2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 október

"Mélyül a régiós szakadék"

2009. június 17.

Dobsi Attila - Környei László

"Mélyül a régiós szakadék"

- Kereslet-kínálat középfokon -

Az elemzésben a szerzők három egymástól eltérő pozíciójú megye középiskolai beiskolázását mutatják be. Arra voltak kíváncsiak, hogy ki, milyen mértékben határozza meg a beiskolázás után kialakuló tényleges helyzetet, mi jellemzi az egyes megyék beiskolázási gyakorlatát, vannak-e eltérések, különbségek közöttük, és van-e valamilyen kapcsolat az oktatás és a vizsgált térségek pozícióbeli különbségei között.

Problémafelvetés

Az elmúlt évtizedben a szakmai és a politikai közvéleményt egyaránt foglalkoztatta a magyar társadalmon belüli egyenlőtlenségek alakulása. Az elemzések arról tájékoztattak, hogy az egyenlőtlenség hagyományos dimenzióiban él tovább, egyes területeken felerősödik, emellett új típusú egyenlőtlenségek is megjelentek, amelyek egyre markánsabban rendezik át a különbségek belső szerkezetét. Az egyes különbségek ma még mozaikszerűek, de fennáll annak a veszélye, hogy egymásra épülésük miatt kettészakadt országról, kettészakadt társadalomról beszélhetünk, amit a hírek is egyre inkább megerősíteni látszanak.

A probléma jellemzője, hogy a különböző szintű és tartalmú politikai döntések többnyire a szándékok szintjén maradva kívánták, kívánják kezelni az egyenlőtlenségeket, egyelőre nem sok sikerrel.

Az oktatás társadalmi beágyazottságából és a társadalmi folyamatok bővített újratermelésében elfoglalt szerepéből, funkciójából eredően domináns feladatot kaphat az egyenlőtlenség kezelésében. Hatása azonban többféle lehet: konzerválhatja, erősítheti és enyhítheti is a különbségek negatív következményeit.

Régiók

Ebben az elemzésben nem feladatunk a régiók differenciált elemzése. Említésük olyan szinten fontos, amely már elemezhető keretéül szolgál a probléma részletesebb kifejtéséhez.

A régió jelen esetben három területet érint, a nyugat-dunántúli, a dél-dunántúli és az észak-alföldi régiót, amelyek kilenc megyét foglalnak magukban, és eléggé egzakt, egymást erősítő különbségek mentén leírhatók. Ilyenek például: az egy főre jutó GDP, a munkanélküliségi ráta, a vállalkozások száma, a beérkező külföldi tőke aránya, a havi átlagkereset nagysága, az infrastrukturális ellátottság és így tovább. E szempontok alapján a régiókat egy képzeletbeli skálán úgy helyezhetjük el, hogy egyik pontján a nyugat-dunántúli, a másikon az észak-alföldi, kettőjük között pedig a dél-dunántúli régió helyezkedik el.

Megyék

A konkrét elemzés területi szintje a három régióból kiválasztott három megye: Győr-Moson-Sopron, Baranya és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Alapvetően tehát megyei szintű folyamatokat fogunk elemezni. Van, ahol a regionális szempont is előtérbe kerül, de nem ez a domináns.

Mire vagyunk kíváncsiak?

Alapvetően arra, hogy az egzakt változók szintjén különböző pozíciót reprezentáló régiók, megyék oktatása hogyan alkalmazkodik az adott helyzethez. Ki lehet-e találni, hogy melyik régió oktatási rendszeréről van szó, ha letakarjuk a megye nevét. Leegyszerűsítve és sarkítva a kérdést: egy adott régió, megye oktatása különbözik-e egy tőle lényegesen eltérő pozíciójú régió, megye oktatásától. Kissé differenciáltabban: a fenntartók, az iskolák és a családi beiskolázási döntések milyen viszonyban vannak a regionális, megyei pozíciókkal, illetve egymással. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az említettek közül ki határozza meg és milyen hatékonysággal egy adott térség oktatási-beiskolázási jövőképét és ez adekvát-e a régió pozíciójával.

Az elemzés alapja és eszközei

A középfokú beiskolázási helyzet differenciált elemzését - milyen képzési irányokat hirdettek meg az iskolák, mit választottak volna a tanulók, hogyan alakult a tényleges felvétel - az új középiskolai felvételi rendszer teszi lehetővé.

Az adatok elemzése mellett a megyék, régiók különböző helyzetelemzéseivel és fejlesztést megfogalmazó terveivel foglalkozunk.

Az elemzés első része arról szól, hogy az egyes dokumentumokban milyen vélemények fogalmazódtak meg a megye általános és szakképzéséről, és hogyan, milyen irányban indokolt ezt továbbfejleszteni. A második rész témája, hogy a megyék középfokú intézményei milyen mennyiségi, tartalmi és képzésszerkezeti kínálattal jelentkeztek a beiskolázási piacon. A harmadik részben azt kívánjuk bemutatni, hogy a pályázók által első helyen megjelölt képzési aspirációk milyen százalékban kívánták átalakítani a képzési kínálat szerkezetét. A dolgozat negyedik része azt mutatja be, hogy az intézmények ténylegesen hány tanulót hova vettek fel. Az ötödik rész a megyei oktatási rendszerek koherenciájával foglalkozik, a hatodik pedig összegző válaszokat ad a "Mire vagyunk kíváncsiak?" címmel megfogalmazott kérdésekre.

Tervek, dokumentumok

Minden megye és régió törvény által előírt kötelezettsége, hogy oktatásfejlesztési tervet készítsen. A megyeit közoktatás-fejlesztési tervnek, a régióét pedig humánerőforrás-fejlesztési stratégiának, programnak hívják.

A regionális tervek egy része elkészült, a többi folyamatban van. Ezekkel nem foglalkozunk bővebben, mivel alapvetően a megyei szintű tervek jól-rosszul összefoglalt kivonatai.

A megyei fejlesztési terveket úgy tekintjük, mint a megye területén működő intézményfenntartó önkormányzatok kompromisszumos véleményét a helyzetről, illetve "javaslatát" arról, hogy milyen irányban kell fejlődnie a térség közoktatási-szolgáltatási rendszerének. Az alábbiakban nagyon röviden e terveket tekintjük át, sorra véve az egyes megyéket.

