2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Konferenciák, rendezvények eredményei >> Magyar Közoktatás 2001

Az oktatás szerkezeti és továbbhaladási kérdései, a közoktatás kapcsolódása a munkaerőpiachoz és a felsőoktatáshoz

2009. június 17.

Lannert Judit

Az oktatás szerkezeti és továbbhaladási kérdései, a közoktatás kapcsolódása a munkaerőpiachoz és a felsőoktatáshoz

Előadásom során elsősorban a 90-es évtizedben közép- és felsőfokon lezajlott expanzióról beszélnék, annak mindenféle negatív, illetve pozitív hatásaival együtt. Mielőtt azonban rátérnék az expanzióra, nézzük meg, mit is értünk ez alatt! Expanzión az oktatáson belül érthetjük a beiskolázási létszámok növekedését, a benn lévő tanulók számának növekedését vagy akár bizonyos iskolafokozatú végzettségek növekedését. Ez a folyamat lehet abszolút vagy relatív is. Abszolút értelemben vett expanzióról akkor beszélhetünk, amikor abszolút számban is növekszik az adott fokozaton tanulók vagy az adott végzettséget elérők száma. Relatív értelemben vett expanzióról pedig akkor, ha például a beiskolázás terén, amikor ugyan abszolút számban nem növekszik a belépők száma, de miután az adott korcsoport létszáma csökken, ezért relatív értelemben a beiskolázottak aránya nő - tehát mégiscsak beszélhetünk valamilyen bővülésről. Nézzük meg, végül is mi történt itt a 90-es évek során!

1. ábra - Az általános iskola után középiskolában, illetve szakiskolában tovább tanulók száma, 1990/91 - 1999/00

Ez az általános iskola után középfokon tovább tanulóknak egy összevont ábrája, az alsó terület a középiskolákban (gimnáziumban és szakközépiskolában), a középső a szakmunkásképzésben, szakiskolákban tovább tanulókat mutatja, a felső terület pedig azokat jelzi, akik általános iskola után nem tanulnak tovább. Jól látszik, hogy a középiskolákban tovább tanulók száma végül is állandónak mutatkozik, de miután nagyon erőteljesen csökkent a gyereklétszám, ezért valóban relatív növekedésről beszélhetünk a középfokon, holott az abszolút mértékű növekedés a nyolcvanas évek második felében zajlott le, amikor húszezer fővel nőtt a létszám, de akkor általában is nőtt a korcsoport létszáma. Most, amikor az adott korosztály létszáma csökkent, ez azt jelenti, hogy míg a kilencvenes évek elején kb. húsz százalék volt a gimnáziumi beiskolázás, most már ez ennél sokkal magasabb, 27 százalék, és a szakközépiskolában is fölment jóval 35% fölé a beiskolázás aránya. Mondhatjuk tehát, hogy a kilencvenes évek végére kb. 70-75 százaléka a korcsoportnak a középiskolába iskolázódik be az általános iskola után, azaz ebből a szempontból relatív expanzióról beszélhetünk.

2. ábra - A középfokon tanulók összlétszámának alakulása programonként, 1985/86 - 1999/00

Viszont ha az összlétszámot nézzük a különböző középfokú intézményekben, akkor azt láthatjuk, hogy ez az expanzió nagymértékben a szakközépiskolákban zajlott le (2. ábra). De azért nem ilyen egyértelmű a helyzet. Ez a növekedés elsősorban annak tudható be, hogy a szakközépiskolákban a 13-14. évfolyamokon is megjelentek tanulók. Ha most beszámítanánk a kisgimnazistákat is - ők nincsenek ebben a statisztikában, mert őket az általános iskolások között tartják számon -, akkor a 2. ábrán lefelé is kiszélesedne a gimnáziumokban tanulókat jelölő terület, vagyis azt látnánk, hogy igazából a két típus (gimnázium és szakközépiskola) közötti arány nem nagyon változott a kilencvenes évek eleje óta. A másik érdekesség, hogy ez az expanzió vertikális értelemben jött létre, tehát azáltal, hogy lefelé és fölfelé "megnyúltak" ezek az intézmények.

