2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Multikulturális oktatás Kaliforniában

2009. június 17.

A szerző, aki a roma gyerekeket is nevelő-oktató pedagógusok számára dolgozott ki továbbképzési programot, ebben a tanulmányában az amerikai (kaliforniai) multikulturális oktatást mutatja be, melynek tapasztalatait továbbképzési programjába is beépítette. Átfogó képet ad a kaliforniai multikulturális oktatás történeti előzményeiről és a San Franciscó-i New College of California egyéves tanár-továbbképzési programjáról, valamint az ottani iskolák gyakorlati munkájáról.

Lázár Péter

Multikulturális oktatás Kaliforniában

Multikulturalitás és bevándorlás

Az Amerikai Egyesült Államok multikulturális társadalom: a boldogabb lét reményében a világ minden részéről özönlenek ide a bevándorlók. Vannak, akik csak nemrég érkeztek, közülük sokan állnak sorban a Társadalombiztosítási Hivatalokban a munkavállalási engedélyt jelentő társadalombiztosítási számért (Social Security Number), mások már hosszabb ideje itt vannak, és második, harmadik generációjuk boldogulását egyengetik. Akár őket, akár a mostani bevándorlókat tekintjük, szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik politikai vagy súlyos gazdasági kényszer miatt számolták fel gyökerestül otthonaikat, és menekültként érkeztek az államokba.

A bevándorlókhoz képest kevés az őslakos amerikai indiánok száma (Neative American Indian People), akik kezdettől fogva itt éltek, s akiket a hosszú évszázadokon át tartó háborúk megtizedeltek, az amerikaiasodás következtében pedig elveszítették mind a saját kultúrájukhoz, mind a földjeikhez való jogot. Megint mások a mexikói amerikaiak (Mexican American People), akiket saját földjeiken hódítottak meg és kényszerítettek arra, hogy az Egyesült Államok részévé váljanak. Itt vannak még a sok nélkülözést és konfliktust megélt afrikai amerikaiak (African Americas People), akiket akaratuk ellenére rabszolgaként hoztak Amerikába, és akik Martin Luther King vezetésével hosszú és szenvedésekkel tele évtizedeken át küzdöttek politikai és emberi jogaikért.

A bevándorlás mértékéről Betauzas 1995-ös demográfiai kutatásai szolgáltatnak adatokat. A multikulturális társadalom meghatározása nemcsak a kultúra sokféleségét jelenti, hanem ennek a multikulturalitásnak a békés egymás melletti megtartása közös érdek és szükségszerűség is a jövőre nézve. Az Egyesült Államok népessége 10%-kal növekedett 1980 óta (több mint 250 000 000 ember él az USA-ban), és a növekedés 40%-a a bevándorlás következménye. Az elkövetkező 90 év demográfiai prognózisa szerint a fehér populáció kisebbséggé válhat (Betauzas 1995).

San Francisco és környezete, a kaliforniai partvidék (San Francisco Bay Area) természeti és gazdasági adottságai, életfeltételei különösen kedvező lehetőségekkel csalogatják az odalátogatókat. Itt a világ összes nációja megtalálható. Talán a legnagyobb látványosságot a fantasztikus híd- és épületcsodákon kívül a kínai városnegyed (Chinea Town) jelenti, mely nagyságában és egyedülálló színvilágában is egy kínai város hangulatát kelti. De megtalálható más nemzetiségek városnegyede (Neigberhook) is, latin negyed, indiai (Indiából), karib, flilippino, olasz, mexikói stb. A kulturális és individuális másság megnyilvánulásának szinte minden formájával találkozhat itt az ember. (Európai szemmel nézve néha extrémnek tűnhet az önkifejezés néhány formája.) Itt található a világ legnagyobb Gay negyede (Castro neighberhood, a homoszexuálisok negyede) is.

Egy olyan országban, ahol ilyen erős a társadalmi mobilitás, rengeteg kihívással kell szembenéznie az oktatásnak. Konfliktussal terhelt minden: a tanterv tartalmától kezdve a fegyelmezési módszereken keresztül a tanulók rendelkezésére álló társadalmi szolgáltatásokig, az iskolaépületek kialakításáig és azon túl is.

A kisebbségek iskolai sikertelenségének és nagyfokú lemorzsolódásának legfőbb oka az "otthonról" hozott kultúra és az iskolai elvárások kapcsolatának hiánya. Természetesen az okokat komplexitásukban kell vizsgálni: a negatív hatások egy része történelmi, politikai, gazdasági vonatkozású, más része a pedagógiával, a pedagógus hozzáállásával, az iskola kondíciójával kapcsolatos.

Két hónapos tanulmányutamon a kaliforniai iskolalátogatások során, illetve az egyetemen (New College of California, San Francisco) éppen arról győződtem meg, hogy az oktatási struktúrát állandó pulzálás, a folyamatos útkeresés, az alternatívák sokszínűségének szabad érvényesülése s egy egészséges versenyszellemben való megmérettetése jellemzi. A különféle pedagógiai megközelítések és módszerek alkalmazásának közös eredője, gyökere a sokszínű kultúra kihívásainak való megfelelés úgy, hogy az iskolák felelősségére van bízva, hogy megtalálják és kiválasszák azt az oktatási stratégiát és azokat a tanulási módszereket, amelyek leginkább megfelelnek a tanítványok és a szülők igényeinek.

