2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 november

Mások és mi -- Kérdőíves felmérés a nemzeti hovatartozás és a másság témakörében kecskeméti általános iskolások között

2009. június 17.

Horváth Ágnes

Mások és mi

- Kérdőíves felmérés a nemzeti hovatartozás és a másság témakörében kecskeméti általános iskolások között -

A Közoktatási Modernizációs Alapítvány támogatásával 1996 folyamán a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke kérdőíves felmérést végzett általános iskolás tanulók körében. A vizsgálatban azt mérték föl, milyen ismeretek, beállítódások, értékek szervezik a tanulók véleményét bizonyos társadalmi kérdésekről. A vizsgálat elvégzésével készítői hozzá kívántak járulni a Nemzeti alaptanterv Ember és társadalom műveltségi területének oktatásához szükséges tantervi tartalmak összeállításához, mivel a kérdéskörre vonatkozó, már meglévő ismeretek, vélemények és tévhitek feltárása hasznos lehet az állampolgári és interkulturális nevelést szolgáló tantervi egységek megtervezéséhez.

A felmérés1 egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a gyerekek szívesen foglalkoznak társadalmi kérdésekkel, a téma vonzó és érdekes számukra, s lehetőséget ad nekik saját álláspontjuk őszinte kinyilvánítására. Mindez pedig megfelelő tanári irányítással, a szükséges ismeretanyag átadásával valóban kiindulópontja lehet a demokratikus jogállamiság értékeit közvetítő állampolgári kultúra megalapozásának.

Kecskemét város hét általános iskolájában összesen több mint négyszáz tanulót kerestünk fel kérdéseinkkel. Az anonim, önkitöltéses kérdőív megválaszolásakor többnyire csak a kérdezőbiztos volt jelen, más tanár vagy az osztályfőnök is a teremben lehetett, de nem szólhatott bele érdemben a gyerekek munkájába. A menet közben felvetett kérdésekre a tanszék képviselője válaszolt a tanulóknak, egyénileg. Így sikerült elérni, hogy a válaszok valóban a megkérdezettek véleményét tükrözzék, ne befolyásolja őket egyéb tényező.

Kérdéseink a társadalmi élet különböző dimenzióira irányultak, így jelen tanulmány is ezeket követi:

I. Hazánk és a környező országok magyarsága

II. A nemzethez tartozás kritériumai

III. A magyarok és más népek összehasonlítása

IV. Vélemények a másságról2

Tájékoztató információk

A város különböző területein (belváros, lakótelep, újabb városrész) lévő iskolákban összesen 405 értékelhető kérdőív gyűlt össze.3 Kontrollcsoportként azt az iskolát kerestük meg, melyben a tanulók jelentős hányada roma származású. Itt két osztályban 26 értékelhető kérdőív született.

A célzott korosztály az 5-6. osztályos általános iskolai korcsoport, de néhány iskolában 4. osztályosokat is felkerestünk. A beérkezett válaszok 20 százaléka származik a negyedik osztályos tanulóktól, az ötödik osztályosok aránya 39, a hatodikosoké 41 százalék.

A gyerekek készségesen, sőt lelkesedéssel válaszoltak, még akkor is, ha életükben először találkoztak hasonló jellegű kérdésekkel, és úgy érezték, hogy nem tudnak teljes értékű feleletet adni. A kérdezőbiztosoknak sikerült velük megértetni, hogy ebben az esetben nem valamiféle tudáspróbáról, ismeretek felméréséről van szó, sokkal inkább a véleményükre vagyunk kíváncsiak. Ennek tükrében érthető, hogy alig születtek értékelhetetlen válaszok, s azokra a kérdésekre, melyek különösen érdekesek voltak számukra, szinte 100 százalékos arányban válaszoltak.

Néhány osztályban nyomatékosan hangot adtak elégedettségüknek: rajzot készítettek a tanszék jelenlévő képviselőjének, vagy olyan megjegyzéseket tettek, hogy "Végre megkérdezik a gyerekeket is", "Máskor is szívesen kitöltünk kérdőíveket" vagy "Ezt megmutatják a Parlamentben is?".

A kérdőívet kitöltő gyerekek 55 százaléka volt lány, 45 százalékuk fiú. 94 százalékuk Kecskeméten él, a többiek is nagyrészt az agglomeráció területén. A megkérdezettek 76 százaléka él együtt édesanyjával és édesapjával (ez az arány 80 százalék feletti a belvárosi iskolákban és 65 százalékos az egyik lakótelepen), 14 százalékukat az édesanyja egyedül neveli, 6 százalékuk él az édesanyjával és nevelőapjával. A többiek (elenyésző kisebbség) más családi együttesben vagy nevelőotthonban (S. O. S. Gyermekfalu) élnek.

Az értékelésnél sajnos nem tudtuk figyelembe venni a szülők legfontosabb adataira (életkor, foglalkozás, iskolai végzettség) vonatkozó válaszokat, s így a más kérdéseknél kapott eredményeket sem vizsgálhattuk ebben a dimenzióban. Meglepő módon a gyerekek igen hiányos, s többnyire megbízhatatlan információkkal rendelkeztek szüleikkel kapcsolatban. A szülők életkorát még aránylag meg tudták becsülni, de a foglalkozást illetően már nagy volt a bizonytalanság, s a tanulók 20 százaléka nem is adott választ erre a kérdésre. Még komolyabb gondot okozott a szülők iskolai végzettsége: az anya esetében 38 százalék, az apára vonatkozóan 44 százalék nem tudott érdemi feleletet adni. (Jellemző módon a magasabb foglalkozási státuszt vagy iskolai végzettséget felmutatók esetében nagyobb arányú és pontosabb válaszok születtek.) Munka nélküli szülő a gyerekek 15 százalékának családjában volt (a külvárosi kisiskolában ez az arány 20 százalék), 83 százalék nyilatkozott úgy, hogy a családban nincs munkanélküli (az egyik belvárosi iskolában 96 százalék).

