2019. június 16., vasárnap , Jusztin

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Közoktatás és regionális fejlődés

7. A régiók közoktatási rendszereinek kimeneti teljesítménye és innovációképessége

2009. június 17.

7. A régiók közoktatási rendszerének kimeneti teljesítménye és innovációképessége

A közép-magyarországi régió közoktatási rendszerének kimeneti teljesítménye és innovációképessége igen heterogén. Ez a centrum-periféria viszonyból is következik. A főváros, kedvező külső és belső adottságait számos tekintetben, mindenekelőtt az országos (és nemzetközi) tanulmányi versenyeken való eredményességben, a nemzetközi szakmai kapcsolatrendszerbe sikeres bekapcsolódás révén tudja kihasználni, ugyanakkor – a vizsgálat léptékéből adódóan főleg közvetett módon látható jelentős belső tagolódása miatt – polarizált a teljesítménye. Az országos vonzási helyzet olyan kihívást támaszt az iskolák nagyobb része számára, amelyre az innováció-képesség számos dimenziójában válaszolnak. Az általános iskolák jó megtartóképességére igen szélesre tárt középiskolázás épül rá, amelyben az érettségi kudarc átlagos, a matematika-érettségi eredményei pedig kedvezőbbek is. Viszont ez a méretében, valamint belső differenciáltságában nagy rendszer a legkevésbé eredményes a felsőoktatásba való bejutásban, ami a főváros felsőoktatása iránti legnagyobb országos kereslet következtében jellemző versenyből adódik. Ugyanakkor a Budapesten lakó felsőoktatási hallgatók így is felülreprezentáltak az itteni egyetemeken, főiskolákon. A főváros közoktatásának teljesítményéhez hozzájárul a tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményeket elérő kevés számú iskola. A társadalmi jólét legmagasabb fokának köszönhetően az oktatási rendszer teljesítményéhez a családi befektetések is hozzájárulnak. Az idegennyelv-tudás megszerzésének magas arányai mellett ez teszi lehetővé a felsőoktatásban a költségtérítéses képzések viszonylag magas arányát is, amely tompíthatja a felsőoktatási mobilitás szűk csatornái miatti társadalmi feszültségeket.1 Pest megye fővároshoz kapcsolódása mind a megye közoktatási rendszerének jellemzőit, mind a nagyrészt azokból fakadó teljesítmény-problémákat nagyrészt magyarázza, ugyanakkor – mint erre korábban is utaltunk – belső szakmai munkamegosztás, egyeztetésen alapuló komplementaritás nélkül a térség magában rejti a polarizáció veszélyét. Ebből a szempontból a középiskolai expanziónak a régióban igen széttartó alakulása az egyik kulcskérdés. Pest megye igen lemaradt középiskolázási arányait ugyan alátámasztani látszanak a térség társadalmának alacsony középiskolázási igényei, a szerkezetváltó iskolák iránti felfokozott igények és a középiskolai jelentkezések nagyfokú inkonzisztenciája azonban inkább orientációs zavarról tanúskodik, nem egyértelműen igénytelenségről. A jelenlegi helyzet nem csak a legjobb tanulóknak a gazdaság számára legversenyképesebb minőségi felsőoktatás – regionális szempontból indokoltan a főváros – felé irányuló elszívását eredményezi, hanem az itt élő és tanuló fiatalok tágabb körét érintően válhat gátjává a távlati versenyképességet, az élethosszig tartó tanulás igényét megalapozó széles körű posztszekundér és gyakorlatorientált felsőoktatásba való bejutásnak. Az innovációképesség igen alacsony szintje a megyében ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a középiskola „megnyitásához” adekvát pedagógiai-módszertani változásokhoz, illetve a közoktatás feladatainak a gazdaság és társadalom távlatos és nemzetközi kontextusba való behelyezéséhez szükséges beállítódások és potenciálok nem állnak kellően rendelkezésre. Ez azért is problematikus, mert a közoktatási rendszer feltételi rendszere jó; a megye „áldoz” a közoktatásra, de nem tud ebből felhasználható erőforrást „termelni”. A dilemmát nyilvánvalóan az okozza, hogy a megye közoktatási rendszere (és társadalma) fejlődésében a főváros közelsége kizárja a bezárkózást, a nyitás viszont rövid távon versenyhátrányt jelent. A társadalmi jólétnek a gazdaság teljesítőképességénél magasabb szintje az igények differenciált artikulálásával és pótlólagos ráfordításokkal javíthatja ezt a teljesítményt (ez megmutatkozik a pedagógiai alternatívák megjelenésében, a felsőoktatás közepes piacosodásában, de az idegennyelv-tudás szorgalmazásában nem), önmagában azonban nem oldja meg a centrum és periféria szerves együttfejlődésének hiányát, amelyet a regionális fejlesztésben érintett valamennyi ágazat, szektor együttgondolkodásával lehet csak megalapozni.

