2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 december

A meglévő eszközök hatékonyabb alkalmazása -- Interjú Hutai Lászlóval

2009. június 17.

A meglévő eszközök hatékonyabb alkalmazása

- Interjú Hutai Lászlóval, a KOMA kurátorával az informatikai fejlesztést támogató XXIV. KOMA-pályázatról -

- A KOMA 1999-es és 2000 pályázatai között a legtöbben az informatikai fejlesztést támogató XXIV. pályázatra jelentkeztek, s a kért pályázati támogatások összege is itt a legmagasabb. Ön a kuratórium tagjaként - felelős kurátorként - részt vett a pályázatok értékelésében. A beérkezett pályázatok tartalmát áttekintve mivel magyarázható ez a rendkívül nagy érdeklődés?

- A magyarázat nagyon egyszerű: a világban is és nálunk Magyarországon is az iskolai, intézményi modernizáció ma egyre inkább az informatika felé fordul, a különböző lehetséges tartalmi modernizációs irányok között ez jelenti a legbiztosabb kitörési pontot. Nálunk az informatikai fejlesztés iránti érdeklődés elsősorban azzal magyarázható, hogy az 1997-ben megkezdődött Sulinet-program néhány év alatt a középiskolákat teljes egészében, az általános iskolákat részben bekapcsolta az internethálózatba, s alapszinten ellátta gépekkel, internetes laborokkal az intézményeket. Némi megtorpanásokkal ugyan, de azóta is folyik állami pénzből a hálózatbővítés, további általános iskolák bekapcsolása, a hálózat működésének finanszírozása. Kiépült, kiépülőben van tehát egy alaprendszer, amely azonban korántsem elégíti ki az iskolák igényeit. Már csak azért sem, mert az informatika természeténél fogva önmagát gerjeszti. Az informatikai fejlesztés azonban - még az iskolai keretek között megvalósuló is - rendkívül pénzigényes. Nemcsak azért, mert a hardver és a szoftver költséges, hanem azért is, mert az iskolák - a világtendenciával azonos módon - rég túl vannak azon az igényszinten, hogy az informatikai tárgy keretében csak programozást, bizonyos programnyelvek alapjait tanítsák. Mindenütt az informatika, a számítógép tantárgyi alkalmazása kerül előtérbe. Ma az iskolai modernizáció egyik legfőbb iránya az, hogy miként lehet a földrajz, a biológia, a matematika vagy éppen a magyar, a történelem tanításában alkalmazni a számítógépet. A kollégák szívesen tartanak vagy inkább tartanának olyan órákat, amelyeken használnának számítógépet, multimédiás programokat, esetleg internetet.

- A számítógép, illetve általában az informatika kezdi kiszorítani a hagyományos szemléltetőeszközöket, egyfajta univerzális taneszközzé kezd válni tanár és diák számára?

- A számítógép kezdi átvenni a magnó, a videó, a film egykori szemléltető szerepét. Valószínűleg azért, mert nagyon jól használható eszköz, sokkal több lehetőséget hordoz, mint a megelőző oktatástechnológia. Akik megtanulják, azok gyorsan és mind több területen, funkcióban akarják alkalmazni. Ennek a robbanásszerű terjedésnek azonban gátat vet az iskolák szűkös fejlesztési lehetősége. Saját költségvetésükből nincs pénzük arra, hogy az informatikai fejlesztést kigazdálkodják. Ezért ragadnak meg minden olyan lehetőséget, ahol forrásokhoz, pénzhez lehet jutni. A KOMA-pályázat egy lehetőség volt a sok közül. Azt hiszem, az informatika iránt érdeklődő pedagógusok, iskolaigazgatók az átlagosnál innovatívabbak, jobban tudnak már pályázni, s ezért volt ilyen nagy a KOMA informatikai pályázatára beérkezett pályázatok száma. A három-négyszázas pályázati átlaggal szemben 1176 pályázat érkezett be, s a pályázók 872 millió forintot igényeltek fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. A kuratórium sem számított ekkora érdeklődésre. Megpróbáltuk már előzetesen leszűkíteni a pályázatok körét. Úgy írtuk ki eleve a pályázatot, hogy nem lehetett általában informatikai fejlesztésre, gépek beszerzésére pályázni, mint ahogy nem támogattuk az internetkapcsolat megteremtését és esetleges fenntartását szolgáló pályázati kérelmeket sem. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a KOMA a modernizációs célokat támogatja, a meglévő informatikai eszköztárnak a modernizáció szolgálatába állítását akartuk ösztönözni. Ezért elsősorban iskolai belső hálózatok fejlesztését, a meglévő gépek összekapcsolását kívántuk támogatni, azért, hogy ezeket az így létrehozott hálózatokat minél szélesebb körben lehessen tanórákon, tantárgyi keretekben felhasználni, illetve hogy ezekhez a hálózatokhoz minél több gyerek tanórán kívül hozzáférjen. Úgy véltük, hogy ezt a célt a hálózati elemek beépítésével lehet jól ösztönözni. A pályázati lehetőségeknek ez a fajta korlátozása a kuratóriumnak azt a gondolkodásmódját fejezte ki, hogy ebben a témában azokat az iskolákat kell támogatni, ahol az alapfejlesztés már megtörtént, ahol az intézmény vezetése és a tantestület már letett valamit az asztalra. Ezt persze lehet vitatni - vitatták is sokan -, de úgy véltük, hogy az informatika iskolai modernizációs szerepe ott érvényesülhet, ahol már megtették az első lépéseket. Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen sok olyan pályázat érkezett be, amely ezeknek a keményebb feltételeknek is megfelelt, ami azt jelzi, hogy a közoktatásban az informatika terén elindult egy fejlődés. Az örömünkbe azonban sok üröm is vegyült, mert láttuk, hogy a sok jó pályázatra nem tudunk elegendő pénzt biztosítani. Sok olyan pályázatot elutasítottunk, amelyeket a két független szakértő bíráló joggal minősített igen jónak. A jó, támogatásra érdemes pályázatoknak csak egy töredékét tudtuk támogatni.

