2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 október

Mentálhigiéné és testnevelés -- Interjú Altzeirler Lászlóval

2009. június 17.

Mentálhigiéné és testnevelés

"Az iskolai testnevelés célja, hogy az iskola egységes nevelő-oktató munkájának szerves részeként a testkultúra eszközeinek (testgyakorlatok, mozgásos játékok, sportági tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó intellektuális ismeretek), valamint a természet egészségfejlesztő tényezőinek integrált hatásaként járuljon hozzá, hogy a tanulók életigenlő, az egészséget saját értékrendjükben kiemelt helyen kezelő személyiséggé váljanak, akik ismerik motorikus képességeik szintjét, fejlesztésének és/vagy fenntartásának módját, a mozgásos játék, a versengés örömét, és igénylik azt. Megbecsülik társaik teljesítményét, felismerik a testnevelés és sport egészségügyi és prevenciós értékeit, a rendszeres fizikai aktivitás magatartásuk részévé válik." A kerettantervben célként megfogalmazott életigenléshez és aktivitáshoz nyilván életigenlő tevékenységeken keresztül vezet az út. A mozgás és a versengés örömét nem megtanulni, sokkal inkább megtapasztalni kell, s az, hogy létrejöjjön az a közeg, ahol mindez megélhető: a testnevelő felelőssége. Éppen ezért különös jelentőségű - ahogyan a készségtárgyaknál általában - a tanár személyisége és hitelessége. Itt következő írásunkban Altziebler László testnevelő-mentálhigiénikus gondolatait és gyakorlatát mutatjuk be.

- Mit jelent számodra a testnevelés?

- A testnevelés elsősorban játékot jelent számomra. A testnevelés az egyetlen olyan tárgy, amelynek a nevében benne van a "nevelés", a tanár nevében pedig a "nevelő". Ezzel szemben amit a Magyar Testnevelési Egyetemen tanítanak, az tudomány. A tudomány jelenlegi állása szerint tornasorba kell sorakozni lehetőleg egyenruhában, tehát még mindig a katonáskodás a jellemző. A szakkönyvek bölcsen megmagyarázzák, hogy a törzshajlítás milyen izmot húz vagy lazít, de a gyerekek között azt tapasztaljuk, hogy az ilyen típusú testnevelésben nincs meg a mozgás öröme, és ennek a fajta rendnek nevelőhatása sincs. A testnevelésóra lényege az lenne, hogy feloldja, levezesse a gyerekekben lévő feszültséget. Az iskolában nincsen másik színtér, amely ilyen önfeledtséget, kikapcsolódást adhatna. A testnevelést mégis osztályozni kell, követelményeknek kell megfelelni, ami viszont ugyanúgy stresszeli a gyereket, mint bármelyik másik tanóra. Miért nem akarjuk megengedni a gyerekeknek, hogy örüljenek az iskolában, legalább egy héten három órát labdázhassanak? A röplabdával is lehet fél éven keresztül szekírozni a gyerekeket, de meg lehet mutatni egyetlen órán is olyan módon, hogy utána rögtön élvezni tudják a játékot.

- Vannak olyan gyerekek, akik nyitottak a mozgás örömeire, de vannak visszahúzódó, gátlásos, ügyetlen diákok. Számukra nem létezik a mozgás öröme. Hogyan lehet megmutatni valakinek az önfeledtséget, örömet egy olyan közegben, ahol ő szorongást, kiszolgáltatottságot él át?

- Elfogadónak és megengedőnek kell lenni. Amikor megismerek egy új diákot, megkérdezem, hogy mit szeretne, és igyekszem, hogy azt meg is adjam neki. Nem kell kosárlabdáznia annak a gyereknek, aki ettől szorong, elég, ha én bízom benne, hogy más tevékenységekben feloldódik, és később majd kosarazni is fog. Igyekszem mindenkivel együtt megtalálni a neki való mozgást, vonatkozik ez a felmentettekre is. Az utóbbi hat évben összesen egy felmentett diákom volt, a többieket sikerült rábeszélnem a mozgásra. A gyerekek könnyen elfogadják a felmentést, de ha figyelünk rájuk, belátják, hogy nem ez a valódi megoldás. Aki eljön kirándulni és tíz kilométer után hegynek fölfelé elöl megy, annak az órán is kell találni olyan mozgásformát, amelyben jól érzi magát. Szintén nem a felmentés jelenti a megoldást egy olyan lány számára, aki kiütéses lesz, ha beáll egy csapatba mások közé játszani. Az orvos erre gyógyszert ad és felmentést, pedig nyilvánvaló, hogy ez nem orvosi probléma.

1987 óta én minden diáknak ötöst adok, mert nem vagyok hajlandó osztályozni, és ez gyakorlatilag csak így oldható meg. A tanítványaimon és rajtam kívül ez mindenkit zavar, még a többi gyerek is zúgolódik, hogy nálam ötöst kapnak az ügyetlenebbek is. Nyílt konfrontáció azonban nincs, mert látják, hogy nálam nincsenek felmentettek, és minden gyerek rendesen mozog az órán.

- A tanár egyik legfőbb eszköze az osztályozás. Hogyan tudod a fegyelmet és a saját tekintélyedet fenntartani, ha nem élsz ezzel az eszközzel, ráadásul egy szabadabb tanóraszervezés, a diákok önálló tevékenysége közepette?

