2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 július-augusztus

Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről. 2006. január–2006. június

2009. június 17.

Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

2006. január–2006. június

A Magyar Pedagógiai Társaság tagságának néhány jellemzője 2006-ban

A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) tagnyilvántartásában 2006. május elsején 2023 tag neve szerepelt. Közülük 342-en küldték eddig vissza a tagnyilvántartásunk megújításához szükséges, a nyelvtudást és a nemzetközi tapasztalatokat is tartalmazó adatlapokat. Jelenleg 93 nyilvántartott tagtársunkat nem érjük el (megadott címükre küldött leveleink visszajönnek).

Földrajzi-területi megoszlás • A tagság szűk egyharmada budapesti (620 fő). Összesen 363 településről van bejelentett tagunk, az országos lefedettség – némi határon túli „kiegészítéssel” – teljesnek mondható. A legtöbb tagot (legalább húszat) „adó” települések betűrendben: Ajka 20, Baja 25 fő, Békéscsaba 36, Cegléd 20, Debrecen 43, Eger 21, Esztergom 20, Győr 30, Kaposvár 29, Kazincbarcika 37, Kecskemét 27, Miskolc 61, Nyíregyháza 21, Pécs 33, Salgótarján 55, Szeged 24, Székesfehérvár 24, Szolnok 35, Szombathely 25, Veszprém 24.

Érdeklődés szerinti megoszlás • A regisztráció szerint a legnépesebb – legalább 50 főt elérő – szervezeti egységek a következők: Kisgyermek-nevelési Szakosztály (249 fő), Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tagozat (127), Hagyományismereti Szakosztály (97), Felsőoktatási Szakosztály (91), Általános Iskola és Gimnázium Szakosztály (76), Dyslexiás Gyermekek Fejlesztése Szakosztály (67), Bács-Kiskun Megyei Tagozat (66), Neveléselméleti Szakosztály (57), Felnőttnevelési Szakosztály és Neveléstörténeti Szakosztály (56-56 fővel), Pest Megyei Tagozat (52). 179 tag még nem választott szervezeti egységet.

Életkori összetétel • Legidősebb tagtársaink 94 évesek, a legfiatalabb 22 esztendős. Az MPT tagságának 7,8%-a 35 éves vagy annál fiatalabb, 12%-a 65 évnél idősebb. A 36 és 50 év közöttiek 23,5%-ban képviseltetik magukat a Társaságban. A „derékhadat” a 34,5%-os arányban az 51 és 65 év közöttiek adják. Tagtársaink 22,2%-a nem adott meg magáról születési évszámot. (Ez nem kötelező, de ez jubilánsaink hagyományos köszöntésének alapja.)

A belépés időpontja szerint • Az MPT dinamikusan fejlődő társadalmi szervezet, ezt támasztja alá az utóbbi évtizedben belépett tagjainak nagy száma is. 1995-ig 835-en, 1996-tól 2000-ig 524-en, 2001-től pedig 664-en jelentkeztek újonnan a Magyar Pedagógiai Társaságba.

Tagdíjfizetés • A jelenlegi MPT-tagok közül összesen 1436-an fizettek az elmúlt tíz évben legalább egyszer tagdíjat; idén május végéig 570 fő volt a tagdíjfizetők száma.

Egyebek • Alternatív elérhetőségként e-mailcímet eddig 579-en adtak meg, vagyis a teljes tagság 28,6%-a. Akik az idén küldték vissza a regisztrációs lapjukat (342 fő), beszámolhattak nyelvtudásukról, illetve nemzetközi tapasztalataikról. Az előbbiről 121-en tettek említést, utóbbiról 61-en tájékoztatták az elnökséget.

A tagnyilvántartás alapján Karlovitz János Tibor összeállítása

Hírek

Kitüntetett aktivistáink (a Magyar Kultúra Napján, illetve március 15-én): Füle Sándor Karácsony-díj; Bíró Katalin Szent-Györgyi Albert-díj; Fehér Irén, W. Mikó Magda, Ferge József Apáczai-díj.

Állami kitüntetések, érdemrend: Bakonyi Pál, Benedek István, Győri Anna, Hunyady Györgyné, Nahalka István, Szakáll Istvánné, Szabó Imre, Szövényi Zsolt.

A Vasvári-diploma 2006-os kitüntetettjei: Csáki Zsolt (Kossuth Szövetség), Kondor Endre (MPT, Bem József Gyermekszervezet), Várhelyi Miklós (Úttörőcsapatok Pest megyei Társulása), Senkálszky Endre (kolozsvári cserkésztiszt, az erdélyi cserkészmozgalom újjászervezője).

A Vizuális Nevelési Szakosztály gondozásában megnyílt az Átjáró Galéria Budapesten, a Petőfi Sándor utcában.

Elhunyt Takács Tamás, a Vizuális Nevelési Szakosztály elnöke. Csendes, finom lényét megőrizzük emlékezetünkben.

Keresztúri Mária emléke. A tavaly elhunyt jeles óvodapedagógusra, az MPT Kisgyermek-nevelési és a Makarenko Szakosztály tagjára emlékeztek egykori legendás munkahelyén, a Mályva utcai óvodában.

Személyi változások • A Vizuális Nevelési Szakosztály élére Zele János állt, Isépy Mária vette át a Napközis Nevelési Szakosztály irányítását Gilicze Zoltántól, Mikonya György lett a Neveléstörténeti Szakosztály elnöke. Triumvirátus vállalta Szabados Lajossal az élén a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tagozat újjászervezését (Jusztin László és Császár István a társai). Áprilisban sor került az első rendezvényre az átszervezés után, Jászberényben tekintettek meg bemutatóórát a kollégák.

A Korczak Munkabizottság találkozóra hívta az egykori Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma aktivistáit a hatékonyabb gyermekjogi érdekvédelem céljából. A bensőséges, folytatást elhatározó találkozót megtisztelte Csizmár Gábor miniszter, egykori alapító elnök is.

Szervezeti hírek

Nem járt sikerrel a Fejér Megyei Tagozat „újjáélesztése”. A Tanulás ünnepe hajdúszoboszlói konferenciáján újjászerveződéséről döntött a Határon Túli Tagozat a Hajdú-Bihar Megyei Tagozat pártfogásában, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek is a fúzión gondolkodnak. A BAZ Megyei Tagozat tevékenysége élénkítésében a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszéke vállal szerepet, felolvasóülésükön az egyetem oktatói mutatkoztak be. Komárom-Esztergom megyében Fodorné Virág Zsuzsa vette át a tagozat vezetését Garaj Erikától. A Gyermekvédelmi Szakosztály és a Fejér Megyei Tagozat őszre halasztotta döntését sorsáról. Csongrád megyében nincs személy, aki magát a tagozat vezetőjének tekintené. A Somogy Megyei Tagozat június 26-án 25 fővel, Ákli Istvánné vezetésével újjáalakult.

Az MPT is részt vesz a VII. Neveléstudományi Konferencia előkészítésében, a szervezőbizottságot Hunyady Györgyné alelnök képviseli.

Herpai Imre, a Pedagógiai Intézeti Igazgatók Egyesületének (PEDIG) elnöke válaszlevelében támogatta az intézetek és a megyei tagozatok együttműködését, ez ügyben lépéseket ígért.

Könyvkiadás, könyvbemutató, konferencia

Széchy Éva az ELTE doktori iskolájának kiemelkedő előadóitól kért tanulmányt Az új felismerések és kihívások az ember formálásáról című kötetbe, amelyet a Gondolat Kiadó jelentetett meg. Tatai Zoltán főként veszprémi népi kollégiumi emlékeit rendezte tanulmánygyűjteménybe. A két kötetet közösen mutatták be az OKKER székházában. Ádám György elnöklése mellett Pukánszky Béla méltatta az első kötetet, Trencsényi László a másodikat. A kötetek részletes szakmai vitájára a Fővárosi Tagozat és a Neveléselméleti Szakosztály is sort kerített április 27-én.

További kiadói tevékenységünkből kiemelkedik a Korczak Munkabizottság gondozásában megjelent, mindeddig nehezen hozzáférhető, A gyermek joga a tiszteletre című, korszakos jelentőségű Korczak-mű; a Kollégiumi Szakosztály gondozásában a Kollégiumi közösségi nevelés új útjai című konferenciakötetet rendezte sajtó alá Simon István. Nógrád megye adta ki Szabó Istvánné szerkesztésében a Tanulás ünnepére az Életutak című portrékötetet, amelyben a megyében született, ott dolgozó, nehéz sorsból folyamatos tanulással az értelmiségi sorba emelkedett, elkötelezett pedagógusok mutatkoznak be. Összehasonlító pedagógia címmel Tóth Péter gondos szerkesztésében a debreceni Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatóinak fordításában elkészült és megjelent a 2001-es hongkongi nemzetközi konferencia (szerk. M. Bray) izgalmas kötete.

Nemzetiségi nevelési konferencia volt Pécsett március 11-én. Délelőtt előadásokat, délután szekcióüléseket tartottak. Előadók: Csefkó Ferenc ügyvezető igazgató, MTA Regionális Kutatások Központja, Gyurok János szociológus, Kosztics István, a Pécsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Oláh József, a Roma Diplomások Országos Szövetségének alelnöke, Pozsony Ferenc kolozsvári professzor, Tóth István történész-muzeológus, Szegedi Móra Ferenc Múzeum.

A matematikai nevelés volt a témája az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály ülésének. A Didaktikai Szakosztály a MAG-programmal ismerkedett tavaszi ülésén.

A Nevelés-lélektani Szakosztály hosszú idő után szervezett összejövetelt. Az integráció elméleti háttere volt a téma. Előadó: Szegal Borisz.

Ugyancsak hosszú hallgatás után adott hírt magáról a Szomatikus Nevelési Szakosztály: több szervezettel és intézménnyel együtt társrendezőként jegyezte 2006. április végén a 36. Mozgásbiológiai Konferenciát Budapesten az SE Testnevelési és Sporttudományi karán.

A Kisgyermek-nevelési Szakosztálynak férfitagozata alakult Csoma Áron vezetésével.

Iskolapad címen hirdetett nagy sikerű pályázatot diákoknak az Informatikai környezet alapú tanulás szakosztálya.