- A pályázati kiírás a legrosszabb helyzetben lévő iskolákat valójában kizárta az informatikai fejlesztés lehetőségéből. Nem mond-e ez ellent a KOMA jelenlegi filozófiájának, értékrendszerének, hiszen számos pályázat éppen a kistelepülések hátrányos iskoláit kívánta segíteni?

- A KOMA nem vállalhatja fel a közoktatás informatikai programjához szükséges alapvető informatikai fejlesztést. Nem ez a dolga. Ez állami alapfeladat. Mi - ismétlem - modernizációs programokat szeretnénk támogatni. A KOMA-nak erre az egyetlen pályázatára több támogatási igény érkezett be, mint amennyi a közalapítvány egész évi költségvetése. S az igények jelentős része jogosnak, a pályázati koncepciók értelmesnek bizonyultak. Egyszerűen lehetetlen ennyi igényt közalapítványi forrásból kielégíteni. A pályázatok nagy száma s főleg ez a magas költségigény jelzés az oktatásirányítás számára, hogy itt nagy pénzeket kellene biztosítani, mert óriási igény van az informatikai fejlesztésre az intézményekben. Ide költségvetési pénzek kellenek.

- Nem veszélyezteti egy ponton az informatikai modernizációt az e célra fordítható pénz hiánya? Lesz-e ilyen feltételek mellett áttörés az informatika oktatási alkalmazása terén?

- Miközben a kérdés mögött leírt helyzetképben sok igazság van, ennek ellenére nem vagyok pesszimista, mert jelentős előrelépésnek tartom, hogy egyáltalán elindult az informatikai fejlesztés. Például azt jelentős eredménynek tartom, hogy központi fejlesztési pénzből minden magyar középiskolát bekapcsoltak az internetbe, és minden bekapcsolt iskolában legalább egy informatika szaktantermet felszereltek. Ennél az alapfelszereltségnél azért az iskolák jó részében sokkal több van. Nagyon sok iskolában már két-három labor működik. Persze az is igaz, hogy van olyan iskola, ahol örülnek annak is, hogy egy - sokszor nagyon elavult - számítógép van. Tudomásul kell venni, hogy az informatika iskolai alkalmazásában világszerte olyan rohamléptű a fejlődés, hogy ezt tisztán állami pénzeszközökkel nem lehet finanszírozni. Közismert a mondás, hogy szegény ember vízzel főz, vagy legalábbis abból főz, amije van. Éppen ezért van jelentősége annak, hogy a meglévő gépparkot használják hatékonyabban, hozzátéve az iskolák, a tanárok saját munkáját. A KOMA-nak ebben a folyamatban képletesen szólva az a feladata, hogy a vízzel főző szegény ember egy kicsit ízletesebb levest főzzön. Vagyis a pályázattól nem szabad valami gyökeres változást várni, ez a pénz arra elég, hogy nem túl nagyszámú intézmény informatikai fejlesztéséhez szerény segítséget adjon.