Számos tekintetben kedvezőbb összteljesítményt, egyben kiegyensúlyozottabb viszonyokat találunk az előzőnél kedvezőtlenebb gazdasági-társadalmi helyzetű, de a pangás szakaszán túlkerült dél-alföldi régióban, ahol a centrum szerepet betöltő Csongrád megye kiemelkedő kimeneti eredményességéhez és magas innovációs potenciáljához a régió másik két megyéjének teljesítménykomponensei szervesebben kapcsolódnak, mint a közép-magyarországi régióban láttuk. Az általános iskolából a középfokra való továbbhaladást alacsony lemorzsolódás jellemzi. Bács-Kiskun viszonylag szelektív, de az országos átlagot elérő középiskoláztatási arányához képest a másik két megyében (Békésben alacsonyabb szintről indulva nagyobb dinamikával, Csongrádban magas szintről további növekedést mutatva) a középiskolai expanzió körülményei között sem magas az érettségi kudarcot szenvedők aránya. Főleg a régióközpont megyében a matematikai érettségi eredmények polarizáltsága (sok jó jegy, magas bukásarány) igyekszik demonstrálni a tömeges középiskolai oktatás ellenére komolyan vett minőségi standardokat. Csongrád és Békés megye egyaránt sikeres az OKTV-n, de a szakmai versenyeken nem jeleskedik. A régiós szinten is viszonylag kedvező, a középiskolát végzettek körében meglévő nyelvvizsga-arányok arról tanúskodnak, hogy a térség társadalma ma már fontosabbnak tartja ezt a kompetenciát, mint korábban. A családok középiskola-választásában általában elég nagyfokú tudatosság jellemző; a szakmához vezető képzések preferenciáján belül a falvakból továbbtanulók is inkább a szakközépiskolákat választják. Ehhez képest a felsőfokú továbbtanulás – amely Békés megye kivételével az országosnál sikeresebb – elsősorban a tudományegyetemi ág irányában történik. Ebben a régió felsőoktatási kínálatának van meghatározó szerepe, amelyből hiányzik a gyakorlatorientált képzések kínálata, különösen az agrár és műszaki felsőoktatás területén. A régió iskolái megfelelő felkészítést nyújtanak a felsőoktatás számára, s emellett Békésben és Csongrádban országosan kiemelkedő innovációképesség jellemző rájuk, amelyet a régióközpontban a nemzetközi együttműködési programok érzékelhető hatása is erősít.

