2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Médiaismeretek és felnőttoktatás

I. Nyomtatott sajtó :: Bevezetés az újságolvasásba

2009. június 17.

1. Előszó

Meglepő lehet ez a cím, amelyet ez a fejezet visel. Látszólag egyszerű és a hétköznapokban sokak által gyakorolt dologról – újságolvasásról – van szó, amelyhez látszólag nem szükségesek speciális ismeretek, „tudások” vagy bármiféle gyakorlati célú bevezetés. Természetesnek tűnik, hogy az emberek mindennap olvasnak újságot.

Jól tudjuk, hogy ez azonban nincs így, ugyanis

  • az emberek egy része egyáltalán nem olvas újságot, illetve
  • az emberek egy másik része más forrásokból szerzi meg azokat az ismereteket, amelyek a hétköznapokban való elemi tájékozódáshoz szükségesek lehetnek.

A média világa napjainkban ehhez számos lehetőséget kínál, mégis azt gondoljuk, hogy a nyomtatott sajtónak az elektronikus sajtó (és más médiumok mellett) jelentős térhódítása mellett továbbra is van jelentősége az emberek tájékozódásában, világképük formálásában, és ez indokolttá teszi a vele történő iskolai szintű foglalkozást.

Ez a modul ezért arra tesz kísérletet, hogy a szerzők szándékai szerint segítséget, támogatást nyújtson ahhoz, hogy a felnőttoktatásban tanító pedagógusok

  • akár a „társadalomismeret”,
  • akár más (esetleg irodalom) tantárgy kapcsán könnyebben taníthassák meg azokat az ismereteket a média világával kapcsolatosan, amelyek eddig nem vagy csak nagyon periférikusan kerül(het)tek oktatásra.

Nem kell különösebben érvelni e dolog fontossága mellett. Egyetlen kérdés merülhet fel csupán, amely inkább technikai jellegű: vajon hol lehet ezeknek az ismereteknek helyet találni a középiskola programjában?

Tudjuk jól, hogy elvben az ésszerű tananyagcsökkentés korát éljük, ám a gyakorlatban ebből még szinte semmit sem tapasztalhatunk. Mindenki egyetért abban, hogy lépni kellene ezen a területen, ám amikor az egyes tantárgyak tartalmi kérdéseire kerül sor, nincs olyan szaktanár, aki meggyőzhető lenne arról, hogy az ő tantárgyában a tananyagcsökkentés szükséges, sőt elkerülhetetlen lépés lehetne.

Feltehetőleg a következő években lesz elegendő számú személy, akik főiskolai – egyetemi tanulmányaikat olyan szakokon végezték, amelyek képessé teszik őket e terület professzionális oktatására. De addig is, amíg ez az optimális helyzet nem áll rendelkezésünkre, az a javaslatunk, hogy a tárgy tanítását olyan személy vállalja, aki érdeklődik a média (és a politika) világa iránt, ezen a területen aktivitást mutat (rendszeres újságolvasó, fogyasztja az egyes tévécsatornák hírműsorait, és esetleg a helyi politikai, társadalmi életben is szerepet játszik).

2. Néhány előzetes módszertani megjegyzés

Az első kérdés nyilván az, hogy hol lehet a helye ennek a moduláris elemnek?

Mikor célszerű tanítani?

Melyik évfolyamon?

Hány órában?

Azt gondoljuk, hogy a modul tanítása előtt lényeges:

  • egyrészt egy olyan stúdium, ahol a tanulók megbízható módon megszerzik azokat az alapkompetenciákat, amelyek birtokában már a modulban megjelenő kérdésekről érdemben lehet beszélni (olvasni). Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás bevezető szakaszában (1–4. alapozó évfolyamok) sem tartjuk elképzelhetetlennek azt, hogy e modul bizonyos elemeit néhány órában tárgyaljuk,
  • másrészt valósuljon meg azoknak az ismereteknek az elsajátítása, amelyek az általános kommunikációs ismeretekhez sorolhatók. Ez azt jelenti, hogy akár a felső tagozaton (5–8. évfolyam), akár pedig a középfokú képzésben (9–12. évfolyam) sort keríthetünk e programra.

Ami az óraszámokat illeti, úgy véljük, hogy a modulhoz tartozó ismeretek mindegyike 6–12 órában érinthető, ismertethető. Nyilvánvaló, hogy ha csak a program egyes elemeit akarjuk felhasználni, akkor ennek megfelelően csökkenthetjük az óraszámot.

Az óraszámnövelés eszközeként számos megoldás kínálkozik, például az, hogy más tantárgyak oktatásakor az itt szerzett alapismereteket mélyíthetjük, bővíthetjük. Ezekre a lehetőségekre később – példákkal – még visszatérünk.

A másik, általunk jobban pártolt megoldás az, hogy a csekély iskolai óraszám mellett bátran támaszkodjunk arra, hogy a feladatokat tanulóink otthon, egyéni vagy csoportos munka során oldják meg. Ezt a tárgy természete meg is követeli. Ehhez mintaként bemutatunk néhány feladatot, amelyekkel a tanulók otthoni tevékenysége is nyomon követhető, felkészülésük az adott anyagrészből irányíthatóvá, eredményesebbé tehető.

Középiskolában a program alkalmazása nincs szigorúan helyhez – évfolyamhoz, hónaphoz, naphoz stb. – kötve. Annyit azért érdemes átgondolni, hogy azok után kerítsünk sort rá, amikor már néhány alapfogalommal más tárgyak tanulása kapcsán tanulóink megismerkedtek. Így például a kommunikáció fogalmával a nyelvi órákon, vagy éppen a nyilvánosság fogalmával a történelemórákon. Az is szempont lehet, hogy az adott programot akkor építjük be az éves anyagba, amikor annak különleges aktualitása van (illetve lesz). Ilyennek tekinthető például egy-egy médiabotrány (egy lap megszűnése) vagy egy-egy esemény kapcsán a média kiemelkedő szerepe (jó lehetőséget kínált erre például az iraki háború vagy szeptember 11. eseményeinek jó néhány mozzanata.)

3. A tananyag

Az alapfogalmak tisztázása

3.1. Bevezető óra(k)

Először ismertessük meg a tanulókat a szó jelentésével:

Tömegkommunikáció: nagy tömegek tájékoztatása, sokak számára hozzáférhető eszközök útján

Vetessük elő az angol és a német szótárt és kerestessük ki a szót! Tisztázzuk a jelentésátfedéseket, a jelentésárnyalatokat! Tisztázzuk az alapfogalmakkal kapcsolatos nyelvhasználatot!

A tömegtájékoztatási eszközök (újság, rádió, televízió stb.) idegen neve: média – latin származású, angolból átvett kifejezés, egyes száma a médium.1

Érdemes megvizsgáltatni a további jobb tájékozódás kedvéért a szómagyarázat egyes elemeinek jelentéstartalmát:

  • Elsőként arra kell gondolnunk, hogy a tömegkommunikáció a közvetett kommunikáció egyik megjelenési formája.
  • A tömegkommunikáció esetében a kommunikációs folyamat többnyire egyirányú, mert az információ technikai közvetítő eszközök útján jut el a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjaihoz.
  • Fontos eleme a folyamatnak, hogy a tömegkommunikáció esetében az információkat szakemberek állítják elő és dolgozzák fel oly módon, hogy azok „fogyaszthatóvá” váljanak az emberek számára.

Ezen az órán a központi problémát a tanulók médiafogyasztásának a feltárása jelenti. Ezt kell világossá tennünk annak érdekében, hogy a későbbiekben mindenki számára egyértelmű legyen a cél: gyakorlatilag is hasznosítható ismereteket szeretnénk számukra nyújtani, olyanokat, amelynek a mindennapokban is hasznát látják!

Ehhez önkitöltős kérdőívet használunk, amelyet az óra megkezdése előtt annyi példányban lemásolunk, ahány „kitöltőre” számítunk. A kitöltéshez szükséges információkat az óra egy korábbi fázisában már tisztáztuk, ezért a technikai információkon túl egyebeket nem kell közölnünk a hallgatókkal, mert akkor „torzítjuk” a végeredményt!

Mielőtt a kérdőívek kitöltéséhez fognánk, rögzítsünk néhány alapadatot!

Nem:

  • férfi

Életkor:.........év

Lakóhely:

  • főváros
  • város
  • falu
  • egyéb......

A) Elsőnek a napilapok „fogyasztását” vizsgáljuk tanulóink körében:

Újság neve Naponta olvassa Hetente Ritkábban Nem olvassa
Népszabadság
Népszava
Magyar Nemzet
Magyar Hírlap
Regionális lap (pl. Kelet-Magyarország)
Helyi lap (pl. Hegyvidek – Budapest XII. kerületének lapja)
Bulvárlapok (pl. Mai Nap, Blikk, Reggel stb.)

Kitöltési útmutató:

a nemleges választ – jellel,

míg az igenlőt + jellel kérjük!

Hívjuk fel a figyelmet a kitöltés pontosságára! Ha a válasz nem egyértelmű, a későbbi feldolgozás nehézkessé, sőt lehetetlenné válik!

B) Másodszor érdemes a heti- és havilapok terén vizsgálódni, még akkor is, ha ezen a téren szerényebb eredményekre számítunk!

Újság neve Naponta olvassa Hetente Ritkábban Nem olvassa
Heti Világgazdaság
168 Óra
Magyar Narancs
Hócipő
Élet és Irodalom
Kritika
Figyelő

C) Harmadszorra azoknak a lapoknak a fogyasztását vizsgáljuk, amelyeknél „biztosabb eredményre” számítunk! Ezért a kérdést is megváltoztattuk, az általánosabb vizsgálódás helyett is konkrétan kérdezünk.

Melyek azok a lapok, amelyeket rendszeresen olvas?

Újság neve Rendszeresen (amikor a lap megjelenik) olvassa Miért ezt a lapot olvassa?
 
 

D) Milyen lapokat olvasna, ha a tevékenységhez minden szükséges feltétel (anyagiak, idő stb.) a rendelkezésére állna?

Újság neve Rendszeresen (amikor a lap megjelenik) olvassa Miért ezt a lapot olvassa?
 
 

E) A következőkben az elektronikus média-fogyasztását vizsgáljuk.

Tévécsatorna neve Naponta Hetente Ritkábban Egyáltalán nem
nézi
MTV
RTL Klub
TV 2
Duna Televízió
M2

Tudjuk, hogy ma már számos tényezőtől (részben fizikai okok, részben anyagi természetűek) függ az, hogy otthonában kinek hány tévécsatorna áll rendelkezésére.

F. A „hozzáférhetőség” feltárása kulcskérdés, mert ez a médiafogyasztás megállapításakor alapvető információkkal lát el bennünket:

Tévécsatorna neve Rendelkezésemre áll Nem áll rendelkezésemre
HBO
Magyar ATV
Viasat3
Hír TV
Spektrum
National Geografic Channel
Discovery Channel
Sport 1
Sport 2
Egyéb csatorna, ami a listán nem szerepelt:

G. A rádióhallgatásról is kérünk adatokat:

Rádió neve Naponta Hetente Ritkábban Egyáltalán nem
hallgatja
Kossuth
Petőfi
Bartók
Sláger
Danubius
Juventus
Info
Egyéb adó:
Helyi rádió Neve:...........

H) A következő részt az internethasználat feltárásának szánjuk.

