2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> A közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és keresetének változása (1992–2001)

A pedagógusok relatív kereseti pozíciójának változása

2009. június 17.

A pedagógusok relatív kereseti pozíciójának változása

A közoktatás kereseti pozíciójának nemzetgazdasági átlagtól való elmaradása is és romlása is tehát elsősorban az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozamának különbségére vezethető vissza, nemcsak az 1992 és 1996 közötti időszakban, de 1996 és 2001 között is. A kereseti elmaradás a legiskolázottabb csoport – vagyis főként a pedagógusok – esetében volt a legnagyobb a hasonló iskolázottságúak nemzetgazdasági átlagos keresetéhez képest. A közoktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok bruttó átlagkeresetének a felsőfokú végzettségűek nemzetgazdasági átlagkeresetétől való elmaradásának változását az 5. ábrán tekinthetjük meg.

  5. ábra
Az alsó- és középfokú oktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok keresete a felsőfokú végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresetének arányában, 1989–2001 (%)

1989 és 1992 között, vagyis a rendszerváltozás kezdetén valamennyit javult az alsó fokú és a középfokú oktatásban foglalkoztatott pedagógusok helyzete, de már 1992-ben is az alapfokú oktatásban dolgozó szakképzett pedagógusok majdnem 40, a középfokon dolgozó szakképzett pedagógusok pedig majdnem 30 százalékkal kevesebbet kerestek az átlagos felsőfokú végzettségű foglalkoztatottnál. 1992-től 1998-ig – az 1997-es egy évig tartó javulástól eltekintve – zuhanásszerűen romlott a szakképzett pedagógusok relatív kereseti pozíciója. 1998-ban, a mélyponton, az alapfokon dolgozó pedagógusok az átlagos felsőfokú végzettségű keresetnek már kevesebb mint 40 százalékát, a középfokon dolgozó pedagógusok alig több mint 40 százalékát keresték. 1998 és 2000 között javult a helyzet és a pedagógusok csaknem 10 százalékpontot behoztak lemaradásukból, majd 2001-re relatív keresetük ismét csökkent, és az átlagos felsőfokú végzettségű keresetek felénél volt.

A gazdasági átmenet során a nemzetgazdaság egészében emelkedett az iskolázottság relatív értéke, a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye jelentősen nőtt. A hozamnövekedés azonban nem volt egyforma a különböző korosztályok számára, 1992-től, majd 1995-től még nagyobb mértékben a 0–5 év tapasztalati idejű kohorsz hozamemelkedése volt a legnagyobb, de 1999-re a 6–10 év tapasztalattal rendelkezők hozamemelkedése is behozta a legfiatalabbakét (Kertesi–Köllő, 2001). Az iskolai végzettség hozamának emelkedését a munkaerő-piaci tapasztalat hozamának csökkenése kísérte, különösen az idősebb korcsoportoknál, a gyakorlati idő hozama csak a fiatalabb korcsoportoknál emelkedett. Vagyis a fiatal korosztályoknak, a rendszerváltozás után diplomát szerzettek iskolázottságának nőtt a legjobban a hozama, és ezeknél a korcsoportoknál a munkaerő-piaci tapasztalat hozama is növekedett.

A pedagógusként dolgozóknál más volt a helyzet. A közalkalmazotti bérrendszer következményeként a pedagógusok alapilletménye az életkor előrehaladtával egyenletesen növekszik, és teljes keresetük hasonlóképpen. Az 6. ábrán a felsőfokú végzettségűek átlagos (teljes) keresetét hasonlítjuk össze a szakképzett pedagógusok keresetével tapasztalati idő és a képzettség szintje szerint, tehát az azonos tapasztalati idejű és ugyanolyan képzettségi szintűek keresetét.

