2019. szeptember 21., szombat , Máté, Mirella

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Tanulás-tanítási módszerek fejlesztése >> Kőrösné Mikis Márta - A digitális írástudás gyermekkori megalapozása

Az internet megjelenése

2009. június 17.

Az internet megjelenése

„Az internet egy ismeretközlő lap,
amibe ha belép az ember, bármit megnézhet,
vagy játszhat, és megetetheti a tevéjét is, ha van.”
(Renáta, 3. osztályos tanuló)

Az internet ma már nem ismeretlen a kisgyermekek előtt sem, sokan közülük otthon egyedül böngésznek, játszanak a világhálón. A kalandozás az interneten ugyanakkor nemcsak előnyökkel jár, hanem veszélyeket is rejt magában, különösen a még fejletlen értékítéletű gyermekek esetében. Mi is valójában az internet? Ezzel a címmel láttam egy felejthetetlen karikatúrát. A rajzon egy lebontott ház előtt tanácstalanul áll egy úr, és azt kérdezi: „Nem itt volt a városi könyvtár?” „De igen! – válaszolja egy arra járó. – Ma már minden az interneten van!” Rémkép a jövőből? Valóban felváltja a valóságos könyvtárat a digitális anyagok halmaza a világhálón? Ez lenne az új, digitális iskola alapja? Bár egyre több olvasnivaló elérhető az interneten, könyvtárak elektronikus katalógusaiban böngészhetünk, anyagokat tölthetünk le – esetleg nyomtathatunk ki – saját számítógépünkkel, a papíralapú dokumentumokra változatlanul igény van.

A kizárólag elektronikus könyvtárak megítélése bizonyos értelemben borúlátásra ad okot. Erről Nyíri Kristóf filozófus, akadémikus így ír: „A digitális könyvtárakra az a veszély leselkedik, hogy digitális múzeumokká válnak, nem pedig a diákok által szokásszerűen használt könyvtárakká. Nagyszerű, ha az Interneten szabadon hozzáférhetünk Shakespeare összes művéhez vagy mondjuk Kant főbb munkáihoz. Nehezen tudom viszont azt elképzelni, hogy az, aki Kantot hardcopy kiadásban még nem olvasott, sőt egyáltalán nincs gyakorlata a nyomtatott könyvek olvasásának művészetében, haszonnal nézegesse a filozófus műveinek egy-egy on-line szegmensét”. (Nyíri, 2003)

Az IKT terjedését tekintve az iskolai életre ható legnagyobb változás a világhálóra csatlakozó iskolai számítógép-hálózatok kialakítása és elterjedése lett, mert nem mérhető össze semmilyen eddigi oktatástechnikai vagy számítástechnikai eszköz bevezetésének hatásával. Az internet térhódításának következményei elsősorban nem az információhordozók megváltozásában, elektronikussá válásában jelentkeznek. Mindannyian tanúi vagyunk annak a gyors technikai fejlődésnek, amely során – szinte nap mint nap – új eszközcsodák kápráztatnak el bennünket, megkönnyítve munkánkat, tanulásunkat vagy éppen kellemessé téve szabadidőnk eltöltését. Kis műanyag korongon több százezer oldalnyi információs anyag tárolható, a számítógép által vezérelt interaktív képlemez-lejátszóval filmeket, sokezres kép- és hanganyagokat böngészhetünk. A nyakba akasztható, kis medálszerű eszköz (i-Pod) több száz órányi zeneszám közti válogatást, és azok meghallgatását teszi lehetővé. A mobiltelefonok pedig messze túljutottak a beszélgetés továbbításán, hiszen naptárak, címtárak, rádiók, zenegépek vagy éppen kamerák, elektronikus postafiókok, internetes böngészőprogramok, esetleg helymeghatározó eszközök is egyben (Kőrösné, 2006).

Ugyanakkor ebben a gyorsuló világban, az új eszközökkel maximálisan segített végrehajtandó feladataink között egyre kevesebb idő jut az olvasására, főképp a hosszú, egybefüggő szövegek böngészésére, részletes megismerésére. Emiatt kell átalakulnia az olvasnivalók szerkezetének is. A megszokott, lineárisan felépített, oldalakra bontott, lapozással sorban olvashatók mellett megjelentek a szövevényes, hipermédiás rendszerű olvasható, nézegethető, hallgatható anyagok is. (Gondoljunk egy CD-ROM felépítésére vagy egy jól szerkesztett honlapra.) Az információt a képernyőnek megfelelő oldal méretére kell tördelni, olykor tömörítve, hogy a számítógép előtt ülő egyén szeme könnyedén végigpásztázhassa. A szöveg olvasása közben az aláhúzással vagy ikonnal jelzett szavakra-képekre kattintva rajzot, ábrát, képet, hangot, filmrészletet stb. nyithatunk meg, indíthatunk el: egyetlen hivatkozás kiválasztása sok-sok érdekes, olykor meglepő, váratlan információhoz is elvezethet bennünket úgy, hogy ebben az útvesztőben könnyen eltévedhetünk, eredeti kiindulási témánkat elfelejtve.

