2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1999 január

Másság és emberi minőség

2009. június 17.

Másság és differenciálás az ezredfordulón

A Pest Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet 1998. október 20-22. között "Másság és differenciálás az ezredfordulón" címmel konferenciát rendezett arról, hogy az iskola milyen módon képes kezelni a közoktatásban megnyilvánuló sokféleséget. A konferencia előadásai nyilvánvalóvá tették, hogy a másságnak sokféle értelmezése lehetséges, s az iskola csak akkor képes a társadalmi esélyek terén jelentkező egyenlőtlenségek csökkentésére, ha végképp szakít a mindenkinek mindenből azonosat elvével, s mindenkit megpróbál a maga lehetőségeinek megfelelően fejleszteni.

Az alábbiakban közreadjuk a konferencia előadásait1, továbbá a másság és differenciálás lehetőségeiről szervezett pódiumvita részleteit.

Illyés Sándor

Másság és emberi minőség

A társadalom mássághoz való viszonya összetett tényezők függvénye. A nyitott, demokratikus társadalmakban a valamilyen szempontból más ember nem kap negatív megkülönböztető bélyeget, a másság nem befolyásolja az eltérő tulajdonságokat mutatók emberi minőségét. A pozitív másságszemlélet értékként kezeli a másságban kifejeződő egyediséget.

A "másság" jelentése

A "másság" különleges karriert befutott szó, amelynek napjainkban érvényes tartalmát, közgondolkozásbeli jelentését a rendszerváltás utáni közélet munkálta ki. Ha a szó jelentésének kibontásához a nyelvi tezauruszokhoz fordulunk magyarázatért, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez a szó a "másság" alakban nem szerepel a szótárakban.

A másság jelentéstartalmához hasonló, de nem azonos jelentésű a "különbség" szó. A "különbség" eltérést, megkülönböztetést fejez ki. Ennek a szónak is van azonban olyan jelentése, amelyre akkor utalunk, amikor azt mondjuk, hogy "de micsoda különbség"! Ezzel az állításunkkal már nem a szokásos, hanem valamilyen "más", a szokásostól eltérő különbséget, valamilyen minősített vagy "minőségi" különbséget akarunk kifejezni.

Hasonló jelentésű szavunk a "más" szó. Valami vagy valaki akkor más, ha nem azonos valakivel vagy valamivel, ha eltérő minőségű, fajtájú. A "más" szavunk nem ugyanazt az eltérést fejezi ki, mint a különbség szavunk, mivel a "más" szó valakihez vagy valamihez viszonyítva fejezi ki az eltérést. A "más" szó ezen túlmenően az eltérő minőségű, fajtájú jelentését is hordozza, vagyis olyan minősítő elemet tartalmaz, amely a semlegesebb jelentésű különbség szóban még nem szerepel. A másság szó tehát a más szóval megjelölt minőségi különbséget ragadja meg, utal a szokásos különbségek között meghúzható kategoriális határra, amelyen túl a különbözőség, az eltérés az eltérő minőség jelentésével is gazdagodik (1. ábra).


1. ábra

A nyelv géniuszának megidézése után lássunk néhány példát a "másság" szó hétköznapi, köznyelvi jelentésére.

Néhány nappal ezelőtt egyik napilapunk cikket közölt Változik a másság megítélése - Magyarországon még mindig gyakori, hogy a családok kitagadják meleg gyermeküket címmel. Néhány idézet ebből a cikkből egybecseng azzal az értelmezéssel, hogy a "másság" minősített különbség.

"... szó volt a nők elleni erőszakról meg arról, hogyan lehet felkészíteni a családokat és a velük foglalkozó szakembereket a szexuális másság elfogadására. A nemi erőszaknak nincs köze a szexualitáshoz, az erőszak nem a szexualitás egy alternatív formája. 1991-hez képest jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik a homoszexualitást bűnnek vagy betegségnek tartják... ... a magyar társadalom gondolkodásában konzervatív fordulat ment végbe, és a melegekkel szembeni diszkrimináció konkrét formát öltött: a társadalom egy csoportját el kell szigetelni, és állami, jogi eszközökkel szabályozni. Habár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a homoszexualitást törölte a betegségek listájáról, a hazai gyakorlatban gyakran gyógyítani akarják a melegeket... ... A homoszexualitás vállalását általában hallgatás követi, a meleg családja vagy ismerősei tabuként kezelik a témát. A szexualitáshoz hasonlóan a magyar társadalom a homoszexualitást olyan magánügyként kezeli, amelyet el kell rejteni. ... Gyakori probléma a szexuális másságot vállalók esetében az is, hogy a gyámügy vagy a másik fél megnehezíti a gyermek láthatását..."

