2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 március

Mihály Ildikó :: A pályaválasztási tevékenység gyakorlati tapasztalatai a fejlett országokban

2009. június 17.

Az előző áttekintés1 számba vette az Európai Uniónak a pályaválasztás követendő gyakorlatára vonatkozó legfontosabb ajánlásait, és igyekezett néhány nyugat-európai ország példáján bemutatni az ottani, hosszabb-rövidebb ideje működő rendszerek jellegzetes struktúráit, irányítási mechanizmusát, a nem is mindig egységesen értelmezett tanácsadói tevékenység különféle kereteit. Ez az összeállítás a különféle országokban folytatott pályaválasztási tanácsadás tartalmi-tematikai-módszertani jellemzőinek megismertetésére helyezi a hangsúlyt: annak vázlatos bemutatására, amit a tanácsadók klienseiknek átadnak, valamint annak az ismeretanyagnak a körvonalazására, melyet nekik maguknak kell - munkájuk hatékonyabb végzése érdekében - elsajátítaniuk. Mindkét jellegzetesség az adott országra, illetve a globalizáció következtében mindinkább az adott régióra-földrészre jellemző gazdasági folyamatok és szociális törekvések függvényében értelmezhető.

A válogatás során az ezen a téren legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező országok tevékenységére vonatkozó adatokra figyeltünk, főként az UNESCO, az OECD és a CEDEFOP szakmai dokumentumai, illetve a pályaválasztási tanácsadás témakörének szentelt rendezvényeken elhangzott beszámolók alapján. Kénytelenek voltunk némileg leszűkíteni a felhasználandó dokumentumok körét, ugyanis a fejlett országokban ennek a feladatkörnek - az állam által működtetett rendszeren kívül is - óriási hálózata van. Intézményei között mind nagyobb szerepet vállal magára a civil szféra is, olyannyira, hogy már ezeknek a kezdeményezéseknek az összefogására is újabb és újabb szerveződések2 jöttek létre. Ebben az összeállításban következetesen megmaradtunk a hivatalos, állami tevékenység tartalmi-módszertani érdekességeinek ismertetésénél, figyelmünket elsősorban az északi országok (Dánia, Svédország, Finnország, Hollandia mellett a nem európai uniós Norvégia), valamint Nagy-Britannia és Franciaország gyakorlatára összpontosítva. (Egyik OECD-dokumentum jóvoltából még Japánról is sikerül néhány érdekességet megtudnunk.)

* * *

Hosszú időn keresztül a különböző oktatási szintek, illetve az oktatás-képzés befejezése és a munkába állás közötti átmenet többé-kevésbé automatikusan történt, és az utóbbira az emberek életében legfeljebb egy alkalommal került sor. A globalizálódó gazdaság növekvő versengése azonban véget vetett ennek az állapotnak, és az ilyenfajta átmenetek, váltások mind bonyolultabb helyzet elé állították a termelési folyamatot és az egyes embert egyaránt. Az OECD Oktatási, Kutatási és Innovációs Központja ezzel kapcsolatban 1993-ban vizsgálatsorozatot indított el (a vizsgálati program a What Works in Innovation? összefoglaló címet viselte), amelynek nyomán - a tapasztalatok összegzése céljából - egymást követően három tanulmány3 is napvilágot látott. E sorozat harmadik kötete a fiatalok és a pályaválasztási, életút-tanácsadás kívánatos viszonyának témájával foglalkozik; ebben látja ugyanis a jövő megtervezésének helyes irányát.

Az elemzés - a gazdaságilag legfejlettebb országok korábbi gyakorlatára visszatekintve - megállapítja, hogy a pályaválasztási tanácsadás a döntéshozók szemében mindeddig a munkaerőpiacra belépő egyének készségei és törekvései közötti megfeleltetés javítását jelenítette meg; tulajdonképpen csak az élethosszig tartó tanulás (és természetesen az azt életre hívó gazdasági szükségletek) által teremtett elvárások változtattak ezen a gyakorlaton. Meghatározó jelentőségűvé vált ugyanis a pályaválasztási (és életút-) tanácsadás minőségi megváltoztatása, mégpedig oly módon, hogy a korábbi összehangolást felváltotta a sokféle választási lehetőség közötti helyes döntés meghozatalának átfogó szakmai segítése. Ennek megfelelően a hatékony pályaválasztási tanácsadásnak tartalmilag legalább három kulcselemet magában kell foglalnia.

1. Tanulási tanácsadás. Az iskolai előmenetel segítése, a helyes tanulási szokások kialakítása, a pályaválasztást megalapozó jó témaválasztás és a döntéshozatal támogatása.

2. Karrier- vagy életút-tanácsadás. A majdani konkrét foglalkozás megtalálását kívánja segíteni. (Az utóbbi időben maga a karrierfogalom is megváltozni látszik: míg régen kizárólag az adott szervezeten belüli előrehaladást, a hierarchikus létra "megmászásának" sikerét testesítette meg, mára elvesztette strukturális jellegét, és egyre inkább az egyén tanulásban, munkában megnyilvánuló életpályájának folyamatát szemlélteti.)

