartós munkanélküliek sem vállalják ezekben az elhelyezkedést.

A munkaerőpiac kínálatát illetően még két, a tranzitfoglalkoztatási projektre is hatással lévő sajátosságra szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik a szürkegazdaság erőteljes jelenléte, amely szakmáktól, szakterületektől függően eltérő jelentőségű. A másik megjegyzésünk a foglalkoztatottak kizsákmányolásával kapcsolatos. Hiába törvényes még mindig a heti 40 óra munkaidő, gyakori, hogy – túlóradíjért vagy anélkül – ennél lényegesen hosszabb munkát követelnek meg a munkaadók.

A kilencvenes évek végétől egyes – egyelőre szórványosan működtetett – programokban a munkaügyi központok is összekapcsolják a foglalkoztatást a képzéssel, s így a korábbinál komplexebb programokat kínálnak. A munkaerő-piaci integráció szempontjából a legproblematikusabb réteg céljait szolgáló eszköztár azonban még nincs jelen markánsan a munkaügyi szférában. A hátrányos rétegek – beleértve a legfiatalabbakat is – munkaerő-piaci integrációja intézményesen megoldatlan Magyarországon, bár az ezt szolgáló módszertan egyre szélesebb körben ismert.

A program résztvevői és a tranzit

A résztvevők kiválasztása, lemorzsolódás a működés időtartama alatt

A résztvevők kiválasztása szinte minden projektnek az egyik legalaposabban kidolgozott eleme, mert sikerük jelentős mértékben ezen múlik. A szempontok többé-kevésbé egységesek voltak, s annak megállapítására irányultak, hogy a jelentkezők várhatóan képesek lesznek-e komolyabb konfliktusok nélkül beilleszkedni a csoportba, kitartani a program befejezéséig és sikeresen túljutni a képzést lezáró vizsgán. A jelentkezők közül általában sikerült lefölözni a legmotiváltabbakat. A motiváció megléte még a képességek és előképzettségek fontosságánál is nagyobb volt. A gyengébb tudású, rosszabb képességű, aszociális magatartású, jövőkép nélküli résztvevők felkészítése a munkaerőpiacra minden tekintetben hosszabb időt, illetve több pénzt követelt volna.

A legsikeresebbek azok a szelekciós eljárások voltak, amikor a projektvezetésnek – amellett, hogy a megcélzott réteg számára releváns, azaz érdekes, teljesíthető, munkaerő-piaci perspektívával kecsegtető programot tudott ajánlani – kellő ideje maradt arra, hogy megfelelő propagandával a jelentkezők széles körét gyűjtse maga köré, s e széles körből differenciált módszerekkel válassza ki a számára legmegfelelőbbeket.

Tekintettel arra, hogy a projektek zöme olyan réteg tranzitfoglalkoztatását és képzését vállalta, amely iskolai, munkahelyi kudarcok sorozatát szenvedte el vagy egyéb mentális, beilleszkedési stb. zavar következtében volt kénytelen idő előtt megtorpanni, a lemorzsolódás veszélye magában a programban kódolva van. A programok többsége megvalósult lemorzsolódás nélkül, vagy a résztvevők töredékének lemorzsolódásával kimaradók többsége többnyire valamilyen egyéni ok miatt mondta fel a részvételt.

A tranzitok résztvevői

A résztvevők pontos statisztikai leírásához nincsenek meg az információink. A kérdőívek a jelenlegi résztvevők úgyszólván teljes köréhez, a korábbi résztvevőknek azonban egy csak egy részhalmazához jutottak el. A visszaérkezési arányok rapszodikusan változnak. Mi tehát csak azokról – a jelenlegi résztvevők mintegy 70, a korábbiak 30%-áról – tudunk beszámolni, akiknek a válaszaival rendelkezünk, és adataikat rendezni tudtuk, melyeket a projektek tényleges létszámaránya szerint súlyoztunk.

A tranzitokban nagyobb arányban vesznek részt férfiak, mint nők, de ebben az elmúlt időben határozott elmozdulás érzékelhető, mind az öt koedukált projektben nőtt a női résztvevők száma. Fontos mozzanat lehet, hogy a hőskor, a tranzitba belevágó kaland megízlelése után a szervezetek stratégiai gondolkodása egyre inkább a tranzitok stabilizálásáról szól. A nőkkel pedig feltételezésünk szerint ezeket a programokat is könnyebb végrehajtani, hiszen társadalmi szerepeik révén konformabbak, szorgalmasabbak, tanulási képességük hagyományosan jobb a férfiakénál.

A résztvevők átlagosan 23 éves korukban kerültek a projektbe. A férfiak átlagéletkora mind a korábbi, mind a jelenlegi programokban egy-másfél évvel a nőké alatt marad. A résztvevők bő harmada a projekt településén lakik. Arányuk emelkedett, amint a más városokból bejáróké is. A falvakban lakók projektbe kerülésének valószínűsége az utóbbi egy-két évben lecsökkent, aminek feltehetőleg anyagi oka van. Az utazási támogatás költségeinek sarokszámait a résztvevők rekrutálása előtt meghatározták, és ezek nem követték az inflációt. Jól látható, hogy a bejárásból adódó nehézségeket inkább a fiatalok vállalják, különösen a rosszabb közlekedési infrastruktúrával rendelkező községekből. A magasabb életkorral csökken a mobilitási hajlandóság.

A válaszok alapján látszik, hogy a mostani résztvevők előnyösebb lakáskörülmények között élnek. Az, hogy közülük kevesebben laknak – esetleg egyéb rokonok stb. mellett – szülőkkel, annak a drámai ténynek is köszönhető, hogy szüleik között rendkívül sokan nincsenek már az élők sorában. Az árvák aránya 4,6%, átlagéletkoruk 31,7 év. A futó projektek résztvevői kétharmad annyian laknak testvéreikkel, mint a megelőző időszak hasonló életkorú résztvevői. Ez határozottan jelzi a nagycsaládokból érkezők arányának visszaszorulását.

