2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Oktatáspolitikai elemzések >> A közoktatás tartalmi szabályozásának rendszere Magyarországon

4. A problémák azonosítása, javaslatok

2009. június 17.

4. A problémák azonosítása, javaslatok

Az alábbiakban a tartalmi szabályozás modellje alapján a hazai viszonyok elemzése révén nyert kulcsproblémák ismertetésére kerül sor. A problémák megfogalmazását megoldási javaslatok követik. E javaslatok „címzettjei” elsősorban az országos oktatásirányítás szereplői: az ágazati irányítás államigazgatási szereplői (minisztériumok), a tartalmi szabályozásban fontos szerepet játszó ügynökségek („háttérintézmények”) és konzultatív testületek, valamint az ágazati irányítási döntésekbe bevont, különböző érdekelt csoportokat képviselő szervezetek. A javaslatok nem csupán az ágazati irányítás klasszikus eszközeinek (szabályozás, finanszírozás) alkalmazásáról szólnak. Legalább ekkora szerepe van az oktatási rendszer szereplőinek mozgásterét meghatározni, illetve „viselkedését” (működését, döntéseit) befolyásolni hivatott közvetlen eszközöknek. A javaslatok megfogalmazása mögött álló cél nem csupán a központi tartalmi szabályozás által kitűzött célok érvényesülésének biztosítása, hanem egy olyan rendszer feltételeinek kialakítása, amelyben a szükséges tudásháttér termelése, a szakmai innováció, a tartalmak igényekhez alkalmazkodó folyamatos megújítása és az új tartalmak rendszerszintű elterjesztése oktatáspolitikai eszközökkel támogatott automatizmusokon keresztül történik.

A problémák és a megoldásukra javasolt eljárások jobb megértése érdekében hét fő problémacsomagot határoztunk meg, amelyekhez kapcsolódnak a részletes problémafelvetések és az azokra adott javaslatok is. A problémák súlyozása során elsősorban azok a kérdések kaptak központi helyet, amelyek kapcsolódnak az OM középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiájában megfogalmazott célokhoz. A javaslatok kidolgozása során kiemelt szempont volt, hogy azok ne kérdőjelezzék meg a közoktatási törvény 2003. évi módosítása során kialakult keretfeltételeket, hanem sokkal inkább e keretek között segítsék elő a tartalmi modernizációs célok megvalósulását, illetve hosszabb távon egy stabil tartalmi szabályozási rendszer kialakulását. A hét fő problémacsomag, illetve azok kapcsolódása a közoktatás-fejlesztési stratégia céljaival a következő:

4.1 Célkijelölés: A tartalmi szabályozás és tartalomfejlesztés középtávú stratégiai célkijelölése az elmúlt évtizedben a társadalmi partnerek bevonása nélkül történt. A stratégia a tanulás munkaerő-piaci és társadalmi hasznosulása szempontjából fontos kompetenciák fejlesztését állítja a középpontba. Ez a cél csak abban az esetben valósul meg, ha a célok kijelölésének mechanizmusa a jelenleginél sokkal nyitottabbá válik.

4.2 Intézményi háttér: A tartalomszabályozás és tartalmi fejlesztés eszközeit gondozó szakemberek intézményi háttere instabil, feladataik és működési folyamataik nem világosak, erőforrásaik szűkösek. A stratégia komoly erőforrások felhasználását irányozza elő a programfejlesztés, mérés, értékelés és minőségfejlesztés terén. Ezek az erőforrások csak akkor hasznosulnak a kívánatos mértékben, ha megszilárdulnak a szükséges kapacitások működtetését biztosító intézményi keretek.

4.3 A pedagógusok szerepe: A pedagógusokat és a közoktatási intézményeket sokszor olyan területen ösztönözték innovációra (tartalomfejlesztés), ahol – őket nem kizárva és lehetőségeiket nem korlátozva – professzionális szereplők vehetnék át a feladatokat. Ezzel szemben olyan területeken elégtelen a támogatás (tanítás-tanulás módszertana), amelyeket csak az előbbiek láthatnak el eredményesen. A stratégia egyik központi célja a pedagógusszakma professzionalizálódásának támogatása. Ennek két fontos előfeltétele a pedagógusok tehermentesítése, valamint szakmai felkészültségük javítása.

4.4 Ágazati együttműködés a tartalomfejlesztésben: Az elmúlt évtizedben hiányoztak azok a folyamatok, amelyek integrálhatták volna a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttképzés tartalomfejlesztését és értékelését. A stratégia fejlesztési céljai az élethosszig tartó tanulás paradigmáján belül fogalmazódnak meg. E megközelítés kikényszeríti, hogy a nevelési-oktatási célok ne az egyes szolgáltatási alrendszerek sajátos belső logikája alapján, hanem a különböző tanulási pályákhoz illeszkedve fogalmazódjanak meg.

4.5 Helyi pedagógiai programok elkészítése és elfogadása: A fenntartói és intézményi programelfogadás folyamatában nem nyert kellő hangsúlyt a társadalmi partnerek bevonása. Ezáltal a helyileg és intézményileg elfogadott programok legitimitása és tényleges szabályozóereje csekélynek mondható. A stratégiának az irányítás korszerűsítésével, a költséghatékonyság javításával és a minőség fejlesztésével kapcsolatos céljai csak akkor valósulhatnak meg, ha látványos javulás érhető el a helyi tervezési és döntési folyamatok minőségében és nyitottságában.

4.6 Ellenőrzés, elszámoltathatóság: 1985 óta nem jött létre a közoktatási intézmények országos szintű szakmai (és a hozzá kapcsolódó finanszírozási) ellenőrzésének és elszámoltatásának rendszere. A helyenként működő fenntartói ellenőrzési és elszámoltatási rendszerek integrálatlanok. A stratégia az EU minőségfejlesztési ajánlásaival összhangban az intézményi önértékelés, külső fenntartói értékelés és ágazati minőségértékelés egymásra épülő összehangolt rendszerét kívánja megteremteni.

4.7 Értékelés, beválásvizsgálat, vizsga: 1990 óta nem épült ki a magyar közoktatás értékelési- és állami vizsgarendszere. A stratégia eszközrendszerében kiemelt szerepe van annak, hogy a mérési-értékelési és vizsgarendszer álljon a fejlesztési célok megvalósítása szolgálatába.

