2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 október

"A mozgás túlmutat önmagán" -- Kerekasztal-beszélgetés

2009. június 17.

"A mozgás túlmutat önmagán"

- Beszélgetés a sport fejlesztő szerepéről
a fogyatékosok nevelésében -

A KOMA fogyatékosok sportjának segítését szolgáló pályázatának egyik nyertes iskolája a budapesti Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Diákotthon. Az intézmény a hallássérült gyerekek nevelésének egyik legfontosabb bázis intézménye. Óvodától a szakiskoláig sokfajta képzést vállalnak fel az itt tanító pedagógusok. Az iskolakomplexum fontos eleme a diákotthon, amelynek nevelőmunkáját az országos beiskolázási jelleg teszi szükségessé.

Az intézmény fejlesztő tevékenységének egyik legfontosabb eleme a mozgás, mivel a hallássérülések idegrendszeri hátterében lévő hiányok, fejlődési rendellenességek korrigálásában a különböző fajta mozgásos tevékenységeknek kitüntetett szerepük van. Az 1962-ben épült intézmény, továbbá az időközben hozzákapcsolt épületek nem biztosítanak igazán ideális feltételeket ehhez a sokoldalú mozgásfejlesztő tevékenységhez. Nincs elegendő tornaterem, s hiányzik a szükséges eszközök jelentős része. Ezért van nagy jelentősége minden olyan pályázati lehetőségnek, amely segíti a mozgásfejlesztés feltételeinek javítását.

Az iskola igazgatójával Sári Jánosnéval és a KOMA pályázati anyag készítőjével Urbánné Deres Judittal a pályázat ürügyén a sport, a mozgás fejlesztő szerepének fontosságáról, a mozgás egész iskolai életet átható, szervező erejéről beszélgettünk.

Sári Jánosné: Iskolánk többféle fogyatékos gyereket oktat, de mindenekelőtt nagyothallókat. Az országban kilenc hallássérülteket oktató iskola van, de a mienk az egyetlen olyan, ahol csak nagyothalló gyerekek vannak óvodáskortól kezdve a nyolcadik osztály végéig. A halmozottan fogyatékos gyerekek esetében el kell dönteni, hogy melyik a primer fogyatékosság, ezért az enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothallókat is itt fejlesztjük, mert náluk a nagyothallás az elsődleges, ehhez társul egyéb fogyatékosság. Az egyik épületben vannak az ép értelmű nagyothallók, a másik kettőben az enyhe fokban értelmi fogyatékosok. Mindenhol van óvoda, általános iskola, és ehhez csatlakozik az enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothallók számára a technikai lehetőségeinktől függő speciális szakiskola. Mindeddig nem volt iskolájuk, tehát a nyolcadik osztály elvégzése után az ő iskoláztatásuk véget ért. Ma már a mi gyerekeink ugyanúgy továbbtanulhatnak, mint bármelyik többségi általános iskolában végzett gyerek, négyéves középiskolában, szakmunkásképzőben vagy szakiskolában. Az ép értelmű nagyothallók továbbtanulása megoldott.

- Föl tudja készíteni az iskola a sérült gyerekeket a középiskolai követelményekre?

Sári Jánosné: Természetesen, hiszen a normál általános iskolai tantervvel dolgozunk, csak a módszerek speciálisak. Vannak persze speciális tantárgyak is, amelyek kifejezetten a beszédtanulás szolgálatában állnak. Mindhárom iskolának az a célja, hogy a gyerekeket minél hamarabb a beszéd birtokába juttassa, hogy beszéddel oktathatók legyenek, és ők is beszéddel feleljenek.

- Van-e valamilyen specifikuma a hallássérült gyerekek fejlesztésében a mozgásnak, milyen típusú speciális mozgásfejlesztésre van szükség az önök intézményében?