Győr-Moson-Sopron megye

Az első benyomás szintjén a megyei terv imponálóan magabiztos, társaihoz képest rövid, beavatkozó jellegét tekintve viszonylag általános. Témánk szempontjából a konkrétumok:

  • a gimnáziumi képzés iránt fokozódott az igény;

  • a hat, nyolc évfolyamos gimnáziumok részaránya megnövekedett a megye középfokú oktatásának egészében;

  • a szakközépiskolák befogadóképessége szerényebben növekedett, annál inkább módosult a szakképzés iránya, amely alkalmazkodott az ipari, kereskedelmi, vendéglátási, mezőgazdasági, közgazdasági területekhez, vagyis a piac igényeihez;

  • a képzés nem egységes, a túlzott specializáció a jellemző;

  • növekedett a szakmunkásképzésben az érettségizettek aránya;

  • a képzési profil és szerkezet változása az intézményekben folyamatos.

Egy ilyen pozitív jelenkép után értelemszerűen csak rövid intenciókra van szükség a "hogyan tovább" tekintetében:

  • nincs szükség új szerkezetváltó gimnáziumra (nincs indoklás);

  • a gimnáziumok iránti fokozott érdeklődést ki kell elégíteni;

  • az érettségit adó képzés aránya 76%-os legyen (időpont hiányzik).

Baranya megye

Az első benyomás szintjén a terv visszafogottabban magabiztos, helyzetelemzése győri társához hasonlóan progresszív folyamatokról ír, jövőképe valamivel konkrétabb, mint a nyugat-dunántúli dokumentumé.

A helyzetelemzés szerint:

  • jelentősen nőtt a gimnáziumi képzés iránti igény;

  • a gimnáziumi oktatás egyik fő erőssége a nyelvi képzés;

  • a gimnáziumokban egyre markánsabban fogalmazódik meg a gimnáziumi érettségire épülő szakképzés iránti igény; olyan konvertálható szakképzést kívánnak biztosítani, amely a továbbtanulni nem kívánók számára biztosít elhelyezkedési lehetőségeket (nyelv, informatika);

  • a szakképzés iskolaszerkezete átalakult: a szakközép- és szakiskola kombinációja a döntő, így az arányok is eltolódtak az érettségivel végződő tanulmányok irányába;

  • a szakképzés képzési szerkezete átalakult, nőtt a szolgáltatáshoz közel álló szakmák aránya.

A legfontosabb fejlesztési célok:

  • a szakképzésben profiltisztításra van szükség;

  • az érettségizettek számának növelése 75-80%-ra (itt sincs időpont);

  • a piaci igényeknek megfelelő új szakok indítása a kamarákkal való együttműködésben (a kamarák leépülése most zajlik!);

  • új szerkezetváltó gimnázium nem kell (nincs indoklás);

  • az érettségi utáni technikusképzést, a gimnáziumok érettségi utáni (pl. humán, informatika, nyelv) szakképzésben vállalt szerepét fokozni kell;

  • a fenntartók a pedagógiai programok elfogadásakor az érettségit adó és az erre épülő szakmai képzést preferálják.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Az eddigi tervektől a szabolcsi abban különbözik, hogy igen részletes mind a helyzet elemzésében, mind a fejlesztési feladatokban. Emellett a készítők az egyes iskolák fejlesztési elképzeléseit is beépítették a dokumentumba. Mivel a fejlesztési feladatok a részletes helyzetelemzésre adnak egyfajta választ, így elég az, ha csak a legfontosabb célokat gyűjtjük össze. Íme a megyei jövőkép:

  • nincs szükség új hat, nyolc évfolyamos gimnáziumi képzésre, az alapvető intézmény négy évfolyamos legyen;

  • erősíteni kell a nyelvi képzést;

  • támogatni kell a szakközépiskola-gimnáziumi modellt, mivel ez képes arra, hogy a gyors munkába állásra felkészítse a végzőst;

  • az informatikát lehetőleg ne szakmacsoportos képzés keretén belül oktassák, hanem minden középiskolában;

  • a közgazdasági képzést felül kell vizsgálni, új osztály indítása nem indokolt;

  • a képzések indokolatlan párhuzamosságát csökkenteni kell;

  • a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, feldolgozóipari, idegenforgalmi képzés arányát növelni kell, hasonlóan a szolgáltatási területét;

  • a tervidőszak végére el kell érni, hogy a tanulók 55%-a szakközépiskolába, 45%-a gimnáziumba járjon;

  • az érettségit nem igénylő szakképzés aránya 20-25%, az érettségire épülőé 75-80% legyen.

A fenntartói elképzelések mellett az iskolák jövőképei közül a legfontosabbak:

  • a kereskedelmi-vendéglátási képzést csökkentése;

  • a mezőgazdasági képzést csökkentése;

  • a gépészeti képzést 70%-kal növelése;

  • a faipari képzést nem, míg a ruha- és textilipari képzést enyhe százalékban kívánják növelni.

(Arra, hogy melyik szereplő jövőképe realizálódott, még visszatérünk.)

A tervekkel, illetve ezek beiskolázásban betöltött szerepével, a fenntartók álláspontjával részletesen a dolgozat befejező részében foglalkozunk. Itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek a dokumentumok alapvetően abban térnek el egymástól, hogy mennyire konkrétan fogalmazták meg fejlesztési elképzeléseiket. E tekintetben az egyik pontot Győr, míg a másikat, mint láttuk, Szabolcs képviseli. A baranyai dokumentum a kettő között foglal helyet.

A képzési kínálat

A három megyében 57, 37, 57 intézmény jelentkezett kínálatával. Ezek a számok önmagukban semmit nem mondanak, így az sem dönthető el, hogy ez az intézményszám sok vagy kevés, mint ahogy az sem, hogy hatékony vagy nem hatékony hálózatról van-e szó. Ami ezen a szinten érdekes lehet, hogy a területileg közel azonos nagyságú megyék esetében az egyikben hússzal kevesebb intézmény várta a jelentkezőket.