A válaszadók mindössze 11 százaléka jelezte, hogy nincs testvére, 55 százalékuk egy, 24 százalékuk kettő, 7 százalékuk három testvérről számolt be. Négynél több gyermeket csak a megkérdezettek 3 százalékának családjában találhatunk.

A kérdőívet kitöltő gyerekek 99 százaléka vallotta magát magyarnak, kettős identitásra vagy más nemzetiségre, etnikumra utaló választ csak elvétve találtunk. A kontrollcsoportként vizsgált, főként cigány tanulókat oktató iskolában a megkérdezettek 42 százaléka cigánynak vallotta magát, s 20 százalékuk adott kettős identitást tükröző választ.

A válaszadók 69 százaléka jár hittanra (minden évfolyamon azonos arányt tapasztalhattunk), 51 százalékuk római katolikus, 19 százalék református, 26 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem vallásos vagy egyik felekezethez sem tartozik, a többiek más felekezeteket jelöltek meg. Templomba a gyerekek 21 százaléka jár hetenként, 9 százalékuk havonta, 44 százalékuk csak ünnepeken. 26 százalék soha. A templomba járás gyakorisága korosztályonként hasonló, de a belvárosi gyerekeknél nagyobb arányú a hetenkénti gyakoriság, míg a lakótelepi iskolák tanulói ritkábban látogatják a templomokat. (Itt szerepet játszhat az a tény is, hogy Kecskeméten a templomok jórészt a belvárosban találhatók.)

A család anyagi helyzetére vonatkozó kérdésnél a gyerekek többsége a közepes életszínvonalra utaló választ választotta, a cigánygyerekeket oktató iskola kivételével alig akadt olyan, aki a legszegényebbek kategóriát választotta volna.

1. táblázat - Melyik csoportba sorolnád a családodat? (százalék)
nagyon gazdagok vagyunk (van nagy házunk, autónk, nyaralónk) 
gazdagok vagyunk (van lakásunk, autónk, járunk külföldre)  16 
nem vagyunk gazdagok, de kényelmesen élünk  56 
nem vagyunk szegények, de nem telik mindenre  23 
éppen megélünk valahogy 
szegények vagyunk, segélyre is szorulunk 
nagyon szegények vagyunk, alig telik valamire 
semmink sincs, csak a segélyből élünk 

Amint a felsorolásból kitűnik, a legszegényebb rétegekre utaló kategóriákat nem jelölte meg egyetlen tanuló sem, s legtöbben a kényelmes életet jelentő közepes színvonalat látják leginkább megfelelőnek saját családjuk jellemzésére. Érdekes módon a cigánygyerekeket oktató iskola tanulóinak többsége (58 százalék) is ugyanezt a választ jelölte be, a legszegényebb csoportokra itt sem voksoltak, viszont 19 százalékuk nem válaszolt erre a kérdésre. A következő ábra szemléletesen mutatja, hogy a tanulók milyen mértékben választották a számukra legmegfelelőbb középkategóriát.4

1. ábra

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a gyerekek érdeklődnek-e bizonyos közéleti kérdések iránt, nézik-e például a tv-híradót. 57 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy gyakran nézi ezt a műsort, 39 százalékuk ritkán, és csak 2 százalék válaszolt úgy, hogy soha nem nézi a híradót. A gyerekek családjában 63 százalékos az aránya azoknak (ez a válaszok zömében a szülő), akik szokták nézni a televízió politikai műsorait.

Itt érdemes kitérni annak a kérdésnek a vizsgálatára, melyben sajátos témákról szóló beszélgetések gyakoriságára kérdeztünk rá.

2. táblázat - Szoktál-e beszélgetni a következő dolgokról... (A teljes minta válaszai, százalékban)
  Szüleiddel  Családi
körben 
Barátaiddal  Tanároddal  Nincs
válasz 
Az iskolai problémákról?  41  42 
A fiúk és lányok közötti kapcsolatról?  20  27  46 
Az ország vezetőiről?  21  17  54 
A pénzről?  30  16  46 
Vallási kérdésekről?  21  12  59 
A szeretetről?  31  14  45 
Politikai kérdésekről?  18  14  63 
A te jövődről?  40  14  0,2  41 

Ahhoz képest, hogy a hétköznapi életben előforduló problémákkal kapcsolatos kérdésekre általában 90 százalék feletti arányban válaszoltak a tanulók, igen meglepő, hogy milyen magas azoknak az aránya, akik nem adtak feleletet erre a kérdésre. Nehezen feltételezhető, hogy ilyen arányban fordulna elő a gyermekek családjában és környezetében a célzott beszélgetés hiánya. Lehet, hogy pusztán arról van szó, hogy ez a kérdés nem találkozott igazán a gyerekek érdeklődésével, kevésbé kötötte le figyelmüket? Ugyanakkor a kitöltéskor itt is figyelmesen jártak el, hiszen a fiúk és lányok közötti kapcsolat mint a beszélgetés témája elsősorban a kortársi, baráti relációban jelenik meg. Mindenesetre tanulságos lehet minden érdeklődő s különösen a pedagógusok számára, hogy a tanárokkal való kommunikáció milyen elenyésző százalékban fordul elő, s a szülőkkel folytatott beszélgetés is inkább az iskolai problémák s a továbbtanulás kérdéseit öleli fel.

Mindennapos tapasztalat, hogy a hétköznapok rohanásában rendszeresen elmarad a problémák, konfliktusok kiadós megvitatása, s ez súlyosabb esetekben kommunikációs vákuumhoz s a feszültségek felhalmozódásához vezethet.