Sári Jánosné: A hallás és az egyensúly ugyanabban az érzékszervben lakozik, ezért sok esetben a hallássérülés egyensúlybizonytalansággal társul. Nálunk meglehetősen magas a koraszülöttek száma, ezeknél a gyerekeknél gyakran hiányzik a mozgás összerendezettsége, gyenge a térorientáció, ezt kell különösen fejleszteni. Óvodai tantervünk is sokkal didaktikusabb, mint a normál óvodáké, mert minden annak a célnak az érdekében áll, hogy a kisgyerek minél korábban integrálható legyen az úgynevezett többségi iskolába, és ott megállja a helyét. Például az íráselőkészítést kell fejleszteni, hogy tudja, mit jelent a lent, fönt, jobbra, balra, képes legyen alakítani a betűt. Az írását alkalmassá tesszük arra, hogy eszközként használja. Ez speciális készségfejlesztést kíván a hallássérülteknél, erre kell a mozgás összerendezettségét, az egyensúlyérzéket javítani. Erre a mozgásigényre kell összpontosítani, az erre alkalmas gyakorlatok vannak a figyelem előtérében, külön szakemberek foglalkoznak a fejlesztéssel. Jó kapcsolatunk van a normál általános iskolákkal is, ők is az általunk kidolgozott munkafüzeteket használják a diszgráfiás gyerekek oktatására.

- Milyenek a mozgásfejlesztés feltételei ebben az oktatási komplexumban? Gondolom, az átlagosnál jobb feltételeket kell itt teremteniük.

Sári Jánosné: Amikor még nem volt pályázati rendszer, akkor is törekedtünk erre, hiszen mi nemcsak a testnevelési órán foglalkozunk mozgásfejlesztéssel, hanem ez az egész oktatást áthatja. Minden egyes óra minden részében kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyek ezt elősegítik. Az óvodában van egy külön fejlesztőhelyiség, mi tornateremnek hívjuk. Nagy tükrök függnek körben, ezekben lehet látni, hogyan mozog a gyerek, ő maga is megfigyelheti. Rengeteg fejlesztő játék is van. Van egy száz négyzetméteres tornatermünk is. Hat, illetve tizenkét gyermek lehet egy kiscsoportban, az épület tizennégy csoportra épült, de pillanatnyilag huszonnyolc csoportunk van, tehát egy tornaterem kevés is, ez pedig kicsi is. Huszonnyolc csoport a heti három testnevelési órájával csak úgy fér el benne, hogy egyszerre több csoporttal foglalkozunk, az egyikkel az udvaron, olykor három csoport van egyszerre az udvaron és egy a teremben. Másképp nem tudjuk lebonyolítani az órát. A másik két épületben, ahol az értelmi fogyatékosok óvodája és alsó tagozata van, a pincében a szenesraktárból alakítottuk ki tornatermet. Kicsit dohos helyiség, tehát nem éppen a legalkalmasabb a testnevelésre. Az Újvárospark utcai részlegünk pedig egy bölcsödéből lett átalakítva, annak az ebédlőjében tornáznak a gyerekek, amikor nincs ebédelés. Ezeknek a gyerekeknek az átlagosnál is nagyobb szükségük van a mozgásra, de ez a helyiség nem szolgálja kifejezetten ezt a célt. Egyetlen előnyünk van viszont, hogy amikor ez a létesítmény 1962-ben épült, még bőven volt terület, ezért van egy hatalmas, háromholdas parkunk. Ma Budapesten kevés iskola rendelkezik olyan lehetőséggel, hogy a parkjába kimehetnek a gyerekek sportolni, mozogni nemcsak az órán, hanem a szabadidőben is.

- Mire pályáztak, mit írtak meg a pályázatukban a programjukból, mire kértek eszközöket?