4.1. Célkijelölés

A tartalmi szabályozás és tartalomfejlesztés középtávú stratégiai célkijelölése az elmúlt évtizedben a társadalmi partnerek bevonása nélkül történt. Ennek következtében a stratégiai célokról szóló gondolkodás összekeveredett a tartalomszabályozás országos eszközeinek kidolgozásával és implementációjával.

4.1.1 A közoktatás tartalmi szabályozóeszközökben meghatározott céljait eddig szinte kizárólag a pedagógiai kutatók, tantervi szakértők végezték. Hiányzik a társadalmi partnerek (munkaadók, önkormányzati szövetségek, felsőoktatás, tudományos kutatás, civil szervezetek) bevonása a közoktatás fő tartalmi céljainak kijelölése, alapvető jellemzőinek meghatározása folyamatában.

Javaslatok:

  • Középtávon a közoktatási törvényben kell meghatározni azon társadalmi partnerek körét, amelyekkel a párbeszéd elengedhetetlenül szükséges a tartalmi szabályozás alapkérdéseiben, célkitűzéseiben, meg kell határozni egy országos és helyi konzultatív fórum szervezeti kereteit és eljárásrendjét. Rövid távon – és átmenetileg – erre a feladatra legjobban a társadalmi partnerek jelentős részét felölelő Közoktatás-politikai Tanács alkalmas.
  • A közoktatás tartalmi fejlesztésének stratégiai elemeit a nemzetközi trendek és viták mentén kell meghatározni. Ezért az országos és helyi konzultatív fórumokat be kell kapcsolni az erről folyó nemzetközi párbeszédbe (látogatások, tanulmányutak, kommunikációs csatornák használata).
  • A háttérintézmények bázisán, a tartalomfejlesztéssel foglalkozó intézményhez kapcsolódva elő kell készíteni az országos konzultatív szervezet létrehozását és működtetését.
  • Már a jelenlegi tartalmi szabályozási dokumentumok felülvizsgálatának folyamatában meg kell kezdeni e partnerek bevonását, ki kell kérni véleményüket a formálódó NAT 2003-ról, valamint a vizsgakövetelményekről. Az oktatásirányításnak ki kell dolgoznia a társadalmi partnerek bevonásához kapcsolódó politikáját, nyilvános fórumokon lehetővé kell tenni e partnerek képviselőinek aktív jelenlétét.

4.1.2 Mivel a célkijelölés alapvetően pedagógiai szakmai keretek között történik, ezért a célok meghatározása gyakran keveredik a tartalomfejlesztéssel, illetve a nem egyértelmű célkijelölés hiányában a tantervírók maguk definiálják a célokat, nemegyszer a szükségesnél nagyobb teret adva saját pedagógiai hitvallásuknak.

Javaslatok:

  • El kell választani a közoktatási tartalmakkal kapcsolatos stratégiai célok és követelmények meghatározását az eszközök (tantervek) és a tartalmak (programok) kifejlesztésétől. Az állami szabályozás csak irányelvekre, arányokra és követelményekre szorítkozó „magtantervet” jelent.
  • A tartalomfejlesztés professzionalizálása: a tartalomfejlesztő szakmai közösségek akkreditációjával váljanak láthatóvá a felelős és hosszú távú fejlesztésre alkalmas műhelyek.
  • Önálló finanszírozás támogassa a tartalomfejlesztő szakmai közösségek munkáját. A tanterv- és tankönyvkiadás finanszírozása ettől váljon el. A szakmai műhelyekbe nem illeszkedő magánszerzők fokozatosan integrálódjanak fejlesztő közösségekbe.
  • A háttérintézmények bázisán jöjjön létre a tartalomfejlesztés szakmai közösségeinek horizontális tanulására alkalmas keret.

4.2 Az intézményi háttér

A tartalomszabályozás és tartalmi fejlesztés eszközeit gondozó szakemberek intézményi háttere instabil, feladataik és működési folyamataik nem világosak, erőforrásaik szűkösek. A szakma nagy implementációs projektek köré szerveződve, ad hoc alapon működik.

4.2.1 A tartalmi szabályozási eszközök kidolgozásának, fejlesztésének, beválásuk értékelésének intézményi háttere bizonytalan, az e munkálatokban részt vevő egyes intézmények és szakértők kapcsolata rendezetlen.

Javaslatok:

  • Növelni szükséges a tartalmi szabályozásban a követelmények értékelését, ezáltal a célok teljesülésének vizsgálatát biztosító eljárások szerepét. A tartalmi szabályozáshoz kapcsolódó országos értékelési rendszer kialakítása elengedhetetlenül szükséges.
  • A tartalomfejlesztéshez szükséges kompetenciák azonosítása, az ehhez kapcsolódó képzés és továbbképzés tartalmi és szervezeti elemeinek kidolgozása. A szakértők képzése és továbbképzése.
  • Fontos elem, hogy a háttérintézmények funkcionális átalakítása részben a jelenlegi intézmények finanszírozási bázisán, illetve jelentős fejlesztési célú források bevonásával történjen. Ennek során szükséges a tartalmi szabályozás szabályozóeszközeivel foglalkozó intézményi háttér kialakítása, ugyancsak szükséges a tantervfejlesztés és az értékelés összekapcsolása.
  • A háttérintézmények funkcionális átszervezése, új működési kereteinek kialakítása szükségessé teszi az erről való párbeszédet az érintett intézmények munkatársaival. Szükséges mind a szakmai, mind a szélesebb közvélemény tájékoztatása az intézkedés tervezett céljairól és várható hasznáról, annak érdekében, hogy az új struktúra megfelelő szakmai és társadalmi legitimitással rendelkezzen. A fentiekhez kapcsolódó tájékoztatáspolitika kialakítása, egyben az erről szóló szakmai diskurzus megszervezése kiemelt jelentőségű.

4.2.2 A tankönyvkiadók tartalmi szabályozáshoz kapcsolódó tevékenységét, pedagógiai-szakmai fejlesztését nem szabályozza az állam, így a pedagógiai értékektől eltérő, profitközpontú tevékenységet folytatnak.