A Mozgalompedagógiai Szakosztály végrehajtotta – a Szerencsejáték Rt. támogatásával – régi tervét: látogatást szervezett Bécsbe, az „ökumenikus ifjúsági vezetőképzés” székhelyére, a városi tanács működtette 30 éves Freizetzentrumba. Ők voltak a generálói az ICSSZEM támogatását elnyert kutatásnak és szakértői konferenciának, amely a magyar cserkészek és úttörők 1948-as egyesítéséről szólt nagy érdeklődés mellett. P. Miklós Tamás foglalta össze a kutatás eredményeit, Bokody József és Ormay József voltak a felkészült opponensek. A konferencia anyaga kötetben megjelenik. 60-15 a címe annak az áprilisi konferenciának, amely a jubiláló úttörőszövetség útjának legutóbbi szakaszát tekintette át. Trencsényi László az 1980-as évek reformjairól szólt, Miklós Tamás az 1989-es zánkai „fordulatkonferenciáról”, Tóth László a „likvidmenedzsmentről”, Czomba György és Rakó József a kiválás útjáról, Várhelyi Miklós a hűség útjáról, Varga János az önállóság útjáról, Kovács Csaba a tömegszervezeti útról beszélt. A konferencián Szabó Imre a Múltunk öröksége alapítvány nevében 80. születésnapja alkalmából köszöntötte Derzsi Ottót és Pálfi Gyulát. A főként az idősebb nemzedéket képviselő további hozzászólók (Tóth József, Nádházi Lajos, Pálfy Gyula, Laurenszky Ernő, Sógor Ferenc) méltatták az úttörőmozgalom, általában a gyerekszervezetek jelentőségét. Rácz Péter megköszönte az útravalót. Az ülésen Nagy Nóra országgyűlési képviselő elnökölt. Az eligazodást segíti az Új Helikon gondozásában megjelent kiadvány: Utak és törések, adalékok a magyar úttörőmozgalom történetéhez. A mozgalompedagógusok legutóbb Körösfőn, Vasvári Pál kopjafájánál adták át az elismerésüket, Kolozsváron találkoztak kollégáikkal.

Korrekt levélváltás után korrigálta a Jász-Nagykun-Szolnok megyei rendőrfőkapitány egy elhamarkodott mondatát, melyben a „makarenkói pofont” emlegette.

A Szakmai Kollégium május 17-én tartotta ülését. Napirenden az értékek kérdése szerepelt – különös tekintettel a versengés és együttműködés értékeire, nemzetközi, interkulturális összehasonlításban. Fülöp Márta tartott vitaindító előadást.

Véleményezések

Az Állami Számvevőszék felkérésére az MPT és a Kollégiumi Nevelési Szakosztály részt vett a kollégiumokat érintő számvevőszéki vizsgálati jelentés véleményezésében. Több fordulóban véleményt mondtunk az NFT teljes és szakágazati terveiről. Az érettségiről az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály és a Pest, valamint a Békés Megyei Tagozat mondott konstruktív kritikát, illetve konferenciát szentelt a feladatnak a Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztály. A Segítők Műhelye országos felmérést folytat az iskolai gyermekvédelmi felelősök munkájáról és helyzetéről.

Vélemény a kormányzat „Az Új Magyarország programja 1. olvasat” című, 2006. február 28-i keltezésű dokumentumáról

A „partnerségi egyeztetésre” szólító felhívásnak megfelelően a fenti dokumentumról – országos elnökségünk jóváhagyásával – a Magyar Pedagógiai Társaság közhasznú társadalmi szervezet nevében az alábbi véleményt terjesztem elő. A programszöveget korrekt, szakmailag igényes, átgondolt, koncepciózus munkának értékeljük. Megjegyzésünk szerint – talán a dokumentum függelékében – az előzményekről, az NFT I. tapasztalatairól érdemes lenne árnyaltabb, elemzőbb értékelést közölni. A HEFOP-nak a közoktatási reformot illető működéséről szerintünk több figyelemre méltó probléma merült fel, egy sommás elégedettség e téren elterelő hatású.

Szakmánkat közvetlenül nem érinti, de fontosnak tartjuk kifejezni egyetértésünket azzal az előfeltevéssel, amely a magyar gazdaságnak csak nyíltsága, nyitottsága megőrzése esetére ígér sikereket. Ezzel együtt megelégedésünkre szolgál, hogy ebben a helyzetben a humánerőforrások fejlesztésének felértékelődésével számolnak a programírók.

Szakmai egyetértésünkkel találkozik az esélyegyenlőség kérdésének adott igen magas értékű prioritás. Ezzel szoros összefüggésben erősítjük meg azt a célkitűzést, hogy az Új Magyarország sikeréhez átgondolt és dinamikus gyermek- és ifjúságpolitika jelenik meg egyik alapvető feltételként. Fontosnak tartjuk jelezni, hogy történelmi tapasztalatok alapján kerülni érdemes a „gyermek- és ifjúság” kifejezést (egy ilyen szószerkezetben fennáll a veszélye a gyermekkorosztály ügyeinek háttérbe szorulására, egybemosására az ifjúsági korosztály egészen más kihívásaival). Jelenjen meg önállóan – persze, rendszerszerűen – a két korosztály szükségleteire adandó válaszok sora! Fontos, hogy minden ágazatnak legyen határozott gyermek- és ifjúságpolitikai intézkedési terve!

A 3.2.2.1. pontban jelenik meg a kutatások fontossága melletti elkötelezettség. Jelezni kívánjuk, hogy a nevelésre, oktatásra, a gyerek- és az ifjúsági korosztály állapotára, ellátására, helyzetére, kulturális intézményrendszerére vonatkozó kutatási infrastruktúra, a kutatóhelyek világa szegényes (néhány évtizede megszűnt akadémiai kutatóhely stb.).

Árnyaltabb megfogalmazást igényel ez a mondat: „az oktatás-képzésnek szerkezetében, tartalmában és metodikájában a gazdaság igényeire kell válaszolni”. Nem vitatjuk azt a diagnózist, hogy ettől az elvárástól jelenleg távol áll az oktatás-képzés, vagyis van tennivaló. De ebből a mondatból származhatnak olyan rövidlátó oktatásfejlesztési doktrínák, amelyek az emberi minőség más, legalább ilyen fontos, sőt, a gazdaság szempontjából is lényeges összetevőit, az ember szerepeit a munkaszerepre redukálnák (a szakképzési reform néhány tünete máris tanúskodik erről). A hatályos Nemzeti alaptanterv ennél pontosabban fogalmaz, mikor a „felnőttlét szerepeiről” beszél, ideértve az állampolgári (közéleti) szerepeket, a fogyasztói szerepeket, de a „családtagság” szerepeit is.

Az egészségügy reformjánál elengedhetetlen szólni a nevelési hatásokkal segített gyermek- és kamaszkori tudatos egészség-magatartás kialakításának fontosságáról.

Az oktatásról, képzésről szóló fejezettel alapvetően egyetértünk. Az idegennyelv-tudás és az IKT-kompetenciák mellett kiemelendőnek tartjuk a „testi és mentális egészség” feladatainak megjelenítését, nemkülönben a demokratikus társadalom érett állampolgárának kialakításában való közreműködést.

Örömünkre szolgál, hogy határozottan megjelenik a közművelődés és az oktatás együttműködésének a jelenleginél intenzívebb szorgalmazása. Ez összhangban áll az Országos Köznevelési Tanács 2004. novemberi állásfoglalásával, amely felszólította az érintett tárcákat a stratégiai együttműködésre, ideértve az „általános művelődési központ” típusú intézményfejlesztés segítését – éppen a hátrányos helyzetű régiókban –, hiszen funkcionális hatékonysága és gazdaságos működtetése is alkalmasabb lehet, mint a tagolt intézményeké. Örömünkre szolgál a civil öntudat erősítésének megjelenése. Várjuk ez ügyben az operatív lépéseket!

Végezetül fontosnak tartjuk az NFT kommunikációjával összefüggő feladatokat. Ebben a vonatkozásban a gyermek- és ifjúsági korosztály (e tervek haszonélvezőinek generációja) körében folytatott kommunikációt különösen fontosnak tartjuk.

A közoktatás területén megvalósított projektek helyzetéről a jelentés túlságosan optimista, itt sok dologról nem lehet múlt időben beszélni, késlekedés és kapkodás érzékelhető a szakmában.

A szakképzés problematikáját a jelentéshez képest igen éles szakmai vita kísérte az elmúlt esztendőben: a tudástársadalom, a posztindusztriális társadalom képzett szakmunkásáról alkotott kép nagyon heterogén, a szakmának ebben a körében nincs konszenzus, ezért jelenhetett meg a szakiskola világára nézve műveltségredukáló irányzat, amely olykor kormányzati támogatásra hivatkozik.

Trencsényi László ügyvezető elnök

Emlékeztető az MPT Vezetői Kollégium alakuló üléséről (2006. február)

Képviseltette magát: Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály, Családpedagógiai Szakosztály, Didaktikai Szakosztály, Diszlexiás Gyerekek Fejlesztéséért Szakosztály, Felnőttnevelési Szakosztály, Felsőoktatási Szakosztály, Hagyományismeret Szakosztály, Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztály, Janusz Korczak Munkabizottság, Kerekgedei Makó Pál Szakosztály, Kisgyermek-nevelési Szakosztály, Kollégiumi Nevelési Szakosztály, Mozgalompedagógiai Szakosztály, Nemzetiségi Nevelési Szakosztály, Neveléstörténeti Szakosztály, Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály, Prevenciós Szakosztály, Vizuális Nevelési Szakosztály (kimentette magát: Segítők Műhelye, Neveléselméleti Szakosztály, Makarenko Munkabizottság); Főváros, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Hajdú-Bihar, Heves, Győr-Moson-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Pest, Nógrád, Veszprém, Zala megye tagozatai.