- A KOMA modernizációt ösztönző pályázatai mindig hozzájárulnak az adott pályázati témára vonatkozó helyzetkép megismeréséhez, a már meglévő kép esetleges árnyalásához. Milyen kép rajzolódik ki az iskolák informatikai fejlesztési törekvéseiről a KOMA-pályázat alapján?

- A pályázatok három csoportba sorolhatók. A pályázó iskolák egy része hardverelemekre, ahogy említettem, a meglévő rendszer fejlesztését szolgáló hálózati elemek beszerzését segítő forrásokra pályázott. Ez arra utal, hogy az iskoláknak egy része ma a hálózatuk modernizálásában látja a fejlesztés fő irányát. A pályázók másik csoportja szoftverek vásárlásához kért támogatást. Egyre inkább előtérbe kerül az informatika, multimédia tantárgyakban történő felhasználása, s ehhez kész szoftverek kellenek, mint ahogyan a hálózati alkalmazásnak is jelentős szoftverigénye van. A pályázatok harmadik legnagyobb csoportját a tanárok fejlesztőmunkáját támogató ösztöndíjkérelmek alkották. Az iskolák a hálózatfejlesztésben, a hálózat iskolai alkalmazásában, az új oktatási szoftverek kidolgozásában részt vevő tanárok munkáját szeretnék ösztönözni, honorálni. Ez utóbbi típusú pályázatokat nagyon fontos jelzésnek tekintem, mert arra utalnak, hogy az iskolák egy része az informatika szélesebb körű, tantárgyi alkalmazása céljából - éppen a kapható szoftverek ára miatt is - maga lát hozzá a fejlesztőmunkához. A tanárok tehát hozzáteszik a maguk munkáját a meglévő eszközállományhoz. Nagyon sok iskolában a tanárok mellett a diákok, illetve a már egyetemre, főiskolára járó öregdiákok fejlesztik ezeket az oktatási szoftvereket. A hálózati hardverelemek fejlesztésére érkezett pályázatok nagy száma szintén kedvező jel, azt mutatja, hogy az iskolák felismerték a hálózatokban rejlő oktatási, pedagógiai lehetőségeket. Ugyanakkor a kuratórium s az én személyes bánatom is, hogy erre a fejlesztésre tudtunk arányaiban a legkevesebbet fordítani, mivel ez a legköltségesebb.

- Milyen pályázatok kaptak prioritást ebben a végül is nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkező KOMA pályázati körben? Milyen fejlesztési elképzeléseket tartottak fontosnak a kurátorok, illetve a szakértők?

- A pályázatok elbírálásának a kezdetén nagyon komoly esélyünk volt arra, hogy a KOMA saját költségvetése mellett külső forrásokból származó támogatást is eloszthatunk. Ez a döntéskor sajnos nem állt rendelkezésünkre. S ma már látjuk, hogy az elképzelt többletforrásnak jó esetben is csak egy csekélyebb hányada osztható majd szét. Végül is csak ezt a hozzávetőlegesen 48 milliós KOMA-összeget osztottuk szét, szemben a több mint 800 milliós igénnyel. Ebben a helyzetben szükségszerű a prioritások felállítása. Láttuk, hogy a hardverigényekre beadott pályázatokat tudjuk a legkevésbé támogatni, mert ezeknek az igénye sokszorosa volt a kiosztható összegnek. Úgy döntöttünk, hogy ezeket a pályázatokat majd az esetleg megérkező külső támogatási forrásból fogjuk támogatni. Ugyancsak nagy dilemmát okozott, hogy a szoftverigényekre beadott pályázatokat vagy a saját iskolai fejlesztőmunka ösztönzésére vonatkozó pályázatokat támogassuk-e. Végül is úgy döntöttünk, hogy ebben a pályázatban a tanárok iskolai szoftver- és hálózatfejlesztési munkáját támogatjuk kiemelten, mert ebben látjuk az informatika iskolai alkalmazásának modernizációját. Igazán tehát azokat a pályázatokat részesítettük előnyben, komolyabb anyagi támogatásban, amelyekben saját iskolai szoftverfejlesztésre kértek pénzt. Hangsúlyozni szeretném, hogy számos jó hardver- és szoftverfejlesztési pályázatot nem tudtunk támogatni, s ha most hirtelen pénzhez jutnánk, még bőven lenne olyan pályázó, akit nagyon szívesen támogatnánk.

