2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Közös európai oktatásfejlesztési célkitűzések 2001 tavaszán

2009. június 17.

A szerző az Európai Unió legújabb dokumentumai alapján tekinti át az elkövetkező évtized oktatási igényeinek "listáját", továbbá azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek révén sikerül felépíteni a Tudás Európáját. Az elkövetkező időszak fő célkitűzései címszavakban: élethosszig tartó tanulás, a tanulás eredményességének növelése, a tanulási lehetőségek bővítése, rugalmasabb tudás kialakítása.

Komenczi Bertalan

Közös európai oktatásfejlesztési célkitűzések 2001 tavaszán

A Bangemann-jelentéstől a stockholmi Európa Tanácsig

Az 1994-ben készített Bangemann-jelentést követően több olyan európai uniós dokumentum kiadására került sor, amelyek közös oktatásfejlesztési célkitűzéseket és ajánlásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. A Fehér könyv1 után a Tanulás az információs társadalomban2 következett, majd A tudás Európája felé.3 Az eEurope-programot és a lisszaboni stratégiai tanácskozást követően egyre több ilyen dokumentum látott napvilágot. Ebben a sorban a legújabb az Európai Bizottságnak az a jelentése, amely Az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai címet viseli.4 A dokumentum elkészítésének igényét a lisszaboni Európai Tanács zárónyilatkozatában fogalmazták meg.5 Az Európai Unió Oktatási Tanácsát (Educational Council) kérték fel arra, hogy készítsen átfogó elemzést az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljairól, térjen ki a közös problémákra és tegyen javaslatot a megoldásukra.

Az Oktatási Tanács 2000. június 8-i tanácskozásán megbízta az Európai Bizottságot, hogy készítse el a jelentés munkavázlatát. E munka során először az egyes tagállamokat kérdezték meg, hogyan látják saját helyzetüket, a közös problémákat, kihívásokat, milyen jövőbeli célokat tartanak fontosnak, és milyen előrehaladást tettek a lisszaboni ajánlások megvalósításában. Ezzel párhuzamosan a Bizottság szakértői elkészítettek egy megvitatásra szánt tanulmányt, amelyet - a tagállamok összesített véleményével együtt - az Oktatási Tanács 2000 novemberében tartott tanácskozásán vitattak meg. A bizottsági szakértői anyag, a tagállamoktól kapott információk és javaslatok, valamint az Oktatási Tanács tagjainak, illetve szakértőinek véleménye alapján készült el a jelentéstervezet, amelyet végül ez év februárjában hagyott jóvá az Oktatási Tanács.

Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfői arról is döntöttek Lisszabonban, hogy az elkövetkező években minden tavasszal tartanak egy olyan tanácskozást, ahol - elsősorban a gazdasági és társadalmi célkitűzésekre koncentrálva - áttekintik, milyen mértékben haladtak előre a "lisszaboni stratégia" céljainak megvalósításában. Az első ilyen tanácskozást 2001. március 23-24-én tartották Stockholmban. Ennek egyik hivatalos előkészítő dokumentuma és vitaanyaga Az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai című jelentés.