A győri intézmények fele, a baranyai és szabolcsi intézmények kevesebb mint a fele vegyes profilú, vegyes képzési célú. A vegyes profilú intézmények esetén az első két megyében favorit a szakközép- és szakiskola kombinációja. A harmadik megyében kiegyenlített az arány, mivel a négy évfolyamos gimnázium és szakközépiskola alig marad el a szakközép- és szakiskola mögött. A tiszta profilú intézmények tekintetében a gimnáziumok aránya döntő mindhárom megyében. Ezt követi a szakközép- és szakiskola egyre csökkenő arányban. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok száma az első két megyében számottevő, a harmadikban a domináns szerep a négy évfolyamos gimnáziumé.

Az intézmények 7000, 6000, 9000 férőhellyel rendelkeztek a felvétel pillanatában, vagyis ennyi helyre kerestek tanulót. A férőhely és az intézményszám között láthatóan nincs direkt mennyiségi kapcsolat, illetve annyi, hogy a 37 intézménnyel rendelkező megye kínálta a legkevesebb férőhelyet. Ami érdekes: a két azonos intézménnyel rendelkező megyében a férőhelyek közti különbség 2000.

A férőhelyek helyzetét egy kicsit differenciálja azok belső szerkezete, vagyis az általános és szakképzés aránya a kínálaton belül: Győr - 1864 : 5233; Baranya - 2025 : 3990; Szabolcs - 3247 : 5940. Mindhárom megyében - az intézményszámtól függetlenül - nagyobb a szakképzési férőhelyek aránya. Míg az első megyében ez az arány majdnem háromszoros, addig a másik kettőben nem éri el a kétszerest. A legkisebb intézményszámú megyében magasabb az általános képzési hely, mint az egyik 57 intézményű megyében. (Csak érdekességképpen: Nógrád megyében nagyobb az általános képzési hely, mint a szakképzési.)

A férőhelyeket más szempontból mutatja be az, hogy azok bázisán egy adott képzési irányt hány helyen hirdettek meg.

Az első 12 férőhelyszám, a képzési irány és a meghirdetett helyek száma mint kínálat a következőképpen alakult a három megyében.

Férőhelyszám  Képzési irány  Meghirdetett helyek száma 
Győr-Moson-Sopron megye 
1157  általános képzés  30 
612  vendéglátás  12 
608  gépészet 
526  közgazdaság  13 
459  közlekedés 
411  mezőgazdaság  11 
368  ruha- és textilipar  14 
367  általános + nyelvi  12 
320  kereskedelem  10 
235  informatika 
221  elektrotechnika 
156  faipar 
Baranya megye 
1184  általános képzés  26 
555  általános + nyelvi  11 
541  informatika  11 
511  kereskedelem  10 
381  gépészet 
370  vendéglátás  10 
368  építés 
345  mezőgazdaság  10 
301  közgazdaság 
194  szolgáltatás 
175  ruha- és textilipar 
134  humán 
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 
1608  általános képzés  43 
1049  általános + nyelvi  36 
730  gépészet  24 
730  kereskedelem  17 
681  vendéglátás  24 
637  informatika  20 
579  mezőgazdaság  12 
441  ruha- és textilipar  17 
394  közgazdaság  10 
300  építés  10 
288  elektronika  13 
212  faipar  12 

Megállapíthatjuk, hogy

  • a férőhelyszám-csökkenéssel a meghirdetett helyek száma is csökken, ami lényegében azt jelenti, hogy az intézmények a magas férőhelyszámbázison kvázi ráerősítettek a jelentkezések érdekében; ennek alapján ismét nem lehet azt eldönteni, hogy kell-e és hatékony-e az, ha a gépészetet 8, 9, 24 helyen hirdetik meg;

  • Baranya és Szabolcs megyében fontos kínálati irány volt az általános + nyelvi képzés, míg Győr esetében ez az utolsó harmadba került az informatikával együtt;

  • az általános humán és reál tagozat mint képzési irány egyik megyében sem szerepelt az első 12 férőhelysorrendben;

  • a képzési irányok szinte egyformák a három megyében. Győr és Szabolcs közös képzési kínálata 11, Győr és Baranya esetében ez a szám 9;

  • a képzési irányok tekintetében tehát nem igazán tudunk konkrét, egyes megyékre jellemző sajátosságokat, illetve megyék közötti különbségeket kimutatni;

  • a megyei intézmények képzési kínálata 95%-ban lefedte az OKJ szerinti 22 szakmacsoportot.

Milyen területen nem hirdettek meg felvételi lehetőséget?

  • Győr-Moson-Sopron megye: bányászat-kohászati, nyomdaipari, érettségi utáni bőripari, érettségi utáni hírközlési, érettségi utáni vegyipari, érettségi utáni speciális képzés, érettségi utáni szolgáltatási képzést, alapiskola utáni közbiztonsági, alapiskola utáni környezetvédelmi szakképzés;

  • Baranya megye: bányászat-kohászati, érettségi utáni nyomdaipari, érettségi utáni környezetvédelmi, érettségi utáni szolgáltatási, érettségi utáni speciális képzést, alapiskola utáni hírközlési, alapiskola utáni közbiztonsági, alapiskola utáni művészeti szakképzést;

  • Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: nyomdaipari, speciális, érettségi utáni bőripari képzést, alapiskola utáni közgazdasági, alapiskola utáni hírközlési, alapiskola utáni művészeti, alapiskola utáni környezetvédelmi, alapiskola utáni közbiztonsági, alapiskola utáni vegyipari szakképzést.

Érdekes módon mindhárom megyében kilenc meg nem hirdetett képzési irány volt. A mellőzött irányokat tekintve itt is közelebb áll Győr Szabolcshoz. Hét azonos irányt nem hirdettek meg.

A bányászat-kohászat hanyagolása talán érthető, a nyomdaiparé azonban, amely a szolgáltatás területéhez tartozik, elgondolkodtató.

A meg nem hirdetett képzési irányok belső szerkezete más típusú eltérést mutat az alap- és középiskolai képzési irányok számát és arányát tekintve a megyék között: Győrben 2-5; Baranyában 3-5; Szabolcsban 6-1. Győrben és Baranyában tehát inkább középfokú szakképzést, míg Szabolcsban döntően alapiskolai szakképzést nem hirdettek meg. (Ez az adat ennyiben nincs szinkrónban a regionális pozícióval.)