Urbánné Deres Judit: Ez a pályázat mozgásfejlesztő eszközök beszerzésre szólt. Mi az óvodás korú gyerekek mozgásfejlesztését szolgáló eszközökre kértünk támogatást. A pályázati felhívás úgy szólt, hogy egy intézet csak egy pályázatot adhat be, és az iskolai eszközfelszerelés olyan nagy falat lett volna, hogy úgy gondoltuk, nem kérhetjük mindkettőt egyszerre. Azért választottuk az óvodát, mert az a szándékunk, hogy természetes anyagokból készült mozgó eszközökkel szereljük fel az óvoda udvarát, az szolgálja az akciós ingerlést, az akciós ingerlés pedig áttételes módon hat a beszédközpontra. Szeretnénk ezzel is megtámogatni a beszédfejlesztés-órán folyó munkát. Sajnos nagyon drágák ezek az eszközök, és az elnyert pénzből nem sok mindent tudunk venni. Vannak speciális terápiás eljárások, tudják a pedagógusok, hogy ezeknek az eszközöknek a segítségével nemcsak a gyerekek testi fejlesztéséhez, hanem az egyensúly, a mozgáskoordináció fejlesztéséhez, a testséma megismeréséhez, az erőnlét fokozásához, az izomérzés fejlesztéséhez is hozzá lehet járulni. Ezek a fejlesztő eszközök hosszú távra segítik a gyerekeket tapasztalatszerzését, mert azzal, hogy felméri, hogyan kell átlépnie az egyik helyről a másikra, majdnem matematikát tanul, mert megbecsüli a távolságot. Bármilyen tevékenységet folytat a gyerek, tulajdonképpen előre dolgozik egy tantárgy későbbi elsajátításához.

- Azért fontos, amit mond, mert él az a szemlélet, hogy a testnevelés - nem csak a valamilyen szempontból fogyatékos gyerekek esetében - csak a testet szolgálja, lényegében hobby és nem több. Azért jó gyógypedagógusokkal beszélgetni, mert az ember rengeteget tanul. Mi mindent fejleszt a mozgás mint eszköz, milyen területeken használható?

Sári Jánosné: Nálunk, mint minden, a testnevelés is azt a célt szolgálja, hogy a gyerek beszéljen, írjon, olvasson. Nem is mondjuk azt, hogy a testnevelés tantárgy, mert az egész munkát áthatja a mozgásnevelés. Ha például valaki agyvérzést kap, utána újból meg kell tanulnia képezni a hangokat, s ezt a legfinomabb mozgás, a beszédmozgás fejlesztésével érheti el. Mi ezt a gyereknél a beszéd kialakításakor mesterségesen érjük el, de ehhez mindent ennek a szolgálatába kell állítani. A mozgásnevelés minden területen folyik, beletartozik a finommotorika, a beszédmotorika. A pályázott eszközök használatára minden gyereknek szüksége van ahhoz, hogy elérjük a későbbi célunkat, lerakjuk a későbbi ismereteknek, a tapasztalati, érzékszervi integrációnak az alapját, hogy aztán azt fel tudjuk használni, amikor tantárgyat vagy beszédet tanítunk. Ilyen szempontból van jelentősége a mozgásnak. A mozgás tehát túlmutat önmagán, nemcsak a testi fejlődést biztosítja, sokkal többet tesz ennél.

- A pályázat címe A fogyatékos gyerekek sportját segítő eszközök. A sport fogalmához a mi kultúránkban hozzátapadt a verseny, a versengés, és azt hiszem, ettől is csúszik félre kissé az iskolai sportolás, mert nem a mozgásfejlesztést tekintik elsődlegesnek, hanem sokkal inkább a versenysportot. Mi a véleményük erről?

Urbánné Deres Judit: Minden sporthoz a mozgásfejlesztésen keresztül vezet az út, az a gyerek érhet el eredményt a sportban, aki mozgásügyességet szerez, aki biztonságosan mozog a talajon vagy valamilyen sportszeren. Nálunk is vannak kisebb, nagyobb gyerekek, akik ügyes mozgásúak, ők bekapcsolódnak az aktív sportéletbe, és vannak szép eredményeik is, ami azután visszahat lelki fejlődésükre. Harmonikusabbá válnak attól, hogy sikerélményük van, amit a beszédben, a kifejezésben elvesztettek, azt megkapják a sportban elért sikerrel. Ha megadjuk a gyerekeknek a mozgás biztonságát és a bátorságot azzal, hogy olyan eszközöket biztosítunk számukra, amelyekkel ügyesednek, akkor a szülők is szívesebben viszik őket a játszótérre. Hozzásegítjük ahhoz, hogy a mászókán biztonsággal mozogjon, mert megtanítottuk a technikáját, hogy hova tegye a kezét, lábát, s akkor a szülőnek kevesebbet kell aggódnia.