A szén- és acélközösségtől a közös oktatásfejlesztési célkitűzésekig

Az európai integráció előzménye, az 1952-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösség még ipari társadalmak együttműködési szerződése volt. Ahogyan ezek az ipari társadalmak haladtak előre a posztindusztriális információs társadalommá válás útján, egyre bővült az együttműködésbe bevont területek köre. Az Európai Unió, amely eleinte elsősorban gazdasági és agrárkérdések körül szerveződött, az ezredfordulóra eljutott oda, hogy politikájának formálásában egyre nagyobb jelentőségűek a tudás alapú társadalom és gazdaság kiépítésével kapcsolatos közös problémák. Előtérbe kerültek a közös európai tudásfejlesztésre és tudásbázisra, az európai kultúrára és értékekre vonatkozó kérdések. Ez természetes is, hiszen a közös európai gazdasági tér versenyképességének egyik alapfeltétele az, hogy Európa gazdasága tudás alapúvá, hálózati szervezettségűvé alakuljon. Az információs társadalom gazdaságának fő értékképző tényezője nem a szén és az acél, hanem az emberi erőforrás minősége. Európa polgárainak szellemi kvalitásai, innovációs készségük, kreativitásuk képezi annak a szellemi hozzáadott értéknek a forrását, amely gazdasági versenyelőnyhöz vezethet. A hálózatosodott gazdaság korában az európai gazdasági térben az optimális fejlődés elengedhetetlen feltétele a munkaerő "kompatibilitása", beleértve a fizikai - és egyre inkább - a virtuális mobilitásra való hajlandóságot és az ez irányú képességeket is. Bár minden európai szintű, az oktatási kérdésekre is kitérő dokumentum hangsúlyozza az oktatás területén a tagállamok illetékességét, felelősségét és a különbségek tiszteletben tartását, egyre kézenfekvőbb, hogy szükség van a nemzeti oktatáspolitikák bizonyos mértékű összehangolására. Európában általános az a meggyőződés, hogy az európai együttműködési készség és képesség közös szellemi alapját nagyrészt és elsősorban az oktatási rendszereknek kell kialakítaniuk. Ez a tagállamok részéről közös oktatásfejlesztési célokat, mindenki által elfogadott prioritásokat és részben azonos oktatási tartalmakat igényel. A közeljövő ideális európai polgára, az európai munkaerőpiac munkavállalója, vállalkozója és munkaadója - ismereteit, kompetenciáit, értékeit tekintve - legalább kétcentrumú kell hogy legyen. Két világban kell otthonosan mozognia: egy lokális, nemzeti és egy európai közegben. Ez utóbbi dimenzió túlterjed Európán, és a globális világgazdasági rendszer, tágabban a globális információs társadalom részét képezi. Az oktatási rendszereknek ebből következően arra kell felkészíteniük a fiatalokat, hogy egyszerre legyenek jó állampolgárok, európai és világpolgárok, eredményes glokális (globális+lokális) munkavállalók és vállalkozók, akiknek többszörös identitása - jó esetben - komplementer elemekből álló harmonikus egész. Az a dokumentum, amelyet ebben a tanulmányban ismertetek, azért is tarthat számot érdeklődésünkre, mert azokat az elképzeléseket és célokat foglalja össze, amelyekkel ennek a kihívásnak eleget akarnak tenni.

Az európai oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai

Az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai című dokumentum három részből áll. Első fejezete a 15 jelenlegi tagállam véleményének összegzését tartalmazza. Mindegyikük egyetért abban, hogy az oktatási rendszereknek három fő cél megvalósításához kell hozzájárulniuk:

  1. Az egyén, a személyiség fejlesztése, hogy képessé váljon képességei kiaknázására, eredményes és boldog életre.
  2. A társadalom fejlesztése, hogy az egyének, illetve a különböző csoportok közötti esélyegyenlőtlenségek mérséklődjenek.
  3. A gazdaság fejlesztése, hogy a munkaerőpiacon megfelelő képzettségű és képességű munkaerő álljon rendelkezésre.

Mindezek a célok az egész életre kiterjedő tanulás stratégiai keretrendszerében érhetők el. Ennek a stratégiának része az élethosszig tartó tanulás fogalmának bővítése és módosulása, beleértve ebbe a formális és informális tanulás és képzés között hagyományosan kialakult gátak lebontását is. Az élethosszig tartó tanulás stratégiai fontosságára való tekintettel az Európai Bizottság nemrégiben vitaanyagot, memorandumot adott ki erről, amelyet az Oktatási Tanács 2001. május 28-ra tervezett ülésén fognak megtárgyalni.6

A lisszaboni célkitűzések megvalósítását illetően a tagállamok öt területet tartanak különösen fontosnak, és erőfeszítéseik is elsősorban ezekre irányulnak. Ezek: minőség, hozzáférés, tartalom, nyitottság, hatékonyság.

