2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Nemzetközi elemzések >> A középfokú oktatás nemzetközi tükörben

Bevezetés

2009. június 17.

Demográfiai helyzet, iskolai végzettség, munkaerőpiac

A fejlett országokban a tankötelezettség egyre inkább elveszíti orientáló szerepét. Ma már elsősorban nem a tömegek képzését szolgálja, inkább azt akadályozza meg, hogy a leszakadó rétegek idő előtti kihulljanak az iskolarendszerből. Így van ez a skandináv országokban is, melyekben a tankötelezettség egységesen 16 éves korig tart, de a fiatalok túlnyomó többsége (mintegy 85%-a) az iskolarendszerben marad 19 éves koráig. A négy ország közül csak Dánia esetében alacsonyabb ez az érték, ahol is a tankötelezettségi korhatár a tanulók több mint tíz százaléka esetében egyben a tanulmányok tényleges befejezését is jelenti. A másik három skandináv állam adatai más térségek oktatási rendszereivel összehasonlítva is magasak, vagyis a vizsgált országok ebből a szempontból rendkívül hatékonyak. Ezt már csak azért is állíthatjuk, mert a tankötelezettségi korhatár egybeesik az alapfokú iskolák befejezésével, vagyis a felső középfokú oktatás intézményeibe történő belépést már nem segíti semmilyen hatósági előírás (lásd Függelék A táblázat).

Az aktív korú felnőtt lakosság egészének iskolázottsága alapján is a legjobbak közé tartoznak a skandinávok a vizsgált OECD-országok sorában: a befejezett középfokú végzettséget tekintve csak Svájc tudott felzárkózni hozzájuk. Ennek nyilvánvalóan iskolarendszeren kívüli, történeti, kulturális okai is vannak, melyek pontos szerepét nagyon nehéz megítélni – e helyütt ezt nem is tudjuk vállalni –, így csak az oktatási rendszerrel összefüggő okok részleges, közelítő feltárására törekszünk. Minden bizonnyal hozzájárult például a középfokú iskolázottság általánossá válásához a korai expanzió is, erre az előzményre az egyes életkori csoportok iskolázottságában megjelenő különbségek (lásd Függelék A táblázat) utalnak. Az adatok azt jelzik, hogy a gazdaságilag aktív korú népesség legidősebb korcsoportjában (az 55-64 évesek körében) is kimutatható a skandináv országok előnye, sőt ez az előny – Finnországot leszámítva – lényegesen nagyobb volt, mint a jelenlegi fiatal felnőtt (25-34 éves) korosztályban. Ez utóbbiak adatai egyes esetekben ugrásszerűen emelkednek, ami azt jelzi, hogy a középfokú oktatási kínálatot és/vagy a keresletet időnként erőteljes külső hatások érték. Ezek a külső impulzusok lehettek oktatási törvények, reformok, amelyek vagy önmaguk adtak újabb lökést a képzési rendszer elemeinek, vagy pedig a spontán módon elkezdődött változásokat szentesítették. 1990 után mind a négy országban történtek jelentős változások, amelyek az oktatási rendszer különböző elemeit érintették, de általában azt a célt szolgálták, hogy a végzettek a (helyi) munkaerőpiacon mind jobban érvényesíthető képzettséghez jussanak.

Finnország helyzete némileg eltér a másik három skandináv országtól. A legidősebb korcsoport iskolázottsága is meghaladja ugyan az OECD-felmérésben részt vevő országok átlagát, de az eltérés mértéke lényegesen kisebb, mint a legfiatalabb korosztályban. Ez azt jelzi, hogy a középfokú oktatás expanziója itt valamivel később indult el, mint a többi skandináv államban, s alapvetően a ma 45-54 éves korosztályt érintette először (az ő és a náluk idősebbek felső középfokú iskolai végzettsége csaknem 20 százalékponttal tér el). A folyamat során Finnország leszakadása a másik három skandináv országhoz képest lényegesen csökkent. A fiatal felnőttek között ugyan a mai napig is érzékelhető némi lemaradás, de a 15-19 évesek már ugyanolyan arányban maradnak az iskolarendszerben, mint Svédországban és Norvégiában, Dániát pedig meg is előzték. Ez a korosztály várhatóan iskolai végzettségét tekintve is behozza a skandináv átlaghoz képesti hátrányát. Anélkül, hogy történelmi fejtegetésekbe kezdenénk, utalnunk kell arra, hogy a finn gazdasági fejlődés – sok más, gazdaságilag fejlett európai országhoz képest – viszonylag későn kezdődött el, s ez minden bizonnyal egyik oka lehetett a tartósabban fennmaradó alacsonyabb iskolázottságnak.

