2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 szeptember

A média az angol oktatási rendszerben

2009. június 17.

Bényei Judit

A média az angol oktatási rendszerben

A szerző rövid áttekintést ad az angol médiaoktatás történetéről, és bemutatja, milyen tartalommal, milyen tantárgyi keretek között folyik ma Angliában a médiával kapcsolatos ismeretek oktatása.

Rövid történeti áttekintés

A médiával foglalkozó tantárgy elemei a 60-as években jelentek meg az angol közoktatásban. A konzervatív oktatáspolitika korabeli attitűdje ekkor alapvetően nem elemző, hanem ítélkező és negatív volt. A motiváció főként az anyanyelv tanáraitól eredt, akik a nyelv helytelen használatára koncentrálva kezdtek törődni a reklámmal és a nyomtatott sajtóval. A médiát mint a hatalmi ideológiák kiszolgálóját, a tömegkultúra gyanús értékeinek közvetítőjét és a manipuláció eszközét tartották számon, amitől óvni kell a gyermekeket.

A 70-es évek elejétől fokozódott az érdeklődés a televíziós hatás- és közönségvizsgálatok iránt, bár az ítélkező szemlélet változatlan maradt. A 70-es, 80-as évek a gyors növekedés ideje. Inspirálólag hatott a tévé hatásának tudatosulása és a video fokozatos terjedése. Ez időben nem volt kifejezett médiatanár-képzés, így a tárgyhoz való elméleti közelítés széles köre alakult ki az iskolai gyakorlatban. A médiaoktatás fogalma az irodalmi művek filmváltozatának bemutatásától a média kritikai tanulmányozásáig terjedt. A 60-as, 70-es évek elitista filmesztétika-oktatásához képest a médiaismeret megjelenése a középiskolai oktatásban valóságos alternatívát jelentett. A szemléletváltás elméleti gyökereit R. Barthes (1972, a Mitológiák angol nyelvű megjelenése) és M. McLuhan (l973) munkáinak ismertté válásában kereshetjük. Ezek a művek rávilágítottak a tömegkultúra termékeinek társadalmi tudatformáló erejére és hatására, illetve a tömegkommunikációs eszközök fejlődésének jelentőségére, az addig egyoldalú nyomtatott médiacentrikusság meghaladásának fontosságára.

Az esztétizáló és a médiával elsősorban mint társadalmi jelenséggel foglalkozó irányzat sokszor párhuzamosan, inkább az előbbi javára volt jelen. A 90-es évek elejére azonban Angliában és világszerte is (Az UNESCO 1982-es nyilatkozata a médiaoktatás jelentőségéről) a másik irányzat, a társadalomtudományok felől közelítő válik relevánssá a közoktatás számára. Ez nagyobb kihatással van mindennapi életünkre és gondolkodásunkra.

Médiaoktatás az angol és a walesi nemzeti tantervben

Az Egyesült Királyságban az iskolakötelezettséget a 16 éves korban kötelező alapvizsga zárja (GCSE). Ezt követően az általános képzési rendszerben tovább tanuló diákok 3-4 tárgy elmélyültebb tanulmányozásával készülnek a felsőoktatásba lépésre, melynek feltétele a 18 éves korban tett záróvizsga ("A"-level) eredményessége. A film- és kommunikációs tanulmányok már a 70-es évek elejétől népszerűek voltak "A"-level szinten. A 80-as évektől a terület a médiaismerettel bővült, sőt az évtized második felében megjelent a felső középfokú képzésben is (14-16 éves korúak) vizsgaképes, önálló tárgyként. 1989-ben már tízezer diák tett GCSE alapvizsgát médiaismeretből. De megjelent a tárgy a szakmai képzések körében is az általános képzést 16 éves korban elhagyók számára. Ezt a fajta képzést a gyakorlat- és technikaorientáltság jellemzi.

1989-re, amikor Anglia és Wales az új nemzeti tanterv bevezetésére készült, a médiaismeret már bizonyos hagyományokkal rendelkezett a 14 éves kor felettiek oktatásában. Ez alkalmat adott arra, hogy a tárgyat a közoktatás minden szintjére kiterjesszék: médiaoktatás (media education) néven az elemi és az alsó középfokú oktatásra is. A közoktatásban elért sikereket azonban itt is inkább a médiával régebben foglalkozó tanárok, egyetemi oktatók, oktatásirányítók lelkes és kitartó munkájának köszönhették, mint a tárgy iránti érdeklődés szerves fejlődésének. Ebből adódóan sok megoldásra váró probléma és kritika merült fel, különösen a kezdeti időkben, de a mai napig is.

A legsúlyosabb probléma talán a tanárképzés és átképzés megszervezése volt, hiszen korábban nem létezett ilyen az egyetemeken. Csak az anyanyelvi tanárképzésben volt jelen a média választható kurzusként.

A hagyományok következtében a médiaoktatás az anyanyelvi nevelés részévé vált 5-16 éves kor között. Csak integrált tárgyként szerepel 14 éves korig (14-16 éves kor között már önállóan is választható), kitéve így a főtárgy dominanciájából adódó hatásoknak. Mivel a média felhasználása, főként illusztrációs célokra, már régóta jelen volt a többi tárgy tanításában is (földrajz, történelem, természettudományok, művészeti tárgyak), a nem hivatalos, központi útmutatók szorgalmazzák a médiaterület tantárgyközi oktatását is.