1. Használ-e számítógépet

munkája során igen nem
a tanulás kapcsán igen nem
szabadidejében igen nem

2. Ha nem használ, akkor ennek az az oka, hogy

  • nem ért hozzá
  • nem áll a rendelkezésére ez az eszköz
  • ért hozzá, de nem érdekli
  • ért hozzá, de sem a munkájában, sem pedig a szabadideje eltöltésében nincs rá szüksége

3. Ha használ számítógépet, akkor melyek azok a portálok, weboldalak, amelyeket a leggyakrabban látogat meg:

Portál, weboldal neve (címe) Naponta Hetente Ennél ritkábban
látogatja
 
 

Ennél a feladatnál nem adunk meg internetes „újságcímeket”. A feldolgozásnál láthatjuk meg azt, hogyan alakul ezeknek (pl. Index, Origo, napilapok on-line változatai stb.) a fogyasztása vagy „nem fogyasztása”.

A felmérés eredményeit hasznosítanunk kell. Erre a legjobb megoldásnak az tűnik, ha:

  • az összegzést, amely az egyes hallgatók válaszaiból született, együtt készítjük el és beszéljük meg. Célszerű ehhez akár a táblán, akár nagyobb papírokon, esetleg számítógépen elkészíteni a táblázatokat, és az eredményeket azonnal rögzíteni. Az összeszámolást követően a legegyszerűbb – százalékos – kimutatást készítsük el, és beszéljük meg a tapasztaltakat.

Önmagában az eredmény nem sokat ér, ezért érdemes kontrollcsoportokban elvégezni a felmérést, és a kapott eredményeket összevetve már összetettebb következtetéseket is meg tudunk majd fogalmazni.

Néhány javaslat:

  • mi magunk is elvégezhetjük a felmérést a tantestület vagy az iskola minden dolgozója bevonásával,
  • de az is jó megoldás, hogy a hallgatókat kérjük meg arra, hogy családjuk, ismerőseik körében végezzenek hasonló felmérést ugyanezekkel a táblázatokkal. Mindkét esetben célszerű a megkérdezettek életkorát és iskolai végzettségét rögzíteni a jobb összevethetőség kedvéért!

Érdemes az eredmények ismeretében még egy kérdést megvizsgálni: azt, hogy a hallgatók időfelhasználása a médiafogyasztás kapcsán hogyan alakul?

Tevékenység Naponta (óra/perc) Hetente (óra/perc)
Tv–nézés
Rádióhallgatás
Újságolvasás

Ahhoz, hogy az itt nyert adatokat tudjuk értelmezni, az alábbi segédletet használhatjuk fel (az alábbi két ábra egy korábbi kutatásunkból való, amelyet a KSH-val közösen végeztünk).2 Mindkét esetben bemutathatjuk hallgatónk számára az „országos tapasztalatokat”, legalább néhány fontosabb összefüggés feltárásával. Ezt követően lehetőség nyílik az osztályban nyert (akár egyéni) adatok és az ábrán látottak összevetésére.

Néhány javasolt szempont:

  • a férfiak és a nők adatainak az összevetése,
  • a tévézésre felhasznált napi idő(csúcsok) elemzése, illetve
  • hogyan alakult az „egyéb” médiafogyasztás a tévézés időtartamához képest?

A harmadik ábra a nappali tagozaton tanulók tévénézési szokásait rögzíti egy átlagos hétköznapon, szombaton és vasárnap. Ez is lehetőséget kínál összevetések elkészítésére, különösen azokban az esetekben, amikor az osztályban fiatal felnőttek tanulnak.

1. ábra. Aktív kereső férfiak tevékenységeinek szerkezete a nap 24 órájában, a vizsgált napon oktatási intézményben tanultak

Forrás: Időfelhasználás és felnőttoktatás.

2. ábra. Aktív kereső nők tevékenységeinek összetétele a nap 24 órájában, a vizsgált napon főfoglalkozású munkát végeztek

Forrás: Időfelhasználás és felnőttoktatás.

1. táblázat. Nappali tagozaton tanulók tévénézési ideje

  Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola
4. évf. 6. évf. 8. évf. 8. évf. 10. évf. 12. évf. 10. évf. 12. évf. 10. évf.
Hétköznap 1:36 1:58 2:03 1:35 1:34 1:25 2:03 1:49 2:10
Szombat 3:28 3:41 3:37 3:08 3:02 2:43 3:35 3:06 3:32
Vasárnap 3:19 3:23 3:24 2:56 2:53 2:33 3:19 3:01 3:30

Forrás: A tanulók munkaterhei Magyarországon.3

A témát „lezáró” beszélgetést érdemes úgy irányítani, hogy a hallgatók számára egyértelművé váljon, hogy a tömegkommunikáció nyújtotta információk a tömegkommunikációs eszközök révén válnak észlelhetővé, „megfoghatóvá”. Ezért mind a hagyományos, mind pedig a modern eszközök használata és igénybevétele ma már elengedhetetlen velejárója a mindennapi tájékozódásuknak, információszerzésüknek.

Érdemes felhívni a figyelmüket arra, hogy mindezeknek a hiánya milyen hátrányokat jelenthet számukra a mindennapokban, pl. álláskeresésnél, vásárlásnál stb.

3.2. A tömegkommunikáció funkciói

Mielőtt sorra vennénk az egyes tömegkommunikációs eszközöket, nézzük meg, hogy milyen funkciói vannak, illetve lehetnek a tömegkommunikációnak a társadalom és az egyén életében. A bevezető órák tapasztalatai alapján ezen az órán (órákon) az információ fogalmát kell a középpontba állítani.

Melyek azok a kérdések, amelyeket mindenképpen szemügyre kell vennünk?

Ki az információ kibocsátója?

Milyen üzenetet tartalmaz a kibocsátott információ?

Milyen csatornán jut el hozzánk az információ?

Kinek szól az információ?

Látható, hogy itt már olyan problémák merül(het)nek fel, amelyek megválaszolása előismeretek nélkül nem vagy csak nehézségek árán lehetséges.

Nyilvánvaló, hogy ennek kapcsán olyan kérdésekről van szó, amelyeket nem tudunk bármelyik iskolafokozatban megtanítani.

A kérdésekre adandó válaszokat vita során célszerű tisztázni, amelynek lebonyolítását segítheti az, ha a tanulók kezébe újságokat adunk az érvek, álláspontok, vélemények kialakításához. Nem célszerű csak és kizárólag „elmondani” előadásszerűen ezt a témát, sokkal eredményesebb lesz a munkánk, ha már előre elkészítjük azokat a lapokat, amelyeket az órán használni tudunk. Mindig a teljes újságot adjuk a hallgatók kezébe, sohasem szabad egy-egy oldallal dolgozni!

Első téma

A világ számos országában történt dolgokról, eseményekről a modern tömegtájékoztatási eszközök nélkül szinte semmit sem tudnánk. Ugyanakkor ezek az eszközök elképesztő mennyiségű információval látnak el bennünket.

A hatalmas mennyiségű információ – még ha rendelkezésünkre is állna – bizonyos mértékig „holt anyag” maradna, mert rendszerezni, feldolgozni, egyáltalán végigolvasni nem állna módunkban.

A kérdéskör kapcsán beszéljük meg a „Gutenberg-galaxis” problémát!

Lehetséges megközelítés:

  • információrobbanás (Gutenberg – könyvnyomtatás)

Az ismeretek elmélyítéséhez:

  • Irodalom: a reformáció irodalma (anyanyelvűség: Bornemissza, Balassi, Rimay János, Alvinczy–Pázmány vita stb.)
  • Történelem: az információrobbanás a kódexek és a könyvnyomtatás kontextusában
  • Informatika–technikatörténet: a gyorssajtótól az Internetig

Második téma

Ahhoz, hogy az információk kezelhetővé váljanak, rendszerezni, csoportosítani, feldolgozni kell őket. Lehetőség nyílik a könyvtári rendszer ismertetésére – ebből a szempontból. Ha az iskolában van könyvtár, akkor ezt az alkalmat mindenképpen használjuk fel gyakorlatra!

Katalógusok használata:

Adjunk a csoportoknak konkrét feladatokat, például állítsanak össze egy- egy témához „témabibliográfiát”! Kérjük ehhez a könyvtáros segítségét is.

Internetes könyvtárak és újságok felkeresése (a tanár vagy a közösség által) előre meghatározott szempontok és feladatok alapján.

Állítsanak össze az érettségi vizsgára készülők számára weblap (portálok) vagy linkgyűjteményt! Ennél a feladatnál remek lehetőség kínálkozik az informatikát tanító kollégák bevonására!

Harmadik téma

További fontos kérdés, hogy vajon minden eseményről hírt kell-e, hogy adjon a média. Nyilván nem. Az azonban, hogy mi kerül az újságokba, a rádióba vagy éppen a tévé képernyőjére, nem a véletlenen múlik, hanem azon, hogy melyik esemény válik „hírré”.

Az alapkérdés az, hogy mi a hír?

Tételmondat, hogy

a hír mindig információ, de az információ nem mindig hír.

Ennek a témának az elindítása egyszerű, hiszen elég a nyelvhasználatra hivatkozni:

„Nézzük vagy hallgassuk meg a híreket!” – sokszor mondjuk vagy halljuk ezt a mondatot. Beszéljük meg, hogy mire gondol(hat)nak azok, akik ezt nap mint nap elmondják.

A bevezető beszélgetés eredménye az alábbi (egyik lehetséges) definícióban történő megállapodás.

Hír az, ami rendkívüli eseményről ad tájékoztatást.

Lehetséges feladatok, vitakérdések, amelyeket otthoni munkára is feladhatunk:

  • Az előző nap látott hírműsorok anyagának elemzése:
    • Minden hír rendkívüli volt?
    • Mi az, hogy rendkívüli? Mi tesz egy eseményt rendkívülivé?
    • És kinek a számára rendkívüli?
  • Próbáljunk választ keresni (és remélhetőleg találni is), hogy az elmúlt hetekben, napokban melyek voltak azok az események, amelyeknek a hírei a legjobban érdekeltek bennünket.

Célszerű, ha a hallgatókból csoportokat alakítunk (3–5 fő) és a csoportnak jelöljük ki a feladatot!

Fontos, hogy készítsük elő számukra ezt a (nyilván) szokatlan tevékenységet:

  • Rögzítsék írásban azt, hogy a csoportban kinek mi lesz a konkrét feladata!
  • Rögzítsék azt, hogy a munkájukhoz milyen időráfordításra van szükség, valamint azt is, hogy melyek lesznek azok a napok, amelyeken a feladatot meg kívánják valósítani! Erre többek között azért van szükség, hogy mi magunk is készülni tudjunk a következő órákra!
  • Rögzítsék azt is, hogy ki(k) és milyen módon fogják a többiekkel megismertetni munkájuk eredményét!

Az előző pontokban foglaltak részét képezik a házi feladatnak.

Az otthoni munka előkészítését segíthetik a következők:

Az alábbi táblázatot az óra végén töltetjük ki azért, hogy az otthoni feladat elkészítése előtt még egyszer tisztázzuk a munkához szükséges alapfogalmakat, valamint azt, hogy hallgatóink informáltsága az adott feladat szempontjából elégséges-e.

A hír fajtája, jellege A legfontosabb (rendkívüli) hírek Miért?
Politika
Sport
Egyéb

A másik megoldás az lehet, hogy a házi feladat előkészítéséhez készíttetünk egy „TOP-listát” az adott hét rendkívüli(nek tartott) híreiről!

Ha van még idő, érdemes összehasonlítani a férfiak és a nők, valamint az idősebbek és a fiatalabbak véleményét tükröző listákat!

Sorszám A hír Indoklás
1.
2.
3.
4.
5.

Lehetséges konklúzió, a téma lezárásaként:

Az esemény rendkívüliségének a felismerése és megítélése nem egyszerű dolog. A hírszerkesztők számára fontos válogatási elv, hogy az esemény „híre” minél több embert érintsen, érdekeljen.

Negyedik téma

Meddig hír a hír?

Ezt az új témát kezdhetjük az alábbi bejelentéssel:

Nincs unalmasabb dolog, mint az előző napi újságot olvasni!

Állítsuk vele szembe az alábbi mondatot!

