2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Oktatáspolitikai elemzések >> A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon

Bevezetés

2009. június 17.

Bevezetés

Magyarországon az elmúlt két évtizedben a tartalmi szabályozás területén gyökeres, a rendszer minden elemére kiható változások zajlottak le. Az első tartalmi átalakítások már a legkorábbi időszakban is szorosan beágyazódtak a többszintű tartalmi szabályozás rendszerének koncepciójába.

Kelet-Közép-Európa más országaiban a közoktatási tartalmak demokratizálása és modernizációja a hagyományos tantervi keretek egy részének felszabadításával, a korábbi tantervek átdolgozásával, valamint új tankönyvsorozatok kibocsátásával zajlott le. A 90-es évtized második felében már megjelentek a többszintű tartalmi szabályozás kialakításával kapcsolatos elképzelések is, de a magyar kísérlet teljessége és radikalizmusa mindenképpen egyedinek tekinthető térségünkben. A mélyreható változások azonban nem csak egy tanulási folyamat kezdetét jelezték a magyar közoktatásban. A NAT 1995 által elindított változások számos feszültséggel és vitával jártak. A kerettanterv bevezetése a bizonytalanságra és „rendetlenségre” adott sokat vitatott, de konszolidációs logikájú választ.

Az Oktatási Minisztérium (OM) középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája kijelölte azokat a fejlesztési célokat, melyeket – egyebek mellett – a tartalmi szabályozás rendszerének szolgálnia kell. E célrendszer központi elemei az élethosszig tartó tanulást szolgáló kompetenciák fejlesztése, a különböző tanulói csoportok integrált nevelése, valamint az informatikai és kommunikációs technológiák oktatási alkalmazásának előmozdítása. A stratégia azonosította azokat a kívánatos tanulási eredményeket (kulcskompetenciákat), amelyek fejlesztését elő kívánja mozdítani:

  • tanulási technikák: tudatos és rutinszerű tanulási gyakorlat, változó helyzetek megkövetelte tanulási szükségletek felismerése;
  • intelligens tanulás: a tanult anyag belső összefüggéseinek megértése, problémamegoldó képesség, az egyes tudásterületek közötti kapcsolatok felismerése;
  • alkalmazó tudás: a tudás hozzákapcsolása személyes tapasztalatokhoz és valóságos élethelyzetekhez, a változások megértésének képessége, a különböző tudáselemek összekapcsolása, döntési képesség, tervezés, viselkedés és önkontroll, a megszerzett tudás alkalmazása változó helyzetekben;
  • eszközjellegű kompetenciák: nyelvi, kommunikációs, matematikai, informatikai és médiahasználati kompetenciák rugalmas és rutinszerű alkalmazása;
  • szociális kompetenciák: társadalmi viszonyrendszerek felismerésének képessége, felelősség, konfliktuskezelő képesség, kooperativitás, társadalmi tapasztalatokra való reflektálás;
  • értékorientáció: a cselekvés normavezérelt mintái, társadalmi, demokratikus és egyéni értékek, autonóm cselekvés, megbízhatóság, tolerancia, társadalmilag elfogadott viselkedés, kulturális bekapcsolódás.

A kulcskompetenciák azonosítása révén kijelölt célok érdekében a tartalmi szabályozási rendszert érintő stratégiai döntések születtek; ezek közé tartozik például a közoktatás egységes folyamatként való szabályozása. Nem kétséges, hogy e célok megvalósulása érdekében jelentős változtatásokra van szükség a tartalmi szabályozási rendszer működésében. Az oktatási kormányzat lényeges változtatásokat hajtott, illetve hajt végre, melyek kiterjednek a tantervi szabályozás módjára és tartalmára, a vizsgarendszerre, a mérési-értékelési rendszerre és a kapcsolódó alrendszerekre egyaránt. Mindezek érdekében a közoktatásról szóló törvény módosításai több ponton átalakították a tartalmi szabályozás jogi alapjait.