Az intézményi struktúra kínálatát bemutató utolsó adat kvázi összegző szám is lehet. Az érettségit, illetve érettségit is adó, valamint a tételezhetően érettségit nem adó képzési kínálat százalékban a következő.


 
Győr-Moson-Sopron megye  Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye 
Érettségit adó általános képzés  26,0  33,0  35,0 
Érettségit is adó szakképzés  34,0  30,4  28,0 
Érettségit nem adó szakképzés  40,0  36,6  37,0 

Vagyis a férőhelykínálat szerint Győrben 60%, Baranyában 63,4%, míg Szabolcsban 63% a teljes értékű középfokú képzést kínáló férőhely. E százalékok értelmezésére a dolgozat befejező részében visszatérünk. Itt most csak két megjegyzés:

  • ezek a kínálati százalékok igen messze vannak a tervekben leírtaktól;

  • a győri kínálat utolsó helye ennyiben nincs szinkrónban a megyei pozícióval.

A tanulók első helyen megjelölt szándékai

A tanulói igények megjelenítésével egyrészt azért foglalkozunk, mert a fenntartók, az intézmények mellett tételezhetően az ő igényeik is alakítják, alakíthatják a végső képzési kínálatot. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a családi döntések közelebb állnak a piachoz, harmadrészt, mert e tényezőket gondoljuk az alapvető struktúraátalakítóknak.

A szakmacsoportonként első helyen jelentkezett tanulók száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.

Szakmacsoport  Győr-Moson-Sopron megye  Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 

 
Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után 
1. Bányászat-kohászat 
2. Bőr-, szőrmeipar  61  39 
3. Építés  273  99  134  52  215  79 
4. Elektrotechnika  89  184  38  49  64  124 
5. Faipar  52  44  65  37  265  48 
6. Gépészet  141  13  134  155  110 
7. Hírközlés  20  35  26 
8. Informatika  37  362  135  504  49  606 
9. Kereskedelem-
marketing 
101  203  157  278  623  110 
10. Közgazdaság  140  460  51  244  341 
11. Közlekedés  126  80  24  28  165  155 
12. Nyomdaipar 
13. Mezőgazdaság  163  76  118  55  175  100 
14. Ruha-, textilipar  48  68  47  212  38 
15. Vegyipar  17 
16. Vendéglátás-
élelmiszeripar-
idegenforgalom 
362  180  135  251  440  201 
17. Humán (egészségügyi, szociális,
pedagógiai) 
18  99  62  40  159 
18. Közbiztonság  231  64  109 
19. Művészeti  15  55  97  170 
20. Környezetvédelmi  51  61 
21. Speciális (értelmi fogyatékosok képzése)  25  26 
22. Szolgáltatás (egyéb: fodrász, kozmetikus, órás, ékszerész stb.)  300  194  153 
23. Általános képzés    933    833    1077 
24. Általános + nyelvi    380    533    859 
25. Humán tagozat    132    251    293 
26. Reál tagozat    155    58    237 

Az első helyen történt jelentkezésekre még többször vissza fogunk térni, itt most csak a tanulók szerint elvárt beiskolázás adatait nézzük át. A beiskolázási igények megyei bontásban a következő képet mutatják.


 
Győr-Moson-Sopron megye  Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 
Általános képzés  1600 fő  1675 fő  2446 fő 
Középiskola utáni
szakképzés 
2225 fő  1787 fő  2486 fő 
Alapiskola utáni
szakképzés 
1898 fő  1273 fő  2623 fő 
Százalékos
megoszlásban 
28, 39, 33  35, 37, 28  32, 32, 34 

A beiskolázás

A felvett tanulók helyeinek elemzése adhat választ arra, hogy milyen százalékban és belső szerkezetben valósult meg a beiskolázás.

A szakmacsoportonként felvett tanulók száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.

Szakmacsoport  Győr-Moson-Sopron megye  Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 

 
Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után 
1. Bányászat-kohászat 
2. Bőr-, szőrmeipar  10  82  47 
3. Építés  279  99  143  58  179  70 
4. Elektrotechnika  62  150  32  42  76  139 
5. Faipar  54  47  61  31  140  34 
6. Gépészet  206  13  203  190  128 
7. Hírközlés  26  43  36 
8. Informatika  31  204  141  348  68  480 
9. Kereskedelem-marketing  112  121  179  220  460  101 
10. Közgazdaság  122  369  66  167  361 
11. Közlekedés  154  83  31  30  82  155 
12. Nyomdaipar 
13. Mezőgazdaság  183  88  135  75  241  108 
14. Ruha-, textilipar  84  96  73  213  38 
15. Vegyipar  24 
16. Vendéglátás-élelmiszeripar-idegenforgalom  272  148  149  168  339  127 
17. Humán (egészségügyi, szociális,
pedagógiai) 
26  130  10  54  30  117 
18. Közbiztonság  140  47  105 
19. Művészeti  17  51  66  77 
20. Környezetvédelmi  65  35 
21. Speciális (értelmi fogyatékosok képzése)  25  27 
22. Szolgáltatás (egyéb: fodrász, kozmetikus, órás, ékszerész stb.)  242  168   
23. Általános képzés    803    796    1032 
24. Általános + nyelvi    322    476    767 
25. Humán tagozat    123    221    227 
26. Reál tagozat    146    68    201 

A felvett tanulók helyzetének elemzésére még szintén visszatérünk. Itt csak a lényeges összefüggéseket vizsgáljuk. A felvettek beiskolázási adatai megyei bontásban a következők.


 
Győr-Moson-
Sopron megye 
Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye 
Általános képzés  1423 fő  1501 fő  2279 fő 
Középiskola utáni szakképzés  1833 fő  1447 fő  2115 fő 
Alapiskola utáni szakképzés  1849 fő  1435 fő  2198 fő 
Ez százalékos megoszlásban  27, 35, 38  34, 33, 32  34, 32, 33 

A férőhelykínálat és az első helyen történt jelentkezések kapcsolatának elemzése arra ad választ, hogy a megyei oktatási intézmények kínálata és a tanulói igények mennyiben koherensek.