Ádám György elnök köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönte a Fővárosi Pedagógiai Intézet hagyományosan szíves vendéglátását, méltatta az alapszabály-módosítás után megalakuló Vezetői Kollégium feladatait. Trencsényi László ügyvezető elnök diasorozaton bemutatta a szervezet legfontosabb adatait, jellemzőit, kiemelten szólt – az elnökség tagjainak előkészítő munkája nyomán – a statisztikai adatokról, a Szakmai Kollégiumról, a szervezeti egységek eddig megküldött terveiről, a társaság nyilvánosságáról, támogatóiról. Szomorú mozzanata volt referátumának a megemlékezés a 91 évesen elhunyt Takács Tamásról, a Vizuális Nevelési Szakosztály tiszteletbeli elnökéről. Belső korreferátumként tartott előadást Vass Vilmos a nemzetközi stratégiáról, Kraiciné Szokoly Mária a tavaszi Tanulás ünnepe rendezvénysorozatról, Villányi Jutka a nagy fontosságú Staféta-táborról, Ollé János az elektronikus információ hatékonyságáról. Fábry Béla alelnök az alapszabály változásai nyomán értelmezte a „szervezeti minimumról” szóló feladatokat és normákat, felhívta a figyelmet ezek követésére. A vita elején Ádám elnök úr – a Vizuális Nevelési Szakosztálynak címezve új feladatot – a modern szemléltető technika látásfiziológiai kihívásaira hívta fel a figyelmet rögtönzött előadásban. Gidáné Orsós Erzsébet tervekről és a szervezet gondjairól szólt. Vajon van-e relevanciája a nemzetiségi problematikában a társasági közösségnek? Igényelte az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőinek gondosabb munkáját, a szerzőkkel alakuló kapcsolat következetességét és emberségét. Borbélyné Török Mária a Zala Megyei Tagozat újjáéledését ígérte (innovatív pedagógusok, regionális konferenciák stb.). Környei Zsuzsa a staféta átadásáról szólt, Kovácsné Németh Mária nyugtázta a tartalmában kiadásra érett Apáczai-sorozat lezárását. Ősszel „nemzeti identitás–pályaidentitás” témában indul beszélgetéssorozat. Fiatalokból „ifjúságkutató csoport” alakult a megyében. Laurenszky Ernő nagykátai szervezésben készülő gyermekszervezeti konferencia hírével egészítette ki a szakosztály programját, felhívott 1956 ötvenedik, az úttörőmozgalom és a NÉKOSZ 60. évfordulójára, a Nagy Imre Társaságot és a Kossuth Szövetséget ajánlván partnerül. Harangi László megismételte a márciusi Felnőttoktatás és közművelődés című rendezvény információit. Szabó Istvánné bemutatta az Életutak című kötetet. Köpf Lászlóné a napokban lezajlott sikeres érettségikonferenciáról szólt, hozzáfűzvén, hogy az egybegyűlt 100 szakember – a sajátos nevelési igényű tanulók nézőpontjából különösen – „diákbarátnak” minősítette az érettségi új formáit. Mészáros Ilona a Családpedagógiai Szakosztály erőfeszítéseiről szólt. Balázs Sándor a hevesiek megélénkülési terveiről beszélt, együttműködő partnerekről – a társaságon belül, az akadémiai bizottságról, Mezőkövesdre tervezett konferenciájukról, Nagy Andor könyvének bemutatójáról (Médiaandragógia). Ollé János hozzászólásában a dinamikusan fejlődő szakosztály terveit mutatta be. Az Iskolapad-projekt az Informatikai Alapú Tanulási Környezet Szakosztály jelentős projektje. A Didaktikai Szakosztály titkáraként az ELTE pedagógiai szakosai körében szerveződő műhelyfoglalkozásokat emelte ki mint a fiatal nemzedéket megszólító programot. Szigeti Gábor a pedagógusok fiziológiai állapotáról szóló átfogó vizsgálatot sürgetett. Blazsek József ehhez kapcsolódva méltatta a mozgás fontosságát, egyetemén kezdeményezett több, népszerű mozgásfejlesztő akciót mutatott be. Czakó Kálmán kiemelte az elektronikus megjelenés korszerű normáit. Simon István a kollégiumi nevelést érintő nagyszabású terveket mutatott be: az ÁSZ-vizsgálat eredményeinek értékelését, a NÉKOSZ-évfordulót, a határon túli bentlakásokkal alakuló kapcsolatokat, az Alapprogram és az Arany János Program hatékonyságvizsgálatát említette.

Az ügyvezető elnök zárszavában – Blazsek kolléga „sportos” megszólalására utalva – újra felidézte a Staféta-tábor közösségteremtő fontosságát. Értelmezte a hosszú munkanap történéseit, azt a folyamatot, amelynek során a nélkülözhetetlen szervezetfejlesztés kérdéseitől a szervezeti egységek prezentációin át az egybegyűltek gondolkodása eljutott tartalmi, szakmai kérdésekig. Kérte a szervezeti egységek vezetőit „saját házuk tája” rendbetételére, az elnökség koordinatív segítségét ígérte, úgy vélte, hogy a gazdálkodási tapasztalatok a „projektfinanszírozást” hatékonyabbnak mutatják a „forrásautomatizmusnál”. A pályázatok tartalmi megkötéseinek figyelembevételével fontos szervezeti programok juthatnak – tartalomban és kidolgozottságban, pénzügyi végiggondolásban is jó tervek esetén – érdemi támogatáshoz. A „szervezett pedagógus” jelentőségét méltatta. Úgy vélte, hogy a múlt század megannyi rossz tapasztalata miatt a legrosszabbkor hárítják el a pedagógusok a szakmai szerveződés lehetőségeit. Szakmai szerveződés híján a szakmai – és szakmán túli – érdekérvényesítés is szegényes, erőtlen vagy éppen átgondolatlan lehet. A Magyar Pedagógiai Társaságnak – újszerű és hagyományos munkaformáinak – e téren fontos feladata és küldetése van. Úgy vélte mindazonáltal, hogy a „szervezett pedagógus” arculatában egyre inkább előtérbe kerül egy olyan új (posztmodern?) értelmezés, amelyben a pedagógus szerepköre a „kapcsolatteremtő”, a „hálózatszervező”. Kérte a Vezetői Kollégium tagjait, hogy sokszoros identitásukban ebben az évben legalább „egy hellyel” léptessék előre a Magyar Pedagógiai Társasághoz fűződő identitást.

A körmös ellen

A Korczak Munkabizottság felhívásához máris több magánszemély és szervezet csatlakozott (Jogismeret Alapítvány, Magyar Úttörők, Fiatal Sasok Egyesülete, Történelemtanárok Egylete, több szakosztály, óvodai nevelőtestületek stb.).

Tiltakozás a „körmös” ellen

A Magyar Pedagógiai Társaság Janusz Korczak Munkabizottsága felhívja a szakmai és a civil közvélemény figyelmét arra, hogy megengedhetetlen, az emberi és gyermeki jogokat sértő kijelentések hangoznak el nyilvánosan, politikai nyilvánosságban. (Ilyennek ítéljük meg azt a kijelentést, mely szerint a „körmös” a hatékony nevelési eszköz, vagy azt, hogy visszaállítható a testi fenyítés az iskolában. Tiltakozásunknak erkölcsi és szakmai tartást ad névadónk, a 20. század nagy humanistája, Janusz Korczak szellemisége. A varsói Öreg Doktor elsőként fogalmazta meg a gyermeki jogokat. Munkássága és emberi példája, a „jóság mártíriuma” jelentős hozzájárulás volt az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyermekjogi Egyezményének 1989-es elkészítéséhez. Ennek 19. cikkelye így szól: 1. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.

A Magyarországi Korczak Munkabizottság mint a gyermeki jogok őrzője felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy aki a körmöst szereti, testi fenyítést hirdet, az a jogtalanságot védi, és mélyen lenézi a gyermeket. Várjuk a szolidáris csatlakozást.

Budapest, 2006. április 5.

A Magyar Pedagógiai Társaság Janusz Korczak Munkabizottsága
Dr. Simon Mária tanár, a bizottság elnöke

Összefoglaló a Magyar Pedagógiai Társaság 2006. évi Művelődés hete – a Tanulás ünnepe rendezvénysorozatáról

A Magyar Pedagógiai Társaság alapítóként – a Magyar Népfőiskolai Társasággal, a Magyar Művelődési Intézettel és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal együtt – hat évvel ezelőtt csatlakozott az európai lifelong learning programokat népszerűsítő „a Tanulás ünnepe” típusú rendezvénysorozathoz. Az évente megrendezett programsorozat keretében a Társaság elnöksége, szakmai szakosztályai és vidéki tagozatai széles körű szakmai és ismeretterjesztő, valamint népünnepély jellegű programokkal járultak hozzá az európai programsorozat magyarországi elterjesztéséhez és a felnőttkori tanulás népszerűsítéséhez. A Magyar Pedagógiai Társaság 2006. március 20–29. között megvalósult rendezvényei ismét az egész életen át tartó tanulás, a felnőttképzés társadalmi népszerűsítését célozták. Az előkészületek során Erdélyben és Ausztriában tájékozódtunk, tájékoztattunk.

Az MPT budapesti központi rendezvényére 2006. március 24-én a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi palotaépületében került sor, ahol szakmai és populáris rendezvények várták az érdeklődőket. A szakmai közönség érdeklődésére számított a Felnőttoktatás – felsőoktatás című országos konferencia, a kultúraközvetítők képzését megvitatni hivatott workshop, a hátrányos helyzetű felnőttek képzésére és foglalkoztatására irányuló kutatási beszámolók, valamint a főiskolai és egyetemi hallgatók, fiatal diplomások számára meghirdetett felnőttképzési pályázat díjnyertes munkáinak bemutatói. A szakmai programot felnőttképzési börze, valamint művészeti programok gazdagították.

Tagságunk a széles kínálatot nyújtó központi rendezvényen kívül a fővárosban kilenc, nyolc vidéki városban öt egy- vagy többnapos rendezvényt valósított meg. Az egyhetes országos rendezvénysorozat a célközönség és a felkínált témák tekintetében igen sokszínű volt. A nyolc konferencia csaknem negyven – részben tudományos, részben ismeretterjesztő jellegű – előadása mintegy 600 főnyi hallgatóságot vonzott, a négy szakmai műhelyfoglalkozáson pedig közel négyszáz fő vett részt. További több száz érdeklődőt vonzottak a populáris, népünnepély jellegű rendezvények, köztük voltak a tanulási börzéken érdeklődő felnőtt tanulók és a rádióműsorokra épülő ismeretterjesztő programok hallgatói.

A programsorozat mozgósító erejével és kiterjedtségével hozzájárult az MPT 2005. évi küldöttgyűlésén megfogalmazott célok megvalósításához. Rendezvénysorozatunkat kettős profil jellemezte: részben szakmai programok, konferenciák, tapasztalatcserék töltötték meg, részben populáris, informális, a szórakozva tanulás elterjesztését célzó szórakoztató és játékos programok zajlottak. Azzal, hogy a 2006. évi rendezvénysorozat ismét a felnőttképzést állította az érdeklődés középpontjába, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a pedagógustársadalomban is tudatosodjon az EU-ban és Magyarországon egyaránt prioritást élvező felnőttképzés fontossága, az, hogy a felnőttkori tanulás az európai tudástársadalom kialakulásának, a gazdasági versenyképesség megőrzésének egyik kulcskérdése.

A rendezvények egy része hagyományőrző és -teremtő célzatú volt, példul a Felnőttképzési Szakosztály Felnőttképzés és közművelődés című konferenciája, a művelődésszervező szakos főiskolás hallgatók szakmai találkozója és bemutatkozása. Másik része az aktualitásokra koncentrált: így a 2006. őszén bevezetendő andragógia szakos képzés tartalmi kérdéseire, a pedagógia-andragógia határán felmerülő elméleti és módszertani kérdésekre (e-learning, távoktatás, hátrányos helyzet, „felnőttképzési jó gyakorlatok”, a közoktatás sajátos nevelési igényű tanulóinak továbbtanulása a felnőttképzésben). A workshopok és műhelymunka jellegű programok a felnőttképzést érintő felsőoktatási kutatásokról (ELTE TÓFK, Miskolci Egyetem), újszerű, résztvevőközpontú felnőttképzési módszerekről (hátrányos helyzetű felnőttek segítése, hagyományismeret, „Átjáróban a matematika”) szóltak.