- Az idejáró hallássérült, nagyothalló gyerekeknek a szülei kellően fölismerik-e azt, hogy milyen szerepet játszik a mozgásfejlesztés a gyerek fogyatékosságának az enyhítésében? Motiválják-e a szülők a gyermeküket arra, hogy többet mozogjon?

Urbánné Deres Judit: Az iskolában tavaly volt, és lehet, hogy az idén is lesz szülők iskolája, ahol a pedagógusok elmondják az elképzeléseiket a gyerekek fejlesztésével és az otthoni lehetőségekkel kapcsolatban. Ha összejön harminc szülő, és abból öt megfogadja az itt hallott tanácsokat, akkor már öttel több gyereknek lesz jó! Szeretnénk mindig több és több szülőt megnyerni ennek a célnak, és ha egyikük sikereket ért el, elmeséli a többinek, és biztatást ad arra, hogy a szülő is részt vehet a fejlesztésben.

Sári Jánosné: Mivel ez országos intézet, a gyerekek kétharmada bent lakik, tehát nekünk bizonyos értelemben a szülők szerepét is át kell vennünk. Hiszen itt vannak velünk hétfőtől péntekig, nem természetes, hogy az iskolából hazafelé menet apjukkal, anyjukkal bemennek a játszótérre és ott még mozognak, futkároznak, ezt is nekünk kell biztosítanunk. Nem minden szülő tudja megtenni, hogy az egzisztenciáját, a lakását feladja azért, hogy a gyereke közelében legyen, és ne kelljen őt intézetbe adnia. Sok szülő megteszi ezt, de akik ezt nem tudják megoldani, azok többnyire belátják, hogy gyerekük fejlődése szempontjából az egyébként nem kívánatos, a család szempontjából pedig nem kellemes intézeti elhelyezés hozhat eredményt. Ugyanakkor akad olyan vidéki szülő is, aki nem adja be a sérült kisgyereket, mert jobban szeretné ő nevelni nap mint nap, noha csak itt tudná neki a lehető legjobb feltételeket biztosítani.

Angliában előkelőnek számít, ha valaki kollégiumba adja a gyerekét, Magyarországon ez nem így van. Egyszóval nagyon nehéz megtalálnia a szülőnek azt a szerepet, amely a legjobb arra, hogy fogyatékos gyerekét kezelje. Gyakori a túlpátyolgatás, a túlzott aggodalmaskodás, hogy csak baj ne érje, és bizony gyakori az is, hogy túlzottan szabadjára engedik. Ebben a tekintetben például a diákotthonnak is van előnye, ahol nem kezelik másképp, mint az ép gyermeket, önállóbb lesz, nem csinál meg helyette a szülő semmit.

- A mai magyar gyerekekről minden felmérés azt állítja, hogy jóval kevésbé szeretnek mozogni, mint a két-három-öt évtizeddel ezelőttiek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a gyógypedagógiai fejlesztés eredményeképpen a mozgássérült gyerekek személyiségébe, életprogramjába jobban beépül a mozgás igénye. Hogyan látják ebben az iskolában, ahol intenzívebb a mozgásfejlesztés, érzékelhető-e hogy a gyerekek szívesebben mozognak? Hogyan alakul ezeknek a gyerekeknek a viszonya a mozgáshoz?

Sári Jánosné: Itt bent gyakran csak az idő határolja be a gyerekek mozgáslehetőségeit, szívesen mozognának még többet. Szülői igény van arra is, hogy legyen kapcsolatunk a halló gyerekekkel, nyitottak vagyunk erre, gyakran vendégül látjuk őket. Vannak a hallássérültek között is különböző versenyek, ami jó, de eléggé belterjes, de mi nem elégszünk meg ezzel, hanem rendszeres kapcsolatunk van általános iskolákkal, közös versenyeket rendezünk. A hallássérült gyerekeknek is fokozottan szükségük van úszásra is, de sajnos nálunk nincs uszoda, és nagyon nehéz úgynevezett szabad vízfelületet találni bárhol. A kerületnek van egy tanuszodája, az a kerületi iskolákat látja el. Pedig úszni nagyon szeretnek a mi gyerekeink is.

- A problémaleltárhoz érkezett a beszélgetésünk. Melyek az iskolai sport, mozgás, mozgásfejlesztés terén a legégetőbb gondok? Ez átvezet a következő kérdésemhez, hogy ha kérni lehetne a KOMA-t, mire íratnának ki pályázatot?