Általános az egyetértés abban, hogy az oktatás és a szakképzés minőségének a javítására van szükség, beleértve mind az iskoláskorúak, mind a felnőttek tanulási eredményességének a javítását, a tanítási módszerek fejlesztését, valamint az oktatást szolgáló eszközrendszer és a tanulási tartalmak színvonalának emelését. Fontosnak tartják, hogy a tanulási lehetőségek minden korcsoport számára elérhetők legyenek. Elengedhetetlen az alapismeretek és alapkompetenciák rendszerének újragondolása és az információtechnikai eszközrendszer teljes körű integrálása az oktatási rendszerbe. Hangsúlyozzák annak szükségességét is, hogy az oktatási intézmények váljanak nyitottá a világra, alakítsanak ki szorosabb kapcsolatokat közvetlen környezetükkel is. A lisszaboni ajánlásoknak megfelelően a tagállamok növelik a humán erőforrás fejlesztésére szolgáló kiadásaikat, ugyanakkor arra törekednek, hogy oktatási rendszereik a rendelkezésre álló erőforrásokat jobban kihasználva, hatékonyabban működjenek.

A tagállamok véleményének elemzése alapján az Európai Bizottság erőteljes konvergenciát tapasztalt mind az oktatási rendszerek hiányosságaira, mind pedig az ezekből következő konkrét célokra vonatkozó véleményeket illetően. Szakértői úgy találták, hogy ez a konvergencia olyan közös célok megfogalmazását teszi lehetővé, amelyek megfelelő alapot és jó keretrendszert biztosítanak az egyes tagállamok oktatási, szakképzési rendszereiben tevékenykedő szakembereknek arra, hogy együttműködjenek a Lisszabonban meghatározott stratégiai program megvalósításában. Ezek a célok a következők:

  • A tanulás színvonalának emelése Európa-szerte.
  • A tanulási lehetőség szélesítése, ehhez minden korcsoport számára könnyebb hozzáférés biztosítása.
  • Az alapvető ismeretek és kompetenciák újrafogalmazása, hogy azok megfeleljenek a tudás alapú társadalom igényeinek.
  • Az oktatási és szakképző intézmények kinyitása a helyi környezet, Európa és a világ felé.
  • A rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználása.

Magasabb képzettségi szint

Ahhoz, hogy az európai társadalom a mainál dinamikusabb és versenyképesebb legyen, szükséges a képzettség szintjének állandó növelése. A cél Európa átalakítása tanuló társadalommá. A jelentés megfogalmazása szerint "Európának képessé kell tennie polgárait arra, hogy jobban ki tudják fejleszteni képességeiket, növeljék ismereteiket és a bennük lévő potenciált eredménnyel hasznosíthassák személyes életvezetésükben, a demokratikus társadalom fenntartásában, és a gazdaság működtetésében egyaránt".7>

A cél elérése érdekében az évtized legfontosabb feladatának a tanárképzés és -továbbképzés korszerűsítését, a társadalom elvárásaihoz történő igazítását tartják. Hangsúlyozzák, hogy a jövő feladataira felkészítő tanártovábbképzés azért is lényeges, mert Európában a tanárok jelentős része 25 éve vagy még régebben szerezte diplomáját, és továbbképzésük, illetve önképzésük nem minden esetben tudott lépést tartani a fejlődéssel. (Ez a fejlődés, amint e folyóirat előző számában megjelent írásomban arra utaltam, mára olyan mértékben felgyorsult, hogy egyre nagyobb erőfeszítést igényel lépést tartani vele, és ez önerőből egyre kevésbé oldható meg.)8