Fiatal értelmiségiek, értelmiségijelöltek „jó gyakorlat” prezentációi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban: Tekse Balázs, Jászberény, Szent István Egyetem Főiskolai Kar; Fábián Judit, Magyar Úttörők Szövetsége; Szarvadi Gábor, Szilágyi Zsuzsa, Nyíregyházi Főiskola; Iricsek Noémi, Udvarhelyi Ildikó, Jacsó Istvánné, ELTE Tanítóképző Főiskolai Kar; Bán Boglárka, Mayer Péter, Miskolci Egyetem; Kis Krisztina, Sátoraljaújhely; Lévai Péter, Budapesti Táncművészeti Főiskola; Verebes Judit, Budapesti Wallenberg Középiskola.

A Tanulás ünnepe – a Művelődés hete rendezvénysorozat keretében megtartott A pedagógusképzés – továbbképzés – felnőttoktatás című nemzetközi konferenciáról

Az MPT 2006. évi a Tanulás ünnepe – a Művelődés hete rendezvénysorozat megvalósításának támogatói és partnerei a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Magyar Népfőiskolai Társaság, a Magyar Művelődési Intézet, a Szerencsejáték Rt., az OKKER Rt., a Nemzeti Tankönyvkiadó, az Apáczai Kiadó, a Krónika Nova Kiadó, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Hagyományok Háza, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, a Pest Megyei Önkormányzat, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet, a Magyar Rádió vidéki szerkesztősége (Zalaegerszeg), a Családi Nevelésért Alapítvány, a Csillagfény Alapítvány, a Garabonciás Alapítvány.

Az MPT Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata és a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola közös rendezésben 2006. március 24–25-én Hajdúszoboszlón, a Hotel Koronában, kiemelt országos rendezvényként nemzetközi konferenciát tartott.

A konferencia célja az volt, hogy a Kárpát-medencében működő magyar nyelvű felsőoktatási intézmények vezetői, képviselői, a magyar intézetek, a hungarológiai központok, a pedagógusszövetségek küldötteinek részvételével gondolatokat cseréljünk a konferencia témájáról, megvitassuk a hasonlóságokat és különbözőségeket. A konferencián hat ország (Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szerbia-Montenegró, Ausztria és Magyarország) képviseletében 21 fő tanácskozott, és jelen volt Nagyvárad 15 fős pedagógiai munkacsoportja is, valamint a tagozatok, felsőoktatási intézmények képviselői, így az összlétszám 60 fő volt. 15 előadás és referátum hangzott el. A pedagógusképzésről szóló nemzetközi eszmecserén tartott előadások, referátumok, prezentációk igényesek, szakmailag megalapozottak voltak, a megbeszélések konstruktívak, jövőre utalók. Jelentősek voltak a kiscsoportos, szakmaorientált beszélgetések is, az új kapcsolatokat kialakító találkozások, az egymás munkáját megismerő és támogató javaslatok. Jól illeszkedett a konferencia tartalmához a lengyelországi küldött fotókiállítása Egy fa – négy évszak címmel. Segítették a baráti kapcsolatok szélesítését a szabadidős programok. Rendkívül jó volt a konferencia médiavisszhangja, a sajtótájékoztató után kilenc rádiócsatorna, három tévéadó, a napilapok, helyi sajtó közölte folyamatosan a konferencia résztvevőivel készített interjúkat, a helyi rádiók két héten keresztül folyamatosan sugározták az előadásokat.

Az igényes szakmai munka mellett jelentős volt a Hajdú-Bihar és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozat együttműködése, a külföldi tagozat megalakulása a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola együttműködésével és gondozásával. Jó véleményeket kaptunk szóban és e-mailben a konferencia szervezéséről, tartalmáról, helyszínéről. A konferencia megszervezéséhez támogatókat is találtunk: a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés, az Apáczai Kiadó, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola és Hallgatói Önkormányzata jelentősen segítette a konferencia tartalmi munkáját. Együttes tevékenységünk erősítette a Hajdú-Bihar Megyei Tagozatot, szélesítette nemzetközi kapcsolatainkat, jó tapasztalatokkal gazdagodtak a résztvevők, mindez arra jogosítja fel a szervezőket, hogy tovább folytassák a nemzetközi együttműködést.

Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona
főiskolai tanár, rektorhelyettes, tagozati elnök

Tanácskozás és műhely a prevenciós munkáról

A Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Önkormányzati Szövetségének Ormosbányai Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata, valamint a Csillagfény Alapítvány közös rendezésében – a Magyar Pedagógiai Társaság által támogatott, a Prevenciós Szakosztály részéről megjelentetett szakmai kiadvánnyal kísért – kétnapos prevenciós műhelymunkát és tanácskozást tartottak, amelyen a probléma megoldásában együttműködők, valamint az érintettek 40 fős célcsoportja volt jelen. A rendezvény szakmai levezetője a Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgálat volt, vezetője Gergely Zoltánné, az MPT Prevenciós Szakosztály alelnöke, egyben az intézmény igazgató vezetője. A célcsoportban 30-35 éves felnőttek vannak, akik alapfokú iskoláikat nem fejezték be. Számukra a munka világa felé helyzetváltoztató, állapotmódosító, képzésre felkészítő munkafolyamat kezdődik. A személyes törődéssel kapcsolt munkafolyamat a terület kiemelkedő minőségű erőfeszítése. A munkafolyamat további szakaszához folyamatosan keressük a támogatókat.

Czakó Kálmán

Konferencia az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskolában A közoktatásban sajátos nevelési igényű tanulók továbbhaladásának feltételei a felnőttoktatásban és képzésben az egész életen át tartó tanulás jegyében

Megnyitót mondott Ifi István, a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Ügyosztály vezetője. Kinőjük-e a diszlexiát? címmel tartott előadást Csépe Valéria egyetemi tanár. Felnőttkori tanulási nehézségekkel küzdők esélyeinek javítása társadalmi beilleszkedésük és foglalkoztatásuk elősegítése érdekében címmel tartott előadást Székely Judit, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Előadást tartott Szelekció – sajátos nevelési igény – társadalomintegráció témában Mayer József, az Országos Közoktatási Intézet központigazgatója. Korreferátumot tartott Konkoly Kálmán, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozatának elnöke, Deák László, a Gépipari Tudományos Egyesület vállalkozási igazgatóhelyettese, Zoltán Attila, a Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetségének főtitkára.

Köpf Lászlóné

A felnőttkori tanulás és képzés hozzáférésének javítása a közművelődési intézmények és szervezetek segítségével – felnőttképzés és közművelődés konferencia (2006. március 22.)

Rendező szerve a Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya, részt vett 86 fő, a felnőttoktatási és -képzési elméleti-gyakorlati szakemberek célcsoportja. Partnerintézmény a Magyar Művelődési Intézet. Levezető elnök Borbáth Erika, az MMI főigazgatója. A konferencia a várakozásnak megfelelően jól sikerült, teljességgel megvalósította azt a célt, hogy elősegítse és tudatosabbá tegye a közművelődési intézmények és szervezetek szerepét a felnőttkori tanulás és művelődés hozzáférhetőbbé, inkluzívabbá tételében. A tanácskozás a koncepciónak megfelelően nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a közművelődési intézmények és szervezetek átfogó és koherens rendszerének meghatározó szerepe van a tanulással szemben tanúsított negatív előítéletek lebontásában, a tanulási motiváció felkeltésében. Összességében a konferencia hozzájárult a közművelődésben dolgozók szemléletformálásához.

Nagyné Varga Melinda, az NKÖM Közművelődési Főosztályának vezetője társadalompolitikai és szociológiai megközelítésben mutatta be a közművelődési intézmények és szervezetek helyét, tevékenységét a felnőttkori tanulásban, hangsúlyozva jelentőségüket az önhibájukon kívül kirekesztett népességcsoportok bevonásában, és ezt igen gazdag, elemző statisztikai adatokkal is alátámasztotta. Borosán Lívia, az ELTE Neveléstudományi Tanszékének adjunktusa a legmodernebb európai kulcskompetencia-elméletek alapján és a Zala Megyei Művelődési és Pedagógiai Intézet és Szakképző Iskola tapasztalataiból is merítve meggyőző andragógiai elveket és módszereket sorakoztatott fel annak bizonyítására, hogyan segíthetik a közművelődési intézmények azoknak az attitűdöknek és magatartásformáknak a kialakítását, amelyek az egyén munkaerő-piaci esélyeit növelik. Juhász Ágnes, a HEFOP 3.5.4. felnőttkori tanulást segítő PALLÓ-program menedzsere arról adott tájékoztatást, hogyan teszi képessé a projekt a közművelődési szakembereket arra, hogy kompetens elektronikus adatbázissal is alátámasztott tájékoztatást nyújtsanak a felnőttkori tanuláshoz. Fabulya Edit, a Magyar Teleház Szövetség társelnöke a teleházi felnőttoktatási és képzési tevékenységről tartott előadást, rámutatva arra, hogyan és milyen módszerekkel segíti a projekt és intézményhálózat a digitális analfabetizmus felszámolását, a foglalkoztatás bővítését, az e-Magyarország megvalósítását. Kapuvári Beatrix, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ igazgatójának előadása azt példázta, hogy a közművelődési intézmények hogyan vehetik ki részüket a szakképzésből OKJ-tanfolyamok szervezésével, a nyelvoktatásból speciális nyelvtanítási módszerekkel, és hogyan segíthetik az igényes művészeti kreativitást laikus emberek körében is. Kelemenné Boross Zsuzsa, a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központ igazgatóhelyettesének vallomásaiból és pályájának bemutatásából azt ismerhettük meg, hogy a tanulásból kimaradt passzív egyéneket és közösségeket milyen „attitűddel”, emberi magatartással lehet megnyerni, bevonni a tanulásba. Matiszlovicsné Horváth Éva, a hatvani Grassalkovich Oktatási és Kulturális alapítvány elnöke a közművelődési intézmény szerteágazó felnőttoktatási tevékenységét tárta a hallgatóság elé, amelyhez különböző európai programokból is forrásokat tudott biztosítani. Harangi László művelődéskutató, az MPT Felnőttnevelési Szakosztályának elnöke norvég, portugál és dán példákat ismertetett, amelyekben a közösségi művelődés komplex, a társadalmi kontextusba beágyazott módszereivel sikerült bevonni a tanulástól elszokott, reményüket vesztett egyéneket és közösségeket a tanulásba, majd a foglalkoztatásba.

A konferenciához az angyalföldi József Attila Művelődési Központ Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió tagjainak képkiállítása és a hatvani Grassalkovich Oktatási és Kulturális Alapítvány bőrdíszműves- és kerámiakiállítása is kapcsolódott, elősegítve a rendezvény élményszerűbbé tételét.