Az Egyesült Államokban az elmúlt húsz év alatt számos oktatási reformot hajtottak végre, melyek a kisebbségi hallgatókat érintő hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányultak. A probléma azonban napjainkban is fennáll (Cummings 1995). Cummings szerint ez elsősorban amiatt van, mert a tanárok és a tanulók, valamint az iskolák és a közösségek között negatív a kapcsolat, nem változott meg a reformok igényeinek megfelelően. A pedagógusoknak újra és újra át kell gondolniuk a kisebbségi közösségekkel való magatartásukat, az okok feltárása és elemzése mellett meg kell találniuk azokat a módokat, melyek révén kiépíthető a híd az iskola és a közösségek között. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a pedagógusi attitűdnek kell pozitívan megváltoznia, hanem a tanárszerepnek is (Cummings 1995).

A multikulturális oktatás mellett sokan tesznek hitet saját tapasztalati eredményeik alapján. Grant, a National Association for Multicultural Education elnöke a koncepciót az alábbiak szerint írja le.

A multikulturális oktatás koncepciója a szabadság, az igazságosság és az emberi méltóság filozófiáján alapszik, amely megtalálható az Egyesült Államok dokumentumaiban, az Alkotmányban és a Függetlenségi Nyilatkozatban (Grant 1994).

A multikulturális oktatás definícióját Nieto Sonia hét pontban fogalmazza meg:

"A multikulturális oktatás antirasszista oktatás.

A multikulturális oktatás alapoktatás.

A multikulturális oktatás fontos minden tanuló számára.

A multikulturális oktatás mindent átfogó oktatás.

A multikulturális oktatás a társadalmi igazságosságért oktatás.

A multikulturális oktatás egy folyamat.

A multikulturális oktatás kritikai pedagógia." (Nieto Sonia 1992)

A multikulturális oktatás tehát az iskolában és más oktatási intézményben szerveződő folyamat. Minden tanulót arra készít fel, hogy a társadalmi struktúra irányításának aktív részesévé váljon. Segít az önismeret és a pozitív önmegvalósítás kifejlesztésében.

A multikulturális oktatás ezeket a célokat kettős úton igyekszik megvalósítani. Egyrészt biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy az eltérő kultúrájú csoportok megismerhessék saját történelmüket, kultúrájukat, elsajátíthassák és gyakorolhassák anyanyelvüket. Másrészt megismerhetik az amerikai kultúrát és történelmet, a politikát és a gyakorlati életben szükséges tudnivalókat és persze az angol nyelvet. Tehát a multikulturalitás leegyszerűsített filozófiája a kettős identitás megerősítésében is meghatározható: megtartani az anyanyelvet és a kulturális örökséget, s megtanulni amerikaiul (angolul) élni.

A multikulturális oktatás kiemeli, hogy az Egyesült Államok ereje, gazdagsága az emberi erőforrások különbözőségének kiaknázásában van. Ez megkívánja azt, hogy az alkalmazottak több nemzetiségűek és többnyelvűek legyenek. Ehhez olyan tantervekre van szükség, amelyek a képzés tartalmait valamennyi csoport tapasztalatai és jövőbeli elképzelései köré szervezik (Grant 1994).

Kritikai gondolkodásra és demokratikus döntéshozatalra nevel, társadalmi tevékenységeket és életvezetési ismereteket tanít. A jelenlegi társadalmi feltételrendszerben szeretne változásokat bevezetni úgy, hogy az iskolában a tanulók elsődleges tapasztalatain és tanulási stílusán alapuló tanulási szituációkra épít.

Számos hasonlóság van a multikulturális oktatás és a "Nyitott Társadalom" elképzelés (Soros 1996) között. Egy nyitott társadalom - ahogy Karl Popper (1997) fogalmaz - olyan társadalmi-szervezeti formákra utal, amely felismeri azt, hogy az igazságban senkinek sincs monopóliuma, hogy a különböző embereknek különböző elképzeléseik, véleményük, érdeklődésük, értékrendszerük van, és szükség van olyan intézményekre, melyek megvédik minden ember jogát, s lehetővé teszik, hogy békében éljenek együtt.


New College of California

A tanárképzés kezdetei

A New College of California kicsi, haladó szellemű egyetem San Franciscóban a Mission negyedben, amely sok közép-, dél-amerikai és ázsiai bevándorló otthona. A New College kezdetektől fogva támogatta a különbözőség (cultural diversity) és a multikulturalitás eszméjét.

Programja hangsúlyozza a megújító és interaktív pedagógiát, a demokratikus és igazságos esélyeket adó oktatás alapvető fontosságát s ennek társadalmi szükségességét. Az undergraduált (undergraduat - "kis egyetemet" végzettek) hallgatókat arra bátorítják, hogy a tanult társadalmi törvényszerűségeket, alapismereteket ültessék át a gyakorlati életbe, és tegyék azt alkalmazhatóvá.

A tanárképzési program hat éve indult, melyet az oktatási rendszer reformjának szükségszerűsége inspirált. Az egyetem álláspontja, hogy a kisebbségi tanárok (Bilingue Teachers) számát növelni kell, és tandíjsegélyt kell felajánlani azoknak a kétnyelvű kisebbségi hallgatóknak, akik a képzés során bebizonyítják, hogy képesek kiváló tanárokká válni.

A New College tanárképzési programját - dr. Sudia Paloma vezetésével - Nieto multikulturális oktatásra vonatkozó meghatározása alapján dolgozták ki.