Mi a helyzet gyermekkorban? Vajon hol és hogyan találkoznak először a kisgyermekek az internet lenyűgöző vagy éppen elrettentő világával? Lehetséges, hogy otthon, hiszen a magyar háztartásoknak átlagosan 37%-ában található PC és 18%-ában internet – főképp a városokban, a fiatalabb generációknál, a gyermekeket nevelő értelmiségi családokban1, ahol ez az arány az országos átlagnál jóval magasabb! Az otthoni gyermekkori internetezés felelőssége a szülőket terheli. Ha viszont nem otthon, hanem az óvodában vagy iskolában történik meg ez az első találkozás, akkor milyen honlapokkal kezdjünk? Hogyan mondjuk el, értessük meg a kicsikkel a világhálót?

Egy nemrég megjelent alsó tagozatos informatikai munkafüzet és kézikönyv (Füzesiné-Ridzi, 2005) a szemléltetéshez a Világháló-pókháló játékot ajánlja.

Pókhálós feladat

A játékhoz gyapjúfonal-gombolyag szükséges, nem szakadós fonállal.

A játék menete: az osztály körben ül vagy áll. Kezünkben tartjuk a gombolyagot, és szorosan fogva a fonal végét, odadobjuk az egyik tanulónak, miközben mondjuk a saját nevünket, és megnevezzük, hogy kinek dobjuk (például: „Eszter tanító néni vagyok, és Juditnak dobom a gombolyagot”). Judit szorosan fogja a fonalat, és továbbdobja a gombolyagot, megnevezve önmagát és a következő tanulót. A játék végére egy olyan hálózat keletkezik, amely összekapcsolja az osztály tanulóit. Ha már mindenki fogja a fonalat, akkor beszélgethetünk a tanulókkal arról, hogy mihez tudnánk hasonlítani ezt az összekapcsolódást. Ezután a gombolyag visszafelé teszi meg az utat a nevek megnevezésével vagy anélkül, ami a csoport nagyságától és türelmétől függ. Hívjuk föl a figyelmet arra, hogy a gombolyagot mindig a fonal fölött kell továbbítani!

A feladat a gyermekek számára a világhálót, az összekötött számítógépek sokaságát szemlélteti. A játékot követően beszélgetéssel, kérdésekkel tisztázzuk az internet használatának korcsoporthoz igazodó tudnivalóit. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy alsó tagozaton a rendszeres internetezés nem lehet cél. A gyermekeknek csupán ismerkedniük kell a világhálóval, mint az információk igen gazdag és gyorsan hozzáférhető tárházával. Az igazi, tanterv szerinti internetezésre a felső tagozatban kerül sor.

A szerzőpár a tanítóknak írt útmutatóban kitüntetetten kezeli az informatikához kapcsolódó készségek-képességek fejlesztését. Az egyes tanórákra lebontott tanmenetjavaslat minden egyes foglalkozásához hozzárendelik a kiemelt fejlesztési területeket és kompetenciákat is. Az információszerzéssel kapcsolatban az alábbi képességek-kompetenciák fokozott érvényesülésével számolhatunk:

  • döntés és szabálykövetés;
  • a tanulás mint kiemelt fejlesztési feladat;
  • a komplex információk kezelése;
  • önálló ismeretszerzés (Kőrösné, 2005a).

A gyermekeknek ajánlott honlapokról több tanulmányban is olvashatunk. Az óvoda-iskola átmenetet segítő „Iskolacsalogató” (Pócz-Nagyné, 2004) kimondottan kicsiknek készített honlapokat mutat be. A már említett alkalmazott informatikai tantervben, illetve a jó pedagógiai gyakorlatokat bemutató fejezetben is szerepelnek konkrét javaslatok. Tulajdonképpen az eredetileg felnőtteknek ajánlott honlapok is alkalmazhatók, ha a pedagógiai célnak megfelelnek. Ilyet javasol például a Tarkabarka informatika című feladatgyűjteményben olvasható alábbi játék is.

