2019. szeptember 19., csütörtök , Vilhelmina

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Közoktatás és regionális fejlődés

Bevezetés

2009. június 17.

Bevezetés

Ez a könyv a regionális fejlődés szempontjából vizsgálja az ezredforduló magyar közoktatási rendszerét. A régiók sorsának alakulásában a társadalom minden ágazatának, így az oktatási szektornak is fontos szerepe van. Az oktatási feladatokat vagy azokat is ellátó társadalmi alrendszerek, intézmények a humán erőforrások fejlesztésével támogatják a regionális fejlődést. Az intézményes oktatás humánerőforrás-fejlesztési szerepe hagyományosan hozzájárulása a gazdaság versenyképességéhez, ezen belül a szakképzés, a felsőoktatás, illetve a kutatás-fejlesztés potenciáljának növelése. Az újabb megközelítésekben a közoktatás szerepét is hangsúlyozzák a humán erőforrások tényezői között. E szerepet szokásosan a tömegoktatási rendszeren belül átadott tudás minősége szempontjából értelmezik.

A regionális fejlődés szempontjából már ennek az – a szerző nézete szerint kissé szűk – értelmezésnek is három, egymástól nem független „metszetben” van jelentősége: (1) mennyiben képes a tömegoktatási rendszer a tanulók nagy többségének képességeit, felkészülését olyan tág spektrumon kibontakoztatni, amelyet a tudásgazdaság és -társadalom igényel; (2) mit tesz ezzel egyidejűleg a közoktatási rendszer a kiemelkedő egyéni teljesítmények megalapozásáért; (3) valamint a társadalmi és kulturális leszakadás ellen. Ez utóbbi azonban rámutat arra, hogy a közoktatási rendszer humánerőforrás-fejlesztési feladatai tágabbak a tudás átadásánál. A közoktatásnak jelentős szerepe van a benne végighaladók mikro- és makrotársadalmi integrációját formáló szocializációban. A szocializáció magában foglalja az egyének társas-társadalmi integráltságának különböző formáit, fokozatait és módjait, beleértve az integráció negatív folyamatait, a distanciát és elutasítást, illetve – a társadalmi fogadó közeg oldaláról – a szegregációt, stigmatizációt is. Mindezek olyan együttese teremtheti meg a társadalom kohézióját, amely fenntartja a társadalom működőképességét, s amelynek mintázatait a társadalom elfogadja. A közoktatási rendszer működteti az intézményes szocializáció legkiterjedtebb hálózatát. S bár az iskola szocializációs szerepe csökkent más – így különösen a virtuális – ágensekhez képest, az intézményes szocializációs folyamat legfontosabb színtere maradt. Többek között azért is, mert kultúránkban az iskola egy másik fontos szocializációs ágensnek, a kortárscsoportnak is az egyik legfontosabb intézményi közege. A közoktatás szocializációs jelentőségét – a mindenkit érintő kötelező alapoktatáson túl – a középiskolázás általánossá válása és a felsőoktatás tömegesedése is erősíti.

Mindezek alapján a közoktatási rendszert a regionális fejlődéshez való eredményes hozzájárulása szempontjából azon komplex szocializációs funkciója felől értelmezzük, amelyben a gazdaság versenyképességének támogatása és a társadalmi kohézió kettős feladata egyidejűleg és harmonikusan teljesül.

A közoktatási rendszer területi léptékben önálló sajátosságokkal, működésmóddal rendelkezik. A közoktatási szolgáltatások megszervezése, a rendszer működtetése az egységes állami kereteken belül a helyi-térségi autonómiák viszonylag széles körén alapul. A közoktatás decentralizációja és deregulációja, az iskolafenntartói pluralizmus, a társadalmi-szülői igények és az oktatásban is megjelenő piaci mechanizmusok alapján az oktatási rendszereknek a különböző földrajzi-társadalmi környezetben eltérő mintái jöhetnek létre. Tehát beszélhetünk, sőt érdemes beszélnünk a közoktatás területi rendszeréről. A regionális egyenlőtlenségek nagyrészt visszavezethetők a humán erőforrások földrajzi különbségeire, ezért a humán erőforrások térségi fejlesztésének kulcsszerepe van az egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából.