Nem marad említés nélkül az a közismert - noha Európa-szerte inkább csak a kinyilatkoztatások szintjén, mint a mindennapi tanítási gyakorlatban megnyilvánuló - szerepváltási követelmény sem, amely szerint a tanár már nem a tudás egyetlen forrása és közvetítője, hanem "útikalauz a tudáshoz vezető egyéni ösvények bejárása során". A megújult tanárképzésnek és tanártovábbképzésnek arra is alkalmassá kell tennie a tanárokat, hogy tanítványaikat hozzásegítsék az önálló és egyéni tanulás képességének elsajátításához, valamint felelősségvállalásra neveljenek. Megfogalmazzák ebben a részben azt a felismerést is, hogy a dokumentumban szereplő célkitűzések megvalósításához növelni kell a tanári hivatás vonzerejét, mert magas a nyugdíjaskorhoz közel álló tanárok száma, és az utánpótlás nem mindenhol biztosított kielégítő mértékben.

A tanulási eredményesség iránt támasztott magasabb követelmények teljesítésének feltétele - állapítják meg a jelentésben - az olvasási és számolási kompetenciák megfelelő szintje. Felhívják a figyelmet arra, hogy ezen a területen sok európai felnőttnek is hiányosságai lehetnek. A probléma egyik oka, hogy a felnőtteket - miután a formális képzésből kikerülnek - olyan kulturális közeg veszi körül, ahol olvasás nélkül is sok információt el lehet érni. Ugyanakkor az információs és kommunikációs eszközökkel átszőtt munkakörnyezet megköveteli a fejlett olvasási és a számolási készséget. (Ez egybecseng azzal az egyik, korábbi tanulmányomban idézett szakvéleménnyel, miszerint az új technikai médiumok eredményes használata - mind munkakörnyezetben, mind az élet más színterein - feltételezi a hagyományos, régi kompetenciák [írás, olvasás, számolás] magas szintjét.9 Hozzá kell tenni ehhez, hogy az új infokommunikációs eszközök már most számos egyéni tanulási utat és lehetőséget kínálnak ezeknek a kompetenciáknak a megszerzéséhez, illetve az ezen a területen mutatkozó hiányoknak a megszüntetéséhez, csak élni kellene ezekkel.)

Bővülő tanulási lehetőségek

A kulcsfogalom itt az egész életre szóló tanulás. Az oktatási rendszerek egyik legfontosabb új feladata az, hogy valamennyi korosztály számára vonzóvá tegyék a tanulást, olyannyira, hogy az emberek - az iskolarendszerű, formális képzésből kikerülve - ne hagyják azt abba. Tudatosítani kell, hogy mára a tanulás és a munka nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő tevékenységekké váltak. A munkavégzés és az információkhoz történő hozzáférés új formái megkövetelik az állandó intellektuális önfejlesztést, amelynek alapfeltétele a "folyamatos étvágy a tanulási lehetőségek és az új információk iránt".10 Európában napjainkban tudatosul, hogy a tanulási lehetőségek széles körű elérhetőségének biztosításához az oktatás valamennyi szintjén jelentős átalakításokra van szükség a számítógép-hálózatok adta új lehetőségek kiaknázását is beleértve. A valóban egyéni, testreszabott tanulási utak feltételezik a formális tanulást megelőzően vagy azzal párhuzamosan, a nem formális és az informális tanulás során megszerzett kompetenciák mérését és beszámítását is. Felvetődik az is, hogy a tanulás kiterjesztése nemcsak "felfelé", az idősebb korosztályok irányába, hanem a kisgyermekkor felé is történhet.

Új kompetenciák

A tudástársadalom számára alapvető képességek tartalma a technika fejlődésével folyamatosan változik. Ez kettős feladatként jelenik meg az európai oktatási rendszerek számára: egyrészt újra és újra definiálni kell az alapvető képességek körét, másrészt azok számára, akik már kiléptek a formális oktatásból, biztosítani kell ezeknek a képességeknek a megszerezhetőségét.