Térképes játék

Az osztályteremben kiakasztunk egy térképet a falra.

  • Az egyik gyerek kinéz magának például egy várost, s arra kéri társát, hogy keresse meg. Ha megtalálta, akkor ő adhat feladványt. (Párosban és hármasban is játszható.)
  • Teljes tanulócsoportban is játszható. Ebben az esetben az egyik tanuló kiválaszt például egy folyót. Hangosan bemondja a nevét, majd a társai atlaszukból kikeresik. Az győz, aki először megtalálja a keresett folyót. Ő mutathatja meg társainak a táblára kifüggesztett térképen.
  • Internetes online térképes játékra is van lehetőség2.

A könyvtári információforrások használata

A gyermekkori (és óvodáskorú!) könyvtárhasználatra nevelésnek több évtizedes múltra visszatekintő gyakorlata van, tapasztalatai gazdag módszertani kultúrát alakítottak ki, melynek elemei igen jól hasznosíthatók, alkalmazhatók a megváltozott infotechnikai körülmények között is. Egyáltalán nem kell tehát az alsó tagozatos könyvtárhasználati képzést a nulláról indítani, hiszen számos tankönyv, könyvtári játék, óraleírás, feladatgyűjtemény, könyvtári projekt bizonyítja a könyvtárhasználati nevelés eddigi eredményességét. A már rendelkezésre álló szakanyagok az IKT-vel karöltve is jól alkalmazhatóak, akár az informatikát oktatók számára, akár más szaktárgyi tudás elsajátításában.

A NAT-ban is megfogalmazott fejlesztési célokkal összhangban a kisdiákoktól ebben az életkorban elvárhatjuk, hogy ismerkedjenek meg az iskolai könyvtárral (médiatárral), vegyék észre ennek változatos információszerzési lehetőségeit és azt, hogy az információk hagyományos (nyomtatott) és új, egyre fejlettebb elektronikus hordozókon is hozzáférhetők. Ajánlatos, hogy lássanak a könyvtárban különféle dokumentumfajtákat, vegyék észre ezek különbözőségét, állapítsák meg jellemzőiket (Kőrösné, 2005a). A 8-10 éves gyermektől már elvárható, hogy az iskolai könyvtár szabadpolcos állományában tudjon tájékozódni és innen dokumentumot választani, megkeresni az életkorának megfelelő gyermeklexikonokat, kézikönyveket. Adjunk olyan feladatot a tanulóknak, hogy ahhoz az iskolai könyvtárban kutatniuk kelljen, a felfedező keresést gyakorolva.

Mindenképpen ajánlott, hogy a diákok gyűjtsenek adatokat a mindennapi életből, törekedjenek ezek megkülönböztetésére, lejegyzetelésére, adott szempont szerinti rendezésére. A különböző tantárgyakhoz kapcsolódóan tematikusan keressenek adatokat, illetve szerezzenek információkat a korcsoportnak megfelelő, az iskolában vagy otthon rendelkezésre álló forrásokból. Fontos, hogy a tanulók megértsék, hogy az információknak változatos megjelenési formájuk van. Képesnek kell lenniük a különféle módon (szövegként, ikonként, képként, hangként) megjelenő információt felismerni, értelmezni – jártasságot szerezve az információk kezelésében. Lássák, hogy nem öncélúan gyűjtötték az adatokat, keresték az információkat, hanem azok – valamely más tanórán – hasznosultak. Érezniük kell az információszerzés és– feldolgozás gyakorlati hasznát, előnyeit.

A nemzetközi szakirodalmat tekintve mintaértékűnek tekinthető az angol nemzeti alaptanterv, amely már a legelső tantervi szinten (Key Stage 1), az 5-7 éves kisdiákok számára is előírja, hogy – tantárgytól függetlenül – vegyék észre, hogy „információkat változatos forrásokból gyűjthetünk, például: emberektől, könyvekből, adatbázisokból, CD-ROM-okból, a tévéből, videóból, az internetről.”3 Tanulják meg azt is, hogy „a különféle célok érdekében gyűjtött információkból hogyan választhatnak”. A kicsiknek készített tantervi rész „Ötletfejlesztés és megvalósítás” című fejezetében elvárják azt is, hogy a gyermekek „találják ki, fedezzék fel, mi történik valós vagy elképzelt helyzetekben (például keresés egy adott képen, szimulációs vagy kalandjáték)”. Olyan készségfejlesztést is előír a tanterv, miszerint a tanulók „tevékenykedjenek az információk sokaságával, elemezzék azoknak különböző módon való megjelenését” (például tudnivalók a Napról, melyek vers, kép vagy hang, animáció formájában is bemutathatók). A kicsik arra is biztatást kapnak, hogy „osszák meg gondolataikat az információk változatos megjelenési formáinak segítségével” (például szöveg, kép, táblázat, hang útján), továbbá „tanulják meg, hogyan mutathatják be hatásosan elkészült munkájukat (például kivetítő segítségével)”.