A hír velejárója az újdonság.

A két mondattal kapcsolatban szinte magától adódnak feladatok:

Állapítsuk meg, hogy

  • az osztályban,
  • az iskolában,
  • a településen a beszélgetés időpontjában mi a legfontosabb „hír”! Ezeket, ha erről „közmegegyezés” születik, rögzítsük!

Idővel az újdonságok is elveszítik különös, az első időszakban meglévő érdekességüket. Az emberek még a legszenzációsabb dolog fölött is előbb vagy utóbb, de napirendre térnek. Ez különösen akkor van így, amikor valakit az adott esemény nem személyében érintett, tehát mintegy kívülállóként szemlélhette a dolgok alakulását.

A vázolt problémát először mutassuk be fiktív példákon! (tanári elbeszélés)

Az egyik bank tönkrement. Az esemény jelentős hatással van az ország gazdasági életére, mert félő, hogy komoly gazdasági-pénzügyi (pl. azzal, hogy egyes termékek ára emelkedni fog) következményekkel kell számolni. Ahogy múlnak a napok, a kezdeti izgalom csökken. Az emberek vásárlásaik alkalmával nem érzik az esemény által beharangozott súlyos következményeket, vagy ha van is következmény, azt elviselhetőnek tartják, úgyhogy a bankról érkező híreket egyre közönyösebben olvassák, hallgatják, esetleg nézik. Más a helyzet azokkal, akiknek a pénze odaveszett a bankcsőd alkalmával. Őket sokkal tovább érdeklik a témával kapcsolatos hírek, ők még a legapróbbnak tűnő információra is figyelnek, hiszen az események kedvező vagy továbbra is kedvezőtlen alakulásától sok minden függhet.

A történet elmondását követően érdemes szituációs játékot kezdeményezni.

Válasszunk szereplőket egy olyan helyzethez, ahol a bank csődje személyében érintette a játékban szereplőket!

Néhány javasolt szituáció:

  • családi jelenet, amelyben az egyik fél elmondja a házastársának, hogy a bankban tartott pénze az ismert ok miatt elveszett,
  • párbeszéd a bank alkalmazottja és az egyik kárvallott között.

A feladathoz a játékot szemlélők számára adjuk megfigyelési szempontokat!

  • Figyeljék meg a szereplők nyelvhasználatát! Milyen tapasztalatokat szereztek erről?
  • Figyeljék a tanulók mozdulatait, gesztikulációját, arcjátékát stb.!

A témával kapcsolatban javasolt házi feladat:

  • Tudnak-e említeni olyan eseményt, amely a tömegkommunikáció révén hírré vált, és amelynek maguk vagy közvetlen ismerőseik is résztvevői, átélői voltak?
  • Válasszuk ki a sajtóban megjelenő hírek közül azt, amelyről azt gondoljuk, hogy a legtöbb ember figyelmét felkeltette.

Ezzel kapcsolatban készíttessünk a hallgatókkal elemzést a következő módon: végezzék el a rendelkezésre álló napilapok elemzését (célszerű, ha a kiválasztott sajtótermékek között országos és helyi lap egyaránt helyet kap) néhány szempont alapján!

Szempontok:

  • Vizsgálhatjuk azt, hogy a lapok főoldaláról hogyan szorul ki idővel az általunk kiválasztott téma (hír)

A hír (és a vele kapcsolatos információ) terjedelme a címlapon:

Az esemény időpontjában:

Egy hét múlva:

2 hét múlva:

1 hónap múlva:

Itt is célszerű csoportok számára kiadni a feladatot!

  • Hogyan változik meg a szóban forgó hír (információ) helye az adott újságban? (címlap, x. oldal stb.)
  • Melyek lesznek azok a hírek, amelyek elhomályosítják az eredeti hír hírértékét?

A fenti feladatot végezzük el szóban terjedő, a helyi közösséget érintő hír kapcsán is. A helyi közélet, sportélet stb. hírei mellett vegyük számba a pletykákat is!

Mindenki számára ismert esemény a szeptember 11-én történt terrortámadás. Érdemes az eseménnyel kapcsolatban a korabeli sajtóban megnézetni az anyagot az egyszer már alkalmazott szempontok alapján. Ez a feladat egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a különféle típusú archívumok (hagyományos, e-alapú) használatára felhívjuk a hallgatók figyelmét. Ugyanakkor nem szabad elszalasztani annak a lehetőségét, hogy a feladat kapcsán megteremtsük a tantárgyak közötti kapcsolatot.

Néhány lehetőség:

  • Értelmező szótár használata: a hírrel kapcsolatos fogalmak tisztázása: terror, terrorista, anarchista, fundamentalista, fundamentalizmus stb.
  • Merényletek, terrortámadások elemzése a történelem során (J. Caesar, Erzsébet királyné, Matuska Szilveszter, Kennedy-testvérek stb.)
  • Társadalomismeret: szubkultúrák és a belőlük kinövő terrorszervezetek vizsgálata (Fényes Ösvény, Szürke Farkasok, maffia, Vörös Brigádok stb.)

A témát célszerű archív felvételek bemutatásával alátámasztani, izgalmasabbá és színesebbé tenni!

Ötödik téma

Nem kerülhető meg az sem, hogy feltegyük azt a kérdést: mitől függ egy hír hírértéke?

Mielőtt ezt a kérdést kezdenénk tárgyalni, mondjuk el (beszéljük meg), hogy mi a hírszerkesztők feladata.

A hírszerkesztés legfontosabb „kérdései”:

Ki/mi, mit, mikor, hol, miért, hogyan?

Ha hírnek a feldolgozott, ellenőrzött és valósnak bizonyult információt tekintjük, akkor szükséges a hírszerkesztés szempontjából a következőkre kitérni:

  • A hírszerkesztői munka a híranyag megismerésével kezdődik, általános tájékozódási képességet igényel.
  • A nyers információt a hírszerkesztők teszik „feldolgozottá”, olyan formájúvá, mely a megfelel a közlő médium jellegének, valamint kiegészítik minden olyan információval, amely utal az előzményekre, következményekre, összefüggésekre (háttér-információk).
  • Minden információt ellenőrizni kell, és csak a valósnak bizonyultak közölhetőek hírként – azokat az információkat nem szokás ellenőrizni, amelyek bevett és kipróbált médiumoktól származnak (hírügynökségek, MTI), egyszerre több helyről erősítették meg (pl.: szemtanúk), illetve hivatalos helyről származnak (szóvivő által megerősített, kiadott anyagok).
  • Formai szempontból a jól szerkesztett hír:
    • Közérthető (amennyiben lehetséges, kerülni kell az idegen és szakszavakat)
    • Tömör (csak a szükséges és elégséges információt tartalmazza)
    • Pontos (tény- és adatszerű)
    • Félreérthetetlen – egyértelmű
    • Tárgyilagos, mértéktartó

A hírszerkesztés alapelvei között lényeges megemlíteni azt, hogy:

  • A hírek megfogalmazása nem sértheti az olvasók meggyőződését – kerülni kell a minősítő jelzőket (feladat lehet erre ellenpéldákat keresni).
  • Egy-egy adott ügyben minden érintettnek lehetőséget kell adni véleménye közlésére.
  • A forrást – kivételes esetektől eltekintve – közölni kell.
  • Az újságíró nem keltheti azt a benyomást, hogy már eleve értékítélete van az adott témáról – kerülni kell, hogy az újságírót azonosítani lehessen egy meghatározott állásponttal.

Az újság anyagát a szerkesztőségben dolgozó munkatársak – ma már számítógéppel – állítják össze. A lapban megjelent anyagokért elsősorban a főszerkesztő a felelős, ő dönti el, hogy mi kerülhet az aznapi lapszámba, és minek kell kimaradnia.

A főszerkesztő munkáját az egyes témákra szakosodott (pl. belpolitika, külpolitika, sport, gazdaság stb.) szerkesztők segítik.

Az információk egy része a Magyar Távirati Irodából érkezik, másik részét a lap újságírói és más munkatársak, esetleg egyéb hírügynökségek gyűjtik öszsze. A hírügynökségek kialakulásáról, történetéről részletesen a Függelékben olvashatunk.

Az egyes lapszámok elkészítését – a szöveg tördelését, a képek, ábrák beillesztését – technikai munkatársak biztosítják.

Mivel az egyes hírek között a lap szerkesztői válogatnak, ezért különös jelentőséget kaphat a tömegek, az olvasók álláspontjának, véleményének a manipulációja az információk segítségével. A média manipulatív tevékenysége szoros kapcsolatban áll a gazdasági és politikai élet ügyeinek az alakulásával. Az álláspontok, a szándékok befolyásolásának egy speciális területe a reklám. Ezzel külön fejezetben foglalkozunk.

Feladat:

Milyen jellegű információk alkotják egy-egy újság anyagát?

Ezt a kérdést előzetes információk nélkül is megvitathatjuk! Később, már több ismeret birtokában térjünk ide vissza és módosítsuk a korábban kialakított álláspontokat!

Térjünk ki arra is, hogy milyen szelekciós mechanizmusok léteznek a tömegkommunikáció területén, amelyek gátolják/befolyásolják az információk áramlását!

Javaslatok:

  • Egyszerű politikai szándék
  • Nemzetbiztonsági szempontok

Az említett két szempont mellett itt érdemes végiggondolni a cenzúra szerepét is.

Javasolt megközelítések:

  • Liberális és diktatórikus rendszerek esetében hogyan és miért működtetnek cenzúrát?
  • Hozzunk történeti példákat! (1848/49, I. világháborús hazai sajtó, Kádár- korszak stb.)

Kossuth Lajos, miután nem rendelkezett sem nyomdával, sem pedig a cenzor engedélyével, az országgyűlésen elmondott képviselői beszédeket egyetemistákkal leíratta, majd az egyes példányokat több tucat példányban lemásoltatta. Így teremtett magának és az adott ügynek a képviselőház falán túlnyúló nyilvánosságot. Az alkalmazott technika – a kézzel történő másolás – azonban erősen behatárolta és korlátozta a lehetőségeket.

Petőfi és társai 1848. március 15-én Pesten lefoglalták a nyomdát. Erre az emlékezetes eseményre valószínűleg mindenki emlékszik még olvasmányélményei kapcsán. Elevenítsük fel ismereteinket erről az epizódról, majd próbáljunk választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt Petőfi és a márciusi ifjak célja a nyomdagép lefoglalásával?

A cenzor a cenzúrán dolgozott, abban a hivatalban, amely a nyomtatásra szánt irodalmi alkotásokat politikai szempontból felülvizsgálta. A cenzor a vizsgálatot végző személy volt.

Demokratikus politikai rendszerekben mindenki szabadon megjelentetheti (írásban és szóban) a véleményét, anélkül hogy erről előzetesen egy személynek vagy egy hivatalnak számot kellene adnia. Az elmondottakért és leírtakért a szerző viseli a felelősséget! Ma Magyarországon nincs cenzúra, tehát a tömegkommunikációs eszközök által továbbított információkat nem kell megjelentetés előtt „cenzúráztatni”.

Lényeges az előzetes és utólagos cenzúra, ha mód van rá, térjünk ki a „belső cenzúra” kérdésére. Lehetséges kapcsolódás az irodalomhoz: az Aczél-féle „három T” művelődés- és irodalompolitikája!

A hírérték kritériumai:

  • A legfontosabb, hogy az esemény (és híre) aktuális legyen.
  • A hír értékét még az is növelheti, ha az esemény váratlansága meglepetést okoz.

Például a Jugoszlávia elleni NATO-támadás időpontját már hetekkel korábban lehetett tudni. A hír a támadás megindulásáról – noha nem keltett különösebb meglepetést, mert szinte mindenki biztosra vette bekövetkeztét – mégis minden egyéb hírt háttérbe szorított.