Javaslatok:

  • Célszerű lenne a tartalomhordozók fejlesztésének professzionalizálását szolgáló szabályozások, követelmények és támogatások kibontakoztatása. Ösztönözni célszerű a tankönyvkiadók kamarai jellegű belső minőségbiztosítási rendszerének kiépülését.
  • Kívánatos, hogy a jövőben a központi tartalmi szabályozóeszközök alapján a tankönyvkiadók dolgozzanak ki programcsomagokat (tantervek, tankönyvek, taneszközök, értékelési eszközök, továbbképzések, minőségbiztosítás), melyek közül a közoktatási intézmények választhatnak.
  • Érdekeltté szükséges tenni a tankönyvkiadókat lehetőleg teljes oktatási ciklusra vonatkozó programcsomagok előállításában.
  • Szükséges a programfejlesztéssel foglalkozó háttérintézmények, szervezetek, valamint a tankönyvkiadók közötti horizontális együttműködés kialakítása, illetve fejlesztése.
  • Fontos, hogy a tankönyvkiadók és a tartalmi szabályozást végzők közötti kapcsolódás minden formája (kommunikáció, érdekegyeztetés, szakmai követelmények, felhasználói elégedettséghez kötött, feltételes finanszírozás) részét képezze a tartalmi szabályozással kapcsolatos állami politikának.

4.2.3 Az országos értékeléssel összefüggő feladatokat az Oktatási Minisztériumnak, illetve háttérintézményének alárendelt, nem független szervezeti egység végzi, amely folyamatos átszervezések között működik.

Javaslatok:

  • A Közoktatási Értékelési Központ (a tervezett közoktatás-fejlesztési közhasznú társaság értékelési igazgatósága) bázisán egy Mérési-értékelési Tanács felállítása, amely relatív önállósággal alakítja az értékelési rendszer tartalmi működtetését (mintaválasztás, mérőeszközök hitelesítése stb.) és ellátja a központ irányító testületének feladatait.

4.3. A pedagógusok szerepe

A pedagógusokat és a közoktatási intézményeket olyan területeken ösztönözték innovációra (tartalomfejlesztés), ahol professzionális szereplők vehetnék át a feladatokat. Ezzel szemben olyan területeken hiányzott a központi támogatás (tanítás-tanulás módszertan), amelyet csak az előbbiek láthatnak el eredményesen.

4.3.1 A helyi tantervek elkészítéséhez, jelentősebb kiterjedésű adaptációjához gyenge az intézményi belső szakmai kapacitás, ezért sok esetben jó szándékú, de nem megfelelő színvonalú helyi tantervi „barkácsolás” folyik.

Javaslatok:

  • Jogszabályi szinten is szükséges szabályozni a helyi pedagógiai programok, illetve annak részeként a helyi tantervek kialakításának, elkészítésének, elfogadásának és jóváhagyásának rendjét.
  • Növelni szükséges a helyi tantervek elkészítéséhez felhasználható központi tartalmi szabályozóeszközök és tartalmak kínálatát, ki kell dolgozni a programok helyi adaptációjához szükséges eljárásrendet, és fel kell készíteni a pedagógusokat ezek alkalmazására.
  • Az oktatáspolitika által preferált modernizációs tartalmú programok elérhetőségét meg kell könnyíteni az intézmények számára, esetleg külön szakmai és anyagi eszközökkel támogatni lehet elterjedésüket.
  • 100%-ban támogatott pedagógus-továbbképzéssel ösztönözni kell, és fel kell készíteni a pedagógusokat a programok szakszerű adaptálására annak érdekében, hogy elkerülhessék az inkoherenciát okozó jó szándékú, de nem szakszerű programok összeállítását.
  • Az intézményi programok elkészítésekor – nem korlátozva az innovatív, megfelelő kapacitásokkal rendelkező intézmények mozgásterét – a saját készítésről a professzionális adaptációra kell a kommunikációs hangsúlyt helyezni.
  • Hozzáférhetővé kell tenni azokat a forrásokat, amelyek az adaptációt, interpretációt és tantestületeken belüli együttműködést támogató szakértői segítség igénybevételét teszik lehetővé.
  • Hosszabb távon támogatni szükséges az intézményi minőségirányítás (önértékelés) és a pedagógiai programok felülvizsgálata ciklusainak összehangolását.

4.3.2 A tanítás-tanulás folyamat tanulócsoport-, illetve egyéni szintű tervezése esetleges, illetve fomális; laza a kapcsolat a helyi tanterv, a tartalomhordozó, a tervezés és a tényleges tanítási-tanulási tevékenység között.

Javaslatok:

  • Javítani lehetséges az egyéni és osztályszintű, a nevelési-oktatási folyamathoz kapcsolódó oktatástervezés szabályozását.
  • Fejleszteni szükséges a pedagógusok nevelési-oktatási folyamattervezéshez kapcsolódó kompetenciáit, ugyancsak fejleszteni szükséges az ehhez kapcsolódó szakmai szolgáltatások tartalmát, különösen a továbbképzés és szaktanácsadás területén.
  • Érdemes lenne áttekinteni az alapképzés tartalmát és bővíteni ezen a területen mind az elméleti, mind a gyakorlati képzés vonatkozásában, javítani hatékonyságát.
  • A pedagógusok számára egyértelművé kell tenni az egyéni és osztályszintű folyamattervezés előnyeit szakmai tevékenységük tudatossága és hatékonysága érdekében.

4.3.3 A tantermi szintű, azaz a tényleges tanítási-tanulási folyamatban nem egyértelmű a kapcsolat a tartalomhordozó, a tanítás és az értékelés között. A tartalomhordozók nem veszik számításba az iskolán kívüli tanulás eredményeit, azok hatásaira nem reflektálnak.