- Az előző kérdésben már érintettem a helyzetkép problémáját, most kicsit konkrétabban kérdezem: Milyen kép bontakozik ki az informatikaoktatásban jelentkező innovációkról? Merre mozdul ez az oktatási szféra?

- A pályázatok egyértelműen arra utalnak, hogy a szűk szemléletű számítástechnika-orientált oktatás kezd visszaszorulni, illetve ez a tartalom kezd kibővülni az informatika különböző szaktárgyakban történő alkalmazásával. Vagyis nemcsak és nem is elsősorban a számítástechnika-órán ismerkednek a gyerekek az informatikával, hanem a tanárok törekszenek arra, hogy az egyes szaktárgyakba is bevigyék az internet, a multimédia használatát, s ezzel nemcsak az adott tárgy oktatása válik jobbá, érdekesebbé, hanem az informatikáról is sok ismeretet szerezhetnek így a gyerekek. Ez a fejlődési tendencia a tanárok szempontjából azért jelentős, mert egy új kultúra, látásmód birtokába kerülnek. Ugyanakkor itt is fontos hangsúlyozni, hogy nem lenne jó, ha a számítástechnika-oktatásból teljesen kimaradna a hardverrendszer megismertetése. Erről vita folyik az informatikát tanító tanárok között is, de azt azért a felhasználónak is fontos tudnia, hogy miként működik a gép, milyen főbb hardverhibák lehetségesek, mi történik, amikor az egérrel dolgozunk. (A programnyelvek oktatása csak speciális esetben javasolható.)

- Néhány jellegzetes példa megvilágítaná, hogy az informatika-tananyag hogyan társul a különböző műveltségtartalmakat közvetítő tantárgyakkal.

- A pályázatok között igen nagy számban voltak olyanok, amelyek a könyvtárhasználatot támogatják meg az informatikával oly módon, hogy a könyvtárba viszik be az internetbe bekötött gépeket, s a könyvtári források mellé ilyen módon belép a világháló. Ez azért jelentős, mert a gyerekek ezzel a megoldással az információkeresés szélesebb lehetőségeit tanulják meg, ami jövendő tevékenységük, életük szempontjából létkérdés lesz. A másik irány a különböző szaktárgyakhoz készülő segédprogramok fejlesztése. Nagyon sokan kértek ösztöndíj-támogatást ahhoz, hogy egy-egy oktatási, didaktikai problémát vigyenek számítógépre. Számos biológiai, fizikai, irodalmi tananyagrészlethez készítenek a tanárok számítógépes programokat, multimédiás feldolgozásokat. Ennek számos pozitív értéke van. Például bizonyos nehezen szemléltethető, modellezhető folyamat számítógéppel jobban jeleníthető meg, a gyerek jobban megérti az adott ismeretrészt, összefüggést, más fogalmakat alkot esetleg elvont jelenségekről. A tanár jobban elmélyed a számítógépes programmal segített tananyagrészben, számos tanítási problémán elgondolkodik, megtanul egy sor informatikai ismeretet, alkalmazást. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a műfajban is alapvetően olyan pályázatokat támogattunk, amelyek rendszerszintű alkalmazásokat tesznek lehetővé. A pályázatok másik hányada a gyerekek értelmes géphasználatához kapcsolódó ötletek, módszerek fejlesztését ígérte. Ezek a pályázatok elsősorban ahhoz adtak ötleteket, hogy mire lehet a gyerekek körében értelmesen használni a számítógépet tanórán és sok esetben tanórán kívül. Ezeknek a pályázatoknak a kapcsán, de persze a többi jó ötlet kapcsán is felmerült annak az igénye, hogy a KOMA-pályázat anyagaiból mielőbb kellene csinálni egy ötletbörzét, s felkínálni a sok jó megoldást az iskoláknak megvalósításra, továbbgondolásra. Ez ugyanis jelentősen fejleszthetné a kevésbé innovatív, kevésbé ötletgazdag tanárok munkáját.

- Érzékelhető-e változás a mondjuk három-öt évvel korábbi időszakhoz képest a tanárok informatikai kultúrájában, szemléletében? Mennyire terjed az a felfogás, hogy az informatika alkalmazását a nem informatika szakos tanár is képes terjeszteni? Ezt a kérdést az indokolja, hogy nagyon megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a Sulinet-program mennyire volt hatékony a tanárok - természetesen nemcsak az informatikát, hanem az egyéb szaktárgyakat tanítók - fejlődése szempontjából.