Az emberek a hírt tudták mihez kötni, hiszen a témáról már voltak előismereteik, így a friss eseményeket – az újdonságot, az aktualitást – már egy „kész rendszerhez” tudták hozzáilleszteni.

  • Fontos eleme a hírértéknek, hogy a hírben szereplő személyek ismertek legyenek.

Amikor egy híres rocksztár elgázol valakit, arra mindenki felfigyel, szemben azzal, ha ugyanezt X.Y., csak szűkebb környezete által ismert személy követi el. A hír értéke az első esetben szenzációs, azaz feltűnést, izgalmat keltő, azaz az elkövető miatt rendkívüli. Mindenképpen jellemző erre a helyzetre, hogy – és nem csak azért, mert a személyiségi jogok védelméről van történetesen szó – az áldozat személye azonnal az érdeklődés perifériájára kerül. Ez csak abban az esetben lenne elkerülhető, ha a helyzet fordított lenne, azaz egy híres sztár vált volna a baleset áldozatává. A harmadik variáció, ami az első kettőnél nagyobb izgalmat okozhatna az, ha balesetben mind a két szereplő ismert személyiség lenne.

  • Befolyásolja a hírek értékét a földrajzi vagy kulturális közelség is.

Egy katasztrófa, egy háború aggasztóbb, ha a közelünkben történik, mint egy másik földrészen.

Lehetséges feladatok:

A rendelkezésre álló (vagy projektfeladatként kiadott és összegyűjtött) sajtógyűjtemény segítségével elemezzük és vitassuk meg a Zámbó Jimmy halálával kapcsolatos problémát! (A hír értéke, hatása, társadalmi reakciók stb.)

Széles körű érdeklődést váltott ki az ismert énekesnő, Zalatnay Sarolta elítélése és az ítéletet követő bebörtönzése. A bulvárlapok naponta foglalkoztak az eseménnyel. Elemezzük ezt az eseményt is!

Érdemes a téma szempontjából a történelem híres katasztrófái közül néhányat megvizsgálni!

Például: Miért áll még mindig az érdeklődés középpontjában a Titanic katasztrófája?

  • Miért volt szenzációsabb, mint bármely másik hajó elsüllyedése?
  • Miért érdekli mind a mai napig az embereket, holott nem kincseket vagy más különös értéket szállító hajóról van szó?

3.3. A tömegkommunikáció eszközei

Első téma

A bevezető gondolatokat érdemes úgy megfogalmazni, hogy érzékeltessék a hallgatókkal: az események hírré válva számunkra is akkor válnak – fogyaszthatóvá – , ha ezeket a modern tömegkommunikációs eszközök azzá alakítják. Ez teszi lehetővé, hogy napjainkban – szemben a régebbi korokkal – az eseményt követő percekben akár a legtávolabb történt dolgokról is tudomást szerezhessünk.

Ennek azért van óriási jelentősége, mert korábban egy-egy eseményről több hét, esetleg hónap vagy éppen év múltával szerezhettek az emberek tudomást. Közismert, hogy a modern közlekedési eszközök megjelenéséig az emberek többsége úgy élte le az életét, hogy szinte alig hagyta el azt a települést, ahol megszületett. A társadalom tagjai nemcsak a helyzetváltoztatás, az utazás szempontjából voltak a ma emberével szemben összehasonlíthatatlanul hátrányosabb helyzetben, hanem az információk megszerzése szempontjából is.

Gyakran volt rá példa, hogy egy ország lakosai – tömegkommunikációs eszközök hiánya miatt – uralkodójukat „élőben” sohasem láthatták, legfeljebb azon a pénzérmén, amelyre az uralkodó képmását ráütette.

Ez ma természetesen másképpen történik. Elég arra gondolnunk, hogy a tévé jóvoltából az uralkodók koronázási ünnepségeit vagy éppen temetési szertartásaikat „egyenes” adásban nézhetjük végig.

Az elmondottak tehát arra a kettős funkcióra világítanak rá, amelyek valójában alig-alig választhatók el egymástól. Ez a tájékoztató–tájékozódó funkció.

E bevezetőt követően a beszélgetés (vita) egyik lehetséges folytatása: a téma kapcsán vezessünk be és magyarázzunk meg olyan fogalmakat, amelyeket mindig használunk, de a pontos tartalmukat ritkán határozzuk meg.

A javasolt fogalmak köre:

Közszolgálatiság

Szempontjai:

  • magas minőség, változatosság
  • kisebbségnek és a hátrányos helyzetűeknek is szóljanak a műsorok
  • elégítse ki a kulturális és vallási értékek iránti igényt
  • ápolja a nemzettudatot
  • segítse az iskolai oktatást
  • készítsen művészi és tudományos műsorokat
  • közérdekű információkat közöljön
Kereskedelmi adók

Jellemzői:

  • gazdasági-üzleti vállalkozás
  • cél: reklámok sugárzása
  • a műsornak olyannak kell lenni, ami ott tartja a nézőt a következő reklámblokkig
  • a tulajdonosokat nem az érdekli, hogy mi van a képernyőn, hanem az, hogy hányan nézik
  • vannak előírt feladataik, amiket be kell tartaniuk (a műsoridő egy bizonyos részét közszolgálati műsor sugárzására kell fordítaniuk)
  • magyar kézben kell lennie a tulajdon minimum 26%-ának
  • az nem lehet tulajdonos, akinek már más médiumban van részesedése
  • 10 éves sugárzásra kapnak engedélyt, a 10 év letelte után újra pályázni kell a frekvenciára
Médiaháború

„Médiaháború” az a konfliktus, amely a rendszerváltás utáni magyar politikai elitet megosztotta, és amelynek tétje a média feletti ellenőrzés megszerzése volt. A médiaháború két szinten zajlott: egyrészt különféle médiapolitikai lépésekkel, például a közszolgálati média kormányt kritizáló elnökeinek elmozdításával vagy a kormányhoz lojális politikai lapok alapításával, másrészt a konfliktust végigkísérő vitával, amelyben a részt vevő pártok a médiáról és általában a társadalomról vallott nézeteiket ismertették.

„Stratégiai szempontból a médiaháború – amelynek fókuszában a kormánypártok és az újságíró-társadalom egy része közötti viszony állt – egyetlen kérdésre egyszerűsíthető le. A konfliktus tétje az volt, hogy ki tematizálja a közbeszédet. A háború terepe azért lett éppen a média, mert – szemben más közép- európai országokkal – nálunk az újságíró- társadalom aktív szerepet játszott a rendszerváltásban. Szakmai szerepértelmezésének szerves része volt a politikai aktivizmus hagyománya. E hagyományhoz az újságírók egy része a demokratikus konszolidáció éveiben is ragaszkodott – a politikai elitek egy része azonban elvitatta tőlük a közgondolkodás tematizálásának jogát.„

Bajomi Lázár Péter: A magyarországi médiaháború. Új Mandátum Kiadó, Bp., 2001.

Médiatörvény

A médiatörvény feladatai:

  • meghatározza, hogy milyen televíziózási formák létezhetnek: közszolgálati, nonprofit, hálózati, közműsor-szolgáltató, kereskedelmi
  • szabályozza az országos és a helyi frekvenciákat, megszabja a hozzájutás feltételeit
  • felügyeleti intézményt hoz létre
  • korlátozza a médiamonopóliumokat

A magyar médiatörvény nehéz születése

„Az 1989 derekán az ellenzék és az állampárt közti tárgyalásokon az erre alakított szakértői albizottságban – feltehetően az új médiumoknak az akkor már sejthetővé vált demokratikus választások során meghatározóvá váló, par excellence hatalmi jellege miatt – nem született megegyezés arról, miként szabályozzák az elektronikus médiumokat. Így azokat mindössze az 1989. október 23-án hatályba lépett, átfogóan módosított alkotmány új, 61. §-a érintette.

Ezzel szemben a médiumokról szóló törvény 1996. januári hatálybalépéséig, sőt egészen az új kereskedelmi programok megindulásáig „szünetelt ” a rádiózás és televíziózás szabadsága. A műsorok sugárzására vonatkozó engedélyek kiadását megtagadták, a kormány belső határozatában – tehát nem jogszabályban – megállapított frekvenciamoratóriumra hivatkozva. Az új parlament ugyan 1990 augusztusában határozatban kötelezte a kormányt, hogy az engedélyezés rendjét újraszabályozó törvény elfogadásáig legalább a frekvenciamoratóriumot legalizálja egy erről szóló törvényjavaslat benyújtásával, de még ez a törvény sem született meg éveken keresztül. Így tehát fennmaradt az illegális frekvenciastop, amely azonban meg tudta akadályozni új rádió- és tévéállomások létrejöttét.

A jogi szabályozás, illetve annak hiánya tehát fenntartotta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió monopolhelyzetét, és ezzel ezen a területen lehetetlenné tette a kifejezés szabadságának érvényesülését. Ugyanakkor az 1986-os sajtótörvény a monopolhelyzetben lévő országos közszolgálati rádió és tévé jogállását szinte egyáltalán nem szabályozta. Rengeteg módosítással ugyan, de hatályban maradt viszont egy 1974-ből származó kormányhatározat a Magyar Rádióról és a Magyar Televízióról, amelynek 6. pontja ezen intézmények kormányfelügyeletét írta elő. Az Antall-kormány a médiaháborúnak nevezett törvény nélküli időszakban igyekezett kihasználni ezeket a – kádári korszak kézivezerlési rendszerét intézményesítő – szabályokat a függetlenedni akaró médiavezetők megzabolázására, miközben a köztársasági elnök az alkotmányosság határán mozogva igyekezett védelmezni az elnököket.”

Részlet Halmai Gábor: Médiaháború: szabadság és szabályozás című cikkéből, amely megjelent a Beszélő 1997. augusztus – szeptember havi számában

Noha e megbeszélendő kérdések a társadalomismeret kérdéskörébe tartoznak, itt sem „mehetünk el mellettük”.

A legfontosabb feladata a beszélgetésnek az, hogy tisztázza,

  • miért fontos egy jogállamban a tájékoztatás szabadsága, és
  • hogyan valósul (valósítható) meg az ellentétes politikai nézeteket valló erők egyensúlyhelyzetének megteremtése.

A tömegkommunikáció másik feladata a szórakoztatás, amely pl. a sportközvetítésektől kezdve az operaközvetítésekig terjedhet.

Második téma

A tömegkommunikációs eszközök fajtáinak bemutatása ismét kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a tantárgyak közötti kooperációt megvalósíthassuk.

Mutassuk be azt a folyamatot, amely megvilágítja a hallgatók számára azt a tényt, hogy a modern tömegkommunikációs eszközök kialakulását néhány alapvetően fontos technikai találmány segítette elő. A hangsúlyokat e folyamat néhány kiemelkedően fontos állomására érdemes helyezni oly módon, hogy egyúttal az adott korszak művelődéstörténeti megközelítését is elvégezhessük. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy azokra a tudáselemekre is támaszkodhassunk, amelyeket más tantárgyak során sajátíthattak el hallgatóink.

A) Írástörténeti alapismeretek

A közvetett kommunikáció egyik eszközévé az írás vált. Az emberiség történetének, a korai magaskultúrák, civilizációk kialakulásának fontos eseménye volt az írás kialakulása. Ezek közül már néhány (kínai, indiai, sumér–akkád, egyiptomi) már Kr. e. 8000–6000 évvel ezelőtt kialakította és használta az írásjeleket.

Tantárgyi kapcsolódás:

  • Nyelvtan: jel–jeltudomány
  • Informatika: ugyanaz.
  • Történelem: mutassuk be, és ha lehetséges, akkor korábbi tanulmányaikra támaszkodva mélyítsük el tanulóinkban az írás történetére vonatkozó ismereteket, ha nem, akkor a kérdést kezeljük új anyagként! (Ékírás – hieroglifák – szó- és szótagírás – Fönícia – görög és latin írás)

Lehetséges konklúzió:

Egy közösség számára az írás megléte önmagában nem jelentette azt, hogy sokan egy időben egy adott információt egyszerre olvashassanak el.