I. Hazánk és a környező országok magyarsága

Megkérdeztük a gyerekeket, hogy tudomásuk szerint hány ember él a jelenlegi Magyarországon, és hányan éltek száz évvel ezelőtt. Az ötmilliótól huszonöt millióig terjedő lehetőségek közül kellett kiválasztaniuk a helyes értéket. Az alábbi táblázat a válaszok százalékos megoszlását mutatja, zárójelbe tettük a kontrollcsoportként vizsgált iskola tanulóinak válaszát:

3. táblázat - Magyarország lakosságának becslése (A válaszok %-ában)
  Ma  Száz évvel ezelőtt 
5 millió  2 (16)  25 (36) 
10 millió  45 (16)  17 (13) 
15 millió  19 (12)  20 (13) 
20 millió  15 (8)  16 (23) 
25 millió  14 (40)  17 (14) 

Megkérdeztük azt is, hogy véleményük szerint hány magyar él az ország határain kívül. Itt a válaszok az alábbi megoszlást mutatták:

4. táblázat - A határon túli magyarság létszámának becslése (A válaszadók %-ában)
kevesebb mint egymillió  (12) 
egy-két millió  40  (24) 
három-négy millió  19  (12) 
öt-hat millió  12  (8) 
több mint hatmillió  19  (40) 

Zárójelben itt is a kontrollcsoport adatait közöljük.

A gyerekek döntő hányada mindhárom kérdésre értékelhető választ adott, mindössze 5-7 százalék, a kontrollcsoportban 8-12 százalék, akik meg sem kísérelték az adatok becslését. Jellemző módon a megkérdezettek elég jól tudják, hogy ma Magyarországon hány ember él, bizonytalanok azonban a száz évvel ezelőtti helyzet, valamint a határon kívül élő magyarok számát illetően. A válaszok megoszlásában inkább a felülbecslést tapasztalhatjuk. A kontrollcsoport tagjainál még a mai állapot megítélésében is ez volt a jellemző.

A lakosság jelenlegi létszámát jól ismerők 60 százaléka gondolta úgy, hogy 100 évvel ezelőtt többen éltek Magyarországon, 26 százalék mindkét vonatkozásban felülbecsült, 9 százalék a mai felülbecsült értékhez képest jelentősen alábecsülte a 100 évvel ezelőtti létszámot.

Izgalmasnak, egyúttal rendkívül informatívnak mutatkozott az a kérdéssor, melyben a szomszédos országokban élő magyarság sorsával összefüggésben fogalmaztunk meg egymásnak ellentmondó kijelentéseket. Az identitás megőrzésének problémája, a spontán vagy erőszakos asszimiláció veszélye, az integráció, az autonómia vagy éppen a beolvadás (beolvasztás) problémája elevenen él a nemzeti-politikai diskurzus szintjén. Vajon mennyi jut el ebből a gyermekekhez? Milyen módon formálnak véleményt e több generációt foglalkoztató s mindmáig feldolgozatlan, megoldatlan s talán megoldhatatlan kérdéssel kapcsolatban? A töredékes információk alapján megformált és érzelmi alapon vezérelt válaszok mennyire egyeztethetők össze a felnőtt társadalom álláspontjával, s ez mennyiben felel meg a mindenkori társadalmi, gazdasági, politikai döntések realitásának?

E kérdések megválaszolása nem lehet tárgya e tanulmánynak, de talán segítheti a probléma tárgyalását, közös dolgaink rendezését, ha ismerjük néhány száz 10-12 éves gyermek véleményét is. Mert véleményük ebben a kérdésben is megmutatkozott, s ezt bátran, előítéletektől, félelmektől mentesen ki is nyilvánították.

5. táblázat
Helyesnek tartod-e a következő megállapításokat?  Helyesnek tartja  Nem tartja helyesnek 
Az lenne a legjobb, ha a szomszédos országokban élő magyarok beolvadnának az ottani többségbe.  25  74 
Az lenne a legjobb, ha a szomszédos országokban elő magyarok szabadon használhatnák a magyar nyelvet az élet minden területén.  91 
Az lenne a legjobb, ha Magyarországhoz csatolnák azokat a területeket, ahol sok magyar él.  74  25 

A válaszok megoszlása egyértelműen azt mutatja, hogy a gyerekek megértették a kérdést, végiggondolták a lehetséges válaszokat. Csak elenyésző esetben fordult elő, hogy valaki az egymásnak ellentmondó kijelentéseket egyaránt helyesnek tartotta. Megvizsgáltuk, hogy az egyes korosztályok válaszai között van-e számottevő eltérés, de azt tapasztaltuk, hogy a negyedik, ötödik és hatodik osztályosok válaszai a legtöbb esetben megfelelnek egymásnak. Egyedül a negyedik osztályosoknál tapasztaltunk eltérést: ők magasabb arányban (87 százalék) tartanák helyesnek a magyarok által lakott területek Magyarországhoz tartozását. Hasonló tendenciát tapasztaltunk az egyik belvárosi iskola hatodik osztályosainál is, bár egyéb tekintetben nem volt lényeges különbség az egyes iskolák tanulóinak válaszaiban.

A kitöltés következetessége jellemezte a magyarság nemzeti integritását, zártabb vagy nyíltabb állampolgári-politikai attitűdjét, a szomszédos országokban és másutt élő népek és hazánk kapcsolatát érintő kérdéssor válaszait.