Harangi László – Kelner Gitta

A Diákjogi Szektor Konferenciájáról

Az Ifjúsági Közélet Fejlesztéséért Alapítvány együttműködési programot kezdeményezett a diákjogi szektorban működő szervezetek számára. Az első lépést a 2006. május 5–7. között Zebegényben rendezett konferencia jelentette. A levezető elnök Milicz Ákos, az IKF Alapítvány kuratóriumi elnöke volt. A részt vevő szervezetek tanácskoztak a diákokat érintő hatályos jogszabályokról, a diákönkormányzatok helyzetéről, az Országos Diákjogi Tanács és a Közoktatási Tanács munkájáról.

Az Oktatási Minisztériumnak címezve Jásper András (Diákközéletért Alapítvány kuratóriumi elnöke) vezetésével ajánlást fogalmaztak meg a résztvevők az alábbi témákban: dohányzás, zárt kapu, öltözködés/hajviselet/ékszerek, tanárválasztás, független vizsga, tárgybevitel, DÖK-pénz, DÖK-gazdálkodás, DÖK-pénzkezelés, DMSP. Az ajánlásban megoldási irányokat javasoltunk a közösen azonosított szabályozási problémák megoldása érdekében.

Válogatás az elhangzott véleményekből a teljesség igénye és minősítés nélkül:

  • A dohányzás társadalmi probléma. Az egyetlen jó pedagógiai eszköz a tiltás.
  • Ki mondja meg, hogy mi a normális viselet?

(A véleménynyilvánító napjaink jelentős problémájára hívta föl a figyelmet. A posztmodern gondolkodás szerint nincsenek domináns kultúrák, csak egymás mellett létező szubkultúrák. A szubkultúrák pedig egyfajta lázadásként is fölfoghatók, de mindenképpen az érintett csoport válaszát jelentik a társadalmi problémá(k)ra. Éppen ezért a szubkultúrákat mindig egy adott társadalmon belül kell értelmezni.)

  • Az ízlés nem szankcionálható.
  • Legfeljebb etikai kódexet lehet megfogalmazni.
  • Vajon a diákok tiszteletben tartják-e a pedagógusok jogait?

A takarítás/diákügyelet, vallásgyakorlás, DÖK SZMSZ elfogadása témában nem jött létre konszenzus a konferencián részt vevő szervezetek között. A legnagyobb vita a vallásgyakorlás kérdése kapcsán alakult ki. Már a téma fölvetésében is két szemlélet jelent meg: jogi és szociológiai. Jásper András szerint a jogi szabályozás ezen a területen megfelelő, ugyanakkor Gerő Márton (DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesülete alelnöke) szerint a jelenlegi szabályozás elvben biztosítja ugyan a szabad vallásgyakorlást, azonban valójában több probléma is fennáll. (1) A jelen szabályozás nem képes mindenhol biztosítani még a bevett vallásokat gyakorlók számára sem a vallásgyakorláshoz, hitoktatáshoz szükséges feltételeket. (2) Az európai migrációs folyamatok előrevetítik az iszlám, a keleti stb. vallások elterjedését, amelyek gyakorlását az oktatás rendje egyelőre nem képes figyelembe venni, habár ez elsőrendű kérdés lehet majd a migráns csoportok integrációjában. Gerő Márton azt is felvetette, hogy vajon a megjelentek a szervezetük képviseletében – annak álláspontja szerint – vagy saját szakmai meggyőződésük szerint foglalnak-e állást a vallásgyakorlási témát illetően. A vita több órán keresztül zajlott, majd a második alkalommal is egyetértés nélkül álltak föl a felek. A vita lezáratlansága azt jelzi, hogy valóban lényeges, a mindennapokat érintő problémáról van szó (Langó Nándor, a Közéletre Nevelésért Alapítvány képzési koordinátora azt mondta, hogy a probléma leegyszerűsítve azt jelenti: kell-e az iskolában karácsonyfát rajzolniuk a nem keresztény gyerekeknek vagy sem?), amelyet a helyzet további súlyosbodása előtt meg kell oldani.

A háromnapos konferencián két előadás hangzott el. László Ferenc az ODJT működéséről beszélt, a civil delegált szemszögéből. Az 1993. évi LXXIX tv. 95. és 98. § vonatkozik az Országos Diákjogi Tanács helyére, szerepére. Az előadás és az azt követő beszélgetés során fő kérdésként vetődött föl, hogy az ODJT-nek tanácsadóként vagy érdekérvényesítőként kellene-e működnie. Az ODJT-nek jelenleg tanácsadó funkciója van. Így a következő két pontot kell tisztázni:

  1. Ki kinek ad tanácsot? Elvileg az ODJT az Oktatási Minisztériumnak.
  2. Ki, hol és hogyan veti föl a problémákat? Az ODJT maga vesz elő témákat, de nem csak neki kellene. Az oktatási miniszter is tegyen javaslatot az ODJT-nek.

Érdemes lenne öt munkacsoportot létrehozni (pedagógiai, szociológiai, pszichológiai, jogi, közgazdasági), ugyanis ezek nagyjából lefedik az iskolai életben kialakuló konfliktusokat. A beszélgetés során fölmerült az is, hogy hol van az a határ, ameddig az alapítványok is beleférnek az ODJT-be. A diákjogok érvényesítésével foglalkozó felnőtt szervezetek mindenképpen belül vannak. A győri Középfokú Tanintézmények DÖK Érdekképviseleti Szervezete (GYÖKÉSZ) és a Diákönkormányzatok Országos Konferenciájáért Egyesület (DÖOK) rendkívül fontosnak tartott a pedagógiai képzésekhez hasonló akkreditált diák-önkormányzati képzéseket.

Ligeti György (Kurt Lewin Alapítvány) A diákönkormányzatokkal, diákjogokkal foglalkozó szakmai szervezetek munkájának hatása az iskolai-kollégiumi életre, a diákjogok érvényesülésére című előadását szekciómunka követte. A helyzetgyakorlat során a három csoportnak egy-egy házirendi pontot kellett megfogalmaznia az órai levelezés, a nagy értékű tárgybevitel és a mobiltelefon használatát illetően. A megalkotott szabály csak akkor vált érvényessé, ha a szereplők (iskolaigazgató, tanár, diák, szülő) egyetértettek.

Mivel a konferencia célja volt a megjelent szervezetek közötti együttműködés elősegítése is, Madár Csaba (DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesülete elnöke) és Gerő Márton tréningjellegű szekciómunkát vezetett a későbbi kooperáció megalapozása céljából. Szemler Géza (Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, tréner) a szervezetek közötti kapcsolatépítést, az előző napi együttműködési javaslatok pontosítását moderálta. 55 megegyezés született, 95%-a kétoldalú, 5%-a pedig három-, négy- vagy ötoldalú. Mindenképpen hasznos volt a konferencia megrendezése és a részvétel, de a valódi eredményességet majd az mutatja meg, miképpen tudnak a szervezetek legalább egy projekt erejéig együttműködni, illetve hogyan reagál az Oktatási Minisztérium a résztvevők problémásnak, pontatlannak vélt, diákokat érintő jogszabályokhoz javasolt módosításaira.

A Diákjogi Szektor Konferenciáról kiadvány készül Milicz Ákos szerkesztésével. A kiadványban bemutatkoznak a részt vevő szervezetek (elérhetőségek, tevékenység). A résztvevők jelezték a további igényüket: szeretnének még – az Ifjúsági Közéletfejlesztéséért Alapítvány által rendezett – konferenciákat, és már témákat is fölvetettek. Ezek között szerepel az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium munkájának bemutatása, módszertani kérdések. Gerő Márton szerint fontos, hogy a következő alkalomra már kialakuljon a szektortudat, tisztázódjanak a szerepek. A konferencia megvalósítását a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta. A szervezéshez a Diákközéletért Alapítvány és a DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesülete nyújtott segítséget.

Lakos Renáta
kommunikáció-művelődésszervező hallgató (ELTE), az MPT küldötte

„Hét lépés az együttműködő iskoláért”

A fenti címmel kezdeményezett a Gordon Alapítvány és a Comenius Műhely Egyesület jelentős konferenciát. A kétnapos „tükörkonferencián” – első nap a szülők, a második nap az iskola oldaláról vitatták meg az együttműködés problémáit – gondolkodtak egy „családbarát iskolai” mozgalom beindításán. A rendezvényhez s a mozgalomhoz az MPT is csatlakozott.

Közhasznúsági jelentés a Magyar Pedagógiai Társaság 2005. évi tevékenységéről

A Magyar Pedagógiai Társaság közhasznú szervezet a 2005. évben a közhasznúság előírásai szerint, alapszabályának megfelelően fejtette ki tevékenységét.

Szervezetét tekintve kiemelkedő, hogy 2005. májusi rendes küldöttgyűlésén átalakította és megválasztotta vezető testületeit, létrehozta a Szakmai Kollégiumot és a Vezetői Kollégiumot, ügyvezető elnöki megbízatást hozott létre, az Etikai Bizottságot mint állandó testületet megszüntette. (A beszámolási időszakban nem érkezett indítvány etikai bizottság által megtárgyalandó ügyre.) Az elnökség tagjai közt kialakult a munkamegosztás a szakmai feladatok és a szervezeti egységekkel/tagozatokkal való törődés tekintetében is. Az elnökség minden hónapban féléves előzetes tervezés szerint tartotta üléseit.

A Szakmai Kollégium sikeres szakmai programokat szervezett, a Vezetői Kollégium felelősen vett részt az év tervezésében. A szervezeti egységek különböző színvonalon teljesítették feladataikat, az elnökség tervszerű lépésekkel szólította meg a kritikus helyzetben lévő szervezeti egységeket, több esetben sikerrel járt az újjászerveződésre vonatkozó kísérlet (Szolnok, Hajdú-Bihar, Napközis, Neveléstörténeti, Neveléselméleti), más esetekben további közös erőfeszítésre van szükség (Fejér, Gyermekvédelmi, Somogy, Csongrád, Szomatikus Nevelési). Kiemelkedő aktivitású szervezeti egységeink keresték a kapcsolatokat a régió más szakmai szervezeteivel, intézményeivel, helyi támogatókat is találtak (Nógrád, Pest, Békés, Győr, Főváros, Felnőttoktatási, Kisgyermek-nevelési, Hagyományismereti, Általános Iskolai és Gimnáziumi, Informatikai Alapú, Vizuális, Diszlexiás).

Elmondható, hogy kialakulóban van az új alapszabály szerinti „szervezeti minimum” körüli szervezettség és aktivitás. Örvendetes, hogy erősödik a szervezetek közti együttműködés.

Hagyományos, az elnökség által kezdeményezett programrendszerek köré jelentős események fűződnek: Tavaszi Pedagógiai Napok az OKKER-rel, Staféta-tábor, a Tanulás ünnepe – a Művelődés hete. Kiadványok segítésével, támogatások igénylésével gyarapodtak megjelentetett munkáink (Felnőttoktatás, Kollégium, Pataki-kötet, Domokosné-kötet, Tatai-kötet, Korczak-kötet, WCCES-kötet).