- Meggyőződésem, hogy ha valami helyes mederben halad, annak kialakul az "önfegyelme", és ez nem az én, nem az iskola, nem a házirend fegyelme, hanem a dolog sajátja. Nekem nincs egyetlen perc szünetem sem, mert a gyerekek lerohannak a tornaterembe, egy perc alatt átöltöznek, kérik a labdát, és elkezdenek mozogni. A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az órát nem is én irányítom, egyszerűen minden megy magától. Lehet, hogy én nem csinálok semmit, csak nézek, de mindenkiről tudom, hogy hol van és mit csinál, sőt azt is, hogy milyen eredménnyel. Én is ebben lelem örömömet. Ebből gondolom, hogy ami történik, az a dolog természete szerint való. Ezért nincs szükségem fegyelmező tekintélyre. A "tekintély" szó nekem valami egészen mást jelent: hogyan tekintünk egymásra, tekintettel vagyunk-e egymásra. Ha a tekintély az osztályzattól való félelemből fakad, az számomra elfogadhatatlan emberi viszonyt jelent.

- Mennyiben segít a diákokhoz fűződő - kölcsönös elfogadáson alapuló - viszonyod megalapozásában és fenntartásában mentálhigiénikusi végzettséged?

- Azért volt fontos mentálhigiénét tanulnom, mert korábban a testnevelésórán gyakran előfordult, hogy egy-egy tanítványom viselkedését egyszerűen nem értettem. Tehát megfogalmazódott bennem egy igény, és erre volt válasz a mentálhigiénés képzés. Nagyon jól meg lehet figyelni a testnevelésórán, hogy ki az, aki egyedül érzi jól magát, és ki az, aki párban, csapatban. Vagy ha valaki szeret csapatjátékokat játszani, mi történik akkor, ha mindig győztes vagy mindig vesztes csapatban van? Oda kell figyelni, hogy egy gyerek olyan társakkal is legyen egy csapatban, akikkel szeret lenni, de olyanokkal is, akikkel nem szeret, és meg tudja élni ezeket a konfliktusokat. A mentálhigiéné ebben sokat segít. Ezzel együtt amit a professzionális segítésről tanultam, abból a gyakorlatban semmit nem valósítok meg. A folyosón és a patakparton tudok beszélgetni, nem tudományosan létrehozott közegben. Ha az órán odaül valaki mellém, és érzem, hogy beszélgetni szeretne, akkor beszélgetek vele háromnegyed órát. Ez nekem nem professzió. Nem tartom magamat szakembernek, és nem akarok alkalmazni semmiféle módszereket. Nem is válik a magánéletemtől külön a munka, mert a beszélgetés, a játék, a mozgás, a természetben való lét nekem is lételemem.

- A hozzád kötődő nagy beszélgetések kivívták saját terüket és idejüket, formális kereteiket a diákjaid életében.

- A történet négy évvel ezelőtt egy egyszerű beszélgetéssel kezdődött. A sítáborból utaztunk hazafelé, és a buszon egy hetedikes és egy gimnazista lánnyal beszélgettünk. Mind a hárman úgy éreztük, hogy ezt jó lenne az iskolában is folytatni. Éppen az adhatta a kezdeményezés erejét, hogy nem egyetlen ember akarta: egy hónapon belül teljesen spontán módon létrejött egy csaknem húszfős csoport. Ezek a fiatalok közben felnőttek és elmentek az iskolából, de többen közülük a csapatban maradtak. Így most vannak köztünk 22-23 éves fiatalok is, és a 14-15 éves kilencedikes lányokkal együtt jelen van a tinédzserkor, az ifjúkor és a felnőttkor. Az idén alapítottunk egyesületet, mert kinőttük az iskolát, és pályázni is jobban tudunk lakóhelyi közösségként. Körülbelül ötvenöten vagyunk, de az elmúlt négy év során összesen száz fiatal fordult meg közöttünk. Vannak, akik azért jönnek a beszélgetőkörünkbe, hogy nyomasztó problémáikat egy védett közegben megoszthassák. De szervezünk igazi közösségi akciókat, melyekbe belefér a játék, a kirándulás, a buli is. Az a legfontosabb, hogy mindenkinek élményei legyenek. Ezért nem is szoktunk szavazni. Inkább addig tárgyaljuk az ügyeket, amíg olyan megoldást találunk, amely mindenki számára elfogadható. Ez hallatlanul fejleszti az együttműködési készséget.

Egy angoltanár kolléganőmmel nemzetközi cserék szervezésével is foglalkozunk. Igyekszünk a más országokban tapasztaltakat hazahozni, mert van mit tanulnunk a helyi ifjúsági közösségek működtetésében. Nagy-Britanniában például létezik az "ifjúsági munkás" szakma. Lakóhelyi közösségenként vannak ifjúsági házaik, ahol fizetett szakemberek szervezik a szegényebb rétegek gyerekeinek a programot. Ezek nem tanfolyamok vagy kultúrprogramok, mint a mi művelődési házainkban, hanem igazi lakóhelyi közösségi aktivitások. E közösségi lét a jellegét jól mutatja, hogy a közösségi házakban hatalmas konyha és tornaterem van.

- Mi az, ami az élet minden területén erre a személyes odafigyelésre, az elfogadásra és az együttműködés keresésére késztet?

- Leginkább a dolgok valódi természete foglalkoztat. Ha februárban elültetek egy paprikamagot, akkor tudom, hogy mi lesz belőle júliusra, és azt is tudom, hogy ha egy diót ültetek el, akkor nem mehetek júliusban szüretelni. Ehhez képest sokkal kevesebbet tudunk az emberek valódi természetéről, és engem ez érdekel igazán. Ha bármibe belekezdek, magamnak is azt a kérdést teszem fel, hogy a választásom megfelel-e a lényegemnek, a valódi természetemnek. A harmónia jelen van a világban, és ha a természetemnek megfelelően választok, ebbe a harmóniába én is belekerülhetek.

Az interjút készítette és szerkesztette: Földes Petra

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.