2019. szeptember 19., csütörtök , Vilhelmina

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Tanulás-tanítási módszerek fejlesztése >> Kőrösné Mikis Márta - A digitális írástudás gyermekkori megalapozása

Tanulás és tanítás egy életen át

2009. június 17.

Tanulás és tanítás egy életen át

A fejlődés útját a gyermeknek saját magának
kell megjárnia. A lépcsőfokokat átugrani nem lehet,
de a fejlődés ütemét segíteni, siettetni igen.
(Piaget)

A gyermek fejlődése valóban lépcsőzetes, szakaszos. Nem mindegy viszont – Piaget szemléletes hasonlatával élve –, hogy az egyes lépcsőfokoknál milyen segítséget kap szüleitől, nevelőitől. Gyorsan vagy akadozva halad a képzeletbeli lépcsőn? Hogyan tanulja meg magát a tanulást? Olyan mintát lát ehhez, ami örömet okoz számára? A segítő felnőttnek hogyan kell kijelölnie a gyermeki fejlődést támogató pedagógiai útvonalat? Milyen útikalauzt válasszon ehhez, illetve milyen útitervet készítsen?

A 21. század emberei, így a pedagógusok előtt is többféle lehetőség áll. Vannak, akik azokat a bejárt, ismert utakat választják, amelyek az új kihívásokra a bevált, sikeres módszerekkel válaszolnak, így ők az óvodai-iskolai nevelés hagyományos értékeit erősítik. Részt vesznek a továbbképzéseken, és közülük többen igyekeznek megismerni az új módszereket is, ám kipróbálásuk, alkalmazásuk, bevezetésük helyett gyakran helyi akadályokra hivatkoznak. Ugyanakkor egyre többen választanak olyan utakat is, amelyek bejárása során saját ötleteikre, tapasztalataikra is mernek építeni. Ezek az utak más tudományokban gyakran már szélesek és kitaposottak, de a pedagógusok többségének körében még nem számítanak bejáratottnak. Ők azok, akik a szakirodalmat a felfedező kíváncsiságával olvassák, a továbbképzésekről pedig elsősorban a lehetőséget viszik magukkal.

Az új eredmények, megoldások feltérképezése, megismerése a ma feladata, mert holnap már meglehet, hogy az utak – a pedagógiai kihívások útjai – olyan szövevényesek lesznek, hogy nem tudunk eligazodni az egymás alatt, fölött elágazó, több irányba haladó, széles és kivilágított sztrádákon. Ma még – a tegnap szerzett tudással – bármelyik úton haladva sikeresnek hihetjük magunkat, a holnap pedagógusai azonban már most is másként vélekednek. Szakmai munkájuk során a holnap kihívásaira figyelnek. Ezért kell elgondolkodnunk az egész életre szóló tanulás és az egész életen át tartó tanulás különbségein.

Az első kifejezés szerint tanulj úgy, hogy amit megtanulsz, az a tied, azt holnap a gyakorlatban is tudnod kell megvalósítani. Tanulj úgy, hogy a tudás, amit megszerzel egy életre szól. Mit sugall a második kifejezés, a sokat hangoztatott egész életen át tartó tanulás? Azt, hogy tanuld meg, hogyan kell tanulnod. Tanulj úgy, hogy meglásd az utakat, amin haladva helyt tudsz állni. Tanulj úgy, hogy a folyamatosan változó világban is képes légy elsajátítani a kiegészülő, változó tudástartalmakat. A megszerzett tudás itt valamiféle folyamatos mozgásban lévő tartomány birtoklása. Olyan tudás, aminek segítségével – legalább a tájékozottság szintjén – követhetőek a tudomány, a különböző szakmák közkinccsé tett újításai, a technikai eszközök átalakulása, az ismeretszerzés, feldolgozás módszereinek változásai (Knizner, 2004).

Informatika az élethosszig tartó tanulásban

Ehhez kíván segítséget nyújtani mindennapi életünkben az informatika is, és arra késztet, hogy átgondoljuk az informatikai nevelés feladatainak aktualitását, illetve módszereit, mégpedig már az óvodától kezdve! Ez azt jelenti, hogy fel kell készülnünk, mert óvodásaink-kisiskolásaink közül felnőttként azok fognak érvényesülni, akik ismerik az önálló és folyamatos tanulás módszereit, akik képesek kommunikálni térben és időben, akik hatékonyan tudnak együttműködni a különböző rendszerekben. Ennek elsajátítását pedig diákjainknak ma kell elkezdeniük, nekünk pedig ma kell elkezdenünk felkészíteni őket.