Rendezvényeink valamennyi szinten nyilvánosak voltak. A nyilvánosságot segítette az Új Pedagógiai Szemlében megjelenő hírlevelünk, illetve internetes megjelenésünk a http://www.pedagogia-online.hu weboldalon. Örvendetes, hogy több szervezeti egységnek van már honlapja (Összehasonlító, Bács-Kiskun) vagy nyomtatott folyóirata (Hagyományismeret, Nógrád). Új irodánk fontos helyszíne lett a partnerségnek, együttműködésnek, szakmai találkozásoknak.

Jeles tagozataink önkormányzatai segítik az adott szervezeti egység működését. Megnyertünk kiadókat (Apáczai, Krónika Nova, Nemzeti Tankönyvkiadó, OKKER) működésünk támogatásához, illetve a Szerencsejáték Rt. és a Magyar Posta nyújtott támogatást. A hozzájárulásokat non-profit módon alaptevékenységeinkre fordítottuk, a támogatók előtt elszámoltunk.

Az alapszabály immár lehetővé teszi a gazdálkodást, beléptünk az áfakörbe – e tevékenységfajtából lényegi bevételünk még nem volt. Bevételeink óvatos biztonságot nyújtanak a működéshez, infrastruktúránk szerény működtetéséhez. Irodánkban egy fő nyugdíjas, részmunkaidős alkalmazott teljesít feladatokat – közmegelégedésre –, szerződésben látják el az irodatakarítást és a könyvelést. Választott tisztségviselőink munkájukért díjazásban nem részesülnek.

Budapest, 2006. április 24.

Beszámoló a Magyar Pedagógiai Társaság 2005. évi tevékenységéről és 2006. évi programjáról

A Magyar Pedagógiai Társaság 2005. évi küldöttgyűlésén szervezeti életét jelentősen érintő határozatokat hozott.

Létrehozta a Szakmai Kollégiumot. A Szakmai Kollégium összetétele ma nem teljes, több szervezeti egység nem élt delegálási jogával, a küldöttgyűlésen megválasztott néhány külső tag visszalépett. Az elnökség azt javasolja, hogy a Társaság a 2007. évi küldöttgyűlésen térjen vissza a Szakmai Kollégium összetételére, tekintetbe véve az első tényleges év tapasztalatait. Elmondhatjuk, hogy kész a Szakmai Kollégium középtávú programterve, eszerint a munka megindult, az előadások relevánsak és sikeresek voltak.

A Vezetői Kollégium is megkezdte munkáját. 2006-ban több volt a résztvevő, mint korábban, ez azt jelzi, hogy a társaság elfogadta ezt az új grémiumot.

A beszámolási időszakban nem érkezett indítvány Etikai Bizottság által megtárgyalandó ügyre. A feladat ellátásával kapcsolatban az elnökség rövid alapszabály-korrekciós javaslatot terjeszt elő.

A Felügyelő Bizottság önálló beszámolóval jelentkezik a küldöttgyűlésen. Az elnökség tagjai között kialakult a munkamegosztás a szakmai feladatok elvégzése és a szervezeti egységekkel, tagozatokkal való törődés tekintetében is. Az elnökség féléves előzetes tervezés szerint tartotta üléseit minden hónapban. Beváltnak mondható, hogy a tagozatok és szakosztályok segítését – különös tekintettel a kritikus helyzetű szervezetekre – az elnökség „nevesítette” tagjai közt. Csillag Ferenc Közép-Magyarország segítője, Karlovitz János Tibor Kelet-Magyarországé, Vass Vilmos Nyugat-Magyarországé. A szakosztályok figyelemmel kísérése Hunyady Györgyné, Fábry Ilona és Trencsényi László közt oszlik meg.

Ennek eredményeképpen is sikerrel járt a szervezeti egység munkájának újjászervezése Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében (az új vezetők: Nanszákné Cserfalvi Ilona, Szabados Lajos), részlegesen Borsod-Abaúj-Zemplénben, halasztást nyert Fejérben, késedelmet szenved Somogyban, Szabolcs-Szatmár-Beregben. Elnökségi beavatkozást igényel Csongrád. Megoldódott a „szervezeti krízis” a Napközis és a Neveléstörténeti Szakosztályban, októberre halasztódott a döntés a Gyerekvédelmi Szakosztályról, fokozott odafigyelésre szorul a Szakképzési és a Szomatikus Nevelési Szakosztály. Garaj Erika helyét május elsejétől Fehérné Virág Zsuzsa vette át a Komárom-Esztergom Megyei Tagozatban.

A szervezeti egységek különböző színvonalon teljesítették feladataikat. Kiemelkedő aktivitású szervezeti egységeink keresték a kapcsolatokat a régió más szakmai szervezeteivel, intézményeivel, helyi támogatókat is találtak (Nógrád, Pest, Békés, Győr, Budapesti, Felnőttoktatási, Kisgyermek-nevelési, Hagyományismereti, Általános Iskolai és Gimnáziumi, Informatikai Alapú Oktatás, Kerekgedei Makó Pál, Vizuális nevelési, Diszlexiás Gyermekek Fejlesztésért, Mozgalompedagógiai, Családpedagógiai). Elmondható: kialakulóban van az új alapszabály szerinti „szervezeti minimum” körüli szervezettség és aktivitás. Örvendetes, hogy erősödik a szervezetek közti együttműködés.

Továbbra is napirenden van a gondolkodás szervezetközi integrációk, együttműködések tárgyában (pl. Hajdú-Szabolcs, Gyermekvédelmi, Segítők Műhelye, Neveléselmélet – Budapesti Tagozat). A honlap segítségével a szervezeti egységek programjai nyitottabbá váltak, erősödik a szervezetközi érdeklődés. Több szervezeti egység irányítása áll szükségszerű nemzedékváltás előtt, ennek megoldása nagy körültekintést igénylő folyamat.

Hagyományos, az elnökség által kezdeményezett programrendszerek köré jelentős események fűződnek. Ilyenek a Tavaszi Pedagógiai Napok az OKKER-rel, a Staféta-tábor, a Tanulás ünnepe – a Művelődés hete, és stabilizáltuk pozíciónkat a Neveléstudományi Konferencia szervezőbizottságában.

Új irodánk fontos helyszíne lett a partnerségnek, együttműködésnek, szakmai találkozásoknak. Itt nyílt meg az Átjáró Galéria is.

Részt veszünk a szakmai szervezetek dialógusaiban, együttműködésében (Pedagógus Civil Fórum, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete Luca-napi találkozója stb.). Kétoldalú kapcsolatunk erős az MROE-vel, KOKOSZ-szal. Az NCA-ban jelöltünk nem jutott képviselethez. Környeiné Gere Zsuzsa lett a társaság képviselője az OM kitüntetési bizottságában, ezúton köszönjük meg Pusztai Katalin hatékony segítségét e feladatban.

Felkérésre véleményeztük az Állami Számvevőszék Kollégiumi jelentését, az érettségi vizsgát, a Nemzeti Fejlesztési Tervet. A Janusz Korczak Munkabizottság állást foglalt a körmöst pártoló politikai nyilatkozat ellenében. Felhívásához igen sokan csatlakoztak.

Óvatos előrelépések jellemzik nemzetközi kapcsolatainkat. Vass Vilmos vezetésével Tóth Péter, Garaj Erika, Simon Mária részvételével munkabizottság jött létre.

Javult a tagdíjbefizetések fegyelme, gyarapodott 1%-os adóbevételünk. Erősödő működésünkhöz – elsősorban projekttámogatás típusú – támogatásokat sikerült szerezni (NFI). Az NCA és az OM éves pályázatain a körülményekhez képest tisztes támogatáshoz jutottunk.

Bevételeink óvatos biztonságot nyújtanak a működéshez, infrastruktúránk szerény működtetéséhez. Növelni kell a tagdíjbevételt úgy, hogy az elnökség mérlegeli alternatív javaslatok relevanciáját is, nem javasol tagdíjemelést, ugyanakkor külön köszönetet mond mindazoknak a tagtársainknak, akik felülfizetéssel támogatják a társasági munkát. A tagdíj-visszatérítés elveire külön előterjesztés készült. Az elnökség álláspontja az, hogy az iroda működésének biztonságát fenn kell tartani, meggyőződésünk, hogy ez a szervezeti egységek érdekeit is szolgálja, s hogy a projektfinanszírozás ma kedvezőbb megoldás. A gazdálkodásban nagyságrendi növekedésre nem látunk garanciát, változatlanul takarékos, fegyelmezett gazdálkodásra van szükség. Az elszámolásról és a költségvetésről külön előterjesztés készül. Kraici Mária kapott megbízást, hogy found raising bizottságot működtessen.

Örömünkre szolgál, hogy kedves találkozón köszönthettük jubilánsainkat 2005 őszén, az Átjáróban a tudás című rendezvényen. Szép számú kitüntetett tagtársainknak ezúton is gratulálunk. A Mozgalompedagógiai Szakosztály Vasvári-diplomája mellett immár a Makarenko Munkabizottság is alapított díjat, a Petrikás-emléklapot. 2005-ben több jeles elődünknek szenteltünk központi vagy szervezeti egységi szinten emlékülést, emlékkiadványt (Gyertyánffy István, Kiss Áron, Domokos Lászlóné, Majzik Lászlóné, Ködöböcz József, Kovásznai Kató, Keresztúri Mária). E programok több esetben segítették az értékes szellemi hagyaték re/aktiválását. A Mozgalompedagógiai Szakosztály fontos mozgalomtörténeti emlékezések szervezője volt.

2006-ban emlékezünk a legendás Balatonfüredi Konferencia 50. évfordulójára. Neveléstörténeti Szakosztályunk más fontos esemény emlékét is készül megörökíteni. 2007-ben Kiss Árpád születésének centenáriuma lesz.

A 2006. évben hűséges tagjaink további aktivitására számítunk! A Magyar Pedagógiai Társaságnak minden generációra szüksége van! A módosított alapszabálynak megfelelően javítani kell szervezeti egységeink aktivitását, tisztázni a kritikus állapotban lévő szervezetek helyzetét. Pénzügyi biztonságunkat fokozni kell, stratégiai lépéseket kell tenni a nemzetközi kapcsolatok javításáért.

Tevékenységi kereteink adottak, arra törekszünk, hogy az elnökség, a Szakmai Kollégium, a Vezetői Kollégium továbbra is a kialakult ritmusban lássa el teendőit. A Szakmai Kollégium javaslatai tükröződjenek a társasági munkában. A Tanulás ünnepe, a Tavaszi Pedagógiai Napok, a Neveléstudományi Konferencia továbbra is alkalmas fókusza a társasági tevékenységeknek.

Javuljon társaságunk nyilvánossága! Segítsünk az Új Pedagógiai Szemle s más szervezeti orgánumaink értő olvasótáborának stabilizálásában.