Javaslatok:

  • A tanítási-tanulási folyamat tervezése, szervezése és megvalósítása során egyaránt fejleszteni szükséges a pedagógusok azon kompetenciáit, amelyek révén képesek a tartalomhordozók tartalma, az értékelési követelmények, valamint az iskolán kívüli tanulás hatásainak egyidejű figyelembevételére, illetve e hatások integrálására.
  • E tartalmi szabályozási szint professzionális működtetése elsősorban a pedagógusok tanulásszervezési gyakorlatának továbbfejlesztésével érhető el. A cél elsősorban nem a pedagógusok tartalomfejlesztési képességének javítása (tantervírás, tankönyvírás), hanem sokkal inkább az intézményi szükségletekhez igazodó tájékozódás és választás képességének kifejlesztése egy piaci logikájú, gazdag tartalomhordozó-kínálatban.

4.3.4 Az oktatási tartalmat a tankönyv uralja, amely nem feltétlenül illeszkedik a helyi tantervhez és az intézményi értékeléshez.

Javaslatok:

  • Szükségessé vált a tankönyvjóváhagyás rendszerének teljes átalakítása – több évfolyamra kiterjedő – tankönyvcsomagok akkreditációjává.
  • A tankönyv- és taneszközfejlesztők országos szakmai szerveződésének támogatása, egyebek mellett egységes továbbképzések szervezésével.
  • Az egyéni szerzők támogatása helyett a professzionális tankönyvfejlesztő közösségek állami támogatása.
  • Szükséges lenne elérni, hogy a tartalomhordozók intézményi szintű meghatározása az intézményi programok elkészítése és belső elfogadása folyamatának részévé váljon a követő jellegű választás helyett, ezáltal is biztosítva a célok és a tananyaghordozók közötti koherenciát.

4.4 Ágazati együttműködés a tartalomfejlesztésben

Az elmúlt évtizedben hiányoztak azok a folyamatok, amelyek integrálhatták volna a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és felnőttképzés tartalomfejlesztését és értékelését.

4.4.1 A közoktatásban, a szakképzésben, a felnőttoktatásban és a felsőoktatásban alkalmazott tartalomszabályozási eszközök között nem megfelelő az összhang, az egyes ágazatokhoz tartozó szakértői csoportok között a szükségesnél lényegesen alacsonyabb az együttműködés.

Javaslatok:

  • Történjen meg a közoktatás és szakképzés tartalmi fejlesztésével foglalkozó szakmai műhelyek akkreditálása, és a tisztán ágazati logika mentén elkülönülő műhelyek kizárása, illetve vegyessé alakítása.
  • Az ágazati megközelítés helyett az élethosszig tartó tanulás alá rendelt szakmai fejlesztés előtérbe helyezése. Azon kompetenciák meghatározása és a közismereti, valamint szakmai tantervekben való azonosítása, amelyek fejlesztése a közoktatásban kezdődik meg, azonban nélkülük a szakmai képzés nem folytatható eredményesen (kulcskompetenciák). E kompetenciák méréséhez kapcsolódó indikátorok meghatározásával az országos értékelési rendszerbe való integrálás.
  • Az egyes tartalmi szabályozóeszközök bevezetéséhez, használatbavételéhez kapcsolódó jogszabályok (kormány- és miniszteri rendeletek) felülvizsgálata, közöttük a koherencia biztosítása szükséges.
  • Anyagi ösztönzők alkalmazása a közismereti és szakmai tanterv- és taneszközfejlesztők együttműködésének fokozására.
  • Az általános és a szakképzés tartalmi kapcsolódásának kimutatása, az ezen a területen meghatározó pedagóguselit megnyerése, szemléletének formálása.

4.5 Helyi pedagógiai programok elkészítése és elfogadása

A fenntartói és intézményi programelfogadás folyamatában nem nyert kellő hangsúlyt a társadalmi partnerek bevonása. Ezáltal a helyileg és intézményileg elfogadott programok legitimitása és tényleges szabályozóereje csekélynek mondható.

4.5.1 Az intézményi pedagógiai programok elkészítésekor a szakmai szempontok helyett meghatározók a nemegyszer szorosan összekapcsolódó szaktanári és tankönyvkiadói érdekek.

Javaslatok:

  • Biztosítani kell a tankönyvkiadók és a központi, valamint a helyi programfejlesztők együttműködését, meg kell határozni a kiadók programfejlesztéssel kapcsolatos, a központi szabályozóeszközök maradéktalan figyelembevételét biztosító eljárásrendjét.
  • Az intézményi pedagógiai programok elkészítése és elfogadtatása kapcsán szükséges a társadalmi kontroll erősítése.
  • Ki kell alakítani a területi szakmai szolgáltató intézményekben azoknak a tanácsadóknak a körét, akik kompetensek a tartalomhordozók intézményi kiválasztásának segítése területén.
  • Intézményi önértékelésen alapuló programadaptációs és tankönyvbeszerzési segédanyag készítése vezetők számára.
  • Biztosítani kell a szolgáltató szervezetek felkészítésének és működésének anyagi hátterét. E szolgáltatásnak valamennyi intézmény számára elérhetőnek és ingyenesnek kell lennie.
  • Szükséges az intézményi minőségfejlesztési program további támogatása.
  • Támogatni kell a területi szakmai szolgáltató intézmények tankönyvválasztásban betöltött szolgáltató szerepét, a tankönyv-bemutatótermek mellett fokozottan nyújtsanak szolgáltatásokat a tartalomhordozók értékelése, kritikai elemzése területén.
  • El kell érni, hogy a pedagógiai programok elkészítésekor a tartalomhordozók kiválasztása az intézményi célok és nem egyes részérdekek alapján történjen. Növelni szükséges a tartalomhordozók meghatározásában a testületi szintű döntés szerepét, illetve az iskolahasználók, ezen belül a szülők ellenőrző szerepét.

4.5.2 Az önkormányzatok nem a pedagógiai programban jóváhagyott feladatok alapján finanszírozzák az intézményeket, így az önkormányzatok aktuális pénzügyi helyzete és nem a pedagógiai program határozza meg az intézményi nevelő-oktatómunkát.

