2019. szeptember 21., szombat , Máté, Mirella

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Tanulás-tanítási módszerek fejlesztése >> Kőrösné Mikis Márta - A digitális írástudás gyermekkori megalapozása

Informatikai tehetséggondozás

2009. június 17.

Informatikai tehetséggondozás

„Nem a nemzet teszi naggyá a géniuszt,
hanem a zseni a nemzetet.”
(Czeizel Endre)

A tehetség a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint képesség valamely területen az átlagosnál tartósan magasabb szintű teljesítményre. Ma már tudjuk, hogy a természet adta, veleszületett képességeknek éppúgy meghatározó szerepe van, mint a szocializációs folyamat bizonyos elemeinek. A tehetséges ember fogalma sokunk számára azt jelenti, hogy az ilyen emberek átlagon fölüli képességekkel és személyiségjegyekkel rendelkeznek; művészek, tudósok, sportolók, akik rendkívüli teljesítményekre képesek. Joseph S. Renzulli, amerikai pszichológus definíciója szerint a tehetség az értelmi képesség (az intelligencia), a kreativitás (az eredetiség) és a feladat iránti elkötelezettség (szorgalom, kitartás) egybeesése. Ha ez a három dolog szerencsésen megvan valakiben, és még produkcióhoz, teljesítményhez is vezet, az a tehetség fényes bizonyítéka.

Tehetség-talentum – jó szerencse, semmi más? Ezzel a címmel tartott előadást Czeizel Endre a XV. Baranyai Pedagógiai Napokon1. Tisztázta a fogalmakat, és bemutatta a tehetség kétszer négy faktoros modelljét. A tehetség kivételes adottság, míg a talentum kivételes képesség. A géniusz szót az egészen kivételes képességű személyiségekre használja a szakirodalom. A tehetség kibontakozásához egyrészt speciális mentális, értelmi, kreativitási és motivációs adottságok, illetve a megfelelő környezet (a család, az iskola, a társadalom, a kortárscsoportok) hozzájárulása kell. Az öröklés csupán mintegy 50%-ban meghatározó, így minden egyén jórészt önmaga felelős sorsa, életútja alakulásáért.

A tehetséget igen könnyű tévesen értelmezni. Az utóbbi időben mintha megváltoznának a tehetségről alkotott nézeteink. Újfajta tehetségek, úgynevezett médiatehetségek tűnnek fel: a tucatnyi tehetségkutató versenyen sorra születnek a sztárok, a szupersztárok, a megasztárok, és elhitetik, hogy 15 percre valóban sztár lehet mindenkiből!

A pedagógusok számára az iskolai oktatásban-nevelésben jogszabály is rögzíti, hogy foglalkozzanak a tehetséges gyermekekkel. A közoktatási törvény (Kt.) több pontban is kötelezően írja elő a tehetséggondozást. A 10. paragrafus szerint: „A gyermeknek, tanulónak joga, hogy: ...képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön.” A Kt. 19. § (7) bekezdése szerint a pedagógusokra is vonatkozik kötelezettség: „...nevelő és oktató tevékenysége során vegye figyelembe a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, fogyatékosságát, segítse a gyermek, tanuló képességének, tehetségének kibontakozását, illetve bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek, tanuló felzárkózását tanulótársaihoz.”

A Nemzeti alaptantervre, illetve a kerettantervekre épülő helyi tantervek jellege, szellemisége lehetőséget ad arra, hogy az oktatási folyamat az eddigieknél jobban igazodjék a helyi adottságokhoz, a tanulók egyéni sajátosságaihoz, ezáltal foglalkozzon a valamilyen területen tehetséges diákok fejlesztésével is, legalábbis lehetőséget adjon erre.

Mi a helyzet a gyakorlatban? Az elmúlt évek tantervi változásait és a sokat hangoztatott esélyegyenlőséget vizsgálva tulajdonképpen nem tapasztalhatunk lényeges előrelépést. Az oktatásügy még a 21. század elején is elsősorban a tömeggel foglalkozik, a tömegoktatásra, az átlagra koncentrál. Még mindig nincs határozott koncepció arra vonatkozóan, hogy milyen módon kell feltárni és gondozni a tehetséget.

Az esélyegyenlőséget hangoztatva elfeledkezünk a tehetségesekről? Báthory Zoltán a 2004-ben Szolnokon rendezett Magyar Tehetséggondozás Konferencián tartott előadásában kiemelte, hogy a tehetséggondozás ügyében még mindig több a retorika, mint a cselekvés, és egységes nemzeti tehetséggondozó programra lenne szükség. Mindennapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy még mindig a pedagógus lelkiismeretére van bízva, hogy mit kezd a tehetséges gyerekekkel.