3. Személyes és szociális tanácsadás. A kliens emocionális igényeit és helyzetének-személyiségállapotának gyakorlati késztetéseit figyelembe véve nyújt segítséget.

Az elmondottak szellemében, a kutatás eredményeinek függvényében így módosulhat a pályaválasztási tanácsadás aktuális célmeghatározása: olyan folyamat, amely segítséget ad az egyénnek abban, hogy megértse önmagát és a világot. A következő állomásokat, illetve irányokat kell érintenie:

  • az oktatás-képzés minden szintjén, az életkornak és a képzési céloknak megfelelően kialakított curriculumot;
  • egyéni tervezést mindenki számára;
  • széles körű és rugalmas szolgáltatásokat;
  • a rendszertámogatás biztosítását.

Az OECD szakembereinek értékelése szerint három olyan intézménytípus is van, amely egyformán képes beépíteni működésébe a felsorolt - kétféle szempontból is kiemelt - kulcselemeket: az oktatás intézményei, bizonyos munkaerő-piaci szervezetek, illetve egyéb, célzottan létrehozott civil- és magánszervezetek.

A pályaválasztási tanácsadás mostantól kezdve nem is annyira lehetőség, mint inkább mindenkinek a joga (amit vagy már a törvény tesz egyértelművé, mint például Franciaországban az - előző összefoglalóban is hivatkozott - új oktatási törvény, vagy egyelőre csak hallgatólagosan szentesít a mindennapok gyakorlata). Ennek a jognak a biztosítása az egyének számára nyújtott előnyök mellett - természetesen és vitathatatlanul - a munkaerőpiac egyfajta "kenőanyagaként"4 is szolgál. Nem meglepő tehát, hogy bármelyik intézménytípus szemszögéből közelítjük is meg a pályaválasztási tanácsadói tevékenységet, a munka világának megismertetése kiemelt szerepet tölt be benne. Ennek alapját pedig a munkaorientációjú5 oktatás valamilyen módon való általánossá tétele jelenti.

Mit is ért a szakirodalom ezen a fogalmon: munkaorientáció? Az oktatásnak olyan megszervezését - bármelyik szinten -, hogy az iskolai élet valamiképpen kapcsolódjék a munkához. Ez a szervezés jelentheti a pályaorientációt szolgáló tantárgyak vagy bizonyos munkatevékenység beépítését az elméleti tananyagba; bizonyos gyakorlati témák beemelését az általános képzésbe, netán egy hatékony, ún. előszakképzési program beindítását; de jelentheti - és egyre nagyobb gyakorisággal jelenti is - olyan készségek és attitűdök kialakítását az iskolában, amelyek szükségesek a fiatalok számára a gazdaságban való majdani részvételük eredményessége, illetve az ő közreműködésük révén a termelés-szolgáltatás minősége szempontjából. A munkaorientáció magában foglal:

  • gazdasági célokat (például a foglalkoztathatóságot lehetővé tevő készségek kialakítását);
  • szociokulturális célokat (a szociális készségek megteremtésével kívánja megvalósítani);
  • politikai célokat (ezek akár a társadalom bizonyos szempontú átalakításának szándékában is testet ölthetnek). Ez utóbbival kapcsolatban természetesen nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt években a pályaválasztási tanácsadási tevékenység maga is sok helyütt, sok vonatkozásban az elpolitizálódás tüneteit kezdte mutatni, ami nem feltétlenül segítette a szakma igazi fejlődését, hatékonyságának növekedését.

A munkaorientált oktatással foglalkozó idézett tanulmány szerzője távlatilag két meghatározó jelentőségű fejlődési irányt jelöl meg az oktatásban: a szakképzési szemléletet tükröző tananyagfejlesztés, illetve az elsősorban a szociálpolitika érdekszférája által befolyásolt általános oktatás perspektíváját. Ez utóbbival kapcsolatban kritikus véleményeket is lehet hallani: azt ugyan ma már minden érdekelt felismeri, hogy a változó gazdaság igényeihez való megfelelő alkalmazkodáshoz nem technikai-műszaki ismeretekre, sokkal inkább általánosabb kompetenciákra, speciális attitűdökre és interperszonális jártasságokra van igazán szükség, ez a felismerés csak igen nehezen tud érvényesülni az iskolai gyakorlatban.

Wim Hoppers6 négy területen látja szükségesnek a munkaorientációs szempont érvényesülését.