Gondoljunk például arra, hogy a középkori kolostorokban egy-egy kézzel ír könyv (kódex) lemásolása hosszú hónapokat, esetleg éveket vett igénybe. A lemásolt könyveknek az értéke, különösen akkor, ha még a szöveget díszítették is – éppen egyediségük miatt – felért egy kisebb vagyonnal.

Ebből két dolog következ(het)ett:

Egyrészt a könyvekhez nem lehetett akárkinek és akármikor hozzáférnie, másrészt emiatt az olvasást mint tevékenységet nem lehet a mai gyakorlat alapján elképzelni. Szemben napjaink olvasójával, a kolostorok olvasója olvasópultnál olvasott, ha azon kevesek közé tartozott, akik hozzájutottak a könyvekhez. A többség számára a szövegeket felolvasták, tehát az „olvasás” helyett valójában a szövegeket hallgatták. (A könyvek kis példányszáma az iskolák, egyetemek lehetőségeit is korlátozta. A diákok többnyire memorizálták a tudnivalókat.)

Feladat:
  • Vitassuk meg az írástudás értékét az egyes történelmi korokban!
    Például írni nem tudó (a verset diktáló) lovagköltők, az analfabéta kódexmásolók, a hajótöröttek palackpostás üzenetei stb.
  • Vitassuk meg napjaink olvasási szokásait! (Miért szeretjük a szinkronizált filmeket?)

Ha mód van rá, mutassuk be, hogy az osztály tagjai milyen olvasási szokásoknak hódolnak!

B) Könyvnyomtatás

A fordulatot az írás történetében a német Gutenberg találmánya jelentette, aki elsőként alkalmazta a mozgatható betűs nyomtatást. A kinyomtatott szöveg példányszámát elvileg már semmi sem korlátozhatta, így az egyes művek a korábbi szűk olvasóközönség helyett már a nagyközönséghez is eljuthattak. A könyvnyomtatás persze nem jelentette azonnal azt, hogy mindenki egy csapásra olvasóvá vált. Részben nagyon sokan voltak olyanok, akik nem tudtak sem írni, sem pedig olvasni, részben pedig a könyvek árát nem tudták a kevésbé tehetősek megfizetni.

C) A távolság és az idő áthidalása

A következő nagy ugrást a távközlés feltételrendszerének a kialakítása jelentette. 1840-ben már elektronikus távírót használtak, 1858-ban pedig Angliát és Franciaországot tengeralatti kábellel kötötték össze.

A telex, amely az írógép betűjeleit papírtekercsre rögzítette, majd pedig a telefon bármilyen mennyiségű információ továbbítását tette lehetővé. Végül a nyomdaiparban az 1960-as években az ólombetűket kiszorította a fényszedés, majd pedig a számítógépek megjelenése egészen új perspektívákat jelentett a tömegkommunikációs technikák számára.

Az új technikai eszközök korábban sohasem látott lehetőségeket teremtettek az információ továbbítására. Gondoljunk arra, hogy mi mindenre lehet felhasználni egy másológépet!

Az információkat azonban nem csak nyomtatással lehet előállítani és továbbadni. A XX. században ezt már elektromágneses hullámok segítségével is meg lehetett tenni, amelyek a közölni kívánt információt hanggá, illetve képpé alakították. Az I. világháború után a rádiózás, a II. világháborút követően pedig a televíziózás vált tömegméretűvé a világon.

D) A kommunikáció legújabb csatornája: az Internet

Mint a legtöbb fontos technikai újítás, az Internet is hadifejlesztésként indult, az Egyesült Államokban. Napjainkban már a világ nagy részét „behálózza”, fejlődése soha nem látott méreteket ölt. Leggyakrabban használt szolgáltatása az elektronikus levelezés (e-mail), és az információszerzés, az adatbázis jellegű szolgáltatások. Távoli, akár más földrészen lévő könyvtárak szótárait, lexikonjait „lapozgathatjuk” virtuálisan, otthon, karosszékben ülve, olyan információkhoz juthatunk pillanatok alatt, melyek beszerzése az előbbi bekezdések során említett módokon lényegesen hosszabb időbe telne.

3.4. A nyomtatott sajtó – az újság

Első téma

„Mi újság?” – kérdezzük nap mint nap, amikor ismerőseinkkel, vagy éppen régen nem látott személyekkel találkozunk. A kérdéssel érdeklődésünket és kíváncsiságunkat szeretnénk kielégíteni, szeretnénk, ha a kérdésre érkező válasz nyomán az információ(k) iránti éhségérzetünk csillapodna.

A jelenség, amit leírtunk, nemcsak ismerőseinkkel, munkahelyünkkel vagy más, bennünket közvetlenül (de legalábbis viszonylag közelről) érintő dolgokkal kapcsolatban működik, hanem olyan dolgok esetében is, amelyekkel nem állunk sem most, sem pedig a jövőben ilyen típusú kapcsolatban. Mégis, szeretnénk róla tudni, szeretnénk, ha valamilyen mértékben mi magunk is részesei lehetnénk a történéseknek. Ezért is szeretjük például azokat az információkat, híreket, amelyek sztárokról, híres és gazdag emberekről szólnak.

A hétköznapi nyelvhasználatban a sajtó, a sajtótermék, a lap sokszor az újság szóval azonos értelemben szerepelnek. Az újság fogalmát úgy határozhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy rámutatunk azokra a különbségekre, amelyek a könyv és az újság között kimutathatók.

Három tényező együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy ne könyvről, hanem sajtótermékről, újságról beszélhessünk. Ezek következők:

  • Időszerűség
  • Időszakosság
  • Nyilvánosság

Azt a nyomtatott terméket (médiumot) nevezzük újságnak, amely híreket, kommentárokat, tudósításokat, képeket (fotó, rajz), ábrákat és hirdetéseket közöl, és naponta vagy legalább egyszer hetente megjelenik.

A köznyelv sokszor a havonta vagy negyedévente megjelenő folyóiratokat is – tévesen – újságnak nevezi!

Feladat:

Vegyünk kézbe egy újságot – célszerű egy napilapot választani – és ellenőrizzük az elmondottakat. (Célszerű, ha erre a napra mindenki hoz magával egy újságot!)

  • A (napi)lapokban többnyire olyan dolgokról írnak, amelyek a közeli napokban, hetekben történtek.
  • A lap időszakossága napi, heti vagy havi megjelenésre vonatkozik.
  • A lapok példányszáma önmagában is garantálja a nyilvánosságot. Ezt az adatot nehezen tudjuk ellenőrizni, mert az újságok tulajdonosai üzleti titokként kezelik.

Második téma

Ezt a részt az alábbi állítással kezdjük: „Az újság a modern ember bibliája” – mondják sokan. Mit jelent ez? Vitassuk meg, miről van itt szó!

Lehetséges konklúziók:

Az újságolvasás a XX. században épült be az emberek mindennapi tevékenységei sorába. Az újságolvasók többsége reggel, ha nem is olvassa végig a lapot, mindenesetre „belenéz”, „átfutja híreket”, hogy friss információkat szerezzen.

Bár az utóbbi években az újság elvesztette korábban betöltött egyeduralmi helyzetét, hiszen a rádió, majd a televízió komoly versenytársává lépett elő, mégis azt látjuk, hogy sokan ragaszkodnak a papíralapú kiadványokhoz. Nagyobb városokban még manapság is hozzátartozik a hajnal, a kora reggel arculatához az újságkihordó, aki a megrendelők postaládájában helyezi el a lapokat.

A modern, korszerű tévékészülékek ún. teletextprogramot is tartalmaznak. A teletext szolgáltatás valójában képújság, ahol a szöveges információ egy központi adatszolgáltatóból kerül a televízió képernyőjére. A fogyasztó tehát egy távkapcsoló segítségével, megfelelő kódok kiválasztásával érheti el a kívánt programot. A program fontos eleme, hogy lehetőséget biztosít a néző-olvasó számára, hogy ha az adott oldal olvasását befejezte, továbbléphessen.

A harmadik megoldást az Internet jelenti. Ott a kíváncsi olvasó a napilapok terjedelméhez képest azt sokszorosan meghaladó információtömeggel találkozhat.

Ha megállunk egy újságos pavilon előtt, akkor szinte áttekinthetetlen és beláthatatlan mennyiségű újsággal szembesülünk. A kínálat rendkívül színes és sokrétű. Mindegyik lapot, újságot természetesen nem tudjuk elolvasni. Sem az időhiány, sem pedig érdeklődésünk köre ezt nem teszi lehetővé. Ezért fontos, hogy valamiképpen tájékozódni tudjunk a lapok „sűrűjében”.

Ha van két csoportra való (2-3 fő csoportonként) vállalkozó, akkor készíttessünk velük a különféle standok kínálatairól felmérést! Ha módjuk van rá, szólaltassák meg az újságárust is! (Témák: vevőkör, szokások, extrák stb.)

Készítsünk el egy olyan rendszert, amelyben el tudjuk helyezni az egyes sajtótermékeket!

Szempontok:

  • A megjelenés gyakorisága. Így beszélünk napilapokról, amelyek legalább a hét hat napján megjelennek. Az is fontos, hogy melyik napszakban kerül piacra a lap. Megjelenhet reggel, délben és este. (Ezért szoktunk reggeli, déli és esti lapokról beszélni!) Ezeket a jellemzőket sokszor a lap címe is kifejezésre juttatja: pl. Napi Magyarország, Heti Világgazdaság, Esti Hírlap stb.
  • Területi alapon is megkülönböztethetjük a lapokat: vannak országos, regionális és helyi lapok. A regionális lap az ország egy-egy tájegysége számára készül, de a legfontosabb országos információkat tartalmazza. A helyi lap egy- egy város, kerület, tehát kisebb közösség számára érdekes és fontos információkat tartalmazza. Országos lap pl. a Népszabadság, regionális lap a Kelet-Magyarország, helyi lap pl. a Várnegyed című kerületi újság.
  • Érdemes az újságokat témájuk alapján is megkülönböztetni. Ezért beszélünk általános és szakosodott jellegű lapokról. Általános jellegű lap pl. Magyar Nemzet, szaklap pl. a Nemzeti Sport.
  • Az újságok egy része vállalja, hogy a lapban közölt írásokkal nyíltan politizál, azaz politikai lapnak minősül. A politikai lapok között irányultságuk alapján lehet különbséget tenni.
    • „Pártsemlegesnek” az a lap minősül, amelyik egyik politikai álláspont, vélemény megjelenítésére sem vállalkozik.
    • Bal- vagy jobboldali nézeteket tükröző lapok. Ezek a politikai életben használatos fogalmak a lapok hovatartozását itt rendkívül leegyszerűsített módon fejezik ki. A képletet tovább bonyolítják az olyan politológiai kategóriák, mint pl. a liberális, konzervatív stb. (Lásd erről: Társadalmi ismeretek című tantárgy ismeretanyagát!)

Harmadik téma

A korábbi ismeretekre építve erősen ismeretközlő órát tarthatunk, amelynek célja, hogy bemutassa a hazai napilapkínálatot.

Jelenleg Magyarországon a következő országos napilapok jelennek meg: Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népsport, Napi Világgazdaság. Ezek az ún. minőségi lapok csoportját képezik, ami azt jelenti, hogy az adott lap politikai álláspontokat, nézeteket közvetít, másrészt pedig a közölt információk hitelességéért a lap komoly garanciákat vállal.

Ezek a lapok reggel jelennek meg, van köztük olyan is, amelyiknek két kiadása van: egy vidéki és egy budapesti.

