2019. június 17., hétfő , Laura, Alida

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> OKI-műhelytanulmányok - A középiskolai tantárgyi obszerváció tanulságai

Közös követelmények – kereszttantervi területek

2009. június 17.

Közös követelmények – kereszttantervi területek6

Megszoktuk, hogy a tantervekben követelmények vannak. A NAT átdolgozása, a NAT 2003 megjelenése után csak fejlesztési feladatokat kereshetünk a tantervben, a tartalomhoz kötődő követelményeket már nem találjuk. Az 1995. évi NAT-ban, amelyet a jelen vizsgálatban figyelembe vettünk, azonban még követelmények szerepeltek. A kereszttantervi, tehát több tantárgyi területen közös vonatkozásokat egy összetett kérdésben vizsgáltuk. A kérdés első részében arra kértünk választ, hogy az egyes (felsorolt) közös követelmények tanítására mekkora lehetőséget látnak a pedagógusok saját tantárgyukban (ezt százalékos formában kértük megadni). A kérdés második részében azt kértük jelölni, hogy mennyire élnek ezzel a lehetőséggel a tanórákon (ötfokú skálán). A válaszadóknak mintegy 35 százaléka válaszolt a kérdés első felére. Gondolhatjuk, hogy a tantervek ismeretének hiánya mutatkozik meg erőteljesen ebben, az is lehet, hogy a válaszolók jelentős része túlzottan teoretikusnak találta a kérdést. A „mennyire él vele a tanórákon” kérdésre (a kérdés második felére) már több mint 80 százalékuk válaszolt. Felmerül a kérdés, hogy miképpen tudtak válaszolni arra, milyen mértékben élnek a lehetőséggel tanítási gyakorlatukban, ha nem tudták meghatározni a lehetőség mértékét. Talán levonható ebből olyan következtetés, hogy a tanárok a saját munkájukkal kapcsolatban sokkal könnyebben „nyílnak meg”, mint általános, teoretikus, tantervelméleti kérdésekben. Számunkra azonban ez a körülmény szinte lehetetlenné tette a lehetőség és az alkalmazás értékeinek összehasonlítását.

Bár a túlzottan elméleti kérdés elriasztotta a pedagógusokat a válaszadástól (csak körülbelül a harmaduk válaszolt rá), jól látszik, hogy a közös követelmények közül a tanulás tanulása és a kommunikációs kultúra fejlesztésére látják a legnagyobb lehetőséget a pedagógusok. Látszik a bizonytalanság a pályaorientáció, a hon- és népismeret, a testi-lelki egészség és a környezeti nevelés vonatkozásában. Itt a pedagógusok valószínűleg egy-egy konkrét, az adott témához közelebb álló tantárgyra gondolnak.

9. ábra
Közös követelmények lehetőségei (százalék/válaszszám)

A hon- és népismeret terén az átlaghoz (32,69%) képest a történelem (61,64%), a magyar nyelv és irodalom (55,76%), az ének (51,05%), a földrajz (46,52%) és a rajz (46,47%) emelkedik ki nagyon. Messze az átlag alatt látnak lehetőséget ezen a téren a matematika (7,84%), kémia (11,91%), fizika (12,91%) és a biológia (13,47%) tantárgyakban.

A kapcsolódás Európához követelmény esetében (átlag 40,7%) a magyar nyelv és irodalom (56,3%), földrajz (65,01%), történelem (62,39%), ének (50,08%), német (48,56%) és angol (46,73%) tantárgyakban látnak leginkább lehetőséget a tanárok, míg a matematikában (15,77%) a legkevésbé.

A környezeti nevelés esetében (átlag 34,7%) a kémia (51,92%), a földrajz (53,22%), a biológia (54,36%) és a rajz (41,57%) emelkedik ki az átlagból, míg itt is a matematika a sereghajtó (15,91%).

A kommunikációs kultúra terén (átlag 46,21%) a magyar (71,41%), a német (61,41%) és az angol nyelv(61,40%), a modulok (61,27%) és az informatika (56,74%) tantárgyak kínálják a kollégák szerint a legtöbb lehetőséget. Itt a sor végén a fizika (29,21%) áll. Meglepő, hogy a történelem (49,11%), a rajz (48,65%) és az ének (38,86%) viszonylag alacsony értéket kapott. Azt gondoltuk volna, hogy ezeknek a tantárgyaknak óriási lehetőségei lennének a kommunikációs kultúra fejlesztésében.

A testi, lelki egészség követelmény beépítésére (átlag 33,43%) a papírformának megfelelően a legtöbb lehetőség a testnevelés (77,59%) és a biológia (60,37%) tantárgyakban van. Meglepő módon elég magas a magyar (43,01%), az ének (41,6%) és a modulok (41,52%) átlaga is, míg a sor végén a matematika (12,36%), a fizika (15,88%) és a földrajz (19,7%) áll.

A tanulás esetében (átlag 48,06%) minden tantárgy magas értéket adott meg, nagyon kicsi a szórási terjedelem a sor elején álló matematika (65,11%), magyar (58,19%), történelem (54,86%) és a sor végén álló testnevelés (34,79%), a rajz (39,78%) és az ének (34,84%) között.