A kiragadott idézetek világosan jelzik azt, hogy a másság az emberi minőségről való gondolkozás egyik fontos kulcsszava. Amit a másság az emberi minőségben megjelöl, ahhoz nem csak más szemlélet, más megítélés, de más viszonyulás és más bánásmód is tartozik. A különleges társadalmi helyzetet és a különleges társadalmi kezelésmódot az egyén "mássága" indokolja.

A másságszemlélethez kapcsolódó diszkrimináció másik esetét szintén egy napilapból idézzük:

"A lány súlyos rendellenességekkel született: egyéb bajok mellett alig egy méternyi vékonybéllel jött a világra. Tucatnyi műtét után ma úgy él, hogy bélrendszere a hason található kivezetésen át egy műanyag zacskóba ürül. Ez az úgynevezett sztóma azonban nem zavarja abban, hogy kitűnő tanuló, osztályelső legyen az egyik zalaegerszegi általános iskolában... Két hónapja beiratkozott egy tréningre: ez az úgynevezett mélyizomtorna segít kondíciója megőrzésében. A második foglalkozáson azonban a tréninget vezető gyógytornász, Anikó füle hallatára felszólította édesanyját, hogy a gyereket ne vigye oda többet. A vele együtt tornázó felnőttek közül ketten szóvá tették ugyanis, nagyon zavarja őket, hogy gyakorlatok közben a kislány hasára rögzített zacskóból gyomorkorgásra emlékeztető hangok hallatszanak. Hiába magyarázta az édesanya, hogy ez a sztóma elkerülhetetlen kísérőjelensége: a gyermeknek távoznia kellett... az ominózus esetben arról van szó, hogy a társadalom nehezen fogadja el a másságot..."

A másságszemlélethez kapcsolódó szélsőséges negatív diszkrimináció megnyilvánulásaira a Newsweek nemzetközi hírmagazin októberi száma is példát szolgáltat. Egy, az Egyesült Államokban élő szerb nemzetiségű újságíró írja:

"Milosevics médiái belénk sulykolták azt a retorikát, hogy hogyan kell gyűlölni szomszédainkat. A horvátok ťpatkányokŤ, ha mi hajszoljuk őket, vagy ťdisznókŤ, ha ők üldöznek bennünket... A muzulmánok ťkutyákŤ vagy ťcsecsemőgyilkosokŤ. Az albánok egyszerűen csak ťmocskos undorítóakŤ".

Természetesen a másságszemlélethez kapcsolódó különbségtételről nemcsak a negatív diszkrimináció, hanem a pozitív diszkrimináció oldaláról is említhetnék példákat. A reklámok meggyőzésmódja ("de ez a termék valami más"), az eszményítés sokféle formája, a sztárkultusz a szokásos különbségtétel fölé, kitüntetett helyzetbe kíván emelni valakit vagy valamit. Az emberi különbségek minősítő szemlélete pozitív és negatív irányban is működik, és a polarizálódó különbségtétel erősödésével többnyire együtt jár az emberi minőségről való leegyszerűsítő gondolkozásmód is.

Eddigi fejtegetésünk a "másság" szó jelentésétől a "másság" szemlélet- és gondolkozásmódhoz vezetett el. Ebben a szemlélet- és gondolkozásmódban - mint ahogy arra korábban már utaltam - a "másság" szóval jelölt emberi tulajdonság különleges hangsúlyt, pozitív vagy negatív minősítést kapott. A közgondolkodásban ez a minősítés legitimálja azt, hogy az így minősített személyekhez eltérő módon viszonyuljunk, mint másokhoz, róluk másképp gondolkozzunk, velük szemben "ésszerűnek", "igazságosnak", "jogszerűnek", "etikusnak" tartsuk mindazokat az érintkezési formákat, bánásmódokat, intézkedéseket, amelyek csak e tulajdonságokat hordozó személyekre irányulnak, másokra pedig nem.