A jelenlegi résztvevők jobb kulturális hátterére utal, hogy az édesanyák magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ezt az örökölt kulturális tőketöbbletet a jelenlegi résztvevők elherdálták, hiszen iskolai végzettségük és általános iskolai bukdácsolásuk statisztikailag ugyanazon a szinten van, mint az alacsonyabb végzettségű anyáktól származó elődeiké. Ez a tény viszont arra utal, hogy elődeiknél kudarcosabbak, náluk – legalábbis az iskolában – rosszabbul teljesítettek a hozott kultúra által elvárhatónál.

Nagyon magas azoknak az aránya, ahol két, munkajövedelemmel nem rendelkező szülő van. A fiatalok szüleinek nyugdíjas státusát aligha életkoruk magyarázza. A legfeljebb 16-23 évesek szülei körében minden hatodik nyugdíjas. Ez feltétlenül igazolja a tranzitnak azt a jellegzetességét, hogy a résztvevők számára a megélhetést – legalább annyira szociális megfontolásból, mint a végzett munka ellenértékeként – garantálja. Ők nem a legelesettebbek, akár a munkaerőpiacra nehezen integrálhatók elitjének is nevezhetők, de körükben is nagyon sokan vannak, akik az anyagi támogatás nélkül nemcsak nem lennének motiváltak a részvételre, de nem is engedhetnék meg maguknak ezt a "luxust".

A programba kerülés idején a résztvevők 30%-ának volt valamilyen középfokú, az esetek többségében szakmunkásvégzettsége. Pontosan ugyanekkora annak a körnek a részaránya is, akik általános iskolában évismétlésre is buktak. Az évismétlésre bukottak és egyúttal középfokú végzettséggel rendelkezők aránya azonban mindössze 3%. Ezen a kis mintán is igazolható tehát az az állítás, amelyet a foglalkoztatáspolitika területén dolgozóknak is érdemes szem előtt tartaniuk, miszerint az általános iskolai évismétlés szinte kizárja a középfokú végzettség megszerzését, de még a szakmunkásvégzettség esélyét is nagyon lecsökkenti. Egyúttal az is látszik, hogy az évismétlés egy olyan pályaút egyik állomása, amely esetén még a második esély típusú programokban való részvétel is kevéssé valószínű, legalábbis az ezredforduló Magyarországán.

A meglévő, általában nem túl "jó" középfokú végzettség a harmincasoknál már jellemzi a többséget. Ha ebben az életkorban egy korábban évekig némi eredménnyel is járó tanulási rutint nem szerzett az ember, akkor az esetek nagy hányadában már olyannyira leépültek az utoljára általános iskolában igénybe vett tanulási képességei, eszköztudása, hogy csak jelentős többletmunka és, -költség befektetése révén vonhatók be egy bármilyen jól kitalált és menedzselt, sokoldalú kvalitásokat felmutató oktatókkal dolgozó, komplex programba is.

A tranzitok résztvevői többségében kudarcos iskolai utat jártak be. Végzettségük jellemzően az általános iskolára korlátozódott. Három, durván azonos nagyságú csoportba sorolhatjuk ebből a szempontból őket. Az elsőbe azok tartoznak, akik valamilyen okból nem is jártak középfokú intézménybe. A második, ugyanekkora csoport megjárta a középfokú intézmények valamelyikét, néhányan többet is, de végzettséget nem szereztek, jellemzően az elején kihullottak. Végül kereken 30% sikerrel járt, azaz középfokú – kétharmad részben szakmunkás – végzettséggel rendelkezett.

Iskolai konfliktusokról mind a két válaszoló csoportban ugyanolyan arányban adtak számot. A konfliktusok gyakorisága nagyon hasonló a diákok és a tanárok esetében. Meglepően nagy – 30% körüli – azoknak az aránya, akik az iskolát fiatal korukban is konform módon voltak képesek végezni, sem tanárokkal, sem diákokkal való konfliktust nem említettek.

Az általános iskolai továbbtanulást a szülők döntő többsége támogatta, összesen 3 fő jelezte, hogy szülei nem akarták továbbtanulását. Ők maguk is alig 3%-ban tettek le erről, gyanítjuk, hogy néhány esetben a tanulmányi eredmények és kudarcok hatására, máskor a szegénység diktálta kényszer miatt. A döntésben azoknak az aránya 10% körül volt, akiknek szülei nem szóltak bele gyermekük választásába, és feleennyi esetben próbálták meg saját választásukat gyermekükre kényszeríteni. Tudjuk, hogy ezek a kényszerek a későbbi kudarcot is előrevetítik.

A résztvevők elhelyezkedése az egyes szakaszok befejezésekor

A projektekben részt vevők elhelyezkedésének mértéke és annak formája tekintetében három tényezőnek van kiemelkedő szerepe. Az első a projektben tanult szakma kiválasztásának munkaerő-piaci relevanciája. A másik, hogy a projekt mögött álló szervezet folytat-e gazdasági tevékenységet. Amennyiben igen, akkor ez a szervezet képes a projektben végzettek egy részének munkahelyet, munkát biztosítani. A harmadik fontos tényező a helyi munkaerőpiac egészének, illetve érintett szegmensének helyzete. Itt arra gondolunk elsősorban, hogy a munkaerőigény a fehér vagy a szürke gazdaságban jelenik-e meg. Egyes területek annyira "elszürkültek", hogy viszonylag könnyű ott az elhelyezkedés. Viszont egyrészt a projektek sikere nehezen adminisztrálható, másrészt megnő a résztvevők gazdasági kiszolgáltatottsága, holott számukra éppen valamilyen védett munkahelyre lenne szükség.