6. táblázat
Egyetért-e a következő megállapításokkal? (százalékban)  Teljesen egyetért vele  Részben egyetért vele  Egyáltalán nem ért egyet vele 
Hagyni kell, hogy mindenki abban az országban éljen, amelyikben akar.  56  30  12 
Kötelességünk befogadni azokat, akiknek el kellett hagyniuk hazájukat.  48  38  14 
A külföldiek miatt sokkal több a bűnözés Magyarországon.  33  44  22 
Az idegenek veszélyeztetik a magyarság értékeit.  24  47  28 
A bevándorlók munkájára szüksége van az országnak.  23  52  25 
Az idegenek elveszik a munkalehetőséget a magyaroktól.  22  42  35 
Csak gazdagodunk azzal, ha sokfajta ember él közöttünk.  20  43  36 
Mindenkinek abban az országban kell leélnie az életét, ahol született.  12  32  54 

Ami első pillantásra is szembetűnő lehet e táblázatban, az a válaszok differenciáltsága: igen komoly mértékben megoszlanak a vélemények az egyes kérdésekkel kapcsolatban, s ez arra utal, hogy a gyerekek sokféle családi hatás alapján, eltérő vélemények hordozóiként reagáltak a felvetett problémákra. E kérdések többnyire a felnőtt társadalomban hallható, tudatosan válogatott szlogenek, közhelyek leképezései, s a válaszok is ennek tükrében alakultak. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a felvetett kijelentések meglehetősen ismerősek lehettek a gyerekek számára, hiszen átlagosan 97-98 százalékuk érdemi válasszal szolgált!) Ezeknek a kérdéseknek a megvitatása azonban különleges alkalmat adhat a pedagógiai gyakorlat számára: egy-egy társadalomismereti vagy osztályfőnöki órán érdemes lenne mindegyik kérdés hátterét megvilágítani. Vajon a bajba jutottakon való segítés miért előbbre való a más kultúrák megismerésével való gazdagodásnál? A befogadás kötelességének retorikus elfogadása vajon milyen konkrét eredményekkel jár, ha egyúttal veszélyeket is rejt magában?

Ahhoz, hogy a táblázat eredményeit világosabban értelmezhessük, érdemes egyetlen mutatóban kifejezni az egyetértés mértékét.

7. táblázat - Adott kijelentésekkel való egyetértés (százalékban)5
  egyetértési index 
Hagyni kell, hogy mindenki abban az országban éljen, amelyikben akar.  73 
Kötelességünk befogadni azokat, akiknek el kellett hagyniuk hazájukat.  67 
A külföldiek miatt sokkal több a bűnözés Magyarországon.  56 
A bevándorlók munkájára szüksége van az országnak.  49 
Az idegenek veszélyeztetik a magyarság értékeit.  48 
Az idegenek elveszik a munkalehetőséget a magyaroktól.  44 
Csak gazdagodunk azzal, ha sokfajta ember él közöttünk.  42 
Mindenkinek abban az országban kell leélnie az életét, ahol született.  29 

A két szélső pólus egyértelműen egymás ellentettje, s a válaszok megoszlása a liberális felfogás abszolút érvényesülését mutatja. A következőkben már tükröződik némi ambivalencia: a befogadást kötelezettségként tételezik, s ez nem párosul a más kultúrák, életmódok, világnézetek iránti rokonszenvvel. A gyerekek nem gazdagodásként élik meg vagy értékelik a más népek képviselőivel való találkozást. (Ez a felfogás megfelel annak a később tárgyalandó állásfoglalásnak, mely az idegen nyelvek tanulására vonatkozik...) Az idegenekre, bevándorlókra vonatkozó kijelentések megítélése pontosan tükrözi a társadalom ambivalens felfogását e kérdésekkel kapcsolatban: amennyire elismerjük az idegen munkaerő szükségességét, olyannyira veszélyesnek tartjuk az idegenek permanens jelenlétét. A vélemények formálását, úgy tűnik, sokkal kevésbé befolyásolja a sikeres külföldi üzletember karriertörténete, mint az ukrán maffiózó kriminalitása.

Szorosan kapcsolódik az előbb tárgyalt kérdéssorhoz az állampolgári magatartás közéleti dimenzióit érintő következő kérdéscsoport is. Itt szintén közismert kijelentésekkel való egyetértésüket kellett megjelölniük a válaszadóknak. E kérdéscsoport tartalmilag is szorosan érinti a szociálisan hátrányosabb helyzetben lévő gyermekeket, így zárójelben megadjuk a kontrollcsoport adatait.

8. táblázat - Mennyire értesz egyet a következő véleményekkel? (százalékban)
  Teljesen
egyetértek vele 
Részben
egyetértek vele 
Egyáltalán nem értek egyet vele 
A hajléktalanok számára szállásokat kell fenntartani.  73 (62)  24 (19)  2 (12) 
Az állam kötelessége gondoskodni a lakosságról.  70 (78)  25 (12)  6 (12) 
A szegénység nem szégyen.  59 (81)  30 (8)  9 (4) 
Mindenkinek kötelessége segíteni azokon, akik saját erejükből nem tudnak megélni.  41 (65)  47 (12)  11 (19) 
Aki elég ügyes, az jól él.  40 (50)  43 (31)  16 (12) 
Az ország szégyene, hogy olyan sok a munkanélküli.  34 (35)  42 (27)  23 (35) 
Azok lesznek hajléktalanok, akik nem képesek úgy élni, mint a többiek.  20 (27)  35 (27)  44 (46) 
A gazdagok mindent megengedhetnek maguknak.  27 (27)  28 (12)  44 (54) 
A munkanélküliek többsége nem is akar dolgozni.  17 (19)  41 (12)  41 (65) 
A mai világban csak csalással és hamissággal lehet boldogulni.  13 (35)  32 (19)  54 (42) 

A megadott kérdésekre itt is készségesen, felelősséggel válaszoltak a megkérdezettek. A válaszok itt is szóródtak, a családi körből hozott értékítéletek valószínűleg itt is meghatározóak. Annál is inkább kijelenthetjük ezt, mert például a főiskolások és a felnőttek körében végzett korábbi vizsgálatok is azt igazolták, hogy az állami gondoskodás iránti igény elementárisan él az emberek gondolkodásában, és sokkal nyilvánvalóbb követelményként fogalmazódik meg, mint a saját erőből vállalt társadalmi szolidaritás. A munkanélküliséggel szemben megnyilvánuló előítélet a gyermekek véleményét is befolyásolja, s jól tetten érhető, mivel többségük családjában nincs munkanélküli. A szegényekről és gazdagokról alkotott vélemények is a társadalomban élő kategorikus, felületes állásfoglalások megfelelői, míg az utolsó kérdésre adott válaszok összegzése akár társadalomkritikaként is értelmezhető.