Sári Jánosné: Van egy pályánk, de hivatalosan kézilabdapálya nagyságúnak felel meg. Ennek a felújítása, füvesítése - hogy a gyerekek ne fulladjanak meg a salakporban - több millió forintba kerülne, de több milliós pályázatok nem léteznek. Szerettünk volna a hátsó területünkön KRESZ-pályát kialakítani, mert a kerékpározás, a rollerezés mozgásösszerendezettséget ad, és itt a gyerekek nyugodt körülmények között gyakorolhatnának. Ezt évtizedek óta nem tudjuk megvalósítani, noha pályázunk, kérünk, de hol a Belügyminisztérium, hol a Közlekedésrendészet, és mindenki más is nemleges választ ad a kérésünkre, vagy azt bizonygatják udvariasan, hogy ezt miért nem lehet. A fogyatékosoknál ennek pedig nagy jelentősége lenne, ezt mutatja az is, hogy a kaposváriak nemzetközi KRESZ-versenyt rendeznek fogyatékosok részére. Amikor a kazánokat felszámoltuk, kialakult egy nagy terem. Annak a kiviteli tervei elkészültek, a tervező a szívén viseli az egész intézmény sorsát, akár egy kondicionáló, akár egy tornaterem kialakítható lenne ott, de ehhez is pénz kellene. Végtére is, ha leltárt csinálunk, van focipálya, van egy eredeti tornaterem, van egy a szénpincéből és van egy az ebédlőben. Két iskolánknak nincs igazán rendes tornaterme, csak egy tornaszobája, melyet egy bölcsődei fektetőből alakítottunk ki. Abban az iskolában ötödik osztálytól huszonöt évig vannak értelmi fogyatékos hallássérültek. Csak azért mondhatjuk, hogy az a tornaszoba, mert a két oldalán bordásfal van.

- Tulajdonképpen nem ismerik fel kellőképpen a finanszírozásban azt, hogy a hallássérült gyerekek fejlesztésében milyen kitüntetett szerepe van a mozgásnak? Ön szerint, ha fölismernék, több pénzt biztosítanának erre?

Sári Jánosné: Remélem. Amikor ez az iskola épült, nagyon korszerűnek számított. Azóta 1982-ben felépült a gyengénlátók intézete, öt évvel ezelőtt a siketek, hallássérültek intézete, szintén újonnan épült föl a Csillagszem Iskola a mozgássérültek számára. Az tényleg 21. századi, bár mindegyik olyan lenne. De mi még nem érezzük, hogy egy kacsintást is vetettek volna ránk, nemhogy ránk néztek volna.

- Mire költik a most elnyert pályázati pénzt?

Urbánné Deres Judit: Most kezdjük el a beszerzést, egyelőre tájékozódunk, hogy mit hol lehetne olcsón venni. Ott tartunk, hogy kinéztünk egy ötfokú kötélhágcsót, mert 50%-kal le van értékelve. Az óvoda udvarán az árnyékolónak a vázára fel lehetne szerelni, akár hálószerűen. A szabadban helyezzük el, mert amikor csak lehet - hacsak nem zuhog az eső, kivisszük a gyerekeket a szabadba, mert a levegő, a térben való mozgás nagyon fontos, hogy megtanulják kikerülni egymást, amikor futnak, hogy bemérjék ott is a távolságokat, hogy felfigyeljenek egymás hangjára. A nagyothallás nem egyszerű probléma, nemcsak arról van szó, hogy egy kicsit gyengébben hall a gyerek, hanem hogy nem tud a segítségünk nélkül megtanulni beszélni. Tehát nagyon sokat jelent számára, ha beszédre inspiráljuk. Elő kell segíteni az épekkel való kommunikációt is, ezért integrációs gyakorlatokra van szükség. Amikor fejlesztő eszközt vásárolunk, arra is gondolunk, hogy vonzó legyen annak az ép gyereknek is, aki idejön hozzánk, mert a gyerekek azzal szeretnek barátkozni, akivel jót lehet játszani. Integrációs gyakorlatok során, amikor a partneróvoda gyerekei meglátják a mi eszközeinket, szívesebben játszanak a mieinkkel, akiknek viszont így fejlődik a kommunikációjuk. Ha büszkélkedhetnek más gyerekek előtt a teljesítményeikkel, az ügyességükkel, ez is arra készteti őket, hogy beszéljenek.