A projektek túlnyomó többsége formálisan teljesítette a vállalt elhelyezkedési arányt – legalábbis globálisan. Az elhelyezkedés belső szerkezetét tekintve már nem egyértelmű a siker, ha mereven ragaszkodunk a vállalati feltételek teljesítéséhez. A leggyakoribb eltérések: A végzettek

  • munkaszerződés nélkül dolgoznak,
  • nem a szakmájukban találtak munkát,
  • nem munkanélküliek, de nem dolgoznak (újabb tanulmányokat folytatnak, gyesre mennek stb.),
  • az utókövetés 6 hónapján belül munkanélkülivé válnak.

A résztvevők túlnyomó többsége – a kérdőívre adott válaszok alapján – kedvet érzett ahhoz a szakmához, amit tanult. Csaknem minden második úgy nyilatkozott, hogy a sorsa egyértelműen jobbra fordult a program befejezése után, s ugyanennyien számítanak erre a jövőben. Ez utóbbi adatból – tekintve, hogy a válaszolók 60%-a már régebben befejezte a projektet – az következik, hogy az ő sorsuk saját elvárásaikhoz képest még nem rendeződött.

A projektből kikerültek kétharmada már dolgozott alkalmazottként a projekt befejezése óta, a többiek más módokon oldották meg a megélhetésüket. Túlnyomó többségük egy hónapon belül elhelyezkedett. Mintegy negyed részük maradt a projekt biztosította belső, "védett" munkahelyen. Az elhelyezkedők 44%-a a tranzitból való kilépést követően külső munkahelyen, a saját szakmájában kezdett el dolgozni, de közel egynegyed részük azonnal pályaelhagyó lett. Legalább egy munkahely-változtatás a résztvevők több mint harmadrészét jellemzi, az első munkahely sokszor nem bizonyult tartósnak. A munkanélküliség a résztvevők harmadát azóta is érintette.

A program befejezése után csak elvétve folytattak tanulmányokat a résztvevők. A tervek szintjén még a válaszolók felének a fejében szerepel ez a lehetőség, de egyelőre nem sok történt ezen a területen. A tervek szerteágazóak: az érettségitől kezdve az újabb szakmaszerzésen keresztül egészen a felsőfokú képzésben való részvételig terjed, az élethosszig tartó tanulásba való bekapcsolódásra legalább a gondolatok szintjén lendületet adott a tranzit.

A projektet megvalósító szervezetek

A tranzitprojektek emberi háttere kulcsfontosságú nemcsak az egyes projektek, hanem az egész program sikeressége szempontjából. Magyarországon a civil szféra, amely a tranzitok szervezeti hátterét adja, még jelenleg is kialakulóban van. Tapasztalatuk, infrastruktúrájuk korlátozott, ellenben nem feltétlenül támogató közegben és nem kevés bizonytalanság közepette működnek. Tranzitprojekteket piaci körülmények között nem lehet működtetni. Néhányan ugyan dédelgettek ilyen illúziót, de vagy leszámoltak vele, vagy már tudják, hogy az egészen másról szólna, ha a jelenleg meglévő anyagi és szellemi bázisra épülne is.

Ki kell emelnünk a háttérszervezetek működésében és annak sikerességében a kapcsolatrendszer adta lehetőségeket. Miután a tranzitprojekt a képzés–foglalkoztatás–segítségnyújtás hármas rendszerére épül, az adott szervezet kapcsolati rendszerének is hármas kötődésűnek kell lennie. Ahol bármelyik tranzitelem mellől hiányzik a kapcsolati tőke, ott a projekt könnyen kudarcot vallhat, de legalábbis nehézséggel küzdhet. Különösen kisebb települések esetében nő meg ennek a jelentősége, mert azok izoláltsága megnehezíti a megfelelő partnerek felkutatását s a szükséges információk beszerzését. Kulcskérdés a projektből kikerülők számára a megfelelő munkahelyek felkutatása, ami gyakran csak a kapcsolati tőke igénybevételén keresztül lehetséges.

A háttérszervezetek személyi összetételét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy jelentős részükben található egy kulcsember. Olyan vezető, aki létrehozta a civil szervezetet, vagy a megalakítás motorját jelentette, aki a célkitűzések megfogalmazásában meghatározó szerepet tölt be, kapcsolati rendszere révén megteremti a szervezet működésének alapfeltételeit, s aki lelkesedésével átlendíti a holtponton a szervezetet, vagy akár a projektet. Ugyanakkor egy-egy személy domináns szerepe veszélyeket is hord magában, hiszen olykor rajtuk áll vagy bukik minden.

A sikeres projektek többségének erősségei közé tartozik az elhivatottság, a küldetéstudat, hogy megszállott emberek egy probléma megoldására szövetkeztek. A szervezetek vezetői viszonylag kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, a speciális problémáik kezelésében komoly szakmai – és sok esetben menedzsment – tudással vannak felvértezve. A profizmus jelentősen növekedett a program első négy évében. Inkább a gyengeségek közé sorolhatók a termelés és az értékesítés területén szükséges menedzsmentismeretek és -készségek. Olyan emberekről van szó, akik a piacon is képesek (lennének) megélni, de fő tevékenységük inkább karitatív, mint piaci jellegű. A szervezetek leggyengébb pontjának nem kis részük kiforratlan felépítése tekinthető. Nem alakult ki a résztvevők közötti szereposztás, hiányoznak a konfliktusokat oldó működési mechanizmusok.

A projektszemélyzet többé-kevésbé egységes felépítésű, amit részben a programkövetelményekhez történő igazodás, részben a tényleges működés kívánalmai magyaráznak. Külön reszortot jelent a képzés, az értékesítés, a foglalkoztatás, az elhelyezés, az utókövetés, a mentális gondozás, a szociális munka, amelyeket nagyobb projektek esetében mind külön szakemberek irányítanak.

