2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Nemzetközi elemzések >> A középfokú oktatás nemzetközi tükörben

Bevezetés

2009. június 17.

A középfokú oktatás kontextusa és sajátosságai Magyarországon

A hazai középfokú oktatás kontextusa

Az oktatási rendszert jelentős mértékben alakítja a demográfiai helyzet, mivel a tanulólétszám változása nagyban befolyásolja az intézmények beiskolázási lehetőségeit, s ezen keresztül anyagi helyzetüket és az iskolák közötti verseny mértékét is. Magyarországon a kilencvenes évtizedben a középiskolás korú korosztály száma igen erőteljesen megváltozott, a hetvenes évek közepén született nagy létszámú korosztály a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján érte el a középfokú iskolákat. A tanulólétszám növekedése 1993-ban tetőzött, majd ettől az időponttól fokozatos csökkenésnek indult, és a kilencvenes évek második felében már egyre kisebb létszámú korosztályok léptek be a középfokra. A 15-19 évesek létszáma 2001-ben 653 ezer fő volt, 2011-re már alig haladja majd meg a 600 ezret. A csökkenés várhatóan folytatódik, mivel évről évre apad a születésszám. Az előrejelzések szerint 2001 és 2015 között a közoktatás tanulóinak száma egyhatoddal (17%) fog csökkenni (Jelentés a magyar közoktatásról, 2003).

A hazai oktatási rendszer helyzetét a demográfiai adottságokon túl a népesség iskolázottsága is befolyásolja, hiszen a gyerekek képzési igényeit jelentős mértékben meghatározza a szülők iskolai végzettsége. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére – illetve részben annak köszönhetően – az iskolázás terjedése hazánkban igen dinamikus folyamat. A középfokú (szakmai vagy érettségi) végzettséggel rendelkezők aránya a népességen belül 1980-ban 24%, 1990-ben 29%, 2001-ben már 38% volt. 2001-ben 17% rendelkezett szakmai végzettséggel, 21% érettségivel (Jelentés a magyar közoktatásról, 2003). Az iskolázottság az aktív korú (25-64 éves) népességen belül még kedvezőbb képet mutat. Az aktív korúak 70%-a rendelkezik hazánkban legalább felső középfokú végzettséggel: a fiatalok (25-34 évesek) körében 81% ez az arány. Nemzetközi összehasonlításban helyzetünk kedvezőnek mondható, a hasonló arányok az OECD átlagában 64, illetve 74 százalék (Education at a Glance, 2003). Nemzetközi összevetésben szembetűnő az iskolázottság növekedési üteme is a 90-es évek eleje és az évtized vége között. Az iskolában töltött várható évek számát tekintve nemzetközi összehasonlításban Magyarország 1998-ban csak 0,8 évvel maradt el az OECD-országok átlagától. A hazai adatok idősoros elemzése azt is szemléletessé teszi, hogy Magyarországon milyen ütemben zajlott az iskolázás kiterjedése a kilencvenes években: 1990 és 2001 között, tizenegy év alatt a várhatóan iskolában töltött évek száma 2,6 évvel, 1996 és 2001 között, öt év alatt 1,6 évvel nőtt (Education at a Glance, 2000).

Hatással van az iskolázás iránti igények alakulására a gazdasági, foglalkoztatottsági helyzet, s ezzel összefüggésben az a tény, hogy mi az egyes iskolai végzettségek értéke a munkaerőpiacon. A hazai adatok – a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan – azt mutatják, hogy a felső középfokú iskolázottság az a szint, ami minimálisan szükséges a munkaerőpiacon való boldoguláshoz, s aminél a munkanélküliség esélye jelentős mértékben csökken (Jelentés a magyar közoktatásról, 2003; Education at a Glance, 2003). Ennek felismerése nyomán minden fejlett országban megnövekedett a közép- és felsőfokú oktatás iránti igény, általánossá vált, hogy a tanulók egyre nagyobb arányban – a tankötelezettséget messze meghaladó ideig – törekszenek az iskolarendszerben maradni. Hazai viszonylatban a gazdaság rendszerváltás utáni átalakulása, a nagyipar összeomlása és ennek nyomán a munkanélküliség megjelenése még élesebben tette láthatóvá az alacsony iskolázottság, sőt a szakmunkás végzettség korlátait, s értékelte fel az iskolázottságot általában, jelentős mértékben megnövelve ezzel a magasabb iskolai végzettség megszerzése, s ezen belül is mindenekelőtt a középfokú, s az érettségit adó programtípusok iránti érdeklődést.