A szakmacsoportonként első helyen jelentkezett tanulók, valamint a férőhelyek száma és megoszlása az általános képzés, az alap- és középiskolai képzés utáni szakképzés tekintetében a következő.


Szakmacsoport 
Győr-Moson-Sopron megye  Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 

 
Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után  Alapiskola után  Középiskola után 
1. Bányászat-
kohászat 
18 
2. Bőr-, szőrmeipar  27  27  13  61  126  39  60 
3. Építés  273  625  99  99  134  257  52  111  215  230  79  70 
4. Elektrotechnika  89  62  184  159  38  32  49  63  64  132  124  156 
5. Faipar  52  94  44  62  65  69  37  35  265  162  48  50 
6. Gépészet  30  20  134  334  47  155  382  110  233 
7. Hírközlés  30  20  35  46  26  36 
8. Informatika  37  31  362  204  135  145  504  396  49  108  606  529 
9. Kereskedelem-
marketing 
101  145  157  270  278  241  623  593  110  137     
10. Közgazdaság  140  122  460  404  51  103  244  198  341  394 
11. Közlekedés  126  340  80  119  24  45  28  34  165  83  155  214 
12. Nyomdaipar 
13. Mezőgazdaság  163  270  76  141  118  210  55  135  175  425  100  154 
14. Ruha-, textilipar  48  203  68  165  47  175  212  393  38  48 
15. Vegyipar  15  12  17  39  32 
16. Vendéglátás-
élelmiszeripar-
idegenforgalom 
362  366  180  246  135  195  251  175  440  540  201  141 
17. Humán
(egészségügyi, szociális, pedagógiai) 
18  56  99  176  20  62  114  40  40  159  165 
18. Közbiztonság  231  140  64  47  109  105 
19. Művészeti  15  19  55  66  97  73  170  85 
20. Környezetvédelmi  51  72  12  61  35 
21. Speciális (értelmi fogyatékosok képzése)  25  26  26  58 
22. Szolgáltatás (egyéb: fodrász, kozmetikus, órás, ékszerész stb.)  300  301  194  194  153  110 
23. Általános
képzés 
    933  803      833  796      1077  1032 
24. Általános + nyelvi      380  322      533  476      859  767 
25. Humán tagozat      132  123      251  221      293  227 
26. Reál tagozat      155  146      58  68      237  201 

Inkoherenciát jelző mutatónk az általánosképzés és a közép- és alapiskola szakképzés esetében utáni megyei bontásban a következőképpen néz ki.


 
Győr-Moson-
Sopron megye 
Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye 
Általános képzés  0,11  0,06  0,06 
Középiskola utáni szakképzés  0,36  0,27  0,26 
Alapiskola utáni szakképzés  0,46  0,41  0,39 

Az intézményi kínálat és a tanulói kereslet megfeleltetését jelző mutatónk szerint Győr-Moson-Sopron megye adatai mindhárom vonatkozásban lényegesen rosszabbak, mint a közel azonos értéket mutató baranyai és szabolcsi számok. Az inkoherencia problémáira a későbbiekben még visszatérünk.

Összegzés

Az intézményi kínálat

A megyék oktatási rendszerének működésében úgy tűnik, nincs különösebb jelentősége az intézményszámnak és a férőhelyszámnak. Fontosabb "mérőszám" a vegyes képzési profilú intézmények megoszlása. Baranyában és Győrben a szakközépiskola-szakiskola forma a domináns, míg Szabolcsban ugyanekkora a szerepe a szakközépiskola-gimnáziumi modellnek.

Szintén jelentősége van az általános és szakképzés arányának. Azzal együtt, hogy a szakképzés aránya mindenhol nagyobb, Győr e tekintetben vezet. Viszont Baranya specialitása, hogy általános képzési kínálata magasabb, mint a győri.

A meghirdetett képzési helyek gyakoriságának, úgy tűnik, szintén nincs különösebb jelentősége a megyék közötti különbségtétel szempontjából. A 12 legjelentősebb képzési irányt alapul véve szintén nem lehet releváns különbségeket megállapítani a megyék között, illetve annyit, hogy Győr és Szabolcs kínálata jobban hasonlít egymáshoz, mint Baranyáéhoz.

A meg nem hirdetett képzési irányokat tekintve szintén hasonló a helyzet azzal a megjegyzéssel, hogy Győr és Baranya inkább a középfokú szakképzést, míg Szabolcs az alapiskola utáni szakképzést hanyagolta.

A teljes értékű középiskolázás közel azonos baranyai és szabolcsi arányt - 63,4-63 - mutat, szemben a győri 60%-kal. Ez az adat alátámasztja azt, hogy a rendszerek közötti különbségtétel szempontjából az általános és szakképzési arány releváns minősítő tényező, ahogyan az iskolaszerkezeti kombináció is. Ezzel indokolható, hogy Szabolcs általános képzési aránya a legjobb a három megye közül. A szakközépiskola-gimnáziumi forma jobban ráerősíthet az általános képzésre, mint a szakközép- és szakiskolai kombináció. Utóbbi előnye a középfokú szakképzésnél "térül" meg. Mint jeleztük, ez az arány Győrben 34%, Baranyában 30,4%, míg Szabolcsban csupán 28%, és tételezhetően jobb lett volna az első két megyében, ha nem a középfokú szakképzést hanyagolják, és valószínűleg még rosszabb Szabolcsban, ha az alapfokú képzést hirdetik inkább.

A képzési kínálat tartalma: az általánosan képző, nyelvvel, informatikával, közgazdasággal megerősített kereskedelem és vendéglátás némi ipari specialitással: gép, fa, ruha, mezőgazdaság. E tekintetben tehát nincsenek releváns megyei különbségek.

A képzési kínálat és az első helyen jelentkezett tanulók igényeinek kapcsolata

Az első helyen jelentkezett tanulók szándékvizsgálatát - mint jeleztük - egyrészt az indokolta, hogy megnézzük, mi történt volna abban az esetben, ha ezek az elsődleges aspirációk megvalósulhatnak, és mennyiben rendezte volna ez át az intézmények kínálati struktúráját. Másrészt, hogy e szempont alapján lehet-e a megyék között újabb különbségeket megfogalmazni.

