2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 április

Kötetlenség az óvodai matematikafoglalkozásokon

2009. június 17.

Grézló Orsolya

Kötetlenség az óvodai matematikafoglalkozásokon

- Egy kérdőíves felmérés tapasztalatai -

Az óvodai matematikai nevelés területén végzett felmérés elsősorban azt vizsgálta, vajon mennyiben mutatkoznak meg a tanulási folyamatra irányuló kutatások eredményei az óvodák mindennapi gyakorlatában. Másodsorban azt kívánta feltérképezni, hogyan élnek módszertani szabadságukkal az óvónők, és ez hogyan hat a gyermekekre. A szerző arra is választ keres, milyen tényezők befolyásolják a pedagógust a módszerek megválasztásában.

A matematikai nevelés területén kiemelkedő probléma a kötetlenség, mivel az összes terület közül ez hajlamosítja leginkább az óvónőt arra, hogy az életkori sajátosságoknak nem megfelelő, kisiskolás módon vezesse a foglalkozásokat. Az iskola komoly követelményeket támaszt ezen a területen, vita tárgyát képezi például a relációk közül a kisebb, nagyobb, egyenlő jelének a megtanítása.

Az 1999 márciusában végzett felmérés kifejezetten a matematikatanításra irányult, de a kérdőív egyik kérdése arra vonatkozott, hogy az adott válaszok általánosíthatók-e az óvodai nevelés összes területére. A megkérdezett óvónők többsége azt a választ adta, hogy véleménye általános érvényű.

A felmérésben az óvodák 2,7%-a vett részt. A vizsgálathoz kiválasztott mintában az önkormányzati fenntartású óvodák mellett néhány egyházi, magán- és alapítványi óvoda is szerepelt. A mintaválasztás véletlen kiválogatással történt, biztosítva ezzel a célpopulációhoz hasonló rétegzést.

A felmérésben vizsgált mutatók szerepe
a kötetlenség megítélésében

A szervezeti formák és az oktatás hatékonysága

A magyar nyelvben a hatékonyság háromféle fogalmat takar, a köznyelvben mégis a hatékony szóval tudjuk leginkább megközelíteni ezt a kérdést. Az egyik fogalom a hatásosság (effectiveness), amely azt jelenti, hogy az adott eljárás alkalmas a feladatra, eléri a célját. Ebben az értelmezésben nincs különbség a szervezeti formák között, hiszen mindegyik alkalmas arra, hogy a tanítási-tanulási folyamat szervezeti keretét képezze. A második az elméleti hatékonyság (efficacy), amely nem vesz figyelembe egyéb körülményeket, csak azt vizsgálja, hogy ideális feltételek mellett, tudományos alapon melyik eljárás hatékonyabb. Ennek alapján mondhatnánk azt, hogy a spontán ismeretszerzés a leghatékonyabb, alapozva a pszichológiai kutatások eredményeire.

A harmadik fogalom, a köznyelvben is használt hatékonyság (efficiency) az idő, a ráfordítás és a teljesítmény arányát is figyelembe veszi. A teljesítmény ebben az esetben minőségi különbséget, az ismeretek maradandóságát jelenti, ami függ attól is, hogy a gyermek mennyire tudta rendszerbe építeni ezeket saját gondolkodásában. Az időtényező állandó, mivel az átlagos követelményszintnek megfelelő fejlettséget bizonyos időhatáron belül kell elérni, legkésőbb az iskolába lépésig. Az energiaráfordítás elsősorban a gyermek részéről értendő.

A hatékonyság változó tényezői tehát a minőségi teljesítmény és a gyermek energiaráfordítása. A gyermek részéről az energiaráfordítást az növelheti, ha akadályozva van valamilyen szükséglete kielégülésében, és ez elvonja a figyelmét az adott ismeretszerző tevékenységtől, és ezt le kell küzdenie magában. Erre az óvodáskorú gyermek csak kismértékben képes, akaratlagos figyelmet nagyon rövid ideig képes fenntartani, ezért a gyermek figyelméért folyó küzdelemben többnyire az erősebb szükséglet győz.

Ebből a szempontból a kötött forma különbözik a másik kettőtől, mert a játékot megszakítva frusztrálhatja a gyermeket. J. Condry idézett tanulmányában utal ennek a mindenki által ismert jelenségnek a kísérleti igazolására. "... a Zeigarnik-hatást vizsgáló eredeti kutatásban Ovsiankina (1928) azt vizsgálta, hogy mi történik akkor, ha valaki megszakít egy tevékenységet, még mielőtt az eljutna a saját természetes befejezéséig, és erős vágyat mutatott ki a félbeszakított tevékenység folytatására."