Hogyan mutatkozik meg egy kisgyermek informatikai tehetsége? Vajon miféle tehetségről beszélhetünk ebben az életkorban? Mikor mondhatjuk, hogy valakinek különös tehetsége van az informatikához? Ha a számítógépet mint eszközt jobban használja, mint a többség? Vagy olyan gyerekeket keressünk, akiknek kiváló logikai képességeik vannak, nagyon jó problémamegoldók, azaz akiknek a matematika terén is megmutatkoznak kiváló képességeik? Vagy azok a tehetségesek, akik rendkívüli kreativitást mutatnak? A sort tovább is folytathatnánk, és tudjuk, hogy a kérdések mögött ott vannak a válaszok is.

Segíti-e a számítógép a tehetséggondozást?

„A számítógép, mint a tanuló tevékenységére azonnal reagáló eszköz, lehetőséget teremt az egyéni ütemű tanulásra, a tehetségekkel való különleges foglalkozásra. A számítógéppel végzett feladatok egy részének megoldása megköveteli a csoportmunkát, a feladatok részekre osztását, a másokkal való kapcsolattartást. Az informatika tantárgy fontos szerepet vállalhat az alkotó munkára nevelésben, hiszen akár programot írunk a számítógéppel, akár szöveges dokumentumot, rajzot vagy táblázatot készítünk, a végeredmény mindig egy új termék lesz. A hétköznapi életben is alapvető fontosságú algoritmikus gondolkodás fejlesztésére ugyancsak jó lehetőség nyílik e tantárgyban” – olvashatjuk a kerettanterv informatikával foglalkozó részében (Kerettanterv..., 2002).

Az informatika mint műveltségterület alkalmas a különböző tantárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyag (akár multimédiás jellegű) tárolására, az ebből való információnyerésre; olyan játékokra, amelyek pozitív transzfert jelenthetnek a tanulásban, növelik a tanulók kreativitását, tágítják látókörüket, sokoldalú, elemző, divergens gondolkodásra nevelnek. A figyelmet az alapismereteken túli kapcsolatokra is ráirányítják.

Mindennapjainkból tudjuk, hogy a számítógépnek nagy motiváló ereje van, segítségével könnyebb bevonni a gyermekeket a munkába. Sokoldalú fejlesztést eredményez, a tanulók tevékenysége nemcsak egyénileg követhető nyomon, hanem megóvhatjuk őket a kudarcélménytől is. Papert a csodagyerekekről úgy vélekedik, hogy nem azért tanulnak másképp, mert ők kivételek, hanem mert nekik nyílik lehetőségük arra, hogy másképp tanuljanak. Teremtsünk hát módot a másképp tanulásra! Az informatikaórákhoz kapcsolódó tehetséggondozáshoz Lakosné Makár Erika készített ajánlatot (Lakosné, 2005).

Versenyezzünk!

Az informatikai eszközök és ismeretek mindennapi életünk szerves részévé váltak. Egyre több az olyan kisdiák, aki – az otthoni számítógép használatát ismerve – az általános iskolába már informatikai alapismeretekkel érkezik. A tanulók előzetes ismerete és gyakorlati tudása azonban nagyon eltérő. Ez a heterogenitás a későbbiekben egyre erőteljesebbé válik. Elengedhetetlen a differenciálás, a speciális foglalkozás a tehetséges tanulókkal. Fontos, hogy a kiugróan tájékozott gyermekek is új ismereteket szerezhessenek. A mindent jobban tudó, renitens diák is könnyen leszerelhető, ha olyan feladatot vagy könyvet kap, ami a többiek számára nem kötelező.

A tanulás folyamatában lényeges a probléma megfigyelése, a saját tapasztalatok gyűjtése, a tanulságos esetek megbeszélése. Ezek a tevékenységek fejlesztik többek között a logikus gondolkodást is. Ugyanígy fontos feladat a tehetséges tanulók felkészítése a versenyekre, hiszen egyre több megyei, regionális, illetve országos számítástechnikai megmérettetést hirdetnek meg, egyre fiatalabb korosztályok számára.

Érdekeségként említenénk, hogy a 19 évesnél fiatalabb korosztály számára a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány évente megrendezi az úgynevezett Szabadfogású számítógép versenyt. A pályamű lehet játék, honlap, szoftver, animáció, robot a fiatalok fantáziájától függően. A 2004-es versenyen a legfiatalabb induló 6 éves volt (!), bizonyítván, hogy már a legifjabbak is otthonosan mozognak az informatika világában.