Emlékeztetőül a megyék kínálata a következő volt:

  • Győr-Moson-Sopron: 26%, 34%, 40% - ez 60%-os teljes értékű középiskolázást jelent,

  • Baranya: 33%, 30,4%, 36,6% - ez 63,4%-os teljes értékű középiskolázást jelent,

  • Szabolcs-Szatmár-Bereg: 35%, 28%, 37% - ez 63%-os teljes értékű középiskolázást jelent.

Az első helyen történt jelentkezések alapján a fenti arányok a következőképpen módosultak volna:

  • Győr-Moson-Sopron: 28%, 39%, 33% - ez 67%-os teljes értékű középiskolázást jelentett volna,

  • Baranya: 35%, 37%, 28% - ez 72%-os teljes értékű középiskolázást jelentett volna,

  • Szabolcs-Szatmár-Bereg: 32%, 32%, 34% - ez 64%-os teljes értékű középiskolázást jelentett volna.

A családi döntések, mint látható, realizálódásuk esetén alaposan átrendezték volna nemcsak a megyék közötti korábbi kínálati sorrendet - Baranya, Szabolcs, Győr helyett Baranya, Győr, Szabolcs -, hanem ennek belső tartalmát is.

Az aránymódosulások lényege a középiskola utáni szakképzés érezhető emelkedése, míg az alapiskolainak csaknem ilyen arányú csökkentése az általános képzés minimális emelkedésével. A győri és a baranyai fiatalok szándékaik szerint alapvetően és radikálisan a szakképzés belső szerkezetét rendezték volna át, megtartva - nem egyformán - az általános képzés növekvő szerepét. A szabolcsiak kevésbé akarták a szakképzést átalakítani. Az általános képzés iránti csökkenő igény miatt - amely még így is 4%-kal magasabb, mint a győri - a harmadik helyre szorultak.

A képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, valamint a felvettek kapcsolata

A fentiekben láttuk, hogy az első helyen történő jelentkezések elfogadtatásuk esetén miként rendezték volna át a beiskolázási arányokat, illetve milyen megyei oktatási jövőképet vizionáltak. Most azt vizsgáljuk, hogy ebből a szándékolt jövőképből mi valósult meg. A könnyebb áttekinthetőség érdekében bemutatjuk mindhárom szempontú százalékos megoszlást.


 
Győr-Moson-
Sopron megye 
Baranya megye  Szabolcs-Szatmár-
Bereg megye 
Kínálati arány  26, 34, 40 ž 60%  33, 30,4, 36,6 ž 63,4%  35, 28, 37 ž 63% 
Első helyen várt arány  28, 39, 33 ž 67%  35, 37, 28 ž 72%  32, 32, 34 ž 64% 
Felvettek aránya  27, 35, 38 ž 62%  34, 33, 32 ž 67%  34, 32, 33 ž 66% 

A felvételi rendszer, illetve az intézményi magatartások - úgy tűnik - Szabolcs megyében voltak leginkább szinkrónban a tanulói elvárásokkal. Itt honorálták leginkább a szakképzés-átalakítási igényt - a 4%-os középfokú szakképzés-fejlesztést elfogadták, úgyszintén a 3%-os alapfokú szakképzés-leépítést - úgy, hogy ezzel együtt az általános képzést középre "javították". Ezzel pedig összkínálatukat is emelték 3%-kal.

A másik két megye esetében a rendszer nem vette figyelembe igazán a pályázók elvárásait. Szembetűnő a győri rendszer rugalmatlansága, melyet más szempontból koherenciamutatónk is alátámasztott. A 14%-os változtatási igényből mindössze 4%-ot teljesített. (Baranya a 17-ből 8-at.) Így történhetett meg, hogy 62%-os teljes értékű beiskolázást produkált a megye, 7%-kal kevesebb az általános és 5%-kal (!) magasabb az alapfokú szakképzési részaránya, mint Szabolcs megyéé.

A fentiek szerint ezek az adatok nem hozhatók szoros kapcsolatba a bevezetőben említett sokváltozós regionális-megyei különbségek mentén értelmezett skálával. Mivel a Győr-Baranya-Szabolcs skála, Baranya-Szabolcs-Győr skálává alakult át. A sorrend tekintetében tehát visszaállt a kiindulási kínálati skála, amelyet a tanulói igények kevésbé akartak vagy nem tudtak átrendezni.

A képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, a felvettek
és a képzési tartalom kapcsolata

A 22 OKJ szerinti szakképzési szakmacsoport és a 4 általános képzési irány a megyék képzési kínálatának meghatározott százalékát teszik ki.

Szakmacsoport
 
Kínálat  Első helyen
jelentkezők 
Felvettek 
Győr-Moson-Sopron megye 
1. Általános képzés  16  16  16 
2. Vendéglátás 
3. Gépészet 
4. Közgazdaság  10  10 
5. Közlekedés 
6. Mezőgazdaság 
7. Ruhaipar  3,5 
8. Általános nyelvi 
9. Kereskedelem  4,5 
10. Informatika 
11. Elektrotechnika 
12. Faipar  1,5 
Baranya megye 
1. Általános képzés  20  17  18 
2. Általános nyelvi  17  11  11 
3. Informatika  13  11 
4. Kereskedelem 
5. Gépészet 
6. Vendéglátás 
7. Építés 
8. Mezőgazdaság 
9. Közgazdaság 
10. Általános humán 
11. Szolgáltatás 
12. Ruhaipar  0,9  1,5 
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 
1. Általános képzés  18  16  16 
2. Általános nyelvi  12  13  11,5 
3. Gépészet 
4. Kereskedelem  11 
5. Vendéglátás 
6. Informatika 
7. Mezőgazdaság 
8. Ruhaipar 
9. Közgazdaság 
10. Építés 
11. Általános humán 
12. Elektrotechnika 

Az intézményi kínálat és a tanulói keresletek különbsége Győrben 22%, Baranyában 21%, míg Szabolcsban 18% volt. Ezek a különbségek a felvételi rendszer "segítségével" 10,5%; 8,5%; 13,5%-ra módosultak.