A pályaorientációra (átlag 31,34%) a matematika (42,53%), az informatika (46,71%) és a modulok (42,73%) kínálják a legtöbb lehetőséget és az ének (16,9%) a legkevesebbet.

Ezek a vélemények azt erősítik, hogy a pedagógusok az adott területekből következő sztereotípiák alapján adják meg tantárgyuk lehetőségeit, s valószínűleg a tanterv közös követelményei és talán a helyi tanterveik ismerete nélkül adták meg a százalékos arányokat. Az eredmények azt is mutatják, hogy a kereszttantervek (közös követelmények)7 helye csak elméletben megoldott. A helyi tantervekben is csak „díszként” szerepelnek. Az iskola napi munkáját kevéssé befolyásolják.

A közös követelmények fejlesztési lehetőségének megítélésében nincs jelentősége annak, milyen településen vagy milyen nagyságú iskolában tanít a válaszadó. Az iskolatípusok vonatkozásában is csak egyetlen lényeges eltérést találtunk: a négy évfolyamos gimnáziumok a kommunikációs kultúra fejlesztésének lehetőségét jóval nagyobbnak (átlag 50,46%) látják, mint a szakközépiskolák (40,77%). Nyilvánvaló, hogy itt tantárgyakhoz kötött problémáról van szó leginkább. Ez viszont nehezíti is e területek kereszttantervi jellegű működését. A pedagógusok hajlamosak arra, hogy minden területet, képességet egy-egy tantárgyhoz soroljanak be.

A kereszttantervvel kapcsolatos kérdés második része az volt, hogy mennyire építik be tanítási gyakorlatukba ezeket a területeket a pedagógusok.

10. ábra
Mennyire él a közös fejlesztési feladatok lehetőségével a tanórán (átlagosztályzatok ötfokú skálán)?

A sorrendet tekintve hasonló az eredmény, mint a lehetőség vonatkozásában volt (lásd 9. ábra), csak a környezeti nevelés és a kapcsolódás Európához terület cserélődött fel. Jóllehet, itt a válaszok száma csaknem elérte a 2000-et.

A két kérdésre beérkezett válaszok alapján az látható, hogy a környezeti nevelés tekintetében a fizika érdekes eltérést mutat: míg a lehetőség vonatkozásában átlag alatti értékkel jellemezték, s a többi természettudományos tantárgy húsz százalékkal is nagyobb értéket kapott ebből a szempontból, a tanórai gyakorlat vonatkozásában a fizika (3,54) az átlagnál (3,23) magasabb értéket kapott, így felzárkózott a többi természettudományos tantárgyhoz.

A testi, lelki egészség fejlesztési terület esetében a lehetőségekkel kapcsolatos kérdésnél – mint korábban láttuk – a magyar, az ének és a modulok is magas értéket kaptak az átlaghoz képest. A tanórai gyakorlat vonatkozásában azonban erről már szó sincs: átlaghoz (3,09) közeli értéket adtak meg a pedagógusok. Jóllehet a többi tantárgyhoz képest pozitívabban ítélték meg gyakorlatukat ezen a téren, elméleti szinten nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek, mint a tanórai munkában.

Településtípusok szerint csak a hon- és népismeret és a környezeti nevelés esetében találtunk szignifikáns különbséget. A megyei városokban nagyobb értéket kapott a hon- és népismeret, mint az egyéb településeken (p<0,049), míg a környezeti neveléssel a fővárosban kevésbé foglalkoznak, mint a megyei városokban (p<0,038). Az iskolatípusoknál azt láttuk, hogy a kommunikációs kultúra vonatkozásában szignifikáns (p<0,025) különbség van a négy évfolyamos gimnáziumok javára a szakközép- és szakiskolákkal szemben. A tanulás esetében különbség van a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok, a négy évfolyamos gimnáziumok és a szakközépiskolák javára a szakközép- és szakiskolákkal szemben. Ez nem meglepő, mert a tanulást leginkább a gimnáziumok helyezik előtérbe. Arra persze nem adhat világos választ a felmérés, hogy tanulás alatt a NAT értelmezését értik a tanárok, vagy egyszerűen a sztereotípiát működtették: gimnáziumban a tanulás a legfontosabb, s ebből mindenki kiveszi a részét.

A pályaorientáció vonatkozásában a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok, valamint a négy évfolyamos gimnáziumok javára szignifikáns különbség mutatkozott a szakközép- és szakiskolákkal szemben, továbbá a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok és a szakközépiskolák között is jelentős a különbség az előbbi javára. Az iskolanagyság tekintetében nincs különös eltérés a közös követelményeket tekintve. A gimnáziumok előnyben vannak a többi iskolával szemben a kommunikációs kultúra, a tanulás és a pályaorientáció területén. Ez valójában nem meglepő, az azonban már igen, hogy a pályaorientáció követelményeinek elfogadásában a szakiskolák és a szakközépiskolák ennyire háttérbe kerültek. A gimnáziumokban a pályaorientáció jelentősége gyakorlatilag a felsőoktatásba való bejutást jelenti. A szakközépiskoláknak és szakiskoláknak ki kellene emelkedniük a pályaorientáció terén, hiszen a pályaorientáció a munka világának megismertetéséről és a lehetséges életpályamodellek megtervezéséről is szól.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.