A roma gyerekek válaszai helyenként szignifikáns eltéréseket mutatnak, különösen a hátrányos szociális helyzet megítélésével kapcsolatban. Környezetükben sokkal több a munkanélküli (56 százalék, s ebből 16 százalék esetében egyik szülőnek sincs munkahelye), s nyilvánvaló, hogy érzékenyen reagálnak az ezzel kapcsolatos negatív megítélésre. Ugyanakkor körükben még erőteljesebb az elvárás a társadalmi szolidaritás irányába: nem csupán az állam ilyen irányú kötelezettségét hangsúlyozzák, hanem a társadalom egészének feladataként határozzák meg a hátrányos helyzetben élők megsegítését.

II. A nemzethez tartozás kritériumai

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a gyermekek mit tartanak fontosnak abból a szempontból, hogy valaki magyar legyen. A lehetséges válaszok között származási, jogi, kulturális és az egyéni vállalásra utaló kritériumok egyaránt szerepeltek, így kellően széles választék állt a gyerekek rendelkezésére. Érdekes módon egyetlen iskolában sem okozott problémát egyetlen tanuló számára sem a táblázat kitöltése. A válaszok az alábbi arányokat mutatják:

9. táblázat - A magyarság kritériumainak fontossága (százalékban)
Ahhoz, hogy valaki magyarnak
számítson, mennyire fontos az, hogy... 
Nagyon fontos  Kicsit fontos  Nem fontos 
Magyar állampolgár legyen?  62  25  11 
Magyar legyen az anyanyelve?  60  27  12 
Magyarországon szülessen?  51  31  15 
Magyarnak vallja magát?  49  27  22 
Legalább az egyik szülője magyar legyen?  46  35  17 
Magyarországon éljen?  35  31  32 
Magyarok legyenek az ősei?  33  36  29 

Érdemes összevetni a kapott válaszokat más korosztályok hasonló kérdésekre adott válaszaival. Ugyanezekre a kérdésekre a nyolcadik osztályosok és a főiskolások körében végzett felmérések részben hasonló, részben eltérő eredményeket mutatnak. Ha összehasonlítjuk a kapott válaszok sorrendjét (természetesen a kérdések összetettebb és komplikáltabb formában szerepeltek az idősebb korosztályokban használt kérdőívben), arra a megállapításra juthatunk, hogy minél idősebb korcsoportot kérdezünk meg, annál erősebb az egyéni meggyőződés és a nemzeti identitás tudatos vállalásának szerepe, mégpedig a nyelvi, kulturális és jogi vonatkozások rovására. Az alábbi összehasonlító táblázatok a gyermekek válaszai mellett a nyolcadik osztályosok és a főiskolások hasonló kérdésekre adott válaszaiból kialakított sorrendet mutatják. (A magasabb százalékos arányok az első táblázatban a "nagyon fontos" válasz mértékét mutatják, a második táblázatban pedig a fontosság mértékéből, 100, 50, illetve 0 százalékból képzett összesített indexet adjuk meg.)

10. táblázat - A magyarság kritériumainak fontossága különböző korosztályokban
  Kecskeméti
általános iskolások 
Nyolcadik osztályosok
(országos minta) 
  Fontossági index (százalékban) 
Magyar állampolgár legyen  62  67 
Magyar legyen az anyanyelve  60  63 
Magyarországon szülessen  51  48 
Magyarnak vallja magát  49  64 
Legalább az egyik szülője magyar legyen  46  45 
Magyarországon éljen  35  30 
Magyarok legyenek az ősei  33  40 

11. táblázat - A magyarság kritériumainak fontossága különböző korosztályokban
  Kecskeméti
általános iskolások 
Kecskeméti
főiskolások 
  Fontossági index (százalékban) 
Magyar állampolgár legyen  76  58 
Magyar legyen az anyanyelve  75  80 
Magyarországon szülessen  68   
Legalább az egyik szülője magyar legyen  65  64 
Magyarnak vallja magát  64  92 
Magyarok legyenek az ősei  52   
Magyarországon éljen  51  49 

Az országos vizsgálat adatai szerint a 14 éves korosztály válaszaiban szintén az állampolgárság és az anyanyelv szerepelt az első helyen, de ezt már a személyes meggyőződés, a "magyarnak vallja magát" terminus követte, s csak ezután következett az egyik szülő, majd az ősök magyarsága, s itt is a sor végére került a lakóhely kérdése.6 Az objektív adottságokkal (lakóhely, születési hely, állampolgárság) szemben tehát egyre erősebbek a szubjektív elemek a nemzeti hovatartozás kérdését illetően. A főiskolásoknál már egyértelműen a személyes, bevallott identitás szerepel az első helyen, s ezt már nem az állampolgári hovatartozás, hanem a nyelvi-kulturális kötődés követi. Az állampolgárság tényezője, mely olyan erősen él a fiatalabb korosztály gondolkodásában, itt már sokkal kevésbé fontos szempontként jelenik meg.