A már említett feladatgyűjtemény Könyvtárhasználat című fejezetéből egy számítógép nélküli játékot idézünk az alábbiakban.

Meseország – kicsoda-micsoda?

A játékot célszerű a könyvtárteremben játszani. A mesekönyvekből a tanító előre kiválaszt néhány meseszereplőt, mesés tárgyat. Az önként jelentkező gyerek rövid felkészülés után eljátssza a feladványt. A kitaláló jogot nyer a következő feladvány eljátszására. (A kitalált szereplő meseillusztrációjának bemutatásakor jó alkalom nyílik a könyvajánlatra. Egy-egy meséhez kapcsolódóan tanulóink élményeit is meghallgathatjuk.)

Az információgyűjtés kapcsán természetesen a számítógépet is munkára fogjuk – akár a könyvtár helyiségében, akár más iskolai teremben, de mindenképpen a könyvtári búvárkodáshoz illeszkedve. A gyermekek ismerkedjenek meg a világháló információszerzési lehetőségével is! Keressenek fel olyan honlapokat, melyek számukra érdekesek, szórakoztatóak, illetve az egyes tantárgyak ismeretszerzését is segítik. Ajánlott egy iskolai könyvtár4, egy gyermekkönyvtár5 vagy egy gyermekkönyvkiadó6 bemutatkozó oldalát is megtekinteni. Látogassuk meg az iskola honlapját is (ha van), megkeresve ennek a tanulók számára is érdekes, fontos információit. Ha a honlapnak nagyobb diákszerkesztői is vannak, az alsós tanulók ötleteikkel, kisebb számítógépes alkotásaik közzétételével segíthetik a honlapfejlesztők munkáját, így valóban megtapasztalva alkotómunkájuk hasznosulását, fontosságát. Az internetezés kapcsán beszéljünk a világhálón való szörfölés veszélyeiről is, illetve a túlzott számítógép-használat káros hatásairól.

Az MMM-projekt

A nemzetközi szakirodalomból megismert és adaptált Logo- és Cohen-pedagógia hazai sikerein felbuzdulva olyan újabb pedagógiai alkalmazások felé fordultunk, amelyek az IKT-használat oktatási-nevelési módszereiben jelentenek lényeges változást. Nem kötődnek szorosan egyetlen tantárgyhoz, tanórához, de zárt tanulócsoporthoz sem, ugyanakkor változatos ismeretek birtokába juttatják a kisdiákokat. A projektmódszer ismert ugyan, de az óvodások és kisiskolások körében még ritkán alkalmazzák. Cohen professzor magyarországi látogatásakor, az „Informatika gyermekkorban” című OKI-konferencián biztatta a magyar pedagógusokat is, hogy kapcsolódjanak be az általa indított MMM-projekt munkájába. Cohen szerint ugyanis az IKT minden lehetséges és rendelkezésre álló eszközét be kell vonni a kisiskolások fejlesztésébe. Meg kell tanítani őket arra, hogyan alkalmazhatják kapcsolattartásra, együttműködésre akkor is, ha a partnerek más országban élnek, más szokásaik vannak, más nyelven kommunikálnak. EU-csatlakozásunk óta ezt a feladatot már nem lehet sokáig halogatni, hiszen – a tervek szerint – a következő években minden középiskolától elvárt, hogy EU-s testvériskolával rendelkezzen. Miért ne kezdhetnénk el mindezt az általános iskolában (persze megfelelő személyi és technikai háttér biztosítása után)? A röviden felvázolt projekt csak egy a lehetőségek közül.