Várakozással tekintünk a nevelésügyben elkövetkező lépésekre. Az értékek biztonságos megőrzése és a szükséges változások harmóniája mellett fejezzük ki egyetértésünket.

Budapest, 2006. május 2.

A Felügyelő Bizottság jelentése a Magyar Pedagógiai Társaság küldöttgyűlésére

A Felügyelő Bizottság tapasztalata szerint a Magyar Pedagógiai Társaság az előző évi küldöttgyűlésén módosított szervezeti szabályzata előnyösen befolyásolta a Társaság működését, sikeresebben végezte közhasznú tevékenységét. A megválasztott és létrehozott új vezető testületek és az új elnökség tagjai közötti munkamegosztás aktívabb tervezést, szervezést és irányítást valósított meg a beszámolási időszakban.

I. A Társaság működése (2005. május 27. – 2006. május 28.)

Az Elnökség korábban is rendszeres és tervszerű munkája egyfajta tematikus (szakmai) és testületi munkamegosztással gazdagodott; a „dolgozó elnökség” megvalósuló koncepciója számos területen érezteti kedvező hatását (a szakmai feladatokért vállalt egyéni felelősség erősítése, a szervezeti egységekkel való rendszeresebb kapcsolattartás, a tagnyilvántartás rendezése, pályázati figyelés). Az elnökségi ülésekre – féléves munkaterv alapján – havonta került sor, ezekről a tagság több csatornán keresztül rendszeres tájékoztatást kapott.

Eredményes volt az új alapszabály szerint életre hívott Szakmai Kollégium tevékenysége; érdeklődést keltő szakmai programjain túl nagy szerepe lehet a VII. Nevelésügyi Kongresszus – elnökség által kezdeményezett – előkészítésében.

A Vezetői Kollégium az éves munka tervezésében nyújtott hathatós segítséget az elnökség munkájához.

Az elmúlt év során a Társaság életében nem történt olyan jogszabálysértés, illetve a Társaság érdekeit súlyosan sértő esemény vagy mulasztás, amely – a rendkívüli esetre való tekintettel – indokolttá tette volna az Etikai Bizottság összehívását.

Az új alapszabályban meghatározott kritériumok alapján „szabályszerűbbé” vált az egyes szervezeti egységek (szakosztályok, tagozatok) tevékenysége. Biztató reorganizációs folyamatoknak lehettünk tanúi (Szolnok, Hajdú-Bihar, Neveléselméleti, Neveléstörténeti, Napközis Szakosztály); a kritikus területek (pl. Fejér, Somogy, Csongrád; Gyermekvédelmi, Szomatikus nevelési Szakosztály) azonban további ösztönzést és támogatást igényelnek.

A társasági élet gazdagodását jelzik – a központi rendezvények és a kiemelkedően aktív szervezeti egységek eredményes tevékenységén túl – a hagyománnyá nemesedő új események (Tavaszi Pedagógiai Napok, Staféta-tábor, Tanulás ünnepe – Művelődés hete, részesedés a Neveléstudományi Konferencia szervezéséből).

A Társaság működési feltételei – a bevételek növekedése folytán – az elmúlt évben kismértékben javultak.

II. A Magyar Pedagógiai Társaság vizsgált időszakra vonatkozó pénzügyi és számviteli gazdálkodásának ellenőrzése

A 2000. évi C. törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, közzétételre vonatkozó követelményeket.

Ennek értelmében az MPT tevékenysége során módosították a korábban már elkészített számviteli törvény előírásainak megfelelő szabályzatokat. Működéséről egyszerűsített éves beszámoló készült. A gazdálkodási tevékenységről a Társaság elnöksége közvetlenül, illetve a Felügyelő Bizottságon keresztül tesz jelentést a küldöttgyűlésnek.

Az Ellenőrző Bizottság 2006. április 21-én tartott vizsgálatot. A Magyar Pedagógiai Társaság 2005-ben is közhasznú szervezetként gazdálkodott.

A társaság a kettős könyvvitelnek megfelelően a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről nyilvántartást vezet. A könyvelés áttekinthető.

A gazdasági események rögzítésére analitikus nyilvántartásokat vezet a társaság:

  • befektetett eszközök nyilvántartása,
  • szállítói tartozások nyilvántartása,
  • személyi jövedelemadó nyilvántartása,
  • egyéb adó, adó jellegű elvonások nyilvántartása,
  • szigorú számadási nyomtatványok nyilvántartása.

A bizonylatok kiállítása szabályszerű. A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát a Társaság képviseletére jogosult személy aláírásával igazolja. A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról megfelelő a nyilvántartás.

A társaság éves gazdálkodási terv alapján működik.

A bevételek saját forrásból, tagdíjakból, 1%-os adófelajánlásokból, de főként pályázati támogatásokból növekedtek. A bevételek minden fajtája nőtt, összességében jelentősen. A kiadások növekedése jóval szerényebb volt, mint a bevételeké, ezért a pénzügyi helyzet javult. A tárgyévi közhasznú eredmény 4 558 000 Ft-tal a 2006. évi gazdálkodást biztonságossá teszi.

A szervezet vezetői ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat; az irodát továbbra is fenntartják.

A Magyar Pedagógiai Társaság 2006. évi küldöttgyűlése – május 27.

Ádám György elnök köszöntötte a megjelenteket, és megállapítja, hogy a küldöttgyűlés határozatképtelen, mert a jelenlévők száma csak 65 fő. Az elnök az új küldöttgyűlést ugyanezen a napon 10.15 órára hívta össze. 10.15 órakor az elnök megnyitja a küldöttgyűlést és megállapítja a küldöttgyűlés határozatképességét: 68 fő. Ezt követően az elnök javaslatot tesz a küldöttgyűlésen működő bizottságok összetételére. Elnök: Ádám György; mandátum- és szavazatszámláló bizottság: Zsadányi László, Szakáll Istvánné, Szabó Istvánné; jegyzőkönyvvezető: Kraiciné Szokoly Mária; hitelesítők: Simon Mária, Bereczky Lajosné. A küldöttgyűlés nyílt szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a bizottságok összetételét. A küldöttgyűlés nyílt szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta az előre megküldött napirendet is.

A magyar oktatásügy és a pedagógusszakma jövője című napirend keretei közt – tekintettel arra, hogy a meghívott vendégek, az új kormányzat vezető oktatáspolitikusai e napon rendkívüli frakcióülésen vettek részt – Trencsényi László és Vass Vilmos számoltak be arról a május 22-i eseményről, amelyre a Parlament Munkácsy-termében került sor. Gyurcsány Ferenc ügyvezető miniszterelnök hívta meg őket 10 további szakértővel együtt a kormányprogram előkészítése céljából összehívott oktatáspolitikai konzultációra. Nevezett tisztségviselőink előadásukban beszámoltak e beszélgetésről. Ismertették az expozé nyomán a kormányprogram mögötti sarokpontokat: küzdelem a (mindenkire hátrányos és káros) szegregáció ellen; a változás és nyugalom lehetséges „egysége” erőforrás-hiányos helyzetben is; a „kisiskolák védelme”; a pedagógusok megnyerése; kiszámítható tanulási utak. „Az iskolaügy több mint oktatásügy” – mondta a miniszterelnök.

Ezt követően a küldöttgyűlés megtárgyalta az elnökség beszámolóját és előterjesztését az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról, a 2006. évi tervekről, s meghallgatta a közhasznúsági beszámolót.

Trencsényi László kiegészítette a részletes írásbeli előterjesztéseket. Az elnökség feladata figyelni az alapítókra és a fiatalítás felgyorsítására. Megemlékezett Takács Tamásról és Drahos Ágostonról. A 2005. évi alapszabály-módosítás elvei beváltak, az elnökség ennek jegyében végezte munkáját. A kollégiumok működtek, a kritikus szervezeti egységek helyzetének rendezése előrehaladt. Két új/régi feladatot nyomatékosított: az egyik a pénzügyi stabilitás biztosítása rendszeres pályázati munka révén, a másik a nemzetközi munka kiterjesztése a hozzárendelt munkabizottságokkal. Az előterjesztő megemlíti a tagdíjfizetési morál javításának szükségességét, illetve azt, hogy indokolt lenne az egyes tagokra nagyobb és személyre szólóbb odafigyelés, fontos a hálózati munka, a kapcsolattartás erősítése. A hagyományápolás körében tájékoztatott a „balatonfüredi konferencia” jubileumának előkészítéséről és a Kiss Árpád emlékbizottság megalakulásának tervéről.

A Felügyelő Bizottság beszámolóját Novák István egészítette ki. Panasz, észrevétel, pénzügyi vizsgálatot igénylő javaslat nem érkezett. Az MPT a pénzügyi-számviteli szabályoknak megfelelően működik. Örvendetes módon növekedett a bevétel, az MPT új irodába költözött, ami a munkának jobb keretet ad. További sikereket és jó munkát kívánt.

A hozzászólások körében először Hunyady Györgyné tájékoztatott arról, hogy a Szakmai Kollégium megkezdte működését: egy őszi és egy tavaszi szakmai összejövetelt tartottak. Előadók voltak: Bányai Éva és Fülöp Márta. Az alelnök tolmácsolta a Szakmai Kollégium küldöttgyűlésnek szóló javaslatát: az MPT kezdeményezze a VII. Nevelésügyi Kongresszus összehívását a 2008–2009. évre! Indoklásul elmondta, hogy az 1993. évi VI. Kongresszust is az MPT kezdeményezte, az azóta eltelt idő szükségessé tenné, hogy – a csatlakozó szervezetekkel együtt – áttekintsük a nevelésügy aktuális kérdéseit, a „változások” jegyében történő továbblépés irányait. Javasolta továbbá, hogy a kongresszus ne legyen aktuálpolitikai jellegű, hanem távlatokra kitekintő, stratégiai jellegű. A Szakmai Kollégium két alkalommal tárgyalta a kongresszus összehívásának kérdését és úgy ítélte meg, hogy megvan a társadalmi akarat és erő a kongresszus összehívására, arra, hogy az oktatásügy legkülönbözőbb szektorai, résztvevői megvitassák közös gondjainkat. Kéri a küldöttgyűlést, hogy bízza meg az elnökséget a más szakmai szervezetekkel való együttműködés megkezdésére (pl. MTA, civil szakmai testületek és egyesületek).