A vesztes tanulók képzési területei szinte azonosak a három megyében: vendéglátás, informatika, közgazdaság, kereskedelem, elektrotechnika.

A vesztes iskolák képzési területei is nagymértékben azonosak a három megyében: gépészet, ruhaipar, mezőgazdaság, közlekedés, építés; általános képzés és általános nyelvi képzés csak Baranyában és Szabolcsban.

A regionális áttanulás

Az elemzés előkészítésekor a regionalitás problematikája több szempontból is felmerült. Úgy gondoltuk, ha már elindult a regionális szintű tervezés, megnézzük, hogy a középfokú oktatás szintjén mi a helyzet. Van-e szerepe a beiskolázás tekintetében? Mert ha van, akkor ez tételezhetően megalapozottabbá teheti a regionális tervezést is. Az eredmény az, hogy a megyék döntően maguk oldják, oldották meg a tanulói igények kielégítését.

A tervezési-statisztikai régióból Győrbe felvett tanulók száma 38. A régión kívülről felvettek száma 91. Baranyában ezek az adatok: 186; 70 tanuló. Szabolcsban 49; 502 tanuló. A regionális áttanulás tehát Szabolcsban a legjelentősebb, de a jelentkezők nem a tervezési régióból, hanem azon kívülről érkeztek a megyébe.

A tervek és ami ezekből megvalósult

A fenntartók jövőképeit megfogalmazó győri dokumentumokban némi aggodalommal fogalmazódik meg, hogy talán mégsem úgy mennek a "folyamatok", ahogy azt a tervkészítők látják, illetve ha a 76%-os középiskolai arányt el akarják érni, akkor egyáltalán nem úgy mennek. A tanulói igények alapján megfogalmazott 67%-os beiskolázáshoz képest a ténylegesen produkált 62% messze van, a 76%-ról már nem is beszélve.

A baranyai tervkészítők helyzetelemzéséhez képest az informatikai képzés iránti igény növekedése nem elsősorban az intézményeknek köszönhető, hanem a tanulói igényeknek. A szintén növekedésnek induló nyelvi képzést sem a tanulói igények, sem a felvettek száma nem támasztja alá. Ha a rendszer a tanulói igények szerinti beiskolázás alapján indulna szeptemberben, akkor a középiskolai arány 72% lenne. Most 67% lesz. Ez sem kevés, de messze van a 75-től. Ami pedig a fenntartók számára előírt, javasolt magatartást illeti - az érettségit adó és az erre épülő szakmai képzést kell preferálni -, nem kell mást tenni, csak a tanulói igényeket kell teljesíteni. Így az alapfokú szakképzés 28% lesz, és nem 32%. Ez persze még mindig jobb, mint az intézmények 36%-os kínálata.

A szabolcsi intézmények a kereskedelmi-vendéglátási képzést csökkenteni kívánták. E szándékukat az 5%-os tanulói igénynövekedéssel szemben úgy teljesítették, hogy csak annyi helyre vettek fel, amennyit kínáltak. A gépészeti képzést 70%-kal kívánták növelni. A közel egyharmadával csökkentett tanulói igényt végül is "középre javították": 8% helyett csak 5%-ot vettek fel. A mezőgazdasági képzést csökkenteni kívánták dacolva a fenntartói ellenvetésekkel. Eleget kellett (!) tenniük azonban a csökkenő igényeknek és a fenntartóknak is. Így itt is "középre javítottak". A kínálathoz képest kevesebbet, az első helyen megjelent igényekhez képest többet vettek fel. A fenntartók intelmét a közgazdasági képzés felülvizsgálatára a tanulói igények megcáfolták. A mezőgazdasági, szolgáltatási terület képzésének bővítése, valamint az új szakmák beindítása elmaradt. A szakképzés belső arányaira és a teljes értékű középiskolázásra vonatkozó elvárások teljesülése még igen komoly szerkezetátalakítási folyamat eredményeként valósulhat csak meg.

Összegzésként talán megkockáztatható, hogy a tervekben leírtak, különösen a fejlesztésre vonatkozó elképzelések és a beiskolázás alapján elkészített pillanatfelvételek nem teljesen ugyanarról a valóságról készültek. Másként fogalmazva: a dokumentumok jövőképei az intézményi magatartásokat nem befolyásolták különösebben, és a hozzájuk sokkal közelebb álló tanulói igények kielégítését sem segítették elő. Tehát egy sok tekintetben hasonló fenntartói és tanulói jövőkép "elvérzett" az intézményekkel folytatott, de meg nem vívott harcban.

Az oktatási rendszerek és a megyei pozíciók kapcsolata

Az elemzés végére érve megválaszolható az a kérdés, hogy vannak-e különbségek a vizsgált megyék oktatási rendszerei között, és ha vannak, akkor ezek milyen viszonyban állnak a gazdasági-foglalkoztatási-infrastrukturális különbségek mentén megkülönböztetett megyei pozíciókkal.

Az oktatási rendszerek különbségének bemutatásához négy szempontot választottunk ki: intézményi jellemzők; általános és szakképzési, beiskolázási arányok; a rendszerek innovatív képessége; a képzési irányok százalékos megoszlása.

E négy szempontot tovább bontva összesen 17 kérdés mentén vizsgáltuk a megyéket. Az oktatási rendszereket jellemző kérdésekre adott válaszok esetében a sok-kevesebb-legkevesebb skála mentén rangsoroltuk őket. A vizsgálati szempontok és a megyék pozíciói az alábbiak szerint alakultak.