Az "ésszerű", "igazságos", "jogszerű", "etikus" megjelölések egyben azt is jelzik, hogy a közgondolkozásban élő "másság"-szemlélet az együttélésünket szabályozó, szerteágazó gondolati rendszerekhez vezet el, a gondolkozás sokféle területén csapódik le, és sok területről kap biztatást, megerősítést.

A rendelkezésre álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy a másság szemléletnek e sokféle tükröződését akárcsak felszínesen is áttekinthessük. Úgy vélem, ha elvégeznénk a sok szempontú és részletes vizsgálódást, akkor el kellene jutnunk ahhoz a következtetéshez, hogy a minősítő másságszemlélet az emberi minőség megítélésekor nem érvényesíthető.

Mi, emberek különbözőek vagyunk ugyan, de emberi minőségünkben egyenlőek. A másságszemlélet leggyakrabban a nagyobb értékű-kisebb értékű, értékes-értéktelen, értékhordozó-értékvesztett, végső soron emberi-nem emberi, illetve ember és nem ember elhatárolásával fogalmaz meg különbségeket. Az emberi mivoltot, az ember szociális létezését tekintve azonban az ember semmilyen tulajdonsága alapján nem határozhatunk meg ilyen különbségeket. Az ember alapvető szociális-társadalmi minősége az egyenlőség. Nincs olyan emberi tulajdonság, amely társadalmi értelemben az ember minőségét különbözővé tenné.

Viszonyulás ahhoz, aki "más"

A negatív másságként felfogott emberi tulajdonságok a tulajdonságot hordozó személy elé állnak, stigmatizálják a személyt, módosítják emberi minőségére vonatkozó megítélésünket. Az így látott személyekhez való viszonyulásban az érzelem, a ráció és a viselkedés területein mutatkozik meg a másságszemlélet hatása.

A másnak látott személyek negatív érzelmeket váltanak ki, amelyek az ellenszenvtől a gyűlöletig terjedhetnek. Csepeli György interjúi az előítéletes másságszemlélet érzelmi és gondolati elemeit világítják meg.

"Gyerekes dolog, de ha az ember a zsidókról beszél, mindig olyan furcsa dolgok jutnak eszébe. Nem is tudnám megmagyarázni, hogy milyen dolgok, inkább a régi zsidó élettel kapcsolatos dolgok. Van bennük valamilyen émelyítő, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez a gondolat a zsidókkal kapcsolatban, különösebben nem is foglalkoztam azzal, hogy zsidók léteznek. Én nem tudnám megállapítani, hogy ki zsidó, még beszédben sem tudom felismerni."

Az előítéletes másságszemlélet gyermekkori eredetének illusztrálására Csepeli György egy másik interjúból vett példát említ:

"Én személy szerint nem nagyon szeretem a cigányokat, sőt kimondottan nem is szeretem.

- Miből adódik ez?

- Talán abból, hogy ott a környékünkön, nem sokan, de azért laknak cigányok, és amíg olyan kisebb srác voltam, addig mindig féltem tőlük, úgyhogy talán esetleg ennek a maradványa.

- Megkergettek talán?

- Úgy különösebben nem, de nem nagyon szerettem őket sose ...

- Szüleid mondták, hogy ...

- Nem, a szüleim nem mondtak ilyesmit, csak nem tetszettek, először is mert mások voltak, sötét arcúak meg koszosak, szóval általában nem voltam bátor gyerek, úgyhogy ezektől is tartottam."

A stigmatizáló, előítéletes másságszemlélet legtöbbször ésszerű indokokat keres a negatív érzelmek és a diszkriminatív viselkedés magyarázatára. Adorno a tekintélyelvű személyiséggel foglalkozó híres munkájában több példát is említ a másságszemléletet indokló magyarázatokra.