Ha a közoktatás területi rendszerének magas a teljesítménye, az emelheti a térség humánerőforrás-potenciálját, s ezzel pozitív módon befolyásolhatja a regionális egyenlőtlenségek struktúráját. Emellett, minthogy a társadalom fejlődésében a nemzetállami szint jelentősége csökken, az ez alatti térségek – különösen a régiók – jelentősége pedig nő, a területi léptékű rendszerek fejlesztési és tervezési szempontból is kitüntetett jelentőséget kapnak. Mind a fejlesztés, mind az ezt támogató stratégiai tervezés azonban ágazatközi gondolkodást igényel. A közoktatási rendszer oldaláról ez azt jelenti, hogy céljait és feladatait nem csak az oktatási ágazat szűk szakmai szempontjaiból, hanem az adott térség komplex társadalmi és gazdasági szükségleteiből kell levezetnie.

Ez a kötet azon kutatás eredményeit foglalja össze, amely arra kereste a választ, hogy a területi közoktatási rendszerek teljesítményének tagoltsága a megyék, régiók eltérő gazdasági és társadalmi helyzetének, s az ennek alapján tapasztalható területi egyenlőtlenségeknek a struktúráját követi, vagy másféle területi sajátosságokkal rendelkezik, és eltérő rendszerbe szerveződik-e. A kutatás alapfeltevése az volt, hogy a magyar közoktatás területi rendszereinek teljesítményében tapasztalható különbségek földrajzi struktúrája eltér attól, ami a térség gazdasági és társadalmi fejlettségére vonatkozó indikátorok alapján látszik. Az alaphipotézis bizonyítása empirikus adatokon alapul. A megyei és régiós szintű, a közoktatás társadalmi-gazdasági környezetéről, valamint magáról a közoktatási rendszerről információkat nyújtó (SPSS formátumú) adatállományt statisztikai és adatbázis-adatokból, saját és más kutatások eredményeiből a szerző hozta létre. A kutatási hipotézis igazolására empirikus adatok több, egymásra épülő elemzése útján került sor. Az adatállomány szolgáltatta az alapját a leíró és a többváltozós matematikai-statisztikai elemzéseknek, amelyeket kvalitatív kutatási eredmények egészítettek ki.

A kutatás alapfeltevése szerint a közoktatási rendszer akkor járul hozzá a humán erőforrások fejlesztéséhez, ha a gazdasági versenyképesség és a társadalmi kohézió erősítésének kettős feladatát egyidejűleg és harmonikusan teljesíti; a csak az egyik vagy csak a másik társadalmi feladat, jóllehet sikeres teljesítése csonka. Hasonlóképpen, a rendszer egyes szegmenseinek mégoly eredményes működése, mások mellőzése mellett, nem járul hozzá megfelelően a humánerőforrás-fejlesztéshez. Mivel a nyitott európai térségben a mértéktelen egyenlőtlenségek – amelyeket az európai kultúra hagyományai sem fogadnak el – magát a versenyképességet is veszélyeztetnék, ezért a társadalom kohéziója valójában a versenyképesség feltétele is. Ezt tömegméretekben a közoktatási rendszer alapozhatja meg a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, az egyéni esélybiztosítás, valamint a szabadság és választhatóság – versenyt, piaci működésmódot is megengedő – értékeinek együttes vállalásával.