Az legsikeresebben végrehajtott alprojektnek talán a képzés tekinthető. A programot befejezők túlnyomó többsége sikeresen vizsgázott le. A projektmenedzserek jelentős része pedagógusi előélettel rendelkezik, s ez nyilvánvalóan felértékelte szemükben az oktatás, az iskolai végzettség, a szakma jelentőségét. (Közel sem tapasztaltunk ekkora elszántságot a foglalkoztatással kapcsolatban, nem is beszélve az utógondozásról.) A képzés sikerességét alapvetően befolyásolta, hogy az oktatók – akár az iskolarendszerű, akár a munkaerő-piaci képzésből érkeztek – már gyakorlatot szereztek hasonló hátterű (felkészültségű, képességű, érdeklődésű, ambíciójú, szociális hátterű stb.) fiatalok oktatásában, és elkötelezettek voltak az ügy érdekében. Kiválasztásuk nagyfokú tudatosságról árulkodott. A kérdőíves felmérés alapján megismert tanulói visszajelzések is az oktatók szaktudásával, felkészültségével kapcsolatos elégedettséget tükrözik.

A projektszervezetek egyértelmű sikerének tekinthetjük, hogy nemcsak megfelelő felkészültségű, s jó teherbírású szakembereket tudtak bevonni a tevékenységbe, de jelentős részben sikerült e szakembereket megtartani is. Jelentősebb fluktuációval mindössze három helyen találkoztunk.

Pénzügyek, hatékonyság

A finanszírozó által megkövetelt projektköltségvetések jól strukturáltak, a legfontosabb változások jól követhetők. A pénzügyi tervezés rendszere, a projektek költségvetési szerkezete – annak ellenére, hogy a tranzitprogram néhány éves múltra tekint vissza – kialakult. Ezt bizonyítja, hogy sem a támogatottak, sem a támogatók nem igényeltek nagyobb horderejű változást. A tervezés valamelyest szigorodott, de rugalmassága megmaradt, s lehetővé teszi nemcsak a tervezési pontatlanságok utólagos korrigálását, de a váratlan helyzetek kezelését is. A rendszer tehát működik.

A beruházási költségek támogatása korlátozott, a kiadások háromnegyede bér és járulék, nagyobb részben a résztvevőké, kisebb hányadában a működtetőké. A tranzitprojektek hosszabb távú működésének biztosításához hiányzik a háttérszervezet folyamatos működésének garantálása.

A tranzitok olcsóságáról vagy drágaságáról egyelőre keveset lehet mondani, ezek az áttekinthető pénzügyi konstrukció ellenére külső tényezőkön múlnak. Akik olcsónak ítélik, azok a saját szemükkel látott pozitív hatás és az ennek következtében társadalmi szinten is csökkenő kiadások és növekvő bevételek alapján ítélnek így. Akik drágaságát hangsúlyozzák, azok az azonnal jelentkező fajlagos költségek összehasonlítása vagy intézményük finanszírozási képességének korlátai alapján teszik ezt. Egyik vélemény mögött sem áll a költség-haszon elemzése. Ez egyelőre nem is lehetséges, hiszen a kiadás (cost) még becsülhető valahogy, de a kiadás elmaradása esetén adódó károk (börtön, drog, segélyek, egészségügyi kiadások), az ún. alternatív kiadások haszna, az elmaradt haszon (opportunity cost2), a későbbi hasznok (benefit) és különösen bizonyos áttételes előnyök (external benefit3) még durva becsléssel sem állnak rendelkezésünkre. Egy részükre becslés ugyan készíthető, más esetben ez is csak nagyon nehézkesen.

A tranzitok költségességéről még egy összefüggésben érdemes beszélni. Olykor nagyon hasonló rétegek jelennek meg a tranzitban, mint amelyeket a munkaügyi ellátó rendszerek is támogatnak. Egy munkaügyi szakember önálló tranzit típusú programoknak a munkaügyi központ általi indításáról úgy tudta meggyőzni néhány munkatársát, hogy kikalkulálta: ha összeadja a pályakezdő munkanélküliek képzési támogatását, útiköltség-hozzájárulást, segélyt, a programot követő foglakoztatási támogatást, ismét az útiköltséget stb. Mindez együtt – igaz, hosszabb idő alatt – olyan nagyságrendű összeget ad ki, mint egy tranzit. Amihez hozzátesszük, hogy az előbbi nélkülözi a harmadik pillért, a két meglévőt sem kapcsolja össze funkcionálisan, és esetleg – az összehasonlítás empirikusan még nem lehetséges – rosszabb hatásfokkal működik.

A tranzit költségessége azon is múlik, hogy milyen célcsoportot milyen céllal von hatáskörébe. Bizonyos célcsoportot olcsón, más módszerrel összehasonlítva versenyképesen lehet a munkaerőpiacra juttatni, másokat jóval nagyobb ráfordítással, de esetleg nincs egyéb alternatíva. A költségek a helyi viszonyoktól is függhetnek. Pangó kistérségekben bizonyosan drágább azonos sikermutatót produkálni. Végül, ha nem is tudjuk kimutatni a közép- vagy hosszabb távú hasznokat, de a célkitűzések között ezek hangsúllyal szerepelnek, tehát a programot úgy tervezik meg, hogy nemcsak az elhelyezkedést tekinti célnak, hanem a beilleszkedést is, akkor ez is fajlagos költségnövelő hatású.