"A zsidó üzletemberekkel az még a baj, hogy túlságosan összetartanak, és ezáltal kizárják a többieket a tisztességes versenyből."

"A fizikai és szakképzetlen munka láthatólag jobban megfelel a négerek mentalitásának és képességeinek, mint a nagyobb szakképzettséget vagy nagyobb felelősséget igénylő munkák."

"A legtöbb néger kibírhatatlan és hatalmaskodó lenne, ha kimozdítanák a helyéből."

"Az igazi amerikai eszmék számára a legutóbbi fél évszázad alatt csak a külföldi eszmék és ügynökök jelentettek fenyegetést." (Idézi Allport, 1977.)

A másságszemlélet sokféle formában módosíthatja a másnak látott személlyel szembeni viselkedést.

A negatív érzelmek gátolják a másnak látott személy belső elfogadását, a belső távolságtartás pedig nehezítheti az érintkezést már akkor is, amikor a kapcsolattartásban, a viselkedésben ennek még nincs észrevehető jele.

Allport részletesen leírja azokat a viselkedésformákat, amelyek előítéletekre korlátozódó másságszemlélettől a stigmatizált személlyel szembeni egyre aktívabb fellépésekig vezetnek.

"I. Szóbeli előítéletesség. A legtöbb előítéletes ember hangoztatja előítéleteit. Hasonló barátok körében, alkalomadtán idegenek között is teljesen gátlástalanul juttatják kifejezésre idegenkedésüket és ellenérzéseiket...

II. Elkerülés. Erősebb előítélet esetén a személy kerülni igyekszik a kellemetlennek ítélt csoport tagjait, még akkor is, ha ez tetemes kényelmetlenséget okoz számára...

III. Hátrányos megkülönböztetés. Az előítéletes személy ilyenkor aktív jellegű ártalmas viselkedésre vállalkozik...

IV. Testi erőszak. Felfokozott érzelmi tényezők esetén az előítélet erőszakos vagy az erőszakkal egyenértékű cselekvésekhez vezethet...

V. Kiirtás. A lincselések, a pogromok, a tömeggyilkosságok és a náci népirtó pogromok jelzik az előítéletek erőszakos kifejeződésének végső fokozatát."

A másságszemléletből fakadó elkülönülő viselkedéshez többféle szóbeli indoklás is kapcsolódhat. Az alábbi négyféle indoklás közül a csoportra hivatkozó állásfoglalást érezzük a legerősebbnek.

"Nem ülök mellé, mert árulkodik." (Egyén viszonyul az egyénhez, én viszonyulok őhozzá.)

"Senki nem ül az árulkodó mellé." (Csoport viszonyul az egyénhez, mi viszonyulunk őhozzá.)

"Nem ülök amellé, aki cigány." (Egyén viszonyul a csoporthoz, én viszonyulok tihozzátok.)

"Mi nem költözünk a cigányok mellé." (Csoport viszonyul a csoporthoz, mi viszonyulunk őhozzájuk.)

"Más" és "nem más" - az eltérő látásmódok együttélése

A másságtudat a másságot hordozó személyeket taszítóvá teszi, velük szemben elkülönülést, elkülönítő, szegregáló viselkedésformákat vált ki, a másságot hordozó személyekben pedig belső vívódást indít el megbélyegzett tulajdonságaik elfogadására vagy megtagadására.

Bárczi Gusztáv 1944-ben 15 zsidó, nem fogyatékos lányt vett fel a gyógypedagógiai nevelőintézetbe, hogy megmentse őket a deportálástól. Értelmi fogyatékosnak álcázva tartotta ott őket, egészen a háború végéig (LÁNYINÉ 1996). A túlélő, személyes tanú Ecséri Lilla 1944-ben naplót írt, amely 1995-ben könyv alakban is megjelent. Ebben írta a következőket:

"...most már két hete itt vagyok a Gyógypedagógián... itt nem kértek iratokat, de mindenki tudja, hogy ki vagyok. Mellesleg minden lány zsidó vagy félvér, persze a fele mint menekült szerepel... azért írok ilyen kuszáltan és zavartan, mert szörnyen el vagyok keseredve. Ide jött egy csomó német katona és megették az egész mákos bejglimet, amit anyu hozott karácsonyra.... aztán a külsőmmel sem vagyok megelégedve, mert nagyon zsidós vagyok, amit persze állandóan hallok. Máma is szörnyen rosszul esett, amikor mondták, hogy ne menjek fel, mert rólam rögtön látszik, hogy ki vagyok..." (Idézi GORDOSNÉ 1998)

A másság tételezése - amelyet gondolatmenetünkben másságszemléletnek nevezünk - egyén és egyén közötti kapcsolatban jelenik meg, de ez a megjelenési mód nem fedheti el azt az alapvető összefüggést, hogy a másságszemléletben csoportok véleménye tükröződik más csoportokról, csoportok viszonyulása fejeződik ki más csoportokhoz. Ha az individuum az egyedi jellegzetességei miatt fogad el vagy utasít el egy másik individuumot, akkor nem beszélhetünk másságtudatról vagy -szemléletről. A másságszemlélet esetében azonban az individuum valamilyen stigmatizált csoportsajátosságot hordoz, és e csoportsajátosság miatt válik elutasítottá. Az az egyén, akinek szociális percepciójában dominánssá válik a másságszemlélet, az a csoportjellegzetességeket előbb észleli, mint a személy egyedi tulajdonságait, és az egyénen megjelenő taszító, távolságnövelő csoportsajátosságokat az individuum emberi minőségét károsító tulajdonságként érzékeli.

A nagyobb emberi közösségeket, a társadalmat különböző csoportok alkotják. Van, amikor a csoportok távolságtartó másságszemlélettel érzékelik a másik csoport különbségét, de van, amikor a köztük fennálló éles eltéréseket sem érzékelik másságnak.

A globalizálódó világban a kisebb-nagyobb csoportok - etnikumok, kisebbségek, kultúrák - jellegzetességei, különbözőségei egyre inkább halványulnak, egyre több csoportsajátosságra nézve jön létre uniformizálódás. A csoportsajátosságok elhalványulását, a csoportok egyedi vonásainak erózióját általában értékvesztési folyamatnak tekintjük és a csoportkülönbségek fenntartását, megőrzését vagy esetleg visszaállítását próbáljuk elősegíteni. Annál vonzóbb, érdekesebb egy csoport, minél jellegzetesebbek, egyediebbek az őket más csoportoktól megkülönböztető tulajdonságaik. A csoportok közötti különbségek felértékelődése a legerősebb tényező, amelyik a csoportokat szembeállító másságszemlélet ellen hat. Jó példa erre a "Black is beautiful" (a fekete szép) vélekedés, amely a fekete emberekhez kapcsolódó stigmatizáló, negatív megítélést úgy próbálja megváltoztatni, hogy a fekete bőrszínt igyekszik vonzóvá tenni.

A másságszemlélet a szóhasználatban is kifejeződhet. Vannak ugyanis olyan szavaink, amelyek nemcsak valamilyen emberi tulajdonságot jelölnek meg, hanem e tulajdonság kívánatos vagy nemkívánatos voltát is a szó jelentésébe belefoglalják, és ezáltal kifejezik a minősítő másságszemléletet is.

Bár a kívánatos vagy nemkívánatos jelleg magára a tulajdonságra vonatkozik, a másságszemlélet ezt a minősítést a tulajdonságról átviszi a tulajdonságot hordozó személyre, és a személy teljes emberi minőségét láttatja másnak. A homoszexualitás az ember szexuális sajátossága, a cigányság az ember etnikai tulajdonsága, a börtönviseltség az ember jogi sajátossága, a vakság, rokkantság az ember biológiai sajátossága. Ha ezek a tulajdonságok nemkívánatosak és ez a minősítés a tulajdonságról a személyre tevődik át, akkor ez a jelentésátvitel megbélyegzi a személyt, és a másságszemléletben a személy emberi minőségét változtatja meg. Az ember szociális egyenlőségét sértő látásmódot a szociálpszichológia stigmatizációnak nevezi. A cigány, zsidó, homoszexuális, meleg, fogyatékos, börtönviselt, rokkant stb. szavak szűkebb értelemben objektív biológiai, etnikai, nyelvi, vallási, kulturális, szociális stb. tulajdonságokat jelenthetnek, de a másságszemléletben a személyre vonatkoztatott nemkívánatos jelentést, az eltérő emberi minőséget is kifejezhetik.