"A multikulturális oktatás egy átfogó iskolai reformfolyamat, és alapoktatást jelent valamennyi diák számára. Tiltakozik és visszautasítja a rasszizmust és más diszkriminációs formákat az iskolakultúrában és a társadalomban. Elfogadja és megerősíti a pluralizmus elvét (etnikai, faji, nyelvi, vallási, gazdasági, rokkantsági és nemi vonatkozásban), melyet a hallgatók, közösségeik és a tanárok képviselnek. A multikulturális oktatás túllép az iskolában használt tanterveken és oktatási stratégiákon éppúgy, mint a tanárok, a tanulók és a szülők közötti hagyományos értelemben vett, formális kölcsönhatásokon, és új alapokra helyezi a tanulás-tanítás megfogalmazását. ... A tudás megszerzésében a visszakapcsolásra és a cselekvésre összpontosít. A multikulturális oktatás támogatja a társadalmi igazságosság demokratikus alapelveit." (Nieto 1992)

A programalapítók egyetértenek abban, hogy a kisebbségeket tanító tanároknak állandó kihívásnak kell megfelelniük a tekintetben, hogy a kulturális másságból adódó értékeket elfogadják, azokat lehetőség szerint megismerjék, és hogy partneri kapcsolatot alakítsanak ki a tanulókkal, a családokkal és a közösségekkel. Ugyanis ezekben a kapcsolatokban van meg az esély arra, hogy ápolják a kulturális gyökereket, megszerezzék azt az általános és tudományos műveltséget, mely a társadalomban való aktív részvétel feltételét jelenti.

Utalásképpen jegyzem meg, hogy a fenti gondolatok adekvátan tükrözik a magyar viszonyokat is. A roma gyerekek belépnek egy olyan iskolarendszerbe, amely jobbára a többségi társadalom értékeit és magatartásformáit preferálja. Sem az iskolakultúra, sem a társadalom nem fogadja be az eltérő nyelvi és kulturális értékeket. Miután a roma tanulók és szüleik csak negatív üzeneteket kapnak az iskolától, amit a társadalmi környezet nap mint nap megerősít, nem tekintik értéknek azt a tudást, melyet az iskola nyújt, ezért elmenekülnek onnan, hogy megmentsék személyes és kulturális integritásukat. Oktatás nélkül életkilátásaik korlátozottak maradnak, szociális és gazdasági terhet jelentenek a társadalomnak. Ahogy az amerikai tanárok felismerték, a magyar pedagógusoknak is fel kell ismerniük ennek jövőbeni, tragikus társadalmi következményeit.


A tanárképző program bemutatása

Programcélok

A tanárképzési program hét alapelven nyugszik.

A különbözőség vállalása (az előítéletek leépítése, megszabadulni az előítéletektől)

A tanároknak végig kell gondolniuk azokat a gyerekkori, illetve kulturális és közösségi hatásokat, tapasztalatokat, amelyek motiválják őket a tanári pályára. Erre azért van szükség, hogy felismerjék és megértsék a hivatásukban rejlő kilátásokat, lehetőségeket. A felismerésben, hogy sokféle megközelítés létezik, meg kell erősíteni azokat, amelyek a másság elfogadását jelentik, és meg kell szabadulni azoktól a személyes vonatkozású negatív feltételezésektől, amelyek a múltban vagy a jelenben gyökereznek és hatással lehetnek a jövőbeni munkájukra. A tanároknak ennek érdekében fejleszteniük kell megértő- és belátóképességüket, hogy minden tanulót egyenlő esélyeket nyújtva legyenek képesek tanítani.

Tanulóközösségek kiépítése

A tanároknak meg kell tanulniuk, hogyan lehet humanizálni az oktatási környezetet. A közösségfejlesztésben a közösségi és kulturális értékeknek egyaránt helyet kell kapniuk (dr. Sudia Paloma 1994).

Együttműködés a családokkal, családi műveltség program (Family Literacy Program)

A tanároknak tapasztalatot és ismereteket kell szerezniük a családokkal való együttműködés területén is. Olyan tananyagot kell összeállítani, amely megerősíti a családi vonatkozásokat és értékeket. Az iskolakultúrában helyet kell kapniuk azoknak a családi műveltségi programoknak, melyek egyrészt az iskola és a család kommunikációját erősítik, másrészt a családtagok számára művelődési lehetőségeket biztosítanak.

A tanárok mint kutatók

A tanároktól nem várható el, hogy az összes szükséges tudás és válasz birtokában lépjenek be az osztályterembe, de az igen, hogy tanulótársaik legyenek tanulóiknak, a családoknak és azoknak a közösségeknek, ahonnan jöttek. A tanárjelöltek megtanulják a közreműködő kutatás (Participatory Research) eszközét mint az önálló tanulás és az addigi gyakorlat megváltoztatásának útját.

A zene és a művészetek integrációja

Valamennyi módszertani folyamat részét kell hogy képezze az ének-zene és a művészetek tanulmányozása. A jövő tanárai ezen ismeretek alkalmazásával képesek lesznek a különböző kultúrák sajátosságait egyesíteni, hidakat építve ezzel a kultúrák között, illetve az önkifejezés, a tudományok és az iskolai sikeresség között. Az ének-zene és a művészetek iskolai alkalmazása lehetővé teszi, hogy a tanulók megismerjék egymás kulturális örökségének egy szeletét, miközben a pozitív érzelmek kinyilvánításának hatására erősödik egymás iránti tiszteletük és elfogadásuk, növekszik önbecsülésük, megszilárdul csoport- és individuális identitásuk.

A személyes tanulási stílus fejlesztése

A tanároknak meg kell fogalmazniuk saját pedagógiai programjukat (portfólió készítése) mint az iskola, a közösség, a társadalom és a világ pozitív megváltoztatására tett elképzelést.