Az egyetemi végzettségűek esetében mindvégig nagyobb a kereseti különbség az oktatásban dolgozók és az azonos végzettségűek átlagos keresete között, mint a főiskolai dolgozók esetében. Vagyis az átlagos egyetemi végzettségű foglalkoztatott kereseti előnye az egyetemi végzettségű pedagógusokhoz képest nagyobb, mint az átlagos főiskolai végzettségű foglalkoztatott kereseti előnye a főiskolai végzettségű pedagógusokéhoz képest. A kereseti különbség a két csoport (oktatásban, szakképzett pedagógusként dolgozók–nemzetgazdasági átlag) között az életpálya első tíz évében a legnagyobb, és ekkor emelkedik a legmeredekebben az egyetemi végzettségűek esetében. Az átlagos pályakezdő egyetemi végzettségű pályakezdő keresete több mint kétszerese az egyetemi végzettségű pályakezdő keresetének. Az életpálya tizedik évére (nagyjából 33–34 éves kor körül) a kereseti különbség már a háromszorosára növekszik. A 10-20 éves gyakorlati idővel rendelkezők között ennél jóval kisebb a kereseti különbség, és a 20-30 éves gyakorlati idővel rendelkezőknél a legkisebb, körülbelül kétszeres.

A főiskolai végzettségűek esetében is a fiatalok között a legnagyobb a kereseti különbség az oktatásban dolgozók és a nemzetgazdasági átlag között. Az átlagos, főiskolai végzettségű pályakezdő keresete csaknem másfélszerese a főiskolai diplomával pályakezdő szakképzett pedagógusként dolgozóénak. Az életpálya ötödik évében a kereseti különbség több mint kétszeresére emelkedik, majd ezt követően csökken. A legalacsonyabb az életpálya 15–25 éve között.

  6. ábra
A főiskolai végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete a főiskolai végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában, és az egyetemi végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete az egyetemi végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint (2001)

Ha ugyanezt az összehasonlítást nemek szerinti bontásban is elvégezzük (7. ábra), akkor azt találjuk, hogy a szakképzett pedagógusként főiskolai végzettséggel dolgozó nők és az átlagos főiskolai végzettségű szakképzett munkavállaló között az életpálya első tíz évében van számottevő keresetkülönbség, nagyjából másfélszeres. Ezt követően a kereseti különbség nagyon lecsökken, alig 10 százaléknyi, ami – ha a pedagógus-munkakörrel együtt járó egyéb előnyöket – pl. a hosszabb nyári szabadság, közalkalmazotti kedvezmények – is figyelembe vesszük, gyakorlatilag eltűnik a két csoport között. Vagyis a tizenöt évnél nagyobb gyakorlati idővel rendelkező, szakképzett pedagógusként dolgozó főiskolai végzettségű nőknek gyakorlatilag nem kell kereseti veszteséggel számolniuk annak következtében, hogy a közoktatásban dolgoznak.

A főiskolai végzettségű férfiak és az egyetemi végzettségű nők esetében a pedagógusként dolgozók és az átlagos munkavállalók között nagyon hasonlóan alakulnak a kereseti különbségek. Az életpálya első tíz évében kétszeres, ezt követően másfélszeres kereseti különbség figyelhető meg az oktatásban dolgozók és az átlag között.

Az egyetemi végzettségű férfi pedagógusok és az egyetemi végzettségű férfiak átlagos keresete között a legnagyobb a különbség, és az életpálya első tíz évében emelkedik a legmeredekebben. Az életpálya 5. évében már két és félszeres, a 10. évben háromszoros. Az életpálya 15. évétől kezdve két-két és félszeres.

  7. ábra
A főiskolai végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete a főiskolai végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában, és az egyetemi végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete az egyetemi végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint, nemenként

Az összehasonlításból tehát látjuk, hogy a különböző korcsoportokat másként érintette az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozama különbségének változása. A legnagyobb veszteséget a fiatal korcsoportok könyvelhetik el, ha a közoktatásban dolgoznak, közülük is a legnagyobbat azok az egyetemi végzettségű férfiak, akik 10 év gyakorlati időnél kevesebbel rendelkeznek. A tíz évnél hosszabb ideje, főiskolai végzettséggel a közoktatásban dolgozó nők kereseti lemaradása viszont nagyon csekély, a pedagógus-pályával együtt járó egyéb előnyöket is tekintetbe véve nincs lemaradás az átlagos főiskolai végzettségű foglalkoztatotthoz képest.

Mivel a keresetipozíció-vesztés nem egyformán érintette a különböző pedagóguscsoportokat, a különbségek valószínűleg hatással vannak a pedagógusként dolgozók összetételére, az összetétel alkalmazkodik a kereseti hozamkülönbségekhez. Azok a csoportok, melyek jelentős hozamveszteséggel számolhatnak, elhagyják a közoktatást, vagy be sem lépnek az oktatási szektorba. Ezt tekintjük át a következő részben.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.