A közoktatási rendszer output-jellegű mutatóit illetően magas összteljesítményt mutat föl a nyugat-dunántúli régió.2 E teljesítmény sajátossága, hogy a középiskolázás csekély, visszafogott társadalmi igényekkel együtt mozgó kiterjesztése (Vasban elmaradása) mellett valósul meg. Ennek jelenlegi mértéke lehetővé teszi a főképpen felsőfokú képzésre irányuló elitiskolák (Győr-Moson-Sopronban szerkezetváltó és egyházi, a két másik megyében inkább önkormányzati szakközépiskolák) működését anélkül, hogy a belső differenciálódás komoly társadalmi feszültségeket gerjesztene. A régióközpont megyében a 6 és 8 osztályos képzés iránti társadalmi igények már túlmutatnak az elitképzési funkción. Így a tényleges elit mellett óhatatlanul megjelent látszólag elit középiskolázás szelekciójának hatása visszaháramlik az általános iskola középfokú felkészítő tevékenységére, ami távlatában okozhat problémát. A régió centrumának OKTV eredményessége mellett mindhárom megyét a szakmai versenyeken való sikeres szereplés is jellemzi, s emellett magas szintű – a térség felsőoktatási kínálatából adódóan főképp főiskolai – felvételi sikeresség. Hiányzik viszont a tudományegyetemekre irányultság, amely hosszabb távon gátjává válhat a térség magas szintű munkaerő-szükséglete kielégíthetőségének belső erőforrásokból. A térség közoktatását – talán épp kedvező társadalmi-gazdasági adottságaira, annak vivőerejére hagyatkozva – az intézményi innovációképesség alacsony foka jellemzi; csak Zala megyében találunk (erőteljes IKT-támogatású) innovatív iskolai tevékenységekre utaló jeleket, és bár a rugalmasság több komponense megtalálható az iskolákban, az adottságoktól jócskán elmarad a lehetőségek kihasználása. A térség közoktatására kis hatást gyakorolnak a nemzetközi együttműködések, amelyek főképp Győr-Moson-Sopron megyére korlátozódnak, és elmaradnak nemcsak a dél-, hanem az észak-alföldi régióétól is. Komoly erőssége viszont a térségnek a végzős középiskolások országosan kiemelkedő nyelvismerete (amellyel „előzik” saját tanáraik, iskolavezetőik ilyen kompetenciáit is). A felsőoktatási hálózat még nem jutott abba a fázisba, hogy a felsőoktatás piacosítása révén újabb, fizetőképes csoportokat vonzzon, de ennek közoktatási „előképe”, az alapítványi oktatás is meglehetősen alulfejlett, noha erre a régió társadalmi jóléte, gazdasági fejlettsége lehetőségeket nyújtana.

A kifejezetten kedvezőtlen gazdasági háttér és feszítő problémák ellenére néhány területen magas kimeneti teljesítménnyel jellemezhető az észak-alföldi régió. Megyéi közül Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg középiskolásainak igen sikeres a felsőoktatásba való bejutása mind a tudományegyetemekre, mind a főiskolákra (Jász-Nagykun-Szolnok tanulóinak inkább csak az utóbbi irányba). A középiskolák munkájának minőségében érzékelhető a hagyományos iskolaközpontok kulturális, valamint a térség felsőoktatási intézményeinek orientáló szerepe. A közoktatási rendszerek az általános iskolában viszonylag magas lemorzsolódási aránnyal, a középiskola befejezésekor szigorú érettségi követelményekkel igyekeznek gátat szabni a középiskolázás minőségromlásának. A Szabolcs-Szatmár-Bereg kivételével átlagos mértékű expanzió mellett a 6 és 8 osztályos képzési forma súlya alacsony, így az elitképzés funkcióinak inkább megfelel, s bár a felsőoktatásnak nyilván ez a fő bázisa, a jelenlegi bejutási arányok ennél magasabbak. A térség társadalmi-gazdasági környezetének adottságai miatt itt kevésbé lehet számítani a családok hozzájárulásaira a közoktatás teljesítményéhez; ez is közrejátszik abban, hogy alacsony a régióban a felsőoktatásba készülő tanulók vizsgával igazolt idegennyelv-ismerete. Ennek lehet része abban is, hogy sem a fenntartói pluralizmus, sem a szerkezetváltó iskolák iránti társadalmi törekvés nem erős, és alacsony – Debrecenben a régióátlagnál is alacsonyabb – a felsőoktatás piacosítása. Ezt valószínűleg azért nem látják szükségesnek, mert a térség közoktatási rendszere megfelelő inputot nyújt a „normál” képzés megfelelő minőségű feltöltésére. Ez még nem jelentene komoly korlátot az oktatási rendszer mobilizálása szempontjából, de az igen, hogy az iskolákban az innovativitás különböző formái igen gyérek, Jász-Nagykun-Szolnokban kifejezetten hiányoznak. Az innováció kisebb szigetekben van jelen, nemzetközi együttműködések, különböző Soros-projektekben való részvétel útján. Főképp ez utóbbiak jelentenek olyan addicionális erőforrást, amelyek áttörést ugyan nem, de korrektív lehetőségek kiaknázását jelenthetik a régió közoktatási rendszerének elsősorban a társadalmi problémákkal sújtott rétege számára.