Társadalmi és politikai környezet

A pedagógusoknak folyamatos kommunikációban kell lenniük az iskola társadalmi és politikai környezetével. Fejleszteni kell az ismereteket arra vonatkozóan, hogy hogyan hatott (hogyan hat) a történelmi tapasztalat, a politikai és a társadalmi mobilitás az iskolarendszerre az eltérő kultúrájú és nyelvű populációk kontextusában.


A program szervezése és lebonyolítása

Az egyetem Teacher Education Programja egyéves időtartamú. Augusztus 2-án kezdődik, és június második hetében ér véget a diplomakiosztással. Azok a hallgatók nyerhetnek felvételt, akik már egyetemi előképzettséggel (Bachelor of Art) rendelkeznek. A Teacher Education Program akkreditált program, tehát a képzés egy éve az egyetem ötödik évének tekinthető, és tanári diplomát ad. Két fakultás közül választhat a jelölt: CLAD (Cross Cultural, Language and Academic Development, Interkulturális nyelv és tudományos fejlődés); BCLAD (Creditials a Spanish, or Cantonese bilingual Focus, Spanyol vagy kínai kétnyelvű hitelesítést adó).

Nehéz és fárasztó év ez a hallgatók számára, mert szeptembertől délelőttönként mindegyikük a gyakorlóiskolában tanít (ezek a New College partneriskolái, ahol a hallgatók egy-egy gyakorlatvezető tanárhoz vannak beosztva, időnként a New College tanárai is látogatják őket), délután pedig heti három alkalommal egyetemi óráik vannak (16-tól 22-ig). Gyakorta vannak hétvégén is kötelező elfoglaltságot jelentő programok, rendezvények.

Ezenkívül határidős házi feladatokat kapnak, melyek elkészítéséhez kutatómunka szükséges (Participatory Research), és írásbeli beszámolókat is kell készíteniük különböző szakirodalmakról (Portfolio).

Felvételi beszélgetés (Intake Inerview)

A jelöltek felvételét felvételi elbeszélgetés (Intake Interview) előzi meg. A programra jelentkezők újságokból, az internetről, az Open Hous rendezvényeiből, illetve a Teacher Education Program telefonüzenet-rögzítőjéről értesülhetnek a programról, a jelentkezés feltételeiről, a felvételi elbeszélgetés idejéről.

Az egyik ilyen Intake interjún megfigyelőként én is részt vehettem. Ez egy másfél, kétórás interaktív dialógus, ahol a jelöltnek 20 különböző kérdésre kell válaszolnia, melyek az alapelvekben megfogalmazott programcélok hét területére vonatkoznak. A kérdésekre adott válaszokból kitűnhet, hogy a jelölt rendelkezik-e kellő nyitottsággal az új oktatási forma iránt, és képes-e a kultúrájában és nyelvében tőle eltérő közösséggel való együttműködésre.

Előolvasmány (Pre Program Reader)

A felvételt nyert hallgatóknak egy értesítő csomagot küldenek, amely tartalmaz egy vaskos könyvet is, az "Előolvasmány"-t. Kérik a tanárjelölteket, hogy még a "three week intensive" előtt olvassák el azt, és az egyes fejezetekről készítsenek feljegyzéseket, belefoglalva saját véleményüket is. A könyv áttanulmányozása alapokat ad ahhoz, hogy multikulturalitásról, előítéletről, tanulási stratégiákról, tanítási módszerekről stb. közös előzetes ismeretek mentén vitathassanak meg fontos kérdéseket.

A "Program Reader"-ben az alábbi fejezetek találhatók:

  • Tanulás és oktatás (Teaching and Education) - (40 old.)
  • Különbözőség (Diversity) - (37 old.)
  • Multikulturalitás (Multiculturalism) - (33 old.)
  • Felelősségvállalás az egyenlőtlen oktatásért és a rasszizmusért (Responses to inequality of education and racism) - (103 old.)
  • A gyermek fejlődése és tanulás (Child Development and Learning) - (58 old.)
  • Átalakító oktatás, kritikai pedagógia és Paolo Freire (Transformative Education, Critical Pedagogy and Paolo Freire) - (53 old.)
  • Közreműködő kutatás (Participatory Research) - (40 old.)
  • Emigráció (Immigration) - (45 old.)
  • Nyelvi kérdések (Language Issues, Language Acquisetion, Dual Language - Bilingual - Instruction, Promary Language (L1) Development) - (102 old.)
  • Az angol nyelv mint második nyelv tanulásának fejlesztése (Second Language Learning English Language Development) - (26 old.)
  • Műveltségfejlesztés (Literacy Development) - (52 old.)
  • Családi műveltség (Family Literacy) - (85 old.)
  • Művészetek (Arts) - (44 old.)
  • Együttes tanulás (Cooperative Learning) - (45 old.)
  • Matematika (Math) - (43 old.)
  • Tudományos és környezetvédelmi nevelés (Science and Environmental Education) - (22 old.)
  • Technológia (Technology) - (15 old.)
  • Assensment (Portfolios) - (22 old.)

Three week intensive: Look at the Big Picture
(Háromhetes intenzív: a nagy kép áttekintése)

Az éves felkészülés a "Three week intensive"-vel kezdődik augusztusban. Hétfőtől péntekig reggel 9-től 18-ig tartanak a tréningszerű foglalkozások. Valóban intenzív, interaktív tréning ez, melynek során az egymást megismerő jelöltekből egy együttműködő "csoport" lesz, akiknek közös céljaik, feladataik vannak. A közösségépítés és annak technikája egyben modell is a jelöltek számára, hogy hogyan építsenek ki alkotó közösséget az eltérő kultúrájú osztályban.