Javaslatok:

  • A helyi finanszírozás tervezési és döntési mechanizmusa elemzésével fel kell tárni azokat az eszközöket, amelyek erősíthetik a finanszírozás, a programok tartalma és az oktatás eredményessége közötti kapcsolatot.
  • Erősíteni szükséges egyfelől a fenntartóknak azt a kötelezettségét, hogy az általuk jóváhagyott programokat 100%-ban finanszírozzák, másfelől az oktatásfinanszírozás jelenlegi gyakorlatát átalakítva meg kell teremteni ennek a finanszírozási feltételeit.
  • Ugyanakkor az intézményi pedagógiai programok pénzügyi terv jellegét célszerű csökkenteni és erősítendő azok szakmai küldetés jellege.
  • A szakértői kompetenciák fejlesztése a pedagógiai programok szakszerű véleményezése területén, különösen a programok belső koherenciája, valamint azok megvalósításának költségelemzését tekintve. Az ehhez szükséges, a feladatellátást lehetővé tevő (illetve hiányában azt nem végezhető) akkreditált továbbképzési programok szervezése.
  • A szakértői továbbképzési programok megszervezéséhez kapcsolódó pályázati és/vagy támogatási rendszer kialakítása.
  • Az önkormányzatok szakmai támogatására, a szükséges tanácsadásra a szakmai szolgáltatások jelenlegi (intézményi és piaci alapon működő vállalkozási) formáját egyaránt felhasználva meg kell határozni azon területeket, ahol az önkormányzatok ingyenes tanácsadásban részesülhetnek, és azon területeket, amelyeket piaci alapon érhetnek el. Mindkét területre – eltérő rendszerben – forrást szükséges biztosítani.
  • A közoktatási törvény értelmében a fenntartóknak az elfogadott pedagógiai/nevelési program megvalósítását biztosítania kell, ennek értelmében a programok jóváhagyását megelőző szakértői véleményekben fokozottan szükséges megjeleníteni az adott programok várható költséghatásait.

4.5.3 A pedagógiai program megalkotását az iskola tantestületi belügynek tekinti, hiányzik vagy esetleges a helyi társadalmi partnerekkel való konzultáció, ezért azok érdekérvényesítése az intézményi célok kitűzésében és a tartalom meghatározásában nem vagy csak korlátozottan érvényesülhet.

Javaslatok:

  • Erősíteni lehetséges az intézmények társadalmi partnereinek bevonását a nevelési/pedagógiai programok elkészítésébe, illetve erősebb jogosítvánnyal ruházhatók fel a szülői szervezetek a programok jóváhagyási folyamatában.
  • A szülői szervezetek jogosítványainak növelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha mind a nevelőtestületek, mind a szülői szervezetek egyrészt felkészülnek ennek a feladatnak az ellátására, másrészt annak előnyeiről maguk is meg vannak győződve. E tekintetben meghatározó jelentősséggel bírhat a szülők tájékoztatását és felkészítését elősegítő program kidolgozása és végrehajtása. A programban kiemelt jelentőségű a fokozatosság elvének érvényesítése.

4.6. Ellenőrzés, elszámoltathatóság

1985 óta nem jött létre a közoktatási intézmények országos szintű szakmai (és a hozzá kapcsolódó finanszírozási) ellenőrzésének és elszámoltatásának rendszere. A helyenként működő fenntartói ellenőrzési és elszámoltatási rendszerek integrálatlanok.

4.6.1 Hiányzik vagy esetleges a fenntartói külső, illetve az intézményi belső szakmai ellenőrzés, illetve ezek nem kapcsolódnak egymáshoz.

Javaslatok:

  • Meg kell teremteni a (jogi) kapcsolatot az intézményi önértékelés és a fenntartói külső értékelés között, összekötve azt a pedagógiai program beválásának értékelésével, valamint intézményi minőségfejlesztéssel.
  • Felül kell vizsgálni az országos szakértői névjegyzékre történő felkerülés feltételeit, azt összekapacsolva a névjegyzék szakmai területi felosztásának megújításával, illetve a névjegyzék használatának „felhasználóbarátabbá” tételével.
  • Meg kell teremteni a fenntartói értékelés finanszírozásának módját oly módon, hogy az valamennyi önkormányzat (fenntartó) számára lehetővé tegye az ellenőrzés és értékelés elvégzését.
  • A jelenlegi irányítási rendszerben erre a feladatra független szakértők, illetve ezzel foglalkozó cégek kérhetők fel, középtávon felmerülhet e cégek alkalmasságának elbírálása érdekében a szervezeti akkreditáció bevezetése.
  • A fenntartói (külső) értékelés és az intézményi (belső) önértékelés összekapcsolódása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az nem az egyes intézmények lejáratására, esetlegesen velük szemben megmutatkozó ellenszenv kifejezésére, esetleg a bosszúállásra használható, illetve használandó (!); hanem a nélkül nem lehetséges a program-beválásnak megállapítása, az intézményi célok elérése, ezért ez mindkét félnek közvetlen érdeke.

4.6.2 Az intézményértékelés és -finanszírozás között nincs semmilyen kapcsolat.

Javaslatok:

  • Annak érdekében, hogy az értékelési eredmények közvetlenül is befolyásolhassák az intézményi szintű nevelési-oktatási tevékenység színvonalát, szükséges lenne az intézményértékelés és az intézményfinanszírozás összekapcsolása.
  • Érdemes lenne kidolgozni egy olyan finanszírozási eljárást, amely a követelményekhez és a saját korábbi eredményekhez viszonyított teljesítményromlást, illetve -javulást finanszírozási következményekkel kapcsolná össze.
  • Ennek érdekében különösen fontos annak a politikának a közvetítése, amely az intézményértékelésben az egyenlőségelvű megközelítés helyett a pedagógiai teljesítmény, a hozzáadott érték alapján értékel és a jó szakmai teljesítményt anyagi ösztönzőkkel is támogatja.