A gyermek egyéb szükségletei egyforma eséllyel lehetnek kielégítettek vagy frusztrálók függetlenül a szervezeti formáktól. A minőségi teljesítmény szempontjából minden bizonnyal az intrinzik motiváció mértékében van különbség. Mivel ez a spontán forma alkalmazásakor hat legerősebben, mert ez nem igényel külső motivációt, a teljesítmény - más befolyásoló tényezők nélkül - ennél a formánál lehet a legnagyobb. Mindezeket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a spontán forma a leghatékonyabb, utána a kezdeményezett forma következik, végül a legkevésbé hatékony az oktatás szempontjából a hagyományos, kötött forma.

A kérdőívben a szervezeti forma és a hatékonyság összefüggésére vonatkozó kérdésre az óvónők 71%-a válaszolta, hogy a kötetlen formák alkalmazása nyújt maradandóbb matematikai tapasztalatokat a gyermekek számára a kötött formával szemben. A spontán és kezdeményezett forma aránya közel azonos.

A gyermekek közérzete

*

Ez az eredmény alátámasztja azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gyermek - több más ható tényező mellett - azon a foglalkozáson érzi jól magát, amely nem fárasztó, megterhelő számára. A gyermekek terhelésének mértéke mindig vitatott, örökzöld téma: a társadalmi igény és az életkori sajátosságok figyelembevételével valamilyen optimum elérésére irányulnak a pedagógiai törekvések.

Az óvónő felkészültsége

Az óvónők 67%-a úgy ítéli meg, hogy a kötetlen foglalkozások vezetése nagyobb felkészültséget igényel. Érdekes párhuzam figyelhető meg a 2. kérdésre (Melyik foglalkozási forma nyújtja a legmaradandóbb matematikai tapasztalatokat a gyermekek számára?) adott válaszok eloszlásában. A válaszok 41%-a mind a két formát megjelöli ugyanazokon a kérdőíveken. Az ilyen összefüggések megállapításához a "khi négyzet"-próbát (függetlenségvizsgálat) alkalmaztam. Ez a statisztikai eljárás a nem paraméteres, tehát kategorizált adatok esetén a változók közötti függetlenséget vagy összefüggést adja meg egy valószínűségi értékben (p) kifejezve. Amennyiben p<05, elvetjük a nullhipotézis elvét, tehát azt az előfeltételezést, hogy a vizsgált változók függetlenek voltak. Ennél a kérdésnél a "khi négyzet"-próba erős szignifikanciát mutat: p<<0,05.

Az óvónők nagy része úgy ítéli meg, hogy az a szervezeti forma igényli a legnagyobb felkészültséget az óvónő részéről, amelyik a legmaradandóbb tudást biztosítja a gyermekek számára. Ez egyaránt igaz azoknál, akik a kötött formát jelölték meg, és azoknál is, akik a kezdeményezett vagy a spontán forma hatékonyabb.

A tudásszint ellenőrizhetősége

*

A személyiségvonások számos előnnyel és hátránnyal járhatnak egy adott pályán, így például az impulzív személyiség nyitottsága, művészi hajlama nagyon jól "kamatozik" az óvónői munkában. De vannak dolgok, melyekre nagyobb hangsúlyt kellene helyeznie annak a pedagógusnak, aki ezekkel a személyiségjegyekkel rendelkezik, s ezek éppen azok, amelyek némileg ellentétesek alapvető tulajdonságaival (például tudatosság, tervszerű munka, ellenőrzés).

"Óvodavezető és beosztott óvónő is vagyok. Az a véleményem, hogy a spontán forma a legkedvezőbb a gyermekek számára, de egyben a legnehezebb, legnagyobb kihívás az óvónőnek. A kezdeményezett formát alkalmazom leginkább, ilyenkor jobban tudom ellenőrizni a gyermekek munkáját, figyelemmel kísérni fejlődési ütemüket, és a sikerélmény is nagyobb mindkét részről."

Mennyire érzi biztosítottnak a pedagógus az ismeretek elsajátítását?

A pszichológiai kutatások bebizonyították, hogy a tanulás spontán körülmények között, adott szituáció, problémahelyzet kapcsán tartósabb. Kötött keretek között viszont kisebb a valószínűsége annak, hogy a csoport egy része kimarad a tanítás-tanulás folyamat egyes szakaszaiból. Tehát kötött forma alkalmazásával biztosabban lehet elérni egy alacsonyabb minőségű tudást. Feltételezésem szerint az óvónők egy része szorong a kötetlenség bizonytalanságától. Ezt igazolni látszik, hogy legkevesebben a spontán formánál érzik biztosítottnak az eredményességet. Viszont a legtöbben a kezdeményezett formára "szavaztak", ami azt mutatja, hogy megrendült a bizalom a hagyományos, kötött forma eredményességében.