1997 augusztusában lehetőségem volt részt venni az akkor induló csoport (30 fő) "Three week intensive"-jén. Nemcsak fantasztikus élmény volt megismerni azokat a leendő tanárokat, akik maguk is különböző kisebbséghez tartoztak (első vagy második generációs bevándorlók: kínai, japán, mexikói, fekete, arab, thai), de az ott szerzett tapasztalatok meghatározóak voltak későbbi gyakorlati munkámra (Soros Alapítvány Konzultációs program, Galyatető konzultációs szeminárium, Kedves-ház pedagógia). A "Three week intensive" célja, hogy bemutassa azokat a filozófiákat, oktatási stratégiákat és tantárgyi környezeteket (természettudomány, társadalomtudomány, nyelv és irodalom, matematika, zene és művészetek), amelyeket mélységeiben fognak kitárgyalni az egyéves képzés alatt. Ahhoz, hogy a három hét alatt szilárd és hatékonyan együttműködő szakmai közösséget lehessen létrehozni, a programtájékoztatóban arra kérik a résztvevőket, hogy az első napra hozzanak magukkal valamilyen személyes kulturális tárgyat, amelyen keresztül bemutatkoznak a csoport előtt (Cultural Arthifact Sharing). A csoporttagok a későbbiekben egymástól, egymás kulturális és élettapasztalataiból a hasonlóságuk, a különbözőségük vállalásából és megosztásából tanulnak majd a legtöbbet.

A három hét tematikáját úgy állította össze dr. Sudia Paloma, a program igazgatója, hogy az egyes programrészek, illetve tevékenységek egy-egy pedagógiai gyakorlatot modellezzenek, vagy kapcsolódjanak az előítéletesség megszüntetéséhez vagy a tanítási attitűdhöz, a motivációhoz és a műveltség gyarapításához. Számos nagyszerű vendégtanár mutatja be a tréning alatt azokat a módszertani fogásokat, amelyek hatékonyan használhatók az osztályteremben a közösségépítésben, az előítéletesség kezelésében, valamint a művészetek és a különböző tantárgyak (matematika, tudomány, környezetvédelem stb.) tanításában.

Minden nap programja nagyon fontos üzenetet közvetít a hallgatóknak. Itt most csak hármat emelek ki.

A másság elfogadása, az előítéletek leépítése

Az első héten a jelöltek átesnek egy kétnapos "másság elfogadása, az előítéletek leépítése" tréningen (Celebraing Diversity and Unlearning Prejudise). A meghívott vendégtanár, facilitátor abban segít a hallgatóknak, hogy felismerjék saját előítéletességüket, és megszabaduljanak tőle. Abban is támogatja őket, hogy megosszák kulturális tapasztalataikat és felismerjék azokat az egyenlőtlenségeket, amelyeket esetleg a csoport más tagjai tapasztaltak életükben faji, osztály vagy nemi megkülönböztetésből eredően.

Együtt tanulás (Cooperative Learning)

Mind az iskolai tantermekben szerzett tapasztalatok, mind a kutatások azt bizonyítják, hogy az együtt tanulási forma a leghatékonyabb, különösen a különböző kultúrájú tanulók esetében. A háromhetes tréningen számos lehetőségük van a hallgatóknak arra, hogy megismerkedjenek a kooperatív tanulás struktúrájával, és csoportokban dolgozzanak. A kiscsoportokban való tanulás végigvonul az egész évi programon, és több csoportfeladat elvégzésének alapja (Creative Group Research, Group Seminarium).

"Törzsszabályok" (Tribes normes)

A tanárhallgatók megismerkedhetnek a törzsszabályokkal, melyeket értelmeznek és gyakorolnak a három hét foglalkozásain, hogy a szeptemberben kezdődő gyakorlati tanítás során alkalmazni tudják az itt szerzett ismereteket az osztályteremben is.

Az alapszabályok a következők:

  • Adj megbecsülést! (Ne értékeld le!) (Give appeiciation. Don't put down)
  • Kölcsönös tisztelet (Mutual respect)
  • A passzolás joga (Right to pass)

A közösségépítés nagy kézikönyvéből a TRIBES-ból - melyet év közben is használnak - érdekes és játékos feladaton keresztül sajátítható el a közösségépítés technikája. Jeane Gibbs könyvének teljes címe: "TRIBES, A New Way of Learning and Being Together". Ez egy átfogó iskolai program is egyben, mely nagyon sok iskolában beépül a tantervbe. A "TRIBES" évek óta egyre népszerűbb a tanárok körében. Kaliforniában kiterjedt TRIBES-Trainer hálózat működik, melynek keretében egy-egy iskola tantestületének ötnapos tréninget tartanak, ahol a tanárok megismerhetik a közösségépítés filozófiai alapjait és technikáját, valamint a közösségben való tanulás lehetőségeit. A TRIBES kézikönyvben megtalálható az ötnapos tréning anyaga is, így a pedagógusok önmagukat is képezhetik.


A tanárhallgatók évközi munkája

Szeptembertől júniusig a hallgatók délelőttönként a gyakorlóiskolákban tanítanak, délután pedig heti három alkalommal (16-tól 22 óráig) egyetemi foglalkozásokon vesznek részt.