4.6.3 Nincs kapcsolat országos és a fenntartói értékelés között.

Javaslatok:

  • Az országos standardok kialakításával váljon lehetővé az országos és a fenntartói értékelés közös alapokra helyezése.
  • Gondoskodni kell a fenntartói értékelés helyi nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos szabályok megalkotásáról.
  • Fejleszteni szükséges az önkormányzatok (fenntartók) szakmai értékeléssel, illetve azok értelmezésével kapcsolatos kompetenciáit. Ösztönözni szükséges az erőforrások egyesítését az intézményértékeléssel kapcsolatban, akár eseti, a feladatra vonatkozó társulások kialakításával is.
  • A kistérségi együttműködés keretében támogatni szükséges az intézményértékeléssel kapcsolatos fenntartói együttműködést. Rendelkezésre kell bocsátani azokat az erőforrásokat, amelyek valamennyi fenntartó számára lehetővé teszik az intézményértékelés rendszeres és szakmailag korrekt elvégzését.
  • A pedagógiai-szakmai szolgáltató intézmények rendelkezzenek a fenntartói értékelés elvégzéséhez szükséges kompetenciákkal és kapacitásokkal.
  • Meg kell győzni az önkormányzatokat is arról, hogy a pénzügyi és törvényességi ellenőrzés mellett az intézmények szakmai értékelésének kiemelkedő jelentősége van intézményeik sikeressége tekintetében.
  • Az OKÉV bázisán célszerű lenne megteremteni az intézményi önértékelés és a fenntartói külső értékelés eredményeinek összesítésére és elemzésére hivatott ügynökséget, amely éves jelentések kiadásával teljesítményértékelési referenciákat (benchmarking) nyújtana a helyi szereplők számára.

4.7. Értékelés, beválásvizsgálat, vizsga

1990 óta nem épült ki a magyar közoktatás értékelési és állami vizsgarendszere.

4.7.1. A curriculum (NAT) és az iskola helyi tanterve közötti tartalmi kapcsolat kontrollálására – elfogadott standardok helyett – csupán a kötelező szakértői véleményezés szolgál. Hiányzik a pedagógiai programok helyi, intézményi szintű beválásának értékelése és felülvizsgálata.

Javaslatok:

  • Növelni szükséges a kimeneti szabályozóeszközök (egységes követelmények) szerepét a tartalmi szabályozásban, gondoskodni kell e követelmények folyamatos országos méréséről és értékeléséről.
  • A meghatározott követelmények alapján az intézményi szintű programok beválásának értékelését meghatározott ciklusokban elő lehet írni az intézmények számára. Az intézményi programok beválásának értékelését és az intézményi szintű minőségfejlesztést össze kell kapcsolni, meg kell alkotni ennek jogszabályi hátterét.
  • Az intézményi és az önkormányzati minőségirányítási programok (MIP, ÖMP) követelményeibe integrálni kellene a tartalmi beválás vizsgálatát.
  • Az intézményi szintű programok beválásának értékeléshez ki kell dolgozni olyan értékelési eszközöket és eljárásokat, amelyeket az intézmények közvetlenül alkalmazni tudnak önértékelésük során.
  • Növelni szükséges az önértékelésben jártas pedagógusok számát a szakirányú továbbképzések segítségével. Az önértékeléssel kapcsolatos ismereteket nagyobb súllyal célszerű szerepeltetni a vezetőképzésben is.
  • A pedagógiai értékeléssel kapcsolatos pedagógusi kompetenciák fejlesztését szolgáló képzési és továbbképzési programok kiemelt állami támogatásával érdekeltté kell tenni az ezekben való részvételt.
  • Fontos az ilyen irányú önkormányzati mintaprojektek pályázati támogatása és az eredmények terjesztése.
  • A területi szintű szakmai szolgáltató intézmények értékelési kompetenciájának erőteljes fejlesztése, ennek alapján az ehhez kapcsolódó szakmai szolgáltatások kiterjesztése. Meg kell teremteni a kapcsolatot az országos értékelési rendszer és a területi pedagógiai szakmai szolgáltatás között.

4.7.2 Az országos mérések céljának, eszközeinek meghatározása, hasonlóan a tartalmi szabályozás céljainak kitűzéséhez nem nyilvános, azokat egy szűk körű, szakértőkből és az apparátus tagjaiból álló csoport határozza meg.

Javaslatok:

  • Középtávon a közoktatási törvényben kell meghatározni azon társadalmi partnerek körét, amelyekkel a párbeszéd elengedhetetlenül szükséges a tartalmi szabályozás célkitűzései megvalósulásának értékelése, az ezt lehetővé tévő standardok meghatározása érdekében. Meg kell határozni egy országos konzultatív fórum szervezeti kereteit és eljárásrendjét.
  • Az országos mérések definiálását évenként a tartalmi szabályozás stratégiai vonalait kijelölő fórum és a közoktatási értékelési központ irányító testülete kontrollálják.
  • Hosszú távon célszerű egy független, önálló és stabil országos értékelési központ (ügynökség) kialakítása. Az országos konzultatív fórumot célszerű ugyancsak a központhoz (ügynökséghez) kapcsolódóan működtetni.

4.7.3 A központi tartalmi szabályozási eszközök (tantervek, irányelvek, vizsgakövetelmények) beválásának értékelése hiányzik.

Javaslatok:

  • Ki kell dolgozni az országos értékelési rendszer keretein belül a tartalmi szabályozási eszközök beválásértékelésének rendszerét és illeszkedését e szabályozók folyamatos fejlesztéséhez. A közoktatási törvény által előírt kötelező NAT értékeléshez eszközként szükséges kapcsolni az országos értékelés rendszerét.
  • Szükséges az értékelési rendszer továbbfejlesztése a makroszintű beválásvizsgálatok irányába.
  • Jelentősen növelni kell az értékelési kapacitást, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtésével. Támogatni szükséges az ilyen irányú alap- és továbbképzést egyaránt.
  • Növelni szükséges intézményi szinten is a pedagógiai értékelésben jártas pedagógusok számát, támogatni szükséges továbbképzésüket.
  • A szakmai közvélemény, valamint a tágabb közvélemény tájékoztatása és meggyőzése az országos helyi mérések, értékelések tartalmi szabályozásban való jelentőségéről, arról, hogy ezek nélkül nem lehetséges a központi és helyi célkitűzések nyomon követése.

4.7.4 A központi tartalmi szabályozó eszközökben meghatározott oktatási-nevelési célok és az értékelés közötti kapcsolat gyenge, az országos értékelések eredményeinek a tartalmi szabályozásba történő visszacsatolása esetleges.

