2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 április

„Létrehoztuk az andragógusszakmát” Beszélgetés Koltai Dénessel

2009. június 17.

A Pécsi Egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar vezetőjével készült interjúban végigkísérheti az olvasó azt a folyamatot, amelyben megteremtődött a hazai andragógusképzés. Az interjúból kiderül, hogy a hagyományos kultúraközvetítő, népművelő szakemberek képzése miként szélesedett ki, s vált az intézmény a hazai humánerőforrás-fejlesztési szakértők képzésének bázisává.

„Létrehoztuk az andragógusszakmát”

A Pécsi Tudományegyetemen működő Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar a hazai felnőttképzés egyik meghatározó felsőoktatási intézménye. Vezetője, Koltai Dénes a beszélgetésben bemutatja azt a tevékenységet, amelyet munkatársaival a magyarországi tanuló társadalom fejlesztése érdekében végeznek. A beszélgetőtárs Mayer József.

Milyen „történelmi” előzmények után alakult ki Pécsett, a felsőoktatásban az a képzési profil, amelyet Önök képviselnek?

Az 1974/75-ös tanévben született egy döntés arról, hogy az akkor működő összes tanárképző főiskolán közművelődési szakcsoportot hozzanak létre a népművelési terület erősítésére. Pécsett ezt Újvári Jenő vezette akkor. Körülvette magát jó szakemberekkel, akik professzionális művelői voltak a területüknek. Tóth Tibor professzor, Kígyós Sándor és mások mellett én is bekerültem a nyitó csapatba, andragógiát tanítottam. Tehát meglehetősen régen kialakult itt egy szervezeti egység, amely ebben a formában 1983-ig működött, amikor egy pályázat útján én lettem a szakcsoport vezetője. A hallgatók száma érdekes módon ekkor 83-84 fő volt. Ez a néhány fős szakcsoport öt oktatóból állt, de úgy, hogy négynek itt volt az állása, az ötödik helyet a városi tanácstól „bújtatott státusként” kaptuk meg. Nekem ekkor már határozott koncepcióm volt, az akkori hagyományos közművelődési szakemberképzést a humán szolgáltatások irányába kívántam eltolni. Ezen belül a szociokulturális animációt gondoltam fontosnak. Közben persze nemcsak a képzés, hanem a körülötte lévő világ is átalakult, így a képzési terveknek követniük kellett a változásokat. Ez nem volt baj, mert a tervek többek és mások lettek, mint azt eredetileg gondoltam vagy gondoltuk néhányan, de ez nem vált a kárukra.

Hogyan válik valaki andragógussá? Abban az időben, amikor Ön a felsőfokú tanulmányait végezte, tudtommal Magyarországon még nem volt andragógusképzés. Ön pedig, mint említette, ezt a területet tanította.

Népművelés szakon végeztem, gyakorló népművelő voltam. Később beiratkoztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógia szakára, és ott két, számomra nagyon fontos ember, Csoma Gyula és Zrinszky László hatása alá kerültem. A velük való együttműködés nyomán ezen az úton indultam el, felnőttoktatásból írtam a szakdolgozatomat, később az egyetemi doktori disszertációmat, majd ebből kandidáltam. Egyre fontosabbnak tartottam a felnőttek oktatását, amely akkor még valóban keveseket érdeklő terület volt. Jellemző, hogy a „Ki kicsoda?” első kiadásában csak két andragógus szerepelt, Maróti Andor és én. Ha most megnéz egy ilyen kiadványt, mást lát, ma sokan gondolják magukat andragógusnak, és köztük természetesen számos kiváló szakember is található.

Visszatérve az intézmény történetéhez, említette, hogy nemcsak a képzési program, hanem a társadalom és ezzel együtt a képzés igényei is átalakultak. Közben más egyetemeken is elindultak hasonló jellegű képzések.