A hazai oktatási rendszer sajátosságai a középfokon

Az oktatásirányítás decentralizációja és ezzel együtt az iskolaszerkezeti kérdésekhez kapcsolódó döntések intézményi, illetve helyi szintre kerülése tette lehetővé a sokszínű középfokú oktatás kialakulását (például az intézményeknek lehetősége lett szerkezetváltó programokat indítani). A folyamatot – a tanulói létszámcsökkenés körülményei között – nagymértékben ösztönözte az iskolák közötti verseny. Mindezek következtében a kilencvenes évek folyamán jelentős szerkezeti átrendeződés következett be az oktatási rendszeren belül. A lezajlott strukturális változások befolyásolták a horizontális és a vertikális szerkezetet, sok esetben az intézmények belső struktúráját is. A szerkezetátalakulási folyamatokban a kilencvenes évek közepétől fontos szerepet kaptak a központi szabályozó tényezők, illetve a hosszú távú stratégiai elképzelések is. A központi szinten kidolgozott dokumentumok (közoktatási törvény, NAT, OKJ, kerettantervek, az érettségire és a felvételikre vonatkozó törvényi előírások) szabályozó ereje meghatározó a vertikális szerkezeti és továbbhaladási folyamatokra, akár a bemeneti, beiskolázási, akár a kimeneti, kilépési feltételek meghatározására gondolunk. Az oktatási rendszer vertikális átstrukturálódása ilyenformán részben a jogszabályi változások, részben az elmúlt tíz évben spontán módon megindult folyamatok összegződésének következménye.2

A középfokú oktatás egyes programtípusai között is jelentős átrendeződés következett be a beiskolázási arányok tekintetében. Az oktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változások egyik legfontosabb oka a középiskolai oktatás expanziója. A középfokot nappali tagozaton végző tanulók váratlanul gyors létszámnövekedése a nyolcvanas évek második felében kezdődött el. Az expanziót – bár egyik középponti célja volt az oktatáspolitikai törekvéseknek – nem vezérelte tudatos oktatáspolitika. A szerkezeti változások, valamint a szakképzési szektor általános válságának és átstrukturálódásának következményeként a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt az érettségihez vezető oktatásba belépők aránya, azaz spontán módon megindult a középiskolák expanziója. Az átstrukturálódás eredményeképpen az új évezred elejére egy-egy korosztályon belül a teljes középfokú oktatásba jelentkezők aránya már közel nyolcvan százalék.

A szakképzés szférájában – a lezajlott gazdasági válság, a demográfiai hullámvölgy és a szülői igények megváltozása következtében – szintén nagy horderejű változások mentek végbe. A kilencvenes évek elejétől kezdett rohamos gyorsasággal fejlődni a különböző szintű előképzettségre épülő és különböző szintű képesítéseket adó szakképzési rendszer. Az ágazati átstrukturálódás mellett a szakképzés 16 éves kor utánra történő kitolódásával és az OKJ-szakmák oktatásával a szakképzés képzési ideje meghosszabbodott, a közoktatási rendszeren belül egyre inkább a felsőbb évfolyamokra tolódik a végzettség megszerzésének lehetősége.

A középfokú oktatás a kimeneti adatok felől is megközelíthető, amire nemzetközi vonatkozásban a 2000-es és a 2003-as PISA-vizsgálat ad lehetőséget (lásd Függelék 36. táblázat). Bár a 15 éves tanulók tesztekkel mért tanulmányi teljesítménye hazánkban összességében inkább az előző iskolafokozat, az általános iskola eredményességét méri, az intézmények közötti különbség mértéke már a középfokú oktatási szintre érvényes tendenciákról is mutat valamit.3 A PISA 2000 adataira épülő elemzések hazánkra nézve talán legfontosabb eredménye, hogy a teljesítményekben a tanulók egyéni hátterénél erősebb hatása van az iskola összesített szocioökonómiai jellemzőjének. Ez a tény arra hívja fel a figyelmet, hogy a szegregáció csökkentésével és többek között az anyagi, valamint az emberi források hatékony felhasználásával, illetve egyenlőbb elosztásával a kimutatott különbségek csökkenthetőek lennének.

A rendszerváltás jelentős mértékű átrendeződést eredményezett az oktatási rendszerben az irányítás terén is. A középfokú intézmények fenntartói felelőssége a megyei önkormányzatokhoz került a törvényi szabályozásban, de helyi önkormányzat is vállalhatja középfokú iskolák működtetését. Mindazonáltal jelenleg a középfokú intézmények többsége települési önkormányzatok fenntartásában működik. A megyei működtetés a szakiskolák és a szakközépiskolák körében a legjelentősebb, ahol a diákok 33,0 és 33,7%-a tanul ilyen fenntartásban működő intézményben. A fenntartói szerkezetet színesíti, hogy a kilencvenes években a középfokon terjedtek el leginkább a nem állami (egyházi, alapítványi) fenntartásban működő iskolák. Nőtt az ezekben tanulók aránya is: a szakiskolákban tanulók 9,7, a gimnáziumokban tanulók 19,9, és a szakközépiskolákban tanulók 13,4%-a jár ilyen intézményekbe.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.