Az első öt lap általános jellegű, az utolsó kettő pedig szakjellegű kiadvány.

Külön kell beszélnünk az ún. bulvárlapokról. Ezeknek az újságoknak az elnevezése onnan származik, hogy a századforduló körüli években Franciaországban a frissen megjelenő lapokat a város legforgalmasabb útjain – bulvárain – árusították a kiadó által fizetett terjesztők, a rikkancsok. A lap eladhatóságát a rikkancsok kiáltozásaikkal úgy segítették elő, hogy az újságban szereplő hírek közül a szenzációsnak vélt hírre utaltak, és ezáltal felkeltették az emberek érdeklődését úgy, hogy azok megvásárolták a lapot. Idővel a bulvár szó jelentése módosult. Így nevezték azokat a lapokat, illetve írásaikat, amelyek csak a szenzációt, az izgalmat hajszolták, miközben a szakmai és művészi igényességet háttérbe szorították.

A mai magyar bulvárlapok közül napilap pl. a Mai Nap, a Kurír, a Blikk, a Reggel stb.

A szöveget képek és ábrák egészítik ki. Ezek önmagukban is informatív jellegűek. A fotoriporterek által készített képek mellett a lapok karikatúrákat is közölnek.

A szó jelentése a következő: torzkép, gúnyrajz, a jellegzetes vonásokat szándékosan torzítva ábrázoló mű, többnyire rajz.

A karikatúra illusztráló műfaj, mely poentírozott tartalmával vagy kiélezett formájával mulattatni, kommentálni vagy támadni akar. A karikatúrák mind tartalmukban, mind formájukban túloznak. Politikailag és műfajilag az a karikatúra a legértékesebb, amelyik ezzel a túlzással „fején találja a szöget”.

Nézzük meg a kéznél lévő lapokból a karikatúrákat, illetve a fenti rajzokat! Milyen jellegzetességeik vannak? Kiről, miről szólnak, milyen ábrázolási technikát alkalmaznak?

Beszélgessünk a karikatúrák „természetéről”! Érdemes ebből a szempontból speciális lapokat is kézbe venni: pl. Ludas Matyi stb.

Negyedik téma

A szöveges információkat az újságban cikkeknek nevezik. A következő fontosabb típusokról kell beszélnünk:

1. Vezércikk:
  • Az újság politikai irányultságát, a lap mögött álló politikai tényezők törekvéseit fejezi ki, többnyire a lap első oldalán található. A lap irányultságát, a közélet, a politikai élet eseményeihez való igazodást ezekből az írásokból pontosan nyomon lehet követni.
  • A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentőséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A vezércikk a szerkesztőség megnyilatkozása. A vezércikk lapja álláspontját közli az olvasóval olyan témákról, amelyek ugyan nem feltétlenül napi aktualitásúak, de világos kötődést mutatnak az időszerű társadalmi fejleményekhez. A klasszikus vezércikk az egész lap irányvonalát tükrözi. A vezércikkek gyakran sokkal egyértelműbben és kompromisszummentesebben foglalnak állást, mint a kommentárok. Egy vezércikk célja tehát egyértelműen állást foglalni.

A Délmagyarország vezércikke

(1933. június 23. péntek, 1. p.)

Shvoy Kálmán

A színes szerdai értekezleten körülbelül mind együtt voltak a meghivottak, a népes szobában zavartalan figyelemmel hallgatták a közbecsülésben álló fiatal főispán meleg megnyitó szavait, amikor kitárult az oldalajtó s nem civil, hanem katonaember lépett be rajta. Az első szegedi katona volt, akit csendes de meleg éljenzéssel fogadtak. A közéleti ember is, az ujságiró is gyakran van jelen spontán megnyilatkozásoknál. Hát még az, aki kénytelen viselni mindkét foglalkozás nyügét. Ez azonban egészen másfajta tüntetés volt, mint amilyeneknek a szegedi városházán voltak tanui például az utolsó másfél évtizedben. Hiányzott belőle a szervilizmus minden áron előtérbe állni akaró tülekedése és zajossága. Senki nem sivitott, a tenyerét magasra lóbálva se tapsolt senki, de olyan se volt, aki ne éljenzett volna s a hangoknak ebből a tömör korusából megyőződéses megbecsülést érzett ki. A hivalkodásnak és törtetésnek szintén minden szine nélkül.

A helyes elnöki tapintattal fegyelmezett tanácskozás pénzügyi kérdésekről s kiállitásokkal kapcsolatos egyéb nehézségekről folyt, amikor felállt vitéz dr. Shvoy Kálmán és bejelentette, hogy sportünnepélyt fog rendezni, hogy szerepeltetni fogja a legénységi dalárdákat, hogy ad munkaerőt és anyagot, hogy adja a zenekart és hogy szivesen ad – ha szükség lesz rá – egy-két kiállitás részére helyiséget. Tehát mindig ad. A bejelentést éljenzés követte. Ugyanolyan spontán, hivalkodás nélküli, meleg és általános, mint amilyen a belépésnél fogadta az első szegedi katonát. Megismétlődött a diszkrét tüntetés, amikor vitéz dr. Shvoy Kálmán az értekezletről, a tanácskozás bezárása után, eltávozott.

Shvoy Kálmán magasrangu katonatiszt. Zubbonyának gallérján egyik legmagasabb katonai rang distinkcióját viseli. Azoktól, akik ilyen magas állásban vannak, ez a város nincs elkényeztetve. Shvoy Kálmán azonban mindig odaadó érdeklődéssel figyelte a város polgári életének eseményeit s különösen azóta, amióta mai magas állásában tevékenykedik, ahol módjában volt, tanáccsal, ahol tehette, befolyásának a latbavetésével s ahol lehetett, az együttmüködés vállalásával, sőt kezdeményezésével sietett a Szegeden mindig szokatlan mértékben tornyosulni szokott akadályokat leküzdeni segiteni. Itt csak két feledhetetlen érdemét jegyezzük fel. Nélküle hozzá se lehetett volna fogni a nagymultu szegedi szabadtéri játékok felujitásához. A másik az a magatartás, amelyet a szerdai értekezleten tanusitott s amely formájával ugyanugy kiemelkedik, mint szellemével.

Egyéb érdemeiről is sokáig lehetne beszélni. De legyünk hivek az ő szelleméhez s közérdekü feladatainkat ne hagyjuk elsikkadni most se, amikor emberi, várospolitikai és kulturális okokból egy katona valamenynyiünkért szerzett érdemei folytán ünnepi hangulatra hangolunk. Shvoy Kálmánnak a zeneélet fellenditéséről lemondani nem tudó szenvedélye eléggé ismert. Nélküle az elmult télen az ország második városában nem lett volna filharmónikus zene. Ebben a művészeti ágban egyedül tartotta a lelket, amióta személyeskedésben excelláló vezetés végzetes hibái kiszoritották a harmoniát az egyesületből s általánositották és igazolták a kételyt úgy a művészi, mit az adminisztrativ vezetésben.

Legyünk csak nyersen őszinték most is. Még mindig vannak, akik azt mondják, hogy Shvoy Kálmán az oka annak, hogy nem alakulhat meg Szegeden a legmagasabb művészi és idegenforgalmi igényeket is kielégiteni képes nagy zenekar. Antikulturális tendenciákkal nem vádolják meg, ellenben azt állitják, hogy a katonazenekar kedvéért akadályozza a fejlődést. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nagy szegedi zenekar már hónapok óta készülhetne feladataira, ha tőle függött volna. Az igazság az, hogy benne megvolt ebben a kérdésben is a megértés. Az igazság az, hogy ő egy nagy zenekarral való viszonylatban a honvédzenekart törzsnek tekintette, de erős gyökereket eresztett, számottevő törzsnek – s ebben igaza volt – és hamar készen állt a nagy zenekarrá való kiegészités gazdaságos tervével. Kizárólag a kínos városházi vetélkedés és a belőle származó káros amerikázás egyre jobban elterpeszkedő szelleme szoritotta és szoritja vissza a józan mérlegelés szerint gyors megvalósitásra rég megérett tervnek a megvalósitását.

Szerdán a városházán azt a kijelentést tette az első szegedi katona, hogy huszonhét éve él Szegeden s ennek a huszonhét évnek az eseményei elválaszthatatlan kötelékkel füzik őt ide, a szegedi röghöz. Ugy érezzük, nemcsak a magunk, hanem az egész város nevében is beszélünk, amikor azzal válaszolunk, hogy Szeged forró szeretettel fogadja édes fia gyanánt, aki hivatásának példás betöltése mellett mindig serényen tevékenykedett városa boldogitásán, aki jó és rossz időben erős vára volt az igaznak s aki a magasrangu katona, a kitünő ember és a kiváló polgár minden erényével ékesen alkot s szerzi meg az egész társadalom osztatlan elismerését és becsülését.

Feladat:

Keressük meg a kéznél lévő napilapokban a vezércikket! Milyen jellemzőket azonosíthatunk? Elemezzük a vezércikkek témáit!

2. Publicisztika:
  • A publicisztika szó a latin publicare szóból származik, jelentése közhírré tesz, közhasználatra ad.
  • Értelmezés és meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény, olyan hírlapi cikk, amelyben az egyes eseményeket magasabb, elvi, sokszor irodalmi szinten tárgyalja a szerző.
  • Jellemzői: követhető, áttekinthető kompozíció, gyakoriak a megértést segítő kapcsoló elemek és az értelmezést segítő, magyarázó kifejezések. Érzelmi hatású szerkezeteket is használnak a szerzők, a kérdések, a felkiáltások gyakorisága a személyességet és a meggyőző szándékot fejezi ki.
3. Glossza:
  • Görög eredetű szó, jelentése: széljegyzet, megjegyzés, magyarázat; a gondolkodó, közügyekkel foglalkozó ember személyes ügyeinek rögzítésére szolgált – Homérosz műveihez is írtak glosszákat.
  • Többnyire rövid, sokszor csípős megjegyzéseket tartalmazó írás, hangvétele ironikus, konfliktusos helyzetet, esetet dolgoz föl, írója a maga személyességével próbál eljutni az olvasóhoz, akinek érzelmeire kíván hatni.
  • Játszik a nyelv eszközeivel, eredeti megfogalmazásokat és szavakat használ, a szlenget, a dialektust, és inkább tárcastílusban ír. A különbség a kommentárhoz képest nem a témában, hanem a stílusban van. A glosszának szórakoztatnia kell, meg kell nevettetnie a címzetteket, de legalábbis megmosolyogtatnia (sziporkázó ötletek). A glosszák gyakran spontán ötletek vagy események hatására keletkeznek.

Megyesi Gusztáv:

A muzsika hangjai

Azt hittem, hogy a feleségem becsavarodott. Lement vasárnap reggel a dögmelegben kenyérért, de felszólt az udvarról mobiltelefonon, hogy nem bír kimenni a kapun, mert ott áll a teljes Expressz zenekar Solymos Tónival az élen, és éppen hangolnak. Az ember tisztában van azzal, hogy minden feleség előbb- utóbb hozzáhülyül a párjához, ám azért én is lementem a kapualjba megnézni, hogy mi van, s csakugyan: Solymos Tóni bíbelődött ott a gitárjával. Sőt, pár perc múlva már az egész zenekar a kapunk előtt játszott, teljes hangerővel dübörögtek bele az óbudai reggelbe a kamaszkoromból jól ismert dallamok, hogy egy kislánynak, amikor befele ment vele a vonat az alagútba, még nem volt kormos az orra, de kifele már igen, közben a szerző meg is csókolta őt.