  • az oktatás gyújtópontjában, ahol a szakmai, vagy az általános nevelés távlata érvényesül (köztudott viszont, hogy az utóbbi években például a Világbank a középfokú iskolázás támogatása során mindinkább az általános képzésre helyezteti a hangsúlyt);
  • az oktatás érvényességi területén (aszerint, hogy a hangsúlyt meghatározott és célirányos gyakorlati készségek elsajátíttatására vagy a munka világának szélesebb értelmű megismertetésére helyezik-e);
  • az oktatás-képzés során alkalmazott módszerekben;
  • a tananyag megszervezésében (külön tantárgyat szentelnek-e a témának, vagy inkább beágyazzák a tanítás különböző témáiba, illetve hogy általában milyen az iskolában az extracurriculáris tevékenység gyakorisága és melyek a jellemzői stb.).

Az első két jellegzetesség a tanácsadói programok eredményességét befolyásolja, a másik kettő inkább az oktatási-képzési folyamatot minősíti, a folyamatok intézményenként különböző, kívülről is megfigyelhető egyediségét határozza meg. A szerző külön hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos készségek bármiféle fejlesztése megoldhatatlan a munkaadók, az ipar szervezeteinek gyakori és hatékony bekapcsolódása, vagyis az iskolákkal való szorosabb együttműködésük nélkül. A kormányok szerepe csak közvetett lehet ebben, megfelelő politikai döntésekkel biztosítaniuk kell a tanácsadói feladatok intézményes ellátását a szükséges szolgáltatásokkal, jól kiképzett szakemberekkel és a szükséges pénzügyi háttérrel együtt.


Minek kell(ene) történnie egy jól megszervezett pályaválasztási tanácsadási folyamat során?

A fejlett országok jelenlegi gyakorlatát áttekintő elemzés7 felsorolja a folyamat fázisait (a sorrendet és a témákat egyaránt meghatározónak tekintve):

  1. 1. Információátadás
  2. 2. Diagnosztika
  3. 3. Tanácsadás
  4. 4. Pályára nevelés
  5. 5. Elhelyezés
  6. 6. A kliens képviselete
  7. 7. Visszacsatolás
  8. 8. Utánkövetés

Ezeket a feladatokat ma még jószerével egyetlen intézmény sem tudja minden esetben maradéktalanul ellátni. Egy munkaügyi szervezet keretében végzett tanácsadás például kevésbé tudja megvalósítani a pályára nevelés programját; helyesebb is azt az iskolára bíznia; a folyamat egészéből, az intézményi hálózat működéséből azonban - optimális esetben - egyik feladat elvégzése sem hiányozhat. (Még akkor is igaz ez, ha az általános tapasztalat az, hogy a felsoroltak közül főként az utolsóként említett három "állomás" működtetésére nehéz hamarjában jó példákat idézni!)

* * *

Melyek hát a pályaválasztási tanácsadói munka (vagy az ezzel sokszor rokon értelmű fogalomként használt életpálya-tanácsadási szolgáltatás) mai nemzetközi gyakorlatának említésre méltó példái? Elsőként az európai földrész északi országainak a szakma által egyhangúlag legjobbnak ítélt programjait mutatjuk be, melyek mindenütt úgy ismertek, mint az északi modell megtestesítői. Történetileg is ez a térség tekinthető e szolgáltatások "bölcsőjének"; 1915-ben regisztrálták ugyanis - Belgium francia nyelvű térségében - az első olyan iskolapszichológiai szolgáltatás megkezdését, mely kifejezetten pályaválasztási tanácsadást végzett, mégpedig a belgiumi Keresztény Munkásfiatalok Szervezete kezdeményezésére. Ez az intézménytípus a II. világháború után hálózattá növekedett.


Az északi modell

Ma Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország pályaválasztási tanácsadási rendszeréről szólnak az összehasonlító elemzések egybehangzóan nagy elismeréssel; maguk az érintett országok is felismerik munkájukban a közös vonásokat. 1999-ben - az említett országok részvételével - szakmai konferenciát8 rendeztek az átmenet kérdéseiről, azaz az iskolából a munka világába való átlépéshez kapcsolódó különféle - foglalkoztatási, személyiség-lélektani és szociális - problémákról. A regionális konferencia bevezetéseként így fogalmaztak: "Az északi államokban az oktatást és képzést az olyan, egyéb területeken elérendő célokhoz való eljutás egyik fontos eszközének tekintik, mint amilyenek a gazdaságpolitika, a regionális politika és a foglalkoztatáspolitika céljai." A háttéranyagban kifejtették az általuk közösen is vállalt északi modell lényegét. "Tökéletes pályatanácsadás és -irányítás, ami különösen fontos oktatási reformok idején. Minden iskolának legyen pályaválasztási tanácsadó szakembere; ha ez nem megoldható, az iskolai pszichológiai szolgálatot kell igénybe venni." E két kiragadott gondolat is azt szemlélteti, hogy ez a modell az iskolai pályaválasztási tanácsadásra helyezi a hangsúlyt. Mindez nem jelenti a munkaügyi struktúrán belüli tanácsadói rendszer jelentőségének a lebecsülését.