A jelentés részletesen kitér arra, hogy milyen új képességekre lesz szükség a tudás alapú társadalomban. Leszögezi, hogy a munka komplexitása, a sűrűn változó munkafeladatok és az új szerveződésű csoportos munkavégzés szükségessé teszik azt, hogy a munkavállalók a szakmai, technikai tudáson túlmutató kompetenciákkal rendelkezzenek. Ez korábban nem volt így, legalábbis nem volt ennyire általános követelmény. A személyiség alapszerkezetébe beépülő olyan egyéni kompetenciákról van szó, mint tolerancia, magas szintű alkalmazkodó, együttműködési és problémamegoldó képesség, kockázatvállalási hajlandóság és önállóság. A tudástársadalomban a személyiség egyik legfontosabb jellemzője a tartós érdeklődés az új információk és ismeretek iránt, ami az egész életre kiterjedő tanulás alapfeltétele.

A jelentés megállapítja, hogy Európában az oktatási rendszerekben ma még általában az ismeretek és a szaktudás transzfere történik, miközben a személyiség fejlesztését többé-kevésbé a véletlenre bízzák. Ennek egyik oka az lehet, hogy sok tanár számára nehézséget jelent az említett alapvető személyi kompetenciáknak a fejlesztése. Ezt figyelembe kell venni a tanárképzés és tanártovábbképzés átalakítása és a pedagógiai kutatások tematizálása során. A tanulmányt író szakértők szerint ezeket a kompetenciákat a szakmai képzéssel párhuzamosan, illetve azon keresztül tudatosan kell fejleszteni. Utalnak arra, hogy ahol ez a gyakorlat már meghonosodott, ott az ismeretek és a szaktudás átadása is eredményesebb.

Problémaként fogalmazódik meg az is, hogy néhány hagyományos szakterület (normal basic skill package) nem elég vonzó a tanulók számára, és ez a társadalomban és a gazdaságban szükséges szakemberek hiányához vezet. Elsősorban a matematika és a természettudományok tartoznak ebbe a körbe - állapítja meg a dokumentum.

Nyitottság

Egyetértés van abban is, hogy az oktatási rendszert nyitottá kell tenni a közeli, lokális és a távoli, globális világra. Ez a növekvő mobilitás feltétele és a globális világgazdaság igénye. Európában a multikulturális kontextus a bevándorlás következményeként ma már sok országon belül érvényesül. Előfordul, hogy egy városi iskolába 10-20 különböző anyanyelvi családi környezetben élő gyerekek járnak. Tudatosulnia kell, hogy a sokféleség érték és potenciális gazdasági erőforrás - állapítja meg a dokumentum.

A tanítás színvonalának emelése, ezen belül az idegen nyelvek tanítása fokozza Európa gazdasági, társadalmi és kulturális erejét. "Eltérően fő vetélytársunktól, az Egyesült Államoktól - olvasható a dokumentumban -, a mi társadalmunk soknyelvű, és oktatási rendszerünknek ezt nagyobb mértékben kell tükröznie." 11 "A tagállamok jelentős része kísérletezik a korai nyelvtanítással, és az eredmények mérlege pozitív. Túl kell lépni a kísérleti fázison, és az eddigi sikerekre építve valamennyi iskolában elő kell segíteni a bevált módszerek bevezetését." 12 A felnőttek nyelvtanulását is sokféleképpen elő kell segíteni. Az eredményes idegennyelv-tanulásnak fontos előfeltétele az anyanyelvi nyelvtanárok jelenléte.

Szükségesnek tartják az európai iskolák közötti cserekapcsolatok további bővítését, a diákok és a tanárok mobilitásának támogatását. Az e célra rendelkezésre álló forrásokat fel kell használni arra, hogy azok az iskolák is éljenek ezekkel a lehetőségekkel, amelyek hátrányos helyzetükből adódóan eddig ezt nem tették. Felhívják a figyelmet a dokumentum szerzői a cserekapcsolatok számos előnyére. Az iskolák tanulási kínálata gazdagodik, a különböző iskolák tantervei között kapcsolódási pontok alakíthatók ki, a programokban részt vevők gyakorlatban használhatják a tanult idegen nyelveket. Eközben lehetőségük nyílik arra, hogy megismerjék más emberek és csoportok kultúráját, tulajdonságaikat, egészen új képet alakíthatnak ki maguknak a világról. A tanulási folyamat azáltal is gazdagodik, hogy lehetőség adódik különböző perspektívák, módszerek és tartalmak kölcsönös megismerésére.