A közoktatási feladatok ellátása a konkrét földrajzi térben zajló társadalmi folyamatok erőterében érvényesül. Míg számos társadalmi tevékenység jellemzője a térbeli mozgás, az oktatás térszerkezetére alapjában térbeli immobilitás jellemző, amely az állami közszolgáltatásként működtetett rendszer szabályozási keretéből, a rendszer jellegéből adódóan a fogyasztóhoz való közelség elve szerinti kiépítéséből, valamint alapfunkcióinak konzervatív, értékőrző jellegéből adódik. Az oktatás térbeli koncentrációja általában a rendszer funkciói, illetve az ennek alapját jelentő vertikális tagolódása szerint nő a több funkció, illetve a magasabb vertikális szintek felé. A térbeli mobilizáció megjelenési formái és hatásának erőssége a térségi léptékű történelmi, kulturális, gazdasági és társadalmi tényezőkön múlik. Ez annak alapján lehetséges, hogy a közoktatási rendszer működtetése a fejlett országokban, s így Magyarországon is egységes állami kereteken belül, de a helyi-térségi szintű autonómiák viszonylag széles körén alapul. Így a közoktatás különböző földrajzi-társadalmi léptékekben eltérő mintái jöhetnek létre, amelyek a regionális fejlődésre a más társadalmi tényezőket megerősítő vagy gyengítő módon gyakorolhatnak hatást. A viszonylag tág szabályozási keretek lehetővé teszik a sokféleséget, legitimálják a térség közoktatásának sajátos arculatát. A közoktatás területi léptékben önálló sajátosságokkal és működésmóddal rendelkezik, s ezt fejezi ki a közoktatás területi rendszere. Ez az itt bevezetett új fogalom alkalmas a nemzetállam alatti szinteken specifikus jellemzőkkel rendelkező, fejlesztéspolitikai szempontból is önállóan kezelendő térségek – megyék és a tervezési-statisztikai régiók – közoktatásának jellemzésére, de kiterjeszthető más területi léptékekre, így a kistérségekre is.

Az itt bevezetett másik új fogalom, a közoktatás területi rendszerének teljesítménye azt fejezi ki, hogy milyen mértékben járul hozzá a térség közoktatási rendszere a térség humánerőforrás-fejlesztéséhez. A terminus a közoktatás területi rendszere a térség társadalmi kohéziójának és versenyképességének erősítését szolgáló funkciók rendszerszintű, eredményes ellátását jelenti; tartalmát a két dimenzióban, a közoktatás valamennyi szintjén, a vállalt feladatokat és azok kimeneti eredményességét vizsgáló tényezők fejezik ki. A közoktatás területi rendszerének teljesítménye a regionális potenciál mint belső fejlődési forrás kiaknázásában és mozgósítása útján teljesül. Ez a térség gazdaság- és társadalom-fejlesztésében részt vevő alrendszerek saját közvetlen céljaikon túlmutató, integrált ágazatközi igényeinek közös figyelembevétele és együttműködése alapján lehetséges. A területi léptékű rendszerekre vonatkozó fejlesztésorientált tervezés kitüntetett jelentőséget kap az EU regionális politikájában is, amely egy-egy tagállamon belül a kisebb térségekben megvalósuló komplex fejlesztést támogatja. A hazai regionális fejlesztés EU-csatlakozással elérhető új forrásainak – főképpen az Európai Szociális Alapnak, valamint a strukturális és kohéziós támogatások egyéb, az oktatásügyet is involváló gazdasági-társadalmi fejlesztéseknek – a nagyságrendje belátható távon számottevően befolyásolhatja a térségek egész társadalmának fejlődési perspektíváját.

A közoktatás területi rendszere teljesítményének feltárása gyakorlati jelentőségű a komplex regionális fejlesztéspolitika szempontjából mind a számba vehető potenciálok, mind a hosszabb távú fejlődés lehetőségét veszélyeztető tényezők oldaláról. A közoktatás területi rendszere hosszabb távon a demokratikus társadalmi legitimációra épülő térségi társadalomfejlesztés fontos eleme lehet.