1. Az intézmények száma: Győr-Szabolcs-Baranya

2. Férőhelykínálat: Szabolcs-Győr-Baranya

3. A hat, nyolc évfolyamos gimnáziumok aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

4. A szakképzés és az általános képzés aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

5. A középfokú szakképzés aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

6. Az alapiskolai szakképzés aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

7. A kínálati beiskolázási arány: Baranya-Szabolcs-Győr

8. Az első helyen jelentkezők beiskolázási aránya: Baranya-Győr-Szabolcs

9. A felvettek beiskolázási aránya: Baranya-Szabolcs-Győr

10. Az első helyen szándékolt változtatás aránya: Baranya-Győr-Szabolcs

11. Az intézmények alkalmazkodása a 10. ponthoz: Szabolcs-Baranya-Győr

12. A nyelvi képzés aránya: Szabolcs-Baranya-Győr

13. Az informatikai képzés aránya: Baranya-Szabolcs-Győr

14. A közgazdasági képzés aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

15. A kereskedelmi képzés aránya: Szabolcs-Baranya-Győr

16. A vendéglátási képzés aránya: Győr-Baranya-Szabolcs

17. A gépészeti képzés aránya: Szabolcs-Baranya-Győr

E szempontok alapján Baranya 5 első, 10 középső és 2 harmadik pozícióval írható le. Győr 7 első, 3 középső és 7 harmadik hellyel rendelkezik. Szabolcs 5 első, 4 középső és 8 harmadik pozícióval rendelkezik.

A skálán elfoglalt helyek alapján tehát egy Baranya-Győr-Szabolcs sorrend alakul ki a sok, kevesebb, legkevesebb érték alapján. Ha a helyekhez számokat is kapcsolunk, akkor ez a különbség 37; 34; 31.

Baranya első helyét vélhetően annak köszönheti, hogy a képzési kínálat, az első helyen jelentkezők, valamint a felvettek tekintetében is a legmagasabb teljes értékű középiskolázást produkálta. Ebből következik az is, hogy 10 középső pozíciót mondhat magáénak.

Győr második helye alacsony általános képzésével, magas, alapiskola utáni szakképzésével és intézményei rugalmatlanságával magyarázható.

Szabolcs harmadik helye annak tudható be, hogy első pozíciói - intézményszám, férőhelyszám, alkalmazkodás, nyelvi képzés, kereskedelem, gépészet - nem fejthettek ki olyan rendszerszerű hatást, mint Baranyában.

A megyei oktatási rendszerek megkülönböztetése után - amely kétségtelenül tartalmaz bizonyos értékpreferenciákat - már csak az a kérdés maradt, hogy ezek milyen kapcsolatban vannak a már említett, más skálát tartalmazó megyei pozíciókkal.

A legkézenfekvőbb, egyúttal legkockázatmentesebb megoldás az lehet, ha félretesszük az oktatási rendszerek skáláját, és azt mondjuk, hogy a gazdasági és egyéb szempontok alapján leírható Győr megyének olyan oktatási rendszere van, amelyet a fentiekben meghatároztunk. Erre volt tehát alkalmas a skála, szerepe ezzel véget ért. Vagyis egy iparilag fejlett megyének olyan oktatási rendszere van, ahol relatíve alacsony az általános képzés, egyáltalán a humán képzés, szintén relatíve alacsony a nyelvi képzés. Ezeken a tanulók első helyes igényei sem változtattak volna dominánsan. Emellett rendkívül erős a szakképzése mind a közép-, mind az alapiskola után. Ezek aránya sem változott volna lényegesen az első helyes igények alapján. Mindezek meglehetősen rugalmatlan intézményi szférával párosulnak.

Baranya oktatási rendszere azon az úton jár, amelyet Győr kapcsán kimondatlanul hiányoltunk. Ha az első helyes tanulói igények maradéktalanul érvényesülnek, 72%-os teljes értékű beiskolázás valósult volna meg. Az általános, humán képzés iránti csökkenő érdeklődés azonban mintha azt jelezné, hogy a megye iparosodási folyamata felgyorsul, és ezzel a győrihez hasonló értékszempontú jövőkép alakulhat ki Baranyában is. Addig is működik azonban az általános és nyelvi képzéssel megerősített magas százalékú informatikai, közgazdasági képzés, amely egyrészt piacképes szakképesítéseket ad, illetve ezek híján olyan pluszismereteket, amelyek érettségivel párosulva növelhetik az elhelyezkedési esélyeket.

Szabolcs vélhetően abban különbözik Baranyától, hogy az iparosodási folyamat e térségben a közeljövőben nem reális jövőkép. Illetve abban, hogy a szolgáltatás sem vesz fel annyi munkaerőt, amely átalakíthatná a megye képzési szerkezetét. Egyelőre marad tehát a "mindenből egy kicsit" helyzet. Ezzel egyrészt kitolódik a pályaválasztás, illetve a másodlagos preferenciák (pl. nyelv) adnak elhelyezkedési lehetőséget a pályázók számára.

Az eddig leírtak alapján, a beiskolázás során szerzett tapasztalatok szintjén talán megkockáztatható az a megállapítás, hogy a győri és a szabolcsi oktatási rendszer konzerválja a különböző szintű egyenlőtlenségeket, míg a baranyai aktívabban részt vállal a problémák enyhítésében. Pontosabban nagyobb az esélye annak, hogy itt az oktatás aktívabb szerepet játszhat, mint a másik két megyében.

Mindhárom megye oktatáspolitikusai számára üzenet lehet az, hogy tapasztalataink szerint alapvetően és elsődlegesen az intézményi szint dominanciája határozta meg a beiskolázási folyamatot. Ezen a fenntartók tudnak változtatni, ők rendelkeznek hatás- és feladatkörrel ennek befolyásolására.

Hasonló jellegű üzenet lehet, hogy alaposan elemezniük szükséges az első helyen megjelölt tanulói változtatási szándékok figyelembevételét, illetve ennek elmaradását.

Szintén hasonló, de más természetű üzenet lehet az, hogy az oktatáspolitikai terület tervezési-érdekérvényesítési módszerén, képességén változtatniuk kell. Győr esetében elemezni kellene az általános képzés iránti igény alacsony szintjét, az alapiskolai szakképzés magas százalékú változatlanságát. Baranya esetében alapvetően a szakképzés belső szerkezetére vonatkozó változtatást kívánó tanulói igények hátterét kell vizsgálni. Szabolcs esetében a legfontosabb feladatnak az oktatási terület érdekérvényesítési pozíciójának javítását gondoljuk, vagyis a rendszer ne csak elszenvedje a "helyzetet", hanem aktívabban menjen a szükséges változtatások elé.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.