Ez így volt természetes. Végig kellett azonban gondolni, hogy a kultúraközvetítő szakemberek számára milyen profilváltást kell végrehajtani. Mannherz Károly elévülhetetlen érdeme volt az, hogy a rendszerváltás kellős közepén megértette, a közművelődési szakemberképzést nem megszüntetni kell, hanem át kell alakítani. Ezért sikerült kialakítani azt a profilt, amely a következő másfél évtizedet ezen a területen meghatározta: létrehoztuk és bevezettük a művelődésszervező-képzést. Első lépésként a népművelőképzést felnőttképzési és művelődésimenedzser-képzéssé alakítottuk, majd ebből lett a főiskolákon a művelődésszervező-képzés. A mi innovációnk eredménye volt az, hogy a humánszolgáltatások és az emberierőforrás-gazdálkodás területén szakot hoztunk létre. Ezek akkor itthon még újdonságnak számítottak, de például az akkori Csehszlovákiában már jóval korábban beszéltek ipari andragógiáról. Ez nagyjából megfelelt a mi személyügyiszervező-képzésünknek. Az ő kulturális andragógusuk a mi népművelőnkhöz hasonló, az ún. igazgatási andragógus terület pedig a közszolgálatban, az állami irányításban dolgozóknak adott képesítést. Pécsett 1993-ban létrehoztuk a humánszervező egyetemi szakos képzést. Most úgy látom, ez nagy áttörés volt. 1993-ban egyetemi szakká vált a felnőttképzés. Tizenöt évvel ezelőtt gyakorlatilag a 3+2-es képzési rendszert hoztunk létre, úgy tűnik, ráéreztünk a mostani változásokra.

A bolognai folyamatra gondol?

Valahogy úgy. De ez akkor nem volt egyszerű dolog. A bevezetés során nagyon sok bírálat és támadás ért bennünket.

Mivel volt ebben a folyamatban a probléma? Kevésnek találták a hároméves képzést?

Az volt a probléma, hogy mi sima átmenetet biztosítottunk a hároméves főiskolai és az ötéves egyetemi képzés között. Megpróbáltuk megoldani a képzési szintek és képzési célok szerint a tiszta főiskolai és az egyetemi képzés elkülönítését. A hallgatók hamar ráéreztek ennek az újdonságára és hasznosságára. Ez a helyzet aztán generálta az intézmény növekedését. Ennek egyik legfontosabb eleme az volt, hogy területileg is diverzifikáltuk a képzést, az 1990-es évek második felére már tizenkilenc konzultációs központunk volt szerte az országban. Egymás mellett haladt a hallgatói és az oktatói létszám növekedése. Azt is meg kell említenem, hogy nemcsak Magyarország területén igyekeztünk terjeszkedni, hanem a határokon túl is. Közép-Európában akkor az egyik legnagyobb felnőttképző intézménnyé váltunk.

Ezek a megoldások szokatlanok voltak akkor az egyetemi szférában?

Természetesen. De szokatlan volt a gazdasági szférában is, hogy egyre-másra jöttek létre a gyorsan terjedő magánvállalkozások. Mi úgy gondoltuk, hogy tevékenységünkben nem pusztán jövedelemtermelésről van szó, hanem egyfajta kulturális missziót is betöltünk, és abban is hittünk, hogy a növekedés mellett a minőséget is garantálni tudjuk. A kérdés ekkor már az volt, hogyan lehet a növekedésből adódó új helyzet elméleti hátterét megteremteni. Erre a kihívásra új szervezeti egységek létrehozásával reagáltunk. A növekvő tanszékből intézetet hoztam létre, azon belül kialakítottunk egy andragógia, egy művelődésszervező és egy humánerőforrás tanszéket. Végül már hét tanszékünk volt. 2005 tavaszán megérett a helyzet arra, hogy önálló kar jöjjön létre. Ennek a szerkezetét mutatja be a Pécsi Tudományegyetem honlapján található szervezeti felépítés.1

A kar eddigi legfőbb eredménye az, hogy irányításunkkal a magyar felsőoktatásban első ízben jöhetett létre önálló andragógia szak több elágazással, az egyik a kulturális, a másik a gazdasági szféra irányába vezet. A képzési kínálat kialakítása során arra törekedtünk, hogy a nálunk végzett hallgatók szakmai tudása alkalmas legyen arra, hogy gond nélkül elhelyezkedhessenek a munkaerőpiacon. A képzés igen sokszínű.

