2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> OKI-műhelytanulmányok - A középiskolai tantárgyi obszerváció tanulságai

Összefoglalás

2009. június 17.

Összefoglalás

A két különböző iskolafokon végzett obszervációs felmérés egyik fontos, közös tanulsága az, hogy a tanárok és a tantárgyak alapvető problémái nagyon hasonlóak. Különbségeket leginkább csak az okoz, hogy eltérő korú diákokat oktatnak, s ez befolyásol bizonyos reakciókat. A tanári szakma problémái függetlennek látszanak az iskolafoktól.

A középiskolai tanárok a tankönyvválasztékot inkább bőségesnek, a taneszköz-választékot viszont inkább hiányosnak tartják. A szakmai megbízhatóságot, tanulhatóságot, a korszerű ismereteket tartják a legfontosabbnak a tankönyvekben. Az idő és tanagyag arányát szerintük a tankönyvek nem veszik eléggé figyelembe. A felmérés általában azt mutatta, hogy a tanárok és a kiadók által fontosnak tartott szempontok nem esnek egybe. A taneszköz-ellátottság tantárgyankénti bontásban eléggé vegyes képet mutat. A kiadók nem egységesen fejlesztik a tantárgyakhoz szükséges taneszközöket. A tanárok válaszaiból egyértelmű, hogy nagyon nagy szerepet szánnak a tankönyveknek és a taneszközöknek. Ez megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a hazai pedagógiai gyakorlat még rendkívül tankönyv- és taneszközfüggő. A tankönyveken kívüli tanítási lehetőségek és a korszerű tanulásszervezési módszerek nagyon alacsony mértékű használata szól a fenti megállapítás mellett. Ahogy az általános iskolai mérésünkben, itt is bebizonyosodott, hogy a „krétapedagógia” még mindig általános gyakorlat.

A tanárok többsége a tanulást és a kommunikációs kultúrát tartja a legfontosabb kereszttantervi követelménynek. A felmérés alapján feltételezhető, hogy kevéssé ismerik a helyi tanterveket. A kereszttantervi követelmények többségét tantárgyakhoz kötik, és amelyek nehezen köthetők tantárgyhoz, azoknak a jelentőségét is kisebbnek látják. Ez a helyzet gyakorlatilag gátolja a kereszttantervi követelmények (a NAT 2003-ban: kiemelt fejlesztési területek) érvényesülését a magyar tantárgyi rendszerben. Ennek a témának a másik tanulsága, hogy a tanárok teoretikus kérdésre nem szívesen válaszolnak, ezzel szemben szívesen válaszolnak, ha olyan kérdésre várjuk a választ, amely a tanítási gyakorlatukra kérdez rá – annak ellenére, hogy a válasz hátterében elméleti probléma áll. Tantárgyuk lehetőségeiről kialakult már egy biztos képük, ilyen típusú kérdések esetében ebből indulnak ki. Ezzel az ellentmondással szembe kell nézni a felmérések során. A kereszttantervek, kiemelt fejlesztési területek tantárgyakat összekötő szerepe még nem alakult ki. Az egyes területek fontosságát látják, de ezek összefüggését a tantárgyköziség gyakorlatával még nem.

A középiskolai tanárok a módszertani továbbképzéseket tartják a legfontosabbnak, ezen a téren érzik a legnagyobb hiányt, s valóban, itt komoly problémák vannak. Az IKT a másik terület, ahol a legnagyobb hiányosságot érzik. A felmérés több ponton is bizonyította, hogy a számítógép-használat sem a tanárok munkájában, sem az értékelésben, egyáltalán, az iskolai munkában (az informatika tantárgyat kivéve) nem játszik jelentős szerepet. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a tanárok jól látják saját hiányosságaikat. A továbbképzésekkel kapcsolatos kérdéskör tanulsága még az, hogy a tanárok megcsömörlöttek a tantervekkel kapcsolatos ismeretszerzéstől.

A tanulásszervezési formák közül a középiskolában is a tanári magyarázat és a frontalitás uralja az osztálytermi munkát. Ez a gimnáziumokban a legerősebb. Az önálló munka, a differenciálás még elő-előfordul az órákon, de csoportmunka, pármunka, projektmunka, terepmunka alig. Az eredmények némi nyitást mutatnak a korszerű módszertani formák felé a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban és a szakiskolákban. Ez utóbbi tendencia üdvözlendő változás kezdete lehet, az élet által kikényszerített válaszok úgy látszik, a korszerűbb megoldások felé mozdítják el a szakiskolai tanárokat. Nem véletlenül érzik úgy a pedagógusok, hogy módszertani továbbképzésekre lenne leginkább szükségük. A bemutató óra mint továbbképzési forma kedveltsége szintén az életközeliség igényét erősíti. Konkrét szituációkban, konkrét tanórai helyzetekben akarják látni a különböző módszerek működését. A elméleti jellegű továbbképzések jóval lassabban és közvetettebben hatnak a napi gyakorlatra, a pedagógusok azt remélik, hogy a bemutató órák során az elmélet valamiféle esszenciáját, gyakorlatban való működését tapasztalhatják.