Dánia

Az OECD számára Dániáról elkészített országjelentés9 mindenekelőtt azt tartja fontosnak megemlíteni, hogy a fiatalok számára kialakított pályaválasztási tanácsadás rendszerét mára teljes egészében beillesztették a törvényi keretek közé. Ez tette lehetővé számukra, hogy megsokszorozzák e téren tett erőfeszítéseiket. Az ország iskoláiban, a szükség szerint egyénileg vagy közösségben végzett tanácsadói munka elsősorban az alapfokú iskolából tovább tanulni kívánó gyermekek iskolaválasztását kívánja segíteni a megfelelő döntés - szakmai - előkészítésével. Bizonytalan esetekben beindítják az ún. "hídépítő kurzusok" programjait; ennek a kezdeményezésnek a lényege tulajdonképpen nem más, mint egy tanévnyi "parkolópálya" biztosítása azoknak a gyerekeknek, akik alapfokú tanulmányaik végén még híján vannak a pályaválasztási döntés meghozatalához szükséges legfontosabb kompetenciáknak. Az érintett tanulók ez alatt az egy tanévnyi pluszidő alatt kizárólag szakmai alapozást biztosító, pályaorientációs célokat megvalósító programokon vesznek részt (nem az iskolában már eddig is oly sok kudarcot okozó elméleti ismereteket kívánják pótolni). Dániában az sem szokatlan, ha valaki egy-egy időre - valamilyen tanulási program kedvéért - megszakítja szakmai tevékenységét; maga a hivatalos oktatáspolitika is ezt a trendet kívánja erősíteni.


Finnország

Finnországban10 az általános iskolai tanulmányok utolsó két esztendejében heti két tanácsadó órát iktatnak be az órarendbe, osztálykeretekben. Témák az önismeret, a különböző szakmáknak, általában a munka világának a kérdései, illetve a készségfejlesztés programjai. Az általánosan képző felső középiskolák tananyagában tanévenként kétszer 38 órás tantervi egységet szentelnek a pályaválasztás kérdéseinek; szakképző iskolákban ugyanezt az óraszámot az életúttervezés, a munkába állás praktikus kérdései töltik ki, és ebben a keretben is megpróbálnak segítséget adni az erre rászoruló tanulóknak tanulási nehézségeik legyőzéséhez. Az utóbbi időben a tömegességtől mindinkább az egyén felé mozdul el a gyakorlat. (Már számításaik is vannak arra vonatkozóan, hogy az egyéni tanácsadás során csak az iskolai pszichológusnak - alkalmanként 40-50 perccel számolva - minimálisan legalább 2 és fél órát kell egy-egy tanulóval foglalkoznia.) A speciálisan erre a feladatra képzett tanárok egyfajta tutori szerepkört töltenek be tanítványaik mellett: tanácsaikkal az optimális pálya kiválasztása felé irányítják, majd a munkahelykeresésben is segítik őket. (Az iskolai tanácsadói személyzet ezen tagjai teljes munkaidőben végzik munkájukat, tanítási óraterhelésük nincs. Pedagógusvégzettségűek, tanári gyakorlattal is kell rendelkezniük ahhoz, hogy az egyéves speciális ráképzés nyomán tanácsadói jogosítványt szerezhessenek.)

Ezeket a feladatokat az oktatási intézmények úgy tekintik, mint életút-szolgáltatásokat, amelyek biztosítása során tökéletes kooperációban vannak az 1997-es reform nyomán hálózattá alakított munkaügyi hivatalokkal. Ez utóbbiak a képzési információk szolgáltatására hivatott egyéb szervezeti egységekkel együtt a munkaügyi igazgatás fennhatósága alá tartoznak, igénybevételük mindenki számára ingyenes. Szakmai működésükből két érdekességet érdemes itt kiemelni: külön tanácsadói programokat szerveznek a foglalkoztatás szempontjából is sajátosan hátrányos helyzetben lévő bevándorlóknak; és hozzákezdtek az Európai Unió szakmai dokumentumaiban már hosszú ideje reklamált ún. euro-tanácsadók kiképzéséhez és munkába állításához is. Az euro-tanácsadók tudják kezelni az uniós adatbázisokat, naprakészen ismerik az uniós országok szakemberigényeit, speciális szakmai elvárásait, így ezekkel az információkkal is segíthetik az unió bármelyik országában munkát vállalni szándékozókat, és irányt mutathatnak a további felkészülésükhöz is.