A tranzit olyan feladatot vállal fel, amelynél nem lehet biztosra menni, bár mindkét fél – támogató és támogatott – erre törekszik, olykor túlságosan is. Túlságosan, mert a formális siker létkérdéssé válik, és akkor már annak a kritériumai diktálnak, nem az eredetileg kijelölt célok. A kockázatot olyan rejtett (a személy sérültsége nagyobb, mint az a felvételi beszélgetéskor kiderült, az időkereten belül nem fejleszthető az illető a szükséges mértékben) vagy váratlan (férjhez menés, ahol a férj nem engedi dolgozni a program résztvevőjét, haláleset, költözés) tényezők befolyásolják, amelyek ellen előzetesen nincs teljes védelem. Amikor tehát "beruházunk" a társadalom adott tagjaiba – remélve és elvárva, hogy ez mint beruházás is megtérül –, akkor ugyanúgy nem tudjuk előre szétválasztani a megtérülő és a nem megtérülő elemi beruházásokat, mint piaci működés esetén. A reklámszakma klasszikus "bon mot"-ja szerint az biztos, hogy a reklámkiadások fele teljesen felesleges volt, de nem tudjuk, hogy melyik fele. Sokszor a reklámkampányt követően sem. A tranzitnál is ez a helyzet, gazdaságosságának, módszertanának kialakításánál érdemes volna a reklámszakma kiadási filozófiáját és költséghatékonyság-elemzését tanulmányozni.

A szereplők értékelése a tranzitfoglalkoztatási programokról

Projektmenedzserek és munkaügyi szakemberek a tranzitról

A projektigazgatók a sikeres program legszükségesebb tényezőjének az adott réteg problémáinak kezeléséhez szükséges szemléletet nevezték meg, és megítélésük szerint ez egyúttal a legerősebb oldaluk is. Ezt a kijelentést egy az egyben közvetítendőnek gondoljuk az oktatásügyi szereplők számára. A menedzsment többi tagjának (különösen a szaktanároknak) a szerződtetésekor ez a legfontosabb szempontjuk. A szükségesnek ítélt tényezők közé az első hét helyre csupa személyi feltétel, a működtetők tudására és szemléletére vonatkozó kritériumok kerültek, a tárgyi és anyagi jellegű tényezők a sorrendbe rakott táblázat második felében kaptak csak helyet.

A sikeres tranzit előfeltételei között, a többi tényezőt messze megelőzve "A projekt alapos eltervezése, a ťprojektfilozófiaŤ átgondolása és megértése" került az első helyre. Hasonlóan elsöprő többségben gondolják úgy, hogy ez az előfeltétel meg is volt a programban. Ez egyaránt dicséri az OFA és az egyes projektek programvezetőit, és teljes mértékben osztjuk a kérdőívet kitöltők véleményét.

A pénzügyi háttér stabilitása fontosabbnak ítéltetett, mint a támogatás mértéke, és mindkettőről úgy nyilatkoztak a megkérdezettek, hogy az "nem túl rossz, de a sikeres program igényelte egyéb előfeltételek valamivel nagyobb mértékben vannak meg". A pénzügyi háttéren kívül csupán egyetlen pont van, ahol a válaszolók érzése szerint a reális folyamatok hátráltatják a programok sikerét. Ez a projektrésztvevők erőfeszítésének mértéke. Ismerve a program célrendszerét és filozófiáját, ezt nem a résztvevők elmarasztalásának értelmezzük, és reméljük, nem olyan irányba mozdul tovább a résztvevők kiválasztása, hogy ezek az erőfeszítések jobb osztályzatot kaphassanak a későbbiekben – bár a résztvevők kiválasztásakor a motiváltság fokozott előtérbe kerülése ezt sejteti.

A résztvevők elhelyezkedésében a legnagyobb szerepet a képzettségnek tulajdonítják a válaszolók. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet egy jelzésértékű véleménykülönbségre. Ha ugyanis csak a projektigazgatók véleményét vennénk figyelembe, akkor magasan az első helyre kerülne a pszichés kondíció stabilizálása, míg a munkaügyi szakemberek gondolkodásában elsöprően fontos a képzettség szerepe. Ez a képzés, mint egyik kiemelt összetevő megtartása mellett nagyon határozott mentalitásbeli eltérésre is utal a projektigazgatók és a munkaügy legtámogatóbb(!) szakemberei között. Egyúttal jól jelzi a "tranzit munkaügynek való átadásáról" szőtt remények illuzórikus voltát, a tranzitfilozófia megkopásának veszélyét egy ilyen döntés következtében.

Az összes válaszoló a projektrésztvevők átlagosan 72%-áról véli azt, hogy megvalósul a tartós munkaerő-piaci integrációjuk. A számok megítélésünk szerint kissé optimistának tűnnek. (Ne legyen igazunk.) Vagy a "tartós" jelző kerülte el a válaszolók figyelmét, esetleg az utókövetésnél is meghatározott fél évvel azonosították, és így formális vállalásuk realitásáról nyilatkoztak.

A válaszolók hasonló projektek által a célcsoportok valamivel kisebb hányadánál, mintegy kétharmadánál látják megvalósíthatónak a tartós munkaerő-piaci integrációt. Ha csak a romák tranzitok általi integrálhatóságáról van szó, akkor igen magas szórás mellett 42%-os átlagértéket számolhattunk. A projektigazgatók optimizmusa itt is meghaladja – 12%-kal – a munkaügyisekét. Mindenesetre a tranzitot elsöprő arányban (egyetlen válaszoló hezitálása mellett) alkalmasnak mondják a megcélzott réteg munkaerő-piaci integrálására.

A tranzit alulnézetből

A résztvevők igen kedvezően nyilatkoztak a projekt körülményeiről, feltételeiről. A felszereltségről, a felkészültségről és a tanárok segítőkészségéről egyaránt. A tanárok egyes tulajdonságait a válaszolók 38–65%-a egyenesen ideálisnak mondta. Csupán minden huszadik korábbi résztvevő nyilatkozott úgy, hogy tanulmányai során senkitől nem kapott segítséget nehézségei megoldásához, és minden hetedik nem jelölte meg tanárait azok között, akiktől segítség érkezett.