Talán legerőteljesebben az expanziót az érettségizettek számának alakulásánál látjuk, ugyanis a középiskolai expanzió valóban egy igazi expanzió, ami abszolút és relatív értelemben is érvényes. Az érettségizettek száma mind abszolút méretben, mind arányaiban megnövekedett. Napjainkban a korosztály kb. 50-60 százaléka leérettségizik. Ennél jóval kisebb arányok voltak jellemzők a kilencvenes évek előtt. Az expanziós folyamatokhoz mindenképpen hozzátartozik a felsőoktatás expanziója, ami talán még erőteljesebb volt a kilencvenes évek második felétől, és igazából ez az, ami a legdinamikusabban alakult.

3. ábra - A felsőoktatás nappali tagozatára jelentkezettek és felvettek számának alakulása, 1990 - 1999

Itt látható, hogy a felsőoktatásba jelentkezettek száma kb. 1,8-szeresére nőtt az évtized alatt, míg a felvetteké két és félszeresére. Ez hatalmas méretű növekedés, még nemzetközi összehasonlításban is. Ezt az expanziós folyamatot segítette, hogy mind a felsőoktatásban, mind középfokon új típusú intézmények, programtípusok alakultak ki. Középfokon elsősorban a vegyes középiskolák száma növekedett, míg a felsőoktatásban felsőfokú szakképzési programok, különböző főiskolai programok, új főiskolák jelentek meg. E mögött a nagy expanzió mögött tehát egy nagyon erős minőségi differenciálódás zajlott le, és itt visszautalnék arra, amit Tóth István György mondott: ma már a különbségek nem a különböző intézmény- vagy programtípusok között találhatók, hanem azon belül, a minőségben. Előadásom lényege, hogy ez egy olyan expanziós folyamat, amelyen egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyik szemünk nevet, hiszen egyre többen jutnak érettségihez, egyre többen jutnak be a felsőfokra; másik szemünk viszont valahol sír, mert e mögött a folyamat mögött nagyon erős szelekciós mechanizmusok működnek, ami azt mutatja, hogy valóban - és itt most Setényi János előadására utalnék - megvan a veszélye annak, hogy egyre jobban leszakad egy bizonyos réteg. A minőségi oktatáshoz jutás esélyei ma Magyarországon nem egyenlőek.

Nézzük meg, milyen szelekciós pontokat is találhatunk a közoktatásban! Itt elsősorban az 1996-97-ben, az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában lezajlott iskolavizsgálatra és annak eredményeire hagyatkoznék. Ezek ugyan régi adatok, de annyiból érdekesek, hogy ekkor még az általános iskolák is szabadon alkalmazhattak különböző szűrési és felvételi módszereket. Ebben az évben tehát képet kaptunk arról, hogy az általános iskolákban hogyan is zajlanak a felvételik, szűrések.

4. ábra - Általános iskolák a bejutás módja szerint, 1996/97

Ha ezt megnézzük, azt láthatjuk, hogy komoly különbségek vannak a városi és községi általános iskolák között. Míg Budapesten az általános iskolák hatvan százalékában szűrték valamilyen módon az általános iskola első osztályában a tanulókat, addig a községek 90%-ában az általános iskolák első osztályaiban nem volt se szűrés, se felvételi vizsga. Tehát ez egy olyan szelekciós pont, ami ugyan azóta törvényileg nem létezhet, de mutatja, hogy akkor, a kilencvenes évek közepén az expanziós folyamatok beindítottak egy erős szelekciós mechanizmust. Ahogyan különböznek a bejutási módok, ugyanúgy különbözőképpen alakulnak a továbbtanulási esélyek is.

5. ábra - A középfokon tovább tanulók arányai településtípus szerint, 1998

A már említett vizsgálat eredménye alapján azt láthatjuk, hogy a községi iskolákban végzettek 41%-a tanult tovább szakmunkásképzőben, míg ez az arány csak 29% a városi iskolákban (5. ábra). A gimnáziumok esetében éppen fordított arányt találunk. Látható tehát, hogy a községi általános iskolákban tanulóknak lényegesen kisebb esélye van a gimnáziumban való továbbtanulásra. Érdekes a szerepe a szakközépiskolának ebben a folyamatban. Úgy tűnik, ez a típusú képzés valóban kiegyenlítő szerepet játszik, mert nincs nagy különbség a szakközépiskolai továbbtanulási arányok terén a községi és városi általános iskolák között. Ha továbbmegyünk, ez a fajta szelekciós pont megjelenik középfokon is.