Javaslatok:

  • A szabályozás szintjén is érdemes kialakítani a kapcsolatot a központi tartalmi szabályozóeszközök (tantervek, vizsgakövetelmények) és az egységes (standard) értékelési követelmények között. Biztosítani szükséges az értékelési eredmények lehető legteljesebb társadalmi nyilvánosságát.
  • A Közoktatási Értékelési Központ a társadalmi elnökség és a tartalmi szabályozás stratégiai vonalait kijelölő fórum kontrollja alatt egyéves értékelési stratégiát készítsen.
  • Szükséges megoldani az országos értékelési eredmények hatékony disszeminációját, beleértve a nem szakmai közélet, azaz a társadalom valamennyi tagja számára közérthető formáját is.
  • Az értékelési eredmények ismertetésén túl, illetve azzal összekapcsolódva fontos lenne megalkotni a kormányzat oktatáspolitikai törekvéseinek a társadalom számára is érthető és nyomon követhető interpretálását, az ezzel összefüggő politikáját.

4.7.5 Az országos értékelés és az állami vizsgák tartalma, követelményei közötti kapcsolat hiányzik.

Javaslatok:

  • Meg kell erősíteni a szabályozás szintjén is, hogy a központi tartalmi szabályozóeszközök bementi és kimeneti elemei, valamint az országos értékelési rendszer követelményei között szoros összefüggés legyen, azok együtt koherens rendszert alkossanak. Ugyanezt a koherenciát kell biztosítani horizontálisan a helyi tartalmi szabályozóeszközök, valamint vertikálisan a központi és helyi tartalmi szabályozó eszközök között is.
  • Egyértelműen meg kell határozni – a szerkezetpolitikától függetlenül – az állami vizsgák helyét és szerepét a tartalomszabályozásban, különös tekintettel az alapműveltségi vizsgára.
  • A vizsgakövetelmények fejlesztése a hazai és a nemzetközi gyakorlat alapján, a hazai és nemzetközi mérések tapasztalatainak felhasználásával történjen, ezért a Vizsgaközpont tartson kapcsolatot nemzetközi szervezetekkel, vegyen részt olyan nemzetközi kutatásokban és programokban, amelyek eredményei elősegítik a hazai tartalmi szabályozás fejlesztését.
  • Fejleszteni szükséges az Országos Vizsgaközpont szakmai és anyagi potenciálját, annak érdekében, hogy a vizsgakövetelmények összhangban legyenek a központi tantervekkel és programokkal, a kialakítandó országos standardokkal, továbbá lehetővé váljon a követelmények területén is a folyamatos fejlesztés.

4.7.6 Az alapműveltségi vizsga funkciója, tartalmi szabályozásban betöltött szerepe tisztázatlan.

Javaslatok:

  • Meg kell határozni, illetve újra kell értelmezni, és a közoktatási törvényben rögzíteni kell az alapműveltségi vizsga funkcióját, gondoskodni szükséges a korábban elkészült alapműveltségi vizsgakövetelmények felülvizsgálatáról, új funkciójához való kapcsolódásáról.

4.8 A tartalmi szabályozáshoz kapcsolódó funkciókkal összefüggő problémák

Rendszerszabályozás

4.8.1 A tartalmi szabályozásra vonatkozó joganyag aszinkron és töredezett.

Javaslatok:

  • A rendszerszabályozás középtávon összerendezendő. Ehhez az szükséges, hogy a közoktatási törvény kivonuljon az intézmények részletes szabályozásából és erősítse a rendszerszintű stratégiai folyamatok törvényi szabályozását. Egy új típusú ágazati szabályozás koncepciójának kidolgoztatása és vitája szükséges.
  • A tartalmi szabályozáshoz kapcsolódó jogszabályok indokolatlan töredezettségét célszerű megvizsgálni és megszüntetni (pl. NAT és az irányelvek). Különösen fontos a közoktatási törvényben meghatározott bemeneti és folyamatszabályozási eszközök (NAT – kerettantervek – oktatási programcsomagok) egymáshoz való viszonyának és tartalmának a jelenleginél áttekinthetőbb és koherensebb szabályozása.
  • Felmerülhet az állami vizsgák szervezésével kapcsolatos egységes jogszabály megalkotásának szükségessége is. A tartalmi szabályozás rendszerének törvényi módosítását követően azonnal gondoskodni kell az alacsonyabb szintű végrehajtási rendeletek módosításáról is.
  • A jelenlegi törvénymódosítás után a kerettantervek használatáról szóló szabályozás helyett célszerűnek látszik a helyi tantervek tartalmát, elkészítését, elfogadását, jóváhagyását, értékelését és felülvizsgálatát, valamint az ezzel kapcsolatos feladat- és hatásköröket tartalmazó jogszabállyal szabályozni.

4.8.2 A rendszerszabályozás eszközeinek megállapításában, tartalmának meghatározásában az ágazati irányításon kívüli szereplők nem rendelkeznek érdekérvényesítési lehetőséggel.

Javaslatok:

  • Mint ahogy a tartalmi szabályozás célkijelölésekor fontos a társadalmi partnerekkel való együttműködés, úgy a rendszerszabályozás eszközeinek meghatározásakor is érdemes valamennyi érdekelt fél együttműködésére törekedni.
  • A szabályozóeszközök tartalmának meghatározásakor feltétlenül fokozni szükséges az önkormányzatokkal (fenntartókkal) mint helyi döntéshozókkal, valamint az intézményekkel, mint végrehajtókkal, megvalósítókkal való együttműködést. Ez azt jelenti, hogy már az egyes eszközök típusának, főbb szabályozási területének meghatározási folyamatába is be kell vonni képviselőiket, nem csak a már előkészített szabályozóeszközök tervezett tartalmának megvitatásába. A központi és a helyi szint felelősségmegosztása akkor működik rendeltetésének megfelelően, ha a helyi döntéshozók (egyben feladatot ellátó végrehajtók is), módot kapnak a feladatellátással kapcsolatos érdekeik képviseletére.

4.8.3 A rendszerszabályozás potenciális eszköztára gazdag, a tényleges szabályozás azonban szegényes, elsősorban a jogi szabályozásra korlátozódó, nemritkán bürokratikus.