Finnországban kialakították a pályaválasztási tanácsadás országos forrásközpontjait is; e centrumok munkatársai iránti követelmény, hogy legyenek képesek felmérések-kutatások végzésére, az adatok összegyűjtésére, rendszerezésére és terjesztésére; magabiztosan ismerjenek legalább egy idegen nyelvet (angol, német vagy francia), s legyenek birtokában a tanácsadói tevékenység során megszerezhető jártasságoknak és a munkavállalók nemzetközi mobilitásának segítésére is alkalmas speciális ismereteknek. Ezekbe a testületekbe - az iskolák és a munkaügyi hivatalok személyzetétől eltérően - a legkülönfélébb szakmák képviselői kerülnek: van köztük igazgatási, jogi, kommunikációs, humánfejlesztési és marketingszakember, szociálpolitikus, statisztikus, pszichológus, sőt még drámapedagógus is.

A Leonardo da Vinci-programban Finnország 1992 óta vesz részt, így került bele abba az 1997-ben készített kérdőíves felmérésbe11 is, mely az egyes országok pályaválasztási tanácsadó gyakorlatával kapcsolatban kért információkat. Szakembereik a vizsgálat során feltett kérdésekre válaszolva is kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a munka folyamán a hangsúlyt mind jobban az egyéni tanácsadás gyakorlatára kell helyezni. Ugyanakkor az országban ezt a fajta szakmai információs szolgáltatást már nemcsak egyének, hanem egyre gyakrabban a különféle szervezetek is igénybe veszik, természetesen bizonyos vonatkozásokban eltérő célokkal és tartalommal. A felmérés során a válaszolók erre a differenciálásra is rámutattak. A táblázat szemlélteti, hogy a finn központok milyen szolgáltatásokat nyújtanak az egyéneknek és milyeneket a szervezeteknek.

Ez a hálózat hivatott a tanácsadói munka értékelésére is; ők ítélik meg egy-egy finnországi pályaválasztási tanácsadó szolgáltatási egység működésének eredményeit a következő szempontok alapján:

  • az ott ellátott egyének száma, ezen belül külön értékelik az etnikai kisebbségek és a bármiféle kirekesztett csoportok tagjaival való foglalkozást;
  • hatékony dokumentációs rendszert tartanak-e fenn;
  • munkájukat jól megszervezett alapokra építik-e;
  • tevékenységükbe ténylegesen beépítették-e a minőségbiztosítás szempontrendszerét.


Norvégia

Az iskolai tanácsadás rendszere Norvégiában12 is ugyanúgy működik valamennyi alap-, illetve középfokú oktatási intézményben és a munkaügyi hivatalokban, mint másutt. A munkaügyi hivatalok legfontosabb feladatuknak a munkahelyet keresők ellátását tekintik. Külön említésre méltóak a szervezetileg az iskolai pályaválasztási tanácsadói hálózat alá rendelt, 1994 óta működtetett "follow up" (utánkövetéses) szolgáltatásaik, melyek kizárólag a lemorzsolódottakkal foglalkoznak, azokkal a 16 és 19 év közötti fiatalokkal (ez egy-egy korosztály 7%-át is kiteheti), akik szakképzettség nélkül kerültek ki az iskolarendszerből, és leginkább emiatt nem tudtak - vagy nem is akartak - bejutni a munka világába. A kifejlesztett speciális fejlesztő programok és - kiterjedt kapcsolatrendszerüknek köszönhetően - szolgálataik hatékonyak: a munkatársak ugyanis állandó együttműködést alakítottak ki vállalatokkal, intézményekkel és hangsúlyozottan a szociális partnerekkel is, legtöbb esetben valóban sikerül pályára állítaniuk a kallódás veszélyeinek kitett fiatalokat. Sokat segít ebben a szomszédos országokkal kialakított együttműködés. Gondot okoz azonban - és ezt az OECD-szakértők is megállapították -, hogy Norvégiában a pályirányítás-tanácsadás látókörében ma még elsősorban a tercier szektor kínálta pálya- és foglalkoztatási lehetőségek állnak. Fontos, hogy a jövőben ezen a szemléleten változtassanak.

Hasonlít a két ország - Finnország és Norvégia - pályaválasztási tanácsadó rendszere abban is, hogy a szakmai irányítást az országos forrásközpontok látják el, és hogy rendszerük kialakításában komoly pénzügyi támogatást kaptak a Leonardo-programtól. A norvégok ezeket a pénzeket a tanácsadók kiképzését biztosító modulok kidolgozására használták fel; ezeket az iskolai, illetve a munkaügyi szervezet keretében működő tanácsadók munkatársainak speciális felkészítésekor egyaránt alkalmazzák. A program egyévnyi időtartamú, részidős részvételt igénylő, felsőfokú alapképzettséget feltételező, erős szociál-pedagógiai orientációjú, továbbképzés jellegű, nagymértékben a távoktatásra alapozott modulsorozat; létrehozásában szerepet játszott a szakmai központként tekintett oslói egyetem is. Az ugyancsak Leonardo-háttérrel összeállított EuroCompass című kiadványukat az Unió más országainak szakemberei is haszonnal forgatják.