A kutatás eredményei a térségi közoktatás-politika formálásban, illetve a megyei és regionális területfejlesztési stratégiák és programok humánerőforrás-fejezeteinek megalapozásában hasznosíthatók; támpontokat nyújtanak a térségek humánerőforrás-helyzetének feltárásához, a helyzetelemzésre alapozott fejlesztési stratégiák kialakításához és különböző időtávú fejlesztési programok kidolgozásához. A hasznosíthatóság másik lehetősége az ágazatközi szakmai kommunikáció támogatása. A térségi humánerőforrás-fejlesztésben más ágazatok szakemberei számára kevéssé ismert, hogy mit tehet a közoktatási rendszer a térségek társadalmi kohéziójának és gazdasági versenyképességének erősítése érdekében. E szakemberek számára ez a könyv támogatást nyújthat ahhoz, hogy figyelembe vegyék a közoktatási rendszer lehetőségeit a regionális fejlesztéspolitika szempontjából, és igényeljék annak hozzájárulását a térség fejlesztéséhez. Az oktatást képviselő szakemberek számára azért hasznosítható a könyv, hogy szakmai érdekérvényesítésük során az oktatáspolitikai, pedagógiai és szociológiai megközelítéstől eltérő regionális fejlesztés-politikai megközelítést alkalmazzanak.

Magyarországon az EU-tagsággal fölerősödik a regionális tervezés és programozás. Igen fontos tehát, hogy a területi fejlesztési programokat készítők számára minél több, a tervezést és a fejlesztési programozást segítő, a monitorozást, a fejlesztési programok átláthatóságát támogató eszköz álljon rendelkezésre. E kötet szándéka az ezen eszközök körének bővítésében való részvétel, ami nemcsak az EU-források fogadására, hanem a decentralizáció és devolúció révén kiteljesedő autonómiájú térségek divergens fejlődését lehetővé tevő térségi gondolkodás támogatására is kiterjed.

A kutatás tartalmi szempontból abban hozott újat, hogy kísérletet tett arra, hogy meghatározza a közoktatás feladatait és e feladatok ellátásának kritériumait a regionális fejlődés szempontjából. Azt az ismert tényt támasztotta alá két oldalról, hogy a közoktatás a regionális fejlődéshez a humánerőforrás-fejlesztésben való részvételével járul hozzá. A közgazdaságtan oldaláról a humánerőforrás-fogalom fejlődésének, értelmezéseinek elemzésével és interpretációjával, a közoktatás felől pedig e szférának a humánerőforrás-fejlesztési szempontú definíciójával és feladatainak meghatározásával ebben a kontextusban.

Létrehoztuk egy lehetséges modelljét annak, hogyan operacionalizálható a közoktatási rendszer a regionális fejlődéshez és fejlesztéshez való hozzájárulása szempontjából. Az operacionalizálás során módszertani szempontból újdonság a közoktatás területi rendszere teljesítményének megközelítésére szolgáló, részben saját fejlesztésű mutatók és indikátorok alkalmazása. Ezek validitási és reliabilitási kérdéseinek tesztelése alapján jelentősen kibővülhet a közoktatás területi rendszeréről a regionális fejlesztés számára használható információk köre. A közoktatás területi rendszere teljesítményének a regionális fejlődés oldaláról történő definiálása, tartalmi körülhatárolása az oktatási rendszer minősége, eredményessége, hatékonysága – gyakran több értelemben használt – fogalmaitól való megkülönböztetéséhez, a térségek integrált fejlesztését szolgáló elemző munka megalapozásához nyújthat támogatást. A terminológiai újdonságok nem csupán és nem is elsősorban a kutatás megvalósíthatóságát szolgálták. A közoktatás területi rendszerének teljesítménye fogalom érdemes a bevezetésre éppúgy, mint a közoktatás területi rendszere terminus, amely túlmutat a jelenleg létező, helyenként történelmi hagyományokkal bíró megye és a tervezési-statisztikai régió szintjén.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.