Nyilvánvaló, hogy ezzel a szemléletmóddal gondolkodásunk nem szűkülhet le az informatikai nevelésen belül a számítógépre és annak alkalmazására. Az iskolában az informatika tantárgyi keretek között, az informatika-számítástechnika tantárgyon belül vagy más tantárgyakba integráltan jelenik meg. Ehhez a már többször idézett Nemzeti alaptanterv megadja a lehetőséget, sőt elő is írja. Az óvodában nincsenek tanmenetek, sem tankönyvek, amelyek kitűznék a célokat és feladatokat. Itt az Óvodai nevelés országos alapprogramja határozza meg az irányt. A gyermekek számára az óvodai fejlesztés, így az informatika sem jelent kötelező tanulást vagy követelményeket, ehelyett természetes módon épül be hétköznapjaikba. A szakembereknek – óvodapedagógusoknak – kell kidolgozniuk a célokat és feladatokat, melléjük rendelni az eszközöket és a módszereket. Az informatikai nevelés éppúgy koncepciót kíván, mint a nevelés bármely más területe.

E koncepció bekerülhet az óvodai nevelési programba, vagy kidolgozható belső szabályozásként is. A nevelési programban a külső világ tevékeny megismerése vagy a játék témakörében találhatjuk meg azokat az illeszkedési pontokat, melyek mellé az elméleti kidolgozás tehető. Az informatikai nevelést kreatív tervezéssel, tudatos odafigyeléssel ültethetjük át a gyakorlatba; minden olyan tevékenységi formában megjelenhet, amelynek során gyermek és felnőtt számára egyaránt élvezetes játékok kerülhetnek hétköznapjainkba. Ugyanígy épülhetnek be az informatika elemei az iskolák helyi pedagógiai nevelési programjába, függetlenül attól, hogy megjelenik-e a képzés bevezető szakaszában az informatika tantárgyként vagy sem.

A Nemzeti alaptanterv a tanulási folyamat megújítását is kiemelten kezeli (NAT 2003). „A tanulás számos összetevője tanítható. Minden nevelő teendője, hogy felkeltse az érdeklődést a különböző szaktárgyi témák iránt, útbaigazítást adjon annak szerkezetével, hozzáférésével, elsajátításával kapcsolatban, valamint tanítsa a gyerekeket tanulni. A tanulók tegyenek szert fokozatos önállóságra a tanulás tervezésében. [...] Élményeik és tapasztalataik alapján ismerjék meg és tudatosítsák saját pszichikus feltételeiket. Az eredményes tanulás módszereinek, technikáinak elsajátíttatása, gyakoroltatása főleg a következőket foglalja magába: az előzetes tudás és tapasztalatok mozgósítása; az egyénre szabott tanulási módszerek, eljárások kiépítése; a csoportos tanulás módszerei, a kooperatív csoportmunka; az emlékezet erősítése, a célszerű rögzítési módszerek kialakítása; a gondolkodási kultúra művelése; az önművelés igényének és szokásának kibontakoztatása; az élethosszig tartó tanulás eszközeinek megismerése, módszereinek elsajátítása; az alapkészségek kialakítása (az értő olvasás, az íráskészség, a számfogalom fejlesztése).”

A felkészítés az élethosszig tartó tanulásra (angol kifejezéssel Life Long Learningre, avagy LLL-re) tehát alaptantervi feladat, amelynek pedagógiai céljait ismerve ma már nyilvánvaló, hogy a tanulás születésünktől kezdve egész életünkön át tart. De vajon mikor kezdődik a tanítás mestersége? Szinte abban sincs alsó korhatár! Sokan meglepődnek, amikor pedagógus-továbbképzéseken prezentációt vetítek, az egyik diaképen ugyanis gyermek tanít felnőttet: egy ötesztendős kislány a számítógép előtt ül, és szoftvereket mutat be az egyik megyei pedagógiai intézet óvodapedagógusoknak szervezett informatikai továbbképzésén. Olyan didaktikai célú, kicsiknek készített fejlesztőszoftvereket, amelyeket szinte „születése óta” ismer és használ. A számítógép alkalmazásával ismerkedni kívánó óvodapedagógusok számára e kisgyermek tevékenysége nemcsak motiváció, hanem bizonyság is. Nem szabad elzárkóznunk, idegenkednünk az új technikától, ha a 21. század gyermekeinek tanítómesterei kívánunk lenni (Kőrösné, 2005b).