Dél-Dunántúlon a közoktatási rendszerek kimeneti teljesítményének nagyobb része a felsőoktatásba való bejutást és a középiskolai versenyeredményeket illetően a centrumtérség, Baranya székhelyének köszönhető. E régióban a kiterjedt nemzetiségi nyelvoktatás domináns nyelve, a német elvileg lehetővé tenné, hogy a felsőoktatásba készülők átlagost meghaladó mértékben szerezzenek nyelvvizsgát a közoktatási rendszeren belül, ez azonban a régió szintjén nem érvényesül, egyes megyékben kifejezetten elmarad. Az országosan jellemzőnél általában magasabb az általános iskolai lemorzsolódás, ennek ellenére a középiskolázás – amelyben a fenntartói pluralizmus alig van jelen – nem marad el az időszakban jellemzőtől, eltérő kiterjedési dinamika mellett. Az érettségi sikertelensége magas Tolna megyében – ez összefügghet azzal, hogy a megyében a középiskolázás kiterjesztése helyett a belső differenciálódás erősödését, a szerkezetváltó gimnáziumok arányának növelését választották – ez Somogyban is az átlag fölötti. Az oktatási intézmények innovációképességének deficitjei leginkább Baranyában mutatkoznak meg, de a másik két megyében is inkább csak a nyitottság egyes komponensei adnak esélyt kitörési pontokra. A csak egyes iskolákat mozgósító nemzetközi oktatási együttműködések közül viszont a felsőoktatási TEMPUS programban Baranya, a szakképzési szektort involváló LEONARDO-ban Tolna megye is érzékelhetően jelen van, s a Soros Alapítvány (főként roma) projektjei is bizonyos hatást gyakorolhatnak a térség hátrányos helyzetű rétegeinek iskoláztatására vonatkozó újítások bevezetésében.