A válaszolók elsöprő többsége nevezte hasznosnak tanulmányait, csupán 10 fő nyilatkozta a végzettek közül, hogy nem adott a képzés hasznosítható ismeretet. A munkakörülmények egészében és részleteiben is kedvezőek, valamint a munkát irányítókról, a munkatársakról alkotott kép is igen pozitív, bár nem annyira, mint a tanárokról: most "csak" a válaszolók 32–49%-a jelölte meg az "ideális" kategóriát.

Összességében valamennyi projekt résztvevői kedvezően nyilatkoztak arról, hogy saját jövőjük szempontjából hogyan értékelik részvételüket. A kérdőívet kitöltő 334-ből mindössze két válaszoló nyilatkozta, hogy "jobb lett volna részt nem venni az egészben", bár feltételezhetjük, hogy a projektek iránti esetleges negatív, ellenséges attitűd jelentős szerepet kaphatott a kérdőív papírkosárba dobásánál, a nem válaszolásnál. Azok aránya, akik úgy érzik, hogy egy pozitív lépést sem tettek a projekt által, szintén mindössze 5, illetve 8% a projektek korábbi és jelenlegi résztvevői között. Kereken kétötödünk mondta, hogy "jobbra fordult a sorsa a program által", és további 48% ezt reméli. Ezt a szubjektív mutatót a magunk részéről sokkal meggyőzőbbnek érezzük, mint az utókövetésről szóló jelentéseket, az egykori résztvevők sorsának statisztikai leírását.

Bár nem explicit módon a résztvevők által, de minősíti a projekteket az onnan már kikerültek további sorsa, elsősorban munkaerő-piaci státusa. A 2001 áprilisában-májusában kérdőívet kitöltők 37%-a ebben a naptári évben került ki a védett környezetből, további 33% is a megelőző, 2000. évben, és csak 30% még korábban. Így nincsen távlata a munkaerő-piaci helyzet változásának, csupán jelzésértékű starthelyzetről lehet látleletet venni.

Mindössze a résztvevők 10,5%-a mondta, hogy a projekt befejezése óta még egyáltalán nem dolgozott, további 14,4% csak alkalmi munkát végzett. Alkalmi munkában – esetleg más mellett – a résztvevők 24%-a tevékenykedett már a tranzit befejezése óta. Alkalmazottként már majdnem kétharmaduk volt állásban. 72,4% a projektből való kikerülés után, egy hónapon belül sikeresen elhelyezkedett. 8,5%, akik azóta sem tudtak elhelyezkedni, tehát folyamatosan munkanélküliek. Egyáltalán nem volt munkanélküli 69,1%, legalább 4 hónapot töltött munka nélkül 14,2%. A munkát vállalók 31,7%-a a programban megismert munkahelyen dolgozott tovább, 43,5% más munkahelyen ugyan, de az itt tanult szakmában helyezkedett el. Egészen más területen – illetve általában segédmunkát végezve – az elhelyezkedők ötöde vállalt munkát. Jelenleg is állásban van 66,2%, kereken háromnegyedük szakmunkásként, egynegyedük segédmunkásként dolgozik. A szolgáltatási ágazatokban dolgozók aránya másfélszeresen haladja meg a termelési ágazatokban dolgozókét.

A programból való kikerülés óta eltelt rövid idő alatt a válaszolók negyede végzett már valamilyen tanulmányokat. 15,3% középiskolában vagy felsőfokú tanintézményben, 9% tanfolyami keretek között. A válaszolók 42%-a jelezte, hogy további tanulmányokat is tervez, de azoknak is majdnem fele, akik jelenleg nem tanulnak. Érettségizni az összes válaszoló negyede, újabb szakmát tanulni hatoda akar, főiskolai tanulmányokat minden kilencedik egykori résztvevő tervez. Nem győzzük hangsúlyozni ennek fontosságát, hiszen a jövőben a munkaerő-piaci pozíció megtartása, illetve javítása fokozottan múlik a tanuláson, ismeretszerzésen, így az arra való motiváltság talán még fontosabb mutatója a munkaerő-piaci státus konszolidálódásának, mint a jelenlegi, elsődleges munkaerőpiacon végzett munka.

Hogyan tovább?

Az OFA hamarosan kivonul a tranzitok működtetéséből és finanszírozásából – ez a dolguk –, tehát az eddigiekben felhalmozódott tapasztalat alapján el kell dönteni, hogy ez Magyarországon egy életképes, támogatandó programtípus-e. Ha a válasz – mint a hatásvizsgálatot végző kutatóké – igen, akkor további válaszok szükségesek. Ahhoz, hogy a tranzitfoglalkoztatás intézményesedjen és ezáltal el is terjedjen Magyarországon, három dolog szükséges.

  • Szükséges definiálni, hogy miről is van szó, és a hozzáértő szakemberek – mindenekelőtt az OFA és az Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület szakértőire gondolunk – szakmai vitáiban kell egyetértésre jutni arról, hogy
    • mi a tranzit;
    • mely rétegek számára milyen típusai lehetnek, milyen közvetlen és közvetett célok kitűzésével érdemes működtetni;
    • mi a tranzit alternatívája.
  • A tranzitra vonatkozó tudást terjeszteni kell a szakmai közvéleményben. A szakmai közmegegyezés lényegének el kell jutnia és át kell járnia a munkaügyi, a gazdasági, az oktatási, a szociális és az önkormányzati szféra közép és felső szintjét. Szakmai, sőt itt már szakmapolitikai marketingmunkát is kell folytatni. A szélesebb körben folytatott viták tovább árnyalják a tranzit kívánatos továbbfejlesztését és elterjesztését.
  • Részben a fentiekkel párhuzamosan, részben azok függvényében fejlesztéseket kell végezni. Itt módszertani fejlesztéseket, a hatékonyságot széles körben hitelesen illusztráló költségbecsléseket szükséges végezni, ki kell dolgozni a hosszabb távú követés módszertanát. Létre kell hozni olyan tárcaközi szakmapolitikai testületeket, amelyek az egyeztetéseket és a jogszabályok előkészítését végzik és az intézményesülés feltételrendszerét átfogóan kidolgozzák.