Érdekes az is, hogy Norvégiában külön pályaválasztási tanácsadó programokat dolgoztak ki a vándoréletmódot folytató (migráns) csoportok számára. (Ez a megjelölés náluk is elsősorban a cigányokra vonatkozik.) S mivel az országban még mindig erős a lányok és a fiúk közötti, a hagyományos nemi szerepekhez kötődő aspirációs különbözőség, a pályaválasztási tanácsadók tudatosan, egyedi programok bevetésével is próbálnak változtatni ezeken a makacs trendeken.

A norvég oktatási rendszer egésze 1993 óta folyamatos átalakulásban van. Akkor vezették be az ún. "mag"-tantervet (ez a mi fogalmaink szerint egyfajta alaptantervnek tekintendő), nyilvánvalóan az élethosszig tartó tanulás perspektívájában. A legnagyobb változás az, hogy az elméleti ismeretek elsajátíttatásának eddig mindent meghatározó jelentőségű feladatairól egyre inkább a széles alapú kompetenciák, a gyakorlati készségek, a kreativitás, a versenyképesség és a vállalkozási alkalmasság iskolai kialakítására tevődik át a hangsúly. Azóta például középfokon minden tanulónak évente legalább egy interdiszciplináris projektben is részt kell vennie, hogy megismerje ezt a tevékenységi formát. Mostanra pedig már minden bizonnyal sor került a már korábban beharangozott ún. "kompetenciareform" bevezetésére is. Távlatilag az oktatási intézmények komolyan készülnek a kamarák és a szakszervezetek minél gyakorlatibb bevonására a pályaválasztási tanácsadásba.


Svédország

Svédország pályaválasztási tanácsadói rendszere mind struktúrájában, mind tartalmában hasonlatos az északi modell többi országáéhoz. Az itteni gyakorlaton is érződik, hogy míg az oktatási intézményekben a tankötelezettség esztendei alatt folyamatosan végzett tanácsadói munka jobbára a tanulók elméleti eredményességére figyel, a munkaügyi hivatalok tevékenységében a prioritást mindig a munkába állítás szándéka képviseli. Az aktuális gazdasági elvárások pontos ismeretének köszönhetően azonban 1986 óta a minden iskolában kötelező jelleggel biztosítandó életpálya-tanácsadás során egyre jobban odafigyelnek a tanulók kézművesszakmák felé irányítására; és ezzel határozottan magukra vállalják az iskolai tananyag még mindig túlságosan elméleti jellegének ellensúlyozását. Természetesen ehhez szükség van megfelelően felkészített oktatókra is, ezért gyakorlattá vált, hogy a tanárok a kézművesség valamelyik ágában is a karrier-tanácsadásban is jól hasznosítható szakmai-módszertani jártasságot szereznek.

Hollandia

Az oktatáspolitikai döntéshozók is a már említett munkaorientációs13 szemlélet beépítését látják a legmegfelelőbb módszernek. Ehhez a holland oktatási és ipari intézmények olyan kapcsolatokat rendszeresítettek, amelyek lehetővé tették a munkavégzéssel ténylegesen összefüggő tevékenységi formák közvetlen iskolai megismertetését is. Ennek következtében a középfokú iskolákban a korábbiaktól eltérő intézményi struktúrát alakítottak ki: egyrészt a gyakorlati készségek elsajátítására ösztönözték a pedagógusokat, másrészt - részmunkaidőben - a termelés különféle szakembereit is bevonták a pálya-előkészítés munkájába. A helyi igényekhez való rugalmas alkalmazkodás biztosítása érdekében nem készítettek központi tantervet a pályára nevelés számára; megjelöltek14> olyan témakört, amelyek valamelyikét feltétlenül be kell építeni az adott iskola programjába. A várható eredményeket azonban veszélyeztetik az iskolavezetés sok helyütt érezhető gyengeségei és a pályaválasztási tanácsadás jelenlegi gyakorlatából ma még hiányzó országos szintű szakmai koordináció.


Esettanulmányok nyomában

Az OECD Kutatási és Fejlesztési Központjának idézett áttekintésében14 a szervezet szakemberei által készített esettanulmányok segítségével számos, általuk jónak és követendőnek, esetleg megváltoztatandónak tartott példát is megismerhettünk. Ezek némelyike ugyan nem az európai kontinensről való, de mindenképpen említésre érdemes.

Nagy elismeréssel mutattak be például egy, a munkaügyi központok által Kanadában már több mint egy évtizede alkalmazott Lions Quest-programot, mely a munkanélküliségi biztosítással rendelkező fiatalok számára (vajon ez a megszorítás az érintettek hány százalékát érinti negatívan?) a munkába állításukhoz szükséges önbizalom, motiváció és különféle humán készségek fejlesztésére irányul. A másik, ugyancsak nagyra értékelt kanadai fejlesztésű program, a számítógép alapú CHOICES-program már Magyarországon is ismert; néhány szakközépiskolában sikerrel alkalmazzák. A 12 éves kor felett végzett egészségügyi nevelés témáira is úgy hivatkoznak a kanadai szakemberek, mint az eredményes munkavégzésre is felkészítő szakmai lehetőségek egyikére. Érdekességként megemlítik még azt is, hogy az iskolákban alkalmazott pályaválasztási tanácsadók számára vagy pszichológusi, vagy speciális tanácsadói szakképesítés szükséges, mert elsősorban személyes és szociális tanácsadást várnak tőlük; a munkaügyi központok szakembergárdájának viszont külön kiképzést adnak - egyebek között - a work-shop munkára, konferenciák és szemináriumok megszervezésére is.