- A pályázatok ebből a szempontból kicsit csalóka képet mutatnak. Aki ugyanis alkalmazási témában ír pályázatot, az természetesen magáévá tett egy informatikai kultúrát, de hogy ez a mindennapi gyakorlatban mennyire vált általánossá, azt kutatni kellene. A pályázatok azt mutatják, hogy a folyamat elindult. A mai világ azért azt sugallja, hogy az informatikát be kell vinni az oktatás minden részterületére, hogy az átszője a tartalmat. Gondoljuk meg, hogy milyen hihetetlen mértékben terjed az e-mail, az internet. Minden tv-műsorban arra buzdítják a nézőt, hogy írjon e-mailen. A plakátokon, az autókon ott a cégek URL és e-mail címe. Ez nagy hatást gyakorol. Mindezek ellenére bizonyára van egy tanári réteg, aki ezt ma még elutasítja. Ugyanakkor azt lehet tapasztalni, hogy ha valaki egyszer leül velük a számítógéphez és megmutatja nekik, hogy az iskolai belső hálózattól a CD-ROM alkalmazáson át egészen a webhasználatig milyen fantasztikus lehetőségek vannak, akkor megtörik az ellenérzés, s többen érdeklődni kezdenek az informatika, legalábbis a felhasználói szintű informatika iránt. S első körben ez a lényeg. A mi iskolánkban a rajztanárnő már nyugdíjas, de miután megismerte a számítógépet, nagyon sokoldalúan használja a rajzórán. Felfedezte, hogy mit jelent a Louvre, a National Galery számítógépen történő bemutatása, szakkörön tudja tanítani a színek számítógépen történő kikeverését. Biztos vagyok benne, hogy az oktatástechnikai eszközök korábbi generációiba tartozó eszközök, az írásvetítő, a dia, az epidiaszkóp vagy videó eleinte ugyanilyen ellenállást váltott ki a tanárokban, aztán elterjedt.

- Nemrégiben arról olvastam, hogy a magyar tanárok általában kevesebb szemléltetőeszközt - modernet és hagyományost egyaránt - használnak, mint nyugat-európai vagy amerikai kollégáik. Lehet tehát, hogy a számítógéppel támogatott tanítással szembeni ellenállásnak mélyebb okai vannak? Lehet, hogy ez összefügg a porosz hagyományokkal, a katedrán magyarázó tanár elsődlegességével?

- Ebben van némi igazság. Az iskola, ahol tanítok, két tannyelvű gimnázium, ott sok tanár egyenesen az angolszász kultúrából érkezett. Olyan is volt köztük, akinek kifejezetten meg kell harcolni, hogy ne az legyen a tanítás lényege, hogy bekapcsolja a videót. Ezzel a szemlélettel nem tudok egyetérteni, korántsem tartanám jónak, ha a tanításban átvenné az uralmat a számítógép, az informatika alkalmazása. Ugyanis ez az eszköz bizonyos tananyagrészek, bizonyos tanítási feladatok során alkalmazható jól. Más feladatoknál meg valószínűleg egy hagyományos szemléltetőtábla szükséges, s van, ahol nélkülözhetetlen a tanári magyarázat kizárólagossága. Biológiát tanítok, van, amikor kifejezetten jól illeszkedik a számítógép egy-egy tananyaghoz. Találtam a weben egy speciális site-ot: virtuális békaboncolást lehet csinálni. Egérrel lehet megcsinálni a vágásokat. Szét lehet szedni egy békát, meg lehet nézni, hogy hol és hogyan helyezkednek el a belső szervei, ki lehet venni ezeket a szerveket. Szinte tökéletes élményt nyújt, egy valami azonban hiányzik: nem érezni a kloroform szagát. Ennek a weboldalnak az elkészítéséhez elpusztítottak egy békát, ezzel szemben nekem egy osztályban kellene harminc béka minden évben, s ezt szorozzuk meg a tanított osztályok számával. Rengeteg hasznos, értékes állat elpusztulna azért, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen a békaboncolás. Erre én nem vagyok hajlandó. Az ilyen site-ok, szimulációs programok arra is nevelik a gyerekeket, hogy védjék a környezetet.

- Játsszunk el a gondolattal: ha most hirtelen egy nagyobb összeghez jutna a KOMA, s Ön lenne egy személyben a kuratórium, milyen témában írna ki újabb informatikai pályázatot? Másként fogalmazva: milyen fejlesztésekre lenne ma leginkább szüksége az iskoláknak?