Van ilyen vasárnap reggel az ember háza előtt, mert miért ne lenne. A következő hétvégén már én mentem le a boltba, s mondhatom, meg se lepődtem, hogy ezúttal a Bergendy tánc- és szalonzenekar öltözködött a kapualjban, majd ők is másfél órás koncertet adtak a házunk előtt, egy mélabús biztonsági őr kivételével kizárólag nekem, mert egy lélek nem sok, annyi se volt a téren. Mint megtudtam, egy nagyszabású kulturális akció részese vagyok: ekkor zajlottak fővárosszerte Muzsikáló nyár címmel az utcazenei napok, melynek keretében több mint egy tucat banda lépett fel pályaudvarok előtt, köztereken és plázák mellett, mégpedig az EU-csatlakozás jegyében, valamint „a világban a magyarokról alkotott kép kedvező megváltoztatása érdekében”. Mindezt a Miniszterelnöki Hivatal finanszírozta 135 millió forinttal, de ki volt kötve, hogy a pénzt kizárólag a zenekarok és az asszisztencia gázsijára szabad fordítani, hirdetés, szórólap, plakát, s egyáltalán semmiféle marketingmunka szóba nem jöhet, gondolom, mert fél Magyarország marketingtevékenység címszó alatt szokta lenyúlni a közpénzt.

Így aztán Óbudán senki se tudott az utcazenéről; én hétvégenként kiléptem a házunk kapuján, s lábam előtt hevert a könnyűzenei élet, kizárólag nekem játszottak a zenekarok, váltásban énekelték a szemembe a Summer Time-ot, a New York, New Yorkot, meg azt is, hogy sajtból van a hold; soha ennyire nem éreztem még mi az: úrnak lenni, s csak most értettem meg Balogh Gyula, Homoki államtitkár meg az egész kisgazda-gyülekezet egykori bulijait, amikor csak nekik szólt a zene, s közben ki is osztották egymás közt a miniszteri tárcákat vagy öt parlamenti ciklusra előre; s most éreztem át azt is, hogy mit veszített Demszky, amikor a tengerparti háza körüli botrány miatt a napokban le kellett mondania világraszóló születésnapi buliját egy pesti luxushajón...; igazi úr csak magának húzatja, s szarik a világra.

Nekem megvan az a képességem, hogy időnként kívülről tudom magam látni. Az egyik szombaton, mikor a 100 Folk Celsius játszott a házunk előtt teljes odaadással, s én különösen jól éreztem magam, valami esküvő volt a téren, s láttam a vendégsereg szemében a felém irányuló nagy büdös, sárga irigységet: egy ötvennégy körüli, különben igen jó kötésű úr – ez voltam én – áll egy egész zenekar előtt kancsó sörrel a kezében, s önnön tengelye körül forogva énekli torkaszakadtából, hogy Paff, a bűvös sárkány senkitől se fél; őszinte és meghitt pillanatainkban valljuk be legalább magunknak, hogy nem olyan rossz úrnak lenni, mert egy úr tényleg leszarja a világot. Próbáljuk legalább egy másodpercre megérteni az új magyar urakat, a bányafiúktól az országimázsos embereken át szocikig, söjtöri ebédig, Weklerig, főpolgármesterig, ráérezni erre az egész új magyar közpénzes bunkóságra; higgyék el, végtelenül egyszerű, néha csak ki kell állni a ház előtti térre.

Megengedem, én az óbudai utcazenék végére a hátam mögött már zsíros Megyesi voltam a környéken, aki azzal üti el unalmát, hogy vasárnap reggelenként komplett zenekarokat rendel a háza elé, és addig húzatja velük, míg el nem ájulnak. Ám ez csöppet sem zavart. Az zavart volna, ha nemcsak nekem zenélnek, hanem a nagyközönségnek, és én csak egy lettem volna a sok közül, mert akkor olyan lett volna az egész, mint Stockholmban vagy Dublinban, ahol volt szerencsém járni tavasszal. Ott húszméterenként állnak az utcazenészek, és játszanak kormányhivatali pénz nélkül, megálltam előttük, s a kedvemért elénekelték a Sound of Music összes betétdalát, a híres Do-re-mi-vel kezdve, csak úgy, spontán, szem nem maradt szárazon. Ez volt a vágya itthon Bergendy Istvánnak is, hogy legyen itthon is utcazene, próbáljon ez a kutyaszaros, züllött város valahogy azért kinézni, ehhez adott a kormányhivatal 135 milliót, annyit, amennyit kulturális fesztiválra, zenei rendezvényre még soha, mert zenélni a népnek minden pénzt megér, ámbár ismétlem: én a magyar szervezést kedvelem, amikor nem zavar a műélvezetben holmi közönség.

Mindez egyébként még júniusban történt. És nem fordult a naptár a következő hétre sem, amikor a Magyar Nemzetben már megjelent, hogy ez az egész utcazenélősdi újabb szélhámosság. Annak a szervezetnek az alapításában ugyanis, amelyik közbeszerzés nélkül elnyerte ezt a pénzt, annak idején Demszky felesége is benne volt, a lebonyolító céget pedig Juszt László műsorvezető felesége vezeti, a fia pedig valami kültag, tehát megint a szokásos összefonódásról van szó, lenyúlásról: a mi drága, féltve őrzött közpénzünk megint ismerős zsebekbe vándorol, s mindig, mindenütt ugyanazokéiba. Amire persze az „ugyanazok” azt mondják, mint mellesleg mindig, minden ügyben, hogy ez aljas politikai támadás, s hogy jogilag egyébként is minden rendben. Jó, legyen: aljasság és támadás, csak vegyük már egyszer tudomásul, hogy amíg Magyarországon nem szüntetik be alkotmányosan a közpénzt mint olyat (aminek mellesleg épp itt az ideje), addig a közpénz az közpénz, azzal pedig, akárcsak a politikai, haveri kapcsolatokkal, bárki firtatja s bármennyire aljas módon is, sőt, politikai megrendelésre, el kell számolni, s nem azzal jönni, hogy ez csak az ellenség támadása, s hogy ráadásul ők beszélnek, akik... Ezt csak azért mondom, mert a gázsikat már rég kifizették, elszámolás azonban nincs, minek következtében az ember maga kezd számolni: hogyha ugyebár 154 koncertre jut 135 millió forint, akkor az utcazenélésenként 870 ezer forintnál is több, ennyiért húzták nekem a fülembe a Paff, a bűvös sárkányt, ennyiért voltam én úr kerek hónapon át, de úr minden zenész is, hiszen busásan meg lettek fizetve.

Hacsak esetleg mégse egészen: mert Bergendy István, aki kitalálta ezt az egészet, saját bevallása szerint 27 ezret vett fel szereplésenként; a többi pénz nyilván feloldódott a muzsika hangjaiban.

Megjelent az Élet és Irodalom 48. évfolyamának 34. számában.

Feladat:

Mi adja a fenti glossza „humorát”? Milyen kifejezések teszik hétköznapivá a szöveg nyelvezetét? Ki a címzettje a glosszának?

4. Kritika:
  • Olyan cikk, amely valamilyen eseménynek, könyvnek, ügynek a bírálatát és elemzését végzi el.
  • Irodalmi, képzőművészeti, színházi, zene- és filmkritikáról beszélhetünk.
  • A kritika és recenzió olyan műfaj, mely az újság kultúrrovatából származik, de a rádióban és televízióban is meghonosodott. Az ítészek kritikája, esetleg méltatása gyakran ajánlás az olvasó számára, hogy ellátogasson-e egy bizonyos rendezvényre vagy inkább távol maradjon tőle.
Ignotus:

A dada

Revideálni – úgy látszik, azt kellene néha, talán minden öt évben egyszer, ítéletünket, egy-egy ember vagy munka felől való érzésünket. Teszem: az irodalombeli ember öt-hat évig jár – vagy most úgy érzi, hogy járt – azzal az érzéssel, hogy jó fül, jó szem kell: kihallani a Bródy Dadájából az igaz értéket, meglátni Bródyban az igazi költőt. Nos, most újra adják a Dadát. A Magyar Színház adja, igen értelmes, szépen rendezett, csak egy kicsit túlságosan kidolgozott előadásban. Az ember elámul. Hiszen ezt még a süket is meghallja, a vak is meglátja! Hisz ez gyönyörű darab; minden fogyatkozásával együtt, sőt éppen ezekkel együtt kitűnő, gazdag, telihangú költői és színpadi munka; olyan megmarkolású, hogy magunkban érezzük a szerzője tíz körmét, napokig utána! Micsoda kemény legény – és egész legény és egész dolgokat tud csinálni! Hogy hogyan? Az az ő dolga; megcsinálja, megvan. Néha, tagadhatatlan, vét a helyesírás ellen. De mindig helyesen ír, s ez is valami. Néha nem elég következetes. De a maga hangját mindig megtalálja és eltalálja – s mégiscsak ez a fő! Olyik jelenetét – java szépség, igazság, megrázás közben – hirtelen mintha Márkus Emília írta volna, és stílusa váltakozik, szeszélyesen, erőszakosan, néha az ügyefogyottság vakmerőségével. De kivágja, de sikerül neki, de megtalálja és megfogja a születettség, a megtanulhatatlanság alvajáró biztosságával. Olykor azt érzed: csakhogy feljutott idáig, éppen hogy bírta! De bírta és feljutott. Néha elakad a lélegzeted: ha csak egyet mozdul, lezuhan! De nem mozdul és nem zuhan le, vagy megmozdul, sőt kilép, jár, kel, forog, meg-megáll, kémlelődik s ottlakásra rendezkedik be felhőkbe vesző hegygerinceken, míg végre is a kritikusa, a fitymálója, mentegetője vagy vállveregetője elszégyelli magát, és tanul, ha ugyan lehet tanulni, s úgy csodálja ezt az összetett valakit, ahogy kell: nem méregeti, hanem elmerül benne. Mint ahogy Petőfi a természetnek: ez a tudatlan író, aki mindenről tud s akiben minden megtudatosodik, a kultúrának tövises vadvirága. Végre is: mindent észrevesz. És mindent meg tud éreztetni, a legkülönösebb, néha a legravaszabb, néha a legprimitívebb eszközökkel, ismétlésekkel vagy elhallgatásokkal, mindig a maga módján, mindig a maga beszédjével átitatva!

A dada voltaképp együgyű történet, sőt nem is történet, mert végét nem lehet csinálni. Az van benne, hogy Bolygó Kis Erzsébetet megejti egy úrfi, aztán beszerzi dadának oda, ahol az asszony kisebbik gyereke is tőle van, itt az úr vet szemet a dadára s a nagysága emiatt éjnek idején világgá kergeti – aztán: a régi darabban úgy volt, hogy Erzsébet elemészti magát, de Bródy érezte, hogy ez így nem jó, s most meg úgy írta, hogy a lány gyufaivás után megmaradjon s feleségül menjen egy félkezű derék napszámos munkásemberhez, kihez eddig nem akaródzott menni. Így sem jó, sehogy sem jó; ennek a darabnak nem lehet jó véget írni, mert nem kívánkozik vég után – jobban mondva: az igazi meséje, az igazi tartalma, az igazi mondanivalója csak addig tart, amíg a veleje: hogy itt a szép, fiatal, ártatlan, szűziségében bolondosan álmodozó és jószívű parasztlány; ezt szipolyozza az apja, aki el akarja adni, az úrfi, aki megejti, a nagysága, aki a gyereke mellől a magáé mellé veszi, a nagyságos úr, aki szemet vet rá, a rendőr, aki babájává akarja tenni, még a kis fekete fiú is, akinek szoptatósa, mert magához szopja, a tejével, anyai szívét is; már a saját gyerekét el sem tudja gondolni, milyen, csak ezt a kis fekete pogány fiút látja! Eddig mese ez a mese – ezentúl mindegy, hogy az élet végez-e ezzel a kedves szép Bolygó Kis Erzsébettel, vagy megtöri olyanná, amilyen a többi paraszti meg úri masinaember. Ha Bródynak volnék, el merném harapni ezt a harmadik felvonást, valahol ott, ahol a lány kicsal egy hatost egy kis lánytól, hogy gyufát vegyen rajta. Aki ezen fennakadna, az nem volt méltó az első két felvonásra, nem volt egyáltalában arra való közönség, hogy erőt adjanak neki olyan formában, ahogy nem szokta meg. Annyi mindenféle firka közt, amit hazai termésül az újságírók a direktorokra rákényszerítenek, A dada az, aminek költői és színpadi munkának lenni kell: színházi élmény. Belekap az ember idegzetébe és benne marad az emlékezetében, lassanként részletei is elveszvén, csak mint valami finoman fanyar emlékeztető szájíz. Nálam öt év előttről ilyen íze maradt meg, s most elcsodálkozom, hogy mennyi gazdagság és szépség volt az, ami bennem ezt az emléket hagyta.