Olaszországban a tanácsadói munka látókörében elsősorban a munkahelymegtartás módjai, a rugalmasság, a túlélési készségek, a szabadidő menedzselésének képességei témák szerepelnek (nem nélkülözve az elérhető foglalkoztatási lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatást sem). Szó sincs azonban itt koherens tanácsadói rendszerről. A kínálat sokszínű, rengeteg szakmai szövetség, szakszervezeti és magánintézmény is van, amely pályaválasztási tanácsadást végez, általában pszichológusok vagy szociológusok közreműködésével. A tanácsadásra való felkészítésnek azonban nincs sem hivatalosan elfogadott, országos tananyaga, sem elismert kvalifikációja.

Az Egyesült Királyságban az 1993-ban hatályba lépett törvény a szakszervezeti reformokról és a foglalkoztatási jogokról15 témánkkal kapcsolatban a pályatanácsadás kifejezést használja, és az országban bekövetkezett változtatás egyik elemeként megemlíti e szolgáltatások átkerülését a helyi oktatásirányítástól az oktatási minisztérium államtitkárságának a hatáskörébe. (Az ország brit tartományaiban 66 ilyen szolgáltató egységet tartanak nyilván.) A brit pályatanácsadás céljai:

  • Segíteni a fiatalokat abban, hogy tájékozottan, objektív és reális döntéseket hozzanak képzésükre és majdani foglalkoztatásukra vonatkozóan.
  • Hozzásegíteni az intézményekből kikerülő, illetve már munkanélkülivé vált fiatalokat ahhoz, hogy végleges megoldást találjanak.
  • Elérni, hogy a tanulók és a velük foglalkozó személyzet tagjai egyaránt tisztában legyenek a munkás élet elvárásaival és az általa felkínált lehetőségekkel.
  • Mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani.

Skóciában a brithez hasonló rendszer működik. Itt azonban kevesebb az iskolákban működő szolgáltató egység, emiatt az oktatási intézmények gyakran magáncégekhez fordulnak e szolgáltatások biztosításáért. Ugyanakkor sokat várnak az iskolák saját partnerségi programjuktól, amelyben megteremtették a családi otthonok, az iskolák és a munkaadók rendszeres együttműködésének kereteit, a tanulók helyes pályaválasztásának segítése céljából.

1998-ban Anglia, Wales és Skócia egyaránt bevezette az ún. New Deal-programot, amelyet 18 és 24 év közötti, 6 hónapnál nem régebben munka nélkül lévő fiatalok számára dolgoztak ki. Ennek az a lényege, hogy egy Gateway-nek nevezett krízistanácsadás során az érintett fiatalokat intenzív, legalább négy hónapos együttműködésbe vonják be; ez idő alatt fölépítik bennük a foglalkoztathatósághoz szükséges alapkészségeket, javítanak önbizalmukon, és megfelelő motivációs bázist teremtenek számukra a munkába álláshoz. A program célja bevallottan az, hogy a fiatalok nem támogatott munkahelyhez jussanak.


Japán

Japán gazdasági eredményeinek tükrében nem fölösleges megnézni, vajon jellemzi-e a többi országtól eltérő sajátosság az ottani pályaválasztási tanácsadói gyakorlatot. Az OECD-elemzésből16 Japán oktatási és tanácsadói rendszeréről a következőket tudhatjuk meg.

  • A japán felső középiskolákban a tanulók általános nevelésére helyezik a hangsúlyt, a szakmai előkészítést jól láthatóan "csupán" a munkával kapcsolatos pozitív attitűdök kialakítására korlátozzák.
  • A tanácsadói rendszeren belül - meglepő módon - alacsony szintű a specializáció.
  • Intézményeik nyíltan vállalják, hogy a tanácsadásnak szükségszerűen előválogatás, illetve szűrő jellege van.
  • A tanácsadás oktatási és munkaerő-piaci rendszerei (mert itt is megvan mind a kettő) nem fedik át egymást annyira, mint amennyire ez más országok gyakorlatában tetten érhető.
  • Vannak ugyan ún. állami foglalkozásbiztosításra szakosodott hivatalok, a felső középszintű iskoláknak azonban lehetőségük van arra, hogy magukra vállalják ezek hatáskörét, és 95%-ban ezt meg is teszik.
  • A tanácsadói munka során alapvetően inkább egy, a munkavégzés keretéül szolgáló szervezet megfelelő kiválasztását tartják fontosnak a kliensek számára, ahelyett, hogy egy konkrét foglalkozást választanának nekik.
  • A tanácsadói személyi állomány alapvetően tanári végzettségűekből áll, akik számára a középfokú intézményekben heti 12x90 perc a tanulókkal közvetlenül eltöltendő kötelező munkaidő.