- Mit tudnak még venni, mennyi fogy el erre az eszközre?

Sári Jánosné: Egymillió kettőszázezerre pályáztunk, száznegyvenháromezer forintot kaptunk. Ez az eszköz most olcsó volt. Ahogy néztem a költségvetést, ezenkívül már csak egy fa állványra futja, melyen esetleg egy csúszda lejön. A kötélhágcsó nagyon alkalmi vétel volt, mert különben nem tudtunk volna tizenkettőt venni. A többiből meglesz az a bizonyos fa állvány.

- Pályáznak-e máshol? Körülbelül mennyi pénz jön be pályázati úton egy tanévben, illetve egy gazdasági évben?

Sári Jánosné: Mindenhol pályázunk, ahol csak lehet, minden alkalmat megragadunk. Nagy gondunk az, hogy itt három iskola van együtt, egy igazgatás alatt, viszont egy intézmény csak egy pályázatot adhat be. Hiába nyerünk az egyik iskola számára valamit, ha a másik kettőben még semmi nincs. Mind a három iskola szűkös helyzetben van, mindig súlyozni kell, hogy hol vannak a legtöbben, vagy hogy melyik iskola fogja talán most megkapni a kért támogatást.

- Ha legközelebb kiírna a KOMA egy pályázatot, mit javasolna a fogyatékosok fejlesztése, nevelése érdekében?

Sári Jánosné: Bármennyire furcsán hangzik is, a hallás és a zenei nevelés fontos a mi számunkra. Nálunk nem ének-zene tantárgynak hívják, hanem az értelmi fogyatékosoknál hallás- és ritmusnevelésnek, illetve hallás- és zenei nevelésnek. Jó lenne, ha például a gyerekek által használt fúvós hangszerekhez lehetne kapni cserélhető csőrt, mert például, ha van 15 darab valamilyen fúvós hangszerünk, azt 50 gyerek használja. Magyarországon nem lehet cserélhető csőrt kapni, külföldön pedig drága. Ugyanakkor annyi hangszert nem érdemes venni, ahány gyerek van, meg nincs is rá pénz.

A fúvós hangszereket nemcsak azért használják a gyerekek, hogy zenét csaljanak ki belőle, hanem a légzéstechnikát fejlesztjük ezzel, ami elengedhetetlen valamennyi hallássérültnél. A hangszeres gyakorlatok arra szolgálnak, hogy a gyerek megtapasztalja, hogyan gazdálkodjon a levegővel, miképpen képezze a hangokat, hogy egy levegővétellel végig tudjon mondani egy mondatot. Az egészséges gyereknél ez nem is probléma, de a dadogóknál, a hadaróknál már igen. A ritmushangszerek is fontos szerepet töltenek be, mert azokon jobban érzékel. Tehát hangszerekre el tudnék képzelni egy pályázatot, mert itt különleges fejlesztő szerepük van, segítenek elsajátítani a beszéd ritmusát, a hangképzést, a beszédfejlesztést.

Elsősorban eszközökre szeretnénk pályázni, mert azt tapasztaltuk, hogy ha munkára pályázunk, akkor olyan sokat elvisznek a különböző járulékok, hogy tulajdonképpen nem érdemes nagyobb összeget kérni, mert hiába nyerjük meg az összeget, szinte nem marad belőle semmi. Ha azt szeretnénk, hogy a munkánkat minél eredményesebben végezzük, ehhez támogatással szerzett sok-sok eszközökre van szükségünk. Tapasztaltuk persze azt is, hogy ha valamilyen munkát elvégeztünk, kaptunk érte bizonyos összeget, de az nem szerzett nekünk akkora örömöt, mint ha megvan egy olyan eszköz, amelyet tartósan használhatunk. Például bizonyos órákat úgy tartunk, hogy a gyerekek nem székeken ülnek, hanem óriási labdákon, de az ülőlabdák nagyon drágák. Betettem a terápiás szobába egy olyat, amelyik a testérzést, az izomérzést, az egyensúlyérzést fejleszti, de 24 ezer forintba kerül, és legalább két-három gyerekenként kellene egy. Ha a gyerek kedve szerint használja az eszközöket, egyre jobban ügyesedik.