Az egyetemi órák alatt a "Pre Program Reader" témaköreit dolgozzák fel az oktatók facilitátorok segítségével. Ezeken a foglalkozásokon lehetőséget kapnak a hallgatók, hogy egy-egy fontos témát kiscsoportokban is megvitassanak, illetve hogy a csoporttagok együttes állásfoglalását tartalmazó összegző véleményt, feljegyzést készítsenek (kiscsoportos szeminárium).

Egy-egy nagyobb témakör feldolgozásához az egyetem vendégtanárokat kér fel, akik nemcsak elméleti szinten jó ismerői a témának, hanem gyakorlati szakemberek is, és interaktív tevékenységeken keresztül vezetik be a hallgatókat egy-egy pedagógiai kérdés elemzésébe (pl. konfliktuskezelés, közösségépítés, nyelvi fejlesztés, osztálymenedzsment stb.).


Közreműködő kutatás (Participatory Research)

Már a háromhetes intenzív tanfolyamon elkezdődik a közreműködő kutatás tárgyalása. Év közben minden kiscsoportnak el kell készítenie a választott téma szerinti "Közreműködő kutatás" tervét, magát a kutatást, illetve a kutatás kiértékelését.

A "Közreműködő kutatás" alapja, hogy "minden ember rendelkezik a tudás, az analizálás és a valóság visszatükrözésének a képességével" (Ad és Bentel 1991, 8. p.). A kissé furcsának hangzó név mögött az a jelentés húzódik, hogy a kutatásban részt vevők (kutatók és partnerek) interaktív dialógusokon és alkotó együttműködés közepette dolgozzák fel a kutatási kérdéseket (Research Questions). A közreműködő kutatás tanulmányozásához dr. Sudia Paloma könyve (Building Communities of Learners: A Collaboration among Teachers, Students Families and Community) szolgál alapul.


Családi műveltségi központ (Family Literacy Center)

A tanárképzési program egyik legkreatívabb része az évenként megújuló Családi műveltségi központ, melynek az egyetem ad otthont. A program szervezői és lebonyolítói a kiscsoportokban dolgozó egyetemi hallgatók és vezető tanárok. A központ szolgáltatásokat nyújt a környező közösségeknek, amelyekből a tanárok a családokkal való jó kapcsolat kialakításához szükséges tapasztalatokat nyerik. Minden hónapban kiválasztanak egy témát, és a hallgatók a szülők és a gyerekek együttes bevonásával irányítják a csoportos tevékenységeket. Erre a napra a hallgatók ebédet készítenek, és megvendégelik a program résztvevőit. Mindig van közös éneklés és játék is ezeken a foglalkozásokon. Maga a rendezvény a kétnyelvű tanárok közreműködésével három nyelven szól a résztvevőkhöz (angol, spanyol, kínai), ezzel is erősítve a különbözőség elfogadását. A Családi műveltségi program együttműködést, hídépítést teremt a család, a közösség és az iskola között, elősegíti a tanárhallgatók tapasztalatának gyarapodását, az eltérő kultúrájú családok értékrendjének, szokásrendszerének megismerésében. Sok család számára ez a program jelenti az egyetlen lehetőséget a művelődésre, hisz a program magában foglalja a gyerekek és felnőttek közös írni, olvasni tanulását is. A szülők bevonása a jövőre nézve is fontos, mert tanulásuk alatt a felnőttek hiteles tanulási viselkedést mutatnak, ugyanakkor az idő gyerekeik ismereteinek gyarapítását szolgálja.

A Családi műveltségi programról kétnyelvű röpcédulákról értesülhetnek a szülők, melyeket a hallgatókon keresztül juttat el az egyetem az iskolákhoz.


Tanterv és tanulás (Curriculum and Teaching)

Nyelvtanulás (Language Development)

A nyelvtanulás tanítására nagy hangsúlyt fektet az egyetem programja. Az angolt második nyelvként tanuló gyerekek számára a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy az otthoni környezet különbözik az iskolaitól. Ezért úgy gondolják az oktatók, hogy a tanárjelölteknek minél több ismeretet kell szerezniük az adott kisebbségi nyelvi környezetről, kultúráról, hogy a meglévő tapasztalatokhoz tudják kötni az új ismereteket. Másként kell tehát megközelíteni a kínai, a spanyol, a fekete vagy a japán gyerekek esetében az angol nyelv tanításának kérdését.

Vannak azonban olyan általános törvényszerűségek is a nyelvtanulásban, melyek kronológiai sorrendet jelentenek a nyelvi kifejezőkészség fejlesztésében. Ezek részleteivel és a nyelvtanulás stratégiájával több órán át foglalkoznak a hallgatók.


Összetett intelligencia alkalmazása a tanulásban (Multiple Intelligences),
avagy hét lehetséges út a tananyag-megközelítésben
(Multiple Intelligences: Seven Ways to Approach Curriculum)

Ezeken a foglalkozásokon a tanárjelöltek megismerik azokat a képességeket, melyek mozgósítása leginkább meghatározhatja a tanulás hatékonyságát. Szakítanak a megszokott, hagyományos osztálytermi tanítási-tanulási stratégiával, és a gyerekek pszichikus, szomatikus fejlődésére, az életkori sajátosságokra, valamint az egyéni képességek eltéréséből adódó különbségek felismerésére helyezik a fő hangsúlyt a hatékony tanulási stílus megválasztása érdekében.

A Thomas Armstrong (1987, 1993, 1994) és Thomas R. Hoer (1994) által kidolgozott módszer lényege, hogy irányított kérdésekkel (tesztkérdések) bemérjük a hét intelligencia egymáshoz viszonyított arányát, és a legerősebbek köré építjük fel a tanulási stratégiát, tanulási stílust.