Kedvezőbb gazdasági-társadalmi közegben az eddigi térségektől elmarad a közép-dunántúli régió kimeneti eredményekben mutatkozó közoktatási teljesítménye. Az általános iskola megtartó képessége közepes, de a középiskolában, az átlagostól elmaradó expanzió körülményei között, s főleg Komárom-Esztergomban a szerkezetváltó iskolák magas aránya, azaz csak látszólagos elitképzés mellett, a magyar viszonyok között magas érettségi bukásarány, s a jó matematika-vizsgaeredmények hiánya jellemző. A szűk középiskoláztatás ugyanakkor a „top”-on, a középiskolai tanulmányi versenyekben nem tud felmutatni kiemelkedő eredményeket. A felsőoktatásban való bejutás arányait tekintve is csak az egyetemi székhellyel rendelkező Veszprém megye éri el az országos átlagot. Összességében elég jó, csak Komárom-Esztergomban marad el a felsőfokra készülő fiatalok vizsgával igazolt nyelvismerete, amelyben – mint más térségekben is – a társadalmi ráfordítások inkább értékelhetők, mint a közoktatási rendszer teljesítménye. Az oktatásba való egyéni befektetésekre számítva Fejér és Komárom-Esztergom felsőoktatásában országosan is kiemelkedik a költségtérítéses képzések aránya, e mérték azonban a felsőoktatási szektor relatív alulfejlettsége miatt nem kedvez a felsőoktatás minőségének. Bár nincs komoly feszültség a térségi oktatáspolitika és a társadalom iskoláztatási igényei között, a nagyobb arányú középiskoláztatás iránti társadalmi igényeknek nincs megfelelő orientációjuk, amelyre különösen Veszprém megyében utal a mind le-, mind fölfelé inkonzisztens iskolaválasztások magas aránya. Az innovációképességben Fejér megye jár az élen, főként hagyományos, a tanári professzionalizációra és az iskolai tevékenységek rugalmasságára építő innovációival. A másik két megyében ennek kisebb foka mellett főképp az iskolavezetők tevékenységében találni nyitottságra utaló elemeket, az innovativitás azonban általában nem jellemző az intézményekre. Az Európai Uniós oktatási együttműködésekben egy-egy iskola vesz részt, mindhárom megyében vannak TEMPUS, Veszprémben LEONARDO-projektek, ez utóbbi megyében néhány alternatív iskola is hozzájárul az innovativitáshoz.

Észak-Magyarország a gazdasági pangás és a társadalmi problémák között talán a legkevésbé tud megbirkózni a közoktatási rendszerek előtt álló teljesítmény-kihívásokkal. Az iskoláztatás kedvezőtlen starthelyzete és a gyerekek relatíve elmaradt mértékű átlagos óvodai részvétele miatt is az általános iskolákban a nyolc év alatti lemorzsolódás mindegyik megyében átlag fölötti, Borsod-Abaúj-Zemplénben különösen magas. Nógrádban erősen lemaradt a középiskolázás kiterjesztése, ennek ellenére a középiskola kibocsátásakor viszonylag magas a bukásarány, s országosan a legalacsonyabb a végzősök közül felsőoktatásba bejutók aránya. Ez különösen szomorú annak fényében, hogy ennek a megyének a közoktatási rendszere feladatvállalásában igyekszik megfelelni a versenyképességnek és a társadalmi kohézió feladatait sem hanyagolja el. Ezt próbálja „üzenni” a borsodi és nógrádi térség társadalmának a szerkezetváltó iskolák, osztályok nagy súlya, amely nyilvánvalóan nem végezhet elitképzést, a térség társadalmának megosztottságát azonban fokozhatja. Hevesben viszont előrehaladt expanzió mellett alacsony az érettségi kudarccal szembenézni kényszerülő tanulók aránya, emellett az országos átlagnál is kedvezőbb a matematika érettségin legalább jó jegyet elérőké. Régiós szinten átlagos, a borsodi és hevesi végzős középiskolások körében kedvezőbb a felsőoktatásba kerülők aránya; az ott lakók korcsoportos létszámukhoz viszonyítva többen reprezentálják magukat a felsőoktatásban. A humánerőforrás-fejlesztés jelentős hiányterülete az idegen nyelv, ezt a kompetenciát a végzős középiskolások közül kevesen birtokolják. Csak Hevesben jellemző az iskolai innovációk és e potenciálokra mutató jellemzők magas szintje is, amelyek bázisa a hagyományos eszközökön alapuló, főként a pedagógusok szakmai munkájában megtestesülő újítási kedv. A másik két megyében az iskolák átlagát tekintve mindez alig van jelen. Egyes intézményekben azonban itt is találunk nemzetközi szakmai együttműködéseket (Borsod-Abaúj-Zemplénben TEMPUS, LEONARDO), az egész régiót érintően pedig itt érzékelhető legjobban a Soros Alapítvány roma innovációs projektjeinek hatása.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.