*

"A kezdeményezett formában történő matematikai tapasztalatszerzést azért tartom hatékonyabbnak a többi foglalkoztatási formával szemben, mert a kis csoportokban dolgozva az óvónő könnyen szem előtt tudja tartani a gyermekek egyéni képességeit és az egyének közti különbségeket, egyszerűbben tud egyénre szabott feladatokat adni, maximálisan figyelembe tudja venni az egyes gyermekek egyéni munkatempóját is. Természetesen még tartunk kötelező foglalkozásokat is (főleg nagycsoportban), elsősorban az új ismeretek feldolgozásakor, valamint az ismétlő, rendszerező foglalkozásokon, amikor minden gyermeknek ugyanarra az információra van szüksége. Ezek azonban arányaiban lényegesen kevesebbek és ügyelünk arra, hogy a gyermekek ne passzív nézők, hanem cselekvő résztvevők legyenek."

"Szerintem a gyerekek a spontán foglalkoztatási formánál nem tudják elsajátítani azt az ismeretanyagot, amelyet a kötött foglalkoztatási formánál el tudnak."

Az óvónő közérzete

A válaszolók 47%-a a kötött foglalkozás vezetése közben fárad el leginkább. 37% a kötetlen formákat érzi fárasztónak, 12% szerint nincs különbség. Összefüggés mutatható ki az ellenőrzés gyakorisága és az óvónő számára fárasztó foglalkozás között. A "khi négyzet"-próba itt is igen erős szignifikanciát mutat: p<<0,05. A válaszok a kérdőívek 41%-án azonosak, függetlenül attól, hogy ez melyik szervezeti forma, és 29%-án a kötött formánál van ez a párhuzam. Azoknak az óvónőknek többsége, akik a kötött foglalkozást tartják fárasztónak, úgy gondolja, hogy legtöbb ellenőrzésre a kötött foglalkozás alkalmazásánál van szükség. Vannak köztük városi és vidéki óvónők, fiatalok és idősebbek, óvodavezetők is. Lehetséges, hogy ezek az óvónők impulzívabb személyiségek. A kötött foglalkozás vezetése bizonyos szempontból az óvónő számára is kötöttséget jelent, tartania kell magát a napirendhez, a feldolgozandó témák ütemezéséhez. Valószínű, hogy ez a kötöttség az impulzívabb személyek számára megerőltető. Más kérdés, hogy a cél a szervezeti formáktól függetlenül ugyanaz, tehát optimális esetben az óvónőnek a kötetlen formáknál is éppen annyira tudatosnak kellene lennie, számára a kötetlen foglalkozásnak is "kötöttnek" kellene lennie! A fentiekben többször leírt okok miatt a kötött formánál az óvónő gyakrabban kényszerül konfrontálódni a gyermek természetes szándékaival, ezért gyakrabban kell erőfeszítést tennie konfliktushelyzet feloldására. A kötött foglalkozás alatt a csoport légköre csak akkor komfortos, ha a tevékenység a gyermekek többsége számára vonzó, leköti a figyelmüket, ami nagyobb erőfeszítést kíván az óvónőtől a gyermekek motiválása terén.

A kötetlen foglalkozások vezetését fárasztóbbnak érzők válaszát a következő okok indokolhatják. A gyermekek a kötetlen foglalkozások alatt általában jól érzik magukat, amint ezt a megkérdezett óvónők véleményei is alátámasztják. A gyermekek motiváltsága szembetűnő, nem kíván külön odafigyelést, azonnal érzékelhető, ha lankad a figyelem, és ez azonnali változtatást tesz lehetővé. Arra vonatkozóan viszont a gyermek nem ad azonnal egyértelmű választ, hogy mennyit tanult, és milyen minőségű a tudása. Vagyis nem tiltakozik, ha kellemes légkörben, de nem hatékony tanulással tölti a foglalkozás idejét. Ha a pedagógust nyugtalanítja a visszacsatolás hiánya, fárasztóbbnak érezheti ezt az irányítást. Ehhez társul még az az állandó készenléti állapot, melyet a gyermek spontán tevékenységéhez történő igazodás jelent. Mivel a kötetlen formáknál a gyermekek együttes részvétele a legritkább esetben valósul meg, nagy figyelmet kíván annak számontartása is, hogy egy-egy témában melyik gyermek nem vett még egyáltalán részt kezdeményezésben.

"Nem értek egyet a spontán helyzetekkel, ahol csak ez a forma él, szerintem a matematikai nevelés lehet kötött, kezdeményezett és spontán egyaránt. Úgy érzem, hogy a matematikában egymásra épülnek az ismeretek, és nem lehet elkalandozni, figyelmetlennek lenni. Itt tudatosan kell egymásra építeni a fejlesztést. Ebből következik a 7. kérdésre adott válaszom, hogy fárasztó a koncentrálás, hogy egy spontán helyzetben ne tegyek több kárt, mint hasznot."

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.