III. A magyarok és más népek összehasonlítása

Érdekes fejezete volt a felmérésnek az a feladatsor, melyet változatlan formában vettünk át a Kisebbségkutató Intézet már többször hivatkozott kérdőívéből. Itt különböző dimenziókban kellett megítélniük a gyerekeknek, hogy egyes népek képviselői hasonlítanak-e a magyarokra, vagy különböznek-e tőlük. A megadott dimenziók: arcvonás, gondolkodás, nyelv, szokások, táplálkozás. Válaszadáskor a gyerekek egy része zavarba jött: a kérdések révén rá kellett ébrednie, hogy milyen felületesek az ismeretei azokról a népcsoportokról, amelyeknek az említésével pozitív vagy negatív értelemben nap mint nap találkozik. A gyerekek egy része kitért az érdemi válaszadás elől, itt viszonylag gyakori a találgatásszerű, nem teljesen végiggondolt válaszok aránya. A cigány származású gyerekek csoportjában csaknem 50 százalék egyáltalán nem válaszolt ezekre a kérdésekre. A fennmaradó hányad viszont annál tanulságosabb válaszokkal szolgált.

Az alábbi táblázat a válaszok százalékos megoszlását mutatja. Zárójelbe tettük a cigány gyermekeket oktató iskola adatait.7

Bár a teljes minta és a kontrollcsoport adatai csak bizonyos fenntartásokkal hasonlíthatók össze (a minta nagyságának különbözősége és a válaszadás készsége közötti különbségek miatt), néhány dimenzió megfigyelése mégis tanulságos lehet. Először is szembeötlő, hogy a megkérdezett gyermekek többsége a legtöbb népcsoporttal szemben a különbségeket hangsúlyozta, a hasonlóság hangsúlyozása mindössze a németekkel kapcsolatban erőteljes (kivéve a nyelvi dimenziót, mely jelen esetben a kitöltés gondosságát bizonyítja). A németek ilyen mértékű elfogadottsága egybeesik a főiskolások körében végzett vizsgálat eredményeivel: a különböző dimenziókban megfogalmazott kapcsolatlétesítés tekintetében a németek számítottak az egyik legelfogadottabb nemzetnek.

12. táblázat - Különböző csoportok megítélése a magyarokhoz viszonyítva
(százalékban)

  Nyelvükben  Arcvonásukban  Gondolkodásukban 
  hasonlóak  különbözőek  hasonlóak  különbözőek  hasonlóak  különbözőek 
arabok  8 (16)  92 (60)  32 (16)  68 (36)  39 (12)  61 (36) 
cigányok  66 (61)  34 (8)  48 (44)  52 (8)  26 (52)  74 (8) 
kínaiak  1 (12)  99 (52)  4 (12)  96 (40)  28 (20)  72 (16) 
németek  13 (16)  87 (48)  81 (32)  19 (20)  68 (24)  32 (20) 
zsidók  26 (36)  74 (32)  50 (32)  50 (28)  28 (28)  72 (24) 


  Szokásaikban  Táplálkozásukban 
  hasonlóak  különbözőek  hasonlóak  különbözőek 
arabok  11 (20)  89 (36)  36 (20)  64 (56) 
cigányok  30 (24)  70 (20)  67 (32)  33 (16) 
kínaiak  6 (12)  94 (32)  10 (12)  90 (36) 
németek  56 (16)  44 (32)  72 (16)  28 (28) 
zsidók  18 (36)  82 (16)  36 (24)  64 (24) 

Az összes dimenzió együttes figyelembevételével végzett statisztikai analízis azt mutatta, hogy egyedül a németség az, ahol a hasonlóság dominál (egytől ötig terjedő skálán + 0,85-ös index-szél), minden más népcsoport esetében a különbözőség az elsődleges:

13. táblázat - A hasonlóság és a különbözőség skálája (a pozitív tartomány a hasonlóság, a negatív a különbözőség dominanciáját jelenti):
Népcsoport  Index 
Németek  +0,85 
Cigányok  -0,41 
Zsidók  -1,87 
Arabok  -2,53 
Kínaiak  -4,06 

A magyarság indexét 0-nak véve a hozzá legközelebb álló népcsoport a cigányság: itt a nyelvi, táplálkozási tényezőkben egyértelmű a hasonlóság, az arcvonások tekintetében kiegyenlítettek a vélemények, de a gondolkodásmód és a szokások különbözőségének tételezése olyan mértékű, mely a különbségek hangsúlyozását eredményezi. Az említett sorrend szerint a magyarságtól legtávolabb a kínaiak állnak, valamivel közelebb az arabok s viszonylag közel a zsidók. A zsidókkal kapcsolatos állásfoglalás a legproblematikusabb: itt mutatkozik meg leginkább a tájékozatlanságból, felületes hallomásból származó félinformációk befolyása. S ez újabb pedagógiai kihívást jelenthet: a probléma megvitatása, "kibeszélése" sok félreértés és félreértelmezés lehetőségét kizárhatná.

A kontrollcsoport esetében a válaszok lényegesen eltérőek. A cigányok és zsidók vonatkozásában a nyilvánvaló hasonlóságra tevődik át a hangsúly, míg a németekkel kapcsolatban - az arcvonásuk és a gondolkodásmód kivételével - a különbségek kerülnek előtérbe. Meg kell azonban ismételni, hogy a kontrollcsoport (azok az osztályok, amelyekben nagyobb számban vannak cigány gyerekek) tanulóinak csaknem fele folyamatosan tartózkodott az értékelhető válaszok megadásától. Jellemző módon azonban a cigánysággal kapcsolatos rovatot sokkal többen töltötték ki, s ez a többség a hasonlóságot hangsúlyozta. A gyerekek körében szerzett tapasztalatok tehát alátámasztják azt a szociológiai tényt, mely szerint a cigány lakosság többsége az integráció, sőt asszimiláció, tehát a "hasonulás" révén véli megvalósíthatónak társadalmi felemelkedését.