Elsősorban az iskolának kell(ene) támogatnia a felkészülést a versenyekre, beleértve a gyermekek buzdítását is arra, hogy induljanak, mérjék össze tudásukat társaikéval. A felkészítést nagymértékben segíti, ha versenyszintű gyakorlófeladatok megoldására bátorítjuk őket. Ennek érdekében (és elsősorban a legnépszerűbb, Logo-versenyekhez) állítottunk össze Gyermekinformatika Szakmai Műhelyünkben egy feladatgyűjteményt. A feladatsor egyszerűbb példákkal kezdődik, amelyeket egyre nehezebben megoldható, gondolkodtató, elsősorban számítógépes feladatok követnek. A példákat nem szükséges sorban megoldani, lehetőség van a válogatásra a tanulók tudásának megfelelően.

Ízelítőül két feladatot idézünk az OKI honlapján elérhető gyűjteményből, ezeket böngészve a tanítók újabb példák megfogalmazására is ihletet kaphatnak (Széplakiné, 2004).

Két példa a versenyfeladatokra

1. Készíts programot, amely a következő alakzatot rajzolja!

2. Rajzold le, mit készít a következő program!

Tanuld valami

ism 4 [e 100 h 100 j 90] j 45

ism 4 [e 100 h 100 j 90]

vége

Informatikai versenyek kicsiknek

Napjainkban már nem érdemes arról vitázni, hogy szükséges-e a számítógép az iskolákban; ehelyett arról kell beszélnünk, hogy mikor és milyen célra érdemes használni a hatékonyabb oktatás-nevelés érdekében. Ha már itt van ez a csodás technikai eszköz, elkerülni úgysem lehet, hogyan alkalmazzuk az alapfokú oktatásban? Arra is gondolnunk kell, hogy ne csak a gyermekeket tanítsuk meg, hanem a tanítójelölteket is készítsük fel a számítógép helyes használatára. Próbáljuk elérni, hogy ez is egy eszköz legyen; olyan nagyon fontos segéderő, melyet akkor használunk, amikor szükséges. Fontosnak tartjuk az algoritmikus gondolkodásmód kialakulásának segítését: ehhez természetesen nagyon sokszor az informatika eszközrendszerét is felhasználhatjuk. Mindezen elképzelések megvalósítására megfelelő alkalom lehet az informatikaóra vagy a szakkör, akár kisiskolás korban is. Hiszen tudjuk – és hosszú évek óta már tapasztaltuk is –, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően, játékosan, örömmel tanulhatnak a gyerekek ebben a pedagógiai környezetben.

Arról még mindig folynak viták, hogy napjaink iskolájában megmaradjon-e tantárgyként az informatika, vagy valami mássá, kizárólag a tanítás és tanulás folyamatát átható általános szemléletté kell alakulnia. Olykor hallunk szélsőséges véleményeket is: „ez csak egy múló divat...”, avagy „előbb tanuljon meg olvasni, számolni...”. Akik így gondolják, azok valószínűleg nem ismerik az IKT nyújtotta lehetőségeket, továbbá azokat a játékos, motiváló oktatóprogramokat, amelyek használatával épp az említett olvasás és számolás tanulását, tanítását segítik elő. Jóllehet van a gyermek fejlődésének egy természetes rendje, ebbe azonban már kisgyermekkorban is bekapcsolódhat az informatika, elősegítve bizonyos képességek kialakítását. (Hiszen az óvodás gyerekek a közkedvelt szabályjátékokban információval játszanak, döntéseket hoznak, feltételeznek, ahogyan azt a megelőző fejezetekben már olvashattuk.)

E gondolatok szellemében vállalta az informatika alsó tagozatos népszerűsítését már 1999-től kezdve a Miskolci Egyetem sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a tanítók számára rendezett konferencia kísérőjeként játékos informatikai vetélkedőt írt ki kisiskolásoknak. Ez a kezdeményezésük egyfajta tehetséggondozást is jelent az informatika műveltségterületén belül (Stókáné, 2003).

A tehetséggondozás e formáját, azaz a versenyek megszervezését ugyan elsősorban a pedagógiai szakmai szolgáltatók végzik, mégis úgy döntött a kar Informatika Tanszéke, hogy – kapcsolódva a tanítójelölt hallgatók tanítási gyakorlatához – továbbra is gazdája marad a vetélkedőnek. A versenyfelhívásban a megye ellátási körzetei is közreműködtek, így már az első évben közel 60 gyermek részvételével bonyolíthatták le Játssz velünk informatikát! elnevezésű vetélkedőjüket, a további években pedig már 100 fölé emelkedett a részvevők száma.