Egyetemi, főiskolai szakok

  • Humánszervező egyetemi szak
  • Személyügyi szervező főiskolai szak
  • Informatikus könyvtáros egyetemi szak
  • Művelődésszervező egyetemi szak
  • Művelődésszervező főiskolai szak

Szakirányú továbbképzések

  • Felnőttoktatási szakértő
  • Ifjúsági szakértő
  • PR-szakértő

Felsőfokú szakképzés

  • Ifjúságsegítő
  • Képzési szakasszisztens
  • Moderátor
  • Sportkommunikátor
  • Reklámszervező szakmenedzser

Specializációk

  • Karriertervezés
  • Médiamenedzsment – újságíró
  • Minőségirányítás
  • Múzeumi mediátor
  • Nonprofit menedzsment
  • Oktatásszervezés
  • Rendezvényszervezés
  • Szabadidő-szervezés
  • Vizuális kultúra

Kulturális szakemberek szakmai továbbképzése – tanfolyamok

  • A felnőttoktatás és képzés hazai és nemzetközi intézményrendszere
  • A képzőművészeti ismeretterjesztés módszerei
  • A képzőművészeti kultúra kódjai
  • A kulturális területek jogi szabályozása, szakigazgatása
  • A kulturális turizmus fejlesztése
  • A vizuális művészet színterei
  • Esztétikai-művészeti kultúra és ízlésfejlesztés
  • Információs csatornák és fejlesztésük a szervezetekben – egy emberközpontú megközelítés
  • Információs társadalom és magyar médiastratégiák
  • Közművelődési informatika
  • Kulturális viták és művészetpolitikák napjainkban
  • Lokális kultúra – helyi cselekvés
  • Minőségi alapismeretek
  • Mozgóképkultúra
  • Művelődésmarketing
  • Nonprofit szektor
  • Nonprofit szervezetek menedzselése
  • Regionális (és kistérségi) kultúra fejlesztése
  • Tanulás a felnőttkorban – útban a tanuló társadalom felé
  • Tréningszervezési alapismeretek
  • Vállalkozási ismeretek a közművelődésben dolgozók számára

Az alapszak kidolgozásába tizenhat intézmény kapcsolódott be. Ezt azért fontos említeni, mert ennek a szakmai összefogásnak nemcsak Közép-, hanem Nyugat-Európában is híre ment. Nagy siker ez számunkra, mert azt jelzi, hogy fontos elméleti műhelynek számítunk ezen a területen. Nemcsak az oktatással összefüggő elméleti, szociológiai problémákat igyekszünk feltárni és erre ráépíteni egy szakemberképzést, hanem miközben ezt tesszük, igyekszünk magát a tudományt is fejleszteni.

Említette, hogy a kilencvenes évek második felében a korábbi csekélyebb hallgatólétszám helyett növekvő létszámú és nyilván összetételben is megváltozott hallgatósereggel kellett számolniuk. Míg a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a hazai felsőoktatásba járók létszáma európai összehasonlításban rendkívül alacsony volt, Önöknél már megjelent a tömegoktatás a maga számos problémájával.

Az egész hazai felsőoktatásra jellemző volt ez a folyamat. De mi nem növekedtünk olyan tempóban, mint például a jogászképzés. Mi új professziót hoztunk létre, amelyre már korábban is lett volna kereslet, ha létezett volna a képzés. A képzés elindításával igyekeztünk a meglévő igényeket kielégíteni. A személyügyiszervező-képzés egyetemi szinten a humánszervező-képzés volt, ahol az emberi erőforrással foglalkozó szakemberek részben fejlesztéssel is foglalkozhattak, tehát az emberi tényező nemcsak közgazdasági problémaként jelent meg a képzésben. Az ilyen sokoldalú tudással rendelkező szakemberekre a mai napig jelentős igény van mind a gazdasági, mind a közszférában. Ezen a téren valóban monopolhelyzetben voltunk, ez is hozzájárult a létszámok jelentős növekedéséhez. A probléma másik oldala persze az, hogy Magyarországon a tömegképzés szónak kétségtelenül van egyfajta pejoratív konnotációja. Pedig ez szerintem természetes folyamat, a világ minden részén növekszik a felsőoktatásban tanulók létszáma. A korábbiakhoz képest nálunk magasnak tűnik az egyetemen tanulók száma, de úgy látom, szükséges lenne még tovább növelni a számukat.

Én nem értettem a szó mögé azt, amire Ön gondolt. Csak arra szerettem volna utalni, hogy – mint említette – az országban nagyon sok helyen hoztak létre konzultációs központokat.

Fontos, hogy ezek az egyetemek környékén jöttek létre, és talán jogosan gondolom, hogy ott is, ahol esetleg már nem tanítunk, „maradandó nyomokat” hagytunk magunk után. Így például a Debreceni Egyetem esetében, de Szegeden vagy Sopronban hasonlóképpen. Munkánk egyik eredménye például, hogy Budapesten létrejött egy tőlünk független intézmény, a Zsigmond Király Főiskola. Ez tulajdonképpen akaratunk ellenére történt, de a mi munkánk nagyon komolyan benne volt, mert korábban együtt dolgoztunk az alapítókkal.