Az alábbiakban e három fázishoz próbálunk néhány gondolattal hozzájárulni.

Mi a tranzit?

A tranzitfoglalkoztatás – rövid, bevett nevén a "tranzit" – nem olyan terminus, amelyen mindenki ugyanazt értené. A foglalkoztatási szakember a tranzitálást, tehát az elsődleges munkaerőpiacra való átvezetést hangsúlyozza, mások az átmenetiséget; a termelőiskolákban a termelő munkán alapuló képzést; az elméleti szakember a komplexitást. Magunk részéről a következő definíciót tartjuk célszerűnek:

A tranzit (foglalkoztatási program) három fő jellegzetessége:

  • végső célja a – lehetőleg az elsődleges – munkaerőpiacra való tartós beilleszkedés, célcsoportja azok, akik számára ez külső segítség nélkül reménytelen, de legalábbis kockázatos;
  • három, egymással a konkrét program igényei szerint összehangolt pillérre támaszkodik, melyek (nem fontossági sorrendben)
    • a képzés (amely lehet betanító vagy képesítést nyújtó vagy a tartós foglalkoztatást elősegítő egyéb képzés),
    • a foglalkoztatás (amely általában, de nem feltétlenül a program egészében vagy egy részében támogatott foglalkoztatás),
    • a segítés (amelyben a pályairányítást és az utógondozást, a szociális munkások és pszichológusok, pszichopedagógusok stb. tevékenységét értjük, amely az egyén személyiségének megerősítését és körülményeinek stabilizálását célozza, végeredményben azt, hogy az egyén képes legyen felelősséggel élni az életét);
  • eredményét személyre szabott, különböző képzettségű szakemberek által odafigyelő tevékenységgel kívánja elérni.

A tranzit sokfélesége, típusai

A tranzitfoglalkoztatási programok legfontosabb közös tulajdonságai a komplexitás és a személyre figyelés centrális szerepe. Most azonban elsősorban a tranzitok megfigyelt és lehetséges eltéréseire hívnánk fel a figyelmet. Egy óvatos kísérlet a tranzitok célcsoportok tipizálására a következő:

  • Iskolai kudarcokat elszenvedő, az iskolarendszerből kihulló, pályakezdés előtt álló vagy sikertelen kezdeti lépéseket tett, az iskoláskoron alig túl lévő, komoly szociális hátránnyal induló fiatalok. Cél: enyhíteni az iskolarendszer diszfunkcionális működésének következményeit, a fiataloknak szakmát adni, őket munkakultúrára szocializálni. (Tipikusan ilyenek a termelőiskolák.)
  • Az iskolából kisebb-nagyobb, képességeikkel nem igazolható kudarcokkal kikerülő, további életútjuk kezdeti lépéseit tekintve tanácstalan, sokszor szociális hátterük miatt labilis fiatalok. Olykor szakmunkásvégzettséggel vagy érettségivel is rendelkeznek, képezhetők. Cél: segítés a pályaválasztás munkaerőpiacra vezető lépésének megtételében, a fiatalok lecsúszásának megakadályozása vagy magasabb röppályára segítése. (Tipikusan ilyen a Rés programja.)
  • Fiatal vagy középkorú felnőttek, akik a tartós munkaviszony után kiszorultak vagy kiszorulóban vannak a munkaerőpiacról, egykori szakmájukban kevés az esélyük az elhelyezkedésre, de szociális-mentális kondícióik alapján segítséggel jó eséllyel integrálhatók. Cél: visszavezetés a legális munkaerőpiacra – általában foglalkozásváltással és humán segítő szolgáltatás nyújtásával. (Ilyen lehetett volna a Nők Háza programja, de ez a típus koncepcionális okokból alig volt képviselve. A Rés programjának résztvevői között, de a Pécsi Termelőiskolában is megtalálható a célcsoport, természetesen kisebbségben.)
  • Rehabilitációra szoruló (egykori) szenvedélybetegek, súlyos mentális és/vagy szociális problémákkal küzdők. Cél: a teljes lecsúszás, gyakorlatilag a pusztulás megelőzése, ideális esetben az elsődleges munkaerőpiacra, de legalábbis a támogatott munkához segítés. (Tipikusan ilyen az Emberbarát programja.)

Megjegyezzük, hogy az OFA által támogatott programok nem mindegyikét tudnánk elhelyezni a négy megadott kategóriában. Részben azért, mert nem tiszta típusok, de nem is feltétlenül sorolnánk minden programot a tranzitok közé (pl. a Flasztert), vagy nem egyértelműen sorolnánk oda (pl. a miskolci esetet is csak fél szívvel, bármilyen kiváló munkát is végeznek ismereteink szerint).

A tranzit korlátai és alternatívái

A tranzit a korábbi, hagyományos eszközökhöz képest hatékonyabb gyógymód. Képes ugyanis sikeresen (az esetek egy jelentős részében tartósan sikeresen) kezelni azon társadalmi csoportok egy jelentős részének problémáját, amelynél a nem komplex eszközök – pl. munkaerő-piaci képzés, nevelési tanácsadás, családsegítés, közhasznú munka stb. – önmagukban hatástalanok. A tranzit azonban csak hatékonyabb gyógymód, de nem csodaszer.