6. ábra - A szűrés vagy a felvételi aránya a középfokú intézményekben, 1997

Ez az ábra azt mutatja, hogy a háromféle középfokú oktatási programra hogyan szűrték az elsősöket 1996-97-ben. Azt látjuk, hogy a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban erőteljesen, míg a szakmunkásképzésben sokkal kevésbé szűrtek. Az, hogy ezek a szűrési pontok így bekerülnek a rendszerbe, egyben a továbbtanulási aspirációkat is nagyban befolyásolja.

1999-ben Szombathely, Győr és Békéscsaba környékén az összes 17 évest kérdeztük arról, hogy hol tanulna tovább. A vizsgálat országosan nem reprezentatív, de az eredmények érdekesek.

7. ábra - Te hol fogsz tovább tanulni?

Az adatokból két fő tendencia látható a továbbtanulási aspirációk terén (7. ábra). Az egyik az, hogy a különböző képzési típusok különböző aspirációkat takarnak. Számos kutatás megmutatta, hogy a nyolc-, illetve hatosztályos gimnáziumokon keresztül a szakközépiskoláig egyre csökken az egyetemi felvétel aspirációja, viszont az is érdekes, hogy a szakmunkásképzésben tanulóknak is nyolcvan százaléka tovább szeretne tanulni az ottani tanulmányai befejezése után. Legalábbis az érettségit meg szeretné szerezni. Ez is mutatja tehát, hogy az érettségi most már valóban tömeges jellegű fokozat.

Emellett a középfokról a felsőfokra való továbbjutás esélyei sem egyformák. Csákó Mihály és társai az 1998-ban érettségizettek körében, szinte teljes körű mintán azt nézték, hogy hogyan befolyásolja a különböző minőségű felsőoktatási intézményekbe való bejutást az, hogy valaki hol született. És valóban, itt újra láthatjuk a települési meghatározottságot. Adataik tanúsága szerint a kisközségekben születettek nagyobb arányban jutnak be a kevésbé frekventált vagy kevésbé elit egyetemekre, főiskolákra, mint a városban születettek.

Mindezek után azt mondhatjuk, hogy az expanzió folyamata pozitív, de vannak negatív árnyoldalai is. Az egyik az, hogy valóban leszakadhat egy réteg, ám ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ezért nagyon fontosak azok a programok, amelyek ezen rétegek felzárkóztatására irányulnak. Léteznek is ilyen programok, de megjegyezném, hogy mindig fennáll az a veszély, hogy egy ilyen program egyben homogenizálja is a csoportokat, és ezzel szegregálhat. Tehát itt óriási a pedagógusok felelőssége abban, hogy ezek a programok hogyan is zajlanak, másrészt a már meglévő tanulságok arra figyelmeztetnek bizonyos ilyen programokkal vagy kiegészítő normatívákkal kapcsolatban, hogy nem elég csak elindítani, a hatásait is elemezni kell, hogy lássuk, a programhoz fűzött remények valóban teljesültek-e. Az előadásom másik területe pedig az - amit Setényi János is kifejtett -, hogy napjainkban már a tanulásnak egész életen át tartó folyamatnak kell lennie, amihez szükséges a korrekciós lehetőségeket is megadni, hogy ha valaki a normál iskolarendszerben mégsem jutott megfelelő szintű minőségi tudáshoz, később mégis hozzájuthasson. Azzal szeretném befejezni az előadásomat, hogy az elkövetkező években kulcsfontosságú a felnőttképzés szerepe, mert valóban ez lehet az a terep, ahol ezeket a hátrányokat le lehetne dolgozni. Ezért izgatottan várjuk a reményeink szerint mihamarabb megszülető felnőttképzési törvényt.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.