A szűkebb környezet üzleti és vállalati világával való kapcsolatok erősítése több szempontból is kívánatos, mivel számos előnyt hordoz magában. "Célszerű átgondolni, vajon azok a beállítódások, amelyek általában jellemzőek az európai oktatási intézmények és a közvetlen környezetük kapcsolatára, vajon megfelelőek-e még a harmadik évezred kezdetén" 13 - olvasható a dokumentumban. A kutatások szerint a saját vállalkozás elindítására vonatkozó attitűdök és döntéskezdemények kibontakozása általában 12-13 éves korban történik, a gyerekek jelentős része azonban nem kap megfelelő impulzusokat erre iskoláskorában. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a saját vállalkozás nem jelent még teljes értékű alternatívát az alkalmazotti, illetve a munkavállalói életformával szemben. "A vállalkozó szellem - fogalmaz a jelentés - túlmutat az üzlet világán, reaktív és cselekvő szellemiséget jelent, amelyet a társadalomnak jobban kellene értékelnie." 14

Hatékonyabb oktatás

A rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználása az európai oktatási rendszerek közös kihívása. Egyre általánosabb gyakorlat ezen a területen is a versenyszférára jellemző erős költségvetési korlát. A dokumentum szerint az oktatási rendszerek hatékony működtetésének egyik fontos feltétele az, hogy megfelelő minőségbiztosítási gyakorlatot alakítsanak ki. Ez nemcsak jobb gazdálkodást tesz lehetővé az erőforrásokkal, hanem növeli az iskola hozzájárulását a közösség teljesítményéhez is. A minőségbiztosítási rendszerhez szükségesek az olyan teljesítménymérési eljárások, amelyeket az országban általánosan elfogadnak és elismernek. Olyan módszerek kidolgozására van szükség, amelyek figyelembe veszik többek között a kiindulási helyzetben mutatkozó különbségeket és a szociális-gazdasági feltételrendszer eltérő jellegét az egyes iskolák környezetében. Az iskolák teljesítményének megítélése egységes, objektív mérce alapján átláthatóbbá teszi az egész rendszert a társadalom számára, és segít abban is, hogy az erőforrásokat a valós szükségletekkel összhangban használják föl. Ezzel összefüggésben azt is megállapítja a jelentés, hogy az Unión belül, a decentralizáció és az autonómia növelése általános trend, többoldalú kapcsolatok kialakítását teszi lehetővé helyi szinten, ez elősegíti a gazdasági és humán erőforrások jobb felhasználását.

A továbblépés

Elolvasva a dokumentumot, néhány fontos kérdésre választ kell adni. Mennyiben újak a dokumentumban megfogalmazott célkitűzések a korábbiakhoz képest? Milyen mértékben relevánsak a megfogalmazottak, és mit jelentenek a magyar oktatásügyben tevékenykedők számára?

Azok számára, akik ismerik az Uniónak az oktatásfejlesztésre vonatkozó eddigi dokumentumait, a jelentésben megfogalmazottak nem tartalmaznak sok újdonságot. Ez természetes, hiszen annak a folyamatnak a továbbviteléről van szó, amelynek körvonalait, fő irányait az elmúlt évtized második felében többször átgondolták, stratégiai célokká transzformálták, és konkrét cselekvési programként is meghirdették. Ebből a szempontból tehát nem forradalmi változásokról, hanem a dokumentumok gyors evolúciójáról beszélhetünk. Ez az újabb változat pontosabban illeszkedik a körülményekhez, jobban igazodik a környezethez. Ez abban is megnyilvánul, hogy a legutóbbi szöveg az Európa Tanács, az Európai Bizottság és az Oktatási Tanács erőterében történt. A korábbiaknál egyértelműbben, konkrétabban határozza meg a célokat, a fókuszpontokat a következő előfeltevések alapján.