Az USA-ban egyre nagyobb teret kapó "politikai korrektség" a szóhasználat területén is ki akarja küszöbölni a minősítő megkülönböztetés lehetőségét. Ez a politikai szférában és a közgondolkozásban terjedő szemléletmód ezért kiiktatja a beszélt és az írott nyelvből azokat a szavakat, melyeknek emberi minőséget megkülönböztető, diszkriminatív jelentése lehet, és ezeket olyan szavakkal cseréli fel, amelyeknek nincs minősítő jelentésük. Ez a törekvés nálunk is tetten érhető az újságírásban, amikor a bűnesetekről szóló híradások el akarják kerülni az elkövetők állampolgárságának, etnikai hovatartozásának megjelölését.

A nemzetközi szervezetek emberi jogokra vonatkozó állásfoglalásait ma már a világ legtöbb országa elfogadja, beépíti alkotmányába, és ezzel jogilag szabályozza az országban élő csoportok együttélését. A különbségektől függetlenül mindenki számára egyenlő jogok deklarálása a jog eszközeivel korlátozza a diszkriminatív másságszemlélet közéleti propagálását, a más csoportokkal szembeni ellenszenv gerjesztését, a stigmatizálást és az erőszakos, agresszív megnyilvánulásokat.

A jog bár nélkülözhetetlen, de csak korlátozott hatékonyságú eszköz a diszkriminatív megnyilvánulások visszaszorításában. Az 1998. évi XXVI. törvény egyenlő jogokat, egyenlő bánásmódot biztosít az országunkban élő fogyatékos emberek számára, és tiltja a fogyatékos emberek diszkriminatív megkülönböztetését. A jog sokat segíthet a fogyatékos emberek elszigeteltségén, társadalmi beilleszkedésük feltételeinek javításán. A mikroközösségek életében, a személyközi kapcsolatokban azonban a jog hatása gyengül, és a fogyatékos emberek elzárkózással találkozhatnak.

Magyarországon a cigánykérdés megoldása a törvényalkotás és a törvényalkalmazás szintjén diszkriminációmentes. A közéletben is egyre ritkábban találkozunk másságszemléletű megnyilvánulásokkal. Az antidiszkriminatív törvényekkel egyetértő és végső soron e törvények megalkotásában közvetve részt vevő, nem cigány lakosság azonban a hétköznapi érintkezés szintjén általában továbbra is elzárkózó, idegenkedő magatartást tanúsít a cigány emberekkel szemben. A szemlélet szívósan ellenáll azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyeket a jog már legitimált.

*

A másságszemlélet csak akkor küzdhető le, ha a másságszemlélet megnyilvánulásait nemcsak a törvény fékezi, hanem a másságszemlélettel az e szemléletet képviselő csoport maga fordul szembe.

Irodalom

ALLPORT G. W.: Az előítélet. Budapest, 1977, Gondolat.

CIRIAKOVIC, Z.: On Being a Serb. Newsweek, 1998. október 12. 16. p.

CSEPELI GY.: Szociálpszichológia. Budapest, 1997, Osiris.

ECSÉRI L.: Napló, 1944. Egy tizenhat éves kislány naplójának eredeti szövege. Budapest, 1995, T-Twins.

GORDOSNÉ SZABÓ A.: Rekviem a magyar gyógypedagógia két épületcsoportjáért. (Kézirat) 1998.

KADÉT E.: A cigányparttól a Dankó Pista utcákig. Népszabadság, 1998. október 1. 8. p.

LÁNYINÉ ENGELMAYER Á.: Értelmi fogyatékosok pszichológiája I. Budapest, 1996, BGGYTF.

P. J.: Anikó szomorú tréningje. Népszabadság, 1998. november 7. 7. p.

VARRÓ SZ.: Változik a másság megítélése. Népszabadság, 1998. október 17. 5. p.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.