Ezt követően Környeiné Gere Zsuzsa szólt arról, hogy a „változás” szerves vagy „tervezett” lehet. A pedagógiában az a jó, ha a két változástípus együtt jelentkezik. Bemutatta a Vizuális Szakosztály új titkárát, Zele Jánost, a Fazekas Gimnázium vezető művésztanárát. Csizmadia Márta elismerését fejezte ki a közhasznúsági beszámoló elkészítéséért. Méltánytalannak tartja, hogy nem szerepel a küldöttgyűlési anyagban a Családpedagógiai Szakosztály tevékenységéről szóló jelentés, illetve a családpedagógiai munkát bemutató kötet, és a Segítők Műhelyéről sem esik szó. Laurenszky Ernő a pedagógiai közéletről szólván megemlítette, hogy a 2006. év „az évfordulók inflációjának” éve: 1956-os forradalom 50., Nándorfehérvár 550., a NÉKOSZ és az úttörőmozgalom 60. évfordulója. Ennek kapcsán tájékoztatott arról, hogy a Mozgalompedagógiai és a Kollégiumi Szakosztály együtt ankétot kíván szervezni. Nagy Mihályról, az egykori Győrffy-kollégista, nyugalmazott honvéd alezredes búcsúztatásáról szólt. Áment Erzsébet megköszönte az MPT aktív részvételét az Új Iskola alapítója, Domokos Lászlóné emlékünnepének megrendezésében. Felhívta a figyelmet arra, hogy idén lesz Nagy László halálának 75. évfordulója. Indítványozta, hogy a Domokos Lászlóné halálának 40. évfordulóján tartandó és a Nagy Lászlóra való emlékezés kapcsolódjon össze. Kraiciné Szokoly Mária javasolta, hogy az MPT fiatalítási programja kapcsán keressük annak módozatait, hogy „közelebb tudjuk vinni az MPT-t a fiatalokhoz”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógustársadalomnak – a Társaság keretén belül is – erőfeszítéseket kellene tennie arra, hogy a pedagógusok megismerjék az európai oktatáspolitikai dokumentumokat, legyenek azok szakképzéssel vagy az élethosszig tartó tanulással kapcsolatosak. Villányi Györgyné a fiatalítás kérdésköre kapcsán tájékoztatott arról, hogy a Staféta-táborba 40 fő jelentkezett, kérte a résztvevőket, terjesszék a tábor hírét. A Kisgyermek-nevelési Szakosztály keretében munkacsoport alakult a „férfiak szerepe a (kis)gyermeknevelésben” témakörben. Várják tanítók és óvodapedagógusok jelentkezését. Demeter Katalin hozzászólásában az MPT oktatáspolitikai szerepvállalására kérdezett rá. Felemeli-e a szavát az MPT, amely szervezet 4000 iskolát és 100 000 tanárt képvisel, a kormány tervezett 20%-os óraemelése (20-ról 24 órára) ellen? Blazsek József javasolta pályázatok kiírását és a megismertetendő EU-s anyagok ehhez kapcsolódó közreadását. Czakó Kálmán a nevelésügyi kongresszus kérdéséhez szólt, és felhívta a figyelmet arra, hogy a nevelés társadalmi szerepvállalás, nem csak az oktatásügy kérdése. Deák Ferenc emelkedett hangon szólt a családi nevelés és a gyerekek iskolai internátusban történő elhelyezésének kérdéséről. Orsós Erzsébet a nevelésügyi kongresszus megrendezésével kapcsolatban a „szakmapolitizálás” terén két dolgot javasolt: az MPT szakosztályai fogalmazzák meg szakmai állásfoglalásaikat, amely a kongresszus keretében ütköztethető a politikával. Trencsényi László válaszában összefoglalta a felvetett kérdéseket. Megkövette a Családpedagógiai Szakosztályt, amiért anyaguk – adminisztratív hiba miatt – kimaradt a jelentésből. Az elnökség a nyáron számba veszi a szervezeti hiányosságokat, amelyeket a tavalyi alapszabály-módosítás óta nem tudtunk megoldani (pl. Somogy Megyei Tagozat és Szomatikus Szakosztály). A 2007. évi küldöttgyűlésig három témakörben javasol figyelmet, gondoskodást, akár elnökségi munkabizottságot. Ezek: az információgazdálkodás rendje; tudatosabb munka a kegyeleti és hagyományápolás kérdésében; fiatalítás. A nevelésügyi kongresszus kérdésében a kevés hozzászólást a küldöttgyűlés óvatos egyetértésként értelmezte. Demeter Katalin felvetése kapcsán megemlítette, hogy az oktatáspolitikával kialakítandó párbeszédnek három – összehangoltan működő – csatornája lehet: az egyéni szakértői-szakemberi szerepvállalás; a szakosztályok és tagozatok saját nevükben, szakmai kompetenciájukon belül szólalhatnak meg; az MPT tagsága nevében az elnökség szerepvállalása. A koordináció ügyében felmerülhet esetleg egy rendkívüli vezetői kollégiumi ülés összehívása. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társasági munkaformák közt terjed a közvetlen pedagógiai akció mint munkaforma (pl. Mozgalompedagógiai Szakosztály, Prevenciós Szakosztály, Elektronikus Alapú Tanulás Szakosztály pályázata, Napközis Nevelési Szakosztály kiállítása). Szólt arról, hogy az MPT megarendezvények megszervezésére mostanában nem vállalkozott (pl. napközis nevelési konferencia). Az új alapszabály alapjában véve bevált, két ponton mégis technikai típusú módosítást javasolt az elnökség. A 2005. évi alapszabály szellemiségének változatlanul hagyása mellett, az elnököt – tehermentesítése érdekében – fel lehet menteni az aláírással kapcsolatos ügyintézés terhe és kötelezettsége alól. S szabályozást nyert az etikai bizottság összehívása. Az elnökség alternatívákat terjesztett elő a tagdíj-visszafizetés elveiről. A győztes változat: az elnökség a szervezeti egységek projektterveinek értékelése alapján dönt egyedi támogatásokról lehetőségei számbavételével, tervszerűen. Az előterjesztéseket a küldöttgyűlés egyhangú szavazással elfogadta, azokat határozattá emelte.

Ádám György további jó munkát kívánt a tagságnak, s az ülést bezárta.

Kraiciné Szokoly Mária

Hagyományok

Felméri Lajost a pedagógusszakma nem csupán a kolozsvári egyetem tanszékalapító professzoraként tartja számon, hanem a modern gondolkodású és modern nyelvezetű magyar neveléstudomány egyik úttörőjeként. 1894-ben hunyt el. Halálának centenáriumán tűnt fel, hogy sírja a legendás házsongárdi temetőben lepusztult állapotban van, a sírkő összetörött, a sírhantot belepte a gyom. Több mint tíz évbe telt, míg a gazdagnak nem mondható Házsongárd Alapítvány helyrehozta a kegyeleti helyet, s méltó az emlékezésre a professzor végső nyughelye. A helyrehozatal nagy áldozatba került, ezért az Alapítvány az anyaországi szakmához is fordul támogatásért.

Domokos Lászlónénak a Farkasréti temetőben síremléket állít az országos kegyeleti bizottság növendékei, az egykori „új iskolások” kezdeményezésére. Miután a legendás iskolaalapítónak sírja már nincsen, így a Mester, Nagy László sírjára kerül az emléktábla.

1956 októberében Balatonfüreden tartották a történelmi jelentőségű országos pedagógiai konferenciát. Az egykori pedagógusüdülő falára a város a Magyar Pedagógiai Társaság kezdeményezésére emléktáblát állít. Az őszi avatást emlékkonferencia kíséri.

Lesz-e VII. Nevelésügyi Kongresszus 2008-ban?
Az MPT Szakmai Kollégium meghívott tagjainak 2006. április 19-ei megbeszéléséről

Az MPT Elnökségének meghívására megjelent 12 fő (Ádám György, Csapó Benő, Fábry Béla, Golnhofer Erzsébet, Hunyady Györgyné, Koltai Dénes, Kovátsné Németh Mária, Köpeczi Béla, M. Nádasi Mária, Pataki Ferenc, Trencsényi László, Újfalussy József), levélben, illetve telefonon jelezte távolmaradását és (az ülés tárgyára vonatkozó támogató) véleményét (Báthory Zoltán, Benedek András, Kelemen Elemér, Mihály Ottó).

A megbeszélés tárgya a VII. Nevelésügyi Kongresszus összehívásának terve volt.

A szerteágazó vitában mindenki részt vett, a megbeszélés betöltötte funkcióját: a Szakmai Kollégium tudományos kutatással (is) foglalkozó tagjai („a tudományos tanács”) sokoldalúan, felelősséggel mérlegelték egy kongresszus méretű és jellegű tanácskozás lehetőségét, szerepét a hazai köz- és tudományos életben, tartalmának és szervezésének kérdéseit. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy megfelelő szellemi, anyagi feltételek esetén célszerű, időszerű a VII. Nevelésügyi Kongresszus összehívása.

  • A kongresszus célja a nevelésügy társadalmasítása, a közvélemény és a kormányzat pozitív irányú befolyásolása az oktatásügy stratégiai kérdéseiben; a szakma önismeretének, önképének erősítése.
  • A kongresszus jellege oktatáspolitikai legyen (tehát nem tudományos konferencia, de ne is napi aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozzon).
  • Tematikájának középpontjában a közoktatási rendszer álljon (a legszélesebb értelmezésben funkcióinak, struktúrájának, a munkaerőpiaccal való kapcsolatainak, a nevelési-oktatási intézmények belső világának áttekintésével, a problémákat kapcsolja össze a pedagógusképzéssel, a felnőttképzéssel, az ifjúság és a média viszonyának speciális kérdéseivel).
  • Helyeselhető, hogy az MPT kezdeményezi az összehívást, de a hivatalos meghirdetés csak az érintett civilszervezetekkel karöltve történhet, s kapcsolatot kell keresni mindenekelőtt az MTA Pedagógiai Bizottságával (esetleg az Akadémia más testületeivel, az OKNT-vel).
  • A kongresszus lehetőséget teremthet a nevelésügyért, oktatásért közvetlen felelősséget viselő kormányzati szereplők és a civilszféra dialógusára, együttműködésének erősítésére.
  • A szervezés profi kongresszusszervező cég bevonásával végezhető el, természetesen a kiadásokat fedező biztonságos támogatások és más források fedezetének ismeretében.

A tanácskozás résztvevői között nem alakult ki teljes egyetértés a kongresszus optimális időpontjáról: a nagyon sürgetett és az esetleg 2009-re tolt összehívás mellett egyaránt hangzottak el érvek és ellenérvek. (Az ismételt véleménynyilvánítási körök után markánsabbá vált a 2008-as időpont.)

Miután a Szakmai Kollégium és a Küldöttgyűlés a kezdeményezést támogatta, az elnökség hozzákezdett a felkészüléshez.

Hunyady Györgyné

Lapzárta után, június 22–24. között

Lezajlott a 4. Staféta-tábor. A csillebérci tölgyek alatt a félszáznyi résztvevő – legtöbben óvónők s kiemelkedően sokan Ajkáról – a tervezés megannyi szintjéről és kérdéséről folytatott értékes eszme- és tapasztalatcserét. Örömünkre szolgált, hogy több önkormányzat (Ferencváros, Kispest, Zugló, Hajdúszoboszló, Békés megye, Nógrád megye) saját költségén delegált résztvevőket.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.