Az MMM elnevezésű, párizsi székhelyű nemzetközi projekt (Miniweb – Multilingue – Maxi Learning, azaz Mini-web, Többnyelvűség, Maxi tanulás) 1999 óta működik, jelenleg kilenc ország (Franciaország, Spanyolország, Portugália, Egyesült Államok, Brazília, Kolumbia, Magyarország, Nagy-Britannia, Olaszország), összességében megközelítőleg 50 oktatási intézményének (óvoda és iskola) körülbelül ezer, 3 és 10 év közötti gyermekével, akik az e-mailes levelezéshez francia, angol, spanyol, portugál, illetve néhány éve már magyar nyelvet is használnak. A gyermekek és nevelőik e-mail segítségével, nemzetközi interaktív együttműködés útján kapcsolatot tartanak, információkat cserélnek a képességfejlesztő tanulási környezet megvalósítása érdekében.

A projekt a 21. század információs társadalmának forradalmian új tanulási stratégiáit vetítette elénk. Az internet segítségével a gyermekek kommunikálnak: írnak, olvasnak, leveleiket, rajzaikat, fotóikat cserélik ki egymással, méghozzá különböző országokban. Ennek hatására a másság elfogadása, a toleranciára nevelés, az idegen ajkú gyermekek integrációja rendkívüli mértékben erősödik. A levelezést minden csoport az anyanyelvén, továbbá a másik országgal közösen választott, értett vagy tanult nyelven végzi – azaz 2-3 nyelv rövid mondatai is szerepelhetnek az üzenetváltásokban. Az MMM projekt főbb jellemzői:

  • lehetővé teszi már a legkisebbek számára is a kognitív, szociális és technikai képességek fejlesztését, a kommunikációt, az információk fogadását és cseréjét, valamint elősegíti az ismeretszerzést, a tudásanyag gyarapítását;
  • olyan oktatási stratégiákat alkalmaz, amelyek a pedagógusok számára új lehetőséget adnak a gyermeki képességek fejlesztésére: elsősorban a gyermekek önálló ismeretszerzése, ismereteik, tudásuk bővítése, a távoli társakkal való kapcsolattartás és együttműködés erősödik;
  • a pedagógusok tapasztalataikat egy virtuális cserekapcsolaton alapuló fórumon oszthatják meg egymással.

A projekt legfőbb célja egy olyan, az országhatáron átívelő nemzetközi közösség létrehozása, melynek nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek – pedagógusok és szülők – is tagjai. Az ismeretszerzés módjainak megújulása és napirenden tartása egyúttal az írástudatlanság és az iskolai kudarcok elleni harc fontos eszközévé is válik.

A projektről részletesen több magyar publikációban is olvashatunk (Mihály, 2003), és érdemes felkeresni az MMM honlapját7 is. A projekt alcíme – A jövő tanulásának látomása – is az előttünk álló lehetőségekre, perspektívára utal, a dokumentációkból (gyermekmunkák és fotók segítségével) az eddigi, elbűvölően érdekes eredményeket is megismerhetjük. A projekt további célja egy nemzetközi közösség, az MMM-galaxis létrehozása, amelyet a francia oktatási minisztérium is támogat. Magyarország a 2002/2003-as tanévben kapcsolódott be a projekt munkájába. Újdonság, hogy a Gyermekinformatika Szakmai Műhely pedagógusai nemcsak a nemzetközi projektben vesznek részt, hanem 2005 őszétől megalakult az „m-MMM”, azaz a magyar MMM-projekt, amely kisiskolások és óvodások hazai, magyar nyelven zajló e-mailes kommunikációján alapul.

MMM-üzenetváltás, levélminta
Az első válasz magyarul:

Sziasztok!
Thollon les Mémises-i diákok vagyunk.
19-en járunk az 1. osztályba.
Egy 1000 méter magasan fekvő hegyi faluban lakunk.
Köszönjük a fényképeteket. Mi is küldünk egyet, amin a fákat jég borítja.
Hogy hívnak benneteket? Hányan vagytok az osztályban?
Milyen házakban laktok?
Sok szeretettel!
1ere réponse franciául:

Bonjour, C'est nous les écoliers de Thollon les Mémises.
Nous sommes 19 enfants de CP, CE1.
Nous vivons dans un village de montagne á 1000 m d'altitude.
Merci pour votre photo.
Nous vous envoyons une photo avec des arbes recouverts de gel.
Quels sont vos noms? Combien etes vous dans la classe? Ou est-ce que vous habitez? Comment sont vos maisons?
Amitiés!
1st replay angolul:

Hello,
We are the pupils from Thollon les Mémises.
We are 19 children in CP, CE1.
We live in a village of mountains at Thollon les Mémises.
Thank you for your photo. We send you a photo with trees covered of ice.
What are your names?
How many are you in the classroom?
Where do you live?
What do your houses look like?