IV. Vélemények a másságról

A magyarság és más népek összehasonlítása lényegében már a másság iránti elfogadó vagy elutasító attitűd vizsgálatát jelentette.

Megkérdeztük a gyerekek véleményét a kortársi kapcsolatban megnyilvánuló másság jelenségeiről, így a mozgássérült gyerekek vagy a kivételesen okos gyerekek együttes iskolai neveléséről. A pedagógusszakmának oly fontos kérdéskörben a gyerekek viszonylag határozottan nyilatkoztak, mindössze egy-két százalék volt azoknak az aránya, akik nem adtak érdemi válaszokat.

Az alábbi diagramok a válaszok megoszlását mutatják:

2. ábra - A mozgássérült gyerekek járjanak külön iskolába vagy segítsék őket az egészségesek?

3. ábra - A kiemelkedően okos gyerekek járjanak külön iskolába vagy legyenek együtt, mert mellettük jobban tanulnak a gyengébbek is?

A válaszok egyértelműen az integráció mellett foglalnak állást, különösen az okos gyerekekre vonatkozóan. Ahogy a mozgássérült gyerekek esetében sem mérlegelhették, hogy milyen mértékű sérülésről vagy fogyatékosságról van szó, úgy az okos gyerekeknél sem gondolkodhattak azon, hogy valóban különleges tehetségekről vagy az átlagosnál jobb teljesítményekről van szó. Az általános vélekedés mindkét esetben - a konkrét mérték figyelembevétele nélkül - az integrációra, a különböző adottságú, tehetségű és más-más lehetőségekkel, esélyekkel induló generációk közös, integrált nevelését tartaná helyesnek.

Érdemes volt azonban megvizsgálni, hogy vajon az egyes korosztályok azonos mértékben teszik-e le voksukat az integrált képzési mód mellett. Ennél a kérdésnél megnéztük, hogy van-e lényeges eltérés a 4., 5. és 6. osztályos tanulók válaszai között. Az eredményeket a következő táblázat mutatja:

14. táblázat - Eltérő adottságú gyerekekkel kapcsolatos vélemények (csoportokon belüli vélemények megoszlása százalékban)
  Mozgássérültek  Nagyon okos gyerekek 
  Legyenek külön  Segítsék őket  Járjanak külön  Járjanak együtt 
4. osztályosok  26  74  10  90 
5. osztályosok  36  63  24  76 
6. osztályosok  30  73  21  79 

Látható, hogy a 4. osztály után érzékelhető különbségek mutatkoznak az arányokban: ugrásszerűen megnő azoknak a véleménye, akik a szegregációt tartanák előnyösebbnek a valamilyen hiány (mozgássérült) vagy többlet (okosság) miatt eltérő adottságokkal rendelkezők számára. Nem feledhetjük, hogy a 4. és 5. osztály fordulóján kerülnek először abba a helyzetbe a gyerekek, hogy saját maguknak vagy társaiknak kell szembenézniük az iskolaváltás gondolatával. A nyolcosztályos gimnáziumok megjelenése valamennyiük számára átélhetővé teszi az együtt- vagy különtanulás problémáját. Jellemző módon az 5. osztályosok már túljutottak ezen a kérdésen, tudomásul vették a helyzetet, ők maguk vagy társaik kerültek más osztályközösségbe, ezt ők realitásként élik meg, s véleményük a szegregáció irányába tolódott el. A már említett belvárosi iskolában, amelyik eleve 12 osztály elvégzését kínálja tanulóinak, nem tapasztaltunk hasonló törést az ötödik osztályosoknál. Ők mindkét dimenzióban az integrációt tartanák megfelelőnek (88, illetve 84 százalékban), a 6. osztályosoknak pedig 92 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a nagyon okos gyerekek legyenek ugyanabban a közösségben (a mozgássérültekkel kapcsolatban 73 százalékuk gondolja ugyanezt). E kérdéssel kapcsolatban is megállapítható azonban, hogy az egyes iskolák tanulóinak válaszai között nem tapasztaltunk lényegi különbségeket (beleértve a kontrollcsoport értékelhető válaszait is).

Megvizsgáltuk még, hogy a fiúk és a lányok válaszai között kimutatható-e lényeges különbség. A mozgássérültekre vonatkozóan megfigyelhető, hogy a lányok szolidárisabbak (74 százalékuk az integráció híve, míg a fiúk esetében ez az arány csak 61 százalék). A nagyon okos gyerekek esetében számottevő eltérés nem volt a fiúk és a lányok válaszai között.

Konkrétabb állásfoglalást követelt a válaszadóktól a különböző etnikumokhoz tartozó padtársakra vonatkozó kérdés. Nyilatkozniuk kellett, hogy zavarná-e őket, ha a padtársuk arab, cigány, erdélyi magyar, német vagy más nemzet tagja, esetleg zsidó lenne. A kapott válaszokat a táblázat adatai mutatják:

15. táblázat
Mit szólnál hozzá, ha a padtársad (százalékban)  Zavarná  Nem zavarná 
cigány lenne?  75  25 
román lenne?  54  46 
szerb lenne?  54  46 
orosz lenne?  45  55 
zsidó lenne?  45  55 
szlovák lenne?  41  59 
arab lenne?  36  64 
kínai lenne?  27  73 
német lenne?  18  82 
erdélyi magyar lenne?  92 

Mint látható, a válaszok ebben az esetben eléggé megoszlottak. Az erdélyi magyarság és a németség elfogadása - éppen úgy, mint a főiskolás korosztály esetében - itt is nyilvánvaló, meglepő lehet azonban a kínaiak elfogadásának viszonylag magas aránya. A gyerekek tudatában a kínaiak pozitív vonásai a dominánsak, s attitűdjüket inkább a kínai árusok, vendéglősök és teák határozzák meg, mintsem valami absztrakt kulturális vagy hatalmi ambíciókat felemlítő politikai dimenziók.