Az egyik korlát a munkaerőpiac felvevőképessége. "Tranzitálnék én többet is, de hova?" – mondta egy munkaügyi központ osztályvezetője. Azért mégsem annyira kemény a kereslet korlátja. Egyrészt a tranzit versenyez más szektorokkal, például a szakképző iskolákkal, a munkaerő-piaci képzéssel. Léteznek továbbá olyan fizetőképes keresletek, amelyek foglalkoztatási igényekként csak korlátozottan jelennek meg a munkaerőpiacon, ezek felfedezése bővítheti a tranzitálhatók körét. A szociális szolgáltatások egy része ilyen.

További korlátot jelent a tranzitprogramokba bevonhatók, illetve bevonni érdemesek köre. A jelenlegi programokban részt vevők egy kis hányadát is csak azért vonták be a programba, hogy feltöltsék a létszámot, tartós beilleszkedésük az elsődleges munkaerőpiacon nem várható. Aligha lehet pontosan meghúzni a határokat, de egy bizonyos leépültségi, együttműködési szint alatt nincs érdemi esély a munkaerő-piaci (re)integrációra.

Korlátot jelent a tranzit programot már most működtetni képes szakemberállomány is, amely csak fokozatosan bővíthető; valamint az e feladatra képes szervezetek száma. A korlát a perspektívák változásával szűkül vagy tágul. Az anyagi források is határt szabnak. Minthogy a tranzit fajlagosan magas azonnali kiadást jelent, hiába rentábilis esetleg egy program hosszabb távon, ilyen szintű ellátást egyelőre csak korlátozott számú munkanélküli élvezhet.

Felmerül a kérdés, hogy van-e a tranzit típusú programoknak alternatívája. Véleményünk szerint azok számára, akiket egy kevésbé komplex program nem képes bevinni a munka világába, de a tranzit komplexitása már eredményre vezet náluk, logikailag nincs alternatíva. Csupán a definíciónknak megfelelő típusú komplex programok módosulatai közötti alternatívákról beszélhetünk, amelyek időben, ráfordításban, komplexitásban többszörösen is eltérhetnek egymástól. Természetesen nem tudjuk pontosan megmondani, hogy kiknek van szüksége éppen a tranzitra. Csak bizonyos valószínűséggel tudjuk szétválasztani az egyszerűbb és komplexebb kezelést igénylőket.

A tranzit legfontosabb eredményei értelmezésünkben

A tranzitprogram legfontosabb eredménye, hogy magas színvonalon beüzemelt egy komplexen működő modellt egy olyan környezetben, ahol a komplex, ágazatközi, szakmaközi, együttműködésen alapuló, aprólékosan eltervezett, de menet közben rugalmasan alkalmazkodó működésmód mindmáig kevéssé nyert teret.

A tranzit mintegy 4 éves működése során kialakult néhány olyan szervezet, amely ezt magas szinten képes művelni, és alkalmas arra, hogy a jelenleginél nagyobb volumenben működtessen komplex munkaerő-piaci programokat, illetve hogy tudását hasonló szervezeteknek átadja. Azért hangsúlyozzuk ennek a fontosságát, mert – mivel melléktermékként jönnek létre – sem célul kitűzni, sem észrevenni nem túl gyakran szokták, holott nemcsak egyik napról a másikra való kialakulásuk nem lehetséges, de bármilyen tehetséges, képzett és elhivatott emberek is csak hosszas működés során tudják megtermelni azt a szervezeti tőkét, tudást, kultúrát, amely ezen a területen is a hatékony működés alapja.

A fentivel rokon, azzal szoros összefüggésben lévő, de mégis külön tényező, hogy a program kiemelkedő személyiségeket is kitermelt, illetve megtartva-alkalmazva kiművelt, magasabb szintre emelt. Ők immár nemcsak elhivatottsággal és tenni akarással jellemezhetők, de olykor elméleti és valamennyi esetben jelentős gyakorlati tudással és tapasztalattal is. Közülük néhányan sikeresen hatnak környezetükre, sőt, olykor tudatosan választanak és nevelnek ki tanítványokat. Mester-tanítvány típusú viszonyt több esetben is felfedeztünk. A multiplikáló hatásnak, a kultúra terjedésének ez az egyik feltétele, vagyis jelentős személyiségek jelenléte a terepen.

Szintén a folyamatos működés mellékterméke, hogy kialakulóban van egy "tranzitszakma". Ez egy olyan szaktudás és megközelítés, amely alkalmas a tranzitprojektek eltervezésére és működtetésére. Interdiszciplináris és holisztikus, feltétlenül rendelkezik a programok során felhasznált szakterületek (pszichológia, andragógia, szociális munka, programmenedzsment, munkaerő-piaci és foglalkoztatási ismeretek, pedagógia stb.) elemeivel. A professzionalizálódás – a szó mindkét értelmében, tehát profi módon való működés és szakmásodás – azt a lehetőséget jelenti, hogy a keretfeltételek kedvező alakulása esetén lehetségessé válik a tranzit típusú projektek magas szintű menedzselése.

Ezeket a tényezőket a továbbiak, a hosszabb távú eredményesség terén magasabbra helyezzük a program erényeinek hierarchiájában, mint azt a konkrét segítséget, amelyet a célcsoportnak az iskolában és a munkaerőpiacon egyaránt bukdácsoló néhány száz tagja és áttételesen közvetlen környezetük – ők már ezres nagyságrendben – kapott. Ahhoz, hogy ebben a világban, Magyarországon legyen jövője a tranzitnak és általa sok ezer embernek – a tranzitok majdani résztvevőinek is –, meg kell őrizni és a további elméleti és gyakorlati fejlesztés szolgálatába kell állítani ezeket az erényeket.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.