A jelentkezők életkorának megfelelően évek óta három kategóriában írnak ki rendszeresen feladatokat: az I. kategóriában 1-2. évfolyamos, a II. kategóriában 3-4. évfolyamos, míg a III. kategóriában 5-6. évfolyamos tanulók alkotják a 2 fős csapatokat.

A résztvevők többsége általában minden évben a III. kategóriához tartozik, azonban az a tapasztalat, hogy évről évre nő azon iskolák száma, amelyek az I. és a II. kategóriában is indítanak csapatot a vetélkedőn. Ez örvendetes folyamat, melyből arra következtethetünk, hogy egyre több iskola ismeri fel az informatika kisiskoláskori jelentőségét, létjogosultságát. A versenyre jelentkezettek évről évre növekvő számából arra a konklúzióra juthatunk, hogy az általános iskolák az informatika tantárggyal való foglalkozást többnyire a 3-4. évfolyamon kezdik, míg az 1-2. évfolyam esetében még némi tétovázás érzékelhető.

A feladatsorok összeállítása komoly és izgalmas feladatot jelent az informatikát oktató és a versenyt szervező kollégáknak. Minden esetben figyelemmel kell lenniük arra, hogy:

  • a különböző iskolákban eltérő évfolyamokon kezdhetik elsajátítani az informatikai kultúra alapjait,
  • az első évfolyamos tanulók még olvasási nehézségekkel küzdhetnek,
  • nincs egységes tanterv, nincs kötelező tananyag.

Elvárás az is, hogy a kérdések, feladatok megfogalmazásában lehetőleg az informatika interdiszciplináris jellege domináljon. Arra is törekedniük kell, hogy a játékos verseny végeztével sikerélményekben gazdagodott, elégedett gyermekek távozzanak azzal az elhatározással, hogy a következő évben újabb ismeretekkel újra eljönnek. (Emiatt minden résztvevő tárgyjutalomban részesül, de a gyerekek annak az oklevélnek örülnek a legjobban, amelyen saját fényképüket fedezik fel, amint éppen az aznap délelőtti feladatok megoldásával küzdenek.)

A vetélkedő megszervezése és lebonyolítása, a feladatok megoldásának kiértékelése – a gyakorlóiskola és a főiskola informatikát oktató kollégáinak felügyeletével – az informatikai műveltségterület tanító szakos hallgatóinak feladata. Az említett vetélkedősorozat feladataiból ízelítőül csupán kettőt adunk közre, mégpedig a legkisebbek (1-2. évfolyamosok) feladataiból válogatva (Stókáné, 2003).

Két példa a versenyfeladatokra

1. Készítsd el Teknőc Elek monogramját számítógépen! Használd az előre, jobbra, balra, hátra parancsokat!

2. Teknőc Elek piktogramokat (beszélő képeket) készít, segíts neki! Rajzolj piktogramot (beszélő képet) a rajzolóprogram segítségével a következő mondathoz!

Labdázni tilos!

Ha elkészültél, rajzold le a papírra is!

A feladatok között természetesen vannak számítógép nélkül is megoldhatók (például találós kérdések, lyukas feladatok, szókitalálók, betűrejtvények). A számítógéppel általában alkotó jellegű tevékenységeket kell végezniük a kisdiákoknak: rajzolni, kiegészíteni, illetve a képernyőteknőc egyszerű vezérlését megvalósítani. Az informatikai tehetséggondozást nem szűkíthetjük le csupán programozási jellegű, illetve Logo-feladatok megoldására. Az informatikai felhasználói ismeretek éppúgy a tehetség kibontakozásának forrásai lehetnek. A gyermekek ötletessége, kreativitása úgyszólván határtalan, ha a korcsoportjukhoz illő alkalmazói szoftverrel találkoznak. (Erre már a meseszerkesztők használatának leírásakor is láthattunk példát, és ebben szinte nincs is alsó korhatár!) Éppen ezért évek óta igen népszerűek a helyi, megyei szintű vagy országos úgynevezett informatikaalkalmazói versenyek, ahol szép számmal indulnak és nyernek helyezést 3-4. évfolyamos kisdiákok is. Talán éppen tanítójuk volt az, aki felismerte ilyen jellegű tehetségüket, és biztosította a felkészülés-gyakorlás lehetőségét az iskolában. Adjuk meg ezt a lehető legtöbb gyermeknek!

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.