Az OM által kezdeményezett szabályozási és finanszírozásai változások, valamint a minisztérium középtávú fejlesztési stratégiája által a Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban kijelölt célprogramok olyan összetett halmazt alkotnak, amely nélkülözhetetlenné teszi bizonyos szabályozási alrendszerek változásának, illetve a változások hatásának egységes elemzését. Ennek megfelelően az Oktatási Minisztérium megbízta az OKI Oktatáspolitikai Elemzések Központját, hogy készítsen a közoktatás tartalmi szabályozásáról szóló elemzést és fogalmazzon meg javaslatokat e rendszer továbbfejlesztése érdekében.

Ma már a tartalmi szabályozás és a modernizáció kevésbé fontos politikaterületnek látszik, mint korábban. Bár az új elképzelésekkel kapcsolatos viták (NAT 2003) zajlanak, azok hőfoka nem hasonlítható a korábbi időszakéhoz. Ugyancsak jó okkal feltételezhető, hogy az ún. „reformfáradtság” miatt a közoktatási intézmények mozgósíthatósága is szerényebb, mint korábban. Ugyanakkor a tartalmi szabályozás eszközeiről szóló vitát változatlanul nem kis részben olyan kérdések (például az iskolaszerkezet) tematizálják, amelyeknek megoldása túlmutat az elemzett rendszer lehetőségein. Ez azt jelzi, hogy a szakmai és politikai közvéleményben meglehetősen sok illúzió él a hagyományos tartalmi szabályozási eszközök hatásával kapcsolatban, miközben – mint az látható lesz – a közvetett eszközök alkalmazásában rejlő lehetőségek alulértékeltek.

Ebben a helyzetben minden korábbinál nagyobb szükség van a tartalmi szabályozással összefüggő problémák megértésére. A három reform (NAT 1995 – kerettantervek – NAT 2003) vitáinak egyik legfontosabb tanulsága talán az lehet – és ez volt az egyik legfontosabb célunk –, hogy szükség van a konkrét, kormányzatokhoz és minisztériumokhoz kötődő reformelképzeléseknél egy absztrakciós szinttel elvontabb tartalmi szabályozási modell kidolgozására, ami segíthet a mindenkori szabályozási koncepciók megvitatásában. További célunk, hogy a modern és demokratikus társadalomban működtethető tartalmi szabályozási rendszer leírásával segítsünk azon illúziók eloszlatásában, amelyek a felülről, racionálisan levezényelhető tartalmi változásokhoz és azok tantermi megjelenéséhez kötődnek. Ugyancsak törekedni fogunk arra, hogy a tartalmi szabályozás olyan szintjeit és funkcióit exponáljuk, melyeknek a hagyományos eszközöknél jóval erősebb hatása lehet a közoktatási intézményekben megvalósuló nevelési-oktatási – ma már inkább tanítási-tanulási – folyamatra vagy akár a tanulói tudásra.

Az OPEK által elkészített jelentés műfaja („nyilvános közpolitikai elemzés”) arra utal, hogy elkészítésének célja az oktatáspolitikai gyakorlat támogatása. Szándékaink szerint olyan „felhasználóbarát” dokumentum született, mely egyszerre szolgálja a témáról szóló közpolitikai diskurzust, az oktatáspolitikai döntések tervezését és meghozatalát, valamint azok gyakorlatba való átültetését (implementációját). A jelentés öt fő részre tagolódik. Az első részben a tartalmi szabályozás újszerű értelmezése keretében felvázoljuk és értelmezzük a szabályozás szintjeit és funkcióit, majd megvizsgáljuk a kapcsolódó rendszerek szerepét, a második részben áttekintjük a tartalmi szabályozásban az elmúlt két évtizedben lezajlott legfontosabb változásokat, majd a harmadik részben a felvázolt modell logikája alapján megvizsgáljuk a 2002. évi kormányváltást megelőző állapot és az azt követő változások főbb jellemzőit. A negyedik részben azonosítjuk a legfontosabb problémákat, amelyek megoldása nélkül nem lehetséges a tartalmi szabályozási rendszer fejlesztése, és megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, amelyek véleményünk szerint lehetővé teszik egy koherens tartalmi szabályozási rendszer kialakítását. Végül az ötödik fejezetben megvizsgáljuk, illetve áttekintjük javaslataink várható hatásait, megvalósíthatóságukat és fenntarthatóságukat, valamint körvonalazzuk várható költséghatásaikat is.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.