Az informatika világa éppen az a terület, ahol nem szégyen az idősebbnek a fiatalabbtól tanulni: a szülőnek gyermekétől, a tanítónak a kisdiáktól, a professzornak ifjú tanítványától. Hiszen az IKT olyan lehetőségeket teremt, melyekkel használója – különösen akkor, ha mesterénél több időt szánhat rá – gyorsabban, hamarabb juthat friss adathoz, hírhez, információhoz; például a világhálón szörfözve.

Feje tetejére állt tehát a világ? Szó sincs róla! Továbbra is szükség lesz óvodára, iskolára, egyetemre és jól képzett pedagógusra – de másmilyenre! Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy oktatási intézményeinkben közel sem a pedagógusok lesznek a tudásanyag legfőbb és egyedüli forrásai. Szerepük a mindentudó, lexikális ismereteket átadó funkcióból egyre inkább a sokat emlegetett mentori, tutori, olykor tanulási partneri feladatkörbe megy át. Ők is ugyanúgy részesei az egész életen át tartó tanulásnak, mint bárki más. Tanítványaikkal közös felfedezéseket tehetnek a világhálón, új irodalmakat, képzőművészeti alkotásokat, tudományos eredményeket felkutatva, elemezve, alkalmazva.

Együtt készíthet internetes publikációt pedagógus és tanítványa, erre az iskolai honlapokat böngészve máris sok helyütt látunk jó példát. Az iskolaújság százéves múltján túllépve ugyanis – az internetnek köszönhetően – új műfaj született: a honlapszerkesztés. Az alkotók között nemcsak a számítástechnikai szakembert találjuk meg, hanem a pedagógusokat, a diákokat, olykor a szülőket is. Különböző életkorú, kisebb diákcsoportok külön rovatokat működtethetnek, produktumaikat könnyedén közkinccsé tehetik, véleményüket fórumokon ütköztethetik. Tananyagot hívhatnak elő, de ugyanakkor önmaguk is fejleszthetnek tudásbázist. Egy rendszeresen frissített és információdús honlapból tanulhat diák, tanár, szülő vagy bármely oda látogató internetező.

Az iskola nyitottá válik, tanít és tanul is egyszerre. Az IKT-nek köszönhetően az információszerzés lehetőségei megsokszorozódnak és felgyorsulnak. A pedagógusokat az egyetemeken, főiskolákon és továbbképzéseken a biztos szakmai ismereteken túl arra kell felkészíteni, hogy – a hagyományos, ma még zömében frontális tantermi gyakorlattal végre szakítva – az új tanulási folyamat katalizátorai legyenek. Ismerjenek meg és alkalmazzanak olyan módszereket, amelyekkel tanítványaik egyrészt rendszerezik a sokszínű és sokféle forrásból szerzett információikat, másrészt ösztönzik is őket újabb felfedezésekre, projekt jellegű közös tanulásra, kollaboratív munkára – együttműködésre akár más, távoli, külföldi iskolák tanulóival.

A számítógép, az IKT várt – vagy olykor éppen nem várt – működése meglepő pedagógiai szituációkat produkálhat, amelynek rendezését, megoldását a pedagógusnak is a „prompt” élethelyzetben kell kitalálnia, megtanulnia. Nyitottság, rugalmasság, innovativitás nélkül a pedagógusi szakmában is elakad az élethosszig tartó tanulás, és megtorpan az egész életen át tartó tanítás, nevelés, ismeretátadás is. Engedjük tehát betörni az IKT-t a tanulási folyamatba, különösen akkor, ha kis tanítványaink ennek segítségével próbálnak a mi tanítómestereink lenni!

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.