Súlyos gond a tárgy eszközigényessége is. Az iskolák nem tudják (egyformán) finanszírozni a gyakorlati munkához szükséges géppark felállítását. A tanárok gyakran idegenkednek is a technika használatától. Azonban elemi szinten, a gépek majdnem teljes mellőzésével, csupán egy video- vagy audiomagnó, televízió alkalmazásával is jelentős eredmények érhetők el.

Probléma, hogy nincs általános és következetes tárgyleírás, amelyre mint elméleti keretre országosan összemérhető munka épülhetne. Létezik egy nem hivatalos útmutató, melyet a Brit Filmintézet (British Film Institute-BFI) oktatási csoportja dolgozott ki, s amely elfogadott és használt a tanárok körében, de nem kényszerítő erejű, így az adott tanártól függ, hogy igazodik-e hozzá vagy sem.

Az elmúlt években különböző oktatócsomagok és tankönyvek születtek, melyek egyre inkább közelítenek az iskolában folyó gyakorlati munka igényeihez, és túllépnek a kezdeti elméletieskedésen.

*

A médiával foglalkozó tantárgy kétféle elnevezésével találkozunk az angol oktatásügyben. A fogalmi megkülönböztetés leginkább a tanulmányok különböző mélységű szintjeire utal. Elméletileg ezek spirális egymásra épülése lenne kívánatos, az ismeretek bővülése, specializálódása egyre magasabb fokon.

Médiaoktatás (media education): A média intézményeivel, fajtáival, műfajaival, technikai adottságaival, nyelvével, közönségével és a média reprezentációs módjaival (hogyan tükrözi a média a valóságot) foglalkozik.

Médiaismeret (media studies): A médiaoktatás magasabb szintű, specializált változata. Tizennégy éves kortól szabadon választható tárgy. Létezik az általános középfokú képzés, a szakképzés és az egyetemi oktatás szintjén is.

Ma a médiaoktatás az anyanyelvi nevelés része 5 és 16 éves kor között. A médiaismeret néven jelölt tárgy az angol felső középfokú oktatás szintjén jelenik meg először, 14 éves kortól. Önálló, szabadon választható kurzus, melyből 16 éves korban GCSE alapvizsga is tehető. Ezután a tárgy szintén választható az általános képzés további, egyetemi előkészítő, "A"-level szakaszában 16-18 éves kor között és a különböző szakképzések rendszerében (16-19 évesek számára). A médiaismeret a felsőoktatásban is jelen van önálló területként, és a 90-es évek elejétől médiatanár-képzés is folyik néhány egyetemen. 1995-ben például 35 000-en jelentkeztek az egyetemek médiakurzusaira, kevesebb mint 3000 helyre (kommunikáció, újságírás, műsorszórás, kultúraismeret). Az érdeklődés nagyobb volt, mint a matematika, a fizika vagy a mérnökképzés iránt. Az itt végzettek elhelyezkedési esélyei jó átlagosnak tekinthetők. Az 1994-es felmérések szerint 57%-uk talált munkát 6 hónapon belül (az átlag máshol 56%) (Media Courses UK 1997). A közoktatás szintjén is nagy a tárgy iránti érdeklődés (az 5-14 éves korúak közt), de itt még inkább a bevezetés szakaszáról, illetve szórványos sikerekről beszélhetünk.

Melléklet

A médiaoktatás tudás- és megértésterületeinek összegzése
Irányjelző kérdések

1. Ki kommunikál és miért? - A MÉDIA ÁGENSEI

Ki hozza létre a szöveget; szerepek a létrehozási folyamatban; a média intézményei; gazdaság és ideológia; szándékok és eredmények.

2. Milyen típusú a szöveg? - MÉDIAKATEGÓRIÁK

Különböző médiumok (televízió, rádió, mozi stb.); formák (dokumentum, reklám stb.); műfajok (sci-fi, szappanopera stb.); a szövegek osztályozásának más módjai; hogyan kapcsolódik az osztályozás a megértéshez.

3. Hogyan jön létre? - MÉDIATECHNIKÁK

Milyen technikai lehetőségek léteznek és hogyan használják őket; ezek a létrehozás folyamatában és a végtermékben milyen különbségeket jelentenek.

4. Hogyan szerzünk tudomást a jelentésről? - A MÉDIA NYELVE

Hogyan hozza létre a média a jelentést; kódok és hagyományok; narratív struktúrák.

5. Ki fogadja be és hogyan értelmezi? - A MÉDIA KÖZÖNSÉGE

Hogyan azonosítják, konstruálják, címezik meg és érik el a közönséget; a közönség hogyan találja meg, választja ki, fogyasztja a szövegeket és miként válaszol rájuk.

6. Hogyan jeleníti meg tárgyát? - MÉDIAREPREZENTÁCIÓ

Kapcsolat a médiaszöveg, a valóságos helyek, emberek, események és elméletek között: sztereotípiák és következményeik.

Forrás: C. BAZALGETTE: Primary Media Education: Curriculum Statement, BFI Education Department, 1989.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.