Az alkalmazható tudás átadásának helyzetét, fontosságának megítélését felmérésünk egyik legfontosabb súlypontjának látjuk. Akár az általános iskolában, a középiskolában is munkájuk kudarcáról vallottak a tanárok. Több éves (legalább négy) tanári munka sem elég, hogy a diákok képességei elérjék azt a szintet, amit már a belépéskor is fontosnak tartanának a pedagógusok. Egyedüli kivétel a számítástechnika. A leginkább eredménytelen két terület a tanárok szerint a kooperációs képesség és a talpraesettség, a gyors döntési képesség. A munkába illeszkedés során pedig nagyon fontos szerepet játszik ez a két képesség-terület. (A munkaadók általában kiemelt szempontként kezelik az együttműködési készséget. Fontosabbnak tartják például a problémamegoldó képességnél is.) A matematika-, fizika- és kémiatanárok sokkal szigorúbban ítélik meg a diákokat, rosszabb véleménnyel vannak képességeikről, viszont alapvetően nem is tudnak változtatni ezen a középiskola évei alatt.

Az általános iskolai szomorú képet nem javították jelentősen a középiskolai tanárok az IKT és a könyvtárhasználat vonatkozásában sem. Ők is alig használják a számítógépet a tanítás során (egyes tantárgyak, például történelem, illetve a modulok estében vannak pozitív eltérések). Még leginkább a szövegszerkesztőt és az internetet használják. Néha digitális taneszközöket. Sem a tanári módszerekben, sem az értékelésben, sem az órai munkában nem játszik még az IKT jelentős szerepet, annak ellenére, hogy legelőször a középiskolákat szerelték fel számítógéppel, internettel. A továbbképzések választásakor viszont az IKT előkelő helyen áll, vagyis, a tanárok többnyire tisztában vannak saját gyengéikkel.

A középiskolák leginkább még a középfokú érettségire és az alapműveltségi vizsgára képesek felkészíteni a diákokat. Az emelt szintű érettségire a válaszadó iskolák 60 százaléka tartja magát alkalmasnak. Értékelési eszközökben a dolgozatírás és a szóbeli felelet vezet, ez szorosan összefügg az alkalmazott tanulásszervezési formákkal. Felmérésünk egyértelművé tette, hogy a pedagógusok értékelési kultúrája az elmúlt évtizedekben alig változott.

A középfokú intézményekben végzett felmérésünk annak a folyamatnak a befejező állomása volt, melyben megpróbáltuk a tantárgyak helyzetét felmérni az általános és a középiskolákban. Ilyen átfogó mérésre, kutatásra az utóbbi évtizedekben nem volt lehetőség. Érdekesebbé tette a helyzetet, hogy jó alkalom nyílt arra, hogy belelássunk az oktatáspolitikai, tartalmi szabályozási folyamatok „mögé” is, hiszen a kilencvenes éveket ezek határozták meg a legintenzívebben. A kutatás egyik eredménye éppen az, hogy bebizonyosodott, hogy a tanítási gyakorlatot, a tantárgyak tanításának mindennapi világát – egy-két terület kivételével – mindezek a változások nemigen érintették. A kutatócsoport célja nemcsak az volt, hogy az egyes tantárgyak problémáit, helyzetét elemezze, szerettük volna, ha kutatásunk olyan kérdésekre is választ tud adni, amelyek a szűk tantárgyi problémákon túlmutatnak. Kérdőíveink kettős tagolása, melyben közös és tantárgyspecifikus kérdéseket is feltettünk, ezt a célt szolgálta. A tantárgyi rendszer nem különálló tantárgyak összességéből áll. Elkerülhetetlen, hogy a tanítási-tanulási folyamat eredményessége érdekében együttműködjenek a különböző tantárgyakat tanító tanárok. Felméréseink mind az általános, mind a középiskolában azt erősítették meg bennünk, hogy mindez még csak az elképzelések szintjén van így. Bár számos probléma, gond azonos a tantárgyakban, a pedagógusok még leginkább csak a saját tantárgyukban gondolkodnak. A tantárgyak közötti együttműködések lehetőségeit, formáit még nemigen látják. Ahol pedig olyan terület kerül elő, amely eleve a tantárgyköziséget feltételezné – kereszttantervek – ott is a tantárgyiasító mechanizmusok és reakciók működnek.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.