Megjelent a Nyugat I. évfolyamának 1. számában, 1908-ban.

Feladat:

Készítsünk rövid kritikát egy színházi előadásról vagy egy mozifilmről! Milyen arányban szerepelnek az adott kritikában a pozitív és negatív jelzők?

5. Riport:
  • Eredetileg színes elemekkel tarkított helyzetekről tudósít.
  • A modern riport két teljesen különböző hagyományra támaszkodik: az úti beszámolókra és a szemtanúk tudósítására. Az úttörők mindenekelőtt a francia írók voltak: Balzac és Zola.
  • A riportban olyan miliőkbe és világokba kell bepillantanunk, melyek az olvasó számára mindig idegenek maradnának. A távolság áthidalása és az akadályok átlépése minden riport ismérve. (Rejtett szerepjáték módszere.) A riportot úgy lehet körülírni, mint tényközlő vagy tényhangsúlyozó, de személyes színezetű élménytudósítást, különösen cselekményekről és eseményekről.
  • A riport túlnyomórészt a hír vagy tudósítás kiegészítése vagy kibővítése. Csak kivételes esetekben helyettesítheti a tudósítást.
  • Riportot majdnem minden témáról lehet készíteni. Fontos, hogy az újságíró megtalálja a riportnak megfelelő hozzáállást: fel kell fedeznie a közérdeklődésre számot tartó aspektust, mely a témának különös jelentőséget ad, továbbá fel kell fedezni a téma élménygazdag oldalait.
6. Kommentár:
  • Hírmagyarázat
  • A kommentár fogalmát gyakran használják szinonimaként a véleményközlő műfajokra
  • A kommentárban az újságíró egy aktuális eseményről vagy témáról foglalhat állást. A kommentárok súlypontja vagy az elemzésben és magyarázatban van, és ezáltal a megértéshez járul hozzá, vagy személyes véleménynyilvánításként erősen szubjektív színezetű lehet.
Feladat:
  • A kézben tartott napilapból keressünk ki olyan írásokat, amelyekről az előbbiekben olvashattunk! Ennél a feladatnál az egyes lapokban megjelent szövegek összevetésére jó alkalom kínálkozik. Nemcsak a stílust, hanem a politikai irányultságot is érdemes bevonni az elemzésbe!
  • Van-e az iskolának diákújságja? Ha van, nézzük meg, milyen rovatokat tartalmaz! Miben hasonlít és miben különbözik ez az újság a valódi lapoktól?

A tömegkommunikációval kapcsolatban még két fontos fogalmat kell megmagyaráznunk, azt, hogy mikor beszélhetünk közvéleményről és nyilvánosságról.

Amikor bizonyos dolgokról az embereknek véleménye alakul ki, az tömeges vélemény. Tömeges vélemény vagy közvélemény akkor alakul ki, ha az adott ügyhöz az emberek nagy részének köze van, érdekli őket. A közvélemény azonban nem feltétlenül egységes. Vannak olyan ügyek, amelyek erősen megosztják a közvéleményt. A közvélemény azonban éppen a tömegkommunikációs eszközök révén erősen manipulálható, befolyásolható. Jellemzője a középtávúság, közvélemény csak ott van, ahol nyilvánosság van.

A másik fontos fogalom a nyilvánosság. Ezt a tömegkommunikációs eszközök biztosítják. Az utóbbi évek nagy vihart keltő ügyeiről a tömegkommunikációs eszközök útján tájékozódhatott a „médiafogyasztó”.

Ötödik téma

Magazinokból szinte biztos, hogy sokféle található a tanulóknál. Készítsünk egy rövid kimutatást arról, hogy a beszélgetés időpontjában (a tanítás napján!) ki és milyen magazint olvasott.

Lehetséges konklúziók:

A napilapok mellett az újságok másik nagy csoportját a magazinok képezik. A magazin a könyv és az újság között foglal helyet. A magazinok tartalma és színvonala igen különböző lehet. Fontos jellemzője a színesség, a szó eredeti és átvitt értelmében egyaránt.

Férfi–női magazinok: ezek vagy csak a férfiakat, vagy csak a nőket célozzák meg tartalmukkal, ami azonban nem jelenti azt, hogy a másik nemhez tartozó ne olvashatná érdeklődéssel az adott kiadványt.

Hobbimagazinok: azokról a tevékenységfajtákról nyújtanak tájékoztatást, információt, amelyeket az emberek többnyire szabadidejükben végeznek.

Szórakoztató magazinok: a címben benne van a legfontosabb szándék.

Utazási magazinok: a szabadidő eltöltésének speciális, ám csöppet sem olcsó programjait, lehetőségeit mutatják be ezek a lapok.

A magazinok piaca persze a most felsoroltnál sokkal bővebb: ez azért van, mert az egyes lapok a felsorolt profilokat akár „vegyesen” is képviselik, ezzel alaposan megnövelve a választékot.

Nézzük meg, hogy ma Magyarországon melyek a legjellemzőbb magazintípusok!

Hatodik téma

A reklámról tárgy- és tényszerű ismereteket kell közölni. Érdemes ezeket előbb elmondani, és csak ezt követően vitákat folytatni a reklám „mibenlétéről”!

Nézzük először a szó jelentését:

  • Hirdetés
  • Az erre szolgáló eszköz

A reklám funkciói:

  • Tájékoztatás
  • Figyelemfelkeltés
  • „Befolyásolni, rábeszélni valamire vagy emlékeztetni”

A jó bornak is kell cégér, szoktuk mondogatni, vagyis az emberek figyelmét fel kell hívni a dolgokra, ebben az esetben a borra.

A reklám (és a reklámtevékenység) célja éppen ez: a figyelemfelhívás – maga a reklám – tájékoztatást tartalmaz a leendő vásárló, fogyasztó számára. Mindezeken túl a reklámkészítő célja a célközönség befolyásolása. Ehhez a reklám készítése során speciális – manipulációra alkalmas – megoldásokra törekednek.

A reklám célja, hogy vásároljuk meg az adott terméket. Az adott terméket gyártó azért fizet a reklámokat készítő cégeknek, hogy a reklámhadjárattal – amely a fogyasztóra irányul – érezhetően növekedjen a szóban forgó termék ismertsége, majd pedig növekedjen a termék eladási mutatója. A reklám tehát fogyasztásra ösztönöz. (Nem az az érdekes a gyártó szempontjából, hogy nekem személy szerint szükségem van-e az adott termékre, hanem az, hogy a termék fogyasztójává váljak.)

Az újságok és a televízió, a rádióadók bevételének egy jelentős része a reklámokból ered. A lapok és a műsorok előállítását nem fedezné az az összeg, amelyek a lapok eladásából vagy az előfizetési díjakból származnak. A megrendelők az egyes reklámhelyekért fizetnek, s ez mindenképpen árcsökkentő tényezőnek bizonyul a fogyasztó számára.

A reklámok egy része ún. gazdasági reklám. Ha megnézzük a levélszekrényünkbe bedobott ingyenes reklámújságokat, akkor az azokban szereplő hirdetések többsége ilyen célú.

Létezik azonban másféle reklám is. Ezt társadalmi célú reklámnak nevezik. Ezek a reklámok pl. az egészséges életmódot hirdetik, vagy éppen dohányzás-, alkohol- és drogfogyasztás-ellenesek. Közös tulajdonságuk, hogy szemben a gazdasági célú reklámmal, nem serkentenek fogyasztásra, inkább cselekedeteinket kívánják befolyásolni.

A reklámokat készíttető ebben az esetben azt szeretné elérni, hogy a társadalom figyeljen fel a problémákra (pl. a dohányzók, az alkohol- és drogfogyasztók számának a növekedésére), és próbálja meg csökkenteni az ebből eredő társadalmi feszültségeket.

A politikai reklámok célja az, hogy befolyásolja az emberek politikai döntéseit. Az, hogy melyik pártra, melyik politikusra szavazzanak.

A reklám korszakai:

A reklámstratégiák első korszakában a termék ismertetésére épült a reklám. Kezdetben ez lehetett igen száraz információközlés, aztán a XX. század elejére rámenőssé vált. A rámenősség a szövegekben felfedezhető, míg a képeken az alakok valamilyen akciós viszonyban vannak a termékkel és mindig a terméken van a hangsúly. A figyelem a termék különleges tulajdonságaira irányult. Előfordultak valótlanságok, de nem keltettek felháborodást.

A második korszakban a társított értékek jutottak döntő szerephez. Arról szóltak, hogy, aki ezt a terméket használja, ugyanolyan szép, fiatal, elragadó és magabiztos lesz, mint a hirdető. A reklámetika ekkor már nem engedte a valótlan állításokat, a versenytárs elleni negatív kampányt. A második korszakban a termékek tárgyi differenciációját a hozzá kapcsolt eszmei differenciáció követte.

A harmadik korszak egy új fogyasztóval találta szemben magát. Megszokta a reklámígéretek valótlanságát és ezért rezignált szórakozottsággal vagy unalommal szemléli azokat. A reklámok vizualitásukkal, ötletességükkel továbbra is lekötik a figyelmet. Az átlagos háziasszony hitelesebbé tudja tenni a tárgyat, de nehezebben tudja lekötni a néző figyelmét. Kialakult egy igen kifinomult szimbolikus reklámkultusz. A modern reklámokban a csillogás mellett újra előkerül a hétköznapiság. A tömegközpontú meggyőzés technikája vált fontossá. Elszaporodtak az olyan reklámok, ahol szakértő próbál meggyőzni minket. A közvélemény-kutatások szerint ezek a reklámok nem népszerűek, az emberek unják őket. Viszont hatásosak és ezért elszaporodtak. A harmadik korszakban nem az elkábítás, hanem a szórakoztatás a cél. A kötelességtudat ritkán szerepel, a kreativitás gyakrabban.

A hatékony reklám ismérvei:

  • a reklámban mindig legyen reklámígéret, ami az áru értékéhez tartozik – fehérebb ruha, jobb fogyasztás
  • hangozzék el minél több információ
  • kerülje a reklám a rossz modort
  • ne legyen komikus, mert az csak egyszer hangzik jól
  • végtelenség alkalmazása
Feladat:

Keressünk közvetlen környezetünkben reklámokat és reklámhordozókat! Elemezzük a fenti szempontok szerint!

Keressünk reklámokat az utcán!

Vizsgáljuk meg, hogy a legközelebbi élelmiszerüzletben milyen reklámokat helyeztek el!

Ez a legizgalmasabb fejezetek egyike, hiszen egyúttal mindenki önmagát is ellenőrizheti: mennyire tudják manipulálni, mennyire hagyja magát manipulálni!

Keressünk a magazinokban, napilapokban reklámokat!

Milyen nyelvi eszközökkel próbálja a reklámozó befolyásolni a fogyasztói magatartást? Melyek azok a kifejezések, amelyek az áru kiválóságára hívják fel a figyelmet? Húzzuk alá ezeket a szövegből!

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.