A kételkedők elcsodálkozhatnak: hogyan? Akár egy óvodás is képes arra, hogy messzi országban élő kis társaival e-mail segítségével levelezzen? Igen! Az elmúlt évek a projekt sikerét igazolták. A kicsik képesek arra, hogy megnyissák elektronikus postafiókjukat, hogy (ha kell, a felnőtt segítségével) elolvassák, illetve értelmezzék a nekik szóló levélkéket, és megcsodálják az ahhoz csatolt fotókat, rajzokat, gyermekmunkákat. Ezt követően ők is motiváltak a válaszra, sőt, újabb ötleteket adnak a levelek gazdagítására. „Tanítványaimban a kezdetektől felmerült az igény, hogy a szöveges üzeneteket egészítsük ki képekkel, rajzokkal. Ez azért is természetes volt számukra, mert a Mesevilág elnevezésű programból már megszokták, hogy az írott szöveget illusztrálhatják. [...] Újabb informatikai eszközöket vontunk be a kölcsönös kommunikációba. Használni kezdtük az iskola digitális fényképezőgépét, a rajzok beolvasására pedig a rajzolvasót (szkennert). A bőség zavara megtanította a gyerekeket az önmérsékletre, mert a hosszú szövegek, a sok kép továbbítása nem könnyű feladat. Igyekeznünk kellett szelektálni, a legfontosabb dolgokat kiemelni. Az üzeneteket – az angol fordítás miatt is – pontosan, tömören fogalmaztuk. A képek közül csak a legjobban sikerült, legkifejezőbb alkotások kerülhettek elküldésre” – írja a projektbe elsőként bekapcsolódó, győrszentiváni általános iskola tanítója (Németh, 2003).

A levelezés mint módszer jelen esetben alapvető eszköz, ami széttöri a hagyományos tantervi-tanórai kereteket. Az első évfolyamos tanulók lázas felfedezői munkába kezdenek egy-egy válasz sikeréért. Minél többet meg akarnak tudni bemutatandó lakóhelyükről éppúgy, mint a francia partneriskola diákjainak környezetéről: a Franciaországban élő növényekről, állatokról. Betűzgetik az angol és francia szavakat, sietnek vele a nyelvtanárhoz, összehasonlítják az ismerős keresztneveket, üdvözléseket, keltezéseket. Térképeket böngésznek a könyvtárban és otthon. Spontán ötleteik eredményeképpen zászlókat színeznek, képeket gyűjtenek, fotóznak, a szövegszerkesztővel írnak, majd folyosói kiállítást rendeznek a gyűjtött anyagokból. Egymásnak még találós kérdéseket is feladnak a spontán tanultakból.

E példa is azt igazolja, hogy az iskolai IKT lehetőséget ad arra, hogy megújítsuk a tanulási környezetet. A felmerülő kommunikációs helyzetek, problémák megoldásához – amelyek az iskola hagyományos módszereivel és eszközeivel már nehezen kezelhetők – hívjuk segítségül az IKT-t. Az átgondolt, hatékony ismeretközvetítést és készség-, képességfejlesztést a projektmunkában tevékenykedő gyerekek év végi jó eredményei bizonyítják. A két, részletesebben ismertetett pedagógia (mind a coheni, mind a paperti) azt hangsúlyozza, hogy az információs és tudástársadalom eljövetelének alapvető hatást kell gyakorolnia a mai oktatási rendszerre. A gyerekeket körülvevő új világ új tanulási stratégiákat követel meg, s ezek kimunkálásában a ma pedagógusának döntő szerepe van. A régi módszerek már nem mindig alkalmasak az ismeretszerzésre, a tudás átadására. A tudásanyag megsokszorozódik, s a hozzáférés módjai megváltoznak az új technikai eszközöknek köszönhetően, erősen átalakítva a pedagógusi attitűdöt is.

Végül is a kicsik milyen hivatalos alsós tantárgy anyagát tanulják? A nemzetek zászlói, a növények nevei, a rövid prezentációk készítése, a külföldi városok, hegységek helye – mind-mind úgynevezett felsős tananyag, a gyermekek felfedező munkája, kíváncsisága eredményeképpen mégis előkerülnek és nagyon jól rögzülnek emlékezetükben. Az anyanyelvórák, az idegen nyelv, a földrajz, a biológia, a technika, a rajz, az informatika, a művészetek egyaránt szerephez jutnak e nemzetközi projektben való aktív részvétellel. A tantárgyi határok és évfolyamszintek feloldódnak, átrendeződnek az IKT alkalmazásának köszönhetően.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.