Érdemes azonban ezt az adatsort egy pozitív és negatív irányba mutató százfokú skála tükrében is megfigyelni. A pozitív tartomány itt a "nem zavarna", tehát az elfogadás túlsúlyát, míg a negatív oldal a "zavarna", tehát az elutasítás dominanciáját mutatja.

4. ábra - Más nemzetiségű padtársak elfogadása vagy elutasítása

A cigányokkal szembeni elutasító attitűd már az általános iskolás korosztálynál igen erőteljes, s ugyanezt tapasztalhatjuk a középiskolások és a főiskolások, sőt a felnőttek körében is. A kontrollcsoportban itt is lényegesen más eredményeket kaptunk: a cigányokkal szemben értelemszerűen megengedő a vélekedés (mindössze 3 százalékot zavarna a cigány padtárs a 80 százalékkal szemben), s hasonló a helyzet az oroszokkal is. Arányaiban eltérő, de tendenciájában megegyező a vélekedésük az erdélyi magyarokkal és a németekkel kapcsolatban is, a kínaiakkal szemben azonban elutasítóbbak. Itt is meg kell azonban jegyezni, hogy a minta létszáma jóval alacsonyabb a kontrollosztályokban, és a válaszok ebben a kérdéskörben is csak 70-80 százalékban voltak értékelhetők.

Az idősebb korosztályokban tapasztalható elutasító magatartás miatt érdemes megfigyelni a három vizsgált osztály közötti különbségeket:

16. táblázat - Milyen padtárs zavarná?
  4. osztály    5. osztály    6. osztály 
  zavarná  nem
zavarná 
  zavarná  nem
zavarná 
  zavarná  nem
zavarná 
cigány  72  28    72  28    78  22 
szerb  54  46    54  46    53  47 
román  47  53    55  45    57  43 
zsidó  42  58    48  51    44  56 
orosz  38  62    46  54    47  53 
szlovák  36  64    44  56    42  58 
arab  33  67    41  59    33  67 
kínai  29  71    31  69    22  78 
német  18  82    21  79    16  84 
erdélyi  99    11  89    93 

A 4-5. osztály vagy az 5-6. osztály között több esetben tapasztalhatunk számottevő növekedést az elutasítás oldalán, ugyanakkor a kínaiak kivételével stagnál az elfogadás oldala. A cigányok, románok, szlovákok és oroszok esetében egyértelmű növekedés tapasztalható az osztályok között. Mi lehet ennek az oka? Az életkorral együtt járó ismeretek és tapasztalatok az etnikumokkal szembeni elutasító magatartás érveit erősítik? Vagy a szocializáció folyamatában a felnövekvő generációk egyre inkább hasonlatossá válnak a felnőttekhez és előítéleteiket is integrálják személyiségükbe? Tehet-e valamit a pedagógia, az iskolai oktatás ezen tendencia megállítása érdekében? Mind olyan kérdések, melyek megválaszolásához segítséget nyújthat a gyerekek vélekedésének ismerete, hiszen a kérdőíves felmérés legfeljebb tényeket és adatokat rögzíthet, a mögöttes tartalom csak mélyebb elemzéssel, a probléma közös megvitatásával válik ismertté s ezáltal némileg kezelhetővé.

Az a tény, hogy a gyerekek általános attitűdje a különböző népekkel, népcsoportokkal szemben általában inkább elfogadó jellegű, biztató lehet abban a tekintetben, hogy megfelelő információk, ismeretek birtokában képesek lesznek a pozitív oldal felé alakítani jelenlegi véleményüket. Országos szinten a 14-15 évesek körében végzett vizsgálat szintén biztató eredményeket mutat, aggasztó viszont, hogy a főiskolások körében 1994-ben végzett vizsgálat már csak két esetben, az erdélyi magyarok és a németek esetében mutat pozitív tendenciát, az összes többi etnikum a negatív tartományba került.8

Meglepő lehet azonban, hogy már az általános iskolai korosztálynál megmutatkoznak a különbségek a fiúk és a lányok válaszai között, Ugyanez, hasonló tendenciákkal, a főiskolások körében is kimutatható.

5. ábra - Mennyire zavarná a padtársának nemzetisége?

Ugyanúgy tehát, mint a mozgássérült gyerekeknél láthattuk, a lányok attitűdje elfogadóbb, kevésbé elutasítóak, de a cigányokkal szemben közöttük is a negatív tendencia figyelhető meg. Hasonló jelenséget figyelhettünk meg a főiskolás lányok és fiúk körében: a lányok általában szolidárisabbak és elfogadók, kevésbé vezérlik őket előítéletek. A nemek közötti különbségek azonban nem fedik el azt az alapvető tényt, hogy bizonyos népekkel, s különösen a cigányokkal szemben masszív elutasító attitűd tapasztalható a gyermekek körében.

*

A vizsgálat kezdetén sok kétellyel, bizonytalansággal indultunk. Az iskolákban szerzett tapasztalatok, a gyerekek nyitott, érdeklődő hozzáállása, a pedagógusok segítőkészsége s nem utolsósorban a kapott válaszok tanulságai megerősítették eredeti szándékainkat: ha a gyermekeknek kívánunk tanítani valamit, ha számukra akarunk valami hasznos tudásanyagot átadni a társadalom különböző szféráival kapcsolatban, akkor célszerű először őket megkérdezni.

Véleményük, ismereteik fényében könnyebb alakítani és irányítani szocializációjukat, s közös erővel könnyebben felkészíthetők a társadalmi élet kihívásaira.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.