- Folyik-e az iskolában olyan típusú fejlesztő munka, amely előre viszi a szakmát? Van-e olyan helyi fejlesztése az iskolának, amelyet nem pályázat útján finanszíroztak, vagy ebben is volt pályázat?

Sári Jánosné: Hat éve ismerte meg a szakma a komprehenzív nevelést. Bekapcsolódtunk a fejlesztési kísérletbe, egy kicsit komprehenzív iskolát csinálunk, de azért speciális voltunkat is megtartjuk. A komprehenzív iskolamodellt szinte a fogyatékosoknak találták ki. Mindenkinek, mindenhol ajánlom, hogy vágjon bele. Egy komprehenzív osztályban olyan szintre lehet hozni a gyerekeket már 3-4 év alatt, hogy vissza lehet helyezni őket a szülői környezetbe, a normális családba. Tulajdonképpen ez az integráció egyik lehetséges formája. A pedagógustól sokkal több munkát, kreativitást kíván, a gyerek szempontjából pedig az a lényege, hogy nem azzal szembesül, hogy mit nem tud, hanem azzal, hogy mit tud. A negyedik évfolyamig folytatjuk, tovább nem, mert egyetlen hallássérült iskola lévén az országban, biztosítanunk kell a szülőknek a választási lehetőséget. Nem térünk át teljes mértékben a komprehenzív rendszerre, hanem párhuzamosan a régi osztályokat is fenntartjuk. A szülőkkel két évig keményen küzdöttünk, mert ahhoz szoktak, hogy amióta világ a világ, osztályzat van és nem csupán írásos, szöveges értékelés.

- Erre is pályáztak?

Sári Jánosné: Pályáztunk. Békéscsabán egy konferencián egy egész héten át jóformán a mi kollégáink adtak elő a komprehenzív kísérletben részt vevő általános iskolai pedagógusok részére. Sokat jelent, hogy a főiskola gyakorlóiskolája vagyunk, mert itt az embernek mindig naprakésznek kell lennie az új eredmények tekintetében, látnunk kell, mit tudunk belőlük hasznosítani. A fiatalok jelenléte arra ösztönzi a kollégákat, hogy minden tekintetben a megújulásra törekedjenek.

Két idegen nyelvet oktatunk. Ezt a képzést azzal kezdjük, hogy kiszűrjük azokat a gyerekeket, akik esetleg erősen diszgráfiásak, azoknál nem erőltetjük, de nem nagyon szeretünk idegen nyelvből felmentést adni, mert azt tapasztaltuk, hogy az idegennyelv-tanítási módszer sokszor eredményesebb, mint a magyar. Egy adott szituációt a magyarban magyarázni kell, az idegen nyelvből pedig adódik, és így az idegen nyelven keresztül ért meg a gyerek például valamilyen viszonyítást, hely- vagy időhatározót. Nálunk a magyar nyelv tanítása is követi az idegennyelv-tanulás technikáját, először énekelnek, aztán mondókáznak, nem kell minden szót ismerni, elég a dallama, a ritmusa, amit mozgás kísér. Nagyon jó eredményeink vannak ezzel a módszerrel. Egy német nyelvoktatási pályázattal próbálkoztunk először, féltünk egy kicsit, hogy kudarcot vallunk, mert a mi gyerekeink természetesen nem beszélnek olyan kiejtéssel, olyan sebességgel, mint a normál iskolába járók, de nagyon jól fogadták azt, amit bemutattunk, megértették, hogy nem is lehet azonos a célunk a hallók nyelvtanításával. Sajnos a felnőtt hallássérültek nem mernek elmenni egy nyelviskolába, mert ők nem tudnak abban az ütemben haladni, mint a hallók, tehát máshol kell lehetőséget biztosítani számukra.

Az interjút készítette: Schüttler Tamás
Szerkesztette: Győri Anna

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.