- Első körben minden olyan pályázatnak kifizetném az igényelt támogatási összeget, amelyet a kurátorok és a szakértők a legjobbnak ítéltek. Ha sokkal több pénzem lenne, nem biztos, hogy a gépvásárlást támogatnám erőteljesebben, akkor is a meglévő hardverállományhoz hozzáadott értéket támogatnám, ösztönözném. Arra fordítanám a pénzt, hogy minél inkább meg lehessen fizetni azt a tanári fejlesztőmunkát, amely megnöveli a meglévő hardverállomány hatékonyságát. Ez jelenti ugyanis az igazi kitörési pontot az informatika és a többi tárgy informatikai eszközökkel segített oktatásában. Emellett olyan kiegészítő eszközök vásárlását támogatnám, amelyek szintén hozzájárulhatnak a meglévő eszközök hatékonyabb felhasználásához. Álljon itt egy példa: ha egy hálózat jó kábelekkel van összekötve, akkor a gépek gyorsabban, megbízhatóbban kommunikálhatnak egymással, s a rendszer jobban használható. Ugyanígy fontos lenne egy-egy olyan iskolának a kiegészítő támogatás, ahol például nincs szkenner, nincs színes nyomtató. Ugyanis ezekkel a viszonylag olcsó eszközökkel csodákra képesek az iskolák. Fel tudják újítani a honlapjukat, a belső hálózatukat, a szó szoros értelmében színesedik az oktatás.

- Ebből az utolsó gondolatból következik a záró kérdés: Ön egy olyan iskolában tanít, amely a kéttannyelvűség, a nemzetközi érettségi és más projektek révén az átlagosnál több nemzetközi kapcsolattal s ennek következtében több világra vonatkozó információval rendelkezik. A magyar iskola informatizáltsága, az informatikai oktatás színvonala mennyire van szinkrónban a nemzetközi tendenciákkal? Hol tartanak Nyugat-Európában például az informatikai eszközök tantárgyi alkalmazása terén? Milyen az internetalkalmazás helyzete?

- Nem akkora a hátrány, mint ahogyan azt egyesek gondolják. Az iskolák internettel való ellátottsága terén az elmúlt néhány évben hatalmas hátrányt hoztunk be. A mi gazdasági viszonyainkat alapul véve a mai ellátottsági szint nyugodtan nevezhető világszínvonalúnak. Ez természetesen a középiskolára igaz, mert az általános iskolák esetében még nagy hátrányokat kellene behozni. Ugyanakkor a magyar településszerkezet adottságai miatt sokkal nehezebb az általános iskolák bekötése a hálózatba. Hátrányunk van a pedagógusok informatikához való viszonya, szemlélete terén. Európa nyugati felén ebben tartanak előbbre. A pedagógusok jó része még nem tudja jól hasznosítani a meglévő gépparkot. Nagyon sok olyan iskolát ismerek, amelyben ott vannak ugyan a gépek, de igazán nem használják az oktatásban, többnyire csak játszanak velük. A tanártovábbképzés ugyan megindult, de a nem informatika szakosok bekapcsolódása az alkalmazásba még nem igazán valósul meg a kívánatos mértékben. A szaktanárok közül sokan nem találták meg az alkalmazás hatékony formáit. Kevés a biológiai, matematikai alkalmazás. A magyar tanárok még nem fedezték fel például azt, hogy papír helyett floppyn vagy belső hálózaton kérjék be a gyerekek dolgozatait. A nyelvtanárok a teszteket nemigen csinálják meg számítógépre. Ezer- és millióféle lehetőség lenne az alkalmazásra, külföldön van rá rengeteg példa, de ez még nem jött igazán be hozzánk. Ott van például az e-mail, amely kitűnő kommunikációs eszköz, a tanárok közül mégis nagyon sokan nem ismerik, nem épült be a kultúrájukba, a mindennapi életükbe. Ma elvileg minden középiskolai tanárnak lehetne e-mail címe, ehhez csak az kellene, hogy a tanárok megismerjék. Ebben Nyugat-Európa sokkal előbbre tart. Az informatika alkalmazásának iskolai terjedésében ma nemcsak az eszközpark fejlesztése játssza a döntő szerepet, hanem az, hogy van-e olyan kis innovatív mag az iskolában, amely alkalmazási ötleteivel bombázza a testületet: egy jó fejlesztő csapat, egy okos rendszergazda, két-három lelkes, egyetemre járó öregdiák. Én egy újabb KOMA-pályázatból őket fizetném meg, mert rajtuk múlik az, hogy mennyire zárkózunk fel a világhoz.

A beszélgetést Schüttler Tamás vezette.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.