Hogyan gondolkodtak arról, hogy a jelentős létszámemelkedés mellett is megőrizhetővé váljon az oktatás addigi minősége? Milyen módon tudták megőrizni a képzés egyetemi jellegét, másképpen fogalmazva, a színvonalát?

A minőség izgalmas dolog. Mit értünk rajta? A helyszíneket? Az oktatókat? A tananyagokat? Vagy esetleg a hallgatók kiválasztásának szempontjait? Azt, hogy milyen szintű curriculumokkal állunk a hallgatók rendelkezésre, vagy éppen azt, hogy az egyetemi kontaktórák milyen arányban állnak a hallgatók otthoni tanulási idejével? Azt persze lehet általában mondani, hogy a minőség csökken a magyar felsőoktatásban, de a dolgok nem úgy működnek, mint száz évvel ezelőtt. Akkor volt egy professzor meg egy hallgató, ami – nem szerencsés kifejezéssel ugyan, de valamifajta elitképzést jelentett, vagy valami hasonlóra volt alkalmas. A nagy tömegek oktatására alkalmas levelező vagy távoktatásos típusú programok esetében, ahol a hallgató nincs jelen az oktatás teljes időtartamában, az igazi minőségmegőrzést az ellenőrzési pontok jelenthetik. A minőség egyik feltétele, hogy sikerül-e a programba jó oktatókat beállítani, akik képesek jó minőségű tananyagot kidolgozni. Mit jelent ez? Azt mindenképpen, hogy a hangsúly az anyag tanulhatóságára essen. A másik feltétel az, hogy ezt az anyagot hozzáférhetővé kell tenni a tanulók számára, és persze megközelíthetővé kell tenni a tanulás helyszínét is. De a legfontosabb, hogy nagyon komolyan kell venni az értékelési pontokat, és csak azokat kell továbbengedni ezeken, akik ténylegesen megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyetem felállít. Azt hiszem, hogy ezt nálunk sikerült megvalósítani.

Számos kiadványuk van, ezek papíron megjelent munkák, tankönyvek és a tanuláshoz szükséges segédletek. Hogyan tudnak elmozdulni a korszerűbb ismerethordozók irányába?

Erről sokat lehetne beszélni, mindenkinek javaslom, hogy menjen rá a honlapunkra, járja végig a virtuális sétát, amelyet felkínálunk az érdeklődőknek. Ez olyan jól sikerült, hogy a következő hetekben a NASA-ban fogjuk bemutatni. Ilyen Magyarországon még nem volt. A hallgatónak nem kell feltétlenül személyesen bejönnie a karra, megteheti ezt virtuálisan. Ott kapcsolódik a programba, ahol erre szüksége van. Adott esetben órát is nézhet otthonról. Vannak olyan fejlesztéseink, amelyeket nemcsak mi használunk, hanem tananyag például az orvostovábbképzésben is. A legnagyobb problémát a tartalomfejlesztés jelenti, mert ez hihetetlen nagy energiát követel meg mindenkitől, aki abban részt vesz. Ezt szintén igyekszünk magas színvonalon megcsinálni. A honlapot bátran merem vállalni, mert szerintem ez egyedülálló a hazai felsőoktatásban. Ha komolyan gondoljuk ezt az oktatást, akkor két dolgot lehet tenni. Egyrészt az lehet a megoldás, ha a településekre helyezzük a képzőhelyeket, de ezt nagyon nehéz megvalósítani, mert a tudományos erőforrások végesek. Ez a szűk keresztmetszet. Nem lehet minden helyszínre professzorokat küldeni, mert nincsenek annyian. Jobb megoldás, ha olyan technikákat alkalmazunk, amelyekkel mindenki számára tudjuk biztosítani a hozzáférést. Azt hiszem, ez nagyon demokratikus lépés a felnőttoktatásban. E nélkül a jövőt nem tudom elképzelni. A cél az, hogy minél többen, minél könnyebben be tudjanak kapcsolódni a tanulási folyamatba. Ha a helyszínen nincs konzultációs központ, házhoz visszük a tananyagot, a tanulás lehetőségét. Az internet, a hálózat erre lehetőséget biztosít. A mi feladatunk itt elsősorban az lesz, hogy elkészítsük és hozzáférhetővé tegyük a tanuláshoz nélkülözhetetlen tananyagot. Amíg ez megfelelő minőségben nem készül el, továbbra is túlsúlyban lesznek a nyomtatott tananyagok. Idáig 110 tankönyvet adtunk ki, ebből mindössze egyhez kaptunk állami támogatást. A tananyagok minőségét mutatja, hogy más egyetemeken is használják őket, a határokon túli képzéseinkre is ezeket visszük, például Nyitrára és Kolozsvárra is. A könyvtárunkat is olyanná szeretnénk tenni, hogy lehetőséget adjon a hallgatóknak arra, hogy otthonról is hozzáférjenek az ott elhelyezett anyagokhoz. Nemcsak arra gondolok, hogy technikai segítséget adjunk, online keresést, hanem például az interneten minden érdeklődő számára hozzáférhetővé szeretnénk tenni hallgatóink diplomadolgozatait, hogy bárki, aki ezekből tanulni akar, megtehesse. Azt is megoldjuk, hogy megfelelő keresőprogrammal kiszűrjük a plágiumokat.