  1. Logikai, matematikai intelligencia
  2. Verbális/nyelvi intelligencia
  3. Vizuális/térbeli intelligencia
  4. Testi/kinesztetikus intelligencia
  5. Interperszonális intelligencia
  6. Intraperszonális intelligencia
  7. Zenei/ritmus intelligencia


"Nyitott ház" (Open House) program

Ezt a programot a New College tanárképzési programja iránt érdeklődők számára hirdetik meg. Közülük kerülhetnek ki azok a hallgatók, akik felvételizni fognak a következő évi képzésre.

Itt mutatják be az egyetem filozófiáját, a program tematikáját és a jelentkezés feltételeit is. Meghívnak frissen végzett és régebben tanító pedagógusokat, akik arról beszélnek, hogy mit jelentett nekik az egyéves egyetemi képzés, illetve milyen tapasztalataik vannak a tanult ismeretek osztályteremben való alkalmazása terén.


Az utolsó hét intenzív tanfolyama (Final week intensive)

A képzés utolsó erőpróbát jelentő szakaszának célja, hogy egységes pedagógiai világképbe integrálja az elsajátított elméleti és gyakorlati ismereteket. Ennek végterméke a Portfólió-könyv. Minden hallgató a többiek előtt bemutatja saját portfólióját, melyben megfogalmazza pedagógiai ars poétikáját. A portfóliónak konkrétnak kell lennie, és személyes értékrendszerükre kivetítve kell tartalmaznia azokat a pedagógiai vonatkozásokat, tanítási metodikákat, tanulási stratégiákat, melyeket év közben behatóan tanulmányoztak. A Portfóliókönyv tehát egyben a pedagógus értékrendszerét, pálya iránti elkötelezettségének fokát és szakmaiságát is tükrözi, mely egyben ajánlólevél (könyv) az álláshely betöltéséhez.


Multikulturális oktatás a gyakorlatban

Több iskolában tettem látogatást, ahol dr. Sudia Paloma tanárjelöltjei teljesítenek iskolai gyakorlatot. Az iskolaépület belső falait általában a gyerekek munkái díszítik, mely egyben a multikulturális elvek megvalósulását tükrözik. Általában az osztálytermek úgy vannak kialakítva, hogy kiscsoportos és nagycsoportos tanulásra egyaránt alkalmasak legyenek. Több osztályban napi forgórendszerben tanulnak a gyerekek. Egy-egy munkaasztalnál négy-hat tanuló fér el kényelmesen, a feladat elvégzéséhez elérhető közelségben találhatók a szükséges eszközök (pl. könyvek, kották, tudományos és művészeti anyagok, számítógépek, térképek, magnetofon).

A legtöbb osztályteremben az alábbi tevékenységi területek vannak kialakítva: zenesarok "csendasztal", vita- vagy beszélgetőkör, művészkör, komputerasztal, játéksarok.

Egy-egy iskolában több fejlesztő program működik, ami lehetővé teszi, hogy a szülők a kultúrájuknak és a jövőbeli elképzelésüknek leginkább megfelelő formájú és tartalmú oktatást válasszák gyerekeiknek. Négy, különböző program szerint haladó osztályt látogattam (1-6. oszt.) meg Kaliforniában.


Vegyes kultúrájú angol nyelvi fejlesztő osztályok
(Cross Cultural Language Development Classroom)

Azokban az iskolákban működtetik, ahol több kultúra és nyelv keveredik. Különös hangsúllyal kezelik az interkulturális kommunikációt, a kölcsönös elfogadás fejlesztését a nyelvhasználatban való jártasság megszerzésében.

Az ezekben az osztályokban tanító pedagógusok speciális képzés keretében sajátítják el azokat a nyelvtanulási és -tanítási módokat, melyek segítségével a nyelvtanuláson keresztül a gyerekekben kialakítják egészséges kettős identitástudatukat és megerősítik anyanyelvi kultúrájukat, hiszen a tanárok a nyelvtanításban elsősorban az ő elsődleges kulturális és nyelvi tapasztalataikra támaszkodnak, azokat használva kezdik el a nyelvi fejlesztést.


Spanyol kétnyelvű osztályok (Spanish Bilingue Classes)

Ezekben az osztályokban a tanulókat anyanyelvükön és angolul tanítják a spanyol kétnyelvű tanárok (Spanish Bilingue Teacher). A kétnyelvű osztályokat két módon szervezik. Az egyik, hogy valódi kétnyelvűséget vezetnek be (angolul és spanyolul folynak az órák), a másik pedig, amikor az anyanyelvet hídként használják az angolul való tanuláshoz.

Az első modell a kétnyelvű tökéletességet támogatja, és abban bízik, hogy a tanuló első nyelvének szilárd alapja képessé teszi őt egy második (angol) nyelv elsajátítására, mert azok a nyelvi ismeretek és készségek, melyeket megszereztek az anyanyelv elsajátításakor, alkalmazhatók a második nyelvnél is. A második modell esetében a tanár csak addig használja a spanyol nyelvet, míg a tanulók elérnek arra a szintre, hogy biztonságosan mozognak az angol nyelv használatában, tehát megértik az órákat angolul.

Több olyan programot alkalmaznak a tanárok, melyben elvárják a tanulóktól, hogy készek legyenek egyik pillanatról a másikra átkapcsolni spanyolról angolra. Ezek a programok - csakúgy, mint a többi nyelvfejlesztő program - már az óvodaosztályokban (ötéves korban) elkezdődnek.