A Japánt idéző esettanulmányok egyike egy tokiói iskola azon kezdeményezését mutatja be, melyben bevezették, hogy mielőtt egy tanuló megkezdené náluk a tanulmányait, személyes interjúban térképezik fel képességeit, elvárásait, ennek alapján tervezik meg a vele való egyéni foglalkozást. Egy másik - vidéki - iskolában tanévkezdés előtt a diákokat tíznapos "orientációs kurzus"-on való részvételre kötelezik, illetve az iskolai pályafutásuk alatt tanúsított fejlődésüket az évenként megismételt tesztvizsgálatok eredményeiben is nyomon követik. Mindkét példa határozottan állítja: a tanulók későbbi, a munkahelyükön való sikeresebb beilleszkedésüket is lehetővé tevő jobb alkalmazkodókészsége egyértelműen őket igazolja.


Franciaország

A franciaországi érdekességek közül a jelen gyakorlatból17 a korábban már idézett orientációs, illetve tanácsadói szerződések rendszere mellett a szendvicsmódszerű képzési programok, a foglalkoztatási-szolidaritási megállapodások óriási választékát érdemes megemlíteni. Az is újdonság, hogy 1996 óta 260 olyan helyi misszió is működik az országban, mely az érintett (a munka nélküli vagy egyszerűen csak változtatni kívánó) munkavállalók számára kizárólag iskolarendszeren kívüli képzési lehetőségeket keres. Az úgynevezett kompetenciamérleg-központok18 jó évtizedes működése során már annyi tapasztalat halmozódott fel, hogy kiderült: ekkora hálózat kiépítésekor az illetékesek túlméretezték a várható munkaadói igényeket az időigényes és költséges eljárással kapcsolatban, ami pedig kétségkívül remek lehetőségeket kínálna a munkaadóknak az egyénekkel kapcsolatos távlati lehetőségeik megtervezésére, az egyének számára pedig a saját képességeik pontos, szakszerű megismerésére. Úgyhogy mostanában töredéknyire csökkentették az e célból létrehozott intézmények számát. Érdekes módon a csökkentés ellenére is talán túlságosan sok intézmény szakosodott a pályaválasztási tanácsadás valamelyik feladatára, és - egyes vélemények szerint - mintha a jelenleginél kevesebb összességében hatékonyabban működne.

Van azonban a francia gyakorlatnak - több más mellett - egy olyan eleme is, amely tanulságos lehet az Európai Unió jelenlegi és majdani tagországai számára; ez pedig az Unió strukturális alapjainak felhasználása. A strukturális alapokat az Európai Unión belül jelentkező társadalmi feszültségek orvoslása céljából hozták létre. E fejlesztési források elsősorban bizonyos területi egyenlőtlenségek felszámolását és a lakosság szociális problémáinak megoldását szolgálják. Minthogy a szociális problémák megelőzésében - a hivatkozott beszámoló szociológus szerzőjének19 a brüsszeli illetékesekkel folytatott megbeszéléseiből is ez derült ki - mind nagyobb szerepet kell kapnia a humán erőforrások fejlesztésének, nem lepődhetünk meg azon, hogy a strukturális alapok tekintélyes hányadát a tagországok oktatással összefüggő célokra fordítják. Franciaország 1994 és 1999 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési terveiben az jelentette az egyik újdonságot, hogy ezekből a támogatásokból egyrészt a képzést megelőző, másrészt az azt követő, különféle segítő intézkedések láncolatát finanszírozták, így több helyen bekerült a támogatott intézmények közé a pályaválasztási tanácsadási rendszer valamely egysége is.

* * *

A pályaválasztási tanácsadás fontosságát az Európai Unió továbbra is elismeri, és változatlanul támogatni kívánja a tanácsadás intézményrendszerének fejlesztését. Ennek egyik legközvetlenebb bizonyítéka éppen a Leonardo da Vinci-program új, hétéves szakaszának elindítása20, főleg a 2001 és 2002-es évekre érvényes prioritások megfogalmazása. Az első prioritás ugyanis éppen a foglalkoztathatóság, ebben megjelölve - egyebek között - a tanácsadás rendszerének minőségi fejlesztését, elsősorban azért, hogy "növekedjenek a fiatalok és a felnőttek munkaerő-piaci esélyei". Ezzel azt kívánják elérni, hogy újabb jó kezdeményezések szülessenek a pályaválasztási tanácsadás már ma is sok értékelhető hasznot, jó ötletet felmutató rendszerében.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.