Hogyan alakultak a nemzetközi kapcsolataik?

Számos vendégprofesszor tanít nálunk, ez fontos számunkra, mert jelentősen „bővíti” erőforrásainkat, és persze meghatározza az oktatás minőségét is. Négy díszdoktorunk van, közülük az egyik Heribert Hinzen, a Német Népfőiskolai Szövetség nemzetközi részlegének igazgatója, a másik Peter Jarvis angol professzor, az egyik legelismertebb európai szakember a felnőttoktatás terén. De lehetne tovább sorolni a neveket. Köztük van a nyitrai egyetemről Perhács János, aki véleményem szerint térségünk egyik legjobb andragógiai szakembere. Mindezen túl számos európai egyetemmel van együttműködésünk Svédországtól Szlovákiáig bezárólag. A Görlitz/Zittac Egyetemmel most közös andragógus mesterszakot indítottunk, és részt veszünk a kolozsvári egyetemmel együttműködésben az erdélyi magyarság képzésében is.

A közös programok befejeztével a partnerek közös oklevelet adnak ki a végzettek számára. Ezt a tevékenységünket tovább kívánjuk erősíteni, más országokat is bevonva a közös képzésbe. Az európai diplomák kiadása a bolognai folyamat nyomán kulcskérdéssé válik.

Készülnek egy doktori iskola megnyitására.

Remélem, hogy mire ez az interjú megjelenik, készen leszünk a programmal. A MAB várhatóan elfogadja a doktori iskolánkat, ami nagy dolog. Pedagógiai területeken vannak doktori iskolák, de andragógiai doktori iskola még nincs Magyarországon. Ha ez Pécsett létrejön, nyugodtan állíthatjuk, hogy megtörtént a tudományterület teljes körű emancipációja. Természetes, hogy a doktori iskola zárjon le egy képzési utat az egyetemen. Ez adja meg e terület tudományos rangját, és biztosítja a szakmai utánpótlást. Durkó Mátyás állt a folyamat kezdetén, ő rakta le az alapokat. Most a doktori iskola vezetője Mátrai Zsuzsa. Szeptembertől fogadjuk az első hallgatókat.

Mit tervez a következő évekre? Élete fő művének tartja, hogy elindult az andragógusképzés és az erre épülő doktori iskola?

Azt gondolom, fontos dolgot vittünk véghez azzal, hogy létrehoztuk az andragógusszakmát. Az is nagy dolog, hogy ennek a feltételeit itt, Pécsett, az egyetemen meg tudtuk teremteni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az ország számos helyén a mi tanterveinket tanítják. Ez így volt akkor is, amikor a főiskolai képzések működtek. Azt is kiemelném, hogy 105 munkatársat foglalkoztató kar jött létre, s az itt dolgozók fele tudományos minősítéssel rendelkezik. A Kárpát-medence magyarlakta területein diverzifikálódik a képzésünk. De a kar mellett még egy elképzelést szeretnék valóra váltani. Növelném az alulképzett és iskolázatlan társadalmi csoportokhoz tartozók esélyeit, hogy olyan iskolarendszert hozzunk létre a számukra, amelynek az elvégzése valós tudáshoz juttatja őket. Ez ugyanis nélkülözhetetlen feltétele a komoly és igényes szakmatanulásnak.

A beszélgetést Mayer József készítette.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.