Az Egyesült Államok kormánya támogatja az átmeneti nyelvi programokat, mert ténylegesen szeretné elérni, hogy mindenki beszéljen angolul. Ez látszólag ellentmondásosnak tűnik a különbözőség, a multikulturalitás elvének elfogadásával, de ha mögöttes tartalmát, jelentését is vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy összekapcsolható a két megállapítás. A multikulturalitás és a különbözőség, illetve a másság elfogadásának elve alatt ugyanis azt is érteni kell, hogy egy-egy etnikai csoporthoz tartozó egyén megtarthatja nyelvét, de meg kell tanulnia az angol nyelvet is, mert az élet angolul folyik.


Afrikai központú osztályok (African Centered Classroom)

A program kifejlesztését az indokolta, hogy a hagyományos iskolatípus nem bizonyult elég eredményesnek a nagyszámú afrikai amerikai gyerek oktatásában. Alacsony írás- és olvasástudás, gyenge matematikai tudás s nagyarányú középiskolai lemorzsolódás jellemezte korábban ezt a népcsoportot. Számos kutatási eredmény igazolja, hogy a probléma gyökere nagyon mélyen az afrikai kultúrában és a rabszolgaság történelmében rejlik.

A többségükben afrikai amerikai tanárok által tanított osztályokban olyan tanítási-tanulási módszereket, gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek harmonizálnak az ősi gyökerekkel. A nyelvi és a mozgásos kifejezési formák használata központi stratégiává válik a költészeten, a kérdezz-felelek énekeken, a rappen, a táncon és a színpadi előadásokon keresztül. A matematikát és az új kifejezéseket ritmusok és mozdulatok kíséretében tanulják. Az ősi orális ritmusos, nyelvi-testi kifejezési forma a tanulás csaknem minden területének jellemző kísérője lett. Az afrikai királyok, királynők, feltalálók és híres emberek történetét úgy tanulják, hogy büszkeséget érezzenek a kultúrájuk iránt. Egy olyan iskolában vagy osztályban, ahol többségben afrikai amerikai gyerekek tanulnak, ott találhatók a falakon azok a példaképek, akikre büszkék lehetnek. Köztük is első helyen Martin Luther King és az ő fogalommá vált idézete: "Nekem van egy álmom" ("I have a dream"). A városi iskolákra jellemző még (a latin negyedben lévőkre is), hogy az udvar belső falait, illetve az épület külső oldalfalait hatalmas, kézzel festett képek (murours) díszítik, melyek valamilyen fontos történelmi eseményt ábrázolnak. A afrikai amerikai tanárok által kifejlesztett tanítási-tanulási módszereket egyre több nem afrikai amerikai oktató is átveszi és alkalmazza. Hogy szoros kapcsolat van a nyelv és a kultúra között, az is bizonyítja, hogy sok afrikai amerikai hallgató beszéli az "Ebonics"-ot, az afrikai vagy fekete angolt. A gyerekeknek azt tanítják, hogy otthon is beszélhetik az afrikai angolt, ugyanakkor az amerikai angolt is megfelelő szinten kell tudniuk ahhoz, hogy az amerikai társadalomban sikeresek legyenek. A sok szabály és norma használata és állandó napi megerősítése is ezt a célt szolgálja.


Kínai osztályok (Chinese Imersion Classroms)

Ezekben az osztályokban jobbára első vagy második generációs kínai bevándorlók gyerekei járnak. Persze akadnak közöttük olyan gyerekek is, akik nem kínai származásúak. Ebben az osztályban az angol nyelv mellett a kínai vagy helyesebben a kantoni (Cantonese) nyelvet is használják a tanulók. Mint a spanyol kétnyelvű osztályokban, itt is kétnyelvű (chinese bilingue) tanárok tanítanak, a kínai nyelv azonban sokkal inkább közvetítő eszköz, és a gyerekek azért tanulják második nyelvként a kínait, mert a szüleik ezt választották. (Ennek többféle magyarázata és kézenfekvő oka lehet, például a szülők olyan környezetben élnek, ahol nap mint nap sok kínaival találkoznak, vagy kínai érdekeltségű üzletben, étteremben dolgoznak, esetleg résztulajdonosok egy olyan üzleti vállalkozásban, ahol kínai az egyik társtulajdonos.)

A gyerekekkel itt is (mint a spanyol kétnyelvű osztályokban) két pedagógus dolgozik egy időben. A tanulók kiscsoportokban tanulnak együtt, így azok, aki már jártasabbak a nyelvben, tudnak segíteni azoknak, akik csak nemrég kezdtek ismerkedni a kínai nyelvvel. A tanár stílusa rendkívül kifejező, sok testbeszédet és dramatikus elemet használ, énekel a gyerekekkel angolul és kínaiul, egyszóval minden gyerek számára kreatív elfoglaltságot nyújtanak az órák. A kínai nyelv teljesen eltérő képírási rendszerrel rendelkezik, így a gyerekek naponta gyakorolják a jelek írását, olvasását. A tanár munkáját sokféle applikáció és eszköz segíti.


Irodalom

Sudia Paloma McCaleb: Philosofical Principals of Transformative Education. San Francisco, 1997, New College.

Sudia Paloma McCaleb: Building Communities of Learners. New Jersey, 1994, Mahwah.

Nieto Sonia: Moving Beyond Tolerance in Multicultural Education. Spring, 1994.

Nieto Sonia: Affirming Diversity. The Sociopolitical Context of Multicultural Education. New York, 1992, Longman, 208. p.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.