  • Az állandó tanulásra való hajlandóság és alkalmasság, társulva az információtechnikai eszközök használatának képességével, a boldogulás alapvető feltétele, nélkülözhetetlen társadalmi kompetencia lesz mindenki számára Európában.
  • A következő években a tagállamoknak elő kell segíteniük azt, hogy polgáraik megszerezzék ezeket a kompetenciákat, és felkészülhessenek arra, hogy egy folyamatosan változó informatizált környezetben eredményesen tevékenykedjenek.
  • Ebben a folyamatban az oktatási rendszereknek stratégiai fontosságú szerepük van, amelynek eredményes betöltéséhez elengedhetetlen az oktatási és a szakképző intézmények tanulási környezetének kinyitása, informatizálása és hatékonyabb működtetése.

A konkrét célok közül kettő - az oktatás általános színvonalának emelése és az oktatási rendszerek hatékonyabb működtetése - nem korspecifikus, bármely időszak jogos törekvése lehetne. A további három azonban - a tanulási lehetőségek kiterjesztése, új kompetenciák kialakítása és az oktatási intézmények többirányú kinyitása - az információs társadalom igénye, a kor parancsa, és az oktatási rendszerek "korszerűsítését" szolgálja. Megvalósításuk technikai feltételrendszerét biztosítják a háttér-infrastruktúrák, az informatikai forradalom által létrehozott eszközök. Mindezzel a gazdasági szférában tapasztaltakhoz hasonlóan elősegíthető a minőség és a hatékonyság növelése. A dokumentum gyakorlati célkitűzések jegyében készült, jó alapot, irányelveket, keretrendszert szolgáltat a szükséges változtatások megtervezéséhez és megvalósításához. Nyitott és továbbfejleszthető program, amely lehetővé teszi a megvalósítás során szerzett tapasztalatok figyelembevételét a Lisszabonban megfogalmazott "nyitott koordinációs módszernek" megfelelően. Jövőterv, amelynek készítői tudatában vannak annak, hogy a jövő nem teljesen előrelátható tartomány, ezért beépítették a "visszacsatolás lehetőségét".

Ez azért is szükséges, mert - bár még rövid idő telt el a lisszaboni célkitűzések és a feirai akcióterv megfogalmazása óta - már látszik, hogy a kitűzött célok közül néhánynak az eléréséhez hosszabb időre lesz szükség. Az új tanulási paradigma érvényesüléséhez szükséges pedagógiai feltételrendszer megteremtéséhez, a tanulási környezetek átalakításához az informatikai infrastruktúra biztosítása önmagában nem elegendő. Olyan széles körű és mély szemléletváltozásra van szükség, amely valószínűleg igényli ezt az évtizedet.

Számunkra ez az új dokumentum információkat szolgáltat arról, hol tart most, és merre kíván haladni az oktatásfejlesztés területén az a szerveződés, amelyhez csatlakozni szándékozunk. Hozzá kell szoktatni magunkat ahhoz, hogy az oktatásügy fontos kérdéseit részben az Európai Közösség tematizálja számunkra is. A dokumentum egyik záró bekezdése így fogalmaz: "Azok a konkrét célok, amelyeket ebben a dokumentumban megfogalmaztunk, olyan kihívásokra irányítják a figyelmet, amelyekkel ma - bár különböző mértékben - valamennyi oktatási rendszer szemben találja magát. A célkitűzések nem korlátozódnak az Unió jelenlegi15 tagállamára. Ugyanolyan, esetenként nagyobb mértékben vonatkoznak azokra az országokra is, amelyek az Unióhoz szándékoznak csatlakozni. Lényegében tehát közös kihívásokról van szó." 15

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.