Javaslatok:

  • A központi kormányzat csak kevés esetben él a jogi szabályozókon kívüli rendszerszabályozó eszközökkel. A finanszírozási rendszerben megjelenő kiegészítő normatívák bizonyos tartalmi elemekhez való bátrabb kötése további lehetőségeket nyitna meg a modernizáció irányába.
  • Ugyanilyen szabályozó eszköznek tekinthető a már korábban is említett nyilvánosság biztosítása, elsősorban a tartalmi szabályozási eszközök célkijelölése folyamatában, valamint az országos és helyi értékelések tekintetében.
  • A közoktatási törvény az oktatási miniszter feladataként határozza meg az oktatási programok (pedagógiai rendszerek) kidolgoztatását és kiadását. Az ilyen programok megfelelő számú kidolgozása és kiadása jelentős mértékben segítheti elő az oktatás tartalmi modernizációját. Ezzel együtt azonban gondoskodni szükséges azon – akár egyes intézmények által kidogozott – programok akkreditálásának lehetőségéről, az ezzel kapcsolatos eljárásrend meghatározásáról is, amely programok akkreditálásuk után ugyancsak országosan választható programokká válhatnak. A programakkreditáció rendjének meghatározásakor érdemes külön kitérni arra is, hogy milyen módon adaptálhatók, illetve milyen egyéb – tantárgyi, műveltségterületi – programok illeszthetők bele a belső koherenciájuk elvesztése nélkül.
  • Szintén fontos elem lenne a helyi döntéshozók, valamint a helyi apparátusok megfelelő informálása, és különösképpen az oktatásirányításhoz kapcsolódó kompetenciáik fejlesztése, esetlegesen a Belügyminisztériummal együttműködve a képzési és továbbképzési rendszerük megszervezése.

4.8.4 A tartalmi szabályozás rendszerének meghatározása során költséghatékonysági szempontok nem kerültek előtérbe.

Javaslatok:

  • A tartalmi szabályozóeszközök, azok intézményi rendszerének meghatározása, valamint a közoktatási törvényben meghatározott feladatok és feladatellátási mutatók (kötelező és nem kötelező óraszámok, osztály- és csoportlétszámok, pedagógusi kötelező óraszámok stb.) meghatározása során fokozottabban kellene a költséghatékonysági szempontokat érvényesíteni, szemben a jelenlegi, inkább a munkaerő megtartására irányuló – amúgy politikai szempontokból érthető – törekvése helyett.
  • Fontos a társadalmi kontroll pénzügyileg érzékeny képviselőinek beépítése a folyamat minden szintjén.

Ellenőrzés/elszámoltathatóság

4.8.5 Az országos és a helyi ellenőrzéshez, értékeléshez nincsenek elfogadott indikátorok, standardok.

Javaslatok:

  • A már korábban jelzett módon meg kell határozni az országos és a helyi értékeléshez alapul szolgáló indikátorokat és standardokat, amelyeknek összhangban kell lenniük a tartalmi szabályozóeszközök tartalmával és követelményeivel, valamint a tartalomhordozók (elsősorban a – hagyományos és digitális – tankönyvek, taneszközök) tartalmával.
  • El kell dönteni, hogy az országos szakmai ellenőrzést milyen modell szerint kívánja megszervezni az oktatási kormányzat, ki kell alakítani és működtetni kell az ahhoz kapcsolódó eszközrendszert. A hazai megosztott felelősségen alapuló feladatellátás és tartalmi szabályozási rendszer inkább az angol típusú (OFSTED) listás szakértői rendszerrel, illetve természetesen annak hazai adaptációjával kompatibilis.

4.8.6 Nincs olyan ügynökség, szervezet, amely az értékelés és az innovációk eredményeit integrálná, ezért nincs mód a teljesítmény értékelés országos referenciáinak kialakítására (benchmarking).

Javaslatok:

  • A meglévő, illetve az átalakított központi háttérintézmények és szervezetek között meg kell határozni, hogy melyik intézmény lenne alkalmas az értékelés és az innovációk elemeinek integrálására, országos szinten a teljesítmény-értékelési referenciák (benchmarking) megszervezésére, eredményeinek nyomon követésére. A jelenlegi struktúrában erre a feladatra az OKÉV látszik alkalmasnak.
  • A közérdekű adatokról szóló szabályozás keretei között a tanulási teljesítmények mérési adatait és a külső intézményértékelés eredményeinek összefoglalását tartalmazó intézményi szintű információkat célszerű nyilvánosságra hozni.

Szakmai szolgáltatások

4.8.7 A tartalmi szabályozást központilag nem rendszerszintű, a rendszer egyes elemeihez kapcsolódó szolgáltatások támogatják, a rendelkezésre álló, illetve felhasználható szolgáltatások esetiek és implementációs logikájúak.

Javaslatok:

  • A szakmai szolgáltatásokról középtávú stratégiát szükséges készíteni.
  • Ahogy a tartalmi szabályozást a megosztott felelősség jellemzi, úgy a szolgáltatói háló megszervezésében is célszerű ezt az elvet érvényesíteni. Fontos lenne azonosítani, hogy a tartalmi szabályozás egyes szintjein milyen típusú és tartalmú szakmai szolgáltatásokra van szükség, majd ezt követően szükséges lenne a szakmai szolgáltató intézmények, szervezetek, vállalkozások feladatmegosztásának tisztázása, az egyes feladatokhoz kapcsolódó finanszírozási háttér megnyugtató, hosszú távú biztosítása. Elképzelhető, hogy ez a jelenlegi szakmai szolgáltatási feladattípusok, ellátási kötelezettségek újraértelmezését is szükségessé teheti középtávon. Az egyes szintekhez kapcsolódó konkrét szolgáltatási elvárások meghatározása és az ezt teljesítő szervezetek hálózatának kialakítása megakadályozza azt, hogy a szolgáltatások csupán egyes konkrét eszközök vagy szabályok stop-go rendszerű implementációs folyamatát szolgálják. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az implementációs folyamat nem stratégiai jelentőségű – természetesen az, aminek folyamatát ugyancsak gondosan kell megtervezni és megvalósítani – csupán arra vonatkozik, hogy a tartalmi szabályozáshoz rendszerszinten megszervezett szolgáltatási háttér kapcsolódjon.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.