A skandináv lakosság iskolázottságának mértéke – egyebek mellett – a nők magas képzettségére is visszavezethető. Ebben a tekintetben egyik országban sincsenek elmaradva a nők a férfiaktól, s bár ez nem ritka máshol sem, az OECD-országok összességében a nők hátránya négy százalékpontnyi.

Az utóbbi évek iskolázottságában bekövetkezett pozitív változásokat minden bizonnyal megkönnyítette a demográfiai helyzet, vagyis az, hogy a legfiatalabb korosztályban nagy létszámnövekedéssel nem kellett számolni. Dániában 1995 és 2000 között 15%-kal még csökkent is a 15-19 évesek száma, a másik három országban pedig gyakorlatilag ugyanakkora népességet kellett az oktatásba bevonni 2000-ben, mint öt évvel korábban (Education at a Glance, 2001)2.

Ha részben az oktatásra fordított kiadásokkal is megkíséreljük magyarázni a kiemelkedő skandináv iskolázottságot, akkor azt tapasztaljuk, hogy az indokokat alapvetően nem a felső középfokon kell keresnünk, hiszen az egy főre jutó GDP-ből az oktatásra fordított arány a felső középfokon az OECD-országok átlagát csak Dániában haladja meg, Finnországban pedig lényegesen elmarad attól. Igaz ugyan, hogy az egy főre jutó GDP ezekben az országokban igen magas (lásd 1. ábra és Függelék 33. táblázat). Az oktatás sikeressége vélhetően inkább az alapfokú és/vagy az alsó középfokú oktatási intézményekre fordított magas kiadásokra vezethető vissza, vagyis feltehetően részben az alapozó képzés ráfordításai és az erre vonatkozó figyelem eredménye jelenik meg a felső középfokú oktatás szintjén, ahova feltehetően kellően felkészített (lásd a PISA-felmérés szövegértéssel kapcsolatos eredményeit, amely szerint Finnország az élen áll, Norvégia és különösen Svédország átlag feletti eredményt ért el) tanulók érkeznek magas arányban (lásd Függelék 36. táblázat).

1. ábra
Az egy diákra vetített, oktatási intézményre fordított kiadás az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva, 1999 (%)

Forrás: Education at a Glance, 2002 és Függelék 33. táblázat
1 Az OECD vizsgálatában részt vevő tizennégy ország átlaga.

A felső középfokú oktatás általánossá válásához az is hozzájárulhatott, hogy munkaerő-piaci hozadéka mind a négy skandináv országban egyértelműen kimutatható. Elsősorban Dániában, ahol az ezzel a végzettséggel rendelkező férfiak még a diplomával rendelkezőknél is nagyobb eséllyel jutnak munkához. A másik három országban a középfokú végzettség hozadéka kisebb ugyan, de a felsőfokon való továbbtanulással piacképessége lényegesen javítható. Tegyük hozzá, hogy a négy ország közül háromban összességében is alacsony a munkanélküliség, vagyis a magas végzettség nemcsak nagyobb valószínűséggel jelent munkahelyet, hanem ténylegesen biztos elhelyezkedést is eredményez (lásd Függelék 35. táblázat).

Valószínűnek tűnik, hogy csupán külső tényezőkkel, illetve az alapfokú és az alsó középfokú oktatás sikeres felkészítő funkciójával önmagában nem magyarázható a felső középfokú képzés általánossá válása, ahogyan a nemzetközi összehasonlításban kedvező eredmények sem. Olyan bejutási feltételek, kínálat, infrastruktúra, az iskola funkcióját segítő szervezeti megoldások kellenek – nem beszélve az oktatás személyi feltételeiről és az alkalmazott pedagógiai módszerekről –, amelyek lehetővé teszik a tanulók iskolában (iskolarendszerben) tartását és így hozzájutásukat a befejezett végzettséghez. A továbbiakban ezek néhány eleméről alkothatunk képet az OECD vizsgálata alapján.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.